Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

1957. ÁPRILIS 7.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

A helytállás...

A.,Fel-fel ti rabjai a földnek“ utolsó altkordjai hangzottak el a rádióból a kis sötét szobában, ahol öt kommunista ült, amikor a rendőrség emberki hirtelen váratlanul berontottak ‘a szobába. A szobában levők a nemvárt látogatástól annyira meg voltak lepve, hogy egy szót sem tudtak szólni.

A rendőrség embereinek kezében kattantak a villany zseblámpák, gyér világosságot árasztva a kis szobában ülőkre. Fel a kezekkel, hangzott a vezényszó. Mit kereknek és mit csinálnak ennyien Jítt sötét éjszaka? Gyújtsanak villanyt, hangzott a további parancs. A szobában levő öt elvtárs a villanyfény mellett egymásra nézett. Csak szemeikkel beszéltek, de ez azt árulta el, hogy mindnyájan egyre gondoltak: „Áruló van közöttünk. “

Az egyik detektív kiadta a parancsot: megmotozni őket. Ez nem tartott sokáig, hisz egyikőjüknél sem volt semmi. A rendőrök a személyi motozás után az egész házat felkutatták, de pár darab könyvön kívül semmit sem találtak. A házkutatás ideje alatt mind az öten a szobában várakoztak.

Egy markos rendőrőrmester váratlanul hatalmas pofont adott Kovács elvtársnak a következő szavak kíséretében :

— Mit mondott Moszkva?

Kovács elvtárs az arcán elcsattant pofon után válaszolt:

— A Szovjetunió irodalmáról, iparáról, mezőgazdaságáról, a dolgozók szabadságáról beszélt a rádió.

— Igen, szólt a rendőr — és ti erre voltatok kíváncsiak, na csak várjatok.

— Kötözzétek meg őket! — adta ki a parancsot a csoportvezető.

Erre mind az öt komunistát, mint a rablógyilkosokat, bilincsbe verték.

A fagyos, csikorgó éjszakában megindult a kis kommunista csoport a rendőröktől körülvéve.

A zárkában a rendőrök súlyos ökölcsapásai fogadták őket, s működésbe jöttek a kutyakorbácsok. Egyszerre abbamaradt az ökölcsapások— özöne, miután vérük már vörösre fes- tette a zárka kövezetét. Az ajtón har- | sány hangon bekiáltották:

— Hozzátok be Söröst!

Alig zárult be a zárka ajtaja, a bentmaradtak csaknem egyszerre gondolták: „Sörös az áruló“. Varga elvtárs szólalt meg először:

— Gondoltam, Sörös régen gyanús volt, —• mondotta —, elővéve zsebkendőjét, letörölte arcáról a lecsurgó vért. — Bármily csekélységet bíztam rá, nem vállalta, és most lebuktatott bennünket. Annyi szerencsénk van, hogy sejtünk összejövetelén kívül másról nem tudott. Minden szóra vigyázzatok, amit mond tok, senkit nem ismertek, senkivel összeköttetésben nem voltatok. Ne feledjétek, hogy semmit sem szabad elárulni.

Dár perc múlva újra kinyílt az ajtó és egy rendőr lépett be

Sörös nélkül. Vaíga elvtársat szólította. A szobában, ahová vezették, a rendőríogalmazón kívül négy rendőr volt és közöttük ült Sörös.

— Nézze Varga -— kezdte a fogalmazó — mondjon el mindent, nem lesz bántódása. Dohányzik?... Gyújtson rá és nyújtotta a cigarettás dobozt ... Nem? .. . Na üljön le. Hogy is volt? Kivel beszélt először arról, hogy a bányászokat a kommunista pártba beszervezi? Nyugodtan elmondhat mindent, lősz mi mindent tudunk . . . Na beszéljen . . . Ne akarja azt, hogy más eszközökhöz nyúljunk ... A bánya vezetőségétől magáról jó híreket hallottunk, éppen ezért csodálkozunk azon, hogy maga is közöttük van. Nagyon jó aknász maga... Szorgalmas, társai szeretik, követik . . . Na beszéljen!

Varga körülnéz a szobában. A rendőrök között ülő Sörös sunyin a földre néz, kerüli tekintetét. Lassan megszólal :

— Én senkivel nem beszéltem, nekem senki nem beszélt a bányászok szervezéséről a kommunjsta pártba. Mi öten jó -tiarátok voltunk. Itt nőttünk fel a bánya területén. A hányában dolgozunk gyerekkorunk óta. Régóta együtt szoktunk járni. Sokszor az én lakásomon vagyunk. Az idősebbektől nagyon sokat hallottunk a magyar forradalmárokról, a Tanácsköztársaságról, a hős vörös katonákról. Hallottunk tőlük a Szovjetunióról, Leninről, a Szovjetunióban elért hatalmas eredményekről, az ottani dolgozók szabadságáról. Ezt hallgattuk ma is a rádióban. Mi mást nem csináltunk.

— Nem?! — ordítja a rendőrfogalmazó. — Majd meglátjuk. Gondolkodjék fiam egy kicsit. Sörös, ki vette rá arra, hogy a Vörös Segélyt támogassa? Ki volt az a vidéki elvtársa, azt hiszem, budapesti, aki egy táskát adott át magának a tárna bejárata előtt? A benne levő röpiratot a bányászok között ki osztogatta? Emlékezzék !

V/Arga elvtárs már mindent tud.

* Újra kihúzza magát. Bátran

szembenéz a fogalmazóval.

— Én nem kértem és nem kaptam sem Söröstől, sem mástól egy fillért sem a Vörös Segély támogatására. Sörös valóban adott nekem pénzt, de csak kölcsön és azokon könyveket vettem akkor. Otthon vannak a lakásomon. Söröst, de mást sem beszéltem rá arra, hogy a Szovjetunió rádióját hallgassa.

— Nem? — És egy ökölcsapás csattant Varga arcán. — Hát ez mi? — Egy összegyűrt, sokszorosított röplapot húzott elő zsebéből a háta mögött álló rendőr. A „Gondolat“ egyik példánya volt.

■— Nézze — szólalt meg a rendőrfogalmazó. — Ne kény szeri tsen bennünket arra, hogy más eszközökhöz nyúljunk. Valljon úgy, ahogy történt. Ellenkező esetben mi tudunk máskép is beszélni, az előbb láthatta.

— Én mást mondani nem tudok, mint az előbb — mondja Varga elv- társ.

— Nem? Int a rendőröknek. A rendőrök Söröst kiviszik a szobából s az ottmaradtak szó nélkül nekiestek Varga elvtársnak. Egy darabig csak állta az ütlegeléseket, de az egyik hatalmas ütéstől elsötétült előtte minden és végigzuhant a padlón. Utolsó érzésével is a „GondoIat“-ot látja maga előtt, benne az elvtársakat, a bányászokat, az áruló Söröst és a többieket.

Egyszerre hideg zuhany éri. Lassan tér magához, de a szavakat már hallja: „Csirkefogó kommunista, nem

hall? “

Fáj minden része, csupa vér az arca, de örül, nem sikerült belőle a rendőröknek semmit kicsikarni.

ÍTjabb rúgás éri s ettől elalélt.

S mintha távolról hallaná: „Vigyék ki. Különzárkába helyezzék, majd később még beszélgetünk vele.“ De ő nem törődik vele, A helytállás felett érzett öröme, még talán a fájdalmakat is csillapítja, s újra hallja a moszkvai rádió hangját: „Fel-fel ti rabjai a földnek!“ WA vasárnapi lágy tavaszi szellő csalogatva hívta ki a kirándulókat a szabadba. Elhatároztam barátom, mai, hogy körsétát teszünk. Megfigyeltük, hogy hol, miképp jelent, kezik a tavasz. Első állomásunk a Kálvária volt. Alighogy felértünk, nevetgélő kiránduló csoportot vettünk észre. Fiúk, lányok vegyesen. Kezükben ibolya. Lám, már virágzik az ibolya, tűnődtem el. Lefelé a Csurgónál mentünk, középkorú embert bűvölt meg egy nyíló barackfa. Művészi vonásokkal festette a tavasz hírnökét.

A következő hely, ahova ellátogatunk a Sió lesz, mondtam s siettünk a kerékpárainkért. A városból kiérve, nagyokat szippantottunk a friss illatos levegőből. Barátom kívánságára a „döglött Siónak” nevezett holtághoz mentünk. Itt is — a horgászok világában — rájöttünk, hogy megjött a tavasz. A fákon zöl- delni kezdtek a levelek, s barkát hajt a fűz. A tavasztól vidám békák ugrálnak a vízbe, ijesztgetve az arra szálló legyeket. Lassan besötétedik, égő vörös fáklyaként megy le a nap. Hazaindulunk, összetalálkozunk kirándulókkal, mindegyik visz magával egy kis virágot, egy kis jelképet a tavasz szimbólumát.

H. I.

Idős Siszler György

A MUNKÁSOR

A Dalmandi Gépállomáson mindenki úgy szólítja: „Gyuri bácsi.’* Azaz, ezt mégsem lehet mondani, vannak „haragosai“, akik épp úgy haragszanak rá is, mint a többi „piroskönyvesre,,* a kommunistákra. Ezek az elemek nem szívesen állnak szóba vele, de hasonlóan vélekedik Gyuri bácsi is róluk, s csupán a legszükségesebbet beszélik meg, ami a munka za vartalan biztosításához szükséges. Gyuri bácsi — idős Siszler György — azok közé az elvtársak közé tartozik, akik nem a közelmúltban kezdték meg munkásmozgalmi tevékenységüket. Igaz, Gyuri bácsi csak 1051 óta tagja a pártnak, de azért akadt dolga már annak idején is a csendőrökkel. A tőkés rend ideijén is mert arról beszélni, hogy azok a javak, amelyeket a dolgozók megtermelnek, azok való ban a dolgozóké legyenek, s ne az urak dőzsöljék el külföldön — és ez érthető is — nem tetszett az akkori rendszer híveinek.

A Dalmandi Gépállomáson a dolgozók szeretik idős Siszler György elvtársat. Ennek egyik tanújele a többi között az, hogy őt bízták meg a munkástanács elnöki teendőinek elvégzésével.

— A munkástanács nálunk kimondottan a gazdasági kérdésekkel kapcsolatos problémákat vitatja meg, ezekre hoz határozatot — mondja többek között. — Nincs még sok tapasztalatunk ebben a munkában, de azért úgy érzem, eredményesen segítjük a gépállomás munkáját.

Az ellenforradalom sok kárt okozott gépállomásunknak is. Gépeink egy része minden szerelék nélkül érkezett vissza a területről. Főleg azokkal a gépekkel volt baj, amelyeken olyanok dolgoztak, akik inkább szimpatizáltak az ellenforradalommal, mint a szocialista renddel. Elhagyták a gépeket, prédára bocsátották.

Az ellenforradalom idején nagy nehézségbe ütközött a gépállomás vagyonának megőrzése. Azt hitték egyesek Dalmandon is, hogy közpréda lesz a sok-sok értékes gép. felszerelés. Mi sem jellemzőbb ezekre a napokra, mint az, hogy még Gyulajról is eljöttek — többségükben kulákok —, hogy a gépállomásról mezőgazdasági gépet, felszerelést elvigyenek. Persze azért a gépállomás törzsgárdája, élükön a kommunistákkal, megvédte saját munkahelyét. Nem volt ez könnyű, mert a gépállomáson is voltak és sajnos még ma is ott tanyáznak az ellenforradalmárok.

Gyuri bácsi az ellenforradalom idején több társával együtt kész volt fegyver nélkül is a gépállomás vagyonának megvédésére kelni. Amikor hírét vette annak, hogy megalakulnak a munkásőrségek, az elsők között jelentkezett szolgálattételre. Az 59 éves munkásőr szívesen beszél arról, hogy szép dolog, ha kell, fegyverrel is megvédeni a nép vagyonát, amely már nem az urak léha életét, hanem a munkások és a dolgozó parasztok életét teszi szebbé, gondtalanabbá. A munkásőr ökle kegyetlenül lesújt a proletárhatalom ellenségeire, ha mégegyszer kezet mernek emelni a népi demokráciára, a pártra, a munkáshatalomra.

A NŐTANÁCS híradója

A Megyei Nőtanács fontos fel- I adatának tartja többek között azt is, hogy különböző problémákban

segítségére legyen a nőknek, az anyáknak. Ennek keretében például a Megyei Nőtanács a Szek- szárd városi nőtanáccsal karöltve április 13-án, délelőtt 9—12-ig Szék szárd, Vörösmarty u. 5. szám (Egészségház) alatti helyiségében dr. Vida Lajos vezetésével jogi tanácsadást tart. A tanácsadás kiterjed: házassági problémák, gyerek elhelyezés (odaítélés), apasági kereset, gyermektartás stb. és más a nőket, anyákat érintő kérdése- i két,

Dolgoznak a bonyhádi nőtanács tagjai is. Céljuk a politikai, a gazdasági, a kulturális élet, a szociális helyzet minden területén segíteni a községben, ahol csak lehet. Legutóbb pl. a szociális otthon lakóit látogatták meg, hogy az ottlévő öregeknek örömet szerezzenek. Ebből az alkalomból minden férfi lakónak egy-egy csomag cigarettával s a nőknek egy- egy csomag cukorkával kedveskedtek. Tervük azt hogy továbbra is rend szeresen látogatják őket.

Jó eredményekkel kapcsolódtak be a 25 budapesti rászoruló család pat- ronálásába is. A részükre gyűjtött élelmiszert 104 kg zsírt, 250 kg lisztet küldöttségükkel kísérve együtt vitték fel a paksi asszonyok ajándékaival, akik 85 kg lisztet, 150 kg burgonyát és 40 kg babot gyűjtöttek és küldtek velük Budapestre.

A küldöttség tagjai Bonyhádról: Noteisz Nándorné és Halász Józsefné, Paksról pedig Ranga Józsefné és Dévai Lajosné volt.

A tolnai Nőtanács munkája nyomán, mintegy 50 budapesti gyermek üdül a községben. Olyanok, akiknek családja az ellenforradalmi események következtében súlyos helyzetbe került.

A tengelici Nőtanács az iskolás gyermekekkel együtt megsegítésükre gyűjtést indított. Ennek eredményeképpen sok-sok ruhaneműt és több mint ezer forint készpénzt gyűj töttek össze.

A pénzből a tolnai asszonyok szintén ruhaneműt vásároltak a budapesti gyermekeknek.

Nem csak a Megyei Nőtanács, de mi is sok sikert, jó egészséget kívánunk további munkájukhoz. Kedves figyelmességükért, csak dicsérettel szólhatunk a tolnai asszonyok, a tengelici pajtások, nevelők és szülők munkájáról.

*

Már az eddigiekből is kitűnik, hogy az asszonyok nem ismernek fáradsá. goi, ha segítésről, nemes célról van szó. A dunaszentgyörgyiek példája is ezt bizonyítja.

A 25, a megye asszonyai által patronált budapesti családnak ők is gyüj töttek lisztet, zsírt, hagymát, szalonnát, tojást. Mindezekből külön-külön csomagokat készítettek egy-egy család számára vagy kedvvel, fáradságot nem kímélve. Jóval elmúlt éjfél, mire készen lettek a csomagolással.

Külön örömet is akartak szerezni a megajándékozott családoknak s ezért minden egyes csomagba a családok gyermekeinek száma szerint meglepetésként megfelelő számú húsvéti to'jást is tettek.

n VI. VilágifiAsági Találkozó előkészületeiről

TUDJA-E...

... hogy Sophokles ,az ógörög drámaíró „közvetve” segítséget nyújt a VIT megrendezéséhez. — A grúz művészek ugyanis egy népünnepélyen előadják híres tragédiáját, s a befolyt jövedelmet a fesztivál pénzügyi alapjához juttatják el.

.... hogy a fesztivál legkülönö_ sebb színpadjai a tutajok lesznek, amelyek a Moszkva folyón úszkálnak majd. Ukrán és litván ifjúsági kórusok „lépnek fel” az eredeti színpadon.

... hogy Moszkva legnagyobb áruházaiban külön,ajándék-utcákat’ létesítenek, ahol egy helyen kaphatók különböző jelvények, albumok és emléktárgyak. Ha a különféle aján- dék-selyemkedőket hosszában összekötnénk, kétszer körülérnék a földgömböt.

... hogy a fesztivál napjaiban találkozót adnak egymásnak Don

Quijote. Anyegin, Sherlock Holmes, Desdemona és Gulliver. A találkát az egyik moszkvai körútra beszélték meg ,ahol a világirodalom hősei fognak sétálgatni.

... hogy varsói fesztiválon 114 ország képviselői vettek részt, míg a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozón 140 ország nemzeti zászlóit lengeti majd a szél a megnyitó ünnepélyen.

Marx-muzeumot létesítenek Karlovy-Varyban

Karlovy Varyban, a világhírű gyógyhelyen, megnyílik a Marx-múzeum. A múzeumot „Az arany kulcshoz“ elnevezésű házban rendezik be, ahol Marx barátjának és háziorvosának, dr. Felkiesnek volt a rendelője. Marx Károly Karlovy Vary-i gyógykezeltetése idején, 1874 és 1876 között többízben lakott itt. A múzeumot az Októberi Forradalom 40-ik évfordulója alkalmából nyitják meg a közönség számára.

Eltüntetnek egy hegyet Jugoszláviában

Jugoszlávia déli részén. Macedóniában, Kavadar városka közelében van egy hegy, amely egy-két héten belül eltűnik a föld színéről. Gradot a hegy neve. Szomorú emlékek fűződnek hozzá. Az elmúlt év szeptemberében ugyanis földcsuszamlás következtében a hegyoldal megindult s mintegy millió köbméter föld zúdult alá a völgybe, maga- alá temetve mindent és mindenkit, aki útjában állott. Hegyipásztorok legeltették ott nyájaikat, s betemette őket a gördülő hegyoldal, nyájastól.

A lecsúszott hegyoldal elállta a hegyi folyócska útját, természetes gátat alkotott és azon a helyen tó képződött. A természetnek ez az átalakulása hasznos lehetne, ha nem kellene attól tartani, hogy a tavaszi áradások idején a tó megduzzad, ennek következtében a gát átszakad és az egész környék Kavadar városkával együtt víz alá kerül. Ezt kell megelőzni. Segíteni csak úgy lehet, ha a hegy megmaradt részét felrobbantják, eltüntetik a föld színéről. Már hónapok óta dolgoznak ezen. Kisebb robbantásokkal lazítják a hegyet, hogy aztán április első felében egyszerre a levegőbe röpítsenek mintegy 300 000 köbméter földet. Ehhez tetemes mennyiségű robbanóanyag kell. Szakemberek szerint 50 000 kilogramm, vagyis öt vagon.

Az eddigi előkészületek során kétszáz méter hosszú alagútat ástak a hegyben. Az alagútban helyezik majd el több helyen a robbanószert és egyidőben felrobbantják.

Ilyen hatalmas robbantás nem sok volt még Európában. Szakértők véleménye szerint mintegy 50—70 kilométer körzetben nagyméretű bombarobbanáshoz hasonló dörejt hallanak majd az emberek, a még távolabbi vidékeken pedig mennydörgésszerű robaj jelzi majd, hogy a levegőbe repült a hegy.

A jugoszláv geológusok felkészültek erre a ritka eseményre. A hanghullám terjedésének módja a föld belsejében sok mindent elárul a geológusok számára. Pontosan megállapíthatják majd a földkéreg összetételét egy igen nagy területen.

A hegy felrobbantásával nemcsak az imént említett veszély hárul el, hanem a népgazdaság is hasznát látja. Rendezik majd a gátat, illetve szabályszerűen befejezik azt, amit a természet szeszélye elkezdett, úgy, hogy a mai kis tavacska helyén egy nagyobb, 60 méter mély tó keletkezik s vizével öntözik a ma még eléggé kopár tikvesi mezőket.