Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-06 / 55. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. MÁRCIUS 6. MEGYÉNK LEXIKONA Tolna megyeiek as 1848-as szabadságharcban Egy festőművész terveiből Díjazásukról a községnek kellett gondoskodni, de katonai zsoldot és kenyeret ott kaptak. A régebben bevonult védőröket, akik hónapról- hónapra változtak, ezentúl állandósították, mert egy hónap kevés volt a kiképzésükre. Ugyanekkor Madarász János főszolgabíró Uzdon elrendelte, hogy a puskák értékét adóba számítsák éspedig cinderesért 15 forintot, kohásért szuronynyal 14 forintot, kohásért szurony nélkül 12 forintot állapítottak meg. A Noszlopy Gáspár kormány- biztos által Somogy megyében alapított ostoros csapatban augusztus 1-én Tolna vármegyéből is toboroztak jelentkezőket, akiknek lehetőleg nyereggel és fokossal, vagy karddal és ostorral kellett jelentkezni. Zádori sorozó főhadnagy augusztus 8-án, Simontornyán kihirdette, hogy mindazok, akik az újonnan alakult honvédcsapatba önként jelentkeznek, augusztus 10-én 20 forint előleget kapnak a sorozó tiszttől. Ez volt az utolsó védelmi kísérlet, de végrehajtására már nem volt idő, mert az augusztus 13-i világosi fegyverletétel híre csakhamar elterjedt az országban, s pár nap múlva már ennek hatása alatt kellett intézkedni. Az egész ország szigorú katonai megszállás alá került és Simontornyán a Porta ezredes vezetése alatt álló császári vadászzáz- lóalj augusztus 22-én 28 adag kenyeret rekvírált a lakosságtól, a községtől pedig 14 font húst követelt. A katonai ellátás érdekében hétről-hétre más-más követelésekkel állott elő a hatóság. Forster főszolgabíró augusztus 29-én például elrendelte, hogy Simontornya, Miszla, Kisszékely együtt egy jó marhát köteles neki Simontornyán átadni, hogy azt Fehérvárra szállíttathassa, ugyanakkor Simontor- nyáról 30 mérő lisztet és zabot, valamint 300 porció szénát követelt. A szabadságharc leverése után megkezdődött az üldözés. A fontosabb hivatalokat viselő hazafiak menekülni, bújdosni voltak kénytelenek. Fürdös István másodalispánt Dőry Gábor kerületi biztos szeptemberben elfogatta és haditörvényszék elé állították. Halálos ítéletét várfogságra enyhítették, s azt Kufsteinban töltötte. A szabadságharc leverése után még négy évig tartott az ostromállapot, amikor hetenként egy-két lovas, vagy gyalogos tiszt és altiszt járta keresztül-kasul az egész országot, hogy csend és rend legyen. Néma apátiával fogadta a nemzet Albrecht főherceg helytartónak 1854-ben történt körutazását, melyben meggyőződést akart szerezni a csendes békességről és a dinasztikus hűségről. Ez alkalommal Simontornyát is útbaejtette. Az egész vidékről idecsődült népség északra a Fehérvári útig némán és kíváncsian állt sorfalat az út két oldalán: ugyanígy állt sorfalat Sárszentlőrincnél is a több mint másfél kilométer hosz- szúságban a szomszéd községből kirendelt sokaság, kiknek ajkáról egyetlen éljen szó sem hangzott el, amikor arra vágtatott a négylovas hintó, melyet különben is alig lehetett látni, a kísérő lovasok által felvert portól. Közeledik az idő, amikor a megye festőművészei megrendezik kiállításukat a múzeumban. Erről a kiállításról beszélgettünk Martinék Józseffel is, a tolnai általános iskola rajztanárával. Rövid időnk volt csak, hogy beszéljünk terveiről, képeiről, amelyekkel résztvesz a ki_ állításon, az egyik óraközi szünetben, mert csengetéskor kezdődött az órája. Martinék József tavaly Garay- díjat nyert egyik képével, s reméli, hogy a majd most megrendezésre kerülő kiállításon sem végez rossz eredménnyel. A tavalyi kiállításon hat képpel vett részt. s az idén is legalább ennyivel akar nésztvenni. Képeit, — mint mondja, — a természetben alkotja. Legszívesebben tájképeket fest, s most a kiállításon is ilyen témájú képekkel vesz részt. Ezek közül említett néhányat: Köd a Dunán, Hideg január, Hófoltok a barna földön ... Festeni Radnay mestertől tanult a Pécsi Pedagógiai Főiskolán már harminc éve, azóta pedig a természet mestere, s a természet minden pillanatban új színeket, új vonalakat tár fel a művész előtt, tőle min. dig lehet tanulni, kincsestára ki_ apadhatatlan, s mindig ad valami újat minden embernek — nemcsak neki — aki szereti a természetet, s megpróbál tőle ellesni valamit. A községben országosan is ismert képzőművészeti sazkkör működik, melynek ő a vezetője. A szakkör tagjai, — 10—15 felnőtt és körűibe. lül 20 úttörő a tagja — az elmúlt évben olyan jó munkát végeztek, hogy jutalmul a tokaji művésztele. pen nyaralhattak. A szakkör a jövőben nehéz feladat előtt áll majd, mert kevesebb anyagi támogatással lesznek kénytelenek dolgozni. De ez a nehézség sem nehezíti meg any- nyira munkájukat, hogy elveszítsék a szakkör tagjai munkakedvüket. Dolgozni fognak akkor is, ha egy fil_ lér támogatást sem kapnak — mond ta Martinék József. I A. szakkör tagjainak is régi vágya már, hogy kiállítás keretében mutathassák be képeiket a képzőművészet ürént érdeklődőknek. Úgy tervezik, hogy a szakkör tagjainak munkáiból is rendeznek egy kiállítást Tolnán, később pedig a megye- székhelyen, Szekszárdon. Neki, magának is tervet hogy alkotásaiból rendez egy kiállítást Tolnán és Szekszárdon. BUM GÉZA ARNYAK A PARTON (Regényr éssiet) A bonyhádi Járási kultúrház életéből ii. Edének eszébe jutott, hogy el kellene menni Klárihoz, megnézni, nem történt-e valami baja. Majd később, gondolta. A tömeg a szoborhoz érve, valaki koszorút helyezett el, s együtt elénekelték a Szózatot, öreg nénikék furakodtak előre s egy-egy égő gyertyát tettek a szobor talpazatára, s a szemüket törölgették. Közben valamit beszélgettek egymás között, de talán ők se hallották, mert a hangok összekeveredtek, mindenki követelt valamit, s követelését úgy kívánta közzétenni, hogy megpróbálta túlkiabálni a másik húsz, vagy harminc ordítozót. Az elsők ismét megindultak, most a szovjet emlékmű felé, ami a park másik végén volt, s amikor odaértek hozzáláttak, hogy azt ledöntsék. Feszítővasak kerültek elő a nagykabá- tók alól, s valaki még azt is aján- latto .hogyha így nem dől le, akkor ő hoz valamit, amivel biztosan le lehet dönteni, S akkor aztán nem marad a szoborból hírmondó sem, mert levegőbe repül az egész... A tömeg nagyrésze ebben már nem vett részt, csak távolról a fák alól, vagy a tér széléről figyelte. Ede is egy fa felé igyekezett, hogyha esetleg robbantanak, akkor nehogy szilánkot kapjon. „Furcsa egy dolog ez’’ — gondolta magában. „Minek kell most azt a szobrot összetörni, mikor milyen szép dísze volt a parknak. Ha masért nem is, de legalább a művészi értékért kellene meghagyni. Mit érezne a szobor alkotója, ha látná, hogy így tönkreteszik azt a művet, amibe ő szívét, lelkét beledolgozta?” Amikor az egyik fa mellett elment, valaki megrántotta a karját. Jó erős fogása volt az illetőnek, akiről ő azt hitte, hogy valamilyen ismerőse szólítja meg biztos, de csalódott. Az arc, amelybe belenézett, ismeretlen volt előtte. Apró, ravaszan pislogó szemek, csapzott haj, feltűrt kabátgallér, s a száján borgőz áramlott. A kabátja alól egy puska csöve emelkedett ki. — Hova mész kisapám? — szólította meg és a kabátját fogva élőiről, közel rántotta magához. — Ki vagy? Spicli? — Ne balhézz — válaszolt Ede, mint valami vagány és köpött egyet maga elé, el a vele szembenálló karja fölött. — Nesze, itt egy pisztoly és maradj itt mellettem. Majd szólok, ha elő kell venni. Edét meglepte a váratlan ajánlat és még jobban az, hogy az oldalán nyomást érzett, ami nem lehetett más,1 mint a pisztoly, amit ajánlott az illető. — Visszajövök apafej, csak orvosságot viszek haza a mutternak, mert beteg. Az ismeretlen egy kicsit hátrább lépett és gyanúsan kezdte méregetni a szemével. — Ja, hogy úgy? Szóval le akarsz lécelni. Hol az orvosság. Ha nincs, akkor végeztünk. Ede hátán végigfutott a hideg és egyszerre veríték ütötte ki a homlokát. A zsebébe nyúlt, ahol egy doboz Karilt sejtett. ,,De mi lesz, ha a másik kabátjában maradt? És mj lesz akkor, ha megnézi, hogy mit mutat neki s lesz annyi esze, hogy mire való ez?” Mindegy, gondolta és kihúzta a kezét a karilcsomaggal együtt, amit megtalált. Nesze, aztán hagyj már nyugodtan. Hozom a gitárt is. Az ismeretlen közelebb lépett hozzá s a szemében mintha öröm csillogott volna, amikor meghallotta a „gitár”- szót. — Jól van, siess. De azért itt van ez a pisztoly, ezt vidd magaddal és add oda valamelyik havernak, akinek még nincs. Itt van egy marék töltény is. — Ede nem mert ellenkezni, elvette hát a pisztolyt és a zsebébe sűlyesztette, a töltényekkel együtt. Ki tudja? Hátha szükség lesz rá? Mielőtt ellépett volna, még figyelmeztette az ismeretlen, hogy feltétlenül jöjjön vissza. Tudod, hogy hol találkozunk? — kérdezte. — Tudom, jövök válaszolta Ede és sietve távozott. Igyekezett minél hamarabb kiérni a parkból, s valamerre eltűnni. EmForog, egyre forog a fazekaskorong, s az alaktalan vörösagyag karcsú vázává formálódik Steig István keze által. 1874. óta készülnek már itt a szebbnél szebb, országosan közkedvelt sárközi díszítésű fazekasmunkák. Nagyapáról áPára. apáról fiúra maradt a mesterség. Alig lehet mozdulni a népművészeti remekművek apró kis műhelyében. Különböző nagyságú ,,bokájok”, dísztányérok, vázák, kulacsok sorakoznak egymás mellett a deszkarako_ dón száradásra, vagy festésre várva. Az egyik öblös kulacson a szekszárdiak által közkedvelt felírás díszeleg: ,,Szekszárdi bikavér, orvosságnál töb. bet ér, aki issza hóttig él.” | bercsoportokat került meg, elvegyült köztük útközben, hogy ha az ismeretlen esetleg figyelné, akkor veszítse el szem elől... Amint az egyik embercsoporton, — már a park szélén — vágta át magát, valaki ismét megrántotta a karját. Egészen megijedt, de amikor odanézett, megnyugodott, mert Jóska vigyorgott rá, szélesre- húzva a száját. — Gyere gyorsan — súgta oda neki. Jóska követte, be az egyik sötét utcába, ahol egy kapualjba húzódva, Ede elmondta neki kalandját. — Furcsa — szólt elgondolkozva Jóska. — Mit gondolsz, valamit terveznek még az éjjelre? — Azt hiszem. — Ki az őr máma nálunk? — Nem tudom. Gyere elmegyünk és megnézzük. Ismét kimentek az utcára, ahol már oszlani kezdett a tömeg, csoportokba verődve ballagtak az emberek vissza a központ felé. A szomszéd utában, ahol a pártbizottság volt, lövés dördült, s a hang ide-oda verődve terjedt a házak köpött. Majd egy géppisztolysorozat kelepeit bele a csendbe. A tömeg egyszerre megmerevedett, s egy pillanatig néma csend osont át a téren. Majd árnyak indultak meg, s futva igyekeztek arra, ahonnét a •hang jött. Ezek a rohanó alakok azt kiabálták, hogy lövik a hazaigyekvő embereket, s kabátjuk alól fegyvereket rángattak elő, tukmálva azt a tanácstalanul álló embereknek. — Gyertek diákok! — kiáltotta futtában egy ilyen fegyveres alak. (Folytatjuk.) Az ízléses boroskészletek és az ötletes hamutartók mellett még az olasz majolika dísztárgyait is mintázza a mester. Érdekes sötétzöldre festett koszorúalakú csillárt is láthat itt az ember. A csillag koszorújába 6 álló gyertya van beépítve. Országszerte megtalálhatók ezek a főként sárközi mintákkal ékesített remekművek, a Népművészeti Vállalat boltjaiban. Szobáink díszítésére, emléktárgyak ajándékozásánál, gyűjteményeinkben egyre nagyobb szerepet szánunk a népművészeti termékeknek. Steig István népművész mun kája keresett és értékes művészi munka. Reméljük majd felneveli méltó utódját js, aki ezt a munkát folytatni fogja. A bohyhádi járási kultúrház fotószakköre január hónapban fotókiállí. lítást rendezett. A kiállításnak nagy sikere volt a községben, mert azóta sorra jelentkeznek a fényképezéssel foglalkozók, s a szakkör létszáma azóta már 18-ra emelkedett, s a tagok valamennyien megjelennek a hétfői foglalkozásokon. A szakkör minden tagjának saját gépe van s 18 előadás, ból álló előadássorozatot szerveztek, melynek keretében minden tag tart Vízszintes: l. Az idézet kezdete. 11. Belülről világosi 12. Folyadékot vesz magához. 13. Gyáva. 14. Sport is. játék is. 15. Nélkül, ismert idegen kifejezéssel. 16. Élősködő rovar. 17. Személyes névmás. 18. Hozzáfog. 21. E helyen. 22. Edénye. 23. Magáz. 25. Edit becézve. 27. V.vel beismer. 28. Bőrfogantyű. 31. Lopakodó. 32. Egy nemzet. 33. Ismeretlen névbetűi. 34. Százkettő, római számmal. 35/a. Mutatósző. 36. Személyes névmás. 38. Rajta van a gazdája névbetüje — névelővel. 40. Tolnai Gábor. 41. Tisztítószer. 43. A motor forgórésze. 44. Jogi személy. 46. Már nem gyerekes. 47/a. Balassi egyik csodaszép költeménye. Függőleges: 1. a függ. 26. folytatása. 2. Az elején. 3. Komoly betegség. 4. Sporteszköz. 5. Becézett női név. 6. előadást. A szakkör tagjai májusban újabb megyei szintű kiállítást szeretnének rendezni, melyre az előkészületeket már megkezdték. A kiállítás^ ra május elsejéig lehet benevezni jeligés képekkel, s képeket a kultúrház igazgatójának kell megküldeni. A kiállítás legjobb képeit díjazzák. 1. díj 150 forint, két második díj 100— 100 forint és három harmadik díj 50—50 forint. Egyáltalán nem kellemes. 7. Sportoló. 8. Z. K. 9. Gyakran — németül. 10. Fest. 14/. Menázsi része! 16. Növényrész — névelővel. 19. Eltévesztő. 20. Fűszer. 22. Sokat lehet rajta nyerni. 24. Ez lárma? 26. A vízszintes 1. folytatása. 29. Balassi egyik szerelmének keresztneve. 30. Tudósít magáról. 34. Madár. 35. Régi orosz festmény? 37. Misi keverve. 39. Zűr. jassz nyelven. 39/a. időjelző. 40. Gyönyörű német hegyes vidék. 42. Enyém, latinul. 44. N-ne! a végén angol költő. 45. Lányi Róbert. 47. Libahang. 48. A vízszintes 43. alatti első betűje. Csillaggal jelölt kockába két betű irandől Egy- népművész műhelyében Hét évszázad magyar versei Balassi Bálint: Egy katonaének (1589)
