Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-16 / 89. szám
Köszönet a szovjet csapatoknak Szigorú felelősségrevonást, akik az ellenforradalomban részt vettek — Izzóhangulatú kommunista aktíva Dombóvárott — Dombóvárott, ebben az izzig-vérig vasutas településű községben, nagy nap volt szombaton. A járás kommunistái először jöttek össze az októberi események lezajlása után, hogy megtárgyalják széles körben azokat a feladatokat, melyek a párt előtt állnak, levonják a tanulságot az októberi eseményekből. Izzó hangulatú értekezlet. Ilyen még nem volt Dombóvárott. Most lehet csak lemérni azt, hogy milyen erő van a pártban. Háromszázötven szempár figyel az emelvényre. Háromszázötven kommunista éli újból át az elmúlt hónapok nehéz harcát, Szabadi Imre elvtárs beszámolója hatására. S a hozzászólások! Feladatokat szabnak meg. Felzúg a taps egy-egy hozzászólás közben, amikor arról beszélnek az elvtársak, hogy többet nem lesz hazánkban ,,október“, hogy többet nem kap lábra az ellenforradalom. Néhány tanulság, megfontolandó kérdés, ami az egész értekezletet végigkísérte arról győz meg bennünket, a kommunisták tanácskozása nem volt hiábavaló. Nem marad elhangzott szó a hibák kijavítása. Csaknem minden hozzászóló azzal kezdte, hogy mit jelentett számunkra a szovjet csapatok segítsége. Tóth József elvtárs, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után üldöztetésben részesült, most arról beszél, ha a szovjet csapatok nem jönnek, akkor még rosszabb fehér-terror lett volna hazánkban és ha csak egy napot is késnek a szovjet csapatok, akkor nem tanácskozhatnának a kommunisták eny- nyien. A hála, a köszönet szavai száll nak az értekezleten résztvevő szovjet elvtársak felé. A pártépítés új módszeréről, az ifjúsággal való foglalkozásról hangzanak el szavak. Elmondják az elvtársak, hogy voltak és még most is vannak olyan tagjai a pártnak, akik csak ugródeszkának használják, vagy akarják felhasználni tagságukat. Számos példát mondtak el az elvtár- sak, hogy sok helyen olyan párttagok, akik az ellenforradalmat segítették, ma is a párt tagjai, és az egész értekezleten, mint egy vezérfonal végighúzódott: szigorú felelősségrevonást kell alkalmazni azok ellen, akik részt vettek az ellenforradalmi eseményekben. Ne legyenek elnézőek bíróságaink azokkal szemben, akik meggyalázták a szovjet hősök emlékművét, akik törtek, zúztak és a kommunistákról halállistákat készítettek. Erősíteni kell a proletárdiktatúrát. Gyakorolni kell a diktatúrát az ellenforradalmi elemekkel szemben. Hisz még nincsenek teljesen megsem misítve, hallatják még szavukat és előfordul, hogy szabotázs cselekményt is elkövetnek. Legfontosabb feladatként jelölték meg a hozzászólók, a beszámoló is, az eszmei harcot. TOLNA MEGYEI BMayy 1T # Most az a feladat, hogy megmagyarázzák az embereknek türelmesen a hibák okozatát, az ellenforradalom előkészítésének módját, okát, és azt, hogy kik és mit akartak októberben elérni. Számos küldött a termelés problé-11 máival foglalkozott: Pandur László, Váraljai Béla, Somogyi Béla, Németh Lajos elvtársak elmondották, üzemükben jól dolgoznak, de még van tennivaló, és sokat tud segíteni a párt a termelés emelésében, azzal, hogy szavát hallatja azzal, hogy a kommunisták példát mutatnak. Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP Tolna megyei intézőbizottságának elnöke is szólt a járás kommunistáihoz. Elmondta, hogy milyen szilárd helytállásra van szükség, majd a(i feladatokról beszélt, elsősorban a proletárdiktatúra megvédéséről, megtartásáról, megerősítéséről. Majd szólt arról, hogy a volt MDP- tagokkal türelmesen kell foglalkozni, hisz sokan vannak, akik mégi1 nem látják tisztán a kibontakozást, ingadoznak, s el kell hozzájuk menni többször, hogy meggyőzzük őket. Del1 nem kell az olyan párterősítés, amelyik a párt sorainak erősítését abban látja, hogy számszerűleg emelkedjen a taglétszám, de a minőségi fejlesztést figyelmen kívül hagyják. Az aktíva után 350 kommunista indult el a dombóvári járás községeibe, hogy továbbra is hirdessék a párt programját, harcoljanak a célkitűzések megvalósításáért. A MAGYAR SZOCIALJSTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA GYERMEK SZÉPSÉG VERSENYE Nyakas Márta, Szekszárd. Petrits Erzsiké, Szekszárd. A PÁRTTITKÁR... Hagymási Pál lassú, kényelmes mozdulattal nyúl zsebébe, elővesz egy cigarettát, rágyújt, s beszélni kezd. Szavai nyomán megélénkül, életre kel az egész pártalapszervezet munkája, tevékenysége a Szekszárdi Kendergyárban. * Régóta vagyok már titkára az alapszervezetünknek. Még egés^ fiatal voltam .amikor megválasztottak az elvtársak. Jó visszagondolni a múltra, arra, amit akkor tettünk. Nem volt minden rossz a párt munkájában. Tudja, most sokat kell vitatkozni az emberekkel. S külön képesség kell ahhoz, hogy az érveket az ellenérvekhez szembeállítsuk. Azt hiszem, hogy a kommunisták nem voltak még ilyen nehéz helyzetben a felszabadulás óta, mim most, amiben vagyunk. Valaki azt mondta, hogy itt a gyárban is volt ,,hőbörgés”. Hát volt, de ne higyje azt senki, hogy olyanok csinálták a felhajtást, akik ebben a rendszerben váltak igazán emberré. Nálunk is volt egy ilyen ember. — Berúgott és összevissza beszélt mindent. Még éjjel is felkerestek és bejelentették, hogy „márpedig sztrájkolunk’’. Nem resteltem felkelni és újból elmondani, talán már század- szőr, hogy milyen oktalanság leállni a gyárral, amikor a legnagyobb szükség van a józan észre, a munkára .S nem álltunk sokat. Három napot álltak a gyár gépei. Három napot voltak otthon a munkások. S ez elég idő volt ahhoz, hogy gondolkodjanak. Mi is segítettünk nekik gondolkodni. Az első napokban ketten Bazsónéval, a gyárvezetővel, győztük szóval az embereket. — Mi próbáltuk megmagyarázni, hogy mi is kezdődött akkor október 23-án. — Persze akkor még csak sejtettük, hogy ellenforradalmárok zavarogtak. De most már tudjuk, s ezért köny- nyebb is az emberekkel beszélni. Most már könnyebb az alapszervezet munkája. Igaz, csak 10 tagja van itt a pártnak. De 10 ember szava, a párt ahogyan hallatja magát, már ez is eredmény. Nincs is baj a Ifj. Porubszky Iván, Iregszemcse Iker Erzsiké, Zomba. fiatalokkal. Ök megértik az eseményeket, nagyobb baj van azokkal az emberekkel, akik már idősebbek. Legnagyobbrészük nem tud írni-ol- vasni, s amit hallanak, csak annak hisznek és csak a rosszat látják. Pedig higyje el, volt részük ezeknek rosszból. Talán már nem emlékeznek arra, hogy mi volt itt a kendergyárban a felszabadulás előtt? Nem hiszem! Nem lehet azt elfelejteni, hogy tíz-tizenkét órát dolgoztak egy nap és alig tudtak valamit keresni. Nem voltak azok a kedvezmények, mint amik most vannak. S ezeket mind elmondjuk. Lassan szavaink nyomán, enged egy kicsit az a feszültség, bizonytalanság. Megköny- nyít az is valamit, hogy most minden lakásban van rádió, azelőtt, a felszabadulás előtt egy sem volt. Nem maradunk adósak a válaszszák Pedig sokszor olyat kérdeznek, hogy először meg kell beszélni, mit is kellene arra felelni. És még az is baj, hogy keveset lá- ■ogatnak bennünket a felsőbb párt- ;zervek. Megígérték még december-^ ben a szekszárdi városi pártbizott Ságról az elvtársak, hogy majd az'{> átigazoláshoz szükséges íveket kihozzák. Megígérték, de szavukat nem állták, én mentem be érte. Aztán azt mondták, majd kijönnek és megalakítjuk az MSZMP-t, nem jöttek, megalakítottuk mi. Most is, még mindig ígérik, hogy majd egyszer ki jönnek. De legalább egyszer jönnének ki! i De nem keserít el bennünket, |i Tervezgetünk és úgy dolgozunk. A legfontosabb, hogy az emberek tisztán lássanak, s ebben sokat tudunk segíteni. Szorgalmazzuk a terv teljesítését is. Úgy érzem ez is feladatunk. Meg a tagtoborzás is. Most is van alapszervezetünkben két jelent-1 [ kező: az egyik Szalma Ferenc a gyár(i egyik legjobb dolgozója. I1 Legutóbb, mikor taggyűlést tar-J [ tottunk, úgy egyeztünk meg az elvtársakkal, hogy két dolgot tartunk fontosnak: A türelmes munkát, és a jó felvilágosító szót. Feljebb tolja fején svájci sapkáját, feláll a székről, eltapossa a cigaretta végét, s elbúcsúzik tőlem, hisz^ Díjak: 1. díj: egy darab tricikli, 2. díj: Diavetítő, fűmmel, 3. Sze- oly sok dolga van egy párttitkárnak,«kér 4 H4z 5 Blitor 6. Hintaló, 7. Alvóbaba, 8. Tűzoltóautó, 9. Hinta, különösen annak, aki szívügyének' 10 Homokozó, tekinti a párt ügyét. Füstös Józsika, Szekszárd Szászi Gabi, Szekszárd. Pályázni lehet 1—6 éves korú gyermekek fényképével (lehetőleg levelezőlap nagyságú). A hátoldalon tüntessük fel a gyermek nevét és lakhelyét. Valamennyi képet a Népújságban leközlünk, s az olvasók döntik el a verseny sorsát! Szavazni úgy kell, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a fényképét, amelyet legszebbnek tartunk s azt beküldjük a szerkesztőség címére. | — ÁCS — t
