Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-03 / 53. szám
BW», MÁRCIUS 3 TOLNA MEGYEI NETŰJSAG Hogyan készül az újság-tavaszi riport — de ne tessék komolyan venni Először is talán szükséges elmondani, hogy az újságíróknak minden mellékes híreszteléstől eltekintve, nagy szerepük van az újság elkészítésében: a szó teljes értelmében véve ők írják az újságot. Reggel, természe_ tesen miután már felébredtek, bemennek a szerkesztőségbe ,ott egy röpgyűlésen döntenek afejől, hogy egyáltalában írjanak-e másnapra újságot, vagy ne. Ha „igent” határoznak — ez többnyire így szokott lenni — akkor megállapítják a kalendárium segítségével, hogy milyen nap következik. Mert kérem az nem mindegy, hogy milyen napra írnak újságot Ha például egy vasárnapi szám háztartást tanácsadójába azt tanácsolnám a feleségeknek, hogy főzzenek krumplilevest és lekváros tésztát, a férjek bedobálnák a szer. kesztőség ablakát. Egy péntekj és főleg tizenharmadiki számba pedig nem tehetünk közzé egy olyan propa. gandajellegű cikket, hogy „Totózzon, maga is tálál.. Ezután pedig megbeszéljük, hogy ki mit ír és ki megy vidékre. Én helyben gyűjtök riporttémát. Az első út a rendőrség. Itt mindjárt tudtomra adják hogy nem történt semmi különös, csak egy asszony találkozott a férjével^ amikor az egy másik asszonnyal sétált karonfogva és a két asszony alaposan megtépázta egymás haját de a rendőrségre nem állították elő őket, mert a két asz- szony a helyszínen mindjárt ki is egyezett ötven forintban, meg egy pár rántanivaló csirkében. így a sértett félnek nincs követelnivalója, a férjnek pedig azóta nyema veszett. — Hát bizony ez nem sok — mondom, — meg hát ez nem is tipikus. Valami eredeti gyilkosság, vagy betöréses lopás nem történt? — Nem kérem. Még egy fogpisz- kálót sem loptak eL — Ea mégis csak disznóság... — mormogtam elégedetlenül. — Már éppen három napja lesz, hogy potyára járok ide. Nem tudnának valami érdekességet előidézni, hogy tudjak valamit írni? Mondjuk egy embert felbérelni a betörésre és utána elfogni? Egy igazi tűzoltó, ha nincs tűz, csinál tüzet, hogy dolgozhasson. Hej, régi jó idők ... — De de kérem... Az, hogy nincs betörés meg gyilkosság az azt mutatja, hogy javul a közerkölcs... — Nem tesz semmit. Az nem közerkölcs, amikor az újságírónak nincs igazi témája, — mondom dühösen és már búcsúzom is. Sietni kell. Ha lekésem a „sluszt”, fizethetjük a kötbért a nyomdának. Meg, hát micsoda szégyen lenne anyag nélkül hazamenni. Hopp, megvan. Nagyszerűen süt a nap, lengedez a tavaszi szellőcs- ke, amott zümmög egy korai méhecske, pattognak a rügyek, ha valaki le. fekszik a fűre, hallgatta is a füvek növését. írok egy tavaszi riportot Ez most az aktuális. Csak vissza ne jőj. jön a tél mire megjelenik. Irány a sétakert. Egy öreg anyóka ül a pádon, ókula a szemén, könyv a kezében és már messziről is látni, hogy milyen mohón élvezi a tavaszt. Kell-e ennél szebb tavaszi „idill”. Odalibbenek hozzá: — Adj isten, .anyóka. Újságíró vagyok. Szeretném, ha nyilatkozna, de csak röviden, mert mindjárt; „slussz” lesz. Kérem mondja meg, mi a véleménye erről az első, igen kellemes, verőfényes napról és mit érzett. amikor reggel az első napsugarak bekandikáltak az ablakán? De kérem hogy csak a lényeget tessék elmondani, a megcáfolhatatlan tényeket. — Hogy mi a véleményem? Hajjaj... Tudja, az én időmben a szegény ember még a tavasz ... — Jó kérem, köszönöm. Tudom mit akar mondani. Mór fel is jegyeztem. Szóval még a tavasz melegét sem élvezhették úgy, mint most és éppen ezért tudtak vele gazdaságosan bánni. Nagyszerű. És a kérdés másik része? Az aranyló napsugarak? — Arról kérem nem sokat tudok, mert északra nyílnak az ablakaim és egy szálat sem láttam az első napsugarakból. — Ez elképesztő. És hogy bírja nélküle? Majd felhívjuk a KIK figyelmét, hogy mégiscsak disznóság egy magányos öreg nénikét olyan egészségtelen helyre belakoltatni, ahol még az ablakok is északra néznek és emiatt nem élvezheti az első napsugarakat, akkor amikor európaszerte híresek Szekszárdon az első reggeli napsugarait a lelkeket gyógyító hatásukról és emiatt igen sok túrista is felkeresi városunkat. Ugyanakkor pedig helybéli lakost elszigetelnek ettől az élvezettől. Hja, kérem, a hivatal packázásai... Megyek tovább. Egy fiatal, de nagyon csinos nőt állítok meg. Ez is már messziről szimbólizálja a tavaszt. — Lenne kedves a kisasszony nyilatkozni erről az első, kedves tavaszi napról? Először kicsit érthetetlenül néz rám de aztán mélyen bizalmasan a szemembe néz és ezt mondja, miközben csalfán mosolyog: — Maga hülye ... Ha meg akar ve. lem ismerkedni, ne így kezdje... De nem lehetne ezt a „nyilatkozatot” estére elhalasztani? Mert szép a tavasz; napsütés is, de a tavaszi holdvilágnál szebb nincs. Amikor minden csendes, alszanak a fák, a bokrok, minden, s csak egy tücsök cirpel. Ad. digra felkészülnék ... Mer; most csak így jöttem, ilyen otthonias ruhában... — De, értse meg kartársnő, nekem délután le kell adnom a tavasz; riportot. Maga nem tudja, hogy nálunk délután van „slussz”? Maga nekem este nem nyilatkozhat, mert az már a „slussz” után van ... Bár így Nincsen rózsa tövis nélkül, Nincsen lábas fedő nélkül, A vevő csak lérül-perdül Vesz egy parfist; de nem nyél- [nélkül. Azt hiszem ez „kissé” együgyű, de- hát egyygyű együgy az egész, csak így lehet róla írni. Hosszú hónapok óta kellemetlen vendége vagyok a szekszárdi Vasboltnak. Állandóan oda járok és nem veszek soha semmit. Bemegyek, már előre sejtem, hogy hiába, de ezért mégis... Hátha van. — Fedőt kérnék, mindegy, akár. milyen. — Az elárusító talán még csodálkozik is a kérésen. Hát létezik olyan ember Szekszárdon, aki ne tudná, hogy az edények fedő nélkül érkeznek? Ez a legmodernebb gyakorlat (hogy pusztult volna ki). De úgy kell nekem. Miért nincs hat gyermekem sorba, mint az orgonasípok. azokat méret szerint ráültethetném a fazekakra fedő helyett. — Mert más megoldás nincs. Képzeljék el, milyen óriási dolog lenne, ha az lenne ... edényekkel együtt küldenek a fedőket. Át kellene szervezni egész népgazdaságunkat ! ? A másik keservem a Háztartási Bolt. Ott vettem egy partvist és nye. let is kértem hozzá. Nem mondom, nagyon udvariasak voltak, de az a mosoly, az a tekintet? — Te szerencsét, len — beszéltek hozzám a szemek — hát a XX. században élsz te? Öh, balga lélek. Csak nem képzeled, hogy más készít neked partvisnyelet? Tudod mikor volt az? Még megboldogult nagyapád idejében. Most? Ne nevettesd k; magad. Faragj! Elvégre maszekos időket élünk, és házasságra kell nevelni az embereket. Hazamen_ tem és faragtam egy partvisnyelet, s lehet, hogy fedőket is faragnom kell. Persze minderről nem a boltok elárusítói tehetnek, hiszen nekik is kel. lemetlen szegényeknek, de azért fogadják meg Kedves Olvasók a tizenegyedik parancsolatot: Műveld a házi iparokat, faragj: hogy jól felszerelt háztartásod legyen e földön. BÉZI I.ÁSZLÓ Nem muszáj neveim... ÁLLAT-VICCEK A farkas ajánlata: Kedves kecske kollégám, kössünk gazdasági szerződést az egyenlőség alapján. Én nem eszem meg a te füvedet és te ezért ingyen szállítod nekem a húsodat* A farkas filozófiája: — Igazi béke akkor van, ha senki sem üldözi 3 farkasokat. • Az öntelt kakas: — Azért nem pir- kad még, mert nem adtam meg rá a jelet. * Nem is birkagondolkodás: — Ha nem védekezünk, előbb lakik jól a farkas, mint mi. * KÉT FAVICC Egy elszáradt ág: — önállósítottam magam. A fatönk: — Még azt mondják, hogy én sohasem mozdulok. Az igaz, de nem is botlom meg. FÖLDRAJZBÓL: KITŰNŐ Még a harmincas években a kom- m un istaellenes hadjárat időszakában az egyik rendőrkapitány hivatalos levelet kapott a szomszéd megye rendőrkapitányától, melyben ez állt: „Egy Somogyi nevű kommunista megszökött tőlünk a börtönből. Tudomásunk van arról, hogy jelenleg a te megyédben, illegalitásban tartózko dik. Vegyétek őrizetbe.” A rendőr- kapitány odalép a térképhez, böngészi és egy fél óra múlva mérgesen megszólal: — Nyamvadt egy község lehet ez az Illegalitás, ha még a megyei térképre sem írták ki a nevét. * REKORD — A cégvezetőm ötven éve dolgozik nálam. Időközben hófehér lett a haja. — Az semmi. Nekem van egy titkárnőm, akinek két éven belül fekete, majd szőke és végül vörös lett haja. * NEVELÉSI MÓDSZER — Nos, hogy tetszik az új tanító? — Sehogy. Mindjárt az első napon elnáspágolt. — Bizonyára szükség volt rá. Hiszen nevelni kell téged. — Igen, de a nevelést nem hátulról kell kezdeni. * A BŰVÉSZT IS ÉRHETI BALESET — Kérek egy kisfiút a közönség soraiból, hogy jöjjön fel a színpadra — kezdi számát a bűvész. Egy kisfiú felmegy. — Láttál valaha engem? — kérdi a bűvész. A kisfiú megrázza fejét: — Még sohasem papa, csak az anyukám beszélt róla. * MEGNYUGTATÁS Jani bácsi portájára egy idegen lép be, vissza is ugrik és ijedten rántja be maga előtt a kiskaput, mert a házőrző eb éktelen acsarkodással rohan feléje. János bácsi közben nyugodtan pipázik az udvar közepén. — Be lehet menni? Nem harap a kutya? — kérdi az idegen. János bácsi így bátorítja: — Tessen csak jönni nyugodtan. Én is most akarom kipróbálni. * JÓL MEGMONDTA A székely ember a fiával egvütt töltöttkáposztát kanalaz egy tálból. A gyerek egyszer csak megkérdezi: — Apám mi az a piros a szájában? — Mi lenne? Hát a nyelvem ... — Hogy ménkű vágná meg, mind elsodorintja előlem a huskát... * LEHET VÁLOGATNI — Mit ad iák szívem reggelire —< kérdezi az úia'szony férjecskéjét. — Teát ■'ugv kávét? A féri így válaszol: — Ha az. am't tennap reggelire adtál, tea volt akkor kávét kérek, ha viszont ká^é volt, akkor inkább teát karok reggelizni. Mit kell tudni a tervszerű elhalálozásról? Kedves olvasó, jól gondolja meg, ha el akar távozni az élők világából, vagyis, ha meg akar halni. Mert szándék ide, szándék oda, a megha- lás az nem egyszerű, mint ahogyan ön azt elképzeli. Addig mondjuk rendben van, hogy minden áron meg ,akar halni valami okból kifolyólag és elintézi még az útlevelet is a mennyországba, vagy nem hagyja magát befolyásolni semmiféle ügynöknek és a pokolba kér vízumot, de ez, kérem, még nem elég. Mielőtt egyáltalában ilyen gondolatokkal foglalkozna, legyen szíves befáradni a Temetkezési Vállalat szekszárdi köpzontjába és érdeklődje meg, hogy szándéka belefér-e a havi keretbe. (Félreértés elkerülése végett ne valami képkeretre tessék gondolni, hanem egy olyan tervfélére, amit — a későbbiek folyamán majd megismernek). Mert előfordulhat, hogy az a csinos asszonyka, aki az ügyfelekkel foglalkozik, ezt mondja: — Kérem, szó sem lehet róla elsejéig. A keret betelt és nem vagyunk hajlandók túllépni a keretet még akkor sem, ha száz éves kora miatt tisztelettel tartozunk adózni önnek. Tessék csak türelemmel várakozni, ahogy az egy tisztességes emberhez ülik. Amint mondottam, ilyen eset is előfordulhat és akkor az illető bácsika. vagy nénike kénytelen lesz dolgavégezetlenül becsukni maga után az ajtót, vagy esetleg még megkísérli lepénzelni a tisztviselő két, ami — merem állítani — nem fog sikerülni. Marad tehát az egyedüli eshetőség, várni elsejéig és már reggp! nvo'cra odaállni az ajtóba, hogy lehetőleg az elsők között jelent kezhessen, mert előfordulhat, hogy sokan nem fértek be az előző havi keretbe és azok majd mind tolongani fognak. Láthatjuk tehát, hogy nem is olyan egyszerű dolog megszabadulni ettől a rongyos élettől, mint ahogyan a naiv emberek elképzelik a halálozás előtti ügyintézést. És, hogy még ilyen eset nem fordult elő, vagyis hogy megfelelően kielégítették a kuncsaftok igényeit, az pusztán a vállalat dolgozóinak, és tegyük hozzá, bátor kiállású vezetőinek a jóindulatán múlott, akik a keretszámokkal mit sem törődve dolgoznak. Nem mondják azt, mint mondjuk egy másik üzletben szokták mondani, hogy „nem adunk el több pelenkát mert eladtuk már a betervezett mennyiséget“, hanem bátran túllépik a keretszámokat. Persze, lehet, hogy ennek még valaki megissza a levét... Ha például valaki meghal terven felül, minden további nélkül eltemetik, sőt koporsót is adnak számára, még akkor is, ha előzőleg elmulasztotta a bejelentést és így nem tudnak pótkeretet igényelni. Ahhoz, hogy végkép meggyőződhessünk a vállalat dolgozóinak a jószívűségéről és a halni vágyók iránti tiszteletükről, meg kell mondani azt is, hogy nem normára, se nem darabbérbe dolgoznak, tehát nincsenek is érdekeltté téve a többtermelésben, de mégis ellátják munkájuf. kát. Az igaz hogy a vezető könyvelő prémiumot kap, ha mondjuk többen halnak meg a betervezett mennyiségnél és túlteljesítik a tervet, hát ő csak egy ember. De, ha egyszer szervezetten kijelentik a vál lalati dolgozók, hogy nem hajlandók senki kedvéért sem pluszmunkát csinálni és törvénysértést elkövetni, akkor jaj azoknak, akik minden kérdezés nélkül meghatnak és még csak azt sem nézik meg, hogy van-e helyük a keretben. Konkrétabban arról van ugyanis szó, hogy a vállalatnak egész évre, és azt pedig felbontva negyedévekre és hónapokra a felsőbb szervektől megkapott keretszámokból olyan tervet kell készítenie, amelyben még az is szerepel, hogy hány koporsót adnak el, hány halottat temetnek el stb. Olyan preciz ez a terv, hogy külön meghatározza még azt is, hogy hány koporsót adnak el úgy, hogy a vállalat végzi a temetést is, és hányat anélkül. A mostani negyedre beütemeztek 250 koporsót temetéssel és 170-et anélkül. De, hogy a halni kívánkozóknak megkönnyítsük a tájékozódást és, hogy megtudják, hogy milyen kilátásaik lehetnek, közöljük, hogy márciusra 75 temetéses koporsót és 57 temetés nélküli koporsót ütemeztek be. Ajánlatos lesz tehát összebeszélni, hogy csak az haljon meg, akinek valami indoknál fogva nagyon szükséges, mert végül veszekedés lesz a koporsókért. Mert majd bosszankodhat mondjuk a János bácsi, ha 27-én bekopogtat a vállalathoz, mondván, hogy „meghalhatnékom van, beleférek-e még a keretbe?“ és a kiszolgálónő így fog neki válaszolni: — Ne haragudjon János bácsi, de a keret betelt elfogytak a koporsók, mert nagy volt az igény. Ellenben az unokájának ajánlhatnék egy kisméretűt, nagyon helyes, formás és nem is drága ... Elárulom azt is, hogy békebeli anyagból készült. Szóval most haljon meg, ha akar... Mert egyszer majd vége lesz ám az igazgató türelmének is. Mit gondolnak önök, ez talán csak olyan egyszerű? Az igazgatónak, a tervbeszámolóban minden hónapban meg kell indokolnia, hogy miért lépte túl a keretet, ha túl lépte. És, ha egyszer majd nem tudja megindokolni ... Rásózhatnak a nyakába néhány évet a tervfeevelem megsértéséért és majd elmé’kedhet a tömlöcben. Persze önöknek ez mit sem számít, önök könnyen nevetnek majd más kárán ... Ha nem teljesítik a koporsóértékesítési tervet, legalább ennyire baj lesz az is. Először is a könyvelő nem kap prémiumot, másodszor pedig az igazgatónak igazoló jelentést kell írnia a banknak stb. És az igazolójelentés sem kutya ám. Aki túl esett rajta, tudhatja. Mert ha elvét benne valamit az igazgató, búcsúzhat az állásától, és akkor már hiába szorgalmazná a koporsóeladást, meg hiába csapna reklámot a meghalás örömeinek. Apropó! Jó lenne, ha az illetékes hatóságok közbelépnének, mert a vállalatnál mindig túllépik a keretet, több koporsót adnak el, mint amennyi a tervben van és hátha valami „svindli“ van a dologban ... Megtörténhet, hogy a könyvelőnek egy szervezett bandája van, s erőszakkal kényszerítik az embereket a halálba, hogy legyen kuncsaft és tel jesüljön túl a terv, vagyis, hogy legyen prémium, amelyen aztán megosztoznak .., Vagy talán jobb lenne inkább ezt a nevetséges bürokratikus tervezési rendszert egy koporsóba zárni, el- hantolni, a fejfára pedig ráírni: „Átok poraira.“ Semmi baja sem lenne ettől a vállalatnak. A szövetkezeti borbélyoknak sem lett attól bajuk, hogy eltörölték a tervezés régi formáját és a vendégeknek sem. Ugyanolyan tisztességesen nyírnak és előzékenyek most is, mint akkor voltak, amikor még „beütemezték“’, hogy mikor, mennyit kell nyírniok, borotválniok, vagyis beütemezték, hogv nekem mikorra nőjjön meg a szakállam és ne otthon borotválkozzam zsilettel, hanem náluk és így tovább. Ha egyszer demokráciáról beszélünk, akkor miért központilag szabják meg, hogy mikor, hánv emh"r jogosult az elhalálozásra koporsóhasználatra, temetkezésre és miért nem bízzák az emberek szabad akaratára? Boda Fereno
