Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-16 / 40. szám

1957. FEBRUAR 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Mezőgazdasági Igazgatóság ügyelem! A kajdaesiak sürgős választ várnak Már a szomszéd községben hallottuk, hogy Kajdacson nagy zűrzavarok vannak. Csütörtökön, mihelyt észrevették a falubeliek hogy taxival érke­zett kiküldött a tanácshoz, ■pillanatok alatt összeverődtek vagy 15—20-an és „megrohanták” a kiküldöttet: — Mi lesz a földjeinkkel, mi ragaszko­dunk a régihez — rukkoltak elő kérelmükkel a dolgozó parasztok. A kikül. dött nevezetesén Lakos József, a paksi járási tanács mezőgazdasági ősz tályvezető elég indulatos hangon magyarázta meg a dolgozó parasztoknak, hogy szó sem lehet kérelmük teljesítéséről, mert az törvényellenes lenne. Ezután a dolgozó parasztok lógó orral nagy káromkodással elvonultak a tanácsházától. Arról van szó, hogy Kajdacson az elmúlt év elején tagosítottak a helyi Búzakalász Tsz-nek mintegy 400 holdat. A tagosítás több, mint 100 becsületes jól gazdálkodó földhöz juttatott dolgozó parasztot érintett■ Őket akkor úgy, ahogy kártalanították. Ennek ellenére elégedetlenek voltak, s elégedetlenek ma is. Részben a tagosítás miatt, részben pedig azért, mert önhibájukon kívül most azt beszélik róluk, hogy önkényes földfoglalást hajtottak végre. Az történt ugyanis, hogy azokban az októberi zűrzavaros napokban a dolgozó parasztok, miután megtudták hogy a Búzakalász Tsz feloszlott elmentek a tanácshoz és megkérdezték, nem kaphatják-e vissza régi földjeiket. Ekkor valaki, — most már nem lehet megállapítani, hogy ki de hivatalos ember — azt a választ adta nekik, hogy mivel a tsz-nek úgy sem kell a betagosított föld, menjen mindenki nyugodtan szántsa fel és vesse be azt a földet, ami korábban az övé volt. A dolgozó parasztok­nak sem kellett több. Ki-ki a maga, illetve tsz földjén elvégezte az őszi munkákat. Az októberi zűrzavaros napok elmúltak. Az ellenforradalmárokat szét verték a több, mint 100 becsületes dolgozó paraszt pedig azon problémá- zik, hogy learathatja-e ,amit elvetett, vagy ha nem megkapja-e a munka­díjat és a vetőmagot. / Ezek a tények. Még talán annyit az említett 400 hold betagosított földdel kapcsolatban: most nincs gazdája, egyetlen helybeli termelőszövet­kezetnek sem kell, de viszont eredeti tulajdonosai sem kaphatják vissza, mert a rendelet szerint a nagytáblát nem lehet megbontani. Most az a kér_ dés hogy milyen választ adjon a helyi tanács a dolgozó parasztoknak, és mit csináljon az említett betagosított földekkel. Jóllehet az említett eset speciálisan kajdacsi probléma. De biztos, hogy hasonló van máshol is a megyében. Ezért ezúttal kérjük a Mezőgazdasági Igazgatóságot, a le­hető leghamarabb adjon választ az említeti kérdésre a Népújságon keresztül. \ A Fortuna szeszélye... Erősödik 3 Hány, de hány ember sóhajt fel, ami­kor anyagi természetű dolgokra terelő­dik a szó: „Csak már kihúznák egyszer azt a kötvényt“. — Hát ne legyen dühös az emher — mondja —, és hosszú számoszlopokat mutat a noteszében. Még soha nem húztak ki, még csak névértékben sem. Hogy nem tud rúmmosolyogni Fortuna istenasszony! Már valósággal delírium- ban vagyok, amikor egy-egy húzásra sor kerül... Vannak ismerőseim; akik nem hajlan­dók behódolni a sors előtt. Hétről-hétre töltik ki a totószelvények hasábjait, hogy utána rezignáltan iállapítsák meg: —- Csak nyolc találatom volt. .. Na, majd legközelebb . . . akkor biztos tizenkettes lesz. — Így megy ez már évek óta. Mindhiába, a szerencse csak nem akar­ja megkörnyékezni őket. Vannak ismét mások, akik az új nap­felkeltét várják. — Majd megpróbálko­zunk a lottóval. Hátha az majd sikerül, hoz néhány ezrest (vagy hátsó gondolat — tízezrest) a házhoz. Ez viszont „a jövő zenéje“. i Fortuna viszont szeszélyes. Legtöbb­ször azoknak fordít hátat, akik annyira számítanak rá, inkább azokra mosolyog, akik beletörődnek abba, hogy sosem lesz szerencséjük az életben. Ilyesmi is előfordult már, éspedig nem is ritkán. Legutóbb az egyik ismerősömmel. Pedig egyáltalán nem is számított a szerencsére. Megkereste havonta az 1100—1200 forintját, azt mondanom sem kell, hogy sokszor úgy élt — a szólásmondás szerint — mint Toldi Miklós lova. Ráadásul csaknem egy évet töltött kórházban, szanatóriumban. 0 maga sem számított arra, hogy esetleg nagyobb pénzösszeghez jut, amíg . . . Egyik este találkozom vele. Látom rajta, hogy valahogyan más, mint az­előtt. — Mi van veled, Péter? — kérdezem tőle. Ö is kérdéssel felel: — Tudod, hogy egy hónapon keresz­tül milyen szegény ember voltam? — Ilogy-hogy? Nem értem, mit akarsz mondani. —- Alighanem nyertem huszonötezer forintot. — Nyertél? Mikor? — Most, hogy újévkor sorsolták a III. Békekölcsönt. Tudod, délelőtt be­szélgetünk a szerencséről, azután utána valahogyan eszembe ötlött, hogy meg kellene nézni a nyereménylistát. Délután átszaladtam a Takarékpénztárba és meg­néztem a listát. Mindjárt a legelején volt a számom. Tudod, úgy vagyok most, kételkedek benne, hogy nyertem. A kötvényem ugyanis otthon van, csak a számokat írtam le. Hátha véletlenül eltévesztettem a számot? — Akkor adj fel táviratot, küldjék 'tel a kötvényeket. — Nem, inkább hazamegyek holnap és elhozom... (Azt mondani sem kell, hogy munkahelyén még délután híre futott: „Varga Péter huszonötezer forin­tot nyert“) Másnap csakugyan hazautazott és este már jött is vissza, összetalálkoztunk a vonaton — jómagam is éppen utaztam. Kérdezem tőle, mi az eredmény. — Csakugyan nyertem, — mondja. — Tudod, hogy most egészen más ember­nek érzem magam. Tudod, mennyit se­gített rajtam ez az öszeg? Nagyon sze­gény ördög voltam eddig... Gazdag ugyan most sem leszek, de egy kicsit össze tudom magam szedni. Először is felruházkodomr Néhány ezrest belefek­tetek valamibe, ami majd hasznot hoz. Gondolnom kell a jövőre is .Azért azt is megengedhetjük magunknak, hogy áldomást igyunk. — Kérek kétszer két decit — szól az éppen odaért étszolgálatoshoz. Ezt a kérést aztán többször megismé­teltük, amíg Szekszárdra nem értünk. Az vesse ránk az első követ, aki ezt nem engedte volna meg magának. B. I. A nagyszokolyi gazdák pár évvel ezelőtt határozták el, hogy megpró­bálják a közös gazdálkodást, ter­melőszövetkezetet alakítanak. Az el­múlt évek alatt hol jobban, hol rosszabban gazdálkodtak. A tavalyi évben nem éppen a lenini szövetke­zeti elv szigorú betartása révén több családot vettek fel, akik az­után az ellenforradalom hatására ki­léptek. A több mint 70 családból 37 maradt a nagyszokolyi Béke Ter­melőszövetkezetben. A napokban, mikor Nagyszokolyon jártunk, ép­pen igazgatósági ülésre jöttek össze a tagok. — Ennek a 37 családnak — mon­dotta Teszler Vendel, a termelőszö­vetkezet elnöke — az a véleménye, hogy munkájuk után a szövetkezet biztosítja a gondtalan megélhetést. Természetesen ezután másképpen fogunk dolgozni, gazdálkodni, mint eddig és a vezetőség munkájában is lesz változás. Azelőtt sajnos előfor­dulj hogy az elnök és egy-két ve­zetőségi tag megbeszélt valamit és döntött a termelőszövetkezet tagsá­BELFÖLDI HÍREK Több szövetkezetben felkészültek a mosógépek gyártására és ebben az évben összesen ötezeret készítenek. A Soproni Vasipari és Szerelő KSZ-ben már gyártják a kézimeghajtású mosó­gépet amelynek hatszázhetven forint az ára. A Budapesti MIRKÖZ KSZ is gyárt mosógépet ebben az évben. A Fém- és Vastömegcikk KSZ-ben ötletes, egyszerű mosóedényt szer_ késztettek, ami ugyanazt a munkát végzi el, mint a mosógép. A mosó­fazékban alul ügyes találmánnyal üres teret képeznek, ahonnan három csövet vezetnek ki, amelynek teteje szűrőszerű. A mosófazékba rakott szappanozott ruha a tűzhelyre vagy gázra téve félóra alatt felforr. A hő hatására a csövek rezgésbe hozzák a vizet ugyanúgy, mint az elektromos mosógép vibrációs készüléke. A víz paskolni kezdi a ruhát amely a moz. gás következtében megtisztul. A gé­pet helyettesítő mosófazék ára két. száz forinton alul lesz és ha elegendő anyag kerül hozzá, tömegesen gyárt­hatják. Ebben az évben öiezret-tíz- ezret is készíthetnek belőle. A Szövetkezetek Országos Szövet­sége az elmúlt években rendszeresen lehetőséget nyújtott a földművesszö­vetkezeti elnököknek a szövetkezeti, pénzügyi és szervezési tudnivalók el_ sajátítására. Az októberi események következtében a budatétényi elnök­képző iskola ideiglenesen beszüntette munkáját. Most, február végén azon­ban ismét megnyílik. A tanfolyamra behívottak nagyrésze a tagság által megválasztott új elnökökből áll. * A tokaji községi tanács a megyei tanács javaslatára elhatározta, hogy bormúzeumot létesít. A boráról világ_ hírű település ugyanis számos emlé­ket őriz a szőlőkultúrával, s a borter­meléssel kapcsolatban. A tervezett múzeumban a több évszázados szőlő­présektől a mai korszerű szőlészeti gépekig bemutatják a Tokajban hasz­nált felszereléseket. Az aszukészítés módját, tárgyak, fényképek, rajzok, térképek szemléltetik Tokaj szőlészeti emlékeit és ezzel kapcsolatos törté­nelmi és néprajzi vonatkozásokat. Az anyaggyűjtés máris megindult, s a megnyitásra, a tervek szerint még ez évben sor kerül. • A MEDOSZ megyei központjaiban, a mezőgazdasági üzemekben dolgozó üzemi bizottsági elnökök részére ak­tívaértekezleteket tartanak. Az érte­kezleten a SZOT plénumának beszá­molóját és határozatait tárgyalják meg. A megyei aktívaértekezletek után a MEDOSZ alapszerveinél az üzemi bizottsági tagok és aktívák ré­szére lesznek hasonló megbeszélések. A MEDOSZ vidéki aktívaértekezle. teit március 1-ig mindenütt befejezik. gát érintő ügyben. Ezután máskép­pen lesz, tagság nélkül nem határo­zunk, közgyűlés elé visszük a fonto­sabb kérdéseket. — A kilépő tagok mintegy 31 hold földet vittek ki, részben vetést, a megmaradt földterületen pedig azt akarjuk megvalósítani hogy a vetés forgó betartásával a termés mennyiségét növeljük), függetlenül, hogy szántóterületünk mennyiség­ben kevesebb lett. A termelőszövetkezeti irodában, ahol az elnökkel beszélgettünk, a ta­gok közül többen voltak. Ök is közbe-közbe szóltak, és szavaikból azt lehetett kivenni, hogy a nágyszo kolyi Béke Termelőszövetkezet tag­sága valóban teljesen más alapokra akarja helyezni gazdálkodását, más formában akar dolgozni, mint az­előtt. Arra a kérdésünkre, hogy a munkát hogyan számolják el hogyan oldják meg a, háztáji problémát, a következő választ kaptuk: — A közgyűlésnek az a határoza­ta, hogy továbbra is a munkaegy­a bonyhádi Az október 23-a utáni események Bonyhádon is nagy zűrzavart idéz­tek elő a kommunisták soraiban. Voltak azon bari jónéhányarg akik az első napoktól kezdve érezték, hogy pártra van szükség és ezért megindították a szervezkedést. Most már mosolyogva mesélik, de az ellenforradalom idején egy kis csoport kint a határban egy szalma­kunyhóban jött össze tanácskozni. Már akkor az volt az elhatározás, minden erővel növelni a párt erejét s leküzdve a régi hibákat új mód­szerekkel valóban a párt, a nép ér­dekében dolgozni. NEM VOLT HIÁBAVALÓ a törekvés, hisz az ellenforradalom fegyveres erőinek megsemmisítése után az alakuló MSZMP gyűlésre már 26-an gyűltek össze. Azóta az­tán nemcsak a párt erősítése volt a cél, hanem a megtévesztett emberek meggyőzése a jó ügy szolgálatába állítása is. Azóta tartottak pártna­pot, s most legutóbb rendes taggyű­lést. A felvilágosítás, a meggyőzés terén elért eredmények nehezen ellenőriz­hetők, a pártszervezet erősítésére történt erőfeszítések annál inkább. A kezdő néhány tagból, majd a 26-ra szaporodott létszámú párt- szervezetből a közelmúltban 71 tagúra fejlődött fel a szervezet. Közben tűzoltók kiváltak, hogy önálló szervezetet alakítsanak ma­guknak. Egymásután jelentkeztek a régi MDP tagok akik a régi mód­szereket elítélték, nem kívánták vissza, de az eszméhez, meggyőző­désükhöz hűek maradtak, s most már valóban a nép, a szocializmus érdekeit akarják képviselni mara­déktalanul. EBBEN A SZELLEMBEN folyt le legutóbbi taggyűlésük is, amelynek három napirendi pontja volt;. A beszámolót Noteisz Nándor elvtárs, a községi szervezet akkori elnöke tartotta. Második napirendi pontként 4 új tag felvételéről döntöttek, majd kiegészítették az intéző bi­zottságot s megválasztották a párt csoport bizalmiakat^ Uj elnököt is választottak Blénesi Kálmán elvtárs személyében, mivel Noteisz elvtárs más munkakörbe ke­rült azóta. — Itt az ideje — hangsúlyozta a A Békés megyei könyvtárban el­készült a szokásos évi ismertető amiben a könyvtárosok gazdag sta­tisztikai adatokkal, színes grafiko­nokkal számolnak be tavalyi munká jukról. A múlt évben 27 ezernél több olvasónak csaknem 800 000 kötet könyvet kölcsönöztek. Egyedül Bé­késcsabán a megyei könyvtárban és fiókjaiban háromszázezernél több kötetet cseréltek. Október végén lé­ség elszámolást tartjuk irányadónak, természetesen, ahol ez nem felel meg, ott a helyi adottságok figye­lembevételével a tagság dönt az el­számolás felől. Az elmúlt évben a háztáji területek kiadása nem volt éppen a legszerencsésebb. Azelőtt egy hold háztájit kapott az a tag, aki egymaga dolgozott a tsz-ben, de egy holdat kapott az a család is, ahonnét hárman jöttek dolgozni. Úgy gondoljuk, hogy a háztáji terü­let nagyságát a dolgozó tagok szá­mától függően állapítjuk meg. Ter­mészetesen, ha nagy családról is van szó és hárman, négyen, esetleg öten is dolgoznak a tsz-ben, akkor sem lehet a háztáji terület másfél hold­nál nagyobb. Változtatni fogunk a kapásterületek kiosztásánál is. Az­előtt az volt a gyakorlat, hogy ki­osztottuk tagokra a területet és azon valamennyi munkát ei kellett végezni. Ezután pedig maga a tag határozza meg, hogy erejéből mek­kora területű kapásnövény megmű­velésére képes. Ha marad terület — ugyanis az állattenyésztésben dol­pártszervezet vezetőség beszámolója —, hogy fel­vegyük széleskörűbben a harcot az ellenség provokációjával szemben. Az alapot e harchoz a párttagok esz­mei továbbképzésében, a pártegység megteremtésében szögezte le. Befejezésül a megtévesztett em­berekkel szemben türelmes, fá­radhatatlan nevelő, felvilágo­sító munkára buzdította a tagsá­got. Hasonló értelemben szólaltak fel a megjelentek is. Schuler elvtárs is azzal kezdte: „Valóban Álljunk csatasorba és erősítsük pártszervezetünket“. Majd a község ügyeire terelve a szót, az adófizetés terén lévő elrria- radást ismertette. S valóban nem kis dolog ez, hisz a kormány is csak akkor tud a jogos követeléseknek eleget tenni és tovább szilárdítani a népi hatalmat, ha van miből. Többen sürgették,, hogy vonják felelősségre az ellgnforradalmá- rokat, mert még most is jár a szájuk, igyekeznek zavart kel­teni. Egy másik felszólaló aggodalmát fe­jezte ki, hogy jónéhány disszidáló visszajött, de tele pénzzel. — Kell, hogy lássák, itt valami történik — mondotta. Sok szó esett arról is, hogy az el­lenforradalom most a gyerekek kö­zött igyekszik bűnös munkát foly­tatni, tehát a becsületes pedagógu­soknak és szülőknek együtt kell dol- gozniok, v ÉBEREKNEK KELL LENNIÜK. Ezután a párttagnak jelentkezők felvétele következett. Nem egyszerű, sablonos felvétel volt ez. Megvitat­ták, elmondatták önéletrajzukat ve­lük s a közelebbi ismerősök, az ajánlók mindezeket alátámasztották. Szóltak a felvettek is, miután egy­hangú szavazat alapján a párt tag­jai sorába vették őket. Kovács Karolin például megha­tóban ezeket mondta: „A párt­hoz hű maradok mindhalálig).!' Egy másik, Sárközi Mihály a kö­vetkezőképpen nyilatkozott: „Tettek kel fogom bebizonyítani, hogy bíz­hat bennem a párt, a kormány." A taggyűlés tehát azt mu­tatta, hogy ha kisebb lét­számmal is, de akarnak dolgozni a kommunisták Bonyhádon, nyegesebb károk érték a könyvtá­rakat, Nagyszénáson például négy­száznál több piros kötésű könyvet — köztük Jókai centenáriumi ki­adású regényeit — elégettek. Az idén 255 000 forintot fordítanak újabb könyvvásárlásokra. A múlt év végén megcsappant könyvtári forgalom most már állandóan emel­kedik. A Békés megyei könyvtárba szombaton iratkozott be a kétezer­századik olvasó. gozókat munkájuk lekötik, azok nem vállalhatnak —, akkor napszá­mosokkal oldjuk meg a növényápo­lást. A termelőszövetkezeti tagok beszá moltak még arról is, hogy volt egy traktoruk, amelyet az Ikarus-gyár dolgozóinak a segítségével gumike­rekűre alakítottak át. Hatalmas je­lentősége van ennek, mert a szállí­tást, vetést, növényápolást saját ere­jükből meg tudják oldani, ezekre nem kell a gépállomást igénybe ven­ni. Az elmúlt évben is csak szállí­tásért 40 000 forintot fizetett a tsz a gépállomásnak. A tervek, az új gazdálkodással kapcsolatos elgondolások azt bizo­nyítják, hogy a nagyszokolyi Béke Tsz tagjai egy ismert, de mégis új úton indulnak el, ahol biztos és jó eredményre számíthatnak. Munká­jukat, igyekezetüket figyelemmel kísérik a községbeliek is, amit bizo­nyít az is, hogy ebben az évben már két új tag, Libik József és Mihalik Lajos kérte felvételét. Ezután másképpen gazdálkodunk ••. Látogatás a nagyszokolyi Béke Tsz-ben A kéfezerszázadik olvasó Iratkozott be a Békés megyei könyvtárba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents