Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-30 / 100. szám

105” Április 3o.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

A Tolna megyei ellenforradalom a szocialista törvényesség tükrében

in.

A gyűlésen jogászok is vettek részt, akik fékek, hogy a Nemzeti Bizottság létrejöttével járó földi javaktól hátha elesnek, uccu neki, ők is felszaladtak. Dr. Tollár Tibor mondta: „A megyei forradalmi ifjúság a délután folyamán megalakította a forradalmi ifjúsági szervezetet, mert a DTSZ-szervezettel nem voltak megelégedve. Olyan ifjúsági szervezetet akarnak, amely mindenben támogatja a Nemzeti Bizottságot. A nemzetőrség kötelékében részt kívánnak venni, megyei ifjúsági rádióállomást akarunk. A megyei MDP adja át a rádióállomást. A forradalmi ifjúság részére a MÖHOS7. székházát kérjük. Bejelenti, hogy október 31. napján ifjúsági nagygyűlést tartanak (nyilván nem a szocializmus mel lett akartak hitet tenni) és kéri a Nemzeti Bizottság támogatását.”

Or. Tóth Lajos: „A B. M. Főosztály felé olyan kérdést tettünk fel, hogy az ÁVH tagjait lefegyverezték-e. A B. M. terjessze elő. hogy kinek volt fegyvere,

kik azok, akiknél még fegyver van. A bizottság felírta a neveket.”

Budavári Lajos, mint „jólértesült” ál- lomásfőnök elmondja, hogy „az oroszok megrendelték a kocsikat a MAV-nál, Zsu- kov marsall kiadta a visszavonulási parancsot az oroszoknak.”

Az első nap késő estébe nyúló „fáradságos” munkája után az alakuló ülés végére ért.

Másnap az egész megyében minden államhatalmi, államigazgatási szervtől, üzemektől, állami gazdaságoktól, stb. a Nemzeti Bizottság „szent” nevére hivatkozással elkergették a kommunistákat. Minden eddigi vezető kucsera volt. Az MDP székházait lefoglalták, megkezdték a letartóztatásokat, megszállták a postát, bankot, minden fontosabb középületet, íme a törvényesség . ..

1956 november 1. napján összeült a Nemzeti Bizottság elnöksége. Elöljáróban dr. Sárosi István bejelenti, hogy Budai Mátyás elnök megbetegedett és helyébe javasolja dr. Tóth Lajos ügyvédet, akit megválasztanak azonnal elnöknek. Egyben dr. Sárosi javasolja, hogy' négytagú küldöttséget küldjenek a budapesti forradalmi ifjúsági gyűlésre. Szakály Ferenc i1 pedig azt javasolja, hogy Győrbe küld-l* jenek küldöttséget és kijelölik ennek tagjait: Szakály Ferencet, dr. Pataki Kálmánt és Nagy Ferencet, akik tüstént útra is keltek.

Dr. Tóth Lajos közben felkészült az első beszámolóra, melyből egy-két mondat így hangzik: „Felvettük a kapcsolatot a fegyveres erőkkel a város védelme érdekében. A szekszárdi és tolnai tüzérségi alakulatok a Nemzeti Bizottság ]1 mellé állottak.”

Természetesen nem tűrhette meg a I Nemzeti Bizottság azokat, akik a sztá- J linista politikával „elárulták” a magyar-] ságot, de a komunistákat értette az árulók alatt.

(Foly ötjük)

Szabó Péter

ügyész

panasz nyomában

Egy

ID. C. NAGY SÁNDOR, a német.

kéri Ságvári Termelőszövetkezet tagja a közelmúltban szerkesztőségünkben járt és elpanaszolta, hogy szövetkezetükben a kiöregedett tsz tagokat kinullázzák mindenből, nem törődik velük a szövetkezet. Míg az elmúlt években adtak az öregeknek ezt is, azt is, most nem kapnak semmit. Ö ezt igazságtalanságnak tartja és mint mondotta, ezzel a problémával feltétlenül foglalkozni kell az újságban. Igazat adtunk neki és a helyszínre utaztunk, hogy utánanézzünk panaszának. A következőket tudtuk meg:

A németkéri Ságvári Termelőszövetkezet tagjai az októberi és novemberi események után alaposan revízió alá vették a tsz alapszabályát. a gazdálkodás elmúlt évi módszereit és a közgyűlés a többi között az öregek járandóságáról hozott korábbi határozatot is megváltoztatta. A közgyűlésnek ehhez minden kétséget kizáróan joga van. Efelett nincs is vita. Arról van itt szó, hogy emberségesen döntött-e a közgyűlés, az öregeket illetően, vagy sem.

AMIKOR AZ ÖREGEK problémája felvetődött a Ságváriban voltak olyanok, akik azt mondották: csak az kap valamit a szövetkezetből, aki tőle telhetőén dolgozik is valamit. Hogy ez mennyire helyes, az vitatható. Azonban feltétlenül követendő hogy minden öreg járandóságát illetően a körülmények alap

ján döntöttek. Szügyi István és Wé- ber Mihály, mint családfenntartó, egy hold földet, s az évi tüzelőt fenntartás nélkül megkapják a szövetkezettől. S ők ketten kijárogatnak dolgozni a csoportba, s munkájuk alapján munkaegységet írnak neki jóvá, s így részesülnek az összjövedelemből. A beteg és idős C. Nagy Sándor pedig 100 öl földet kap a csoportból, s ha dolgozik ő is megkaphatja a munkaegységre járó részesedést. Tímár Istvánnak pedig nem szavazott meg a közgyűlés semmit.

Idős C. Nagy Sándornak tehát tulajdonképpen az fáj, hogy nem egyenlően bírálták el az öregek ügyét. Ebben az esetben — őszintén meg kell mondani — nincs igaza. Tőle azért vonta meg a szövetkezet az egy hold háztáji földet és az évi tűzifát, mert van egy fia, aki vele egy háztartásban él és több éve becsülettel dolgozik a szövetkezetben. Eddig a fia szerepelt a szövetkezetben mint családtag és az apa, mint családfenntartó. Most viszont a helyzet megváltozott. Most az ifj. C. Nagy Sándort vették a tsz-ben családfenntartónak és ő kapja meg a közösből az esy hold háztáji földet, az évi tűzifát. Ez így jogos és igazságos. Csupán azt lehet helyteleníteni — s az idős C. Nagynak ez fáj a legjobban —, hogy nem 600 öl háztájit kapott a szövetkezettől, mint általában n dolgozó családtagok. Mert a helyzet ugyanis az. hogy a dolgozó családtagok 600 öl, a gyerekek pedig 100 öl háztáji földet kapnak, s C. Nagy Sándor azért még valamit tudna dolgozgatni a tsz-ben, dehát most már „csak azért sem’1 dolgozik ... Úgy érzi, vele—hogy szavaival éljek — kitoltak. A mi véleményünk ezzel kapcsolatban az, hogy mégegyszer meg kellene fontolni az idős C. Nagy Sándor ügyét és módot találni arra, hogy orvosolják sérelmét.

A SZÖVETKEZET negyedik idős tagja. Tímár István pedig azért nem kap a szövetkezettől semmit, mert ő egyáltalán nem jár dolgozni és van egy veje, aki vele egy háztartásban él, s őt eltartja, nem is kívánja, hogy apósát a termelőszövetkezet tartsa el. Eddig a tények.

Az egész ügyhöz annyi a megjegyzésünk, hogy ez látszólag apró probléma a termelőszövetkezetekben — mert a legtöbb tsz-ben van ilyen —, de azért mégsem olyan apró. Ez foglalkoztatja falun a tsz-tagokat, de még az egyéni parasztokat is, s bár mint a fentiekből is kitűnik, igyekszenek mindenütt úgy intézni, hogy valamit azért kapjanak az öregek a szövetkezettől, mégsem egészen van ez így jól. Feltétlenül szükség lenne arra, hogy rendeletileg biztosítsák a gondtalan öregséget azoknak a munkából kiöregedett tsz-tagoknak, akik nek nincs eltartójuk.

A május elsejei nagygyűlések előadói

Szekszárd: Rapai Gyula Dunaföldvár: Szigeti János Nagydorog: Hajdú Lajos Tamási: Tuska Pál Dunaszentgyörgy: Szabó Piroska.

Bölcske: Vígh Dezső Gerjen: Rácz Lajos Belecska: Kerekes Miklós Gyönk: Gyurica István Nagyszékely: Papp Károly Hőgyész: Kovács György Szálka: Báli Zoltán Zomba: Bárd Flórián Kéty: Simon Sándor Tengelic: Topor István Fadd: Bősz József Bátaszék: Schrottner Károly Mözs: Katona József Dombóvár: Prantner József Paks: Rév András Bonyhád: Bercsényi Vince.

„Versenyszervezés11 — bürokrata módra

Több pontból álló versenykihívást kaptunk a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságától. A kísérőlevélben — amit egyébként megküldték a megyei és a városi párt-intézőbizottságnak is és még talán jónéhámj szervnek. — az áll, hogy a kezdeményezés alulról indult el és az összes dolgozók lelkesen csatlakoztak a versenymozgalomhoz.

Nincs okunk kételkedni ebben. Mármint abban, hogy a dolgozók kezdeményezték a versenyt. Egyre több helyről, főként a nagyobb üzemekből lehet hallani, hogy a dolgozók versenyezni akarnak, hogy igenis, él a munkásokban a nemes vetélkedés szelleme, annak ellenére, hogy az elmúlt években sok tekintetben eltorzítot ák a munkaversenyt, bürokratikus keretek közé szorították, a a dolgozók össze akarják mérni erejüket, tehetségüket a több, de főleg a jobb. gazdaságosabb termelésért. De hogy a sok és jogos kritika az utóbbi évek versenyszervező módszerénél éppen az ellen irányult, amit most a vállalat vezetősége produkált ebben a versenykihívásban, az biztos. Es a dolgozók is bizonyára nem így képzelik el a versenyt.

Nem volt könnyű megfejteni a képleteket, szükség volt hozzá szerkesztőségünk több. a matematikához értő tagjainak közreműködésére.

Az első pon' megfejtése még viszonylag elég könnyű. Itt a teljesített termelési értéket meg kell szorozni a tervezett létszámmal, a tervezett termelési értékét a tényleges létszámmal, az előbbit az utóbbival elosztani, majd a kijött hányadost megszorozni ezerrel. Ezer pontot kap tehát az az építési csoport, afnelyik a tervezett létszámmal a tervezett termelési értéket éri el. Ez a szám emelkedik, ha a tervezett létszámnál alacsonyabb a tényleges, vagy a termelési érték magasabb a tervezettnél. Fordított esetben kevesebb pontot kap a csoport.

De nemcsak így lehet pontot szerezni a versenyben. A verseny második tényezője a .Munkaverseny fejlettsége”. A versenyben levők számát el kell osztani az összdolgozók átlagos számával, az eredményt megszorozni ezerrel. Tehát újabb ezer pont jár annak az építési csoportnak, ahol ..a dolgozók száz százaléka versenyben van”. Ha csak a dolgozók fele, úgy ötszáz pont jár. Mit kell tehát tenni akkor, ha rossz a termelési eredmény? — Ha például 20 százalékkal elmaradtak a terv teljesítésétől, vagy 20 százalékkal magasabb volt a létszám? — A lemaradást be lehet hozni, hiszen nem kell más, csak emelni a „versenyben levők számát” és máris meg lehet előzni az esetleg ,.ügyetlenebb versenytársat. A „versenyben levők számának” emelése ugyanolyan súllyal esik latba az elbírálásnál, mint az eredményességi mutató. Az újítási tevékenységnél a benyújtott újítási javaslatok száma a döntő. Pontot lehet szerezni a minőségi munkával, a munkafegyelemmel, a balesetelhárítással (ami egyébként helyes).

De úgy látszik, a képletek összeállítói kicsit belebonyolódtak a számolásba, mert a munkafegyelem képlete például a következő: (10 — igazola lan nap) X 200 = — . . . Tehát tízből le kell vonni az igazolatlan napok számát, a maradékot megszorozni kétszázzal és az eredmény mínusz ennyi és ennyi pontot jelent. Jaj annak a versenyző csoportnak, ahol nem volt egyetlen igazolatlan mulasztás sem, mert ott az összes, a többi tényezőknél nehezen megszerzett pontokból kétezer pontot kell levonni. Ahol viszont kilenc igazolatlan mulasztás volt, ott csak kétszáz pont kerül levonásra. Ha nincs igazolatlan mulasztás. ha nem teljesítik az „igazolatlan mulasztások tervét”, kétszer annyi pontot lehet veszíteni, mint nyerni a termelési terv százszázalékos teljesítésével. Hogy aztán gazdaságosan termel-e egyik-másik részleg, hogyan alakul az önköltség, ez nem számít be a versenybe. „

A dolgozók szívesen versenyeznek. De ne így ..szervezzük a versenyt , legyenek világosak, érthetőek a feltételek és főképp olyanok, hogy a gazdaságos termelést segítsék elő. JANTNER JANOS

Beszélgetés Husek Rezsővel, a zeneiskola igazgatójával

Kopogtatok, s az „igen”-válasz után benyitok Husek Rezsőhöz. A zongorától kel fel, mellette egy növendék gyakorol. Megmondtam, m; járatban vagyok, szeretnék vele beszélgetni az iskola életéről, terveiről.

Kérdéseimet örömmel fogadta.

— Hogy oszlik meg az érdeklődés, melyik tanszakon vannak többen — kérdezem.

— A felvételnél igen nagy volt az érdeklődés. Száz tanulót nem is tudtunk felvenni. Legnépszerűbb a hegedű- és zongoratanítás, de van 15 tagú rézfúvós évfolyamunk is.

— Csak szekszárdi fiatalok járnak az iskolába?

— Nem. Vidékről is jönnek sokan.

— Milyen képesítést ,ad az iskola?

— Itt alapfokú képzést adunk, de vannak továbbképző tanfolyamok is. Itt 12 évig tanulhatnak a növendékek, utána mehetnek a Zeneművészeti Főiskolára.

— Mt a célja ennek az iskolának?

— Mi a diákoknak zenei téren általános műveltséget akarunk adni. Fejleszteni akarjuk a szépérzéki, esztétikai képességüket. Nemcsak gyakorlati, hanem elméleti órákat is adunk, ezeken szó esik nagy zeneszerzőkről, azok életéről, munkájáról.

— Milyen terveik vannak?

— Havonkint növendékhangversenyt rendezünk, ezzel akarjuk népszerűsíteni a zenét. Mivel a fúvósrészleg újdonság, kíváncsian várjuk, hogy mit szól hozzá Szekszárd közönsége. Ezenkívül a jövő évben, mint új tanszakot, a zeneelméleti órákat nyitjuk meg. Itt a zeneirodalom ismertetése a fő téma.

Megtudom még azt, hogy' az iskola támogatást kap a tanácstól, s mielőtt elbúcsúznak, sok sikert kívánok az iskola további munkájához.

(d—t)

I ANYÁI IS KOI A

Negyvenhét gyerek tanul a Cse- renc pusztai kéttantermes iskolában. A két pedagógusnak Tomóczky Istvánnak és Bagi Károlynénak nem kis feladatot kell megoldani. Míg az elsősök olvasnak, a másodikosok csendes foglalkozással a nyelvtant tanulják. Ugyanez a helyzet a felső tagozatnál is. A hetedikesek számolnak, a nyolcadikosok a kémiával foglalkoznak.

A pedagógusok nehézségekkel küzdenek. Ilyenkor tavasz táján a szülők is könnyebben otthon fogják gyermekeiket. Az osztálykönyvet fellapozva, azt látjuk, hogy még az alsó tagozatnál is minden héten volt egy-két hiányzó. Nem beszélve arról, hogy a hetedikes Kaj tor Margit október óta bem jár iskolába.

Hiába volt a szép szó, majd a büntetés kiszabása. A gyerekek is hiába hívták Margitot az iskolába, sőt, eredménytelen maradt a pedagógus családlátogatása is. Kuti Lajos, a kislány mostohaaapja, ugy*n többször ígéretet tett, hogy nem fogják otthon a kislányt. Margit nemcsak, hogy nem ment az iskolába, hanem egyszer a

következőket üzente tanítójának, az egyik gyerektől: „Mondjátok meg a tanító bácsinak, hogy tegyük zsebre a haragot. Én már nagylány vagyok ahhoz, hogy az iskola padjai között töltsem ej az időmet, amikor otthon annyi dolog van. Nem megyek iskolába és kész.” Pedig most már közeledik az évvégi vizsga és Margitnak ismételnie kell a VII. osztályt, miután az iskolából több, mint hat hónapot hiányzott.

Nehéz a tanyai pedagógusok helyzete azért is, mert a szülők egyrésze nem sok gondot fordít a gyermek tanulására. A földdel vannak elfoglalva és nem is érnek rá arra ,hogy a leckét számonkérjék, sőt, vannak olyanok is, akik erre nemjcépesek, mivel különösen az idősebbek közül néhá- nyan maguk sem tudnak írni, olvasni. (A szülők volt cselédemberek:, akiknek hajdan nem is volt megadva a lehetőség a tanulásra.)

A nehézségek ellenére a gyerekek általános tanulmányi eredménye nem rossz, és ez a pedagógusok áldozatos munkájának köszönhető, akik türelmes szóval, ha ez nem használ, komoly szigorral nevelik ezeket a pusztai vadócokat, — tanítják az írás, olvasás tudományára, felkészítik őket az életre, az esetleges továbbtanulásra. Mert ilyenek is vannak — mégpedig nem kis számmal — a Cserenc pusztai tanulók között.

Az idén hatan végzik el a nyolcadik osztályt. Tornóczky István valósággal apai szeretettet gondoskodik arról, s viseli a szívén, hogy tanítványai továbbtanulhassanak. Lakatos Juci érdekében már hetekkel ezelőtt felvette a kapcsolatot a Budapesti Közétkeztetési Technikummal. Juci a közétkeztetési szakmában akar képesítést szerezni. Már meg is jött a válasz, a tanító és a tanuló legnagyobb örömére. Ha sikerül a felvételi vizsga — ahogy azt mindketten remélik — Juci tovább tanulhat. A fiúk közül Nemes Jancsi a Székesfehérvári Traktoriskolára készül.

A tanyai tanítók áldozatos munkája nyomán a hajdan elhanyagolt pusztai gyerekek számára megvan adva a továbbtanulás lehetősége.