Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-17 / 41. szám
iss;. SSBRUÄR 17. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG Nevessünk , ... 5 Mamák, ha találkoznak... Az egyik alacsony, a másik ma gas. Éppen a piaci bevásárlással vé- geztek. Az egyik tejfelt vett> a másik sárgarépát, meg zöldséget. Mindegyiknek csinos eladósorban lévő lánya van, nevüket csupán azért nem írom meg pontosan, mert nem akarok senkinek sem reklámot csapni a férjhezmenéshez. Talán mondani sem kell, nem a tejföl és a sárgarépa árán vitatkozna^ hanem elpanaszolják egymásnak, hogy mennyire eljár az idő felettük, már férjhezmenő lányuk van és hát hol van már a régi fiatalságuk, amikor hajnalig ropták a táncot, meg az — udvarlók. Ezután pedig szóba kerülnek az el adósorban lévő lányok. Persze kiderül, már mindegyikre mondták, hogy nincs nálánál szebb ebben a városban. t — Tudod, Sárikám, az én lányom már 16 éves korában férjhez mehetett volna. Komoly udvarlója volt... A Selyemtenyésztő Vállalatnál valami instruktor, vagy micsoda. — Az én lányomnak is annyi a kérője, hogy nem győzi elutasítani őket. Válogat a Mancikám ... Persze, ha teheti. Neki is volt egy nagyon komoly. Mondtam is, hogy ne szalassza el. De hát a Mancikám azt mondta, hogy neki nem kell olyan férj_ ha akármilyen csinos is, meg jól kereső is, amelyiknek hiányzik a bal hüvelykujján a köröm. Fodorné, a magasabbik, erre csodálkozni kezd: — Micsoda érdekes véletlen. Az én Sárikám kérőjének is a bal hüvelyk- újjá hiányzott. De annak Varga Tibor r volt a neve. Magas, barna, szép szál legény. — Varga Tibor? Ez lehetetlen. Az én lányom kérője is Varga Tibor volt Lovaskocsik sorakoznak a vasútállomáson a hosszú cukorrépahegyek mellett. A kocsik ugyancsak meg vannak rakva. Az átvételre még várni kell, a szekeresek ott topognak, beszélgetnek, vagy éppen reggeliznek a kocsisor mellett. Beszélgetnek az időjárásról, latolgatják, hogyan veszik át a ré- , pát, számtalan beszédtéma akad ilyenkor, ha valamivel agyon kell csapni az időt. Négyen-öten támasztják az egyik kocsi oldalát, egy másik ott táb-lábol a lovak mellett. — Vigyázz Gyula, mert rugós a ló — szól neki oda az egyik kocsitámasztó, nyilván a lovak gazdája. Amaz azonban nem ijed meg, nyugodtan megsimogatja a ló orrát, megveregeti a nyakát, végigsimít az oldalán, a farán, majd le a combján. A ló felemeli a fejét, hátracsapja a füleit, de nem rúg mégsem, eltűri magán az idegen kezet. Ezen a jeleneten újabb beszédtéma indul, mégpedig a lovak természetéről, i „bogarairól“ — mert a legtöbb lónak van valami „bogara“ akárcsak a véD Magyar óra folyik az egyik iskolában A tanár a magyar nyelv kifejezőkészségét magyarázza a tanulóknak. — Tanár úr kérem — áll fel az egyik gyerek. — Az én papám több országban is járt, tud beszélni némét, olasz és francia nyelven, ö azt mondja, azoknak a nyelveknek sokkal gazdagabb a szókincse, mint a miénknek. Valóban így van ez? — En vitába mernék szállni a papáddal — válaszol a tanár. — Kevés olyan nyelv van a világon, mint a magyar, amely egy fogalmat olyan sokféleképpen tudná kifejezni. De lássunk egy példái: valaki meghal. A francia ezt így fejezi ki: il est mórt. A magyar pedig: ahány mesterség van, csaknem mindegyiknél ki lehet fejezni a mesterséghez tartozó ^ kiás szavakkal. Mondjátok csak a mes— Mancalné is csodálkozik, de azért tudomásul veszi, hogy a „komoly” kérő mindkét helyen azonos volt. így aztán nyel egyet és igyekszik másra terelni a szót: — De hogy milyen pimaszok ezek az emberek, az nem közönséges. Annyi mindent összepletykáznak, hogy még kitalálni is sok lenne. Szegény lányom már sírt is mérgében. Amikor az a katonavőlegénye volt, eljött a szabadsága alatt hozzánk és hát szegény gyereket küldjük el a szállodába éjszaka? Ott aludt nálunk. És a szomszéd Kovácsné mindjárt azt mondta, hogy ő ilyet nem engedne meg. Pedig ha valaki vigyáz rá én vigyázok, meg hát ismerem én annyira a lányomat. — Sose törődj az ilyennel édesem. Tudod, a mi időnkben is mennyi mindent beszéltek rólunk. Nekem is mondták már, hogy minek engedek ennyi udvarlót a lányomnak, meg miért engedem meg, hogy egy férfivel üljön a sétakertben, de én erre csak visszanevettem nekik: „Aki jól neveli a lányát, annak nem kell félni semmitől és egy mama csak örülhet annak, hogy ha rajonganak a lányáért. Legalább nem marad pártában ...“ Még egy kicsit büszkélkedtek a lányukkal, akiket nevezzünk csak egyszerűen Mancikának és Lidikének, nehogy megtudják a valódi nevüket. Dehát nem sokáig, mert mindkettő mamának „sietnie kell“: — Délelőtt 10 órára kell mennem a Mancikámmal — így Fodorné. — Megyünk a kozmetikushoz, mert ő rendszeresen ápolja magát és hát ma este megint jön a vőlegénye. Az g. hajós. Két hónapja ismerték meg egymást, amikor a Mancikám hajóval utazott Budapestre és hát ilyen nagy szerelem lett belőle. — Jaj_ én is megyek, lelkem. Nekem meg 11 órára kell mennem. Megyünk a Lidikémmel a varrónőhöz, mert új ruhát csináltatunk neki. Egy szép bársony ruhát. Vasárnap utazik embernek — arról, hogyan is kell tulajdonképpen a lóval bánni. — En azt mondom, sokan csikókorában rontják el a lovat, akkor lesz csökönyös, az is olyan, akárcsak a rossz gyerek — ezzel kezdi a „tapasztalat- cserét“ az egyik, amelyből aztán hosszú diskurzus kerekedik a lólelkek rejtelmeiről, a lovak „gyenge oldalairól“. Felér a beszélgetés egy módszertani előadással, vagy vitával is. Gazdaemberek, nem egy ló passzusa megfordult már a kezükben, eléggé kiismerték magukat a lóval való bánásmódban. — Volt egyszer egy olyan lovam, — kezdi az egyik —, ha megálltunk és meggondolta magát, nem akart elindulni a szenteknek sem. Nemsokkal azután, amikor megvettem, tapasztaltam. A gazdája nem mondta, milyen természete van a lónak. Mentünk a határban, megálltunk kereket kötni. A ló egyszer csak meggondolta magát, nem indult el. Biztattam szépen. Na, gyüe, aztán elővettem az ostort Először a szíjjal, utána a nyéllel, de hasztalan. Csak topogott, de nem indult el. Mi a francot csináljunk vele? A sógor közben meglátott az út szélén egy kéve rőzsét. — Na, várj csak térségét és próbáljunk ráfelelni, hogyan hal meg. Egyik diák is, a másik is felnyújtja a kezét. — A suszter! — A suszter eltalpal. — A kovács! — A kovács elpatkol. — A kubikos! — A kubikosnak könnyű lesz a föld. — A lámpagyújtogató! — A lámpagyújtogatónak az örök világosság fényeskedik. — Az üveges! — Az üvegesnek a szemei üvegesednek meg. — A hajós! — A hajós boldogabb hazába evez. — A búvár! a vőlegényéhez Kaposvárra, mert az ott lakik és hát elegáns akar lenni. Nagyon kényes a Lidikém a ruházatára, nem vesz fel mindenféle hilmi- holmit... A két mama elbúcsúzik, még meg is puszilják egymást. Mancalnét a Lidiké így fogadja otthon: — Juj, anyukám. hol voltál ilyen sokáig. Tudod, készülődnünk kell, de én úgy félek... — Nem baj, kislányom, majd átesel rajta. de az apádnak egy szót se szólj róla, mert akkor elvesztünk. Tizenegykor pontosan bekopogtatnak a „varrónőhöz1’ a cégtáblán azonban nem az volt, hogy X Y varrónő, hanem a város „gesztenyesütő nénije“ lakott ott. Bekopogtatnak az előszobába, kiszól a néni: — Üljenek csak le egy kicsit, mindjárt végzek és jöhet a Lidiké. — Jaj, de nénike, én nagyon félek, nekem még sosem volt ilyenben részem. — Bízd csak a „gesztenyesütő nénire“, Látod, a Fodor Mancika is most van itt először. Fájt valami, Mancikám? Ereztél valamit? Ugye ügyes keze van a néninek? Ma kérem már nincs olyan, hogy egy lánynak gyereke szülessen. Erre Mancika kidugja a fejét az ajtón. Arca fehér és vörös színt ját" szik és csak ennyit mond: — Tényleg ügyes keze van a néninek. Ezután kijön a mama is, Fodorné és amikor megpillantja Mancalnét nyakig vörösödik. „Csókollak — hebegi meglepetten. — Talán a Lidikének is ... a Lidikének is ... kelése van?" — I-igen — hebegi vissza ugyanolyan meglepetten Mancalné. Mint mondottam, nem írtam pontos neveket. Nem akarok senkinek sem reklámot csapni a férjhezmenésé- hez... Boda Ferenc — mondta. Mindjárt elindítjuk ezt a dögöt ülj csak fel a kocsira. Én felültem, a sógor meg a ló hasa alá rakta a rozsét és meggyújtotta. A rőzse ropogni, égni kezdett, a sógor felugrott a kocsira, aztán a ló megindult vágtában, ketten alig tudtuk tartani a gyeplőt. .. Azután már mindig elindult az én lovam az első szóra. — Velünk is történt hasonló eset — kezdi egy fiatal legény is. — Nekünk is volt egy csökönyös lovunk, az sem akart sokszor elindulni. Egyszer csökö- nyösködött, nem akart elindulni, apám éppen cigarettára gyújtott. Felemelte a ló farkát, alányomta a parazsat, attól aztán az is elindult — Hát én hogy voltam — kezdi egy alacsony, mokány ember, miközben feljebb taszítja fején a báránybőrsüveget. — Vettem egy lovat, valamikor kordésló volt... alföldi ló __az meg sehogysem ak art felmenni az emelkedőre. Amikor kaptatóhoz értünk, megállt. Azt sem lehetett elindítani. Mit csináljak vele? Fogtam hamar, megfordultam a kocsival, aztán úgy curukkoltattam fel az emelkedőre ... B. I. — A búvár örök álomba merül. — A kalauz! — A kalauz eléri a végállomást. — Az író! — Az író kezéből kihull a toll. — A színész! — A színész letűnik az élet Színpadáról. — Az ügyvéd! — Az ügyvéd megkapja az apellálha- latlan végzést. — A boldogtalan! — A boldogtalan megboldogul. — A szerelmes! — A szerelmes utolsót sóhajt. — A futballista! — A futballista utolsót rúg. — Az anyós! — Az anyós az örök hallgatás honába költözik. ÉLETTAPASZTALAT — Túlkeveset keres ahhoz, hogy a lányomat eltarthassa — mondja az apa a kérőnek. — De azért csak vigye én is így jártam valamikor. BIZTOS3 AMI BIZTOS Nápolyban egy közkonyhára be- megy egy éhenkórász házaspár s egy borjúszegyet kémek. Amikor a pincér a borjúszegyet odaviszi az asztalukhoz, az asszony leejti. Elkezd sivalkodni. — Jaj, megeszi a kutya! Csakugyan ott settenkedik az asztal mellett egy kóbor kutya. A férj azonban megnyugtatja az asszonyt— Dehogy viszi. Ne félj drágám — ráléptem. ÓVATOSSÁG Mari néni éjjel felébred, zajt hall a baromfiól felől. Nyomban felébreszti a mellette horkoló hites urát. — Apjuk, nézzen má ki az udvarra. Nem muszáj kimenni, csak a szeme fordujjon ki. NEM MINDEGY — Édesanyám, elvigyem a levelet a postára? — kérdezi Jancsika az any. jótól. — Ne menj kisfiam, ilyen időben még a kutyát is kár lenne kikergetni. Majd elviszi apád. A HITETLEN A falu legpletykásabb vénasszonyát temetik. A pap azzal kezdi a gyászbeszédeti — Elhunyt testvérünk előtt megnyíltak immár a másvilág titkai... Ekkor a gyászolók közül megszólal egy hang: — No hiszen. aki egész életében nem tudott titkot tartanig arra nem bízzák a másvilági titkokat. A napokban meglátogattam egyik barátomat. Régi ismerősök va. gyünk. s kicsit feszélyezetlenül beszélgettünk, „udvarolva’’ egymásnak, ahogy ez régi ismerősöknél szokás, valamikori élményekről beszélgetve a legénykorról, amikor még ezt mondtuk, hogy sikerült fel. harapnunk egy új kislányt, aki egy kicsit más, mint az eddigiek voltak. Szóval beszélgettünk a régmúlt idők ről. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy már 5 is nős, s egy kicsit sem irigylem a dolgát. Férfiak között az a mondás járja, hogy minek legyen neki jobb dolga, mint a többi nős embernek.) Beszélgetésünkbe aztán bekapcsolódott a felesége is, s amikor barátom kiment, arról panaszkodott, hogy semmit nem segít otthon a háztartásban ... Meglepő. Én mindig úgy ismertem ezt az embert, hogy jó férj lesz belőle. Ezek szerint valószínű' hogy tévedtem. Vagy talán mégsem? Ki tudja?... Mindenesetre a felesége panaszkodott, hogy aznap éppen mosott és a ba_ rátom nem segített neki semmit. Pedig nagyon elkelt volna a segítség. A mosóteknőn ugyanis nincsen lyuk, amelyen a vizet kiengedhetné, s egy nőnek mégis csak nehéz egy vízzel telt mosóteknőt cipelni. No, meg egy-két vödör vizet is hozhatott volna. En nem akarok vitába szállni az asszonyokkal, mert úgyis ők győznének ebben a vitában (asszonyokkal feleselni ugyanis lehetetlen) s egyéni véleményem is az, hogy min_ denkit mentsen meg az „úr” az asszonyokkal való összetűzéstől, mert rég rossz lesz annak a férfinak, aki velük kikezd. Én sem akarok kikezdeni, csak a barátomat akarom megdorgálni (nem azért persze, hogy az asszonyoknál behízelegjem magam) és egy kicsit az asszonyoknak is oda óhajtom mondani a véleményemet. A férfire azt mondják, hogy férfi, s arról ismerik meg, hogy ő viseli A Szovjetunió általános hadjáratot indított a rendzavarok, részegek és ren- detlenkedők ellen. Mint a kazahsztáni Pravda közli, a napokban a milícia huligánkodás miatt őrizetbe vett egy újságírót, egy főiskolai hallgatót, egy főmérnököt és az egyik minisztérium főtisztviselőjét, mert az utcán botrányt okozA TOLVAJ FIA — Mi akarsz lenni, fiam? — Atyám ujjlenyomataiba lépek. £ A HÁZASSÁGKÖZVETITÖNÉL — Milyennek látja ön ezt a két meny asszony jelöltet ? — Hm.... A hosszú rettentően egyszerű, a kisebbik pedig egyszerűen rettentő. EGY KIS MATEMATIKA — Nem igaz kérem, hogy a dohány_ zás árt. Én mindig elszívtam naponta 20 25 cigarettát és mégis ötven éves vagyok. Az lehet. De ha nem dohányzott volna, mint én, akkor most maga is hatvan éves lehetne, mint én. BIZTOS ORVOSSÁG Kapitány úr, igaz. hogy nincs biztos szer a tengeribetegség ellen? — Dehogy nincs. Egész egyszerű ag orvosság összetétele. Tegyen egy fémpénzt a fogai közé, szorítsa össze a száját és tartsa ott a pénzt mindaddig amíg a hajón van. MILYEN ÉRZÉS? Gibson házassági ajánlatot tesz Hannának: — TJgy-e, Hanna, ön nagyon gazdag? — Igen, egy millióm van. — Akar a feleségem lenni? — Nem. — Azt úgyis tudtam. — Akkor miért kérdezte? — Hogy megtudjam, mit érez egy férfi, amikor egymilliót veszít. MEGMENTETTÉK — Ki az hölgy? — Előbb a cirkuszban volt s az oroszlán ketrecében énekelt. — És miért hagyta abba? — Az állatvédő egyesület közbelépett. a kalapot. A kalap a családban az íratlan törvény szerint a hatalom jele, tehát a hatalom a férfié. Egy joggal, hatalommal rendelkező valaki viszont nem állhat neki a nagymosásnál vizet hordani, várni az asszony parancsát hogy mit tegyen félre az útból, mit segítsen. — Az íratlan törvény szerint valahogy úgy van, hogy az asszony várja a férj kérését, vagy ha úgy tetszik parancsát, hogy mit csináljon. Ég a férfiak szerint, ez így van helyén. Nem a férjek iránti szolidaritásból mondom ezt, hanem a természet rendelése. és a sok éves hagyomány alapján. Tehát, ha egy családban vita támad azon. hogy ki vigye ki a vizet a mosóteknőből, ez a férj kötelessége-e vagy sem, én azon az állásponton vagyok, hogy ez nem a férj feladata. Valahogy úgy van, ha az ember először nagyon szótfogad, akkor később már nem lehet visszatáncolni a parancsteljesítés elől. — Mert ha az ember elhamarkodva szótfogad, amikor azt parancsolja neki az asszony, hogy keverd meg a rántást, akkor a következő parancs már az lesz, hogy mosd fel a konyhát és ezt követi, hogy moss pelen_ kát (még szép, hogy nem a férfival szoptatják meg a gyereket). No, de azt se akarom mondani, hogy a /érj otthon semmit ne segít_ sen. Különösen ott, ahol a feleség is dolgozik. Neki is megvan a kötelessége, hogy mit kell tenni a ház körül. (FavágáS' tűzrakás és egyéb, az asszonyok tudnák sorolni tovább is...) ÉS' hygy ki vigye ki a teknőt nagy mosáskor? Erre csak annyit merek ajánlani, hogy a barátom járasson lyukat a teknő aljára, ha nem akar családi veszekedést minden mosásnál. Szereltessen csapot a konyhába ... Igaz, hogy ez sokba kerül, de áldozat, az áldozat. Ha így nem hozza meg az áldozatot, akkor hordja a vizet vödörben és mosóteknőben... ni—gé tak. Az új kormányrendelet értelmében a négy férfit rendetlenség, részegeskedés és békés járókelők molesztálása miatt 15 napi utcaseprésre ítélték. A rendelet ugyanis kimondja, hogy csendháborí- tásért és botrányokozásért 15 napig terjedő közmunkára lehet elítélni a bűnöst. TAPASZTALATCSERE... Nem „szegény“ a magyar nyelv Mindenhogyan áldozat Részeg volt? — Söpörjön utcát!
