Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-31 / 77. szám

1957. MÁRCIUS 31. TOLNA MEG SEI NÉPÚJSÁG 3 KOCSOLAI TANÁCSÜLÉSEK... Igen aktívak, látogatottak Kocso- lán a tanácsülések. Azelőtt éveken keresztül nem vettek részt ennyien az államhatalom helyi szervének egy-egy ilyen fórumán. Nemcsak a tanácstagok jelennek meg ezeken rendszeresen, hanem részt vesznek a tanácsüléseken a választók közül is többen. A legutóbbi tanácsülés alkalmából is zsúfolásig megtelt a kultúnház. Érthető is ez, hiszen olyan napirendi pontokat tárgyaltak meg, ami foglalkoztatja a dolgozó parasztokat, olyan kérdésekről fo­lyik a szó, amire választ vár a falu lakossága. A tavaszi munkákkal foglalkoz­tak s igen sokan felszólaltak a vi­tában. Különösen a műtrágya be­szerzéssel foglalkoztak sokat. Érde­kes megemlíteni .hogy néhány év­vel ezelőtt még alig-alig használtak a kocsolaiak műtrágyát, s a jelen­legi helyzet az hogy valószínű az egyik szomszédos községből kell áthozatni, ahol kevésbé használják fel a rendelkezésükre bocsátott mennyiséget. A tanácsülésen külön napirendi pontként a községfejlesztés problé­máit vitatták meg. A vitának egyik érdekessége az volt, hogy a tanács­ülés felelősségre vonta a VB-t, mert a tavaly hozott határozatait a köz­ségfejlesztésre vonatkozóan, csak részben valósította meg és sok meg­oldásra váró probléma megoldását elhanyagolta. A vita alapján a ta­nácsülés elhatározta, hogy a Petőfi- út hídját megjavítják. Napirendre kerül mintegy 200—300 méter hosz- szú útszakasz javítása is, amely mintegy 1500—1600 köbméter föld megmozgatását jelenti. A vitában elhangzott az is, hogy az Akácfa­utcát is szélesíteni kell. A tanács az idén kisajátítja a kertvégeket, s megvalósul ez az évek óta elképzelt terv is. Rácz Rudolf is érdekes és megszívlelendő javaslattal állt elő. Azt javasolta, hogy évente, amikor rendbehozzák a hidakat, egy-egy hidat betongyűrűkkel lássanak el, s így rövid idő alatt a község vala­mennyi fontosabb hídja erős lesz, nem kell minden évben hatalmas összegeket fordítani azok javítá­sára. A tanácsülés ezt a javaslatot is elfogadta. A községi tanács a feladatok megváltozásának megfelelően — al­kalmazva tanácstörvényt — meg­szüntetett és létrehozott új állandé bizottságot. A begyűjtés megszünte­tésével feleslegessé vált a begyűj­tési állandó bizottság, viszont a helyi körülmények szükségessé te­szik, hogy a községben egy új bi­zottság, a községgazdálkodási állan­dó bizottság működjön. Ugyanakkor két állandó bizottságot két-két tag­gal megerősítették. * A tanácsülés Kocsolán minden esetben vitaképes. Az elmúlt tanács ülésről adott rövid áttekintés is ezt bizonyítja. De hogy ilyen aktív min­den ülésük, azt a községi tanács VB is tervszerűen elősegíti. A VB a be­számoló alapján 3—4 nappal a ta­nácsülés előtt valamennyi tanács, tagnak megküldi a határozati ja­vaslatot valamennyi napirendhez. A tanácstagoknak így módjukban áll előre gondoskodni az adott kérdés­ről és számos javaslatot összegyűj­teni a választóktól. Ez az egyik oka annak, hogy aktív a tanácsülés. Egy másik oka is van, mégpedig az, hogy mindig a község lakosságát foglalkoztató kérdéseket tűznek vitára. Ezt pedig úgy érik el, hogy a VB tagjainak, beleértve a függetle­nítetteket is — jó tömegkapcsolatuk van és rendszeresen elbeszélgetnek a dolgozó parasztokkal. LENIN az ifjúságról Az Idősebbek vezetése alatt dolgozzatok Nagyon örülök, hogy üdvözölhet- régit, annak rendje és módja szerint lek Titeket. Nem tudom, hány kor- szétromboltuk, az már nem más, mányzóság van itt képviselve és mint romhalmaz, aminthogy rom- honnan érkeztetek ide. A fontos az, halmazzá kellett is változtatni. A hogy az ifjúság, a kommunista ifjú- talajt megtisztítottuk, s az ifjú kom- ság szervezkedik. A fontos az, hogy munista nemzedék feladata az, hogy az ifjúság készülődik, hogy meg- ezen a talajon felépítse a kommu­lanulja felépíteni az új iskolát. Most új iskola vár rátok. A régi, nem ked­velt, hivatalos és tőletek távolálló iskola nincs többé. A munkát igen hosszú időre állítottuk be. A jövő társadalmat, amely felé törekszünk, azt a társadalmat, amelyben csak dolgozók lesznek majd, amelyben nem szabad lenni semmiféle kü­lönbségnek — ezt a társadalmat soká kell építenünk. Mi a jövő tár­sadalomnak csak az alapjait rakjuk le, de felépíteni nektek kell majd, mikor felnőttetek. Most pedig erő­tökhöz mérten dolgozzatok, ne vál­laljatok erőtöket felülmúló munkát és az idősebbek vezetése alatt dol­gozzatok. (A kommunista tanulók összorosz- országi kongresszusán mondott be­széd. — 1919 április 17.) Az ifjúsági szövetségek feladatai Meg kell érteni, hogy a kommu­nizmus csak a modern műveltség alapján valósítható meg és hogyha ez a műveltség nem lesz meg, a kommunizmus csak óhaj marad. * Önöknek a kommunista társadal­mat kell felépíteniök. A munka első felét sok tekintetben elvégeztük. A EPOSZ-HÍREK Bátaszék-Kövesd pusztán megala-| kult az EPOSZ ifjúsági szervezet 24; fővel. Megválasztották a vezetősé-: get is. Elnöknek Toronyi István ta-j nítót, titkárnak Schmidt Istvánt, Müller Jánost pedig pénztárosiak.; A fiatalok mindjárt meg is beszél-: ték, hogy ifjúsági székházhoz mél­tóan rendbehozzák termüket. — Ugyanakkor sportpályát is akarnak létesíteni. A sportpálya létesítésé­ben a tanácshoz fordultak segítsé­gért, hogy megfelelő területet bizto­sítson sportpálya részére. * Alsónyék községben az elmúlt hét egyik estéjén alakult meg az EPOSZ ifjúsági szervezet 25 fővel. Az ala­kuló gyűlésen elnöknek Laca Já­nost, titkárnak Szabó Katalint pénztárosnak Szalai Zoltánt, terem­felelősnek Büki Józsefet és Pekri Júliát, sportfelelősnek Bárdos La jóst, kultúrfelelősnek Zeke Lajos- nét választották meg. A fiatalok az alakuló taggyűlései' megbeszélték, hogy a tanács segít­ségével rendbehozzák a volt DISZ helyiséget, házirendet dolgoznak ki amely minden EPOSZ-tagra köte lező lesz. A taggyűlésen megjeleni a tanács elnöke is, aki hozzászóld sával elősegítette a fiatalok problé máinak tisztázását. Foglalkoztak a fiatalok a nyári kirándulás kérdé­sével, amelynek anyagi fedezetét r kultúrcsoport és az ifjúsági szövet ség rendezvényei által összeszedeti pénzből fogják fedezni. . nista társadalmat. A munkás- és parasztifjúság egész tömegébe a kommunizmus építésébe való bevonása nélkül a kommunista társadalmat felépíteni nem lehet. Ilyenformán kommunistának len­ni annyit jelent, mint szervezni és egyesíteni az egész serdülő nemze­déket, példával járni elől e harc­ban a nevelés és fegyelmezettség, te­rén. Ezen az úton kezdhetik meg s fejezhetik be önök a kommunista társadalom építését. A Kommunista Ifjúsági Szövetség legyen rohamcsapat, amely minden munkánál segítőkezet nyújt, ön- tevékenységet, kezdeményezést fejt ki. Olyan legyen a szövetség, hogy tagjaiban minden munkás, ha eset­leg nem érti is meg azonnal, sőt talán el sem hiszi a tanításukat, olyan embereket lásson, akiknek eleven munkáján, tevékenységén látja, hogy ezek valóban olyan em­berek, akik a helyes utat mutatják meg neki. * Az a nemzedék azonban, amely jelenleg 15 éves, meglátja majd a kommunista társadalmat és maga fogja építeni ezt a társadalmat. * A Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek mindenkit, ifjúkortól, 12 éves kortól fogva, tudatos és fegyel­mezett munkára kell nevelnie. (Részletek az Oroszországi Kom­munista Ifjúsági Szövetség III. Ossz oroszországi Kongresszusán mon­dott beszédből. — 1920. október 2.) Az örökös előadások helyett Az ifjúságnak különösen szüksége van az életvidámságra és életkedv­re. Egészséges sport, torna, úszás, kirándulások, mindenféle testgya­korlás, a szellemi érdeklődés sok­oldalúsága, tanulás, tanulmányozás, vizsgálódás, amennyire csak lehet, közösen. Mindez többet nyújt az if­júságnak, mint az örökös előadások. (Lenin szavai Klara Zetkin „Em­lékezés Leninre” c. könyvéből.) Régi vágyuk teljesült Régi kívánságuk teljesült a na­pokban a nagyszokolyiaknak: tele­fonszerelők érkeztek a községbe. Eddig alig volt egy-két telefon a községben, s olyan helyén, mint pél­dául az iskola — nem volt. Most a községi tanács a községfejlesztési alap terhére a községi általános is­kolába beszerelteti a telefont. A földművesszövetkezet is úgy hatá­rozott, hogy néhány helyiségébe, így például a cukrászdában, a kocs­mában is létesít telefont. Értesülé­seink szerint több magánlakás is kap a napokban távbeszélőállomást. A szerelési .munkákkal néhány nap alatt végeznek. A népfront helye és sxerepe Tolna megyében A gazdasági és a politikai élet megszilárdulásával párhuzamosan országszerte új erőre kap a nép­front-mozgalom is. Már tevékeny­sége kezdetén számos helytelen fel­fogással kell szembenéznie. Vannak olyanok, akik az utóbbi esztendők sok esetben helytelen gyakorlata folytán elfásultak, s nem látják e mozgalom jelentőségét. Vannak, akik az MSZMP-től teljesen „független­nek“ szeretnék, egyesek a párt fölé, mások túlságosan szorosan a párt alá kívánnák rendelni. Némelyek kizárólag a gazdasági jellegű nép­frontmunka mellett kardoskodnak, de elhanyagolhatónak vélik a kultu­rális és a politikai nevelőmunkát. letékes pártszervekkel is. S ha eset­leg szükségesnek mutatkozik, az országgyűlés legközelebbi üléssza­kán interpellációs jogukkal is élnek, hogy minél teljesebben megfelelje­nek választóik bizalmának. Tolna megyében a népfront el­nöksége az egyes főbb problémakö­rök eredményesebb tanulmányozá­sa és sikeresebb megoldása érdeké­ben szakbizottságokat hoz létre. A tervbevett jogi bizottság komoly se­gítséget adhat a dolgozó parasztok­nak azzal, hogy a fontosabb rendel­kezéseket ismerteti, megmagyarázza és figyelemmel kíséri végrehajtásu­kat. A Hazafias Népfront Tolna me­gyei elnöksége már hónapok óta serényen dolgozik, hogy mielőbb le­nyesegesse azokat a vad hajtásokat, amelyek a népfront-mozgalom tere­bélyesedő fájából fakadnak. Nagy gondot fordít arra is, hogy világo­san meghatározza a népfront helyét és szerepét a megye életében. Vall­ják, hogy a Hazafias Népfront mun­kája a párt és a kormány gazdasági politikai és kulturális célkitűzéseivel megegyezik, s hogy a népfront e cél­kitűzések társadalmi méretű életre- keltője. Szükséges tehát, hogy a dol­gozók egyre szélesebb rétegei vállal­janak részt e munkából. Már a Hazafias Népfront megyei elnökségének személyi összetétele is azt bizonyítja, hogy a mozgalom szé les társadalmi alapokra épül. Házi­asszony, jogász, üzemi munkás, egyéni és szövetkezeti gazda, mező- gazdasági szakember gimnáziumi tanár, pártmunkás és római katoli­kus plébános, tanácsi dolgozó és or­szággyűlési képviselő, fiatalok és idősebbek, párttagok és pártonkívü- liek egyaránt megtalálhatók benne. Fontos feltétele ez annak, hogy a népfront munkája szerteágazó, sok­rétű, a társadalmi élet minden terü­letét felölelő legyen. így a megoldás ra váró legkülönfélébb feladatok is már a népfront megyei elnöksége keretében szakavatott kezekbe ke­rülnek. De vajon milyen módszerekkel dolgozzon a népfront-bizottság? Na­gyon sokféle útja-módja lehet en­nek. Tolnában például előkelő helyet tölt be e tekintetben a Hazafias Népfront megyei képviselő csoport­jának munkája. A nép képviselői rendszeresen látogatják választó ke­rületeiket. Nem falugyűléseket tar­tanak, hanem választóik házába ko­pogtatnak be és ott hosszasan elbe­szélgetnek. Mónus István megyei népfront-titkár, képviselő, választó- kerületének már 4—5 községében járt. A képviselők részt vesznek a községi tanácsüléseken is, így sok fájó sebet már a helyszínen orvosol­hatnak. Rendszeresen megtartott fogadóóráikat nagy érdeklődéssel egyre többen látogatják. A megye képviselői időnként egymással is ta­lálkoznak és kicserélik gondolatai­kat, tapasztalataikat. Március 16-i ülésükön például a belterjes gazdál­kodás feltételeinek biztosításáról, különféle földproblémákról és a mezőgazdasági szakemberek elhelye­zéséről tanácskoztak. Észrevételei­ket és javaslataikat közlik a nép­front megyei elnökségével és az il­A rövidesen megalakuló művelő - dési és nevelési szakbizottság mun­kája is sokrétűnek ígérkezik. Az el­nökség már határozatot fogadott el arról is, hogy 25—30 tagú mezőgaz­dasági szakbizottságot hoz létre, és már jóelőre a nagy feladatok egész sorát ruházta a szakbizottságra. Az utóbbi években eléggé elhanyagolt szőlőket talpra kellene állítani. A szekszárdi hegyi szőlőkre máris te­herautókkal hordják az érett istálló trágyát. A déli fekvésű hegyolda­lak üres parcelláin korai konyha­kerti növényeket lehetne termelni. Mórágyon nagy területeken apró­magvakat termelhetnének és jól jö­vedelmező barackosokat telepíthet­nének. A mözsi és a szedresi dom­bokat is második Kecskemétté le­hetne varázsolni. A faigények ki­elégítésére helyi faiskolákat kellene létesíteni, mert így jelentősen növe­kedne a fogamzási arány. Az ala­csonyabb fekvésű Duna menti tájon a fél ország szilva szükségletét szinte játszva megtermelhetnék. A felállítandó gyümölcsaszalókban pe­dig az exportképes áruk hatalmas tömegét készíthetik. S aztán itt van a szarvasmarhatenyésztés. A nagy­hírű bonyhádi tájfajta tenyésztése eléggé vissizaesett. Csak egyetlen példát ennek igazolására: Zombán 1954-ben még 63 törzskönyvezett tehén volt, most csak 30 körül van. A szarvasmarha tartásának ezt a ha nyatló irányzatát is fel kellene szá­molni. A dolgozó parasztság és a Hazafias Népfront fejlődő kapcso­lata erős láncszemének ígérkeznek a portaszemlék. Legutóbb Zombán, a messze földön bikaneveléséről is­mert 12 holdas Kelemen Jánosnál, a szinte felülmúlhatatlan állatszerete- téről nevezetes özv. Lippa Ambrus- nénál és a szép teheneivel büszkél­kedő Geleta Gyulánál rendeztek szemlét. A vendéglátók és a vendé­gek hasznos eszmecserét folytattak, amely tulajdonképpen a tenyésztő­kedvet serkentette. Tolna megyében a Hazafias Nép­front szorosan együttműködik a Nőtanáccsal is. Közösen szervezték meg a budapesti károsult családok megsegítését. Lisztet, zsírt, Dombó­váron 90 párnát gyűjtöttek a káro­sult, sokgyermekes családok részé­re. Tolna község pedig 56 gyerme­ket két hónapra fogadott vendégül. A felsoroltak beszédesen bizonyít­ják, hogy szinte kifogyhatatlanok azok a lehetőségek, amelyekkel a .Hazafias Népfront az országos mé­retű gazdasági, politikai és kulturá­lis fellendülést segítheti. Igaz, más megyékben mások az adottságok, az elképzelések, s a megvalósítás felté­telei is különbözhetnek. De a Hazafias Népfront éppen e sokszínű változatosság feltárására és azok megoldására nyújt nagyszerű lehető ségeket. Éljünk hát ezekkel a lehe­tőségekkel. Milassin Béla A régi jó idők! Egyik este a vacsora a szokottnál valamivel gyengébb volt. Feleségem mindjárt meg is említette, mond­ván: jobb vacsorára nem telik ebből a kevés fizetésből, nem úgy, mint régen. A fiamnak sem ízlett a sze­rény vacsora, únottan azt mondta: „nem vagyok éhes, édesanyám”. A vacsora fogyasztása közben, míg fe­leségem került-fordult, az asztalra kerül egy szép nagy narancs, ami­nek láttára a fiamnak megjött az étvágya és alig várta, hogy megkap­hassa a szép nagy narancsot és jó étvággyal elfogyassza. „Mi ez a na­rancs, mikor szegény gyerek még csak párszor evett narancsot” — mondta a feleségem. A narancs kilo­grammja 36 forint és így a narancs ára körülbelül 6—8 forint volt. Nem sajnálom a fiamtól a naran­csot, de az esti vacsoránk és a va­csora közben folytatott beszélgetés eszembejuttatta a gyerekkoromat abból a „jó időből”, amikor jobb vacsora tellett, mint most. Az én édesanyám — burzsuj volt — de csak szavakban, mert sok mindent tudott Ígérni, sajnos adni csak ke­veset. Az eperérés alatt történt, nem egyszer, hogy édesanyánk le­vágott egy darab kenyeret és azt mondta: „Menjetek a patak szélén levő eperfákra, lakjatok jól eper­rel”. Abban a régi jó világban, de sok szekszárdi gyerekkel megtör­tént, hogy az út mentén levő eper­fákról vacsorázott. Áldottuk is érte Bezerédj Pált, a selyemtenyésztés akkori atyaúristenét Pedig abban az időben a Sala­monnál és a Gauzernél lehetett kap­ni narancsot, fügét, datolyát, stb., de nem a szegény dolgozó nép gye­rekeinek, hanem a gazdagok, az urak gyermekeinek, akiknek pén­zük volt. Ebben az időben az eper­fák adták részünkre a vacsorát és örültünk előre az eperérés idejé­nek, mert az ebédre és a vacsorára nem volt terülj asztalkám. Szü­léinkre nagyon sokszor a munka- nélküliség várt. Napszámos munka, vagy más munka ha volt is, gyér krajcárokat jelentett és ebből a ke­resetből csak sóban-vízben főzött bableves, krumplileves tellett az asztalra. Cipő, ruha, télikabát csak úgy tellett, ha valamelyik úri házból ka­pott édesanyánk egy kinőtt, levetett ruhadarabot. Játékunk a bab, gomb és a golyó volt abban a „régi jó” időben. Sok minden jutott eszembe ez es­tén, és vacsora után erről beszél­gettem a kisfiámmal. Persze nem akarta elhinni, hisz nem is hiheti el, mert a mai szülő a mi szüléink­nél sokkal igényesebb és iparkodik minél többet nyújtani gyermeké­nek, ami helyes is Azonban ne han­goztassuk gyermekeink és a fiata­labb generációk előtt azt a régi „jó időt”, amiből csak a kenyértelen- ség, a munkanélküliség és a börtön jutott a magyar dolgozó népnek osztályrészül. Mondjuk meg gyermekeinknek az igazságot. Mondjuk meg őszin­tén, hogy a mi jólétünk elsősorban attól függ, hogy a termelésből, a munkából hogyan vesszük ki a ré­szünket. Mondjuk meg őszintén azt is, hogy mi volt régen, amikor a magyar dolgozó nép ezrével vándo­rolt ki az óhazából az újhazába, hogy mindennapi kenyerét megkereshes­se. Mondjuk meg őszintén azt is, hogy népi demokratikus országunk­ban biztosítva van a becsületes megélhetésünk, de csak akkor, ha azért megdolgozunk, mert a nép; demokrácia munka nélkül kenyeret biztosítani senki fiának nem tud és nem is fog. ... z.... r Könyvismertetés Rajz Szász Imre Basa című most megjelent állatmeséjébői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents