Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-19 / 66. szám

1957. MÁRCIUS 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Kommunista aktívaülés Sxeksxárdon (Folytatás az 1. oldalról.) mai, de az eredmény hasonló lett' volna, mint Koreában és Vietnamban. tengeteg anyagi kár, rengeteg vér olyt, és a harc valahogy döntetle- lül végződött. Először erre az útra iondoltunk, hisz van tapasztalatunk íz illegális harcban, a partizánharc- >an. De ez az út tömérdek kárt, fért jelentett volna, és talán ketté s szakadt volna az ország. Valahol alán a Duna—Tisza közén húzódna i demarkációs vonal. Ezért nem le- íetett ezt az utat választani. Olyan itat kellett választanunk amely néhány nap alatt eldönti végérvé­nyesen a harcot. S ez az út az elv- .ársak előtt ismeretes. A szovjeteket hívtuk segítségül. Tudtuk azt, hogy nem várnak bennünket ezért ko­szorúval. Nem is kérjük azt sem, hogy egykor a haza bölcseinek ne­vezzenek minket. Azt azonban biztosan tudtuk és tudjuk, hogy minden becsületes ember, és maga a munkásosztály helyeselni fogja azt, amit mi tettünk, hogy az egyetlen járható utat választottuk. Akkor, amikor ezzel az úttal’rövi­dítettük a harc idejét, egyben sok tízezer fiatal életét is megmentet­tük. Gondoljanak az elvtársak vissza Nagy Imre kormányzásának utolsó napjaira, amikor itt már az égig csapott a soviniszta uszítás. És az uszítás nem maradt volna meg az ország határain belül, tudva azt, hogy valamennyi szomszédunk terü­letén igen jelentős fezámú magyar kisebbség él. Az imperialista hatalmak mal­mára hajtotta volna csak a vizet a soviniszta uszítás. Uj há­ború tűzfészke ékelődött volna ide. Azzal, hogy sikerült a sovi­niszta uszítást elfojtani az el­lenforradalommal együtt, lénye­gében kioltottunk egy háborús tűzfészket. Egy kalandor há­ború pedig igen sok fiatal ma­gyar életet követelt volna. Te­hát az, hogy megalakult a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány és a szovjetek segítségé­vel levertük az ellenforradal­mat nemcsak kommunista, szocialista érdek volt, hanem össznépi érdekeket szolgált, és egy oktalan vérfürdőtől — há­borútól — mentette meg hazán­kat. Néhány „kényes“ kérdés Szembe kell nézni néhány „ké­nyes“ kérdéssel is. Az egyik ilyen kérdés: „Mikor mennek ki a szovjet csapatok? A forradalmi munkás-paraszt kormány hatalomba lépésekor azt ígérte hogy a szovjet csapatokat kivonják, mi­helyt az országban rend, nyugalom, fegyelem lesz, s lesz olyan fegyve­res erő, amellyel biztosíthatjuk ha­zánk békéjét, nyugalmát. Meg kell mondanom, hogy ez most is áll, de csak akkor mennek ki a szovjet csapatok az országból, ha ténylege­sen tudjuk biztosítani hazánk nyu­galmát, békéjét, rendjét. Whites azonban n mcsak az kell, hogy itt benn az országban rend legyen. Azt tudják az elvtársak hogy Nyu- gat-Németországban, Ausztriá­ban fegyveres erők állomásoz­nak — s csak a Szovjetunió ittléte akadályozza őket abban, hogy nem törnek hazánkra. A szovjet csapatok mindaddig nem mehetnek ki hazánkból, amíg külső erők veszélyeztetik ha­zánk békéjét, rendjét, nyugal­mát. (Nagy taps.) Egy másik kényes kérdés: iegyen szélesebb a kormány. Erre vonatko­zóan különböző nézetek, érvek van­nak. Az egyik ilyen nézet a követ­kező: ki kell szélesíteni a kormányt, akkor majd szeretni fogják a Kádár- kormányt. Tehát csináljunk koalí­ciót azért, hogy „szeressék“ a kor­mányt. Mi kommunisták, voltunk már koalícióban. Ha valahol sztrájk volt, akkor a kommunistákat küld­ték. hogy beszéljenek velük, ne te­gyenek a nép saját érdekeik ellen. E felett soha nem volt vita. De ha arról volt szó koalíciós partnereink­kel, hogy be kell tölteni egy mi­niszteri tisztet, akkor napokig folyt a vita. Az úgynevezett ,fnépszerűtlen“ feladatot nem vállalták, de szí­vesen vették volna a legmaga­sabb hivatalokat is. Voltunk aztán olyan koalícióban — a Nagy Imre-kormányt értve —, ahol végül a kommunisták sem kel­lettek. Nos, mi most nem érünk rá osztozkodni, ezer tenni való van, semhogy azon vitázzunk most, hogy ki, milyen tisztet foglaljon el. De a kormány kiszélesítésére egy másik elmélet is született: „Gyengécske ez a Kádár-kor­mány, nincs karhatalom, stb.. Minden egyes petíció, memoran­dum stb. így kezdődik: „Mi a szo­cializmus hívei... Mi, akik szocia­lizmust akarunk építeni...“ stb. De mi tudjuk, hogy szocializmust építeni csak mun­káshatalommal lelhet, munkás­hatalom pedig nincs proletár- diktatúra nélkül. Ha elfogadják a memorandumok írói a mun­káshatalmat és a proletárdikta­túráit, akkor velünk dolgozhat­nak, de enélkül nem. (Nagy taps, helyeslés.) Arról is beszélnek, hogy kemé­nyek vagyunk, hogy keményen kor­mányozunk. Van tapasztalatunk a laza kormányzásból éppen a közel­múltban szereztük ezeket. Emlékez­zenek a Nagy Imre-kormány rendele­téire, Kimondták, hogy délután 2 -kor fegyvemyugvás legyen, utána meg­hosszabbították 6 órára, de éjfélkor is nyugodtan lövöldözhetett bárki. Arról is beszéltek, hogy 6 órától ki­menőtilalom van, de ha valaki éjfél­tájban járt az utcán, akkor sem lett semmi baja. A kemény kormányzás eredménye ként azonban helyreállt a rend. Azt mondjuk, hogy Budapesten éjfélig van kimenés, de valójában már este 10-kor alig látni valakit az utcán Itt mindjárt meg kell mondanom, hogy a kemény kormányzás, ha vál­lat is vonogatva, de a kispolgárság­nak is tetszik. Nyilvánvalóan ők is többre érté­kelik ha elmehetnek nyugodtan feketézni a cukrászdába, vagy színházba. Inkább kemény kor­mányzást, mint lövöldözést. Kommunista módon... A kommunisták egy része szem­ben a különböző politikai csoportok­kal, azt állítják, hogy a kormány kicsit gyenge. Meg kell mondanunk, hogy ezekkel az elvtársakkal sem értünk egyet. Gondoljanak arra, hogy október előtt mindent a fel­sőbb szervek csináltak meg az al­sóbb szervek helyett. Október tra­gédiája nem utolsó sorban az, hogy nem tudtak öntevékenyen dolgozni a területen. Nem gyenge ez a kor­mány. Biztosítani tudjuk, hogy a kommunistáknak hajaszála se gör­büljön meg, mert az, aki a kommu­nisták haját görbíti meg, annak mi a nyakát görbítjük meg. (Éljenzés, taps.) Ne követeljen tőlünk huma­nizmust az, aki azt nem adott ne­künk. De azért a kommunisták se várják, hogy mindent felülről old­junk meg. A kommunisták lépjenek fel mindenütt. Az ellenforradalmá- rok a felsőbb szervek megkérdezése nélkül bocsátottak el kommunistá­kat. Nem tehetik ezt meg a kom­munisták? Nem sértjük meg a törvényessé­get elvtársak, ha a kommunis­ták is eltávolítanak egy-két fa­sisztát, ellenforradalmárt a fel­sőbb szervek megkérdezése nél­kül — esetleg annak akarata el­lenére. Inkább ők jöjjenek panaszra, sem mint a kommunisták. A proletár- diktatúrában ne a kommunisták és a becsületes dolgozók féljenek, de féljenek az ellenforradalmárok,’ a népi demokrácia, a szocializmus ellenségei. A kommunisták kommunista módon intézzék el helyileg a problémákat, s akkor meglátják, nem is olyan „gyenge" a mi kor­mányunk, a proletárdiktatú­ránk. Meg kell mondani azt is, hogy az ellenforradalmárokkal szemben nem mindig jár sikerrel — persze másokkal sem mindig — a kommu­nista munkastílus, a meggyőzés. Nos, az ellenforradalmárokkal ha most egyezünk meg velük, akkor el tudjuk vinni a kommu­nista kormányt legalábbis libe­rális vonalra." Naponta tömke­legével kaptuk a memorandu­mokat, javaslatokat. Nagyon rá­érnek ilyeneket írni. Mi egyen­lőre ilygnre nem pocsékolhat­juk az időt. Amikor pedig nyíl­tan megmondtuk, hogy a forra­dalmi ' munkás-paraszt kormány a proletárdiktatúra kormánya, egyszerre megváltozott az emlí­tettek hangja. Egyszerre arról ^beszéltek: „De erős ez a Kádár­kormány.“ szemben a kommunista módszereket megpótlékolhatjuk. És meg is pót- lékoltuk statáriummal, gyorsított eljárással, közbiztonsági őrizettel stb. Több szó esik országos viszonylat-, ban is arról, hogy egyes munkásta­nácsok kommunistaellenesek, gátol­ják még a pártszervezet megalaku­lását is. Elvtársak, én csak azt mon­dom: minden üzemnek olyan mun­kástanácsa van, amilyet megérde­mel. Amint az elmondottakból is kitű­nik, nem olyan gyenge a Kádár-kor­mány. Megmondhatjuk nyíltan azt is, hogy megfogadjuk a kínai elvtársak tanácsát s a legszigorúbban al­kalmazni fogjuk a diktatúrát. Nem leszünk humánusak azok­kal szemben, akik kommunis­tákat akasztottak, vagy ezután is a nép ellen törnek. De a diktatúrát csak akkor tudjuk teljes egészében megvalósítani, ha a felsőbb szervek akarata egybeesik, találkozik az alsó rétegek helyeslé­sével. Szólni kell néhány szót a munkásőrségekről is. Megmondhatjuk hogy az ellenforradalmároknak — akik a falun akarták tovább­vinni az ellenforradalmat — kútba esett a tervük. A fal­vakban is lesznek munkásőrsé­gek. Megvédjük a termelőszövetkezetein­ket, és állami gazdaságainkat. Nyu­godt termelést biztosítunk az egyé­nileg gazdálkodóknak is. Elvtársak, néhány szót kell szól­nom az értelmiségi kérdésről is. Ar­ról beszélnek, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány értelmiség ellenes. Itt érveknek mindjárt az írószövetség és az Ujságírószövet- ség, valamint néhány író ellen fo­ganatosított intézkedésünket említik meg. Meg kell mondanunk elvtársak, ha valamikor összeállítják a Rákosi —Gerő politikai hibáit, akkor feltét­lenül egyik bűnük az lesz, hogy nem nyúltak hozzájuk. Nem vagyunk mi értelmiségelle­nesek, de igenis fellépünk az el­lenforradalmi tevékenységgel szemben még akkor is, ha az az írószövetség, stb. égisze alatt folyik. Az írók egy része nagy előszeretettet foglalkozik azzal, hogy tiltakozik a szovjet „be­avatkozás“ ellen, hogy hazánk­ban szovjet tankok vannak. De ezek közül az írók közül — em­lékezzünk csak] a történelmi tényekre — hányán emeltek szót az ellen, hogy 1944 március 19-én német tankok száguldot­tak végig az országon és lénye­gében megszállták az országot? Itt az a helyzet, hogy azokon a tankokon, amelyek 1944 már­ciusában voltak az országban, akkor horogkereszt volt, a mos- tanin pedig vörös csillag. Hiába öltöttek magukra 48-as mezt, hiába hangoztattak 48-as jelszava­kat, ők a szocializmus ellen léptek fel.’ A nemzeti hagyományok kérdése Arról is beszélnünk kell, hogy az ellenforradalom egyik meglovagolt témája a nemzeti hagyományok meg csúfolása, lábbaltiprása volt. És megmondhatom azt is, hogy minket is megtévesztettek egy ideig a jel­szavaik, hisz — emlékeznek — ígé­retet tett a munkás-paraszt forra­dalmi kormány arra. hogy megvizs­gálja és orvosolja azokat a hibákat, amiket ezeken a területeken elkö­vettek. Az ígérethez híven a kor­mány és a párt meg is vizsgálta e kérdéscsoportot. Sorra vettük az ösz- szes felsorolt kérdéseket. Megvizs­gáltuk a Kossuth-címer ügyét. Elvtársak, akár hiszik, akár nem — nekünk magyaroknak lénye­gében nincs is Kossuth-címe- rünk. Az Akadémia tagjaival vizsgáltattuk meg a kérdést, és elmondották, hogy az 1849-e.s trónfosztáskor nem kevesebb, mint 10 címer volt. De ha kell, Kossuth után több mint 100 évvel, csinálunk majd mi Kos- suth-címert, hogy legalább ez le­gyen. Megvizsgáltuk a hadsereg egyenruháját is. Amit most hordanak, meg kell mondani, hogy ez nem nemzeti tradíció. Ez csak a Horthy tra­díció közé tartozik, amelyből viszont nem kívánunk. Arról is beszéltek, hogy a Bocskai- sapka hagyomány. Igaz. ez hagyo­mány. De a Hadtörténeti Múzeum­ban egészen másfajta Bocskai sapkát találtunk, mint amit jelenleg hordanak. Annak ugyanis az eleje benyomott és a hátsó része a csűcsös. De ha mindenáron valóban hagyományos viseletben akarnak járni, megtehet­jük, de nem garantáljuk azt, hogy az utcán nem nevetik ki őket, a százszínű, rojtos, bojtos ruhában. E témakörben kell érintenem az orosz nyelvoktatást is. Bűnül róják fel ezt is. De engedjék meg, hogy megkérdezzem: mennyivel magyarabb a német nyelv az orosznál? Úgy vélem semmivel. Ez csak mondva csinált probléma. A német nyelv ellen nem vezettek ilyen hadjáratot. Pedig az sem ma­gyarabb, mint bármelyik más, ná­lunk tanult nyelv. Láthatjuk, hogy ezek a tradíciók olyan ^tradí­ciók", amelyek vagy nem létez­nek, vagy pedig csak a Horthy korszakból valók. De ha bevezet­jük a Horthy-korszak tradícióit, akkor be kell vezetni a tőkés nagybirtokokat, vissza kell ál­SZABÓ LÁSZLÓNAK Kurdra: Le­veléért köszönetét mondunk. A jelzett ügyben kivizsgálás folyik. Eredmé­nyét lapunkban fogjuk ismertetni. * KOVÁCS ISTVÁN, sárszentlőrinci szíjgyártó szerkesztőségünkhöz írt le_ veiében arról panaszkodik, hogy az elmúlt negyedévre kiutalt bőranya­got nem kapta meg. Érdeklődésünkre a KIOSZ megyei vezetőségétől azt a választ kaptuk, hogy az elmúlt hóna­pokban tényleg komoly fennakadás volt az anyagellátás terén, főkép a bőriparosok nem kaptak elegendő anyagot. Ennek oka az volt, hogy az ellenforradalmi események, sztrájkok következtében csökkent a bőrgyárak termelése. A napokban azonban nagyobb mennyiségű bőrt kap a megye, az el­látás 50 százalékkal lesz magasabb. — Egy pincekulcsot találtak múlt év október 21-én Szekszárd—Csatár, földművesszövetkezeti boltja előtti. A 25 centiméter nagyságú pincekul­csot jogos tulajdonosa a Szekszárdi Járási és Városi Rendőrkapitánysá­gon átveheti. — A diákturisták — egyetemi hallgatók középiskolás diákok és ipari tanulók — az idén kedvezmé­nyesen igénybevehetik majd a tu­rista házakat kezelő vállalathoz tar­tozó csaknem 50 turistaházat. Júni­us közepétől csoportos kirándulás esetén 3 forintért biztosítanak a lá­togatóknak szállást. — Két karabélyt, 50 lőszert és egy géppisztolytárat szolgáltatott be Pincér Péter dunaföldvári lakos a rendőrségnek. A fegyvereket és lő­szert a Dunaföldvári Kendergyár egyik kazlában találták. — A gorkiji autógyárban elkészült egy gázturbina-meghajtású gép-, kocsi első modellje. A kocsi áram­vonalas. A próbaút alkalmával 200 kilométeres óránkénti sebességet ér­tek el; ' i lítani a tőkés tulajdonjogát — mart ez is, Ilorthy-tradició. (Közbekiáltás: nem kell, jók ne­künk azok, ha állami kézben van­nak!) A Szovjetunióhoz való viszonyunkról is szeretnék néhány szót szólni. Higyjék el az elvtársak, soha senki nem okozott nagyobb kárt a szovjet elvtársaknak, mint mi, akik szolgaian másol­tuk az ő tapasztalatukat. Miért kellett nekünk gyapotot ter­melni — szinte semmi eredmény nélkül, miért kellett megváltoztatni az osztályzatokat, s az egyest a tossz tanulóknak adni; és az ötöst a leg­jobbnak. Mi jó szovjet barátok vagyunk és maradunk akkor is, ha nem szolgaian másolunk, hanem fi­gyelembe vesszük a helyi tapasz­talatokat. a helyi viszonyokat. Csak akkor vagyunk igazán szovjet barátok, ha ezt tesszük. Átveszünk a jövőben is tőlük tapasztalatokat, de ígérhetem, nem fogunk szolgaian másol­ni. Befejezésül a külpolitikánkról szólok néhány szót. A mi külpoliti­kánk a béke politikája, a békés egy­másmelleit élés politikája Kapcso­latot akarunk minden országgal, minden néppel a teljes egyenjogú­ság alapján. Azt azonban nem tűrjük, hogy bárki is be­avatkozzék belügyeinkbe. Még akkor sem, ha az az ENSZ. Nyugaton azt hitték, hogy ha nagy hangon kiáltoznak úgy jár a Kádár-kormány is, mint Jerikó, amelynek falai a harso­nák hangjára összeomlottak. Ki­bírtuk a nemzetközi reakció ha­talmas nyomását. . Elvtáreak! Sok munka vár ránk. Jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánok maguknak! mint tavaly. így olvasónk is hozzájut­hat a munkájához nélkülözhetetlen anyagokhoz. EGY OLVASÓNKNAK üzenjük: Szerkesztőségünkhöz írott levelére vá., laszoljuk, hogy a Táncos szórakozó­helyről közölt hirdetésszöveg nem magyartalan, mert ahogy a vendég­látó szakemberei tájékoztattak ben­nünket, a jelenleg használatos sza­kácskönyvekben ma is szerepelnek hideg és melegtálak, sőt, többféle, így pl: Gundel-tál, EMKE-tál, Nádor-tál s más ételekről vagy éttermekről elne­vezett tálak is. * SZEKERES GÁBOR, Kurd és több olvasónk kérésére az alábbiakban közöljük a Magyar Vadkereskedelmi Vállalat címét: MAVAD, Budapest, V., Honvéd-utca 16. — Kilenc csőbútor garnitúrát, tíz kerekasztalt és három kétszemélyes rekamiét kapott pénteken a szek­szárdi bútorüzlet. — Elloptak a tolnai haltenyésztő állomásról körülbelül 100 különböző betonlapot és betongyűrűt. A tette­sek kézrekeritésére megindult a nyomozás. — A Városi Tanács Végrehajtó­bizottsága felhívja a figyelmet, hogy a város területén a kóbor kutyákat összefogatja, s azokat kiírtat ja. Az utcákon a kutyák csak pórázon ve­zetve tartózkodhatnak. — Kétszerannyi műtrágyát vásá­rolhat az idén a parasztság, mint az előző években. A növekvő szükség­let kielégítésére ugyanis a kormány illetékes szervei megbízták a külke­reskedelmet, hogy külföldről is sze­rezzen be műtrágyát. . — Komót cipőféleségek gyártását tervezik a Paksi Cipész KTSZ-ben. A terv kivitelezése esetén a cipőket a nagykereskedelmi vállalatnak ad­ják át és a KTSZ boltjában árusít­ják. Divattá lett nálunk a szocializmus SZERKESZTŐSÉGI ÜZENETEK HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents