Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-15 / 39. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPOJSAG 1957. FEBRUAR 15. MEGYEI LEXIKON Lájgéber bácsi Abban az időben, 1849-ben, mi­kor a hatalom és az ármány kicsa­varta dicső honvédeink kezéből a fegyvert, élt Lájgéber bácsi s la­kott a dunaföldvári Alsórévben, ahol kocsmáros és révészgazda volt. * A világosi fegyverletételnél 14 huszár nem tette le — mint a töb­biek — a fegyvert, hanem még a kardot is a nyakukba kötve, a ru­hájuk alá dugták el. S úgy üget­tek a kísérő kozákok előtt, mintha már vizet sem tudnának zavarni. Ezek mind dunántúli fiúk voltak, Tolna, Fejér, Veszprém és Somogy megyékből. Egy egész szakasznak (század) utolsó maradványa, kiket még most is a véres csatákba kö­vetett hadnagy vezérelt s beszélt rá a fegyverek elrejtésére, biztat­ván őket: „Csak rám vigyázzatok, én elvezetlek benneteket haza, Du­nántúlra. * Bíztak is benne, mert mikor egy kukoricásnál kiugratott a többiek közül, az ő 13 földije minden gon­dolkozás nélkül utána. A kísérő kozákok elbámulni is alig értek rá. már elő voltak véve a kardok. Megkezdődött az őrült hajsza. Elül a huszárok s kipihent lovon utánuk a kozákok. De nem azért huszárló ám a hu­szár lova, hogy ha fáradt is, ne tudná, mi a veszély és hogy veszély ben mi a kötelessége. Tudták Is, mert futottak jól s csakhamar el­érték a közeli erdőt. A kozákok vezetője alkalmasint hallott már a magyar huszár vészé delmes voltáról, mert az erdőtől jó puskalövésnyire megállította csapa­tát s olyanformán legyintett a kezé­vel: „Hadd menjenek, ördög bán­ja.1’ Visszafordultak a többi fog­lyokhoz, illetve a főcsapathoz s bal lagtak tovább, kétszeresen vigyáz­va. A huszárok még azon napon el­érték a Köröst, melynek sekély vi­zén könnyen átgázoltak s a lakos­ság vendégszeretete s kalauzolása mellett mindnyájan elérték a Ti­szát is néhány nap múlva. Varsány mellett egy öreg halász útmutatá­sa után a Tiszán is átjutottak. Ezután neki a nagykőrösi, kecs­keméti és a kiskunsági pusztáknak, egy este Solt alá érkeztek. Illett egy kis pihenést engedni maguk­nak s a lovaknak. Eddig sem igen szenvedtek hiányt semmiben, mert a kukoricatáblák teli jászlak vol­tak a lovak számára, a huszárokat pedig a tanyai lakosság minden­nel ellátta — ami csak volt nekik. Pénzük is volt a menekülőknek, de a gazdák nem fogadtak el semmit. Eddig még bújdosásuk közben alig találkoztak ellenséges csapo­tokkal, mert elővigyázatból, ha csak lehetett, elkerülték azokat. Most is bátran lovagoltak kora reggeltől a solti révhez. Itt azon­ban a kiserdőnél vasasokat pillan­tottak meg. (A gonoszok akkor ér­hettek oda Dunaegyházáról. No hiszen mentek is vissza mindjárt.) Ez a 20—25 főből álló német csa­pat meg akarta szállni a révet. A huszároknak sokat gondolkozni nem lehetett. Kiadta a vezető pa­rancsot: „Utánam! Hajrái“ S mint a fergeteg, neki a vasasoknak! Azok — szegénykék — meglepeté­sükben azt sem tudták hol a fejük. Mindjárt az összecsapásnál hat va­sas fordult le a lóról. Ezek nem is keféltek több lovat. A többi pedig a kis erdő mellett Dunaegyházá- nak vette az irányt s lovaik dicsé­retére legyen mondva, csakhamar nagyon elhagyták a mi huszárjain­kat, kik azután az üldözéssel föl is hagytak s a révhez vágtattak. Könyörgött az öreg révész: „Ne kísértsék az urak a jó Istent. Odaát (a dunaföldvári révre muta­tott) sokkal többen vannak. Oda valóságos halálba mennek.“ Nem volt idő teketóriázni. „Elő a pisz­tolyt és lőjétek le ezt az embert, ha nem engedelmeskedik1’ — hangzott. S abban a pillanatban pisztolycsö­vek meredeztek a se holt, se eleven révészre, ki „Legyen meg az Isten akarata“ szavakkal indult a komp­hoz, melyre a huszárdk is azonnal bevezették lovaikat s kis idő múlva már haladtak a dunaföldvári alsó­rév felé. (Jövő pénteki számunkban folytatjuk.) Női olvasóink közül többen fordultak szerkesztőségünkhöz azzal a kéréssel, hogy rendszeresítsünk kozmetikai tanács­idót. Olvasóink kérését Szűz Lászlóné- 'lak tolmácsoltuk, aki a szekszárdi ktsz kozmetika részlegének a vezetője, s Ígé­retet tett, hogy a Népújság „Lányok- nak-asszonyoknak" című rovatában rend­szeresen ír kozmetikai problémákról. Itt kívánjuk megjegyezni, és a kedves ér­deklődök tudomására hozni, hogy a koz­metikával kapcsolatos bármilyen kérésü­ket és panaszukat írják meg szerkesz­tőségünknek, amelyekre lapon keresztül, vagy levélben részletes választ küldünk. Az első tanács kivétel nélkül vala­mennyi női olvasónkat érdekli, hiszen az arcbőr tavaszi ápolásáról, a szeplők megelőzéséről és eltávolításáról szól. I* Fontos, hogy az arcbőr ápolt legyen, amely ma már nem lukszus, hanem egészségvédelem. A fő cél: az arcbőrön jelentkező hibák lekezelése vagy meg­előzése. A hibák eltávolításával nem­csak az érhető el, hogy az arc újra szép 11lesz, hanem — és ez is lényeges — nö- \ [véli az önbizalmat. Először is, mivel maholnap beköszönt a tavaszi jó idő, mindig erősebben süt a nap, hamarabb jelentkeznek az arc­bőr hibái, beszélnénk a tavaszi bőr­hibákról, azok megelőzéséről és ha már jelentkeztek, azok eltávolításáról. Ilyen bőrhiba a szeplő, bőrszárazság. Akinek szeplői télen elhalványodnak, vagy tel­jesen eltűnnek, most azokat a tavaszi levegő előcsalogatja, ha nem vigyáz, s nem ápolja. Legjobban ajánlható, ha ilyen esetben fényvédő krémmel védjük, ápoljuk a bőrt. Háziszernek jó, ha a mosdóvízbe egy kis boraxot teszünk, ez védi a bőr puhaságát is. Ha már Iájöt­tek a szeplők, akkor csak halványító krémmel, vagy hámlasztással lehet segí­teni. A szeplő elleni védekezés természete­sen attól függ, hogy a bőr zsíros, vagy száraz. Ugyanis mindkét arcbőrön ke­letkeznek szeplők, ezért egyforma szert nem lehet használni. Zsírosbőrűeknél használhatnak arcle­mosáshoz hígított citromoldatot, ez házi­szer, de nagyobb mérvű szeplős arc ese­tén feltétlenül szakemberhez kell for­dulni, ahol megfelelő ápolásban része­sül az arcbőr és pár kezelés után komoly eredményt lehet elérni. A szárazbőrűeknek jobban kell vi­gyázni, mert a halványító szerek is szá­rítanak, így felületesség esetén komoly borhibákat is kaphatnak. Ezért meg­felelő zsíros krémmel (kozmetikai vita­min és hormon krémek) ápolják arcu­kat. Jó hatást tesz még a bőrre a kvarc is. Megerősíti az arcbőrt és ellenállóbbá teszi a fényekkel szemben. Az előre- kvarcolt arcbőrön nem jelentkeznek a szeplők. (A legközelebbi tanácsadóban a szá­raz bőr ápolásáról lesz szó.) VASÁRNAPI ebéd A bor eredete, származása — A szőlő és borkultúra elterjedése — CSONTLEVES Hozzávalók: 60 dkg marhacsont, 40 dkg leveszöldség, 5 dkg gomba, 5 dkg kelkáposztalevél (egy zöld­paprika), paradicsom, 2 dkg zsír, hagyma, só, A csontot jól megmosva főni tesz- sziik és 2—3 órán keresztül főzzük. A sárgarépát, petrezselyemgyökeret hosszába vágjuk, a karalábét, hagy­mát szeletekre és zsírban lepirítjuk. A többi zöldséggel együtt a csontok­hoz adjuk és együtt főzzük. Leszűr­jük és bármilyen metéltet, vagy ga­luskát főzünk bele. MARHAPÖRKÖLT BUNDÁBAN Ezt főleg akkor készítjük, ha silá­nyabb marhahúsunk van. Egyszerű marhapörköltet készítünk, zsírjára sütjük. Közben 1 kg burgonyából burgonyapürét készítünk, ezzel egy bezsírozott lábast vastagon bebéle­lünk, közepére öntjük a pörköltet és tetejét is burgonyapürével borítjuk be. Forró sütőben megpirítjuk. Tóba kiborítva adjuk fel, paradicsommár- tással, vagy savanyúságokkal. VAJAS CSŐK Hozzávalók: 20 dkg liszt, 15 dkg vaj, 15 dkg cukor, 8 tojás sárgája, 2 habja, fél citrom reszelt héja. A vajat habosra kavarjuk a cukor­ral. A tojásokat egyenkint hozzáad­juk, vigyázva, hogy előbb az egyik tojássárgával teljesen elkeverjük. Hu már mindegyik tojássárgát hozzá­adjuk, beleszitáljuk a lisztet, hozzá­adjuk a citromhéjat és végül a két tojás habját. Az anyagot nyomó­zsákba tesszük, apró halmokat, vagy ovális formákat nyomunk belőle. Egyenletes tűznél világos színűre süt­jük. Egyet-egyet finom lekvárral, vagy csokoládékrémmel összeragasztjuk és csokoládés fondannal beszórjuk. Ételleírások Adagolás négy személyre in. A görögök kedvelték az erősen fű­szerezett borokat és mesterei voltak a borok hamisításszerű kezelésének, amit a szakírók által közölt taná­csokban láthatunk. A bornak a görö­göknél elfoglalt különleges helyzetét mutatja, hogy Spártában az újszü­lött csecsemőt borban fürösztötték először. Lykurgosz idejében azonban az első borfürdő után egészen a férfi korbai Való beérkezéséig nem iha­tott az ifjúság bort. A nőknek is tilos volt a bot fogyasztása. Az ókor legnemesebb bora Chali- bonban (Aleppóban) termett és Eze­kiel próféta dicséri azt az erős bort, amely Tiruszból került Damaszkusz­ba. Ma már megszűnt azon a vidé­ken minden szőlőkultúra és Ázsiá­nak ma aránylag a legkisebb borkul­túrája van, annak ellenére, hogy nagy mennyiségben és gyönyörű pompában terem egyes helyeken a szőlő, de nemes nedűjét nem becsü­lik meg és a kezeléséhez sem értenek eléggé. Ehhez az eredményhez az izlám terjedése vezetett Ázsia fő bor­termő vidékein, mivel annak paran­csai szerint a mohamedánoknak a bor fogyasztása tilos. A rómaiak borkultúrájával kap­csolatban feljegyzés van arról, hogy egy Papirusz nevű, győzelmes had­Az országban 57 sportfogadási ki- rendeltség áll a totózó közönség ren. delkezésére, gondoskodik a totószel­vények forgalombahozataláról, össze, gyűjtéséről és a nyeremények kifize­téséről. A Lottójáték bevezetésével, a sportfogadási kirendeltségek feladat­köre kibővül, a Totó mellett ezentúl a Lottó-fogadások ügyeit is intézik. Ez a kirendeltségek új elnevezésében is kidomborodik: a Totó fiókok ezen­túl „Totó-Lottó Iroda” néven mű­ködnek. A Totó-Lottó-irodák a totó- szelvények mellett lottó-szelvénye­ket is forgalomba hoznak, azokat összegyűjtik, nyareményeket kifizet, nek és minden Lottóval kapcsolatos ügyben a lakosság részére rendelke­vezér a győzelem kivívása után csak egy kis pohárka bort áldozott Jupi­ternek, olyan kevés volt a bor még Itáliában. Plinius „História Naturá­lis“ című művében feljegyezte azt is, hogy Numa Pompilius király (i. e. 715—672-ig) elrendelte, hogy csak rendes metszett tőke borával szabad az isteneknek áldozni és megtiltotta azt a régi szokást, hogy a halottak elégetésekor a máglyát borral öntöz­zék. Plinius szerint azért adta ki Numa Pompilius ezt a rendeletet, mert azidőtájt még nagyon kevés bort termeltek. A rendelkezésnek az a része, amely az isteneknek való ál­dozást csak rendesen metszett tőke borával engedi meg, azt bizonyítja, hogy a rómaiak is ismerték már a helyes metszés és a terméshozam közti összefüggést, de valószínűleg az a körülmény, hogy Itáliában a déli népek szokásos nemtörődömsé­gével nem sok gondot fordítottak a szőlők kezelésére és elhanyagolták azok metszését, mert úgy is elég szőlő termett a fákra kúszó tőkéken, az évek folyamán megbosszulta ma­gát, a terméshozam mind kevesebb lett. Numa Pompilius kénytelen volt a bor- és szőlőkultúra további rom­lását megakadályozni, másrészt ta­karékossági intézkedéssel, mint ami lyen a máglyák borral való iocsolá­zésre állnak. A Lottó-szelvényeket a Totó-Lottó-irodákon kívül az Or­szágos Takarékpénztár összes fiókjai­ban a postahivatalokban, a szövet­kezeti és népboltokban, trafikokban, valamint újságárusoknál és más al- bizományosoknál is árusítják. — A Pénzjegynyomda már elkészítette az első heti Lottó-szelvényeket és elszál­lításuk megkezdődött az ország min­den részébe. Február 15-től kezdve már mindenütt megvásárolhatók a Lottó-szelvények. A kitöltött Lottó- szelvényt bármelyik Totó gyüjtőládá ba vagy postaládába be lehet dob­ni, ahonnan azokat díjmentesen to­vábbítják a Sportfogadást és Lottó Igazgatóságra. sának tilalma volt, a készletek fel­használását szabályozni. Lehet, hogy takarékosság vezette a régi rómaiakat egy másik rendelkezés meghozásánál, de valószínűbb, hogy erkölcsi, vagy egészségügyi elgondo­lások vezették őket, amikor a nők­nek és gyermekeknek megtiltották a borivást, a férfiaknak pedig csak 25 éves koruk betöltése után engedték meg. Gediusz írja, az asszonyoknak a bort megkóstolni sem volt szabad. Amikor hazatértek, meg kellett csó- kolniok férjeiket, s azok így szájuk szagáról megérezhették, ha titokban bort ittak. Voltak azonban a rómaiaknál ivó­versenyek is, amelyeken a „rex bibendi1’ az ivászat királya, a bor­király határozta meg, mennyi víz­zel kell keverni a bort. Tiszta, higí- tatlan bort csak orvosság gyanánt ittak, s majd a késői római korban szokásos tivornyákon és a késői bacchanáliákon. A bor keveréséhez külön korsójuk volt, az úgynevezett „Crassus“. A rómaiaknál sem volt ismeretlen a borral való vesztegetés lehetősége, tehát nem volt új találmány, amit a régi Magyarország képviselőválasz­tásain láttunk; a választóknak bor­ral való itatása a szavazatok fejében. Julius Caesarról írták meg, hogy ab­ban az időben, amikor a római nép Gallia helytartóját választotta. 22 000 helyiségben 44 ezer hordó borral vendégelte meg Caesar Róma lakos­ságát azért, hogy őt válasszák meg. A szőlőtőke i. e. 500—600 évvel, Görögország és a Római Birodal­mon keresztül Galliába (a mai Fran­ciaország) és lehetséges, hogy Hispá­niába (Spanyolország) is elkerült, bár ezzel szemben szemben áll az a feltevés, hogy Spanyolország őslakói a szőlőt ebben az időben már ismer­ték, mert hiszen Afrikától és így a punoktól csak egy keskeny tenger- szoros (Gibraltár) választotta el őket. A mai híres francia borfajták kö­zül sok származik azokból a tőkék­ből, amelyeket még a keresztes had­járat idején Görögországból és Kis- Ázsiából hoztak a visszatérő keresz- hsvitézek. (Folytatjuk.) Varga Péter Ételleírásainkban gazdasszonyáink meg­ismerkedhetnek a mai korszerűsített ma­gyar konyha legáltalánosabban használt és néhány különlegesebb ételeivel. Az ételek többsége általában könnyű tech­nikával készül, de a változatosság szem előtt tartásával olyan ételek is talál­hatók, mint például a felfúj tak, ^Jeveles- vajastészta, majonézes saláták, pástéto­mok, amelyeknek elsajátítása kívánatos lenne, hogy az egyhangúságból a házi­asszonyok kiemelkedjenek és konyha- technikájukat továbbfejlesszék. Tanácsos, hogy a kezdő gazdasszony a legegyszerűbb ételeknél is mindent és mindig mérjen ki, mert ez sok anyag­pazarlástól menti meg. Ahol nincsen mérleg, a következő hozzávetőleges tá­Rozsdafolt. Egy mogyorónagyságú heresót (oxálsav) 2 dl vízben feloldunk és forrón a rozsdás részt belemártjuk. Ezt megismételjük háromszor-négyszer, amíg a folt eltűnik. Utána bő vízben öb­lítjük. Kátrány-, korom-, kocsikcnőcs-folt. A foltot előbb zsírral bekenjük, azután me­leg szappanoldatban vagy terpentinben áztatjuk, utána mossuk. jékoztatást adjuk a leggyakrabban elő­forduló anyagok súlyáról: Liszt, 1 csapott evőkanál, 1 dkg Liszt, egy tetejes evőkanál, 2 dkg Liszt, */j liter, 35 dkg Cukor, egy csapott evőkanál, 1 dkg Cukor, egy tetézett evőkanál, 2 dkg Kockacukor, 4 kocka, 2 dkg Só, egy csapott kávéskanál, 1 dkg Zsír, egy csapott evőkanál, 2 dkg Zsír, 1 diónyi, 2 dkg Zsír, egy tojásnyi, 6 dkg Leveses tányér tartalma a hajlásig 20 dkg f Egy csésze tartalma 20—25 dkg Egy vizespohár tartalma 20—25 dkg Tintafolt. Előbb nyers tejben áztat­juk, utána porrá tört citromsót kevés vízben feloldunk és abban áztatjuk, vagy citromlevet csepegtetünk rá. Utána mos­suk. Gyümölcsfolt. Kéngőz fölé tartjuk, amíg a folt eltűnik. Utána kiöblítjük, vagy langyos szappanos vízbe pár csepp szalmiákszeszt vegyítünk és ebben áztat­juk. Hasonlóképpen vesszük ki a vörös­bor-foltot is, amit legjobb frissen sóval meghinteni. Totó-Lottó irodákká alakulnak át a sportfogadási kirendeltségek Foltok eltávolítása Lányoknak — asszonyoknak Kozmetikai tanácsadó

Next

/
Thumbnails
Contents