Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-28 / 74. szám

m:. március 28. TOLNA MEGYEI NRPCJSAG 3 Időbér, vagy teljesítménybér nyabb — szintet sem, amiért premi­zálni lehet. Itt a hónap elején figyel, ni kezdték az egyéni teljesítménye, két. Kiderült, hogy a teljesítmények 60 és 140 százalék között mozognak. És ugyanannyi bért kap a 60 százalé­kos, mint a 140 százalékos teljesít­ményű dolgozó. Igaz,- hogy sokat ja­vult a minőség a gyárban, de az is igaz, hogy nem elsősorban a »60 szá­zalékosok’’ dolgoztak alacsony selejt- tel. vagy selejtmentesen. B teljesítménybérezésnek nem kizárólagos formája az egyéni darabbér. Van olyan üzem, munka, hely, ahol jobban beválik a csoportos teljesítménybérezés vagy premizálás. A tejipari üzemekben például évek óta csoportos normában dolgoznak. Itt ugyanis nem lehet korlát nélkül növelni a termelést, hiszen csak any- nyi tejet dolgozhatnak fel, amennyi az üzembe érkezik. Ebből viszont jó- mir.őségű készárut kell minél gyor­sabban gyártani, hogy a romlandó nyersanyag feldolgozási ideje minél rövidebb legyen. Nagy súlyt kell he­lyezni a higiéniai követelmények be­tartására. össze kell segíteniük a dolgozóknak, lehetetlen egyénenként nyilvántartani a teljesíményeket. És a csoportos norma bevált. Ott, ahol jó a kollektíva, előnyös a csoportos tel. jesítménybérezés alkalmazása. Sokan azt mondják, ihogy a régi vi­lágban a tőkés órabérben dolgoztatott és mégis jól ment a munka. Ez nem igaz. Akkor is volt akkord, és ha óra­bérben dolgoztait, a tőkés vagy haj­csárjai figyelték, hogyan dolgozik, hogyan mozog a munkás és ha a gazda azt látta, hogy egyik-másik alkalmazott munkájára ráfizet, el­küldte. Volt elég munkanélküli, hogy felvehessen helyébe mást. És hogy külföldön sem munka nélkül adják a fizetést, arról mostanában sokat be­szélnek azok a hazatérők, akik sze­mélyes tapasztalatból tudják, milyen egy tőkés üzemben a munkainten­zitás. Á teljesítménybérezést tehát be Íveli mindenütt vezetni, ahol erre le­hetőség van. A kormány a vállalatok vezetőire, a munkástanácsokra bízta, hogy döntsenek, milyen bérezést al­kalmaznak az üzemben. Az a feladat, hegy olyan bérezést alakítsanak ki, amely érdekeltté teszi a dolgozókat a termelés fokozásában, a minőség ja­vításában, abban, hogy ne ráfizetés­sel, hanem nyereséggel, gazdaságosan működjék az üzem. Hiszen ez esetben nemcsak a munkások keresete emel­kedik, hanem a jó munka eredményé­ből nyereségrészesedés formájában is részesülhetnek a dolgozók. JANTNER JÁNOS Fenti cikk alapján vitát szeretnénk indítani lapunk hasábjain a bérezés­ről. Kérjük az érdekelteket, munká­sokat vezetőket, munkástanácsokat és üzemi bizottságokat, hozzászólá­sukkal segítsék elő a helyes bérezés kialakítását. Ezüstkalászos gazdák látogatása a Palánki Mezőgazdasági Technikumban Vasárnap reggel motorosok és ke­rékpárosok sora haladt Bogyiszlóról a Palánki Mezőgazdasági Techni­kum és tangazdaság felé. A most végző ezüstkalászos gazdák fiataljait húzta a kíváncsiság ide Palánkra, hogy mielőtt oklevelüket megkapnák és jelvényüket a tanfolyamzáró vizsga után kitűznék, a valóságban is lássák, igaz-e, amit a télen ta­nultak? A kollégium parkjának fái között üdvözlöm a tanítványaimat. Csupa lelkes, fiatal gazda, örül a tanár lelke ha rájuk néz. A tavalyi árvíz után valamennyi keményen dolgozik faluja újjáépítésén, most ezt a lendületet és szívósságot a gaz dálkodásuk megjavítására is gyü- mölcsöztetni akarják. No lássuk, mit tanulhatunk Palán­kon? Először is az iskolaépületbe megyünk. (Ez is benne volt az ár­vízben a tetejéig!) Csendben lépege­tünk a folyosón, nehogy megzavar­juk a tanuló diákokat. (Egyrészük Sióagárdon versenyez!) A szertárban aztán megélénkül a társalgás. Röpködnek a kérdések: milyen mag ez? Hogyan kezeljük ezt a kisgépet? s.tb., stb. Válaszolok, bemutatok néhány értékes fajtasorozatot, a bel­ső szervek sorozatát, stb., meghallga tunk néhány érdekes tapasztalatot a különleges növénytermelői és állat tenyésztői esetekről, aztán — mert tudc.m hogy a lótenyésztés a bo­gyiszlóiak szívügye, (régi, nevezetes hagyományokkal rendelkeznek) át­ismételjük a fogsorozaton az élet­kor meghatározását. Mindjárt tisztázódik, hogy mire ügyel­jen a gazda lóvásárkor, hogy be ne csapják. Mennyi tapasztalat kerül felszínre, egy ilyen szertárné­zés alkalmából. Sajnos, itt nem időzhetünk to­vább, hiszen még sok a látnivalónk. Benyitunk az egyik felsőbb osztályba és megkérjük az ajtó mellett ülő diákot: magyarázza el nekünk a tan gazdaság üzemi beosztását. A falon, mint minden osztályban, itt a térképvázlat. Erről, a magyará­zat után, később igen jól tájékozód­hatunk. Az iskolából jövet áthaladunk a kertészeten: szépen fejlett palánták és melegágyi vetések közt gondol­kodhatnak vendégeink: ezek az egy­szerű, olcsó téglakeretes süllyesz­tett langyoságyak mennyivel korsze­rűbbek, mint az otthoniak ... Hát még az állattenyésztés! A legkorsze­rűbb keresztjászlas istálló, önitató berendezéssel, fejőgéppel, nagytelje­sítményű és mégis gazdaságos ta- karmányelőkészítő-gépekkel, beépí­tett silótoronnyal, az egyik szárnyon egyedi etetés végrehajtására legmeg felelőbb szarvasmarhaistállóval, a másikon meleg, száraz lóistállóval. Az itt tanultakat a kisüzemben is felhasználhatják majd látogatóink. Most átmegyünk a legújabb, nagy­méretű szarvasmarhaistállóba. Ez már a nagyüzem jól áttekinthető, világos, egészséges gazdasági épü­lete. A jószág ebben a szép időben persze még az ilyen istállóban sem érzi olyan jól magát, mint a szabad ban. Ezért, mint látjuk is, az újon­nan épült, középtetős karámban van valamennyi. Közben tájékoztatót kapunk a takarmányozásukról is. Répa, szilázs, stb. van bőven, tehát céltudatos, okos takarmányozás ér­vényesül. Átmegyünk a sertésólakhoz. (Na­gyon tetszik az ellető tisztasága.) Itt mindenki választhat magának szíve szerint malacot, süldőt, hízót vagy kocát, bírálatra, hogy ezt. is gyako­roljuk egy kissé. No, még a gépek­kel ismerkedjünk meg. A legválto­zatosabb nagyüzemi gépparkot lát­juk itt, még nagy permetező-porzó gépet is — hiába, fel kell készülni a rovarkártevők ellen. Egy-két rövid számolási példa: mennyivel teszi ol­csóbbá és jobbá a termelést a gépek használata. Hát ha már így a gya­korlattól visszakanyarodunk az el­mélethez, menjünk fel a kollégium könyvtárába: válasszon ki-ki magá­nak kedvérevalót a Földművelés- ügyi Minisztérium ajándék tanköny­veiből — 72 darab értékes tankönyv vei gazdagabban és a sok tanulság­gal a tarsolyunkban — könyvek, a motorokon és a kerékpárokon, emlé­kek a szívben és a fejben búcsúzunk a vendéglátó technikumtól és a tan­gazdaságtól. Miközben a sok emlék­től felvillanyozva a gazdaság szé­pen zöldelő vetései és mintaszerűen előkészített cukorrépatáblái között húzatunk hazafelé, arra gondolok: Nem árt a gazdának, ha egy kicsit szétnéz a gazdaságokban, hogy aztán a saját falujában megmutathassa mit tud. Kérésem a bogyiszlói tanács hoz: karolja fel az EPOSZ-szerveze- tet és támogassa a fiatal gazdákat, hogy továbbképzésüknek ne legyen akadálya. Kiss László gazdasági tanár. HÍREK — Híd épül a Kapóson, Regöly és Keszőhidegkút között. Eddig a regö- lyiek több mint 10 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a híd­építésnél. — Képzőművészeti Kiállítást nyi­tottak meg március 21-én a kis- kalemegdani (Jugoszlávia) képzőmű­vészeti pavilonban, ahol 25 lengyel Van még sorbanállás Ssehssárdon ? — IGEN ! . • • képzőművész műveit mutatták be. Varsóban viszont május 5—25 kö­zött a Rómában és Milánóban be­mutatott modem jugoszláv képző- művészeti alkotásokat állítják ki. — Szinte korlátlan mennyiségben biztosítja az idén a MÜNÖSZER Vállalat egyéni parasztok részére is Aa októberi ellenforradalmi esemé­nyek idején sok lista került nyilvá­nosságra különböző jogos, vagy jog­talan, vagy a jogosak között is egye­lőre megvalósíthatatlan követelések­ről. Ezek közül egyike volt a leggya­koribbaknak, hogy „eltörölni a norma- rendszert, órabért alkalmazni az iparban”. Kétségtelen, hogy nem volt népszerűtlen e jelszó. Magukénak val lották nemcsak az ellenséges elemek, hanem sok becsületes dolgozó is. ,Volt: alapja e jelszó népszerű­ségének. Hisz az elmúlt években gyakran változtak a normák, egyre szorosabbak lettek. És ez a szigorítás nem mindig a technikai feltételek javulására alapult, hanem a munka­intenzitás fokozására. Gyakran veze­tett a minőség romálására a teljesít, ménybérezés. Alkalmazták olyan munkáknál is a normát, ahol a mun­kásnak is, a népgazdaságnak is hasz­nosabb lett volng, ha időbérben dol­goznak. Az elszámolás néha olyan bo_ nyolult volt, hogy a dolgozó csak bér­fizetéskor tudta meg, mennyit kere­sett. De helyes-e általában fellépni a norma, a darabbér, a teljesítmény, bérezés ellen? Az öntudatos munkások már azokban az időkben is látták és ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy nem. A szocialista társadalomban a termelt javak elosztásának egyetlen igazságos módja, hogy azokból min­den dolgozó olyan arányban részesül, amilyen mértékben hozzájárult mun­kájával azok megtermeléséhez. Min­denki képessége szerint dolgozik és mindenki a végzett munkája arányá­ban részesül a termelt javakból. Nem csak így igazságos a javak elosztása, hanem csak így lehet fokozni a ter­melt javak mennyiségét, ha minden, ki anyagilag is érdekeltté van téve abban, hogy gyarapítsa az elosztásra kerülő javakat. Kevesbből — nem lehet többet osztani. Azonban a mai helyzetben mégis kevesebbet termelünk, mint amennyit elosztunk. A baráti szocia­lista országok gazdasági segítsége ezt pilanatnyilag lehetővé teszi, azonban nem rendezkedhetünk be arra, hogy mág országok dolgozóin élősködjünk. A jelenlegi helyzetnek pedig egyik fő okozója a bérezésnél megmutatkozó zűrzavar. A kormány ebben a nehéz gazda­sági helyzetben is módot talált arra, hogy mintegy 10 százalékkal emelje a béreket. Nem is lenne komolyabb baj, az államapparátus egyszerűsíté. sével, a beruházások csökkentésével, különböző takarékossági intézkedé­sekkel lehet fedezni e 10 százalékot. Nem lenne baj, ha a 10 százalékkal magasabb bérekért az ipar legalább annyit termelne, mint október előtt. Azonban a legtöbb üzemben a réginél sokkal alacsonyabb teljesítményért fizetik ki a magasabb béreket. Ez az állapot, az infláció veszélye nélkül, nem tartható fenn sokáig. Keveseb­ből — többet adni nem lehet. A mi kis városunk boltjaiban, üzle­teiben kevés árucikk kivételével min­dent lehet vásárolni. Az elmúlt héten narancs és citrom is érkezett és némi tülekedés után ezekhez az Ínyencségek­hez is hozzá lehetett jutni. Ma már húsprohléma sincs, azaz hogy van, de csak szombaton. 0, jaj.. . „csak szombat ne jönne soha­sem“ — énekli tréfásan az egyik fia­talasszony, amikor meglátja a húsáruda előtti hosszú sort. így van bizony, a szombattól félnek a szekszárdi asszo­nyok. Az igazság kedvéért ugyan meg kell mondani — nem általában félnek. Ugyanis szórványosan akad az asszo­nyok között olyan is, aki időtöltésből szívesen elálldogál, vagy éppen üldögél a magával hozott kis táboriszéken és jól elbeszélget a világ sorsáról, a disszi­dálásról, a ruhaosztásról, s arról, hogy mit hallott a piacon. Az ilyen „komoly“ beszélgetésekre természetesen csak ak­kor van lehetőség, ha már eldöntötték, hogy ki milyen sorrendben érkezett. Kit Kinek előnYös az órabér? Leginkább a gyengébb dolgozók­nak, akik eddig is kevesebbet ter­meltek. Vagy a lógósoknak, a munka­kerülőknek. Természetesen nem le­het általánosítani, vannak olyan munkák, mint a karbantartás, vagy más munka, ahol a múltban helyte­lenül erőltették a darabbérezést, ahol a munkás is, a vállalat is, jobban jár az időbérrel. De ahol mérni lehet a teljesítményt, ott a gyengébb dolgo­zók jobban, a kiváló munkások rosz. szabbul járnak. A Dombóvári Fém­tömegcikkgyártó Vállalatnál is annak idején eltörölték a normát. A vállalat legjobb brigádja, a Nokk-brigád — mind a három tagja a „szakma kiváló dolgozója” — naponta hatvan darab mcsóteknőt készít el. Selejt, évek óta nem fordult elő a brigádnál. Mégis, ha másik háromtagú brigád gyárt m.csóteknőket nem tud negyven­negyvenöt darabnál többet elkészí. teni. Most Nokkék is órabérben dol­goznak és ugyanolyan teljesítmény mellett három-négyszáz forinttal ke­vesebbet keresnek, mint azelőtt, A vállalatnál prémiumot is kapnak a dolgozók. Ha például a havi tervet 6 százalékkal túlteljesíti a vállalat, — minden dolgozó 6 százalék prémiumot kap az időbéren felül. Az is, aki ke­vesebbet, az is, aki többet termelt. — Pedig a terv túlteljesítését nem a gyengébb dolgozók segítették elő, ha­nem azok, akik jobban, többet dol­goztak. Igazságos ez? — Nem. És ez a bérezési rendszer mire serkenti a dolgozókat? — Arra, hogy „Ne ter­meljek többet, mint a másik, hiszen nem kapok többet.’’ Órabérre tértek át a Pécsi Cement. áruipari Vállalat dombóvári üzemé­ben is. Itt megszabták, hogy a meg­határozott órabérért hány darab bányaéket, födémbéléstestet, cement­csövet kell egy dolgozónak, vagy egy brigádnak egy műszak alatt elkészí­teni. Ha kevesebbet termel, olyan arányban kevesebb lesz a bér. A túl­teljesítésért nem jár munkabér, azzal, hogy „inkább a minőségre vigyázza­nak” a dolgozók. Dehát az emberek nem egyformák, vannak, akik ügye­sebbek, szorgalmasabbak, akik ha többet termelnek is, nem gyártanak selejtet. Ilyen bérezés mellett mit tesznek ezek? A napi mennyiséget már két órával a műszak vége előtt legyártották, utána sétálnak az üzem. ben. A Tatarozó Vállalatnál előfor­dult, hogy egy ács egy nap alatt há­rom kéményfedlap zsaluzást készített el. Régen ezért — normában — 8 fo­rint járt, ma órabérben 80 forintba került a vállalatnak. Pedig a vállalat nem számlázhatott ezért többet, mint azelőtt. És jogosan tiltakoztak ellene azok a munkások, akik becsületesen dolgoztak. A Bonyhádi Zománcgyár_ ban „órabér, plusz prémium” bérezés­re tértek át. Bár a vállalat több mun­kabért fizet ki, mint tavaly, a terme­lés még nem érte el nemcsak a ta­valyit, hanem még azt az — alacso­illet meg az első hely és ki került az utolsó helyre. Teljes a rend mindaddig, míg nem jön az újabb sorbaálló külön igények­kel. — Én már 12 órakor itt voltam — mondja. (Egyébként az üzleteket, nem tudjuk, mi okból, délután 3 órakor nyitják.) — Igaz? Látták, akik itt voltak, ma­gával beszéltük meg, hogy tartsa a so­romat — bizonyítja igazát az első sor­ban álló asszonnyal. így lett az utolsó­ból első, mert az újonnan érkezett mit sem törődve a többiek zúgolódásával, barátnője mellé nyomakodik. Igen, ilyen „szórakozást“ nyújt a szombati sorbanállás, azonban a vi­lágért sem azzal a célzattal írtuk meg cikkünket, hogy felkeltsük az érdeklő­dést az asszonyokban az ilyen „szóra­kozás“ iránt. Cikkünknek csupán azért szenteltünk ilyen nagy terjedelmet, hogy felkeltsük az illetékesek figyelmét, mely szerint itt bizony tenni kellene vala­mit. De mit? A válasz egyszerű és vilá­gos. Meg kellene szüntetni a sorbán­állást, mivel hús van bőven. — De hogyan? —- teszi fel a kérdést a kereskedelmi szakember, aki minden­áron azzal igyekszik meggyőzni saját magát és minket is, hogy a szekszárdi asszonyoknál valami beidegződött hisz­téria, rossz szokás a sorbanállás. Vannak ilyenek is — mint ahogy ezt a típust cikkünk elején bemutattuk. — De az a véleményünk, a többség szom­baton azért áll sorban a hentesüzletek előtt, mert családjának egy jó vasár­napi ebéddel akar kedveskedni. Ezt pe­dig nem róhat'ük fel bűnül az asszo­nyoknak. Hétközben nincs különösebb baj. Van hús, mindenki megvásárol­hatja, bár a minőség nem egészen ki­fogástalan, sőt hallottunk arról is, hogy kevés a velőscsont, ritkán van sertés belsőrész. Szóval vannak még ilyen panaszok, de a legnagyobb problémát — már kinek-kinek — az átkozott sor­banállás adja. Mi a vásárlóközönség véleménye, hogyan lehetne ezt megszüntetni? Beszélnek arról, hogy bővíteni kel­tené a húsárudák hálózatát. Megérde­melne például cgy-egy hentesüzletet a felső- és az alsóvárosrész. A felszaba­dulás előtt ugyanis Szekszárd városá­ban 8—10 mészárszék működött. (Az igaz, hogy abban az időben sok volt az üzlet is, a hús is, mégis kevesen vásárolhatták meg, mivel nem futotta a jövedelmükből.) És mi lenne, ha a Vágóhíd is kaphatna üzlethelyiséget a város egyik forgalmas részén — hall­juk a másik javaslatot. A javaslat nem rossz, mert úgy gondoljuk, jó irány­ban fejlődne a versenyszellem a szo­cialista szektorok dolgozói között. Hal­lottunk olyan feltevést is a szombati sorbanállás megszüntetésére, hogy mó­dosítani kellene a húsárudák nyitva­tartási idejét. Hétköznapokon lehetne esetleg csökkenteni a nyitvatartást, s ezzel szemben szombatonkint pedig be kellene vezetni a nyújtott műszakot. Ezt a néhány problémát vetjük fel cikkünkben a sorbanállás megszünteté­sére. A többi az illetékesek dolga, de emellett szívesen vennénk, ha olvasóink is elmondanák, vagy megírnák vélemé­nyüket, javaslatukat. a Dikonirt nevű vegyszeres gyom­irtószert, amelyet már eddig is si­keresen alkalmaztak a mezőgazda- sági nagyüzemek. Gondoskodni fog­nak arról is, hogy alkalmazásának módját a földművesszövetkezeteken keresztül széles körökben elterjesz- szék. — Vasvázas dohányszárító pajta épül a Biritói Állami Gazdaságban. Az új épület őszre már használható állapotban lesz. — A szekszárdi tűzoltók március 26-án, kedden Fácánkert községbe vonultak ki egy veszélyes kémény- tűzhöz. A tűzhöz legközelebb eső nádtetős istállóépületet ködsugárral permetezték le, hogy az erős szélben megakadályozzák a tűz továbbterje­dését. — Az ultrahang-hibakeresés új módját találták meg a szovjet szak­értők. Az új hibakereső nem hang­jelek visszaverésén, hanem a „hang- átszűrődésen” alapul. Ez az ellen­őrzési módszer lehetővé teszi dur­ván megmunkált és rozsdás alkatré­szek megvizsgálását, s a vizsgálat eredményét oszcillográffal rögzítik.

Next

/
Thumbnails
Contents