Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-13 / 37. szám

1957. FEBRUAR 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Forradalom v«.«* ellenforradalom Gondolatok egy sokat vitatott problémáról Még ma is gyakran vetődik fel a kérdés: Mi volt nálunk 1956. októ­berében: forradalom, vagy ellenforra dalom? Sokan meggyőződésből vall­ják mások tanácstalanul állva az eszmei harc kellős közepén elfogad­ják a nézetet: forradalom volt. Szíve, sen hangoztatják ugyanezt a nézetet azok is, akik aktívan részt vettek az eseményekben, akik fegyverrel a kéz­ben megostromolták a pártszékháza- kat, elfoglalták a telefonközpontokat, lincseltek, öltek, raboltak, fosztogat­tak. A párt, a kormány, és azok akik látták az eseményeket, s talán még visszaemlékeznek 1919-re, azok nem haboztak nyiltan megmondani, ez el­lenforradalom volt, a munkásosztály hatalmát akarták megdönteni. E vitában a kérdés tisztázásáért ér­demes fellapozni a forradalomról, el­lenforradalomról szóló marxi, lenini tanításokat és az ottani megállapítá­sokat a magyar eseményekre vonat­koztatni. így biztos a tájékozódás, könnyebben el lehet igazodni az ese­mények bonyolultsága ellenére is. Mi a forradalom? Mik a jellemzői? Minden társadalmi forradalom gyö­keres fordulatot jelent az előző társa_ dalmi rendhez képest, mélyreható változások mennek végbe a termelési viszonyokban. A forradalom olyan haladó jellegű akció, amelyben egy alacsonyabb fokú társadalmi rend­szert egy magasabb váltja fel, az ál­lamhatalmat pedig a haladó osztály — a volt elnyomott osztály ragadja meg. Marx megjegyzi hogy a társa­dalmi forradalma^ a történelem moz­donyai, hatalmas húzóerőt jelentenek a társadalom fejlődésében, a terme­lésben egyaránt. Megváltoznak az osztályok egymáshoz való viszonya, de ugyancsak alapjaiban változik meg mindegyik osztály viszonya a termelőeszközökhöz is. Jelentős vál­tozások mennek végbe minden alka­lommal a társadalmi termékek elosz_ tásának módjában is. Mi az ellenforradalom, mik a jel­lemzői? A volt urakodó osztály nem nyug­szik bele, hogy hatalmát, gazdasági pozícióit egy másik osztály — még­pedig egy haladó osztály, amelyet egykor ő nyomott el — megdöntse. Minden alkalmat megragad arra, hogy visszaállítsa régi jogait, hatal­mát uralmát, megdöntse a haladó osztály uralmát. Ez a mozgalom re. akciós mert a társadalom fejlődését, az osztálynélküli társadalom felé tör. ténő haladását gátolja, meg akarja hiú sítani. Az előző, alacsonyabbrendű társadalmat akarja visszaállítani. Mielőtt azonban a két meghatóro_ zást a magyar viszonyokra alkalmaz, nánk, meg kell még jegyezni azt is, hogy egyetlen forradalom vagy bármi lyen mozgalom jelleme nem ítélhető meg a résztvevők osztályhelyzetéből, részvételi arányairól, csupán attól, hogy milyen társadalmi feladatot old meg. Tehát nem meghatározó az sem, hogy a résztvevők milyen szándékkal vesznek részt a forradalomban vagy megmozdulásban — ez csak szubjek­tív tényező. Magyarországon megdőlt a kapita­lizmus — a szovjet csapatok felszaba­dítása lehetővé tette a magyar mun­kásosztály számára, hogy kezébe ve­gye a hatalmat, a tőkések lába alól kihúzza a gazdasági talajt: államo­sítsa az üzemeket, bankokat, bányá­kat, hogy szétossza a parasztok kö­zött a feudális nagybirtokokat. Meg. változott az osztályok egymáshoz való viszonya is: az elnyomott osztályból uralkodó nemzetvezető osztály lett. — A tőkések pedig többé kevésbé érezték a proletariátus diktatúráját. — elnyomottá let­tek. Az óriási többség jutott hata­lomhoz és az elenyésző kisebbség ré­szére jutott az elnyomatás. A pa­rasztság helyzete is megváltozott a földosztás után, a munkásosztály be­vonta a hatalom gyakorlásába, elfog, lalta méltó helyét a társadalmi élet valamennyi posztján. Mindezekből következik az is, hogy jelentősen megváltozott a társadalmi termék elosztása is. A dolgozók által termelt javakból nem részesülhetett a tőkés azon a címen, hogy övé a gyár, a földbirtokos sem mondhatta a ter­mést sajátjának, mert azt saját földje termette — bár igaz, hogy azért min. dig más dolgozott meg. Nincs most már sem a tőkésnek, sem a földbirto­kosnak semmiféle olyan törvényes jö vedelme, amelyért ne kellett volna megdolgoznia. Amilyen mértékben részt vesznek a javak előállításáért folyó társadalmi munkában, ugyan­olyan mértékben részesülnek a társa, dalmi termékből. Ezekből a tényekből látható, — és természetesen igen sok fel nem so­roltból is, — hogy Magyarországon 1945-től forradalmi átalakulás van, mert ezek a tények a társadalom fej­lődésére pozitív irányban hatnak. — Megváltoztak az osztályviszonyok, a termelőeszközökhöz való viszony is más, mind a munkásosztálynak mind a tőkéseknek, mint 12 évvel ezelőtt volt. Vajon ezt a forradalmi átalakulást akarták meggyorsítani az októberi események? Az eddig napvilágot Iá tott dokumentációk nem ezt bizonyít, ják. A magyar rádióban a külföldi adásokban, a sajtóban elhangzott és megírt bizonyítékok arról beszélnek, hogy egészen más célja volt az októ­bert előkészítőknek. Nem elősegíteni, de gátolni igyekez­tek a társadalmi fejlődést. Mindszenty főpap arról beszélt a rádióban, hogy vissza kell állítani az egyház erkölcsi és anyagi tekintélyét. Ez magyarul úgy hangzana, hogy vegyük vissza a paraszttól a földet, amelyet a kom­munisták 1945-ben a parasztnak ad­tak, állítsuk vissza a tőkés rendet városon és falun egyaránt. Persze jó lett volna ismét busás hasznot hajta. ni a tulajdonjog címén. Az októberi események tehát nem voltak haladó jellegűek. Célja a tőkés restauráció volt. Ki az, aki elhiszi, hogy Mind­szenty, gróf Takách, Eszterházy her­ceg — megyénk legnagyobb földbir­tokosa (200.000 hold föld tulaj­donosa) —, és Lichtenstein herceg azért hadakozott a hatalomért, mert meg akarta védeni a munkások kézé. be jutott üzemeket és a parasztoknak juttatott földet? Senki, vagy leg­alább is igen kevesen. Sokkal inkább elhihető a tény: honfoglalók akartak lenni abban az országban, amelyben egyre erősebben hatottak már a szó. cialista viszonyok. Tőkés rendet akar. tak megvalósítani. Mivel az októberi események a tár. sadalom fejlődése ellen hatottak — ellenforradalom volt. Az ellenforradalomnak kiesett ke. zéből a fegyver amelyet a munkás­hatalomra fogott. Most más eszkö­zökkel, magyarázatokkal akarja bizo. nyítani, az októberi események jelle­ge forradalom és nem ellenforrada­lom volt. Arról beszél, hogy október, ben igen sok munkás is fegyvert fo­gott. Hiába mossák a kezüket... a történelem ismer olyan társadalmi mozgalmat, amelyben a szubjektív el­képzelések egészen mások voltak, mint amit a mozgalom megvalósított. A tények, az eredmények azok a kri­tériumok, amelyek alapján lehet és kell meghozni a következtetést. Csak tények, a szigorúan vett tények alap. ján lehet meghatározni egy mozgalom jellegét. Nem kétséges, az októberi eseményekben részt vettek a munká. sok egyes csoportjai is. De távolról sem azzal a céllal, hogy megdöntsék a népi demokráciát, hanem azzal az eltökélt szándékkal, hogy segítenek a gazdasági problémák megoldásában. Ez volt a munkások szubjektív állás, foglalása. Viszont az is tény, hogy a fegyveres harc, amit oly jól szerve, zett meg az ellenforradalom — éppen nehézségeket gördített a gazdasági problémák megoldása elé. Az ellen- forradalom — amely a népi demo. kratikus rendet akarta megdönteni, felhasználta a munkások szubjektív akaratát — s az ellenforradalmárok malmára hajtották a vizet. Nem kép. zelhető el — mint ahogyan már ez október óta annyiszor bebizonyoso­dott, — hogy a munkások saját ha­talmuk ellen fogjanak fegyvert. Múlt év októberében tehát — meg kell mondani nyiltan —: ellenforra­dalom volt, még akkor is, ha a dema. gógok állítása ennek ellenkezőjét „bizonyítja’’. B. J. Teveli történet Majdnem egy hét kellett hoz­zá, de megtöi tént Tevelen is. Itt is voltak olyanok, akik a szabadság, függetlenség égisze alatt, ha kicsiny­ben is, de a budapesti október 23-a utáni eseményeket szerették volna másolni. S hozzá is kezdtek: Október 27-én felvonulással kezdték a hazafias cse­lekedetet, amely a temetőben em- lékműrombolással végződött. Közben kialakultak a ielszavak is: „Le a kommunistákkal!”' „Ki az oroszok­kal!”. Már akkor érlelődött a fő-fő hangadók: Bece Antal, Bogos István, Kiss István, Béni József, a két Ba­log-gyerek és a többiek hatására a nagy-nagy elérendő cél: Tévéit sztá- lintalanítani. Erre is sort igyekeztek aztán ke­ríteni. 29-én gyűlést hívtak össze, erre megidézték a párttitkárt, Perget Józsefnét is. Habár a tárgy az ülé­sen a budapestiek megsegítése volt, már belekötöttek a titkárba, mert röpgyűlést mert tartani, tiltakozásul a budapesti ellenforradalmi cselek­ményekre. Férje is elkísérte a gyű­lésre, s majdnefm hiba lett, mert Bogos István kést rántott rá. így érlelődötta hazafias buz­galom. Es az emberek nem ébredtek fel, pedig volt rá alkalom. Avar Já­nos, a téglagyár volt tulajdonosa, itt is ugyanúgy elszólta magát, akár Mindszenty Budapesten. Bár min­dig a háttérben maradt, de azt már nem állhatta meg, hogy szíve szán­dékát ne nyilvánítsa. A kommunis­táknak mondta, de nyilvánvaló, hogy az egész dolgozó népre értette: „A maguk tizenkét éves gyűlölt rend­szerének vége, újra mi vagyunk az urak” — hirdette fensőségesen, kar- batelt kezekkel. Es fokozódott imigyen a buzgalom. Még egy gyűlést tartottak s ezen már megszületett a határozat is: „a párt­titkárt ki kell végezni”. Úgy érvel­tek, hogy a tiltakozással megszégye­nítette a községet és különben is sztálinista. Éjjel 11 óráig keresték, s ha megtalálja a villákkal, járom­szögekkel, késekkel felfegyverkezett csoport, bizonyára nem marad élve. így aztán, hogy ne menjen kárba a fáradság, össze-vissza törték a la­kást. Közben 10—12 más családot is felzavartak, nincs-e ott a párttitkár? Úgy gondolták, ha ott vannak, lesz nemulass a házigazdáknak is. Csak lassan, lassan csendesedtek el, s osz­lottak széjjel, de ebben is Forrai Istvánnak volt nagy része, mert jó­zanságra intése használt aztán vég­legesen. De nem mindenkit sikerült megnyugtatni. A gőzből maradt ké­sőbbre is. Nem tudtak belenyugod­ni, hogy a párttitkárék kicsúsztak a kezükből. Kicsúsztak, mert voltak becsületes, józan emberek, akik hírül ' vitték nekik, mi készül ellenük. El is hagyták a falut, s Bonyhádon ke­restek menedéket. A nyughatatla­nok, egy Balog nevezetű a két fiával még itt is felkeresték október 31-én, s ha a karhatalom közbe nem lép, megtörtént volna a néhány napppal azelőtti elmulasztott. Egy másik célpontnak a termelő- szövetkezet volt kitűzve. A tsz egy darabig csak állta a sarat, de novem­ber közepe táján olyan erőssé vált az alattomos nyomás ellenük, hogy feloszlott. Olyanok mondták, hogy nincs szükség termelőszövetkezetre, mint például az előbbi események­ből jól ismert Bece Ferenc, Pál Bol­dizsár, akik nem is voltak tsz-tagok. Innen is látszik tehát, hogy vagy tu­datosan, vagy megtévesztve, már nem egyszerűen a régi hibákat akar­ták eltüntetni, hanem mást, egészen mást. A% ilyen légkör természetesen nem használt az újjáalakulni készülő termelőszövetkezeteknek sem. Nyil­vánvaló lehetetlen állapot az ilyen. Tenni kell valamit. De mit? Csak azt, amit a kormány is hirdet és cselekszik. A nyílt, tudatos tellenfor- radalmárok számára a proletárhata­lom teljes szigora és súlya, de a megtévesztettek számára a felvilágo­sító, meggyőző szó, s ha belátják té­vedésüket, a megbocsátás. A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Mikor tiltja bt a bécsi kormány a „Szabad Európa“ rádió működését Ausztriában'! Az október 23-án kitört magyar- országi ellenforradalommal kapcsolat­ban a legkülönbözőbb pártállású kül­földi sajtóorgánumok és politikai té­nyezők egyöntetűen megállapítják, hogy az úgynevezett „Szabad Euró­pa” rádió döntő szerepet játszott a véres és tragikus események kirob­bantásában. Az österreichische Volks­stimme című bécsi lap erre utalva felszólítja az osztrák kormányt, hogy haladéktalanul tiltsa meg az ame­rikai pénzen tartott kártevő szerve­zet működését Ausztriában. Az ös­terreichische Volksstimme a többi között a következőket írja: A „Szabad Európa” rádió tevé­kenységének jelentős részét osztrák területen fejti ki. A „Szabad Európa’’ rádió ausztriai irodái és szervei <u osztrák egyesületi és sajtótörvény rendelkezésével ellentétben nincsenek bejelentve az illetékes osztrák ható­ságoknál. Világos tehát, hogy auszt­riai tevékenységük illegális. A kár­tevő szervezet a következő három irodát tartja fenn Ausztriában: 1. A „Szabad Európa” rádió fiókszerkesz­tősége Salzburg, Faber-Strasse 7 a, (V. em.); ehhez külön magyar al­osztály tartozik. 2. Szabad Európa tájékoztató szolgálat, Wels, Stadt- Platz 63. 3. Szabad Európa hírügy­nökség, Bécs, VII. kér., Linden-Gasse 26. A „Szabad Európa” diverziós szervezet az osztrák határ közvetlen közelében levő Schneizelreuth bajor- országi községben támaszpontot tart fenn. Innen indítja útnak az uszító röplapokat szállító léggömbjeit az Ausztriával szomszédos népi demok­ratikus országokba. A szervezet saját adatai szerint 1954 áprilisától feb­ruárig £50 millió röplapot szállító 420 000 léggömböt juttatott innen a keleteurópai államokba. A propa­ganda léggömbök nagyrésze osztrák terület felett haladt át. A „Szabad Európa” szervezet ezzel a legdur­vább módon megsértette Ausztria lé­giterét." E konkrét adatok valódiságát az osztrák hatóságok bármikor ellenőriz­hetik. A közvélemény ezek után fe­szült érdeklődéssel várja, hogy a sem­leges Ausztria konmánya mikor tiltja be a „Szabad Európa” rádió műkö­dését az Osztrák Szövetségi Köztár­saság területén. Az angolok negyven százaléka ki szeretne vándorolná a szigetországból A Tanjug jelentése szerint a Gallup intézet legutóbbi közvélemény­kutatásának eredményeként az angolok negyven százaléka kijelentette, hogy szívesen kivándorolna a szigetországból, ha erre lehetőség kínálkoz­nék. 1948 óta ez a legnagyobb század ék. A megkérdezett többsége Kanadába, Uj-Zélandba, Ausztráliába, az Egyesült Államokba vándorolna ki. Az egyház kibékült a divattal A katolikus egyház „hivatalos kap­csolatot létesített” egy olyan hata­lommal, amellyel eddig feszült vi­szonyban volt: a női divattal. * A „kibékülés” színhelye a római Open Gale Club volt, ahol Gronchi államelnök felesége kitüntette az olasz divat országos versenyének győzteseit. A hatalmas termet miniszterek, filmhírességek és a közélet kiválósá­gai töltötték be és meglepetéssel vet­ték tudomásul, hogy a jelenlevőié között ott látható Monsignore Sante Montanaro főpap is, aki rövid be­szédben megmagyarázta jelenlétét. „Vajon tényleg olyan meglepő-e — kérdezte a Monsignore —, ha az egy­ház érintkezésbe lép egy olyan vi­lággal, amely felületesen megítélve, egyáltalán nam nevezhető komoly­nak, de alapjában véve mégis ko­moly és nagy gazdasági jelentősé­gű?” A Monsignore kíséretében levő egyik pap még hozzáfűzte: „Az egy­ház évszázadokon keresztül hozzá­szokott, hogy széppel vegye magát 'körül. Miért ne engedjük tehát meg, hogy a nők is örüljenek a szépnek?” Egy tizenhét éves magyar menekült leány öngyilkosságot kísérelt meg Bécsben Lábai Ilonka 17 éves magyar me- azonban kimentette a hullámok kö­nekült, csütörtökön Bécsben öngyil- z^- A fiatal leány elmondta, keser , vesen megbánta, hogy szülei tilalma kossági szándékkal a Duna-csator- enenére elhagyta szegedi otthonát. nába vetette magát, a rendőrség Ezért akart öngyilkosságot elkövetni. Az eszkimók a Déli-sarkra költöznek A nemzetközi geofizikai évben Ro- dahl norvég tudós azzal a feladat­tal indul a Déli-sarkra, állapítsa meg, megtudnak-e ott élni az eszkimók, mert tervbevették, hogy Kanadából, de talán Grönlandból is egy, vagy több eszkimótörzset átköltöztetnek a Déli Jeges-tengerre. Azzal számolnak ugyanis, hogy néhány éven belül a Déli-sarkon is vezetnek majd át nagy nemzetközi repülővonalak. A repülőtereken sze­mélyzetként részben eszkimókat kí­vánnak alkalmazni. Az a másik ok is közrejátszik viszont az átköltözte­tésben, hogy az Északi-sarki állatok, amelyek tulajdonképpen az eszkimók gazdasági alapját képezik, lassan el­pusztulnak, vagy kihalnak. Sok Észa­ki-sarki vidéken már alig létezik je­gesmedve, fóka és hasonló állat, te­hát bizonytalan az állandóan szapo­rodó eszkimók jövője. A Déli-sark körül ezzel szemben rengeteg a fóka és a tengeri elefánt, nem beszélve a pingvinekről. Zarándoklás Egyiptomba és Magyarországra Április 7-én zarándokok egy cso­portja indul el Londonból Magyar- országra és Egyiptompa. A zarándokok Európán keresztül vezető útjuk során adományokat, pénzösszegeket és segélyszállítmá­nyokat fognak gyűjteni. Megszervez­tek két csoportot, amelyek segély­munkát végeznek majd az osztrák— magyar határon és esetleg Magyar- országon, valamint Port Szaidban. Április 7-én körülbelül 70 ember indul el gyalog Londonból Manches­terbe, ahová egy hónap múlva ér­keznek. Kézikocsikat visznek maguk kai és azt remélik, hogy ezeket út­közben megtöltik segélyadományok­kal. Manchesterben skóciai, wallesi és clevelandi zarándokok csatlakoz­nak hozzájuk. A társaság ezután elsétál Hullba, majd csónakkal Rot­terdamba utazik, ahol svéd, holland, és belga csoportok csatlakoznak hoz­zájuk. A zarándokok ezután elmennek gyalog Strasbourgba, ahol számukat fracia, német és más csoportok gya­rapítják majd. Amikor végülis elér­keznek a magyar határra, engedélyt fognak kérni, hogy a segélyszállít­mánnyal beléphessenek az országba. A megérkezés időpontja egyelőre még bizonytalan. Egy másik társaság Strasbourgból elgyalogol Triesztbe, majd a tenge­ren elhajózik Port-Szaidba, ahol az lesz a fő feladatuk, hogy újjáépítsék a legutóbbi harcok során rombadőlt épületeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents