Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-08 / 57. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. MÁRCIUS 8. MEGYÉNK LEXIKONA Naplórészlet az 1848-as dunaföldvári eseményekről Április 9: Mesteremberekből és urakból megalakult a Nemzeti őr­sereg, mely 700 emberből állt, dél­után minden század élére kapitányt választottak felkiáltással. Július 5: Dunaföldvárról a minisz térium parancsára 228 ember — leginkább kaszával felfegyverkezve — Ó-Kérre és Szent-Tamásra ment a lázadó szerbek ellen: De 14 nap elteltével legnagyobb részt vissza­jöttek. Augusztus 2: A minisztérium pa­rancsára városunkból 228 embert Zomborba a lázadó szerbek ellen küldöttek, akik ma reggel Tolnára utaztak. Augusztus 22: Horvátország bán­ja, Jellasich József háborút indított Magyarország ellen: csapatait Zalán keresztül egész a Balatonig ve­zette; Roth generális pedig Pécsen keresztül Fejérvárig hatolt seregé­vel. Itt a bán csapatait összevonván, Fejérvárt elfoglalta. Ezen alkalom­mal az a hír járt, hogy Földvárnál átmegy a Dunán és ezért igen sok magyar katonát helyeztek itt el, midőn pedig a katonaság Fejérvár felé Velencére ment, kórházat ren­deztek be a zárdában, az egész kle- rikátust elfoglalták, a három ven­dégszobával együtt: 29 beteg és két ápoló, egészséges katona lakta. Augusztus 23: A bíró parancsára minden malmot kihúztak tutajokat, dereglyéket és hajókat a Duna túl­só partjára szállították, mivel ve­szélyt sejtettek és pusztulásra gon­doltak: 25 és 26-a közé eső egész éjjel rettentő szomorú hangon búg­tak a harangok, mintegy előhír­nökei az ütközetnek. A Kunságból sok ijesztő külsejű katona érkezett korbáccsal, s fegyverekkel fel­szerelve. Augusztus 29: A minisztérium ál_ talános népfelkelést rendelt el: — Szekszárdról, Tolnáról és a szom­szédos falvakból botokkal, hosszú póznákra erősített kaszákkal, bal­tákkal felfegyverzett, s körülbelül 2500 mesteremberből, s parasztság­ból álló félelmetes tömeget koncent­ráltak itt, s hozzájuk csatlakozott a nép Földvárról. Paksról és a közel­fekvő községekből. Október 1: Ma a nagy fegyveres csapat Simon tornya felé távozott: 2-án pedig a városból ment el min­denki ,aki csak fegyvert foghatott: De a kilencezemyi ágyúkkal és puskákkal felszerelt haddal nem üt­köztek meg. Negyedikén és ötödikén Szent-Miklósnak vették útjukat, hatodikén Ozora és Tácz mellett összpontosították őket (idejött Ka­locsáról és környékéről összeszedett 2600 ember is) s így részint gyako­rolt. részint parasztemberekből 45.000-nyi sereg verődött össze, mely Ozora mellett a 7000-nyj hor- vát sereget körülfogta, s fegyverle­tételre kényszerítette. Az elfogott horvát közkatonákat a miniszté­rium büntetés nélkül haza bocsá­totta, Roth és Filippovich generáli­sokat idehozták 9-én, s 10-én gőz­hajón Pestre szállították. Okt. 14: Megszűnt a veszedelem a malmokat visszarakták a Dunába a talpukat áthordták erre a félre: a gőzhajók ismét közlekednek, de csak Mohácsig, a szerbek támadásai miatt, tovább nem mehetnek... A városból bajos kimenni, sőt, csakis a városházán kapható, s egyedül érvényes passzussal lehet a határt átlépni. Minden úton fegyveres őrök állnak, s azokat, kiknek pasz- szusuk nincsen, visszakísérik. November 1: A postahivatalokban mától kezdve minden levelet fel­bontanak: átolvassák, ismét lepe­csételik, s így kézbesítik — a ma­gyar kormány rendeletére — tulaj­donosaiknak ... (Folytatjuk.) BUM GÉZA: ÁRNYAK A PARTON III. Tőlük nem messze is állt egy cso­port, akiknek a beszélgetésére most figyelmesek lettek. Az egyik magya­rázott valamit, valószínű, hogy őket nem látták a falhoz lapulva, mert akkor nem tárgyaltak volna itt. — Félóra múlva megyünk a bör­tönhöz — adta ki a parancsot a csoport közepén álló. —- És aztán? — kérdezte egy má­sik hang. — Ha kiszabadítottuk a rabokat, akkor jelentjük a főnöknek, s való­színű, hogy a nyomdát kapjuk új feladatként. Persze, ha nem igyek­szünk, akkor más megcsinálhatja. — Kinyírunk valakit? — kérdezte az előbbi. — Majd meglátjuk. Lehetőleg csak a levegőbe lőjetek, ha lőtök, az udvarról, de ne emberre, mert azok­ra szükségünk lesz. Az éjjel még újságot akar a főnök csináltatni velük. Ede úgy gondolta, hogy éppen eleget hallottak már s odasúgta Jóskának, hogy lassan, vigyázva induljon a kapu felé s amikor odaér, rántsa meg a kilincsét, mintha most jönnének ki. így is lett. Amikor megrántotta a kapu kilincsét, egy­másután elléptek a faltól, és elin­dultak a tér felé. Amikor egy ki­csit messzebb értek, meggyorsítot­ták a lépteiket, s a sarkon már futva igyekeztek a nyomdához. Sietniük kellett, mert gyorsan múlott az idő, s mielőtt még megtámadnák a nyomdát el is akartak onnét menni. A szedők még javában dolgoztak a másnapi újságon, amikor bemen­tek és elmondták, hogy mit hallot­tak. — Befejezni! — Adta ki a paran­csot a tördelő. — Mindeki menjen haza, hogy ne találjanak itt senkit. Nem lesz újságjuk holnap, igaz, ez se lesz, de nem baj. Pár perc múlva már kialudtak a szedőteremben a villanyok s egymás után távoztak valamennyien az épü­letből. Az utcáról nem akart fogyni a tömeg, kíváncsian várta a fejlemé­nyeket mindenki, de a nézők nem avatkoztak be semmibe. Az utcán már tömegével mászkáltak a fegy­veresek, s amikor eszükbejutott, ak­kor igazoltatták az embereket. Csak úgy rendszertelenül. Ha valakinek nem tetszett a képe, azt igazoltat­ták. S akinél párttagsági könyvet találtak, azt nem engedték tovább, hanem egy csoportba terelték őket az egyik kapu alá. ( Regényrészlet) Edéék szerencsésen eljutottak iga zoltatás nélkül a térig s onnét haza­felé indultak. Amikor befordultak az utcájukba, alig tettek meg talán ötven métert, nyögést hallottak az egyik udvarból. Megálltak a kapu előtt és hallgattak. Kis időközönkint tompa puffanás hallatszott, melyet nyögés, majd később hörgés kísért. — Bemenjünk? — kérdezte Ede. — És? — Gyere! — súgta Jóskának, s egyik kezével a zsebében megmar­kolta a pisztolyt, a másikkal pedig megnyomta a kapu kilincsét. Az en­gedett, s a kapu kinyílt. Közben még sietve odasúgta Jóskának: —- Ha egyedül van, akkor elintézzük. Bicskát készíts elő. Még annyit akart mondani, hogy lehetőleg az illető mögött helyezkedjen el, de erre már nem volt ideje, mert az észrevette a kapu sarkának nyikor­gását és géppisztolyát nekik sze­gezve a falhoz ugrott. Egy pillana­tig így álltak egymással szemben, majd a fal mellett álló elnevette magát. — Ismét találkoztunk? Ede annak az embernek a hangját ismerte fél, akitől a pisztolyt kapta. Egy kicsit megdöbbent, de már kész volt a válasszal. — Már el is in­tézted? Akkor én elkéstem, pedig nekem is lett volna vele egy kis számolni valóm. De neked megbo­csátom, hogy megelőztél. Az ismeretlen leengedte a gép­pisztolyt és közelebb lépett hozzá­juk. Még megadhatod a kegyelem­döfést a párttitkár úrnak. — Aztán Jóskára nézett. — Ki ez? — Közénk való. — Hol a gitár? — kérdezte az ki­csit gyanakodva. Ede a zsebéből az ismeretlen ha­sának szegezte a pisztoly csövét, de hirtelen eszébejutott valami. Szeren cséré sötét volt, .mert valószínű, hogy elsápadt egy kicsit. Nem merte meghúzni a ravaszt, mert ar­ra gondolt, hogy hátha nincs meg­töltve a fegyver és akkor végük van. De hamar visszanyerte lélekjelenlé­tét. — Már dolgozik vele valahol a fater. Gondolhattam volna, hogy neki is muzsikáló kedve támad. — Közben megfordította a zsebében a pisztolyt, hogy most a csövét fogta. — A havernak sincs? — De van, most megyünk érte. Megkapta már tegnap előtt. No, de ismerkedjetek már meg, ha így ösz- szehozott a sors bennünket. Az ismeretlen Jóska felé fordult, s a balkezébe véve a géppisztolyt, leengedte a lábához, jobbját pedig Jóska felé nyújtotta. Ezt a pillanatot használta fel Ede arra, hogy zsebéből előrántva ke­zét, a pisztoly agyával olyan ütést mért az ismeretlen fejére, hogy az egyszerre elengedte Jóska kezét, aki gyorsan elkapta a torkát, ne hogy kiáltani tudjon, de nem is volt erre szükség, mert úgy elvágódott, mint a fa, melyiknek elfűrészelik a derekát. A biztonság kedvéért Ede még egyet ráütött a fejére, nehogy előbb észheztérjen, mint kellene, aztán a földön fekvő emberhez lé­pett. (Folytatjuk.) Lányoknak — asszonyoknak Á ruhanemüek vasalása A vasalást festetten asztalon vé­gezzük. Legalkalmasabb az olyan asztal, amelynek alsó polca van a le­lógó ruhdarabok elhelyezésére. Az asztalra legalul egy durva vászon­darabot helyezünk, erre jön egy két. szeresen összehajtott pokróc, tetejére egy tiszta síma vászonterítő. Legolcsóbb a faszénnel melegített vasaló. Hátránya, hogy széngázt fej­leszt. Ezért ezzel nyitott ablaknál va­saljunk, mert a széngáz fejfájást, szé­dülést ájulást okoz. Legtisztább és legegészségesebb a villanyvasaló. Vasalás előtt a ruhát belocsoljuk, a széleket, csipkéket varrásokat befelé hajtva, szorosan összecsavarjuk. A síma darabokat, lepedőket, egyenesre húzogatjuk és azután locsoljuk meg. Sok helyen locsolás után a síma da­rabokat mángorolni is szokták, ami a vasalást nagyon megkönnyíti. A fehérneműt a színén vasaljuk, mert ez visszaadja a fényét. A hím­zéseket, monogrammokat, előbb a szi. nén, azután puha flanellen keresztül a balfelén vasaljuk hogy a minták kidomborodjanak. Előbb a galléro­kat, ujjakat, váltakat, gombolásokat, hímzéseket vasaljuk, azután a síma részeket. Végül jön a plisszírozás és a hajtogatás. Vasalás közben tartsunk kéznél vizes ruhát a szárazabb részek vagy ráncok nedvesítésére. A kivasalt ruhát még pár órán ke­resztül hűtjük és csak azután helyez, zük szekrénybe, mindent külön osz­tályozva. A fehérneműt összehajtott oldalával kifelé helyezzük a polcokra, így kiszedéskor a többi ruha nem nyílik szét. A szekrényeket időnként szellőztessük ki. VASÁRNAPI ebéd KASZÄSLEVES A kaszáslevest, füstölthúsból ké­szítjük. Hozzávalók: 25 dkg csülök, vagy más csontos rész, hagyma, fok­hagyma, 1 tojássárga, 1 kanál tejföl, 2 dkg liszt, ecet, só. A jól megtisztított és kiáztatott füstölt húst nagyobb darabokra vágva teljesen puhára főzzük. Közben belefőzünk egy egészben ha­gyott hagymát, 2 cikk fokhagymát, amit a végén kidobunk belőle. A liszttel és tejföllel, víz hozzáadásá­val habarást készítünk, azzal a le­vest felfőzzük, ecettel ízesítjük és egy tojássárgát, kevés levessel el- kavarva, hozzáöntjük. ízlés szerint, a habarásba pirospaprikát is adha tunk. Pirított zsemlekockával tálal­juk. * TEMESVÁRI sertésborda ZÖLDBABBAL Hozzávalók: 4 szelet hosszú ser­téskaraj, fél kg zöldbab, 6 kg zsír, 1 hagyma, 4 dkg füstölt szalonna, 2 darab paprika, 2 darab paradicsom, 1 és fél dl tejföl. A sertéskarajt íkissé kiverjük, lisztbe mártva, forró zsírban mind­két oldalát világosra sütjük. A sze­leteket kivesszük és a megmaradt zsírban kissé megpirítjuk a metéltre vágott hagymát a szalonnával, be­hintjük paprikával és hozzákever­jük a negyedekre tördelt gyenge zöldbabot, szeletekre vágott zöld­paprikát, megsózzuk, tetejére helyez zük a hússzeleteket, vizet öntünk alája és csendesen pároljuk. Amikor a zöldbab puhulni kezd, hozzá tesz- szűk a paradicsomot is szeletekre vágva. Ha a hús és a zöldbab egé­szen puha és zsírjára sült_ kávés­kanál liszttel lehintjük és a tejföllel felöntjük. Szükség szerint még vizet öntünk alája és egyet forraljuk. MUSTAROS BURGONYASALÄTA Fél kg rózsaburgonyát megfő­zünk és karikára vágjuk. Salátás tálba helyezzük és mustmártással leöntjük. Egy jó kanál mustárt el­keverünk 1 kávéskanál porcukorral, 2—3 kanál tárkonyecettel, sóval, kevés vízzel felhígítjuk, esetleg tej­fölt, vagy tejszínt is adunk hozzá, ráöntjük a burgonyára és egy-két órát állni hagyjuk. Tetejét főtt to­jás szeletekkel és apróra vágott ece­tes uborkával díszítjük. Foltok eltávolítása ZSÍR- ES OLAJFOLT. Vászonnemű­ből szappanos vagy lúgos vízzel kimos­ható. Gyapjúból tiszta benzinnel vagy éterrel, esetleg benzin-szalmiákszesz ke­verékkel távolíthatjuk el. Selyemből ben­zinnel vagy kloroformmal bedörzsölve és magnéziummal behintve vesszük ki a foltot. OLAJFESTEKFOLT. Terpentinbe már­tott ruhával dörzsöljük, ha a folt erő­sebb, áztatjuk. A foltok tisztításánál az anyagokat mindig saját színével dörzsöl­jük. PENESZFOLTOT fehérneműből hidro- gén-hiperoxidos oldattal vehetjük ki, utána kimossuk és napon szárítjuk, vagy csak nedvesítjük és napon szárítva ezt az eljárást többször ismételjük. Kétezer éves a savanyúkáposzta San Francisco kínai városnegyedé­ben nemrég .,ünnepelték” a „savanyú káposzta hetet’’. A nem mindennapi ünnepséget az amerikai savanyú­káposzta-gyárosok szövetsége szer vezte. A szövetség ugyanis ősi kínai levéltárakban megállapította, hogy a kínaiak már kétezer éve ismerik a savanyúkáposztát. Az Egyesült Álla­mokban eddig a németek voltak a savanyúkáposzta fő fogyasztói. Most a savanyúkáposzta-gyárosök elhatá_ rozták, hogy a kínaiakat is „beszer­vezik.” Hétszáz lakodalomba hívogatott Kardos István, a Csoográd megyei „iiriik vőfély“ Érdekes jubileumot ünnepelt a napokban a Csongrád megy ej Apát­falva községben Kardos István, vagy ahogy a községben hívják, a falu „örök vőfélye’’. A vígkedélyű ember ugyanis nem kevesebb, mint hétszáz Kozmetikai tanácsadó Még egy komoly problémájuk van a nőknek: hány éves kortól kell kezdeni az arcápolást? Erre csak azt a választ adhatom, hogy ez nincs korhoz kötve, hanem a bőr minőségéhez és hibáihoz: 13 évtől felfelé, a hibák eltüntetése na­gyon fontos. 20 évtől az archibák meg­előzése, 40-től már csak az ápoltság fenntartása tanácsos. Szóval először a kamaszkori hibák eltüntetése, hogy a fiatal bőrön ne maradjanak nyomok. Az­után főképpen a szárazbőrűeknél rán- cosodás megelőzése, legvégül a jól ápolt arc karbantartása rendszeresen, nagyon előnyös. Ez a sorrend a leghelyesebb, de van bizony, aki későn fog hozzá és attól fél, hogy fiatal korban ártalmas a bőrt ápolni, pedig a fiatal bőrt lehet a leg­tökéletesebben kiápolni, semmi káros hatása nincs a későbbi időkre sem. Különösnek tarthatjuk tehát annak az embernek a felfogását, aki megszólja azt a nőt, vagy férfit, aki bemegy a kozme­tikushoz és igyekszik borhibáitól megsza­badulni. Egész testünkből az arcunk lát­szik legjobban, kitéve szélnek, hidegnek, nagy melegnek, pornak, tehát egészen természetes, hogy fokozottabb ápolásra is szorul. Milyen csúnya egy ápolatlan haj, kéz, ,vagy akár az egész külső, de mit szóljunk azokról, akiknek gusztusta­lan pattanás, vagy a mitesszerek tö­mege borítja el arcát. A száraz, vörös, repedezett, viszkető arcbőr sem kellemes érzés. Ezért minden porban ápolni kell, akinek erre szüksége van. A zsíros bőr: Ha bőrünk nagyon ki­fényesedik, akkor zsíros. Ha tele van mi­tesszerrel és pattanással, akkor már be­tegesen zsíros. A pattanások nemcsak külső hatásra jönnek, hanem belső bajok is okozzák: vérkeringési, emésztési és hormonális zavarok. Ilyen esetekben nem elég a bőrt külsőleg ápolni, hanem belsőleg is. Elsősorban vigyáznunk kell a helyes táplálkozásra. Nem is gondoljuk, mennyire összefügg, az egészség a bőr szépségével. A legmegfelelőbb (zsírosbőrű egyéneknél főképpen) a könnyű, változa­tos táplálkozás. Sok gyümölcs, főzelék, kevés zsír. Ez az egészséges táplálkozás. A sok dohányzás is káros hatással van a bőrre: a zsíros bőrt először is ki kell tisztítani a hibáktól, azután lehet házi kezeléssel is vigyázni rá. A zsíros bőrt is, mint a szárazát, először olajjal tisz­títsuk le, utána meleg- és hidegvizes mos­dás ajánlatos. Pattanásos bőrnél szappan is kell. A bőrt nem szabad nyomkodni mert csak ártunk és nem használunk vele. Ezt csak szakember végezheti. Ho egy nagy pattanás lesz az arcon, ezt forró kamiUás borogatással felpuhítjuk, a bőr széthúzásával kijön a váladék (nyomni nem kell), alkoholos vattával le­töröljük és lehintőporozzuk. Mindenesetrí óvni kell a fertőzéstől. Jó háziszerrel: friss élesztő tejben való feldörzsölésével pakolást tenni az arcra egy héten egy­szer. Szűz Lászlónc lakodalomba hívogatott vidám versei­vel, rigmusaival. Nem hivatásszerű, de szépen honorált tisztségét kerek 35 esztendeje tölti be. Ez idő alatt sok­ezer családhoz kopogtatott be, lako­dalomba híva a ház népét, ötletes, eredeti rigmusait a helyi művelődési csoportok is átvették. A falu örök vő­félye — mint most mondotta — sokat füllentett már életében, de senkit sem bántott meg. Az ébresztő matrac Sajtójelentések szerint újabb „sza­dista találmányt” jelentettek be Ame­rikában: Az ébresztő matracot. Ez a derékalj annyiban különbözik a ké­nyelmes pihenést nyújtó többi mat­ractól, hogy rendkívül erőshangú ébresztőszerkezetet tartalmaz, amely a kitűzött időben éktelen zajt csap. Külön érdekessége az újfajta ébresz­tőnek, hogy nem lehet elzárni és a zaj tcsináló masina mindaddig műkö­dik, amíg az ember el nem hagyja a nyoszolyáját.

Next

/
Thumbnails
Contents