Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-28 / 74. szám
m:. március 28. TOLNA MEGYEI NRPCJSAG 3 Időbér, vagy teljesítménybér nyabb — szintet sem, amiért premizálni lehet. Itt a hónap elején figyel, ni kezdték az egyéni teljesítménye, két. Kiderült, hogy a teljesítmények 60 és 140 százalék között mozognak. És ugyanannyi bért kap a 60 százalékos, mint a 140 százalékos teljesítményű dolgozó. Igaz,- hogy sokat javult a minőség a gyárban, de az is igaz, hogy nem elsősorban a »60 százalékosok’’ dolgoztak alacsony selejt- tel. vagy selejtmentesen. B teljesítménybérezésnek nem kizárólagos formája az egyéni darabbér. Van olyan üzem, munka, hely, ahol jobban beválik a csoportos teljesítménybérezés vagy premizálás. A tejipari üzemekben például évek óta csoportos normában dolgoznak. Itt ugyanis nem lehet korlát nélkül növelni a termelést, hiszen csak any- nyi tejet dolgozhatnak fel, amennyi az üzembe érkezik. Ebből viszont jó- mir.őségű készárut kell minél gyorsabban gyártani, hogy a romlandó nyersanyag feldolgozási ideje minél rövidebb legyen. Nagy súlyt kell helyezni a higiéniai követelmények betartására. össze kell segíteniük a dolgozóknak, lehetetlen egyénenként nyilvántartani a teljesíményeket. És a csoportos norma bevált. Ott, ahol jó a kollektíva, előnyös a csoportos tel. jesítménybérezés alkalmazása. Sokan azt mondják, ihogy a régi világban a tőkés órabérben dolgoztatott és mégis jól ment a munka. Ez nem igaz. Akkor is volt akkord, és ha órabérben dolgoztait, a tőkés vagy hajcsárjai figyelték, hogyan dolgozik, hogyan mozog a munkás és ha a gazda azt látta, hogy egyik-másik alkalmazott munkájára ráfizet, elküldte. Volt elég munkanélküli, hogy felvehessen helyébe mást. És hogy külföldön sem munka nélkül adják a fizetést, arról mostanában sokat beszélnek azok a hazatérők, akik személyes tapasztalatból tudják, milyen egy tőkés üzemben a munkaintenzitás. Á teljesítménybérezést tehát be Íveli mindenütt vezetni, ahol erre lehetőség van. A kormány a vállalatok vezetőire, a munkástanácsokra bízta, hogy döntsenek, milyen bérezést alkalmaznak az üzemben. Az a feladat, hegy olyan bérezést alakítsanak ki, amely érdekeltté teszi a dolgozókat a termelés fokozásában, a minőség javításában, abban, hogy ne ráfizetéssel, hanem nyereséggel, gazdaságosan működjék az üzem. Hiszen ez esetben nemcsak a munkások keresete emelkedik, hanem a jó munka eredményéből nyereségrészesedés formájában is részesülhetnek a dolgozók. JANTNER JÁNOS Fenti cikk alapján vitát szeretnénk indítani lapunk hasábjain a bérezésről. Kérjük az érdekelteket, munkásokat vezetőket, munkástanácsokat és üzemi bizottságokat, hozzászólásukkal segítsék elő a helyes bérezés kialakítását. Ezüstkalászos gazdák látogatása a Palánki Mezőgazdasági Technikumban Vasárnap reggel motorosok és kerékpárosok sora haladt Bogyiszlóról a Palánki Mezőgazdasági Technikum és tangazdaság felé. A most végző ezüstkalászos gazdák fiataljait húzta a kíváncsiság ide Palánkra, hogy mielőtt oklevelüket megkapnák és jelvényüket a tanfolyamzáró vizsga után kitűznék, a valóságban is lássák, igaz-e, amit a télen tanultak? A kollégium parkjának fái között üdvözlöm a tanítványaimat. Csupa lelkes, fiatal gazda, örül a tanár lelke ha rájuk néz. A tavalyi árvíz után valamennyi keményen dolgozik faluja újjáépítésén, most ezt a lendületet és szívósságot a gaz dálkodásuk megjavítására is gyü- mölcsöztetni akarják. No lássuk, mit tanulhatunk Palánkon? Először is az iskolaépületbe megyünk. (Ez is benne volt az árvízben a tetejéig!) Csendben lépegetünk a folyosón, nehogy megzavarjuk a tanuló diákokat. (Egyrészük Sióagárdon versenyez!) A szertárban aztán megélénkül a társalgás. Röpködnek a kérdések: milyen mag ez? Hogyan kezeljük ezt a kisgépet? s.tb., stb. Válaszolok, bemutatok néhány értékes fajtasorozatot, a belső szervek sorozatát, stb., meghallga tunk néhány érdekes tapasztalatot a különleges növénytermelői és állat tenyésztői esetekről, aztán — mert tudc.m hogy a lótenyésztés a bogyiszlóiak szívügye, (régi, nevezetes hagyományokkal rendelkeznek) átismételjük a fogsorozaton az életkor meghatározását. Mindjárt tisztázódik, hogy mire ügyeljen a gazda lóvásárkor, hogy be ne csapják. Mennyi tapasztalat kerül felszínre, egy ilyen szertárnézés alkalmából. Sajnos, itt nem időzhetünk tovább, hiszen még sok a látnivalónk. Benyitunk az egyik felsőbb osztályba és megkérjük az ajtó mellett ülő diákot: magyarázza el nekünk a tan gazdaság üzemi beosztását. A falon, mint minden osztályban, itt a térképvázlat. Erről, a magyarázat után, később igen jól tájékozódhatunk. Az iskolából jövet áthaladunk a kertészeten: szépen fejlett palánták és melegágyi vetések közt gondolkodhatnak vendégeink: ezek az egyszerű, olcsó téglakeretes süllyesztett langyoságyak mennyivel korszerűbbek, mint az otthoniak ... Hát még az állattenyésztés! A legkorszerűbb keresztjászlas istálló, önitató berendezéssel, fejőgéppel, nagyteljesítményű és mégis gazdaságos ta- karmányelőkészítő-gépekkel, beépített silótoronnyal, az egyik szárnyon egyedi etetés végrehajtására legmeg felelőbb szarvasmarhaistállóval, a másikon meleg, száraz lóistállóval. Az itt tanultakat a kisüzemben is felhasználhatják majd látogatóink. Most átmegyünk a legújabb, nagyméretű szarvasmarhaistállóba. Ez már a nagyüzem jól áttekinthető, világos, egészséges gazdasági épülete. A jószág ebben a szép időben persze még az ilyen istállóban sem érzi olyan jól magát, mint a szabad ban. Ezért, mint látjuk is, az újonnan épült, középtetős karámban van valamennyi. Közben tájékoztatót kapunk a takarmányozásukról is. Répa, szilázs, stb. van bőven, tehát céltudatos, okos takarmányozás érvényesül. Átmegyünk a sertésólakhoz. (Nagyon tetszik az ellető tisztasága.) Itt mindenki választhat magának szíve szerint malacot, süldőt, hízót vagy kocát, bírálatra, hogy ezt. is gyakoroljuk egy kissé. No, még a gépekkel ismerkedjünk meg. A legváltozatosabb nagyüzemi gépparkot látjuk itt, még nagy permetező-porzó gépet is — hiába, fel kell készülni a rovarkártevők ellen. Egy-két rövid számolási példa: mennyivel teszi olcsóbbá és jobbá a termelést a gépek használata. Hát ha már így a gyakorlattól visszakanyarodunk az elmélethez, menjünk fel a kollégium könyvtárába: válasszon ki-ki magának kedvérevalót a Földművelés- ügyi Minisztérium ajándék tankönyveiből — 72 darab értékes tankönyv vei gazdagabban és a sok tanulsággal a tarsolyunkban — könyvek, a motorokon és a kerékpárokon, emlékek a szívben és a fejben búcsúzunk a vendéglátó technikumtól és a tangazdaságtól. Miközben a sok emléktől felvillanyozva a gazdaság szépen zöldelő vetései és mintaszerűen előkészített cukorrépatáblái között húzatunk hazafelé, arra gondolok: Nem árt a gazdának, ha egy kicsit szétnéz a gazdaságokban, hogy aztán a saját falujában megmutathassa mit tud. Kérésem a bogyiszlói tanács hoz: karolja fel az EPOSZ-szerveze- tet és támogassa a fiatal gazdákat, hogy továbbképzésüknek ne legyen akadálya. Kiss László gazdasági tanár. HÍREK — Híd épül a Kapóson, Regöly és Keszőhidegkút között. Eddig a regö- lyiek több mint 10 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a hídépítésnél. — Képzőművészeti Kiállítást nyitottak meg március 21-én a kis- kalemegdani (Jugoszlávia) képzőművészeti pavilonban, ahol 25 lengyel Van még sorbanállás Ssehssárdon ? — IGEN ! . • • képzőművész műveit mutatták be. Varsóban viszont május 5—25 között a Rómában és Milánóban bemutatott modem jugoszláv képző- művészeti alkotásokat állítják ki. — Szinte korlátlan mennyiségben biztosítja az idén a MÜNÖSZER Vállalat egyéni parasztok részére is Aa októberi ellenforradalmi események idején sok lista került nyilvánosságra különböző jogos, vagy jogtalan, vagy a jogosak között is egyelőre megvalósíthatatlan követelésekről. Ezek közül egyike volt a leggyakoribbaknak, hogy „eltörölni a norma- rendszert, órabért alkalmazni az iparban”. Kétségtelen, hogy nem volt népszerűtlen e jelszó. Magukénak val lották nemcsak az ellenséges elemek, hanem sok becsületes dolgozó is. ,Volt: alapja e jelszó népszerűségének. Hisz az elmúlt években gyakran változtak a normák, egyre szorosabbak lettek. És ez a szigorítás nem mindig a technikai feltételek javulására alapult, hanem a munkaintenzitás fokozására. Gyakran vezetett a minőség romálására a teljesít, ménybérezés. Alkalmazták olyan munkáknál is a normát, ahol a munkásnak is, a népgazdaságnak is hasznosabb lett volng, ha időbérben dolgoznak. Az elszámolás néha olyan bo_ nyolult volt, hogy a dolgozó csak bérfizetéskor tudta meg, mennyit keresett. De helyes-e általában fellépni a norma, a darabbér, a teljesítmény, bérezés ellen? Az öntudatos munkások már azokban az időkben is látták és ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy nem. A szocialista társadalomban a termelt javak elosztásának egyetlen igazságos módja, hogy azokból minden dolgozó olyan arányban részesül, amilyen mértékben hozzájárult munkájával azok megtermeléséhez. Mindenki képessége szerint dolgozik és mindenki a végzett munkája arányában részesül a termelt javakból. Nem csak így igazságos a javak elosztása, hanem csak így lehet fokozni a termelt javak mennyiségét, ha minden, ki anyagilag is érdekeltté van téve abban, hogy gyarapítsa az elosztásra kerülő javakat. Kevesbből — nem lehet többet osztani. Azonban a mai helyzetben mégis kevesebbet termelünk, mint amennyit elosztunk. A baráti szocialista országok gazdasági segítsége ezt pilanatnyilag lehetővé teszi, azonban nem rendezkedhetünk be arra, hogy mág országok dolgozóin élősködjünk. A jelenlegi helyzetnek pedig egyik fő okozója a bérezésnél megmutatkozó zűrzavar. A kormány ebben a nehéz gazdasági helyzetben is módot talált arra, hogy mintegy 10 százalékkal emelje a béreket. Nem is lenne komolyabb baj, az államapparátus egyszerűsíté. sével, a beruházások csökkentésével, különböző takarékossági intézkedésekkel lehet fedezni e 10 százalékot. Nem lenne baj, ha a 10 százalékkal magasabb bérekért az ipar legalább annyit termelne, mint október előtt. Azonban a legtöbb üzemben a réginél sokkal alacsonyabb teljesítményért fizetik ki a magasabb béreket. Ez az állapot, az infláció veszélye nélkül, nem tartható fenn sokáig. Kevesebből — többet adni nem lehet. A mi kis városunk boltjaiban, üzleteiben kevés árucikk kivételével mindent lehet vásárolni. Az elmúlt héten narancs és citrom is érkezett és némi tülekedés után ezekhez az Ínyencségekhez is hozzá lehetett jutni. Ma már húsprohléma sincs, azaz hogy van, de csak szombaton. 0, jaj.. . „csak szombat ne jönne sohasem“ — énekli tréfásan az egyik fiatalasszony, amikor meglátja a húsáruda előtti hosszú sort. így van bizony, a szombattól félnek a szekszárdi asszonyok. Az igazság kedvéért ugyan meg kell mondani — nem általában félnek. Ugyanis szórványosan akad az asszonyok között olyan is, aki időtöltésből szívesen elálldogál, vagy éppen üldögél a magával hozott kis táboriszéken és jól elbeszélget a világ sorsáról, a disszidálásról, a ruhaosztásról, s arról, hogy mit hallott a piacon. Az ilyen „komoly“ beszélgetésekre természetesen csak akkor van lehetőség, ha már eldöntötték, hogy ki milyen sorrendben érkezett. Kit Kinek előnYös az órabér? Leginkább a gyengébb dolgozóknak, akik eddig is kevesebbet termeltek. Vagy a lógósoknak, a munkakerülőknek. Természetesen nem lehet általánosítani, vannak olyan munkák, mint a karbantartás, vagy más munka, ahol a múltban helytelenül erőltették a darabbérezést, ahol a munkás is, a vállalat is, jobban jár az időbérrel. De ahol mérni lehet a teljesítményt, ott a gyengébb dolgozók jobban, a kiváló munkások rosz. szabbul járnak. A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál is annak idején eltörölték a normát. A vállalat legjobb brigádja, a Nokk-brigád — mind a három tagja a „szakma kiváló dolgozója” — naponta hatvan darab mcsóteknőt készít el. Selejt, évek óta nem fordult elő a brigádnál. Mégis, ha másik háromtagú brigád gyárt m.csóteknőket nem tud negyvennegyvenöt darabnál többet elkészí. teni. Most Nokkék is órabérben dolgoznak és ugyanolyan teljesítmény mellett három-négyszáz forinttal kevesebbet keresnek, mint azelőtt, A vállalatnál prémiumot is kapnak a dolgozók. Ha például a havi tervet 6 százalékkal túlteljesíti a vállalat, — minden dolgozó 6 százalék prémiumot kap az időbéren felül. Az is, aki kevesebbet, az is, aki többet termelt. — Pedig a terv túlteljesítését nem a gyengébb dolgozók segítették elő, hanem azok, akik jobban, többet dolgoztak. Igazságos ez? — Nem. És ez a bérezési rendszer mire serkenti a dolgozókat? — Arra, hogy „Ne termeljek többet, mint a másik, hiszen nem kapok többet.’’ Órabérre tértek át a Pécsi Cement. áruipari Vállalat dombóvári üzemében is. Itt megszabták, hogy a meghatározott órabérért hány darab bányaéket, födémbéléstestet, cementcsövet kell egy dolgozónak, vagy egy brigádnak egy műszak alatt elkészíteni. Ha kevesebbet termel, olyan arányban kevesebb lesz a bér. A túlteljesítésért nem jár munkabér, azzal, hogy „inkább a minőségre vigyázzanak” a dolgozók. Dehát az emberek nem egyformák, vannak, akik ügyesebbek, szorgalmasabbak, akik ha többet termelnek is, nem gyártanak selejtet. Ilyen bérezés mellett mit tesznek ezek? A napi mennyiséget már két órával a műszak vége előtt legyártották, utána sétálnak az üzem. ben. A Tatarozó Vállalatnál előfordult, hogy egy ács egy nap alatt három kéményfedlap zsaluzást készített el. Régen ezért — normában — 8 forint járt, ma órabérben 80 forintba került a vállalatnak. Pedig a vállalat nem számlázhatott ezért többet, mint azelőtt. És jogosan tiltakoztak ellene azok a munkások, akik becsületesen dolgoztak. A Bonyhádi Zománcgyár_ ban „órabér, plusz prémium” bérezésre tértek át. Bár a vállalat több munkabért fizet ki, mint tavaly, a termelés még nem érte el nemcsak a tavalyit, hanem még azt az — alacsoillet meg az első hely és ki került az utolsó helyre. Teljes a rend mindaddig, míg nem jön az újabb sorbaálló külön igényekkel. — Én már 12 órakor itt voltam — mondja. (Egyébként az üzleteket, nem tudjuk, mi okból, délután 3 órakor nyitják.) — Igaz? Látták, akik itt voltak, magával beszéltük meg, hogy tartsa a soromat — bizonyítja igazát az első sorban álló asszonnyal. így lett az utolsóból első, mert az újonnan érkezett mit sem törődve a többiek zúgolódásával, barátnője mellé nyomakodik. Igen, ilyen „szórakozást“ nyújt a szombati sorbanállás, azonban a világért sem azzal a célzattal írtuk meg cikkünket, hogy felkeltsük az érdeklődést az asszonyokban az ilyen „szórakozás“ iránt. Cikkünknek csupán azért szenteltünk ilyen nagy terjedelmet, hogy felkeltsük az illetékesek figyelmét, mely szerint itt bizony tenni kellene valamit. De mit? A válasz egyszerű és világos. Meg kellene szüntetni a sorbánállást, mivel hús van bőven. — De hogyan? —- teszi fel a kérdést a kereskedelmi szakember, aki mindenáron azzal igyekszik meggyőzni saját magát és minket is, hogy a szekszárdi asszonyoknál valami beidegződött hisztéria, rossz szokás a sorbanállás. Vannak ilyenek is — mint ahogy ezt a típust cikkünk elején bemutattuk. — De az a véleményünk, a többség szombaton azért áll sorban a hentesüzletek előtt, mert családjának egy jó vasárnapi ebéddel akar kedveskedni. Ezt pedig nem róhat'ük fel bűnül az asszonyoknak. Hétközben nincs különösebb baj. Van hús, mindenki megvásárolhatja, bár a minőség nem egészen kifogástalan, sőt hallottunk arról is, hogy kevés a velőscsont, ritkán van sertés belsőrész. Szóval vannak még ilyen panaszok, de a legnagyobb problémát — már kinek-kinek — az átkozott sorbanállás adja. Mi a vásárlóközönség véleménye, hogyan lehetne ezt megszüntetni? Beszélnek arról, hogy bővíteni keltené a húsárudák hálózatát. Megérdemelne például cgy-egy hentesüzletet a felső- és az alsóvárosrész. A felszabadulás előtt ugyanis Szekszárd városában 8—10 mészárszék működött. (Az igaz, hogy abban az időben sok volt az üzlet is, a hús is, mégis kevesen vásárolhatták meg, mivel nem futotta a jövedelmükből.) És mi lenne, ha a Vágóhíd is kaphatna üzlethelyiséget a város egyik forgalmas részén — halljuk a másik javaslatot. A javaslat nem rossz, mert úgy gondoljuk, jó irányban fejlődne a versenyszellem a szocialista szektorok dolgozói között. Hallottunk olyan feltevést is a szombati sorbanállás megszüntetésére, hogy módosítani kellene a húsárudák nyitvatartási idejét. Hétköznapokon lehetne esetleg csökkenteni a nyitvatartást, s ezzel szemben szombatonkint pedig be kellene vezetni a nyújtott műszakot. Ezt a néhány problémát vetjük fel cikkünkben a sorbanállás megszüntetésére. A többi az illetékesek dolga, de emellett szívesen vennénk, ha olvasóink is elmondanák, vagy megírnák véleményüket, javaslatukat. a Dikonirt nevű vegyszeres gyomirtószert, amelyet már eddig is sikeresen alkalmaztak a mezőgazda- sági nagyüzemek. Gondoskodni fognak arról is, hogy alkalmazásának módját a földművesszövetkezeteken keresztül széles körökben elterjesz- szék. — Vasvázas dohányszárító pajta épül a Biritói Állami Gazdaságban. Az új épület őszre már használható állapotban lesz. — A szekszárdi tűzoltók március 26-án, kedden Fácánkert községbe vonultak ki egy veszélyes kémény- tűzhöz. A tűzhöz legközelebb eső nádtetős istállóépületet ködsugárral permetezték le, hogy az erős szélben megakadályozzák a tűz továbbterjedését. — Az ultrahang-hibakeresés új módját találták meg a szovjet szakértők. Az új hibakereső nem hangjelek visszaverésén, hanem a „hang- átszűrődésen” alapul. Ez az ellenőrzési módszer lehetővé teszi durván megmunkált és rozsdás alkatrészek megvizsgálását, s a vizsgálat eredményét oszcillográffal rögzítik.