Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-01 / 51. szám
/■ 4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1951. MÁRCIUS 1. DÖNTÖTT A MUNKÁSTANÁCS Újra teljesítménybérben dnlgnznak a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál „Megszüntetni a normát!... Órabérben dolgozunk!“ — Ez volt az ál talános követelés azokban a viharos októberi—novemberi napokban a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat műhelyeiben. Érthető és indokolt volt ez, hiszen az elmúlt években állandóan szigorították a normákat, sokszor nem a technológia korszerűsítése, hanem a munka-intenzitás növelése volt az alapja a normák megszorításának. A bonyolult elszámolási rendszerben sem igen tudott kiigazodni a dolgozó. „A legtisztább dolog az órabér’“ — mondták sokan. Mindenkit soroljanak be képességei, szorgalma alapján órabérbe, NAGY GONDDAL VÉGEZTÉK EL A BESOROLÁSOKAT. A vállalat vezetői kikérték a brigádvezetők, a művezetők véleményét, ennek alapján készítették el a besorolási javaslatot, amit a munkás tanács tárgyalt meg és fogadott el. A vállalat terveit — számításbavéve a termelékenység bizonyos csökkenését — az előző évihez viszonyítva, alacsonyabban állapították meg, a béralapot magasabbra. Hogy mégis legyen valami, ami ösztönözzön a jobb munkára, úgy döntöttek, hogy a béralap tíz százalékát premizálásra használják fel. Aki jobban dolgozik, többet kap, aki rosszabbul, az kevesebbe^ vagy semmit sem kap a prémiumból. Az első bérfizetésnél, február elején, már jelentkeztek e bérezés hátrányai. Odáig minden rendben volt, hogy mindenki megkapta az órabérét. A prémiumot azonban már nem lehetett „közmegelégedésre“ elosztani. „Ki-ki érdeme szerint“ kapta a prémiumot, úgy, ahogy az egyes dolgozók végzett munkáját a brigádvezetők. művezetők elbírálták. De le- het-e az ilyen dolgot igazságosan eldönteni úgy, ha nincsenek adatok arról, ki, milyen értéket termelt. Vagy lehet-e bebizonyítani a prémium elosztásának igazságosságát ilyen adatok nélkül? — A Gépjavítóban nem lehetett. „Pofára megy’“... így azok, akik keveset kaptak, vagy semmit sem kaptak. „Miért kaptam csak ugyanannyit, mint a másik, pedig jobban dolgoztam“... — mondták, akik többet kaptak. Általános veszekedés, egy hét is beletelt, míg a kedélyek lecsillapodtak. Persze, ezalatt a néhány nap alatt a termelés sem ment rendben. Mert a másik baj, a nagyobbik, a termelésnél mutatkozott. A vállalat februári tervelőirányzata 450 ezer forint. Elsejétől tizenötödikéig, tehát a hónap első felében — bár anyaghiány üzemzavar nem volt — ebből csak 140 ezer forint értéket termeltek. Hogyan történhetett ez? — Hát úgy, hogy az órabérek megállapításakor az 1956. harmadik negyedévi fizetéseket vették alapul. Hozzáadva természetesen a kormány által engedélyezett béremelést. Aki például akkor — 160 százalékos teljesítmény- nyel keresett munkaóránként hét forintot, most 7.50-es órabért kapott. Bár a normát eltörölték, a norma megint jelentkezett. Nem forintban, percben, hanem teljesítményben. Sokan azt mondták: „Most megvan az órabér, ezért száz százalékot kell teljesíteni.“ — Milyen száz százalékot? — Hát a régi norma szerinti száz százalékot. Ez aztán oda vezetett, hogy míg egy hegesztő azelőtt egy műszak alatt 8—10 darab Csrb-tetőszer- kezeti elemet hegesztett, most csak 4—5 darabot készített el. Mert „ennyi a norma“'. A Szállítóberendezések Gyára részére gyártott silókombájn kör'mös- tárcsa és lánckerék esztergályozásá- nak normaideje 15, illetve 28 perc volt. Amikor most kiszámították, kiderült, hogy egy-egy darab 62 perc alatt készült el átlagosan. EZ A BÉREZÉS NEM ÖSZTÖNZÖTT a jobb munkára, mégkevésbé újításokra, észszerűsítésekre. Az üzemben készítik a silókombájnhoz való dobkereszteket is. (E gépeket a megrendelő gyár belföldre és exportra gyártja.) A dobkeresztből egy-egy hét darabból álló készletet egyszerre fognak fel a marógépen. A marós ezután beállítja a gépet, órákon keresztül jóformán semmit sem kell csinálnia, a gép dolgozik. A műszaki vezetők újítani akartak. Készítettek még egy befogótüskét és egy vidia-lapkás marófejet. Míg a gép megy, addig a marós elő tudja készíteni a másik készletet, esetleg meg köszörüli a késeket hogy ezt azonnal fel lehessen szerelni a marógépre, ha a másik elkészült. Az újítás bevezetése nem megy. A Szállítóberendezések gyárától itt voltak, átvették az újítást. Náluk már egy marós, nyolc órás műszakban három, három és fél készletet gyárt. Itt csak kettőnél tartanak. Az egyik esztergályos mindig híres volt arról, hogy a legmagasabb a keresete. Most kilenc forintos órabért kap. Azelőtt mindig gondoskodott róla, hogy legyen elég munkája, meg tudja csinálni akár a kétszáz százalékot is. Most előfordult, hogy a művezető a gépe mellé készítette az esztergálandó öntvényeket, a rajzokat, azokra a szükséges késeket. Meghagyta az egyik marósnak, mondja meg az esztergályosnak, ha végzett, ezt a munkát kezdje el. Másfél óra alatt végzett munkájával, ettől kezdve reggelig tén- fergett az üzemben, a tüzet piszkálta, „nem vette észre“ az odakészített munkát, amin pedig keresztül kellett másznia ahhoz, hogy a gépéhez férjen. „Nem tudta“ mit kell csinálni, mert a marós elfelejtett szólni. Az üzemben már egyre többen látták, hogy EZ NEM VEZET JÓRA, így nem mehet tovább. Február 16-án aztán összeült a munkástanács. Az ülés elég viharos volt. Gyulai elvtárs, az igazgató számokkal mutatta meg, milyen katasztrófába rohan így a vállalat. A tető- szerkezeti elemek, a silókombájn-al- katrészek gyártása jóval többe kerül, mint amennyit kap a kész termékért a vállalat. Az árakat emelni MEGYÉNK LEXIKONA Tolna megyeiek as 1848-as szabadságharcban ILLETÉKESEK FIGYELMÉBE: Miért nem használják ki a hőgyészi gyermeknevelő intézetet ? ii. Október 7-én reggel Csapó Szilas felöli oldalról. Perczel pedig az erdőn keresztül Ozorának ménve, akart rájuk támadni. Ekkorra azonban Csapónak már megadták magukat, Perczel csak utólag a feltételeket szigorította meg. Roth és Fillipovics tábornokon kívül három törzstiszt, 50 tiszt és 7500 közkatona esett foglyul, a zsákmány 12 ágyúból, töltésszekérből és öt zászlóból állt. A támadóknak becsületszavát vették, hogy többet Magyarország (ellen nem harcolnak. A fegyelmezetlen nép a diadal mámorában szeretett volna zsákmányolni, de csak néhány tisztisátrat fosztottak ki és puskákat vittek haza emlékbe. A herceg Eszterházy-féle gyánti uradalom összes birkáit, körülbelül 2000 darabot, elrekvirálták és élelmezésükre fordították, mert a herceg nem állt a magyar ügy mellett. Ebben a zsákmányolásban a szomszéd Ozora és Pincehely község lakosai is résztvettek. A kormány méltányolni akarta a népnek, hogy Ozoránál az ellenséget segítettek lefegyverezni és elrendelte, hogy ezek a községek egy idó're mentesek legyenek az újoncállítástól, míg újabb intézkedés nem történik. A kormánynak ez az intézkedése azonban nem juthatott érvényre, mert rövidesen szükségessé vált a nemzetőrök és népfelkelők behívása. Az események után egy hét múlva értesítették a községeket, hogy Simon- iornya 14, Szentlőrinc 19, Pálfa 10, Né- medi 6 nemzetőrt tartozik küldeni. Az összeírt ifjaknak október 21-én reggel 8 órakor kellett Szekszárdon, az összeíró választmány előtt jelentkezni. A vármegye bizottsága ezzel párhuzamosan szigorúan elrendelte az ozorai táborból elvitt puskák összeszedését. nem lehet, tehát ha így megy tovább, nem lesz miből fizetni a munkabéreket. Esetleg be kell zárni az üzemet. Csak egy megoldás van, rátérni újra a teljesítménybérezésre. Ezen a véleményen voltak a mun kástanács vezetői is. A vitában többen úgy vélték, a bérek nagyobb százalékát tegye ki a prémium, mint eddig. Ennek igazságos elosztása viszont megoldhatatlan a teljesítmények mérése nélkül, tehát a normát kell alkalmazni — vélték mások. ,,A becsületes normával egyetértek, de túlszorossal nem’“ — mondta egyik felszólaló. Kiderült, hogy egyetlen megoldás: Visszatérni a darabbérezéshez, néhány túlszoros normatétel felülvizsgálása mellett. Amikor szavazásra került a sor, csak négyen tartózkodtak a szavazástól, a többi munkástanácstag a darab- bérezés mellett foglalt állást. Alakítottak egy „semleges“ bizottságot, olyan szakemberekből, akik beosztásuknál fogva nem dolgozhattak teljesítménybérben, ez a bizottság módosított néhány normatételt. Február 21-e óta ŰJRA TELJESÍTMÉNYBÉRBEN dolgoznak a vállalatnál. Túlzás lenne azt mondani, hogy nem volt semmi zökkenő, minden simán megy, mindenki meg van elégedve. Még nem látja mindenki, hogy csak ez az egyetlen megoldás a gazdaságos, a jövedelmező termelésre. Még előfordul teljesítmény-visszatartás. De szép számmal vannak ellenkező jelek is. Szabó Zoltán esztergályos például ddbkereszteket esztergál. Amikor megkérdezzük, mennyit tud megcsinálni; „Ma lemegy a tizennyolc“ — mondja. Tizennyolc darabért 63 forint 18 fillért kap (órabérben 60 forintot keresett naponta). — „De ha megnyomom, meg lesz a huszonöt is" — teszi hozzá. Korcsmáros László hegesztő a következőkép vélekedik: „Én órabérben is annyit csináltam meg. amennyit azelőtt. De már ott tartottam, hogy az asszonyt is el kell küldeni dolgozni, mert én magam nem keresek így órabérben eleget. De ha mégegyszer előfordul, hogy adnak nekem égy munkát, azt mond ják, darabonként hat percet kapok rá, megcsinálom a 160 százalékot és erre egy hét múlva kisütik, hogy ennek a munkának négy perc a munkaideje, itthagyom az üzemet, de még a szakmát is.“ Hogy vélekedik Gaszner József főművezető? — „Még egy ideig lesz zúgás a norma miatt, de az igazi baj akkor lesz, ha nem tudunk elég munkát adni az embereknek, anyagot, szerszámot, hogy folyamatosan dolgozhassanak. A munkástanács helyesen döntött. Olyan bérezés mellett, ahol ki-ki annyit kap, amilyen mértékben hozzájárult a közvagyon gyarapításához, a vállalat jövedelmezőségéhez. A gazdasági megszilárdulásnak, a további fejlődésnek ez a helyes útja. J. J. Nagyobb katonai mozdulatok az év utolsó részében Simontornya környékén nem történtek. A móri csata után (december 30) Windischgrätz igyekezett az egész Dunántúlt elfoglalni. E tervét csalt lassan vihette keresztül. Január 14-én még elrendelték, hogy Simontornya 19 újoncot köteles azonnal Szekszárdra bevonultatni, s január 20-án a főszolgabíró már örömmel tudatta, hogy a Görgey és Perczel Móric által vezényelt magyar csapatok három helyen is diadalt arattak a császári csapatok felett. Ennek ellenére február vége felé Simonlornváig értek cl a császári csapatok, s megszállásuknak csak pár hónap múlva lett vége, az április 26-i komáromi ütközet után, amikor a Dunántúlról kezdtek visszavonulni a császári csapatok. A békét és nyugalmat azonban a megye szélén gyakoribb betöréseivel zavarta meg az ellenség, s a veszedelem elhárítására június 23-án 600 főből álló védőcsapat szervezését határozta el a megyei választmány, amelybe Simontornya hat személyt volt köteles küldeni június 31-re Szekszárdra. (Folytatjuk) Hőgyészen, az elmúlt évben, felsőbb szervek megszüntették az Állami Óvónőképzőt. A községi tanács végrehajtó bizottságának akkor az volt a javaslata, hogy az épület kihasználása céljából vonják össze egy épületbe az általános iskolákat. ) Ezzel az intézkedéssel megoldódott volna az óvoda elhelyezése, illetve bővítése, de megoldódhatott volna két- három tanítói lakás problémája is, amely Hőgyészen sem kis gond. Annakidején a tanácsüléseken is foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, mindhiába, mert a Népművelésügyi Minisztériumban úgy döntöttek, hogy 200000 forintos költséggel állami gyermeknevelő intézetet létesítenek óvodáskorú gyermekek számára. így alakították át az épület egy részét, ahol 60 gyermeket szándékoztak elhelyezni. Szépek a hálótermek, az ebédlő és a nappali, a hibája csak annyi, hogy még mindig nem sikerült az intézet benépesítése. Kozmetikai Múltheti számunkban írtam arról a problémáról is, hogy káros-e a bőrre, ha egyszer kezelteti az illető és aztán abbahagyja? Sokan félreértették a cikket, ezért visz- szatérek mégegyszer erre a problémára, érthetőbben. Régebben, amikor még a kozmetika nem volt olyan fejlett, mint napjainkban, olyan eszközökkel is dolgoztak, ami pillanatnyilag szépített, eltakarta a hibákat, s aki kilépett a kozmetikustól, olyan szép volt, hogy alig ismert magára. Ebben az időben a kezelés hatására a bőr elnyúlt, elveszítette rugalmasságát és bizony az illető nem hagyhatta abba, amit elkezdett. Innen maradt fenn az a tévhit, amit ma is sokan mondanak, hogy az ápolást nem lehet abbahagyni. A mai kozmetika a dolgozó nő kozmetikája. Feladata a bőrhibák egészséges úton való kikezelése, a bőrnek visz- szaadni tisztaságát, rugalmasságát, puhaságát, vagy ezeknek a hibáknak a megelőzésével olyan arcbőrt teremteni, ami kikészítés nélkül is elbírja a napfényt Ha az illető bőre rendbejött, otthoni ápolás mellett is mindig különb lesz, mint egy ápolatlan, elhanyagolt arc és csak kivételes esetekben, ha az arc hibáit belső bajok okozzák, esik vissza kezelés nélkül a régi stádiumba. Rendes ápolás havonta egyszer szükséges — ha nincs komolyabb baj —, de ha valakinek ez nem áll módjában, egy évben egy-két kezelés is többet ér, mintha nem foglalkozna egyáltalán az arcbőrével. Most a száraz bőr után a haj és fejből szárazságáról szeretnék pár sort írni. Mivel sok esetben a fejbőr és a haj száBORJÚ BECSI NÁLT LEVES Hozzávalók: 40 dkg pörköltnek való borjúhús, 15 dkg leveszöldség, 2 dkg zsír, 2 dkg liszt, 1 tojássárga, fél citrom. Eljárás ugyanaz, mint a galamb- becsináltlevesnél. Ezeknek a leveseknek Igen nagy szerepük van a beteg élelmezésében, a könnyű diétánál. TEJFELES, PAPRIKÁS CSIRKE Hozzávalók: 1 csirke, 5 dkg zsír, hagyma, 1 dl tejfel. 1 kanál liszt, édespaprika, só. Egy jó, paprikásnak való csirkét (aprólékjából levest főzünk) felszeletelünk, 5 dkg zsírban, egy kis fej reszelt hagymával világos sárgára pirítunk, piros- paprikával megszórjuk, a csirkét beletesszük, megsózzuk és fedő alatt saját levében, lassan pároljuk. Ha zsírjára sült, a hússzeletek mindkét oldalát még gyengén megpirítjuk és a lábas egyik oldalára halmozzuk. A zsírba beleszórunk egy kávéskanálnyi lisztet, azt kissé megpirítjuk, 2 dl vízzel felfőzzük és a hússzeleteket visszahelyezzük. TálaHónapokon keresztül mindössze 18 gyermeket gondozott a 17 fő személyzet, akik váltott műszakban dolgoztak. Ez azt jelenti, hogy minden gyermekre jutott egy-egy dolgozó, természetesen beleértve az igazgatót, a gondnokot, az óvónőket, gondozónőket, varró és takarító személyzetet együttvéve. Jelenleg ugyan szaporodott a létszám. Az intézet kis lakóinak a száma most már harmincnyolc. Ez a szám némi fejlődést mutat és nem is vagyunk ellenségei az intézetnek, de ha már úgy döntöttek a felsőbb szervek, hogy legyen kisgyermeknevelő intézete is Hőgyész- nek, méltán vethetjük fel — mi is úgy, mint ahogy azt a község lakóitól hallottuk: „Legyen kihasználva az intézet, töltsék fel a hatvanas létszámot, hogy mind az intézet, mind a rendelkezésre álló személyzet -munkaideje a célnak megfelelően ki is legyen használva.” tanácsadó razsága is beteges tünet, ennek az ápolását sem keli figyelmen kívül hagym, annál is inkább, mert a nő egyik legszebb ékessége a haj. A haj természetes fényét, simaságát, lágyságát a hajszálakat körülvevő igen finom zsírrétegtől nyeri. A modem frizuradivat megkívánja a tartós huliámosítást, szőkítést, színezést, gyakori mosást, stb. Ezek következtében a haj elveszti természetes védő zsírrétegét, vagy az olyan mértékben csökken, hogy törékennyé, fénytelenné és beteges kinézésűvé váiik, a fejbőr pedig viszkető, korpás lesz. Az ilyen kiszáradt hajat és fejbőrt gondosan ápolnunk kell, ha meg akarjuk tartani hajunk szépségét és mennyiségét. Először is. a haj töredezett végét vágatni kell, még akkor is, ha hosszú hajat akarunk növeszteni, mert a haj csak akkor képes nőni, ha a beteges hajvégek nem zárják el a haj lélegzésének lehetőségét. Ezután megfelelő krémpakolással kell ápolni. Házi használatra egyik legjobb hajnövesztő szer a ricinus olaj, amelyet mosás előtt beledörzsölünk a fej bőrébe és a hajrészekre dunsztkötést teszünk. Másnap több vízben lemossuk, lehetőleg olaj-samponnal. Egy egész tojást a fejbőrre dörzsölünk addig, amíg habzik, majd pár percig rajta hagyjuk, és aztán bő vízzel öblítjük le. Ezt kéthetenkint kell ismételni... A haj növését és erősödését nagyon fokozza a kvarc és a fejbőr mosása is. Jövő pénteki számunkban a zsíros bőr ápolásáról fogunk beszélni. Szűz Lászlóné lás előtt egy dl Jó tejfelt vegyitünk a mártáshoz (a tejfel ne legyen savanyúi). Nyáron adhatunk hozzá egy zöldpaprikát egészben és egy paradicsomot. Galuskával tálaljuk. Ha öregebb baromfiból készítjük, pároláskor vizet öntöge- tünk alája. DIÓSCSIGA Hozzávaló: Kész élesztős, vajas tészta. Töltelék: 20 dkg darált dió, 20 dkg porcukor, 1 tojás a kenéshez. Az élesztős tésztát fél cm vastagra kinyújtjuk, 40 cm szélességben. Nedvesített kenőtol la I áthúzzuk. Mint az előbbinél, a cukor- és diókeverékkel megszórjuk, feltekercseljük és 1 cm széles korongokra vágjuk. Zsírozott sütőlemezre helyezzük 6 cm távolságra egymástól. Tetejét tojással megkenjük. Egyenletes, nem túl forró sütőben, hogy a dió meg ne égjen pirosra sütjük. Az élesztős vajastészták készítményei igen kedvelt meleg tészták, de hidegen uzsonnatésztának is nagyon finomak. VASÁRNAPI ebéd
