Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-28 / 99. szám

1957 Április 28.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

7

Televízió Szekszárdon

Riport Szekeres Gyula műszerész lakásán

(Április első napjaiban hírt adtunk arról, hogy a közeljövőben Szekszárdon is látható lesz a budapesti televízió műsora.) ^zerdán meghívtak egy péntek est; televízió bemutatóra. — Már előzőleg hosszabb értekezéseket folytattam Szekszárd egyik legkiválóbb televízió-szakemberével, Szekeres Gyula rádióműszerésszel. S amint ilyenkor szokásos, mór én is izgatottan készültem arra, vajon a mesternek sikerül-e a budapesti adást venni.

Az utcabeliek már hozzászoktak, hogy Szekeresék háztetőjén hónapok óta egy hatalmas kettes „T-betű” áll. S így találtam meg én is a házat, ahol péntek est-e a műsort élvezhettem, ahol meggyőződhettem ,hogy lehet Szekszárdon is televíziós műsort venni.

Csendesen nyitunk be a szobába, jellegzetes surrogás hallható. A félhomályban alig lehet felismerni a készülék előtt ülőket. Sajnos, kissé késve érkeztem s már nem láthatom a 17-es híradót. De annyit megtudtam Szekeresnétől, hogy nagyon jó volt, jobb mint a nagyfilm, ugyanis tavaszi ruhabemutatót láttak. S ez tavasszal, különösen fiatalasszonynak ugy-e, mindennél többet ér.

m pereg a film ... Bocsánat nem film, hanem valami különös érzést kelt az alig 30x40 centiméteres kép, még valahogy igaz, úgy látni az egész jelenetet, mintha gépkocsi ablakából néznénk ki, amelyen víz csurog le. De már élvezhető a kép. S néha még a szöveget is lehet olva ni.

Nyolc óra. Mintha varázsvesszővel megváltoztatnák az egész adás technikáját, úgy javul meg a kép s a hang is. Most már nyugodtan hátradőlök a széken, úgy élvezem az előadást. S jókat nevet a kis társaság, amikor újból viszont látjuk a televízióban az „Egy nap a bíróságon” című olasz

filmet. Csend van, csak a pergő olasz beszéd hallatszik csendben figyeli mindenki a műsort, s csak nagy ritkán hangzik el egy-egy megjegyzés: „Nagyon szép”, „Ilyen még nem volt Szekszárdon’’, ,,Mi is veszünk, ugye?”

A film a végefelé közeledik. Fél- kilenc. A képernyőn megjelenik nagybetűkkel: FINE, s alatta a magyar szöveg: Vége. Vége, a műsornak és újból lepergetik a stúdióban a filmet készítők, szereplők nevét, olvassuk a szöveget, úgy, mint a moziban. Egy- szercsak egy csinos, fiatal nő, — a szpíker — képe jelenik meg az ernyőn, s először vagyunk tanúi kévésed magunkkal Szekszárdon annak, hogy halljuk: „Kedves hallgatóink a Magyar Televízió kísérleti adását befejeztük.” A képernyőről eltűnik a szpíker és helyette megjelenik a szünetjel. Nem úgy, mint a közönséges rádiónál, itt egy motivumcs kép jelenik meg „Magyar Televízió”

A második két és félórás műsort sikerült a készülék mellett el- töltenem Szekszárdon. S mint "yenkor szokás, a riporter kérdez, s a riportalany Szekeres Gyula rádióműszerész válaszol.

— Mikor és milyen műsort sikerült először venni?

—• Kedden este, április 23-án: Lenin 1919. című filmet. Akkor még nem volt ilyen tökéletes a kép, mint most, de mindig jobb lesz.

—Mikor készült el a végleges szereléssel és mikor kezdte meg?

A különleges antenna szerelését nz elmúlt őszön kezdtem el, s véglegesen kedden este pontosan hétkor fejeztem be. A második antenna hangolás sikerült.

— És a feleségének hogyan tetszik?

— Nagyon örülök a készüléknek, csak az volt a baj eddig, ha értekezni akartam a férjemmel, akkor nekem is fel kellett mászni a háztetőre, mert

mindig ott volt. De megérte a fáradságot, s ha a kisfiam sír, — hát még ő is elhallgat, ha meglátja a mozgó képeket — mondja mosolyogva Sze- keresné.

JJosszú hónapok munkáját, gyümölcsét már élvezi a Szekerescsalád, s az ismerősök ha betévednek egy kis műsornézésre, szívesen látják őket, hisz egyedüli ez, mert Szekszárdon ilyen még nem volt.

PÁLKOVÁCS JENŐ

Szakszervezeti aktivisták,

szervezett dolgozóki

A nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe, a 13. szabad május elseje alkalmával harcos üdvözletünket küldjük felétek és nevetekben az egész világ munkás, paraszt és értelmiségi dolgozóinak.

A magyar dolgozók számára ma különös jelentősége van ezen ünnepnek, mely egyben diadal ünnepe is, az ellenforradalom erői felett aratott győzelem.

Erőt merítve, a világ munkásosztálya által az elmúlt hónapokban tanúsított munkásszolidaritásból, erősítsétek szervezeteiteket, növeljétek a szervezett dolgozók táborát s együtt a néppel, a marxizmus—leniniz- mus zászlaja alatt építsük a szocialista Magyarországot!

SZABAD SZAKSZERVEZETEK TOLNA MEGYEI SZÖVETSÉGE

Á betegek érdeke még több segítséget kíván ...

A szekszárdi kórház tüdőosztályán

Úgy hozta a világ sora, hogy jómagam is kórházba, a szekszárdi Balassa János- kórház tüdőosztályára kerüljek. Lassan, egyformán teltek a napok, hetek, így volt alkalmam megfigyelni az orvosok és nővérek áldozatkész munkáját, s nem egyszer beszéltünk is erről.

Megtudtam többek között azt is, hogy a tüdőbetegség gyógyítása itt is alapjában más, hatékonyabb, mint ezelőtt pár évvel. Uj centrifugát, modem mikroszkópot kapott az osztály, azonkívül új diagnosztikai eljárásokat vezettek be és újabb terápiás elveket valósítottak meg. Ma már a tüdőbetegség teljes kigyógyítása sem lehetetlen, mert nem utolsó sorban műtéti beavatkozással is eltávolíthatják a beteges gócokat. Szólni kell még azokról az emberekről, élethivatásukat teljesítő orvosokról és nővérekről, akik állandóan ki vannak téve a fertőzés veszélyének és mégis a leglelkiismeretesebben végzik e nehéz munkát, amelyért viszonzásképpen a betegek hálával és szeretettel adózhatnak.

Természetesen az élet itt sem olyan egyhangú, mint sokan gondolják. A jó könyveket kedvelő betegek kedvük szerint válogathatnak a 800 kötetből álló könyvtárban, azonkívül minden héten egyszer filmvetítés is van.

Egyszóval „öröm” lenne itt az élet, ha az ember nem találkozna olyan hiányosságokkal, amelyek régóta megoldásra várnak és amelyek nagyrészben befolyásolják a betegek mielőbbi felgyógyulását. Ilyen többek között az eddig megoldhatatlannak látszó kúrázás problémája. Nincsen kúraágy, kúramatrac és kúratakaró, pedig ezek nélkül az osztály szinte elképzelhetetlen, mert a betegeknek félgyógyulást jelentene az, ha egészséges és tiszta levegőn pihenhetnének pár órán keresztül. E hiányosságokról pedig régóta tud a kórház igazgatója és gondnoka. Igaz, megígérték, de mindmáig sajnos, csak Ígéret maradt.

Elárulhatom, ha a közeljövőben mégis teljesülne a régi kérés, időközönként nem sok öröm lenne benne, mert a friss levegőn való pihenéstől minden beteg kedvét elvenné az a kellemetlen bűz, ami a köpőcsésze fertőtlenítőből árad. Persze gondolni való, hogy egy ilyen fertőtlenítőt nem lehet az épület tőszomszédságába építeni, de ha már így történt, legalább segítsenek úgy a bajon, hogy építsék a kéményt magasabbra — ami technikailag megoldható — s így a fojtó füst nem csapódna le.

Beszélni kell még arról a lehetetlen helyzetről is, ami a tüdőosztály földszintjén tapasztalható. A földszinten levő 51 beteg — férfi és nő — ugyanis egyetlen fürdőszobában és annak egyetlen fürdőkádjában tisztálkodik. Emellé már nem kell kommentár, de azért megkérdezzük, hogyan engedhető ez meg.

Nem utolsósorban említek egy másik érthetetlen furcsaságot: az osztályon kevés a nővér és ezt különösen az éjszakások érzik meg. A létszámcsökkentés miatt ugyanis egy nővérnek kell ellátni az ügyeletet az első emeleten és a földszinten. Ez a helyzet nemcsak azért megengedhetetlen, mert nagy fáradságot jelent egész éjszaka az emeletre fel- és lejárkálni, hanem azért is, mert a beteg érzi meg. Előfordult, hogy az emeleten és a földszinten egyszerre vérzett be két beteg, s míg a nővér az egyik vérzőt látta el, addig a másiknál komoly komplikációk állhatták volna be.

így élünk mi. örülünk a lassú, de bekövetkező gyógyulásnak és bosszankodunk az elmondottakon, üdvös lenne megszívlelni ezt az illetékeseknek is.

y —a —

A „Mókán“ telelőben .. •

(Egy tolnai hajós emlékeiből)

Régen történt már. Akkor 1925-öt írtak. De Szauter Mihály nyugdíjas hajókormányos elbeszéléséből felúj u] sok minden, ami ott azokban a téli hónapokban történt.

*

A benzint szállító uszályokkal megterhelt vontatóhajó, amelyiken akkor, mint kormányos szolgálatot teljesítettem, kényelmesen cammogott felfelé a Dunán. Akik a hajón voltunk, mind abban reménykedtünk, hogy még a jég beállta előtt sikerül Magyarországra jutnunk, s a karácsonyi ünnepeket otthonainkban tölthetjük. Nem így történt. Az enyhe idő pár óra alatt megváltozott. Apró jégdarabkákat sodort a víz a Duna hátán. Tudtuk, hogy ezek a jégdarabkák egy-két nap leforgása alatt jégtáblákká állnak össze. A kapitányom kiadta a parancsot, hogy Giurgiu városától 16 kilométerre levő „Mókán” elnevezésű téli kikötőben horgonyozzunk le. Mikor kikötöttünk, már bent állt két német és egy csehszlovák teherhajó. Másnap egy jugoszláv és egy román érkezett. Már az első napokban megindult a barátkozás közöttünk. S hogy a hajósok által mindenütt nagyratartott nemzetközi együttérzés még jobban elmélyüljön, már az első héten közös bált rendeztünk. Még pedig olyan bált, amilyet azelőtt sem látott még ez a lakott területtől távoleső, sűrű erdőkkel övezett téli szükségkikötő. Az egyik cseh uszály üres raktárhelyiségét ragyogó tisztára mostuk, feldíszítettük és a magyar, román, cseh, német, jugoszláv hajósok feleségeikkel, lányaikkal együtt jelentek meg a bálban. (Mert természetesen a család velü k élt az uszályokon.) A zenekar is hajósokból lett összeállítva. A német tangóharmonikások, a magyar hegedűsök és a szerb guzlicások együttese olyan zenét komponált össze, amitől még a halottak is táncraperdültek volna. Éjfél után, amikor a hangulat már a tetőfokra hágott, az egyik cseh matróz az ősi hajós zeneszer- saámmal az „ördöghegedűvel” lépett fel. Ez az ördöghegedű a bőgőhöz hasonlít legjobban. Három szál közönséges drót van rajta kifeszítve. — A talpa pedig gumival van bevonva. A«

újságot, amelynek a címlapján egy felismerhetetlenségig agyonvert munkás fényképe volt és azt mondta: — Akik osztályhű munkásokat gyilkolnak, azoknál a nemzett szocialista szólamok vadállati fasizmust takarnak. Vigyázzatok! Ne higyjetek soha a fasisztáknak, bármilyen tetszetős szavakkal akarnak is közel férkőzni a szívetekhez.

Mikor elolvadt a jég és ismét megindulhattak a „Mókán” telelő hajói, a testvériség és a barátság jegyében búcsúztunk el egymástól.

H. T.

Felhívás

A Budapesti Rendőrfőkapitányság toborzást folytat a közvédelmi állomány kiegészítésére.

Felvételi feltételek:

Korhatár 35 év, testmagasság 165 centimétertől, iskolai végzettség legalább VI. elemi. Büntetlen előélet, fizikai és szellemi alkalmasság és a rendőri hivatás önként vállalása.

Kezdő fizetés 1100 forinttól, 27 nap fizetett szabadság, teljes felsze- relés, díjmentes villamosbérlet, 50 százalékos vasúti kedvezmény.

Személyes jelentkezés a községi rendőrőrsökön, a járási kapitányságokon és a megyei főkapitányságon.

ÜZEN A SZERKESZTŐSÉG!

Több olvasónk kérésére újból közöljük a Tolna megyei Népújság gyermek szépségversenyére való szavazás módját. Szavazni tehát úgy kell, hogy az olvasónak legjobban tetsző gyermek képét az újságból kivágva, borítékba téve beküldik szerkesztőségünkbe. Természetesen Szek- szárdról 40, vidékről 60 filléres bélyeggel ellátott leveleket veszünk figyelembe. — Portósan beküldött leveleket ne küldjenek pályázóink, mert azt nem áll módunkban átvenni s a szavazásban sem vehet részt.

Minél több, a lapból kivágott képei küldenek be olvasóink egy-egy pályázó kisgyermekről, annál inkább esélyes az értékes díjak valamelyikének elnyerésére.

ni^iilüiTl,;n!':ii!!l|!!l!HIII|||!lllllil I I I II I I i i

Hogyan lehet irtani a földibolhát?

A száraz, meleg tavasz nagyon kedvez a földi bolháknak, amelyek főleg a répákban, de más növényekben is nagy kárt tesznek. Ezen a tavaszon nem volt még ez ideig olyan nagyméretű a földibolha pusztítása, különösen a répáknál, mint általában, de a veszély még korántsem múlott el. Ezért több olvasónk kérésére közöljük, hogy a földibolha irtására legalkalmasabb a Hungária Matador elnevezésű porzószer. Megvásárolható minden földművesszövet kezeti boltban, 5 százalékos, kilónként 11 forint 10 százalékos pedig kilónként 15 forint. Egy hold répa beporzásához körülbelül 4 kiló Hungária Matador elegendő.

Az idén is kötelező a szarvasmarhák lépfene elleni védőoltása

Május elsején megyeszerte megkezdődik az állatok legelőre való kihajtása. Ezt általában meg szokta előzni á szarvasmarhák lépfene elleni védőoltása. Az említett oltás az idén is minden szarvasmarhatartó gazdára nézve kötelező. Az erre vonatkozó bővebb felvilágosítást minden körzeti állatorvos, illetve a községi agronómus megadja.

Milyenek voltak az elmúlt heti vásárok?

Megyénk területén az elmúlt héten öt helyen volt országos állat- és kirakodóvásár. A vásárokra általában sertésekből hajtottak fel többet a termelők, de valamennyi állatfajtából kevés kelt el. Sertésekből is elsősorban az 50 kilón aluli süldőket vásárolták a vevők. A szarvasmarhákból pedig a szerződésre alkalmas állatok cseréltek inkább gazdát. A tehenek ára igen magas volt. A tolnanémedi vásáron például egy jó külemű, jól tejelő tehénért 5—7000 forintot kértek. Elég magas volt a növendékmarhák ára is. S itt kell megemlíteni, hogy a lovak ára továbbra is nagyon magas. Egy jó igásló általában 8000 forintért cserél gazdát. Sertésekből a választási malacoknak volt az elmúlt héten legnagyobb keletje. Párjuk 400— 450 forint, a 2 hónapos malacok párja pedig 7—800 forintba került. Sokan keresték még a vásárokon a tovább- tenyésztésre alkalmas üszőket is. Az áruk 8—9 forint volt kilónként.

A termények ára a következőképpen alakult az elmúlt héten: morzsolt kukorica 300—340 forint, árpa 320—350, lucerna 240—260, rétiszéna 110—120 forint mázsánként.

Hogyan készítsünk permetlét?

Szívó kártevők ellen 1.5 kiló, a poloskaszagú szilva-, illetve almadarázs ellen 3 kiló Quassia-forgácsot 10 liter vízben forraljunk fel és a főzetet 24 óráig hagyjuk állni. Ezután a kifőzött forgácsot. 10 liter vízzel újból forraljuk fel és ezt is 24 óráig áztatjuk. A két forralásból leszűrt levet összeöntjük és 2 kg káliszappant 20 liter vízzel hígított oldatával összekeverjük. Használat előtt ezt 160 liter vízbe öntjük. így tehát 200 liter permetezésre alkalmas levet kapunk.

A Quassia-forgács hatóanyaga a quassin, nikotinhoz hasonló idegméreg, amely azonban nem olyan erősen izgató hatású s az emberre is kevéssé mérgező.

Hol lesz vásár?

Április 28-án, vasárnap országos állat- és kirakodóvásár: Bonyhád, Ercsi, Hajós. Április 29-én, hétfőn: Sárosd. Május 1-én, szerdán: Nagybajom. Május 2-án, csütörtökön: Gyönk, Keszthely, Sásd, Sükösd. Május 4-én, szombaton: Medina.

matróz az ordognegedut egyik kezével a zene ütemére a földhöz ütö- gette. a másik kezében lévő bottá! pedig, amit vonó helyett használt r különös búgó hangokat adó drótokai ütögette.

Hogy a hosszú, unalmasnak ígérkező téli napokat és még hosszabb estéket elevenebbé tegyük, vendégségbe jártunk a szomszéd hajókra. Az idegen fülnek furcsán hangzó magyar, cseh, német ,szerb és romár szavakkal kevert hajósnyelven jól megértettük egymást. Rengetege* beszélgettünk, kártyáztunk, vitatkoztunk és persze a hangulat- kedvéért iszogattunk is ezeken az összejöveteleken. Nagyon megértettük egymást, nemzeti gyűlölködésnek nyoma sem volt köztünk. Volt eSY közös vonásunk: elégedetlenek voltunk a bérekkel. Mindenki a saját hajózási társulatát szidta, mert mindenhol keveset fizettek akkoriban.

Az egyik német hajón volt egy alacsony, tömzsi uszálykormányos Franz Auch-nak hívták. Magányosan élt, de kabinjában mindig sokan voltak. — Rengeteg könyve volt, sokat olvasott. Minden pénzét könyvre áldozta. Nála olvastam életemben először Lenin könyvet. Franz tagja volt a Kommunisták Németországi Pártjának. Ismerte Ernst Thällmant személyesen, és nagyon sokat beszélt róla. Különösen az ott telelő csehek közül lett egyre több barátja Franznak, de akadtak látogatói között magyarok, szerbek, románok is. A német hajó legénységének Franz volt a szakszervezeti bizalmija.

Egyszer az egyik hajós német újságokat hozott magával Georgiuból, ahol bevásárolni volt. Az újság a fasiszták hamburgi vérengzéseiről írt. Három matróz is volt az áldozatok között.

Hajónk szakszervezeti bizalmija értesített bennünket, hogy gyűlés lesz az egyik német uszályon. Mikor az uszály hatalmas raktárhelyiségébe léptünk, már megkezdődött a gyűlés. Sokan voltunk. A cseh, román és szerb hajósok közül is sokan értették a német nyelvet. Franz Auch beszélt. Egy mondatára még mindig világosan mlékszem. Feltartotta a kezében levő