Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-01 / 51. szám
TOLNA MEGYEI A Magyar Szocialista Munkáspárt í ideiglenes Központi Bizottságának határozata szerrezeti és személyi kérdésekben II. fiYFOLYAM, 51. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957. MÁRCIUS 1. 0 A Központi Bizottság elhatározta a 1 párt vezető szerveinek megerősítését. > Az Ideiglenes Központi Bizottságot * 14 taggal, az Intéző Bizottságot 2 tag* gal kiegészítette. Az Intéző Bizottság * mellett megszabott hatáskörrel létrehozta a Központi Bizottság öt tagú Titkárságát, valamint öt tagú Központi Ellenőrző Bizottságot. A vezetőszerveket újonnan beválasztott elv társakkal kiegészítve, az alább M zölt összetételben erősítette meg: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án üléSf. tartott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alapján megtárgyalta az 1,Időszerűi kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság megállapítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi párthatározat végrehajtása eredményeként, jelentős sikerek születtek mind a politikai, a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fejlesztése terén. I. A párt építése A proletárdiktatúra, a népi demokrácia vezető erejének, a pártnak épí tése alapjában véve egészséges és kielégítő ütemben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban il—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75 százalékában megalakult a pártszervezet; a párt alapszervezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8 ezret. A párt központi lapja, a Népszabad ság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer példányszámban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret. ~ A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre —Losonczy-féle pártellenes csoporttól, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros végeredményében az ellenforradalom céljait szolgáló politika felújítását pártunkban. Visszavertük azt az ellenforradalmi támadást is, amelyet a „sztálinizmus“ „rákosizmus“ hamis jelszavával indítottak pártunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. A pártépítés eredményei továbbá annak a határozottságnak köszönhető, amellyel Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezetőszervek megfelelő személyi összetételét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvényesülésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A függetlenített pártapparátus létszámát 64 százalékkal csők kentettük. Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati keresztülvitelével sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezési egységét. Ennek eredményeként sikerült elérni azt is, hogy pártunk vezető szerepe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesüljön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése s a párt vezető szerepének biztosítása a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelessége. Az elmúlt két és fél hónap sikereiről szólva, nem hallgathatunk a párt- munka azon gyengeségeiről sem, amelyek az általános fejlődésen belül megmutatkoztak s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. Elítéljük azt a szektás nézetet is, mely szerint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség.’1 Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elv társi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok *íözül ..akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást, mely mindenáron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett ellenforradalmi elemek szítják kívülről. Komoly fogyatékossága a pártépítés eredményeinek az, hogy viszony lagos lemaradás mutatkozik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes értelmiségi pártszervezetek fejlődésében és a kisebb falvak pártszervezeteinek építésében. Pártmunkánk komoly fogyatékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres központi irányítása gyenge -volt. As MSZMP Központi Bizottságának tagjai: 1. Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató, 2,1 Apró Antal építőmunkás, ipar ügyi miniszter, 3. Benke Valéria tanítónő, a Rádió alelnöke, 4. Biszku Béla szerszámlakatos, párt munkás, 5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, 6. Dabronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató, 7. Dögéi Imre földműves, földművelésügyi miniszter, 8. Fehér Lajos újságíró, pártmunk ás, 9. Fock Jenő műszerész_ a SZOT ti tkára, 10. Földes László asztalos, miniszter helyettes, 11. Friss István közgazdász, 12. Gáspár Sándor autószerelő, a SZOT főtitkára, 13. Gyenes Antal közgazdász, újsági ró, 14. Horváth Imre lakatos, külügymin iszter, 15. Kádár János műszerész, miniszterelnök, 16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás, 17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke, 18. Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, 19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, 20. K. Nagy Sándor kertész, a túrke vei Búzakalász Tsz elnöke, 21. Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás, 22. Kossá István közlekedési alkalma zott, pénzügyminiszter, 23. Köböl József műasztalos, pártmunkás, 24. Major Tamás színművész, színház igazgató, 25. Marosán György sütőipari munká s, államminiszter, 26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, 27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, 28. Nyers Rezső nyomdász, megbízóit minisztériumi vezető, 29. Pothornyik József bányász, trösz tigazgató, 30. Révész Géza nemesfémipari mun kás, altábornagy _ 31. Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, 32. Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, 33. Sándor Kálmán kubikos, pártmun kás, 34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke, 35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás, 36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, 017 TTcii»rÄ flTriiln riv/4 T T O rfTT 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. Apró Antal Biszku Béla Fehér Lajos Kádár János Kállai Gyula Kiss Károly Marosán György dr. Münnich Ferenc Rónai Sándor Somogyi Miklós A Titkárság tagjai : Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Géza vasmunkás, pártm unkás, Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Neszvál Ferenc bőripari munkás, megbízott minisztériumi vezető, Péteri István textilmunkás, pártmunkás, II. A szocializmus erőinek összefogása A párt építésével párhuzamosan jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellenforradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat, s az október 23-a után gombamódra szaporodó fasiszta és egyéb burzscá restaurációs pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorítottuk, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett „területi“ és „központi“ munkástanácsok, a különböző „forradalmi bizottságok“ valamint az író- és újságírószövetség becsületes tagjai tiltakozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenforradalom rejtett állásai voltak. E szervezetek, közül egyesek feloszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedéseknek bizonyultak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézkedések mellett feltétlenül szükség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezésére és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló támadás során az ellenforradalom a főcsapást a proletárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irányította (a párt rágalmazása, tekintélyének rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintézmények feldúlása, a párttá gok megfélemlítése, üldözése és fizikai megsemmisítése), hogy ezután a szocializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembeállíthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellenforradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részében meglevő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók osztályöntudatát soviniszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá el. lenforradalmi nézetekkel igyekezett megzavarni a megtévesztett embereket tartalékerőként megnyerni s támadást indítani a népi államhatalom ehen. Az ellenforradalom a kisajátított gyárosokon, földbirtokosokon, nagy kereskedőkön, kulákokon, a volt horthystafasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csendőrökön kívül még december közepén is rendelkezett jelentékeny olyan tartalékokkal, melyek a megzavart és átmenetileg az ellenforradalom eszmei és politikai befolyása alá került rétegekből, kismértékben munkás- és parasztrétegekből is, nagyobb mértékben egyes értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák) rétegekből tevődtek össze. Egyes dolgozó rétegek ideológiai megzavarását, a pért, a szocializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő anti- marxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra tagadását jelentő burzsoá-nacionalista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista nézetekkel egy frontba kerültek az imperialista burzsoáziával, s október* 23-a előtt az ellenforradalom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédéinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tömörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista nézetekkel szemben és magasra emelte a marxizmus—leninizmus a proletárdiktatúra, a proletár nemzetköziség általuk elárult zászlaját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szocialista Mun káspárt szervezeteiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosabban látja a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló tevékenységét és az a véleménye, hogy sikeres előrehaladásunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport antimarxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenforradalom eszmei-politikai befolyása alól, és tömörítjük őket újra a néphatalom védelmére és a szocializmus építésére. A revizionista nézetek elleni harcban indult meg, s folyik még ma is a munkásosztály régi szervezeteinek a szakszervezeteknek a megszilárdítása. A párttól és a munkás-paraszt kormánytól „független“ szak- szervezetek, valamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakciós követelését visszautasítottuk. A munkástanácsok jelentékeny része megalakulásuk után még hosz- szú ideig az ellenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkás tanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok általában komoly (Folytatás a 2. oldalon.) jr\ i nu cuv xvi jd V1 időd ciuciveueii a\ központi Bizottság elhatározza: i 1. A Központi Bizottság és az In-| ;éző Bizottság pártvonatkozású ha-i ározatainak végrehajtása s az ope-l ratív feladatok megoldása érdeké-1 jen létre kell hozni a Központi B:-' :ottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a( központi Ellenőrző Bizottságot, i ímely a párt sorainak tisztaságai relett őrködik. Működéséért a Köz-l jonti Bizottságnak felel. 1 3. Valamennyi pártszervnek a, pártmunka egyik legfontosabb fel-, ídataként meg kell kezdeni a rend-| szeres kádermunkát, az eddiginél i azonban lényegesen ikorlátozofttabb i íatáskörben. 1 4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártis-( cplát kell szervezni. ( 5. Az elméleti kérdések megfelelői ieldolgozásának elősegítésére meg i teli indítani a párt tudományos' olyóirátát: a Társadalmi Szemlét. 1 6. Központi előadássorozatot kell’ ndítani a legfontosabb elméleti kér-! lések tisztázására, a Nagy Imre—! Losonczy-féle csoport által képvi- j >elt, a marxizmus—leninizmust meg-1 íamisító revizionista nézetek és j isztályáruló politika leleplezésére, I íz októberi események helyes, < marxista-leninista értékelésének1 «dolgozására; ezen előadások alap-® ián széles körben helyi előadássoro-; tatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és néhány ( lónapon belül össze kell hívni az jrszágos pártértekezletet a párt lelyzetének és feladatainak megtárgyalása, a pártmunka új tapaszta-’ atainak megvitatása a párt vezető szerveinek megerősítése és véglegerélíá'hnl Az Intéző Bizottság tagjai:
