Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-30 / 76. szám
NYILATKOZAT a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségei között folytatott tárgyalásokról Moszkva (MTI). 1957 március 27- ‘28-án tárgyalások folytak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségei között. A tárgyalásokon résztvettek a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, továbbá N. A. Bulganyin, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. A. Szusz- lov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Elnökségének tagjai és D. T. Sepilov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Elnökségének póttagja. A Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, továbbá Apró Antal. Kállai Gyula és Kiss Károly elvtársak, az MSZMP Intézőbizottságának tagjai. Az SZKP és az MSZMP képviselői megtárgyalták a nemzetközi helyzetet és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseit. tájékoztatták egymást az SZKP és az MSZMP belső életéről, megegyeztek a két pórt közötti viszony és együttműködés kiszélesítésének intézkedéseit illetően és véleménycserét folytattak a két pártot illetően és véleménycserét folytattak a két pártot érdeklő más kérdésekben. A tárgyalások meleg baráti légkörben, a teljes kölcsönös megértés és mindkét küldöttség nézetének azonossága ' szellemében folytak le az összes megbatározott kérdésekre vonatkozóan. A tárgyalások résztvevői hangsúlyozták: az imperialista körök az utóbbi időben fokozták kísérleteiket a nemzetközi légkör megmételyezésére, hogy meghiúsítsák a különböző politikai rendszerű államok egymás közti viszonyában megmutatkozott javulást és aláássák a szocialista országok együttműködését. A legkomolyabb provokációk egyike az imperialisták által Magyarországon szervezett ellenforradalmi támadás volt. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői teljesen egyetértettek a Magyar- országon 1956 október—novemberében végbement események jellegét illetően és azt úgy értékelték, mint ellenforradalmi lázadást, amely a népi demokratikus rendszer megdöntésére irányult Magyar- országon és arra, hogy az országban visz- szaállítsa a tőkések és földesurak hatalmát és aláássa a szocialista tábor egy ségét, Magyarországot pedig Európában háborús tűzfészekké, az imperialista hatalmak agreszív köreinek eszközévé változtassa. A második világháború folyamán a Szovjet Hadsereg a hitleri hadak szétzúzásával felszabadította Magyarországot az idegen elnyomás alól. Magyarország a német Habsburg-monarchia négy évszázados elnyomása és a fasiszta Horthy-rend- szer 25 éves uralma után. amely az ország gazdasági és politikai életét külföldi imperialista erők érdekeinek rendelte alá, elsőízben kapott nemzeti függetlenséget. A felszabadult magyar nép lerázta népellenes fasiszta rendszert, megsemmisítette a tőkések és a földesurak hatalmát, népi demokratikus rendszert létesített és a szocialista építés útjára lépve, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, az élet minden területén nagy sikereket ért el. A népi demokratikus hatalom átadta a földet a dolgozó parasztságnak, a gyárakat és az üzemeket az egész nép tulajdonává tette, ezzel megszabadította a dolgozókat a kapitalista kizsákmányolás szörnyűségeitől és Széleskörű demokratikus jogokat biztosított a dolgozó népnek. A népi hatalom évei alatt a magyar ipar termelése több mint háromszorosára növekedett. Komoly lépések történtek a mezőgazdaság szocialista átalakulásának útján. Növekedett a lakosság életszínvonala. Jelentősen felvirágzott a formájában nemzeti, tartalmában szocialista magyar kultúra. Ugyanakkor a szocialista építés gyakorlatában a párt régi vezetősége komoly hibákat követett el, ami elégedetlenséget váltott ki a párton belül és a párton kívül a dolgozók körében. A magyar ellenforradalom népellenes restauráció céljából felhasználta ezt az elégedetlenséget, igyekezett minden módon azt a népi demokratikus rendszer ellen irányítani, a rendszer vezető erejét, a munkásosztály pártját aláásni. A külföldi imperialista erők által uszított ellenforradalmi összeesküvők dühödt propagandát indítottak és megkísérelték, hogy befeketítsék a népi demokratikus rendszert, gya- lázzák Magyarországon a szocialista építés eredményeit és azt az elvitathatatlan tényt, hogy éppen a népi demokratikus rendszer évei alatt ért el a történelem során eddig nem tapasztalt virágzást Magyarország népgazdasága és kultúrája, jelentősen javult a magyar dolgozók élete. A Magyar1 Szocialista Munkáspárt küldöttsége hangsúlyozta, hogy az összeesküvőknek mindenekelőtt azért sikerült eTenferradalmi lázadást kiprovokálniok m^rt a Nagy—Losonczi árulócsoport személyében szövetségeseik voltak az MDP köreiben, amely csoport már jóval az októberi események előtt együttműködött az ellenforradalmárokkal és emellett magát a szocializmus iránti hűségnyilaUkozatokkal palástolta. Ez a csoport huzamos ideje belülről bomlasztotta a Magyar Dolgozók Pártját, aláásta sorainak egységét, revizionista nézeteket terjesztett és nacionalista hangulatot szított. A Nagy—Losonczi-csoport pártellenes céljaira felhasználta azt, hogy a múlt ban elkövetett hibák következtében á Magyar Dolgozók Pártja soraiba nagy számban furakodtak be megalkuvó karrieristák, sőt a szocializmussal szemben ellenséges elemek. Ez a csoport felhasználta továbbá a párttagok eszmei és szervezeti összetartásának és a pártfegyelemnek a meggyengülését. A pártmunka gyakorlatában nem fordítottak kellő figyelmet a soviniszta és nacionalista irányzatok elleni harcra, nem számoltak kellő mértékben azzal, hogy a reakciós Horthy-rendszer 25 év folyamán fasiszta ideológiát terjesztett és a revansizmus eszméit véste be a néptömegek tudatába. Nagy Imre és cinkosai a revizionisták szokásos útját tették meg. Eltérve a marxizmus—leninizmus elveitől, hamarosan az ellenforradalmi erők nyílt támogatásának útjára süllyedtek és a reakció akaratának végrehajtóivá váltak. Az MSZMP küldöttsége rámutatott továbbá: frakciók létezése a munkásosztály hatalmon lévő marxista-leninista pártjában, mint ez a magyar tapasztalat is bizonyítja, oda vezet, hogy a párt ellen harcoló opportunista frakciók, amelyek antimarxista, antileninista nézeteket vallanak, egybeforrnak az ellenforradalommal és annak eszközévé válnak. Az SZKP küldöttsége teljes egyetértését fejezte ki az MSZMP küldöttségének álláspontjával. A magyar kormányt 1956 október— novemberében vezető Nagy Imre áruló politikája megtisztította az utat az ellenforradalomnak és a fasiszta terror rombolásához vezetett. Az a veszély jött létre, hogy megsemmisül, nek a magyar nép összes forradalmi vívmányai, Magyarországon pedig véres fasiszta rendszer jön létre és az ország játékszerré válik az imperialista reakció kezében. Az országban kialakult nehéz viszonyok között a magyar nép egészséges erői konszolidálódtak, megalakították a forradalmi munkás-paraszt kqmányt és a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével határozott harcot folytattak az ellenforradalom ellen. A Szovjet Hadsereg, amely a magyar kormány felszabadítására lépett fel, segítette a magyar népet az ellenforradalmi erők szétzúzásával és a törvényes rend helyreállításában. A nemzetközi kötelességet teljesítő szovjet hadsereg testvéri segítségével a magyar nép megvédte országa nemzeti függetlenségét és a népi demokratikus rendszer vívmányait. Ilyen módon útját állták annak a ve_ szélynek, hogy Magyarország Európa kellős közepén egy agresszió tűzfészkévé és az imperialisták katonai támaszpontjává változzék. Felszámolták azt a reális veszélyt, amely a szo_ cialista országok népeinek étbevágó érdekeit és a világ békéjét fenyegette. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok a jelen viszonyok között a magyar nép szabadságát és független, ségét védelmező feladatokat látnak el a nemzetközi reakció agresszív terveivel szemben. A Szovjetuniónak a magyar nép megsegítésére irányuló intézkedései egyöntetű támogatásra találtak a Kínai Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Román Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és más kommunista és munkáspártok részéről, mint olyan intézkedések, amelyek megfelelnek a proletár nemzetköziség érdekeinek, a szocializmus, a népek békéje és biztonsága ügyének. Valamennyi országban a békéért és a demokráciáért küzdő körök egyre na. gyobb és nagyobb részei helyeslik ezeket az intézkedéseket. A magyarországi események meg. mutatták: az imperialista erők nem hagynak fel kísérleteikkel, hogy bármilyen eszközzel megbontsák a szocialista tábor egységét és ezzel megpróbálják egyenkint szétzúzni a szocialista országokat, aláásni a világ- rendszert. Ezek a cselekmények újra megerősítették ,hogy a szocialista országokon belül a burzsoázia megdöntése után sem szűnik meg az osztályharc hogy a hatalomtól eltávolí. tott kizsákmányoló osztályok és lakájaik, szövetségben a külföldi imperialistákkal, felhasználva a proletár- diktatúra és a pártvezetés bármilyen meggyengülését, tevékenyen harcolnak a népi demokratikus rendszer el. len, saját népük ellen, a kapitalisták és a földesurak hatalmának visszaállításáért. Minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor dolgozóinak érdeke a béke biztosításának a népek biztonságának, a szocializmus győzelmének érdeke, határozottan megköveteli a népi demo_ kratikus rendszer állhatatos tovább- szilárdítását, ennek a rendszernek erélyes védelmezését az imperialisták és a belső ellenforradalmi erők minden mesterkedésévei szemben megköveteli a forradalmi éberség állandó fokozását. Az ellenforradalom szétzúzása Magyarországon megsemmisítő csapást mért a szocializmus országaiban létező szocialistaellenes erőkre és külföldi imperialista pártfogóira mindazokra, akik a népi demokratikus rendszer aláásására és megsemmisítésére törekedtek. A szocialista országok nagy baráti közössége kézzelfoghatóan megmutatta hogy határozottan és keményen vissza tudja verni mindazokat a kísérleteket, amelyek az országok dolgozóinak életbevágó érdekeire törnek, megmutatta, hogy nem hagyja bántani e baráti közösség egyetlen résztvevőjét sem. Az SZKP és az MSZMP küldött, ségej nagy megelégedéssel állapították meg hogy a magyar nép a Szovjetunió és más szocialista országok baráti segítségére támaszkodva, komoly sikereket ért el az ellenforradalmi lázadás következményeinek fel számolásában és az ország életének normalizálásában. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével megvédte a szocialista vívmányokat, helyreállította és állandóan szilárdítja a dolgozó parasztsággal szövetségben lévő munkásosztály hatalmát. Az országban helyreállt a rend, a nyugalom és a forradalmi tör, vényesség. Jelentős sikereket ért ej az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a lakosságnak a szükséges árukkal való ellátásában. Sikeresen normalizálódik az ország egész gazdasági élete, amelyet az ellenforradalmi összeesküvők megzavartak. A Magyar Szocialista Munkáspárt a dolgozókat a termelékenység további emelésére, az ország termelő erőinek további kibontakozására mozgósítja. Az MSZMP figyelembevéve a mező- gazdaság fejlesztésének fontos jelen, tőségét a magyar nép életszínvonalának emelése érdekében ,a dolgozó pa_ rasztság erőfeszítéseit a mezőgazda- sági termelés sokoldalú és gyors fellendítésére irányítja. Az MSZMP küldöttsége hangsúlyozza, hogy a gazdaság; élet normalizálásában a magyar dolgozók saját erőfeszítésén kívül nagy szerepet játszott a testvéri szocialista országok segítsége. Az MSZMP és az SZKP küldöttségei megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar dolgozók túlnyomó többsége helyesen értékeli az október—novemberi eseményeket, az országban kialakult helyzetet és erőfeszítéseit arra irányitja, hogy minden módon szilárdítsa a népi demokratikus államot, mielőbb helyreállítsa és tovább fejlessze az ország népgazdaságát, megerősítse testvéri szövetségét a szocialista tábor országaival. Hangsúlyozták, hogy az ellenforradalom sikeres leverésében, továbbá az ország társadalmi és gazdasági életének helyreállításában nagy érdeme van a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Kudarcot vallottak az ellenforradalmi köröknek a magyar munkásosztály marxista—leninista pártja megsemmisítésére irányuló erőfeszítései. A Magyar Szocialista Munkáspárt, amely összeforrasztotta a marxizmus —leninizmushoz hű erőket és biztosi tóttá sorainak egységét, a széles nép. tömegeket a reakció megzabolázá- sára, a népellenes és szocialistaellenes erők szétzúzására, az ellenforradalmi lázadás következményeinek felszámolására mozgósította. Az SZKP és az MSZMP rámutatnak: Magyarország példája újra bébi. zonyitotta Marx—Lenin — a proletariátus nagy tanítóinak — igazát, hogy a munkásosztály marxista p ári « döntő szerepet játszik, mint a nép mozgósító, vezető és szervező ereje. Hogy milyen óriási jelentősége van a párt eszmei és nevelő tömegmunkájának, a párt és vezetősége szoros mindennapi kapcsolatának a néptö- megekkel. a magyarországi események megmutatták. Továbbá, hogy a munkásosztály pártjában minden módon szilárdítani kell a fegyelmet és erélyesen harcolni kell a pártegység megbontására irányuló bármilyen kísérlet ellen. „Az, aki valamennyire is gyengíti a proletáriátus pártjának vasfegyelmét, különösen a proletárdiktatúra idején, az a valóságban a burzsoáziát segíti a proletariátus ellen.’- (Lenin.) Az SZKP és MSZMP küldöttségei kihangsúlyozták, hogy a magyarországi események újra kifejezésre juttatták a szocialista országok ,azok népei valamint kommunista és munkáspárti egységének és tömörülésének szükségességét. A szocialista tábor országainak akcióegysége volt az a hatalmas erő, amely segítette a magyar népet a fasiszta rendszer visszaállítása fenyegető veszélyének gyors felszámolásában, biztosította a feltételeket a magyar népnek, hogy tovább haladjon előre a szocializmus felé. Mindkét párt hangsúlyozza megmásíthatatlan elhatározását, hogy továbbra is fáradhatatlanul szilárdítani fogja a szocialista tábor egységét és erejét, ami fő biztosítéka a szocialista országok szabadságának és függetlenségének, hatalmas támasza azoknak a népeknek, amelyek vagy már lerázták a gyarmati rendszer igáját, vagy harcolnak az imperialista elnyomás alóli felszabadulásért. Az SZKP és az MSZMP legfontosabb feladatuknak tartják, hogy országaik népeit továbbra is a proletárnemzetköziség és a dolgozók nemzetközi szolidaritásának szellemében, a burzsoá nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulása elleni kérlelhetetlen harc szellemében neveljék. Mindkét párt határozottan síkraszáll mindennemű kísérlet ellen, amely revízió alá vesz; a marxizmus —leninizmus olyan alapvető tényeit, mint a porletárdiktatúráról, a párt vezető szerepéről szóló tanítást, harcolni fog a marxista—leninista ideológia bármilyen elferdítése; és meghamisítása ellen, a bárhonnan jövő különböző kísérletek ellen, amelyek arra irányulnak, hogy az ideológia területén széttépjék és elkülönítsék a szocialista országokat, azok kommunista és munkáspártjait. Az SZKP és az MSZMP úgy vélik, hogy az utóbbi időben egyes „teoretikusok“ által terjesztett úgynevezett „nemzeti kommunizmus“ eszméi ártalmasak, semmi közük sincs a marxizmus—leninizmushoz és nagy kárt okoznak a szocialista tábornak. Ezek az eszmék lényegé ben véve arra irányulnak, hogy meg ingassák a proletárnemzetköziség sziklaszilárd alapjait, szétválasszák és egymással szembeállítsák a szocialista országok népeit, kettészakítsák a szocialista tábort, meggyengítsék a kommunista mozgalmat, aláássák a dolgozók bizalmát a kommunista és munkáspártok iránt feltartóztassák a népek előrehaladását a szocializmushoz vezető úton. A marxista—leninista nagy tanítás nem nemzeti, hanem nemzetközi jellegű. A szocializmus építése, a marx ista—leninista tudomány feltárta tör vényekre támaszkodva különböző országokban a fő és alapvető kérdésekben közös úton halad, és továbbra is ezen az úton fog haladni és a marxista—leninista tudomány által feltárt törvényekre ' támaszkodni'. Emellett természetes, hogy minden egyes ország nemzeti hagyományainak és sajátosságainak figyelembevételével lehetségesek és a gyakorlatban meg is vannak a szocializmus építésének különböző formái és módszerei, a szocialista építés feladatainak különféle megoldásai. Ennek azonban semmi köze sincs a nemzeti korlátoltsághoz, egyik szocialista ország tapasztalatának a másikéval való szembeállításához, a proletárnemzetköziség elferdítéséhez, a nacionalizmus álláspontjára való süllyedéshez. A marxizmus—leninizmus nemzetközi tanítás ugyanakkor teljes egészében tükrözi a népek alapvető lemzeti érdekeit. A marxista—leninista tanításra épülő párt politikába tevékenysége teljesen megfelel az adott ország néptömegei életbevágó nemzeti érdekeinek és biztosítja a he1 vés essz »egyeztetését a munkásosztály és minden dolgozó nemzetközi érdekeivel. A tárgyalások résztvevői rámutat- ak, hogy az egyenjogúság és a estvéri együttműködés elvei alapén mennyire fontos a kommunista >s munkáspártok közötti érintkezé- ek és kölcsönös baráti kapcsolatok okoldalú kiszélesítése, a párt vezető ’unkcionáriu íainak esetenkénti ta- álkozásai és értekezései formáiá- >an, a pártküldöttségek kicserélése, t pártmunka tapasztalatának kölcsönös tanulmányozása, a pártkiadványok és okmányok kicserélése, valamint más ilyen intézkedések útján. Mindkét párt úgy véli: rendkívül hasznos és gyümölcsöző a kommunista és munkáspártok közötti együttműködés, a barátság megerősítését szolgálja a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiben, valamint a pártok belügyeire vonatkozóan kialakult és az utóbbi időben különösen kifejlődött tájékoztatás gyakorlata. Ezért ezt a gyakorlatot meg kell erősíteni és tovább kell fej leszteni. A tárgyalások résztvevői kifejezték azt a szándékukat, hogy továbbra is erőfeszítéseket tesznek a szocializmus eszméiért küzdő munkáspártok, valamint politikai irányzatok és csoportok közötti kapcsolat éd együttműködés megteremtéséért, a munkás világ-mozgalom akcióegységének létrehozása céljából. Az SZKP és az MSZMP küldöttségei nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy a két párt közötti viszony a szoros eszmei barátság, a kölcsönös testvéri megértés, az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás szellemében fejlődik. Rámutatnak, hogy az SZKP és az MSZMP kölcsönös viszonya a marxizmus—leninizmus elvei iránti tántoríthatatlan hűséggel, a forradalmi törekvések közösségén valamint a szocializmus és a kommunizmus felépítésén, a népek közötti békéért és barátságért folyó harc közösségén nyugszik. Az MSZMP küldöttsége hangsúlyozta, hogy a szocializmus felépítésére irányuló gyakorlati tevékenységében a világ történelmi jelentőséggel bíró nagy lenini tanításra, az SZKP és a szovjet nép tapasztalataira, továbbá más szocialista országok és marxista—leninista pártok tapasztalataira és gyakorlatára támaszkodik és továbbra is azokra fog támaszkodni. Magyarország éppen úgy, mint a népi demokrácia bármelyik más országa, a jelenlegi viszonyok között csak úgy tudja megőrizni függetlenségét, ha a szocialista országok baráti családjának egyenjogú tagjaként halad a szocializmus útján. Ezért az úgynevezett „semlegességi1’ jelszó a valóságban nem más, mint a reakciós erők törekvése arra, hogy elszakítsák Magyarországot a szocialista tábortól, hogy megtagadtassák vele a nemzeti függetlenségét és a külföldi imperialista államoknak vessék alá. Az SZKP küldöttsége kijelentette, hogy a Szovjetunió népei nagyra értékelik a magyar nép harcát az 1848-as forradalomban, nagyra értékelik a magyar forradalmi munkás- mozgalom harcos hagyományait, amelyek a legragyogóbban 1919-ben, a Magyar Szocialista Tanácsköztársaság megteremtésekor, a magyar kommunisták vezette 25 éves kitartó fasisztaellenes :harcban nyilvánultak meg. Továbbá a második világháború után a szocializmus építését célzó köztársasági munkában, az 1956 október—novemberi napokban, az ellenforradalmárok és az imperialista ügynökök elleni harcban, az ellenforradalmi lázadás következményeinek felszámolására irányuló alkotó munkában és a Szovjetunió népei nagy kegyelettel őrzik a Szovjet Köztársaságért Oroszországban harcolt magyar forradalmárok, internacionalisták emlékét. A magyar forradalmárok részvétele aZ oroszországi szocialista forradalom győzelméért vívott harcban, a Szovjetunió segítsége a magyar népnek 1944-ben a fasiszta leigázás alóli felszabadításában, valamint a szocializmus építésében, s 1956-ban az ellenforradalom támadásának visszaverésében — mindez ragyogó megnyilvánulása az igazi nemzetköziségnek és tartós alapját képezi a szovjet és a magyar nép, az SZKP és az MSZMP közötti barátság és együttműködés további megszilárdításának és elmélyítésének. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt kijelenti hogy minden módon szilárdítani és fejleszteni fogják a baráti viszonyt és együttműködést a szovjet és a magyar nép, az SZKP §s az MSZMP, a magyar szakszerve retek, valamint ifjúsági és más társadalmi szervezetek között a legcélravezetőbb formában. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejüket latbavetik, logy tovább növekedjék és erősödjék a szocialista országok, azok kom nunista és munkáspártjainak kölcsönös barátsága és együttműködőié, hogy szilárduljon ezekben az or- izágokban a szocialista tábor egysébe és ereje a szocializmus és a kom nunizmus sikeres építése, a népek biztonsága és a világbéke érdekében. Az MSZMP küldöttsége megbízá- iából: KÄBÄR JÁNOS IZ MSZMP Központi Bizottságának elnöke. Az SZKP küldöttsége megbízásáról: N. SZ. HRUSCSOV az SZKP Központi Bizottságának első titkára.
