Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-19 / 42. szám

1957. FEBRUAR 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG at Munkástanács, melynek egyetlen munkásvezetöje sincs Idestova két hónapja lesz, hogy megalakult a varsádi gépállomáson is a munkástanács, összetétele nem rossz, van benne traktoros, brigádve­zető, agronómus, műszaki vezető és adiminisztratív dolgozó. A munkás- tanács elnökségéről azonban nem le­het ugyanezt elmondani. A furcsa vé. letlenek folytán egyetlen fizikai dol­gozó, pontosabban traktoros került be a munkástanács vezetőségébe, de mint a későbbiekből majd kiderül, ennek is lejárt már a mandátuma. — Most pedig nézzük a részleteket. A gépállomáson ilyenkor úgyneve­zett házi munkákat végeznek, a dol­gozók többsége a szerelőcsarnokok­ban javítja a gépeket. Ez azutánalkal mat ad arra, hogy letárgyalják a gépállomás belső ügyeit. A legtöbb szó mostanában a tavaszi munkákkal kapcsolatban esik. De egyre több meg jegyzés hangzik el a munkástanács­ról, a munkástanács vezetőségéről is. Szita Ferenc traktoros például azt sérelmezi, hogy mint vezetőségi tagot nem hívták meg a munkástanács vezetőségi ülésére. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy ő az az egyetlen traktoros, aki helyet ka­pott a munkástanács vezetőségébe. De mivel a közelmúltban egy aikaiom­íj könyvek Az októberi események után ala­kult Gondolat Könyvkiadó már az első évnegyedben több, széles érdek­lődésre számottartó művet jelentet meg. Első könyve: Shaw: Fekete leányzó keresi az istent című műve már kapható. A soronkövetkező kiad­vány Thomas Mann Európa vigyázz című kötete, a gyűjtemény azokat a cikkeket és beszédeket foglalja ma­gában, amelyekben a nagy író 1932 és 1938 között a német fasizmus politikai és kulturális arculatát mutatja meg a világnak; A következőkben kiadják Koszto­lányi Ábécé című kötetet. Napvilágot lát a Gondolatnál Tóth Béla Magyar anekdotakincs című gyűjteménye a kiadó életrajzi sorozatában. Az első évnegyedben jelenik meg Graves Én Claudius és Claudius az isten című világhírű regénye. mai berúgott s a gépállomás személy, gépkocsijával karambolozott, úgy lát­ják a munkástanács vezetői, nem mél. tó munkástársai bizalmára. Az igaz hogy Szita Ferenc tettéért büntetést érdemel, de a szűkebb vezetőségnek jennek ellenére nincs joga őt egysze. 1 rűen kirekeszteni a vezetőségből. — j Egyedül azoknak a munkásoknak van joguk őt visszahívni a munkástanács ból, akik annakidején megválasztot- j ták. Ennyit erről. i Szolnoki István esztergályos pedig azt sérelmezi, hogy nem tudják mit csinál a munkástanács, mit intéz a dolgozók érdekében. Hogy miért nem tudják? Nincs aki tájékoz­tassa erről a varsádi gépállomás dol­gozóit, mert a munkástanács vezetői most már szinte kivétel nélkül vezető beosztású dolgozók. íme a nevük és beosztásuk: Deli János, a munkásta­nács elnöke, a gépállomás kötelékébe tartozik ugyan, de termelőszövetke­zeti agronómus. Molnár Lajos, a he­lyettese, a varsádi gépállomás hőgyé- szi részlegének a műszaki vezetője, tehát ő is keveset tud beosztásánál fogva a traktorosok közt élni. Lajtai Imre, a munkástanács titkára, bér­felelős. Kispál Dezső, vezetőségi tag, üzemgazdász, Vince László, vezető, ségi tag, beosztott mérnök. És végül Hajdú Sándor brigádvezető, akit nem is igen ismernek Varsádon és úgy mondják, minden szökőévben le­het vele találkozni. Ezek után nem véletlen, hogy a varsádi gépállomás munkástanácsának a vezetősége a megalakulása óta még egyetlen alka­lommal sem hívta össze a munkás- tanács valamennyi tagját megbeszé­lésre. És ezért az sem véletlen, hogy Pályázat növényházak tervezésére A Földművelésügyi Minisztérium jeligés pályázatot írt ki zöldséghajta. tásra szolgáló növényházak tervezé­sére. A pályázatokat április 30-ig kell beküldeni a Földművelésügyi Minisz. tóriumnak (Bp., V., Kossuth Lajos-tér 11.) a pályadíj tizenötezer, kilencezer, illetve ötezer forint, további öt pályá­zatot pedig kettő—kettőezer forinttal jutalmaznak. A részletes pályázati fel tételek írásban is bekérhetők a mi­nisztériumtól. a varsádi gépállomás dolgozói vannak a munkástanáccsal: úgy jó ha van, de ha nem vnlna az se lenne különösebb hiba. Mindehhez van néhány megjegyzé­sünk: A kormány vezetői már több alkalommal kinyilatkoztatták, hogy sokat remélnek a munkástanácsoktól. Támaszkodik a kormány a munkásta­nácsokra, segíti munkájukat, ugyan­akkor elvárja cserébe, hogy a mun­kástanácsok egyaránt képviseljék az üzem, az állam és a munkások érde­keit. Mj úgy gondoljuk, hogy olyan munkástanács, amelynek a vezetősé­gében nincs munkás, az nem láthatja el jól feladatát. Erre bizonyíték is van a varsádi gépállomáson: az hogy semmi kézzelfogható munkát sem végzett még eddig a munkástanács. No és még egy: a munkástanácsban nincs egyetlen kommunista sem. . A munkástanács vezetői hallani sem akarnak arról, hogy esetleg a párt- szervezet képviselőjét is meghívják üléseikre. Pedig ez nem jól van így A munkástanács, a gazdasági vezető, a szakszervezeti vezető és a pártveze­tők közösen, egész biztos, eredménye­sebben tudnák megoldani a gépállo­más előtt álló problémákat. Hogy mit javasolunk a varsádi gép­állomás munkástanácsának? Nekünk nincs jogunk meghatározni, hogy kik vezessék a munkástanácsot. Annyit azonban mondhatunk, hogy az a munkástanács, melyet csupa vezető beosztású és adminisztratív dolgozó vezet, nem lehet jó munkástanács. A többit a varsádi gépállomás dolgozói­ra bízzuk. HÍREK — A felsőnyéki földművesszövet­kezet is visszatérít tagjainak bizo­nyos összeget vásárlási visszatérítés címen. Értesüléseink szerint mint­egy 20—25 000 forintot fordítanak erre a célra. A szövetkezet múlt évi nyeresége körülbelül 14 000 forinttal meghaladja az 1955. évi nyereséget. . — Elhalasztották a szekszárdi volt illegális ifjúsági szervezet vezetője ügyének tárgyalását. Az új időpont még nem ismeretes. — Nagy érdeklődést váltottak ki az NDK-ból érkezett 50 köbcenti­méteres Simson motorok. Szekszár- don most megjelent egy 250 köbcenti­méteres Simson is, amelyet tulajdo­nosa 20 700 forintos áron vásárolt Budapesten. Értesülésünk szerint a teleszkópos, kardántengelyes motor bejáratási sebessége 60—70 kilomé­ter. — A paprika hazájában, Bogyisz- lón előszeretettel foglalkoznak ken­dertermeléssel is. A községbeli gaz­dák eddig összesen 120 hold kender termelésére kötöttek szerződést. — A törökországi demokrata kor­mánypárt törvényjavaslatot nyúj­tott be, amely meg kívánja tiltani a képviselőknek a szitkozód ást és a káromkodást. A javaslat célja, hogy a viták „magasabb színvonalúak” legyenek. — Négy községben: Varsádon, Kölesden, Kalaznón, Udvariban ala­kultak újjá a felbomlott termelőszö­vetkezetek a gyönki járásban az utóbbi időben. — 104 614 forintot és 69 125 darab cigarettát kapott a németkéri Uj Élet Tsz a múlt évben a két holdon termelt 28 mázsa 87 kg dohányért. — Ernest Dünisch hamburgi órásmester olyan órákat gyárt, ame­lyeknek sem a víz, sem az alacsony hőmérséklet nem árt. Dünisch vá­sárlóinak meggyőzésére karóráit nem páncélszekrényben, hanem jég­szekrényben tartja annak bizonyí­tására, hogy az óra még akkor is jár, ha ráfagy a jégre. A Dünnisch- féle órák ezenkívül teljesen vízhat­lanok és úszóknak, hegymászóknak, valamint sarkkutatóknak kiválóan alkalmas. — A Román Népköztársaságban a Mezőgazdasági Gépesítési és Vil­lamosítási Kutató Intézetben 1956- ban 88 új román és külföldi géptí­pussal folytattak gyakorlati kísér­leteket. Kipróbáltak 32 talajmeg­munkáló, 24 betakarító, 20 zootech- nikai és 12 energetikai gépet. A kí­sérletek alapján az idén 20 új gép­típus sorozatgyártását kezdik meg. köztük kukorica-vetőgép trágya­szóró, kukoricakombájn és más gé­pek sorozatgyártását. Visszaszerzik világhírnevüket a makói hagymakertészek A makói hagyma évtizedeken át híres világpiaci termék volt. A bérli, ni terménytőzsdén hosszú ideig „Makauer Zwiebel” néven állandóan jegyezték. A legnagyobb német és svájci export-import cégek évenkint 4000—5000 vagonnal kötöttek le be­Stefán Péter igazsága... A parhanton, a Stefán-család ta­karos kis háza a központban kiemelkedik a többi közül. Télen a szomszédok, a jó ismerősök itt szok­tak gyülekezni és megbeszélik a napi eseményeket, egybehangolják állás­pontjaikat. Nem utolsó sorban érdekli az aparhantj gazdákat, főleg a német anyanyelvűeket és a székelyek egy. részét, hogy a Stefán-család napjaink ban hogyan vélekedik a termelőszö­vetkezetről. Ebből következik aztán, hogy több aparhanti igazodott és iga_ zodik ma is a Stefán-család álláspont­jához ; : ; A dolog ott kezdődött, hogy az októberi események alaposan felkavarták Aparhanton is — csak­úgy mint másutt — a falu lakosságát. Az októberi eseményeket követően egész január közepéig az volt a köz­ponti kérdés, kell-e, lesz-e termelő- szövetkezet a községben. A falu la­kosságának a véleménye ebben a kérdésben megoszlott. Stefán Péterék csoportja azt az álláspontot foglalta el, hogy kell termelőszövetkezet a községben, mert a nagyüzemben job. ban lehet boldogulni. Egy másik cso­port, — főleg a székelyek, — pedig késhegyig menő harcot folytattak, hogy ne legyen szövetkezet a község­ben. De különben ez volt a helyzet a megye többi községeiben is. Voltak akik szövetkezetei akartak — ma is vannak ilyenek szép számmal, — de voltak és vannak olyanok is, akik hallani sem akarnak a szövetke­zetről. A fentiekkel kapcsolatban Stefán Péter, ez a józanul gondolkodó és nagyon okosan politizáló paraszt a következőket mondotta­„Aki egyéni paraszt akar lenni, azt hagyni kell, gazdálkodjon családjával úgy, ahogy akar, vagy ahogy tud. Tiszteletben kell tartani minden egyé nj paraszt elhatározását. De viszont elvárjuk, hogy az egyéni parasztok is hagyják békén azt, aki a termelőszö­vetkezet híve, ne próbálják befolyá­solni azt, aki úgy véli: a termelőszö­vetkezetben jobban tud boldogulni.” Igaza van. Véget kell vetnj annak, hogy egyik falusi parasztember, a másik egyéni dolgába beleavatkozik, ilyen vagy amolyan formában nyo­mást gyakorol gondolkodására. — Az egyéni parasztok boldogulásához is nyitva áll az út. És épp így megvan a lehetősége annak is hogy a dolgo­zó parasztok szövetkezzenek és így boldoguljanak. A kormány ezt az utóbbit sokkal jobban segíti, mint az előbbit, mert nem mondtunk és nem is fogunk lemondani falun a szocia­lizmus építéséről. N em lenne teljes ez a cikk, ha ezek után szó nélkül hagy. nánk: hogyan döntött Stefán Péter és családja. Négy esztendővel ezelőtt, amikor termelőszövetkezet alakult Aparhanton, családjával együtt első­nek lépett a közösbe. S a mozgalom­ban, a termelőszövetkezeti gazdálko­dásban nem csalódott. És bármennyi, re is rossz néven vették egyesek a községben, januárban is elsőnek lé­pett a szövetkezetbe. Kijelentette: — Őszinte és megingathatatlan híve va­gyok a termelőszövetkezeti mozgalom nak. — Igazsága van. lőle. Az így külföldre került tételek egy részét felszeletelték, szárították, majd lisztté őrölték és a hagymalisz­tet óriási haszonnal adták el az angol és az amerikai hosszú járatú hajós- társaságoknak, amelyek az 5—6 hó­napos tengeri utakon főzésre hasz­nálták fel. Az utóbbi években azonban fokoza­tosan visszaesett a hagymatermelés a makói körzetben. A rossz termelés­politika következtében évről-évre csökkent termelési területe. A hírne­ves makói hagymakertészek arra kényszerültek, hogy hagyma helyett gabonát és egyéb szerződéses nővé. nyékét termesszenek. így jutottunk oda, hogy súlyos hagymahiány lépett fel Magyarországon. Most, hogy kormányzatunk meg­szüntette a termelés kötöttségét, a makói hagymatermelők is szabadke­zet kaptak és már ebben az évben visszaállítják a régi termőterületet. A Szeged — Hódmezővásárhely — makói körzetben több, mint 20.000 holdon termesztenek hagymát, mégpedig a régi eljárással. A Makói Hagymakertészek Szövet­sége legutóbbi értekezletén elhatá. rozta, hogy az idén már nem adnak el szárított dughagymát más terme­lési körzetek részére, hanem dug- hagymakészletüket teljes egészében saját körzetükben használják fel. így biztosítják a régi márkás áru terme­lését a belföldi szükségletek ellátását és így szerzik vissza a makói hagyma régi hírnevét a világpiacon. Mindnyájunk felelőssége... — UGYAN MIÉRT MENT EL? Vajon miért hagyott itt bennün­ket? Sok szülő, pedagógus agyá­ban vetődik fel ma ez a kérdés. És mily semmitmondó, mily kevés meggyőző erővel hat, ha a külföld­re szökött gyermek írja: — kaland vágyból. Egyik, másik tesz hozzá mást is: szakmát akar tanulni, akkor visz- szajön, no meg valami lány miatt. Mind e megállapítást, ismert tényt csak rögzíti az alábbi beszél­getésem egy olyan, lélekben meg­tört apával, aki így vesztette el fiát. Hirtelen, kurtánfurcsán, s mégis előre várhatóan. KI A HIBÁS EBBEN? Ezen tű­nődünk most az apával, Major Mátyás bonyhádi lakossal. Ki lehet a hibás abban, hogy fiának har­madszorra sikerült átlépni a ha­tárt, örök bizonytalanságban hagy­ni felőle a családot, apát, anyát. Ki a hibás abban, hogy a családi hegemónia, további fájdalmas epi­zódokat szenved, újabb tragédiát ígér. Az apa. Major Mátyás erről így beszél. — Az elszökött fiam öccse, 9 éves, már ő is érzelmeink­kel játszik. Az egyik este az anyja még nem volt otthon, azt mondta; — elbújok, legyetek mindnyájan szomorúak; Ha anyu hazajön, mondjátok neki, hogy elmentem, legyen ő is szomorú. Nem, ezt szívfájdalom nélkül nem lehet elmondani. Lehet, hogy a 23 bonyhádi gimnazista szülei közül nemsok sajnálja ennyire fiát, leányát, de ez is valószínűtlen. Az azonban biztos, hogy a Major gye­reknek nem sok oka volt elmenni, hisz szemefénye volt a családnak, s tegyük hozzá, megérdemelten. S mégis. — Mindent megkapott — mondja az apa — amit kért, s amit nyújtani tudtunk neki. Vala­mi örökség, mintegy 1200 forint teljes összegét ő kapta, cipő, ruha, kabát, bőrkesztyű alakjában. A to­vábbiakban karórát kapott s előre bocsájtva egy fényképezőgép bir­toklása is a közeljövőben. ÉS MÉGIS ... Elment, itthagyott mindent... Még a Zsuzsát is. Ter­mészetesen ma már 16 évükkel, fiataljaink, az első szerelem kü­szöbén, vagy még tovább érzik ma gukat. Itt már csak az volt a hiba, hogy a kis Zsuzsa zsidólány volt, s az ellenforradalom szele újra fel­élesztette az antiszemitizmust, ami azelőtt is meglehetett. Meg lehe­tett, mert az ifjú Major, aki 8 esztendeig első tanuló volt, az utób­bi időben mind több egyest hozott haza. Az otthoni beszélgetésekből aztán kitűnt, hogy e kapcsolat miatt. Mikor kihívták felelni, s az egész osztály gúnyos nevetése hang­zott, nem volt hajlandó felelni még amit tudott, azt sem. Sok minden összejött tehát, s a szenvedő fél a szülő. S mit mond az apa? — Nem tud az ember okos lenni — mondja —, de feltétlenül hibás az iskola is, ahol nem tudtak e ká­ros hangulat ellen tenni semmit. A szülő és az iskola összefogása nél­kül pedig lehetetlen fiataljaink éle­tét a rendes mederbe igazítani. Az anyáról ne is beszéljünk. Azóta nincs egy nyugodt éjszakája. És nem is csak erről az egy csa­ládról van szó Bonyhádon és a já­rásban. Hasonló értelemben írha­tunk a többiekről is. Részletesen mindegyikről nem kívánunk írni, de az eddig leírtak is bizonyítják: valamit tenni kell, mégpedig szülőknek és a pedagó­gusoknak kell összefogni s az ifjak lelkében beállott törést, okos, tü­relmes szóval, emberséges tettek­kel igyekezni begyógyítani. NEM KÖZÖMBÖS azonban az sem, hogy az ifjúság miként áll e kérdéshez. — Az ábrándok az élet megrontói — mondja a közmondás. Nem egészen pontos ez, de annyi­ban igaza van, hogy a realitás ha­tárait túlhaladó várakozás súlyos csalódásokat okoz az embernek, melyet egy életen át nem hever ki. Meggondolandó tehát, itthagyni mindent, ami eddig jó volt, felcse­rélni a bizonytalannal; búskomor­ságba, kétségbeesésbe dönteni szü­lőt, pedagógust egyaránt. Veres Péter még 1930 májusában írt egy verset, amelyben már ak­kor — közbevetve összehasonlítha­tatlanul nehezebb helyzetben — arról ír a hazafiak számára: „ Én nem mehetek el innen soha se­hova .. AZ IGAZI HAZAFISÄG most nyilvánulhat meg igazán, s ki le­het ennek fegyverhordozója, ha nem a fiatalság, összefogva az öre­gekkel, a tapasztaltabbakkal. S mit tanácsolnak ezek az utóbbiak? Csak a vers további soraival felel­hetünk: „Hogy szép-e a mi hazánk, szebb-e mint másoké, nem tudom, nem is keresem... ... gondjaim lehúznak a földre, vágyaim felemelnek a felhők fölé. ... ide kell hoznunk mindent^ ami szép, ami jó, ami nemes és érdemes.'' Van ennél szebb cél, melyért ifjú szív gyorsabban verhet? Le­het-e kalandvágy s bármi, mely el­homályosíthatná ezt a célt? S ha átgondoljuk haladó hagyománya­ink nagy embereinek életét, nem ők is ezt tették-e? Csak mi legyünk, akik nemcsak a hazát, hanem példájukat is el­hagyjuk? Velük együtt kell mondanunk és cselekednünk: „Én nem mehetek el innen soha — sehova.. Nem azért, mert parancsolja va­laki, hanem mert a múlt, a jelen, s a jövő, a rög ide köt. Szalai Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents