Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-06 / 55. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. MÁRCIUS 6. MEGYÉNK LEXIKONA Tolna megyeiek as 1848-as szabadságharcban Egy festőművész terveiből Díjazásukról a községnek kellett gondoskodni, de katonai zsoldot és kenyeret ott kaptak. A régebben bevonult védőröket, akik hónapról- hónapra változtak, ezentúl állan­dósították, mert egy hónap kevés volt a kiképzésükre. Ugyanekkor Madarász János főszolgabíró Uzdon elrendelte, hogy a puskák értékét adóba számítsák éspedig cinderes­ért 15 forintot, kohásért szurony­nyal 14 forintot, kohásért szurony nélkül 12 forintot állapítottak meg. A Noszlopy Gáspár kormány- biztos által Somogy megyében ala­pított ostoros csapatban augusztus 1-én Tolna vármegyéből is tobo­roztak jelentkezőket, akiknek lehe­tőleg nyereggel és fokossal, vagy karddal és ostorral kellett jelent­kezni. Zádori sorozó főhadnagy augusztus 8-án, Simontornyán ki­hirdette, hogy mindazok, akik az újonnan alakult honvédcsapatba önként jelentkeznek, augusztus 10-én 20 forint előleget kapnak a sorozó tiszttől. Ez volt az utolsó védelmi kísérlet, de végrehajtásá­ra már nem volt idő, mert az augusztus 13-i világosi fegyverle­tétel híre csakhamar elterjedt az országban, s pár nap múlva már ennek hatása alatt kellett intéz­kedni. Az egész ország szigorú ka­tonai megszállás alá került és Si­montornyán a Porta ezredes veze­tése alatt álló császári vadászzáz- lóalj augusztus 22-én 28 adag ke­nyeret rekvírált a lakosságtól, a községtől pedig 14 font húst köve­telt. A katonai ellátás érdekében hét­ről-hétre más-más követelésekkel állott elő a hatóság. Forster fő­szolgabíró augusztus 29-én például elrendelte, hogy Simontornya, Miszla, Kisszékely együtt egy jó marhát köteles neki Simontornyán átadni, hogy azt Fehérvárra szál­líttathassa, ugyanakkor Simontor- nyáról 30 mérő lisztet és zabot, va­lamint 300 porció szénát követelt. A szabadságharc leverése után megkezdődött az üldözés. A fonto­sabb hivatalokat viselő hazafiak menekülni, bújdosni voltak kény­telenek. Fürdös István másod­alispánt Dőry Gábor kerületi biz­tos szeptemberben elfogatta és haditörvényszék elé állították. Ha­lálos ítéletét várfogságra enyhítet­ték, s azt Kufsteinban töltötte. A szabadságharc leverése után még négy évig tartott az ostrom­állapot, amikor hetenként egy-két lovas, vagy gyalogos tiszt és al­tiszt járta keresztül-kasul az egész országot, hogy csend és rend le­gyen. Néma apátiával fogadta a nemzet Albrecht főherceg hely­tartónak 1854-ben történt köruta­zását, melyben meggyőződést akart szerezni a csendes békességről és a dinasztikus hűségről. Ez alka­lommal Simontornyát is útbaej­tette. Az egész vidékről idecsődült népség északra a Fehérvári útig némán és kíváncsian állt sorfalat az út két oldalán: ugyanígy állt sorfalat Sárszentlőrincnél is a több mint másfél kilométer hosz- szúságban a szomszéd községből kirendelt sokaság, kiknek ajkáról egyetlen éljen szó sem hangzott el, amikor arra vágtatott a négylovas hintó, melyet különben is alig le­hetett látni, a kísérő lovasok által felvert portól. Közeledik az idő, amikor a megye festőművészei megrendezik kiállí­tásukat a múzeumban. Erről a ki­állításról beszélgettünk Martinék Józseffel is, a tolnai általános iskola rajztanárával. Rövid időnk volt csak, hogy beszéljünk terveiről, képeiről, amelyekkel résztvesz a ki_ állításon, az egyik óraközi szünet­ben, mert csengetéskor kezdődött az órája. Martinék József tavaly Garay- díjat nyert egyik képével, s reméli, hogy a majd most megrendezésre kerülő kiállításon sem végez rossz eredménnyel. A tavalyi kiállításon hat képpel vett részt. s az idén is legalább ennyivel akar nésztvenni. Képeit, — mint mondja, — a természetben alkotja. Legszíveseb­ben tájképeket fest, s most a kiállí­táson is ilyen témájú képekkel vesz részt. Ezek közül említett néhányat: Köd a Dunán, Hideg január, Hófol­tok a barna földön ... Festeni Radnay mestertől tanult a Pécsi Pedagógiai Főiskolán már harminc éve, azóta pedig a termé­szet mestere, s a természet minden pillanatban új színeket, új vonala­kat tár fel a művész előtt, tőle min. dig lehet tanulni, kincsestára ki_ apadhatatlan, s mindig ad valami újat minden embernek — nemcsak neki — aki szereti a természetet, s megpróbál tőle ellesni valamit. A községben országosan is ismert képzőművészeti sazkkör működik, melynek ő a vezetője. A szakkör tagjai, — 10—15 felnőtt és körűibe. lül 20 úttörő a tagja — az elmúlt évben olyan jó munkát végeztek, hogy jutalmul a tokaji művésztele. pen nyaralhattak. A szakkör a jövő­ben nehéz feladat előtt áll majd, mert kevesebb anyagi támogatással lesznek kénytelenek dolgozni. De ez a nehézség sem nehezíti meg any- nyira munkájukat, hogy elveszítsék a szakkör tagjai munkakedvüket. Dolgozni fognak akkor is, ha egy fil_ lér támogatást sem kapnak — mond ta Martinék József. I A. szakkör tagjainak is régi vágya már, hogy kiállítás keretében mu­tathassák be képeiket a képzőmű­vészet ürént érdeklődőknek. Úgy tervezik, hogy a szakkör tagjainak munkáiból is rendeznek egy kiállí­tást Tolnán, később pedig a megye- székhelyen, Szekszárdon. Neki, magának is tervet hogy al­kotásaiból rendez egy kiállítást Tol­nán és Szekszárdon. BUM GÉZA ARNYAK A PARTON (Regényr éssiet) A bonyhádi Járási kultúrház életéből ii. Edének eszébe jutott, hogy el kel­lene menni Klárihoz, megnézni, nem történt-e valami baja. Majd később, gondolta. A tömeg a szoborhoz érve, valaki koszorút helyezett el, s együtt elénekelték a Szózatot, öreg nénikék furakodtak előre s egy-egy égő gyertyát tettek a szobor talpaza­tára, s a szemüket törölgették. Köz­ben valamit beszélgettek egymás között, de talán ők se hallották, mert a hangok összekeveredtek, mindenki követelt valamit, s köve­telését úgy kívánta közzétenni, hogy megpróbálta túlkiabálni a má­sik húsz, vagy harminc ordítozót. Az elsők ismét megindultak, most a szovjet emlékmű felé, ami a park másik végén volt, s amikor odaértek hozzáláttak, hogy azt ledöntsék. Fe­szítővasak kerültek elő a nagykabá- tók alól, s valaki még azt is aján- latto .hogyha így nem dől le, akkor ő hoz valamit, amivel biztosan le lehet dönteni, S akkor aztán nem marad a szoborból hírmondó sem, mert leve­gőbe repül az egész... A tömeg nagyrésze ebben már nem vett részt, csak távolról a fák alól, vagy a tér széléről figyelte. Ede is egy fa felé igyekezett, hogyha esetleg robbanta­nak, akkor nehogy szilánkot kapjon. „Furcsa egy dolog ez’’ — gondolta magában. „Minek kell most azt a szobrot összetörni, mikor milyen szép dísze volt a parknak. Ha masért nem is, de legalább a művészi értékért kellene meghagyni. Mit érezne a szo­bor alkotója, ha látná, hogy így tönkreteszik azt a művet, amibe ő szívét, lelkét beledolgozta?” Amikor az egyik fa mellett elment, valaki megrántotta a karját. Jó erős fogása volt az illetőnek, akiről ő azt hitte, hogy valamilyen ismerőse szólítja meg biztos, de csa­lódott. Az arc, amelybe belenézett, ismeretlen volt előtte. Apró, ravaszan pislogó szemek, csapzott haj, feltűrt kabátgallér, s a száján borgőz áram­lott. A kabátja alól egy puska csöve emelkedett ki. — Hova mész kisapám? — szólí­totta meg és a kabátját fogva élőiről, közel rántotta magához. — Ki vagy? Spicli? — Ne balhézz — válaszolt Ede, mint valami vagány és köpött egyet maga elé, el a vele szembenálló karja fölött. — Nesze, itt egy pisztoly és maradj itt mellettem. Majd szólok, ha elő kell venni. Edét meglepte a váratlan ajánlat és még jobban az, hogy az oldalán nyo­mást érzett, ami nem lehetett más,1 mint a pisztoly, amit ajánlott az illető. — Visszajövök apafej, csak orvosságot viszek haza a mutternak, mert beteg. Az ismeretlen egy kicsit hátrább lépett és gyanúsan kezdte méregetni a szemével. — Ja, hogy úgy? Szóval le akarsz lécelni. Hol az orvosság. Ha nincs, akkor végeztünk. Ede hátán végigfutott a hideg és egyszerre veríték ütötte ki a homlo­kát. A zsebébe nyúlt, ahol egy doboz Karilt sejtett. ,,De mi lesz, ha a má­sik kabátjában maradt? És mj lesz akkor, ha megnézi, hogy mit mutat neki s lesz annyi esze, hogy mire való ez?” Mindegy, gondolta és kihúzta a kezét a karilcsomaggal együtt, amit megtalált. Nesze, aztán hagyj már nyugodtan. Hozom a gitárt is. Az ismeretlen közelebb lépett hozzá s a szemében mintha öröm csillogott volna, amikor meghallotta a „gitár”- szót. — Jól van, siess. De azért itt van ez a pisztoly, ezt vidd magaddal és add oda valamelyik havernak, akinek még nincs. Itt van egy marék töltény is. — Ede nem mert ellen­kezni, elvette hát a pisztolyt és a zse­bébe sűlyesztette, a töltényekkel együtt. Ki tudja? Hátha szükség lesz rá? Mielőtt ellépett volna, még figyel­meztette az ismeretlen, hogy feltét­lenül jöjjön vissza. Tudod, hogy hol találkozunk? — kérdezte. — Tudom, jövök válaszolta Ede és sietve távozott. Igyekezett minél hamarabb kiérni a parkból, s valamerre eltűnni. Em­Forog, egyre forog a fazekaskorong, s az alaktalan vörösagyag karcsú vá­zává formálódik Steig István keze által. 1874. óta készülnek már itt a szebb­nél szebb, országosan közkedvelt sár­közi díszítésű fazekasmunkák. Nagy­apáról áPára. apáról fiúra maradt a mesterség. Alig lehet mozdulni a népművé­szeti remekművek apró kis műhelyé­ben. Különböző nagyságú ,,bokájok”, dísztányérok, vázák, kulacsok sora­koznak egymás mellett a deszkarako_ dón száradásra, vagy festésre várva. Az egyik öblös kulacson a szekszár­diak által közkedvelt felírás díszeleg: ,,Szekszárdi bikavér, orvosságnál töb. bet ér, aki issza hóttig él.” | bercsoportokat került meg, elvegyült köztük útközben, hogy ha az isme­retlen esetleg figyelné, akkor veszítse el szem elől... Amint az egyik em­bercsoporton, — már a park szélén — vágta át magát, valaki ismét meg­rántotta a karját. Egészen megijedt, de amikor odanézett, megnyugodott, mert Jóska vigyorgott rá, szélesre- húzva a száját. — Gyere gyorsan — súgta oda neki. Jóska követte, be az egyik sötét utcába, ahol egy kapualjba húzódva, Ede elmondta neki kalandját. — Furcsa — szólt elgondolkozva Jóska. — Mit gondolsz, valamit ter­veznek még az éjjelre? — Azt hiszem. — Ki az őr máma nálunk? — Nem tudom. Gyere elmegyünk és megnézzük. Ismét kimentek az utcára, ahol már oszlani kezdett a tömeg, csoportokba verődve ballagtak az emberek vissza a központ felé. A szomszéd utában, ahol a pártbi­zottság volt, lövés dördült, s a hang ide-oda verődve terjedt a házak kö­pött. Majd egy géppisztolysorozat ke­lepeit bele a csendbe. A tömeg egyszerre megmerevedett, s egy pillanatig néma csend osont át a téren. Majd árnyak indultak meg, s futva igyekeztek arra, ahonnét a •hang jött. Ezek a rohanó alakok azt kiabálták, hogy lövik a hazaigyekvő embereket, s kabátjuk alól fegyvere­ket rángattak elő, tukmálva azt a ta­nácstalanul álló embereknek. — Gyertek diákok! — kiáltotta fut­tában egy ilyen fegyveres alak. (Folytatjuk.) Az ízléses boroskészletek és az öt­letes hamutartók mellett még az olasz majolika dísztárgyait is mintázza a mester. Érdekes sötétzöldre festett koszorúalakú csillárt is láthat itt az ember. A csillag koszorújába 6 álló gyertya van beépítve. Országszerte megtalálhatók ezek a főként sárközi mintákkal ékesített remekművek, a Népművészeti Válla­lat boltjaiban. Szobáink díszítésére, emléktárgyak ajándékozásánál, gyűj­teményeinkben egyre nagyobb szere­pet szánunk a népművészeti termé­keknek. Steig István népművész mun kája keresett és értékes művészi munka. Reméljük majd felneveli méltó utódját js, aki ezt a munkát folytatni fogja. A bohyhádi járási kultúrház fotó­szakköre január hónapban fotókiállí. lítást rendezett. A kiállításnak nagy sikere volt a községben, mert azóta sorra jelentkeznek a fényképezéssel foglalkozók, s a szakkör létszáma az­óta már 18-ra emelkedett, s a tagok valamennyien megjelennek a hétfői foglalkozásokon. A szakkör minden tagjának saját gépe van s 18 előadás, ból álló előadássorozatot szerveztek, melynek keretében minden tag tart Vízszintes: l. Az idézet kezdete. 11. Belülről világosi 12. Folyadékot vesz magához. 13. Gyáva. 14. Sport is. játék is. 15. Nélkül, ismert idegen kifejezés­sel. 16. Élősködő rovar. 17. Személyes névmás. 18. Hozzáfog. 21. E helyen. 22. Edénye. 23. Magáz. 25. Edit becézve. 27. V.vel beismer. 28. Bőrfogantyű. 31. Lopakodó. 32. Egy nemzet. 33. Ismeret­len névbetűi. 34. Százkettő, római szám­mal. 35/a. Mutatósző. 36. Személyes név­más. 38. Rajta van a gazdája névbetüje — névelővel. 40. Tolnai Gábor. 41. Tisz­títószer. 43. A motor forgórésze. 44. Jogi személy. 46. Már nem gyerekes. 47/a. Balassi egyik csodaszép költeménye. Függőleges: 1. a függ. 26. folytatása. 2. Az elején. 3. Komoly betegség. 4. Sporteszköz. 5. Becézett női név. 6. előadást. A szakkör tagjai májusban újabb megyei szintű kiállítást szeret­nének rendezni, melyre az előkészü­leteket már megkezdték. A kiállítás^ ra május elsejéig lehet benevezni jel­igés képekkel, s képeket a kultúrház igazgatójának kell megküldeni. A kiállítás legjobb képeit díjazzák. 1. díj 150 forint, két második díj 100— 100 forint és három harmadik díj 50—50 forint. Egyáltalán nem kellemes. 7. Sportoló. 8. Z. K. 9. Gyakran — németül. 10. Fest. 14/. Menázsi része! 16. Növényrész — névelővel. 19. Eltévesztő. 20. Fűszer. 22. Sokat lehet rajta nyerni. 24. Ez lárma? 26. A vízszintes 1. folytatása. 29. Balassi egyik szerelmének kereszt­neve. 30. Tudósít magáról. 34. Madár. 35. Régi orosz festmény? 37. Misi ke­verve. 39. Zűr. jassz nyelven. 39/a. idő­jelző. 40. Gyönyörű német hegyes vi­dék. 42. Enyém, latinul. 44. N-ne! a vé­gén angol költő. 45. Lányi Róbert. 47. Libahang. 48. A vízszintes 43. alatti első betűje. Csillaggal jelölt kockába két betű irandől Egy- népművész műhelyében Hét évszázad magyar versei Balassi Bálint: Egy katonaének (1589)

Next

/
Thumbnails
Contents