Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-13 / 87. szám

1957. ÁPRILIS 13. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Fiatal még a harci EPOSZ — de a fiatalok lelkesedése, tervei öregbítik tekintélyét Az ellenforradalmat követő téli hónapokban tanácstalanul álltak a harci fiatalok. Az ifjúsági szervezet megalakulását várták. Lesz-e egyál­talán újból ifjúsági szervezet és ha lesz, akkor milyen lesz? — találgat­ták egymás között, amikor összeta­lálkoztak. Mi lesz a sportélettel, mj lesz a kultúrcsoporttal, ha nem lesz ifjúsági szövetség — tették fel a kérdést a tanácselnöknek, a párttit­kárnak, és a kultúrház igazgatójá­nak. De a kérdésekre akkor még azok sem tudtak válaszolni. Múltak a hosszú unalmas téli es. ték egyik a másik után. Végül is a fiatalok, amikor már nagyon ráun­tak a tétlenségre csoportosan ke­resték fel a kultúrház igazgatóját, Tóth István tanítót, aki a DISZ-nek is sokat segített annakidején. — Ha másra nem is, legalább egy szín­darab előadására készüljünk fel — kérlelték a fiatalok. Tóth Istvánt nem sokat kellett kérni, örömmel vállalta a színdarab betanítását és rendezését. Most már csak egy baj volt, mégpedig az, hogy nem talál­tak kedvükre való színművet. Vé­gül is hosszú vita után — ha ló nincs, szamár is jó — elv alapján a ,,Vén betyár” című háromfelvo- násos színmű betanulása mellett döntöttek. Harcra évente egyszer, vagy leg­feljebb csak kétszer látogat el a Faluszínház. Pedig a harciak na­gyon kedvelik a szinielőadásokat. Most is, mikor a „Vén betyár’’-t játszották a harci fiatalok, zsúfolá­sig megtelt a kultúrterem közön, séggel. Az előadás után az időseb­bek, az apák, az anyák, a nagy­apák, a nagyanyák azzal fordultak a fiatalok felé — ha nem is jön mi- hozzánk a Faluszínház legalább ti adjatok elő gyakrabban színdara­bot, hadd szórakozzunk. Végre aztán elérkezett a várva- várt nap. Április 1-ének estéjére EPOSZ alakulógyűlést hirdettek. A falu 40 fiataljából 30-an ott ültek az alakuló taggyűlésen. Mikor a vezetőségválasztásra került a sor, titkos szavazás alapján választot­tak és csodák-csodájára a 4 tagú vezetőségbe 3 leányt választott a tagság. Pedig nem voltak többség­ben a leányok a taggyűlésen. Nem is csupán a szépségükért szavaztak a fiúk a leányokra. A dolog magya. rázata abban rejlik, hogy Harcon a leányok a legaktívabbak mond­hatnánk úgy is — hogy az ifjúsági munka fő ösztönzői. S ezt akarva- akaratlanul a fiúk is elismerik, főleg ezért adták szavazataikat a leányokra. Az EPOSZ elnöke, Balogh Kata­lin, akiről a falu fiataljaival foly­tatott beszélgetés alkalmával sok jót hallhat az ember. Fiatal korát meghazudtoló megfontoltsággal, — határozottsággal vezeti a szerveze­tet. Tőle értesültem a tervekről is, amiket a legutóbbi vezetőségi ülé­sen maguk elé tűztek. Húsvét másnapján, bált rendez­nek. A lányok lisztet, cukrot, tejet adnak össze és süteményeket ké­szítenek erre a napra. Lesz leg­alább mit enni a bál résztvevőinek. A bevétel persze a közös kasszába, az EPOSZ-szervezet kasszájába megy. Május 1-re pedig a gyönyörű he­lyen fekvő sióparti füzesben ren­dez műsoros esttel egybekötött ma­jálist a szervezet. Már szobát is kapott az EPOSZ a kultúrházban. A szoba díszítésé­nek is nekiláttak a lányok; az asz­talokra térítőkét, az ablakokra függönyöket szereznek. A földmű­vesszövetkezet által az ifjúság szá­mára 2000 Ft-os áron vásárolt Rex- asztalt is ide állítják be. Sakk, marokkó és kockajáték is rendel­kezésükre áll majd az EPOSZ klubszobáját felkereső fiataloknak. A községi könyvtára^ is ide akar­ják áthozni, a tanácsházától, s a könyvtár kezelését, majd egy EPOSZ-fiatál vállalja magára Egy este a rádió érdekes előadást közvetített a színházból. A színmű címe „Szép kis familia’’ volt. Más­nap a fiatalok közül sokan keres­ték fel Tóth István tanítót. — Sze­rezze meg a szövegét ennek a színműnek — kérlelték. — Szeret­nénk mi is előadni. Tóth István azóta felkereste már a járási kul- túrházat, a megyei könyvtárat, a szekszárdi könyvesboltot, de sehol nem akadt még a színmű szövegé­nek a nyomára. Pedig az EPOSZ- fiatalokban erős elhatározássá vált az a gondolat, hogy ezt a színmű­vet előadják itt Harcon, még akkor is, ha Pestre kell elutazni a szerep, könyv végett. Uj színdarab előadása és beta­nulása azért is szükséges az EPOSZ-szervezet számára, mert nagyon nagy szüksége van pénzre. Hogy mire kell a pénz? Elsősorban is a legtöbb pénzt, majd a pécsi kirándulás fogja fel­emészteni. Augusztusra tervezik ezt a 4—5 napos túrát. A majolika­gyár és a bánya megtekintése, a Mecsek megmászása, színházi láto­gatások szerepelnek a túra mű­sorában. Kell a pénz a futballcsapat fel­szerelésének a kiegészítésére is. A járási labdarúgó bajnokságba is szeretnének benevezni. A sport terén sem akarnak a lányok elmaradni, a fiúk mögött. Két röplabda csapat felállítását tervezik. Mikor pedig majd a sió­agárdi és a szentgáli röplabdacsa­patot kihívják mérkőzésre, akkor a két csapatból válogatott csapatot állítanak össze. Fiatal még a harci EPOSZ-szer­vezet. Az ifjúság lelkesedése, ter­vei mégis öregbítik tekintélyét falu szerte. S a szülők, a falu és a párt jogosan lehetnek büszkék erre az ifjúságra, ha a megkezdett úton ugyanilyen lendülettel fog haladni a jövőben. H. LEVELEK OLASZORSZÁGBÓL Jobban alá kellene húznotok az eredményeiteket Északolaszországi olasz hallgatónk írja: „Nagy érdeklődéssel olvastam Kádár elvtárs beszédének fordítását, amit kérésemre elküldték. Ez a be­széd igen nyíltan felveti azt a kér­dést, miképen kell a pártnak dol­gozni, hogy a múlt hibáiból adódó elégedetlenséget megszüntesse. A burzsoá és fasiszta erők éppen ezt az elégedetlenséget használták ki, hogy támadásukat elindítsák és ura­lomra juttassák a volt kapitalistá­kat, Mindszenty bíborossal együtt, akinek olyan nagy felelőssége volt az októberi eseményekben. Mint már mondottam, kedves ba­rátaim, jól fel tudom használni mind azon anyagokat, melyet nekem meg­küldenek, ezért örülni fogok, ha továbbra is kapok ilyeneket. Meg kell még mondanom, hogy adásaitok tetszenek és helyesnek tartom, hogy intervjukat közöltök menekültekkel és más politikai vagy értelmiségi személyiségekkel, mert ezek érdek­lik legjobban a hallgatókat. Szemé­lyes véleményem az, hogy jobban alá kellene húznotok az eredményeite­ket, és azokat a segítségeket, amelye két a szocialista országokból kap­tok. Mindez főleg azok számára lesz tanulságos, akik a tragikus napok­ban hallották, hogy innen olyan sok segítséget küldenek nektek, de vég­eredményben azok, akik olyan sokat ígértek, a végén nem adtak semmit és problémáitok megoldását elsősor­ban a szocialista államok segítették elő. Adásaitokat a 240 méteres hullám­hosszon hallgatom, sajnos eléggé za­varják, de odatapadok a készülék­hez és igyekszem mindent meghall­gatni. Mielőtt befejezem levelem, április 4-e alkalmából szívből jövő jókívánságaimat küldöm mindany- nyiuknak." Feleségem elhatározta: helép az olasz kommunisták nagy családjába Egy új olasz hallgatónk aki csak október után írt először, a kö­vetkezőket írja utolsó levelében: „Nagy örömmel kaptam meg vála­szukat. A „Fehér Könyvet“ is meg­kaptam és mélyen megrendített azt látni, milyen szörnyű módon gyil­kolták a magyar kommunistákat. Nagyon érdekesnek tartottam a „Fe­hér Könyvről“ szóló adásuk első két fejezetét és Kádár miniszterelnök beszédét. 1956 végén, a tragikus ese­mények után, az olasz kommunistá­kat állandóan rágalmazták és ekkor feleségem elhatározta, hogy belép az olasz kommunisták nagy családjába, habár az ő családja más elveket vall. Kívánok nagy sikereket a magyar népnek és a kommunista elvtársak­nak: legyenek éberek a szocializ­mus ellenségeivel szemben. Az el­esett elvtársak családjainak őszinte részvétemet küldöm.“’ Az olasz kormány akadályozza a disszidensek visszatérését Egy fiatal olasz hallgató írja: „Egy idő óta rendszeresen hallga­tom adásaitokat és nagyon érdekes­nek találom ,a „Fehér Könyv“ foly­tatólagos előadását. Mindaz, ami a magyar népet az utolsó hónapokban sújtotta, mély fájdalmat okozott és nagyon megdöbbentem azon, amit az olasz rádió és bizonyos sajtónk ezekről az eseményekről közölt. Ez az aljas spekuláció arra készte­tett engem, hogy tragédiátok igazi okait keressem és nagy megelége­déssel vettem tudomásul, hogy a dol­gok nem úgy állnak, ahogy azt az olasz vezető osztály el akarja ve­lünk hitetni. Vitatkoztam is erről barátaimmal és megpróbáltam meg­értetni falumbeliekkel, hogy mindaz, amit a RAI mond — hazugság. Ez részben sikerült is, azonban még mindig nem látom elég világosan a magyar munkások felkelésének bi­zonyos okait és körülményeit. Ezért, kedves Budapesti Rádió, kérlek, ha lehetséges, küldjél nekem egy példányt a „Fehér Könyv“-bői, akkor is, ha csak francia nyelvű áll rendelkezésre — így világosabban fogok látni mindent. Az én falum Maria di Ravenna közelében van és így közelről követ­hetem azoknak a magyar menekül­teknek a sorsát, akik vissza akartak térni hazájukba. Az olasz kormány minden lehető akadályt gördített ez elé, hogy megakadályozza őket szándékukban, még odáig is elmen­tek, hogy a rendőrséggel megbotoz- tatták a menekülteket és megtiltot­ták nekik, hogy elhagyják a szá­mukra kijelölt helyiséget. Ez az eset a „nyugati szolidaritást1’ bizonyítja a magyar nép irányában, azonban biztosíthatlak benneteket, hogy az olasz nép, az olasz munkások végig követték a magyar nép fájdalmas eseményeit, úgy, mintha mindez velük történt volna meg. Még csak annyit, hogy én egy fiatal vízvezetékszerelő munkás va­gyok és Imolában lakom.“ (A levelek eredeti példányai a Magyar Rádiónál vannak.) Az előleget felvette és eltűnt — JÁVA, ZETKA SEHOL!!! Igen magas szélhámossági rekor­dot állított fel Kovács Józsjf gép­lakatos, aki Dorogon, a Hámán Kató legényszálláson lakott. 1955-ben háromévi börtönbüntetésre ítélte a katonai bíróság tiltott határátlépési kísérlet miatt, de feltételesen sza­badlábra helyezték. Tavaly csillés lett, így megfelelő keresettel rendel­kezett, mégis otthagyta munkahe­lyét. A vállalattal szemben sem rótta le a fennálló adósságait és ráadásul felcsapott szélhámosinak, csalónak. Olyan motorok eladására kötött szerződést megfelelő „előleg“ elle­nében, amelyek a valóságban nem is álltak rendelkezésére. Székely Ta­más dorogi lakostól pl. 500 forint előle­get vett fel azzal, hogy elad neki egy Jáva motorkerékpárt. Azzal sikerült „meggyőznie1’ megrendelőit, hogy komoly külföldi összeköttetései van­nak és ezért tud olcsón hozzájutni külföldi motorokhoz, ezért tudja azo­kat olcsóbban szállítani. Másik két dorogi lakostól: Horváth Lászlótól 500, Szabó Józseftől pedig 700 forin­tot vett fel. Rigó András nagybarcai lakostól 700, Érsekjutka Gyula bor- sodnádasdi lakostól szintén 700 fo­rintot vett fel. Abaujszántón Kere­kes Ambrusnak egy kerékpárt ígért és 110 forint előleget vett fel érte Roskó Béla kékesdi lakostól 1500 fo­rint előleget vett fel. Az áldozatokat természetesen to­vább is sorolhatnánk, összesen több mint 12 000 forint „előleget“ szedett össze az ország különböző községei- I ben az emberektől Jáva, Zetka mo­torok és kerékpárok „eladásával“. „Eladott" összesen 19 „külföldi gyártmányú, békebeli minőségű“ mo torkerékpárt és két kerékpárt. Talán mondani sem kell, hogy ez az ígér­getés csak azért kellett, hogy pénzt tudjon kicsikarni az emberektől, mert az „árut“, amelyek szállításá­ra szabályos szerződést is kötött, nem szállította le, mert még az a meg­ígért „külföldi csempészés1’ is ha­zugság volt. Érdemes megjegyezni, hogy Ko­vács azért annyira „tisztességes“ volt, hogy mindenütt „hivatalosan“ járt el: írásban megkötötte az adás­vételi szerződést, elismervényt adott a pénzről, bemutatta személyi iga­zolványát, annak számát ráírta a szerződésre, sőt még azt is megígér­te, hogy részletfizetésre is szállítja a motort. Ha számításba vesszük, hogy jóval a bolti áron alul „adta” el a „príma“ Jávákat, Zetkákat, valósá­gos olcsójános volt Kovács József. Értette, hogyan kell „operálni“ a nemlétező külföldi összeköttetések­kel. Persze mindezt addig csak csinál­ta, amíg a rendőrség nem teremtett „összeköttetést” magával az ügynök­kel, Kovács Józseffel. Kovács Ké- kesdről Györkönybe került és itt is szerződést kötött. Weiger Ottó volt az áldozat, 700 forint „előleget“ fi­zetett ki. Először itt is minden si­mán ment, Kovács annak rendje és módja szerint odébb állt, de hogyan, hogyanse, pont ebben az időben tör­tek be a földművesszövetkezet bolt­jába, s a tettes keresése során gya­núba került Kovács is. Ekkor de­rült ki, hogy ő „árusítja“ ország­szerte ezeket a külföldi márkákat... Már meg volt az ügyben az első tárgyalás is. De a tárgyaláson Ko­vács azt vallotta, hogy ő „csak” megbízásból csinálta az egészet, így 1 aztán pótnyomozást rendeltek el az ügyben. Hogy mi lesz a pótnyomo­zás eredménye, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy Kovács felelni fog ezért a szélhámoskodásáért. Az egészből pedig az a nagy tanul, ság, hogy aki ilyen szélhámosra bízza a pénzét, és megbízik minden­féle csavargóban, az könnyen ráfi­zethet. Boda 6WW** tMmJfrk. tmdiáááSkrM « % ád tiJJfaiÄt Pályázni lehet 1—6 éves korú gyermekek fényképével (lehetőleg levelezőlap nagyságú). A hátoldalon tüntessük fel a gyermek nevét és lakhelyét. Valamennyi képet a Népújságban leközlünk, s az olvasók döntik el a verseny sorsát! Szavazni úgy kell, hogy a Népújságból ki­vágjuk annak a gyermeknek a fényképét, amelyet legszebbnek tartunk s azt beküldjük a szerkesztőség címére. Díjak: 1. díj: egy darab tricikli, 2. díj: Diavetítő, fűmmel, 3. Sze­kér, 4. Ház, 5. Bútor. 6. Hintaló, 7. Alvóbaba, 8. Tűzoltóautó, 9. Hinta, 10. Homokozó.

Next

/
Thumbnails
Contents