Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-12 / 36. szám
TOLNA míí'YEi A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK l.APJA II. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1957. FEBRUÁR 12. sen 99 Apró Antal besxéde a IX. kerületi aktivagyüijjtn Nem hagyjuk, hogy a reakció derék, Becsületes elvtársak ezreit rágalmazza, megfélemlítse“... A IX. kerület kommunistái vasárnap aktívagyűlést tartottak a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában. A gyűlésen Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány minisztere mondott beszédet. Beszámolt gazdasági helyzetünk fokozatos megszilárdulásáról, a kormány legújabb intézkedéseiről, majd a pártépítés időszerű kérdéseiről •zólt. — Az ellenforradalom egyik jellemző módszere — mondotta — amivel demoralizálta, bomlasztotta a Magyar Dolgozók Pártját, a magyar kommunista mozgalmat. Az volt, hogy minden kommunistát, de pár- tonkívüli vezetőt is — legyen az kisebb vagy nagyobb funkcióban — személy szerint tett felelőssé a 12 év alatt elkövetett hibákért. „Sztálinistáknak rákosistáknak“ neveztek minden magyar kommunistát, vezetőt, az egész pártot. így akarták a tömegek tudatából kitörölni azokat az eredményeket, amelyeket 12 év alatt a magyar kommunisták vezetésével a szocializmus építése terén elértünk. Követtek el hibákat ezek a vezetők kisebb, vagy nagyobb beosztásban? Igen, közülük számosán követtek el hibát, amikor 1953-ban felfedtük 's párt és" az államvezetés h'báit. Jelentős számban váltottunk le felelős poszton lévő funkcionáriusokat, olyanokat, akik hibát követtek el és elvesztették a párttagok és a nép bizalmát. De az is igaz, hogy tovább kellett volna menni és többek között Rákosi Mátyás leváltása már akkor, 1953-ban aktuális volt. Ma már látjuk, hogy sok mindent elkerültünk volna, ha ezt a lépést bátran, előbb megtesszük. De a vezetők által elkövetett hibákért nem felelősek a kisebb beosztású, a parancsot, az utasítást kötelességszerű- en végrehajtott beosztottak, mégis az ellenforradalom ezeket épp úgy támadta, mint a hibákért felelős vezetőket. Ez a jelenség nem valami tipikusan magyar specialitás. A XX. kongresszus után rövid idő alatt szinte nemzetközi méretekben bontakozott ki a szocialista és a kapitalista országokban egyaránt a kommunista vezetők, vagy egyszerű párttagok ellen nemzetközi rágalomhadjárat. Nálunk bizonyos értelmiségi körök írók, újságírók csoportja szervezte a pártmunkásokat, az állami funkcionáriusok ellen azt a rágalomhadjáratot többek között és olyan emberek, mint Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Gimes és társai, akik mint főkucserák, a Szabad Európa nevű ellenséges rádió magyar munkatársai, az ellenforradalom szálláscsinálói mindent elkövettek, hogy rágalmazzák, gyalázzák a párt és az állami funkcionáriusokat, mindazokat, akik szót emeltek a féktelen demagógia ellen, akik védték a párt, a munkásosztály szerepét. Mindenkire ráaggatták a sztálinista, rákosista jelzőt. Az egyszerű falusi párttitkárra, az üzemi vezetőkre. kerületi, járási, megyei pártbizottsági és tanácstagokra, akiknek döntő többsége nem követett el hibát, akik nem felelősek azért, mert a felső vezetés egyik, vagy másik utasítását végrehajtották. — A párton belül sem lehetnek kétfajta párttagok olyanok, akik a múltban funkcionáriusok voltak és most megbélyegezettek azért, mert valamilyen poszton becsületesen védték a néphatalom érdekeit. A hibákból természetesen minden vezetőnek tanulnia kell, legyen kisebb, vagy nagyobb beosztásban — de azt nem hagyjuk, hogy a reakció derék, becsületes elvtársak ezreit megrágalmazza, megfélemlítse, félreállítsa. A Magyar Dolgozók Pártja marxista-leninista párt volt. Voltak hibái, fogyatékosságai, de eredményesen vezette, szervezte a harcot a szocializmus győzelméért. Az ellenforradalom kihasználta ezeket a hiányosságokat, a párt gyengeségeit, hibáit és nemcsak a párt, de az egész népi hatalmat alapjaiban támadta meg. Most az ellenfor- i radalom teljes felszámolásánál tart- [ suk egyik becsületbeli kötelességünk nek megvédeni a volt MDP tagokat, pártonkívülieket, állami funkcionáriusokat az ellenforradalom rágalmaitól — mondotta beszédében Apró Antal. Néger énekesei Szekszárdon Marcell Martinique, néger énekesnő vendégszerepei február 16-án, szombaton este 6 órakor és 17-én délután 3 órakor a városi kultúrház színháztermében. Vele egy műsorban több együttes is fellép. Hallhatja a szekszárdi közönség a 12 tagú „Uránia” tánczenekart, Balogh Géza 7 tagú havai gitáregyüttesét, egy 14 tagú verbunk népizenekart, két cimbalomszólóval. Itt lesznek a szilofonművész Seregély-fivérek és 14 tagú mambó— rumba zenekaruk. Fellép Fazekas Nikoletté magyar táncdal énekesnő, Némethi László hegedűművész, valamint a „10 tagú tűzoltózenekar 1800-ból‘’. Az elő adás 3 óra hosszan tart és érdekessége, hogy az előző szereplésük színhelyén: Mohácson, egy óra ráadást adtak a közönség tapsban kifejezett kívánságára. Reméljük, hogy Szekszárdon is adnak repetát... 215 millió forint kölcsön 12 ezer folusi lakóház ■P5*~ A falusi lakóházépítési kölcsönakció keretében 1950—1956 között közel 12 ezer falusi dolgozó: tsz-tagok, állami gazdasági, gépállomási dolgozók és egyéni gazdák kaptak hosszúlejáratú házépítési kölcsönt az államtól. A kölcsön összege meghaladja a 215 millió forintot. Az építtetőknek 10—20 év alatt kell letörleszteniök a kölcsönt, évi három százalékos kamattal. Az állam abban az esetben, ha valaki öt év alatt visszafizeti a kölcsön háromnegyed részét, lemond a fennmaradó összegről. Ezt a kedvezményt az elmúlt években már hatszázan kapták meg, és ezáltal minteqy két és félmillió forintot takarítottak meq az építkezésen. A kölcsönigénylők, a törlesztés előnyeit látva, mind többen öt év alatt visszafizetik a kölcsön háromnegyed ré-R szét. 1956-ban már 1 millió 400 ezer forintot tett ki a kölcsön 25 százaléka fejében elenqedett összeq. 1957 első hónapjában már újabb 105 falusi építtető fizette vissza — öt év leforgása alatt — a kölcsön kapott összeg 75 százalékát. Ezek a gazdák több mint 421 ezer forint kedvezményben részesültek, megközelítőleg annyiban, mint az elmúlt év utolsó negyedében összesen. A 25 százalékos engedmény mellé még hozzá kell venni azt is, hogy a 3 százalékos kamat elmaradása is előny azoknak, akik a kölcsönzött összeg 75 százalékát visszafizetik. A törlesztés lejárta előtti visszafizetés az egyéni előnyökön kívül módot nyújt arra is, hogy a visszatérített összeget az állam újabb falusi lakóházak építéséhez adja kölcsön, ezért nemcsak az egyénnek, de egy nagyobb közösségnek is előnye származik belőle. Vasárnap szántottak q traktorok és az egyéni gazdák is Tolna megyében A múlthétvégi szeles, napsütéses napok után vasárnapra áprilisi igazi tavaszi idővel felérő 10 fokon felüli meleg, napos idő virradt Tolna megyére. Az első tavaszias napsütésben megindult az élet a megye határán,, ban Vasárnap imár kora délelőtt igen sok szekszárdi egyéni gazda ment szántani a határba, hogy az ősszel elmaradt munkákat pótolják. Több ökrös- és lovasfogattal szántottak Kakasd és Bonyhád határában is. A Középhidvégi Kísérleti Gazdaságban 3 traktor szántott vasárnap, ugyancsak kivonultak a földekre dől gozni a várdombi gépállomásról is a traktorok. Megkezdődött a halászat a tolnai és a paksi halászszövetkezetben Az ország kél legnagyobb halászszövetkezetében, a paksi és a tolnai halász- szövetkezetben megkezdődött a halászat az úszó jégtábláktól megtisztult Dunán. A Tolnai Halászszövetkezet brigádjai a múlt hét végi utolsó halásznapon 10 mázsa zsákmánnyal tértek vissza a halásztanyára a Dunáról. A paksi halászokat már nem kísérte ilyen szerencse. Az egész múlt hét eredménye csak öt mázsa bal volt. Hétfőn a tolnai és a paksi halászszövetkezet brigádjai már kora reggel csónakokba szálltak újabb halászzsákmány szerzéséért. lesz-e Szekszárdon tejfeldolgozó jizem? Az elmúlt héten a Kölesdi Vajüzemben sok érdekes dolgot meséltek el a gyár vezetői és dolgozói üzemükről. Beszéltek például arról is, hogy ráfizetéssel jár a tej beszállítása és a pasztőrözés után újbóli visszaszállítása. A gyakorlat az már évek óta, hogy a Szek- szárd környéki falvakból a tejet összegyűjtik és minden reggel gépkocsin szállítják Kölesdre, csak azért, hogy ott a pasztőrözést elvégezzék. Ez csak néhány órát vesz igénybe. Akkor újból kannáz- zák a tejet és a reggeli út megismétlődik, vissza Szekszárdra és Tolnára. Szek- szárdra két-háromezer litert, Tolnára pedig öt-batszáz litert viszitek naponta. Sokba kerül a fuvar, és mégsem olyan a tej minősége,! mintha azt helyben pasztőröznék. A 30 kilométeres út a háziasszonyoknál jelentkezik leginkább, amikor a tejet forralni akarják. A Kölesdi Vajüzemben az a vélemény alakult ki, jobban járnának ők is, ha nem kellene naponta többszáz forintot feleslegesen fuvarra kifizetni és jobban járnának a szekszárdi fogyasztók is: friss tejet kapnának minden nap, ha a Szekszárd környéki tejet helyben dolgoznák fel. Megkönnyítené egy tejfeldolgozó üzem létesítését az, hogy valamikor régen volt Szekszárdon egy tejfeldolgozó üzem. A postával szemben. Az a helyiség nem felel meg, de biztosan lehetne találni valami megoldást egy helyiség kiutalására. A gépiberendezés meg jó lenne az, amit a Kölesdi Vajüzemben leszerelnek. Azok a régebbi típusú, kiskapacitású gépek még sokáig ki tudnák elégíteni a szekszárdiak igényeit. Úgy gondoljuk, csak azt kell tenni az illetékeseknek, hogy meghallgassák a szekszárdi tejfogyasztók, az anyák és gyermekeik kérését, és akkor rövidesen Szekszárdon tudják feldolgozni a szekszárdi, őcsényi és sióagárdi tejet. A „János vitéz" Tengelicen Nemrégiben bírálták a Tengelic községben folyó kultúrmunkát. Arról írtak, hogy a kultúrháznak nincs gazdája, nem folyik ott jóformán semmi néven nevezendő munka, a fiatalság nem találja meg a szórakozási lehetőségeket. Már akkoriban is voltak olyan vélemények, hogy ezek a megállapítások nem fedik teljes egészében a valóságot, hogy igenis létezik kulturális élet Tengelicen. A megállapításokra most cáfolatot is szolgáltattak a község kultúrmun. kásái, mégpedig azzal, hogy három estén keresztül, pénteken, szombaton és vasárnap játszották nagy sikerrel a „János vitéz”-t. A színjátszók tervében már újabb darab tanulása és előadása is szerepel. Fatolvajok — rendőrkézen Most, a téli időkben, nagyon elszaporodtak az erdei lopások. Igaz, nagyrész- ben nem üzérkedésre lopják, noha ilyen is van, hanem saját szükségletre, de ez vajmi keveset változtat a lényegen. A lopás — lopás és a rendőrségi szervek igyekeznek leleplezni minden erdőtolvájt. A napokban három koppányszán- tói fatolvaj került rendőrkézre: Bangóéi János, ifj. Varga József és Veres József, akik a helyi erdőből elloptak mintegy 80 darab 10—15 centiméter átmérőjű akácfát. A kár körülbelül 3000 forint. — ügyükben megindították az eljárást. Kultúrház, vagy kocsma ? Nagy viták folynak, sok vélemény hangzik el mostanában arról mi legyen a falusi kultúrházak sorsa. Maradjanak-e meg az eddigi formájuk, ban, legyenek az ifjúság tulajdonában, adják át a gazdaköröknek és még számos elképzelés lát napvilágot, illetve ölt testet. Az elmúlt években eredményes munkát végzett az őcsényi kultúrház s ezt a munkát támogatta a negyedévenként folyósított 5000 forint állami támogatás. A kultúrház igazgatója nemrégiben felszólítást kapott_ hogy a mostani, I. negyedévi ötezer forintból fizessen vissza a községi tanács folyó számlájára 3700 forintot, állítólag azon a címen, hogy csökkentették a ki. adásokat. (Maradna tehát eszerint 1500 forint, holott az igazgató és a takarítónő egyhavi illetménye ez csupán.) Ez azonban mellékesnek látszik amögött a kijelentés mögött, hogy ,,a kultúrház egyelőre be lesz zárva”. Vajon, hol talál majd akkor szórakozási lehetőségeket a község fiatalsága? Talán választ ad érré a kiszivárgott hír a tanács álláspontjáról, amely szerint vendéglő és, falatozó működne a kultúrház helyén a gazdakör cégére alatt. Most már csak az a kérdés, hogy azok, akik ez‘ tervezik, így gondolják a fiatalság szórakozási, művelődési lehetőségeit biztosítani? Kocsma zajjal alásfestve akarnak megrendezne egy-egy előadást? Akárhogyan is lesz a jövőben a kultúrházak rendszere, az lenne a leg helyesebb — már csak tájjellegét tekintve is —, hogy az őcsényi kultúrház kultúrház maradjon, nem pedig kocsma.. Kocsmát ugyanis minden kö. rülmények között könnyebben lehet nyitni, mint egy kultúrházak. Üzem — a volt kultúrhelyiségben Irodából — lakások. Sok ilyen hírt, tudósítást lehetett az utóbbi hónapokban olvasni az újságokban. Egyszerűbb lesz az ügyvitel, összevonják a hivatalokat, amelyek most már kisebb helyen is elférnek, hogy a felszabaduló helyiségekkel a lakás ínséget lehessen enyhíteni. Az újságíró — szívesen ír az ilyen eseményekről. Most azonban különös élményben volt részem szerkesztőségünk korábbi épületébe Iá. togattam el. Mikor szóbakerült — két hónappal ezelőtt — a költözködés, számolgattuk, hogyan lehet az irodákat lakásokká átalakítani és hogy b ztosan jól járnak azok, akik ide költözhetnek. De mi lesz a kul- túrhelyiséggel, amit két évvel ezelőtt a pince egy részéből alakíttattunk át —és elég sokba került. Azt bizony nem. tudják semmire sem használni. Most pedig gazdára találtak nem. csak a lakások, hanem a kultúr. helyiség is. A cserépkályha helyét egy nagy kemence foglalja el. — László Jánosné egymásután szedi ki a formákból a kész tortalapokat, majd újra megtölti tésztával. rri Most még sok a selejt, — mondja Pápai Károly, az idős cukrászsegéd, — de már egyre jobban megy a munka. Gyakorlat kell a kemence kezeléséhez, kitapasztalni, hogyan lehet jól fűteni a kemencét. Még csak a próbasütésnél tartunk, de holnaptól kezdve már „hivatalosan” is, beindul az üzem. Azután pedig — akár az egész megyét ellát, juk tortalapokkal. Mert a kultúrhelyiségben ostyaüzemet létesített a Vendéglátó Vállalat. Váradi Sándor igazgató és Egerszegi Endre cukrászüzemvezető elmondják, hogy már korábban foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy szüksége volna a vállalatnak egy os_ tyaüzemre. Sokszor akadályozta a munkát, hogy a tortalapokat más- honnét kellett beszerezni. Különösen az elmúlt hónapokban. Tudomásukra jutott, hogy a Siófoki Vendéglátó Vállalatnak van egy üzemen kívüli ostyasütő körkemencéje. Ezt sikerült megszerezni — könyv jóváírás, sál. A vállalat karbantartócsoportja — teljesen saját eszközökkel — beépítette a kemencét, így a jövőben nemcsak a vállalatot tudják ellátni friss tortalapokkal,' „nápolyi szelettel’’, hanem a Népbolton keresztül a lakosságot is. — De nemcsak ez az elgondolás vezetett bennünket — teszi hozzá Váradi elvtárs, — hanem az is, hogy ezzel munkát tudjunk adni néh(tn\i olyan dolgozónknak ,akik különben — racionalizálás miatt — elbocsátásra kerülnének. Egyelőre öt munkás dolgozik az üzemben, de ha bő. víteni tudjuk, több is. Önellátás, — munkalehetőség biztosítása elbocsátás helyett. — Köve_ tendő példa. , JANTNER.
