Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-03 / 53. szám

57. MÁRCIUS 3. TOI.NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 lator vita, tényeken alapuló meggyőzés kell az ellenség rágalmainak szétzúzásához Hz állam csak akkor tud adni, ha ő is kap DALMAND nevét hiába keresi bárki is a régi térképeken, nem ta­lálja meg, legfeljebb apró település­nek jelzik, amely hatalmas földbir­tok kellős közepén terül el. Dal- mand a felszabadulás után keletke­zett, akkor, amikor a feudális nagy­birtokokat felosztották a nincstele­neknek, amikor a cseléd hozzájutott régi jussához új gazda lett. Ekkor indult el a fejlődés útján a cseléd­házakból álló kis település és hama­rosan község lett belőle. Nincs a megyében még egy ilyen község, ahol az épületek mintegy 90 száza­léka új épület lenne. Vannak vert­falú épületek, de többségükben jó­minőségű téglából épültek. Az egy­kori cselédek nagyösszegű hiteleket kaptak a népi demokráciától az építkezésekhez, s saját magukénak érezhették ettől kezdve azt az épü­letet, amelyben laktak. Csinos kis község Dalmand a dombóvári járásban. Szép, korszerű iskolája van, az Újszülött község villanyt is kapott, rendezettek az utcái. Korszerű gépállomást mond­hat magáénak, amely nagy segítsé­gükre van az ottlakóknak a min­dennapi munkájukban. Szép, piros cserepes házaik ugyanolyanok mint József Attila írta: Mint agy tánvér krumpli paprikás lassan gőzölög lusta langy estében a piros palás rakás falucska. Bármennyire rágalmazzák is a népi demokráciát egyesek — ez egy idő óta rendkívül népszerű divat Jett! — hiába említik meg naponta akár százszor is az elkövetett hibá- nem olyan értelemben, mint azt ők kát: ebben az országban vannak eredmények, amelyekkel nem dicse­kedhetett a Horthy -korszak és az­előtt évszázadok kellettek ilyen eredmények eléréséhez. (Mostaná­ban ugyancsak divattá lett az ered­ményekről való mélységes hallga­tás!) Akár tetszik, akár nem, Dal­mand is a népi demokrácia szülötte, annak lakóit is ez a rendszer jut­tatta emberséges életkörülmények közé. A községi tanácstól szerzett érte­süléseink szerint ebben az évben ŰJABB BERUHÁZÁSOK LESZNEK a községben. Még ebben az évben kibővítik a villanyhálózatot (ameny- nyiben nem lesz energia hiány), ezenkívül mintegy 5 kilométer hosz- szúságban építenek járdákat is. Az ilyen kézzelfogható fejlődést egészíti ki továbbá a begyűjtés el­törlése, így lehetőség van arra, hogy a dolgozó parasztok életszínvo­nala emelkedjék, megnövekedjék a termelési kedv. Megnőtt a föld be­csülete is Dalmandon a kormány rendelkezései nyomán. De amikor ezeket az eredménye­ket vizsgáljuk, önkéntelenül is fel vetődik a kérdés: mit adtak a dal- mandiak az országnak, az államnak? A dalmandiak természetesnek ve­szik azt az átalakulást, amelynek részesei voltak az elmúlt 12 évben. Természetesnek veszik a kölcsönö­ket, a villamosítást, a gépállomás létesítését, az iskola építését. Kísé­relje csak valaki azt állítani a dal­mandiak előtt, hogy mindez nem is olyan természetes — legalább is hiszik — azonnal kitör a „polgár- háború“. Pedig nincs igazuk a dal- mandiaknak. Amit kaptak, azért il­lik is adni valamit, másszóval: ne­kik méginkább erkölcsi kötelessé­gük teljesíteni az állam iránti köte­lezettségeiket, mint másoknak. Az adófizetésben 4.5 százalékos ered­ménnyel A JÁRÁS SEREGHAJTÓ KÖZSÉGE lett Dalmand. Ahhoz, hogy új községek épülhes­senek, hogy az állam új kölcsönt adhasson, hogy az államháztartás zavartalan legyen, hogy a tanácsok­nál zavartalanul, gyorsan intézzék el a község ügyes-bajos dolgait, ah­A p sí rí élet hírei hoz az is kell többek között, hogy befizesse mindenki a kötelező adót, aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaäaaaxaaa Hogyan fizessen családi pótlékot az állam, ha nincs miből, ha nem fi­zetnek az állampolgárok adót. Az állam csak akkor tud adni, ha ő is kap. Adott-e kapitalista állam ilyen nagymértékben építési hitele­ket az állampolgároknak mint a népi demokrácia? Nem, soha nem adott, nem is volt érdeke. A tőkések nek megfelelt az, hogy munkásai, cselédei rozoga épületekben — sok esetben egy szobában 3 család is — laktak. Nem, nem természetes tehát a dalmandiak változó körülménye sefti, az a népi demokrácia maga- sabbrendűségéből fakad. Ahhoz, hogy az állam ezentúl is teljesít­hesse ilyenirányú tevékenységét, feladatát, szükséges az is, hogy teljesítse mindenki adófizetési köte­lezettségét. A tagok az Intézőbizottság elnökének Kolpek Lajos elvtársat választották meg. Beválaszloíták még a vezetőségbe Ereth István és Ótlry Károly elvtársakat. A cipőgyári pártszervezettel együtt Bony- hádon nyolc üzemi, illetve hivatali párt- szervezet működik. * Az elmúlt hét folyamán a bonyhádi járás több községében pártnapot tartot­tak. Kedden este Bolyhádon a járási kul'úrotthooban háromszázan hallgatták meg Koo.zó JózseL a Központi Bizottság munkatársának beszédét. Igen nagy volt az érdeklődés Lengyel, Kisvejke és Zá­rod községekben is a pártnapok iránt. Szekszárdion március 7-en, csuto tok délután fél hat órai kezdettel a volt megyeháza nagytermében szabad párt­nap lesz. A pártnapi előadó Erdős Jó­zsef, az OKISZ intézőbizottságának el­nöke. * Az elmúlt napokban MSZMP-szervezet alakult a Bonyhádi Cipőgyárban. Az alakuló gyűlésen megjelentek valameny- nyien megegyeztek abban, hogy új mó­don, a lenini normák alapján fognak dolgozni. Feladatként szabták meg a párt erősítését, de ugyanakkor felhív­ták a figyelmet arra is. hogy az új párt soraiba csak megbfzhatrt a munkásosz­tályhoz hű tagokat vesznek fel. Ki lehet párttag ? — Levél — zekszárdon, az MSZMP rnegala- kulása óta megtartott faggyú. léseket, ha az más pártszer­vezetben is van megtartva, látogatom. A taggyűlések legtöbbször, helytelenül, azzal foglalkoznak, hogy ki lehet párttag és ezen a kérdésen keresztül az egészséges, pártépítő vita helyett a taggyűlések a személyeske­dés útjára lépnek. Nem egészséges dolog a személyes­kedés. Már annál inkább sem helyes mert a felszabadulás óta pártunk éi mi, kommunisták, a sok szeminárium tartása mellett elfelejtkeztünk a leg­fontosabb kötelességünkről, a mun­kásosztály fiainak foglalkozásával Elfelejtkeztünk arról, hogy bennün­ket is tanítottak sokkal nehezebb kő. rülmények között a mi idősebb elv­társaink. Kommunistának lenni csak hosszú nevelés után lehet. A komoly kom­munista nemlés helyett rátértünk — szerintem — arra a helytelen útra hogy minden meggyőződés nélkül má­ról-holnapra egy-egy elvtársban fel­fedeztük az „igazi” bolsit. Azt nem ;néztük, hogy „vihar” esetén az elv­■ társ megállja-e a helyét? ; Ha ez így volt, akkor akaratlanu 'is felvetődik a kérdés, miért szemé­■ lyeskedünk? Miért foglalkozik a tag- ■gyűlés azzal, hogy melyik elvtárs le- \het párttag és melyik nem? Szerény ’■véleményem szerint minden becsüle­tes dolgozó, aki úgy érzi hogy a dől­■gőzök pártjában van a helye nemcsal ’.joga. hanem kötelessége is kérni c ’.dolgozók pártjába való felvételét. — • Emberekben hitiát találni könnyű, d( \az emberben a hibát kijavítani — cs ’.kommunista kötelességünk. Neveljül- ’.harcra az elvtársakat, hogy „vihar' ■esetén kommunista módra meg tud- ■Ják állni a. helyüket. ■ Az ellenforradalmi erők pártunk- ’.rtak ezt a fogyatékosságát használ- ’.ták és használják ki most is. Szemé­lyeskedünk ahelyett' hogy kommu- •nistákká nevelnénk a párttagokat. At ’.ellenforradalom az októberi napok­éban éppen a személyes vitákat hasz­nálta ki. Ott követtük el a legna- ’■gyobb hibát, hogy azokat az elvtársa- ’.kát' akiket a párt kulcspozícióba he- ; hjezett, iparkodtunk személyeskedés- ■'.sei lejáratni. Sajnos, ez a hiba nem. ’■csak helyi jelentőségű, hanem orszá- ’.gos méretű volt. A budapesti pártve- ;zetőségtől kezdve a legkisebb falus •pártszervezetig, abban éltük ki ma- ’■gunkat, hogy melyik „klikket” lőjül ’.ki és bedobtuk a köztudatba hogy émár pedig ez az elvtárs és társa • ennyit és ennyit lceresnek, elszakad- ‘.tak a tömegtől, stb. ; Természetesen ez az e llenforradalm •brigantiknak nagyon tetszett. Nagyoi ■ jó csemege volt ez számukra, amelyei ’■lehetett csámcsogniok. Most újra m ’.adunk, akarva akaratlanul, tápot el- ’.lenségeinknek azzal, hogy egyes elv- •társakat martalékul odadobunk ré­• szűkre, mondván azt, hogy ezek a; ’.elvtársak nem méltók a párttagságra ’.Persze azt legtöbb esetben nem vizs­■ góljuk ki, hogy tényleg fennáll-e a ki -fogásolható ok. A napokban azt hallottam egy elv. árstól, hogy nem lép be a pártba, nert egy bizonyos elvtársat felvettek i pártba. Ezen a kijelentésen moso- yognom kellett. Hogyan? ötven év­iéi ezelőtt a munkáspártba nem azért éptem be, mert ott nekem egy elv- árs tetszett, hanem azért, mert úgy ireztem: Ott a helyem. Az akkori nunkáspártba, a vezetők és a nem vezető párttagok között voltak olya. lók, akikkel nem szimpatizáltam és ireztem azt is, hogy egyik-másik nem s osztály hű. Ezren és ezren voltunk ilyenek és négis erősödött és izmosodott a párt. A párt ereje elsősorban a tagjaiban van. Éppen ezért kell foglalkozni pár torban a tagszervezéssel is. A félsz*- ladulás előtti időkben az illegális és égális tagszervezés úgy történt, hogy i kommunista munkástársai között parkodott a munkáspártot megsze­rettetni. Felhívta munkatársainak figyelmét arra, hogy minden dolgozó, nak munkáspártban van a helye. — Soha nem volt szabad megfeledkezni írről, hogy a munkásosztály csak így lehet erős, ha egy -munkáspárt­ba tömörül, amelyen keresztül a munkásegység biztosítva van. Azonban. ha ma a tagszervezést nézzük, itt is komoly hibák vannak. Az eddig beszervezett párttagok név­sorát átnézzük, alig-alig akadunk iatalabb korosztályhoz tartozókkal, oedig erősnek, harcosnak kell a mun­kásosztály pártjának lenni. Az erőt, i forradalmi lendületet a fiatalság idja. Az ellenforradalmi októberi na~ aok történelmi bizonyítéka volt, hogy íz ellenforradalmárok éppen az ál a- lunk elhanyagolt fiatalságot fogták be szekerükbe és az ő drága vérük Irán szerezték meg párnapos pün­kösdi királyságukat. Az MSZMP tagjainak' vezetőinek x jövőben mindent el kell követniük annak érdekében, hogy a taggyűlésükön résztvevők élhessenek és éljenek is a hri- iika jogágai, szabadságával. Minden vezető, amikor a bírálatokra választ id, ne essék bele abba a hibába, hogy j felszólaló elviárs egy hibás, rosszul megfogalmazott mondatába kapasz­kodjon bele és a felszólalót, ennek a -ossz mondata alapján ledorongolja. Ebben az esetben a felszólalóktól ne várjunk kritikát. így a párttagok íjra csak fejbólintójánosok lesznek, nem pedig harcos kommunisták. A aggyülések pedig elvesztik látoga- tottságukat és érdektelenekké vál­nak. A megtartandó taggyűlések elő. idői a jövőben színvonalas előadáso­kat tartsanak és ebben az esetben a tagság érdeklődése le lesz kötve és ikarva, akaratlanul nem fog lesú- lyedni a személyeskedés meg nem engedhető színvonalára. A mindenkori taggyűlések színvonala az előadótól függ és nem a tagságtól. A jó előadó mindig biztosítani tudja a taggyűlés látogatottságát, annak színvonalát és nem utolsó sorban a tagság forradal­mi, harcos elszántságát. Biztosítani tudja pártunk egységét, erejét. — z. r. — tóm, hanem van-e partszervezete­tek? — Én nem tudom. Nem foglalko­zom ilyesmivel, megfogadtam — jött a meghökkent) válasz. — Tudod, már akkoriban azt mondták rám. hogy karrierista vagyok, nem aka- romt hogy most, esetleg ha belép­nék, újra azt mondják rám. — Ez­zel sietve búcsúzik, nem is várva meg, hogy egy szót is szóljak. Milyen vihar dúlhatott s tarthat még most is ebben az emberben, hogy ilyen oktalan következtetésre jutott. Pont most, amikor annyira szükség volna az okos sióra. Régen, sokakra mondták ezt a helytelen káderpolitikából adódóan. De éppen azzal lehetett volna ezeknek a szá­ját betömni, csattanós választ adni hiedelmük alaptalanságára, ha első­ként áll csatasorba. Olcsó népszerű­ség ez, mondjuk meg őszintén, nem imponál senkinek, s még az ellen­ségnek is megvan a véleménye róla. Nem nyilvánítja természetesen, hi­szen az ellenségnek a passzivitás is sokat ér. E gyet azonban nem szabad el­felejtenünk. Az ellenforrada­lom fegyveres erejét, ha szovjet se­gítséggel is, szétzúztuk, de eszmei megsemmisítésük még hátra van. Ehhez azonban minden erőre szük­ség van. De lehet-e kétség, a fenti érvek, a kommunisták és pártonkí- vüliek összefogása nyomán, hogy ez sikerül csak bátor vita, tényeken alapuló meggyőzés kell hozzá. (i—c) Itt a zsebrádió Bajka Imre mérnök tervei alapján a Finommechanikai és Acélárugyár a na­pokban megkezdte a zsebrádió minta­sorozatának készítését. A rádió hossza 17, szélessége 9, magassága 6 centiméter tehát nevéhez méltóan, zsebben hordoz­ható. A rádióba négy miniatűr elektron­csövet, kisméretű kondenzátort és hang­szórót építenek. Nappal négy-öt, este 20—23 állomás vételére alkalmas. ,\ir átalakítással nemcsak anódtcleppel, ha­nem hálózati árammal is működik. Március végéig húsz zsebrádió készül, ebből tizet mintába külföldi cégeknek küldenek. A tervek szerint az idén üsz- szesen ötszáz zsebrádiót gyártanak, el­adási ára körülbelül 700 forint lesz. egyauaj.an nem vauozon az eieu, az hazugság. Egy példát talán erre is a sok közül, nem is említve a f "kiosz­tást, az iskolában a munkás-pa­raszt gyerekek számarányát, a gyá­rak államosítását stb. H étköznapi eset a gyerekek játé­káról beszélni, de van benne valami meggyőző. Ezt a faddi Kos­suth Tsz-ben tapasztaltam legutóbb. — Milyen játékom volt nekem, — — emlegette Eigner László, a tsz egyik tagja — egy ostor, amelyet ma. gam csináltam, meg egy facsiga, szin­tén saját gyártmány. Az én gyere­kemnek már drága pénzen vásáro­lunk mindenféle autókat s más egye­beket. Közbeszól Pápai József is. — Nekem jó volt a magamgyártotta fakorcsolya egy, vagy két szál vas­tag dróttal. Az enyémnek már nem jó s mikor a feleségem megkapja a tej pénzt, 78 forintért új vaskorcso­lyát kellett neki venni. Vettünk is. mert volt miből, de az én szüleim ezt nem tehették, hisz élelemre is alig jutott. ¥7* gy másik ember is közbeszól. ■*-J Azelőtt a magunkfajta sze­gényemberek körében két esküvői ruha volt az egész faluban, abban es­küdött meg a fiatal párok zöme. Ma ez a kényszerű szokás kihalt. Nem nevetséges ez a ,,minden rossz volt” elmélet, ilyeneket hallva? Kinek használ tehát a valóban meglévő hibák ilyen nagymérvű el- túlozása, így beállítani a dolgot, hogy a fától ne lássák egyesek az erdőt? Azoknak, akik azt a régit szeretnék vissza. Hallgatni ezekről ismét az el_ lenforradalom segítését jelenti: Be­csületes, jószándékú ember visszahú­zódhat-e ezek leleplezésétől? Úgy gondolom nem nehéz erre válaszolni. Nem és háromszor is nem. G mégis vannak ilyenek. Nem megrovásképpen mondom, de majdnem leültem a minap, amikor egyik propagandista társammal be­szélgettünk. Azt még megértem, ha valaki még nem lát tisztán s addig míg rendeződnek magában az ese­mények, nem kötelezi el magát a pártnak. Csak a mód volt egy kissé furcsa. Megkérdeztem tőle: — Mi újság nálatok? — Semmi — válaszolta. — De* npm íVv kÁrHpm — fnlvt.a­A a októberi események szele, az ellenforradalom vihara sokun- at megrázott. Valljuk be őszintén, it jobban, kit kevésbé, de nem múlt 1 nyomtalanul egyikőnk feje felett em. Beszéjünk róla? Nehéz. Ne be- zéljünk róla? Lehetetlen, hisz mi :lőre akarunk menni s mi más segít- >etne ebben jobban, mint az, ha a apaeztalatok tükrében határozzuk neg miként éljünk, dolgozzunk to­pább. Természetesen itt közvetlenül j volt MDP tagokról beszélek, mert azt, hogy a kommunisták munkájára, egységükre legalább olyan szükség van, mint mondjuk a levegőre, az ingadozók a megbántottak, a vissza­húzódók sem tagadják. Vannak tehát olyanok, akik vissza­húzódtak, megsértődtek, ingadoznak. Ezekhez kívánok szólni. — Félünk, — mondják, — hisz az elmúlt évek­ben minden szavunk csak a bajokat növelte. — Hallgatólagosan bele­egyeznek a rémhírterjesztők, hogy ,,itt nálunk minden rossz volt eddig”. Valahogy olyan érzéssel hallgatják mindezt, hogy: „Nem akarunk szem­bekerülni a dolgozókkal.’’ Olcsó nép­szerűség ez és nyíltan az ellenforra­dalom erőit segíti. TT a minden rossz volt itt az el- múlt évek során — mondjunk egy példát — honnan volt olyan ereje népünknek hogy a szörnyű árvíz- puszítas nyomait szinte eltüntettük nem egész egy évre rá. De nem jól mondom, hisz a nyomai nagyon is jól látszanak. Csak végig kell menni a sióagárdi új utcasoron, csak messziről is rá kell nézni a Tolna melletti új falureszre, vagy az új Bogyiszlóra. Az úr} Magyarország mit tett volna, eze­kért az emberekért? Ezt úgy gon­dolom érezni kell. De várható-e ilyen érzés azoktól, akik azt a régi világot várják vissza? Nyilvánvaló nem. A szomorú csak az, hogy e nyilvánvaló szándék mellett is sokakat meg tud­nak téveszteni. Nem halálos vétek tehát visszahúzódni, megfosztani a becsületes, de megtévesztett embere­ket attól, hogy minél többféléi hall­ják az igazságot? Akarva akaratla­nul is az ellenforradalom segítségét, jelenti ma a hallgatás. — Az emberek éppúgy küszködnek, mint azelőtt — mondja a másik — mit tudok én erre felhozni? Való igaz, hogy az életszínvonal nem emelke­dett 6ev. mint kellett volna De hosv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents