Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-10 / 35. szám

1957. FEBRUÁR 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 „Mi Tolna megyei pedagógusok a szocializmus hívei vagyunk!“ Á dunaföldvári ellenforradalmárok terveiből Lincselés — Kulákokból álló nemzeti bizottság — Kisgazdapárt nagy gazdákból Budapesten október 23-án kezdő­dött, Dunaföldváron két nappal ké­sőbb, október 25-én. Dunapentele irá. nyából három zsúfolásig megrakott- teherautóval érkeztek meg a provo­kátorok. Első útjuk a tanácsházához vezetett, leverték a címerrel díszített táblát, hasonló sorsra jutott az anya­könyvi hivatal táblája is. A ,,nagy­szerű tettüket“ alig végezték el, már­is újat kezdtek. Levonultak a Duna partjára — most már a helybeliek is i elkísérték a tett helyére hogy ledönt­sék a szovjet emlékművet. Ez nem sikerült nekik, pedig különféle erőgé­peket is felhasználtak tervük végre­hajtásához. Az emlékművet ledönteni nem tudták, ezért márvány tábláit zúzták szét és egyéb kisebb rongá­lást okoztak. Ezután elcsendesedett a község, mintha semmi sem történt volna. Pénteken azonban VÉGLEG FELBORULT A REND. Dunapentelére nem mentek el dol­gozni a földváriak. Részegek, izgatok egész nap, szinte megszállva tartot­ták a tanácsházelőtti teret. Szónokla­tot szónoklat követett, beszéltek, iz­gattak. Délelőtt 9 órára meghozta első ,,gyümölcsét’“ az izgatás: tünte­tést rendeztek a községi pártbizottság épülete előtt és néhány kommunista ’ kiszolgáltatását követelték. Este fél hétre a tüntetés ostrom­má lett, be is vették a pártszék- házat — nem volt fegyver, amely megállította volna a tömeget. A pártszékházban összetörtek min­dent ami a kezük ügyébe került. Amikor az ostromnak vége lett, visszamentek a tanácsháza előtti tér­re és megrendezték a választási ko­médiát. A tanácsháza erkélyén meg­jelentek a részeg önjelöltek. A tér pe­dig egyre jobban hangzott: „Le a kommunizmussal,“ „Kivégezni min­den kommunistát,“ Menjünk el a kommunisták lakására, húzzuk fel őket.“ Ennek az uszító felhívásnak többen eleget tettek. ^ Elmentek, többek között Szabó ~ Jenő elvtárs lakására, egy másik párttagot—Fekete elvtársat-—, aki otthon betegen feküdt, — meg­verték. Elmentek Olasz József lakására is. Olaszt nem találták otthon s csupán a nagy családra való tekintettel nem törték össze a bútorokat. (Micsoda emberség?!) Többször felkeresték Szénási Gyula elvtárs lakását is a Bölcskei utcai kulákok — kötelet is vittek magukkal. — ö az egyik elv­társ lakásán talált menedéket. Még ezen az estén — pénteken —, hogy nagyobb legyen a felhajtás és látványosság, hatalmas máglyán égették el a tanácsházán talált ira­tokat. Arról a vandalizmusról, amit ott véghez vittek, külön cikket le­hetne írni. Szombaton aztán végleg a fejete- tejére állt minden. Megjelentek a község főterén a helyőrség tagjai. Hangoshíradóval felszerelt autóval érkeztek. BEOLVASTAK AZ EGYETEMIS­TÁK KÖVETELÉSEIT, valamint a parasztság követeléseit. Sokan már nem hallgattak rájuk, a„ jelenlévők közül már többen tovább mentek ennél. Bizonyítékul csak annyit: Elhangzott már szombat délelőtt a jelszó: „Távozzék Nagy Imre, jöjjön vissza a királyság, jöjjön Ottó!" Amikor látták a katonák, hogy a beolvasott követelésükkel csak fokoz ták az amúgy is nagyfokú zűrzavart, igyekeztek csillapítani a tömeget — mindhiába. Most már nem lehetett megállítani az eseményeket. Itt már — Ujtípusú kerékpárpumpát hoz­tak forgalomba Csehszlovákiába. Ez kényelmesen elfér a nadrágzsebben: hossza mindössze 11.5 centiméter és műanyagból készül és önolajozó be­rendezéssel is el van látva. * — 12 millió tasak kertimagot hoz forgalomba a Kertészeti Magtermel­tető Vállalat az "gész országra kiter­jedő bolthálózata útján. A kertimag­vak szétküldése már megkezdődött. a rendszer megdöntéséről volt szó. Előkerültek a hordószónokok. Elő­került többek között dr. Fekete Im­re is, aki egyesek szerint alispán, mások szerint polgármester volt, nem szégyellt az úttest közepére he­lyezett székről szitkot szórni a népi demokráciára, s dicsőíteni a „forra­dalmat.“ Úgy vélte, itt az idő, hogy ő is megsütögesse a kis pecsenyéjét. Ez az ember is — hisz ez csak ter­mészetes — helyet kapott a nertizeti bizottságban, amelynek választásai már péntek este megkezdődtek, de csak szombaton sikerült befejezni. Állandóan civakodtak, marakodtak a koncon. Dr. Fekete mellett természetesen helyet foglalt a nemzeti bizottságban a község kuláksága is. Beszéljünk-e részletesen arról, hogy például Mis- kolczi Pál és Zerza Nagy Ferenc közismert népnyúzók, kulákok vit­ték a prímet. Az egyik, a nemzeti bi­zottság elnöke lett, a másik pedig hozzáfogott, hogy megszervezze a • KISGAZDAPARTOT — NAGY- GAZDÁKBÓL (mondjuk meg nyíltan: kulákokból.) A nemzeti bizottság elnöke hama­rosan bemutatkozó körutazást ren­dezett a községben — szinte képle­tesen honfoglalást végzett — úgy tett, mintha most járt volna először Dunaföldváron. Megjelent szombaton a színen a börtöntöltelék Papp László is. A tanácsház előtti térre teherautóval érkezett, felszólította a jelenlévőket, hogy száljának fel a kocsira és men­jenek el kiszabadítani a környéken lévő börtönökből a habokat, a lecsu­kott kulákokat. — Későbbi értesü­léseink szerint nem sikerült elgon­dolását megvalósítani, mert több he­lyen kaszával fogadták őket, felkelők­nek titulálták csoportját. KI EZ A PAPP LÁSZLÓ? Apja csendőr volt, az egyik testvére is követte apja példáját, ő is beöltö­zött a kakastollas egyenruhába. Mintegy 20 lóból álló kordélyos- részlege is volt a családnak, össze­játszottak a munkahelyen néhány személlyel, hamis munkalapokkal számoltak el, s hatalmas összegeket vágtak zsebre — jogtalanul. Részt vett Papp László -más panamában is. Ennyi törvénytelen cselekedetért megérdemelte, hogy rázárják a bör­tönajtót. Ezekután érthetővé válik hogy miért sajnálta a többi hason­szőrű „sorstársait.“ A nemzetőrség parancsnoksága is csendőrkézbe került, Horváth kár­pitos személyében. (Miért lenne ép­pen Dunaföldvár kivétel?!) Később azonban még nálánál is megbízha­tóbbat kerestek. Terelmes Bélára esett a választásuk. Ö begyűjtési előadó volt, de évekkel ezelőtt levál­tották, mert összejátszott a kulákok- kal. Ez a kulákbarát vette kezébe a A múlt hét egyik napján a járási párt-intézőbizottság két munkatársa a Bonyhádi Cipőgyárban a pártszervezet létrehozása ügyében beszélgetett a mun­kásokkal, vezetőkkel. A munkástanács elnökségének két tagja, Laki Ferenc és Teleki István tiltakoztak ez ellen, mond­ván: „A dolgozók azzal bízták meg őket, hogy ne engedjenek semmiféle pártot szervezni a gyárban“. Lehetséges-ez? Hiszen mindenki tudja ebben az országban, — még a Cipőgyár­ban is tudják —, hogy a kommunisták munkája, áldozatos harca nélkül nem kerültek volna a százezer holdak a pa­rasztok kezére, a gyárak a munkások tulajdonába. Nem lenne ma munkás- tanács sem a Bonyhádi Cipőgyárban. Nincs a világon ország, ahol ilyen for­radalmi átalakulást, ami nálunk a fel- szabadulás után végbement, ne a kom­munisták vezették volna a dolgozók harcát. Vagy olyan tőkés ország, ahol mindezért ne a kommunisták vezetésé­vel folyna a harc. Természetes, ilyen követelésekkel nem bízta meg senki a munkástanácsot. Igaz, az ellenforradalmi napokban voltak ilyen hangok. De talán vegyük sorra, kik vol­tak a kommunistaellenesség hangadói. Hol voltak ezek a „munkásképviselők “ akkor, amikor a munkások — a kom­munisták vezetésével — a tőkések ellen küzdöttek. Teleki István, a helyi szo­ciáldemokrata pártszervezet egyik veze­tője volt. E vezetőség elnöke volt Kari Gusztáv, a gyár tulajdonosa is. Teleki tehát a gyár gazdájával, a tőkéssel, fegyveres erők parancsnokságát. S hogy nem méltatlanra bízták e fon­tos tisztet, azt az események be is bi­zonyították. Néhány napig ezután mintha csen­desebb lett volna a község élete. Igaz, ebben az „idilli“ csendben is többször felkeresték pártveze­tőség tagjainak lakását, hogy el­hurcolják őket. Egy alkalommal pedig fegyveresek támadást in­téztek a kendergyár ellen is. A kulákok ünneplőbe öltözve kocsi- káztak, sétáltak a község főterén. Az emberek fásulttá lettek, rendre, nyugalomra vágyott mindenki. A ha­tárban az egyénileg gazdálkodó és a termelőszövetkezeti parasztok foly­tatták az őszi munkákat. A HELYZET URAI: A KULÄKOK, CSENDŐRÖK és a börtöntöltelékek, jól érezték magukat, hisz a kezükben volt a fegyver. Némi fegyvergyakorlatot is vé­geztek, hogyha netalántán még­sem az ENSZ-csapatok érkezné­nek hozzánk, szembeszállhassa­nak a szovjet csapatokkal. November 4-én hajnalban ezt meg is tették. Hajnali fél három táján eldördült egy géppisztoly-sorozat, utána egy hadipuska is megszólalt, nemsokára rá azonban ágyúk döreje ébresztette fel a község lakóit. Reg­gel aztán láthatta mindenki: talála­tot kapott a mozi. a cukrászda, a posta és számos találatot kapott a laktanya is. A szemtanúk szerint a nemzet­őrség tagjai tüzet nyitottak a bevonuló szovjet csapatokra, megsebesítették az egyik pa­rancsnokot. Ezután viszonozták a harckocsikkal a tüzet. Két nemzetőr meghalt, egy — Termel Béla, a parancsnok — súlyosan megsebesült. A kulákok és társaik vasárnap reg­gel még az utcára sem merészeltek kimenni, arról még csak álmodni sem mertek, hogy a nemzeti bizott­ság tovább folytassa a munkát, Le­tettek arról is. hogy nagygazdákból kisgazdapártot szervezzenek, még a bor sem ízlett ezen a napon nekik. (Egyetlen részeg embert sem lehetett ezen a napon látni a községben.) Ezen a napon csuda józanok vol­tak az egy hétig ittas személyek. * Ez a cikk távolról sem kíván a tel­jesség igényével fellépni, csupán néhány eseményt mutat be. Minden részletre a további kutatás, nyomo­zás és egy krónikás derít majd fényt. Egy azonban az elmondottak­ból is kitűnik: Dunaföldváron is a munkásosztály ellenségei használták fel a pillanatnyi helyzetet, hogy visz- szaállítsák régi uralmukat. K. Balog János együtt „képviselte“ a munkásérdekeket. Mindig, mindenben egyetértett „kenyér- adó gazdájával“. Laki Ferenc nem is az SZDP-ben, hanem a „Volksbund“-ban „képviselt“. Hogy kit? Mindenki tudja, kit szolgált ez a szervezet: — Hitlert. Nyilvánvaló, akkor sem, ma sem tet­szik egyikőjüknek sem a kommunisták munkája. Nagy hangjával, demagóg felszólalá­saival került felszínre ezekben a napok­ban Schultheisz Imre művezető. Már- már úgy látszott, hogy kimarad a mun­kástanács elnökségéből, amikor majd- hogv nem sírva fakadt, hogy válasszák be. Mert őt elnyomták tizenkét éven keresztül és nem érvényesülhetett tehet­ségének megfelelően. Persze, mindennek a kommunisták az okai. Megtámadta a kommunista Jelics Miklós volt DISZ-tit- kárt, akit beválasztották az elnökségbe. Schultheisz „elnyomása“: havi 1800 — 2000 forint kereset, Pannónia motor- kerékpár, 12 rend ruha a szekrényében, amivel dicsekedett azelőtt. Pályafutásá­nak új állomása pedig: külföldre szö­kött, itthagyva feleségét és leendő gyer­mekét. Ismerik jól a cipőgyáriak Danes La­jost is. 1952-ben bőrt lopott, börtönbe került. Utána fordított egyet’ a köpö­nyegen, megjátszotta a népi demokrá­cia igaz hívét, komoly funkciót kapott A Magyar Pedagógusok Szabad Szak szervezete Tolna megyei területi bi­zottsága megvitatta a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa X. teljes ülésének anyagát. A területi bizottság egyetért Gás­pár Sándor elvtárs beszámolójával és a X. teljes ülés határozataival. Különösen jelentősnek tartjuk a beszámoló azon részét, mely szerint a magyar munkásosztály, a becsületes dolgozók nem a népi demokrácia, a szocializmus ellen léptek fel. Ez a meghatározás igen jelentős a mi tag­ságunk magatartásának igazságos és helyes megítélése szempontjából is. A mi meggyőződésünk is az, hogy a megye pedagógusai többségükben a szocializmus építésében elkövetett durva hibák kijavítását követelték. Meggyőződésünk, hogy a tömegek­nek (köztük a pedagógusoknak) az elkövetett hibák és bűnök feletti elé­gedetlenségét és elkeseredettségét használták fel azok az ellenforradal­mi erők, akik a munkásosztály hatal­mát, a proletárdiktatúrát akarták megsemmisíteni és visszaállítani a régi népelnyomó rendszert. Mi, Tolna megyei pedagógusok vall juk, hogy a szocializmus hívei va­gyunk és leszünk. Mi a szocializmus építésének olyan útját akarjuk, amely leginkább megfelel sajátos magyar, ha kell megyei viszonyainknak. Meg. győződésünk szilárd, hogy a dolgozó néppel együtt megtisztítjuk népi de­mokráciánkat minden torzulástól és elhatározzuk, hogy megvédjük hazán­kat minden reakciós ellenforradalmi törekvés ellen. A mi megyénk pedagógusai is csak a megye és az ország szervezett dol­gozóival együtt tudnak eleget tenni a magyar ifjúság neyelésével rájuk háruló komoly s megtisztelő felada­tuknak. Ezért felhívj üli egész tagságunkat, valamennyi járási és iskolai alapszer. vezetünket, hogy a magyar pedagó­gusok szabad szakszervezete önállósá­gának, cselekvési szabadságának tel­jes fenntartása mellett teremtsenek szoros együttműködő kapcsolatot a helyi (járási, községi) állami és tár­sadalmi szervekkel, de különösen a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezeteivel, a járási tanácsok ta­A fegyveres erők minisztere 1957. február 2-ával visszaállította a déli határövezetet és így a nem odavaló lakosoknak ottartózkodni, illetve oda utazni csak erre a célra kiállított rendőrhatósági engedéllyel lehet, amelyet az illetékes járási rendőrka­pitányságtól kell kérni az utazás terv­be vett megkezdése előtt legalább öt nappal, kivéve a halálesetet, vagy egyéb indokoltan rendkívül sürgős utazásokat a vájáriskolában. A cipőgyáriak gyűlé­sén a bányászokat „képviselte“, az ő nevükben követelte a kommunisták el­távolítását, Sokan mondták felszólalása után: „Jobb lett volna, ha el se jött volna“. íme, Laki és Teleki megbízói. Ezek­hez jön a „Szabad Európa“ rádió, amely — szerintük — a munkástanácsok rá­diója. Arról persze nem beszélnek, miért nem tanítja ez a rádió a nyugati munkásokat arra, hogyan kell munkás­tanácsokat alakítani, hogyan kell tőké­sek nélkül igazgatni a gyárakat. A gyár munkástanácsa — többségé­ben becsületes emberekből áll. Sok olyan intézkedést hozott, ami elősegítette a termelés normalizálódását, a rend hely­reállítását. Azonban nem minden intéz­kedése megnyugtató. Például leváltották beosztásából Farkas Ferenc kommunista művezetőt. Azon a címen, hogy „durva az emberekhez“. Lehet, hogy így van, van javítani való Farkas elvtárs modo­rán. Azonban elismert tény, hogy a leg­jobb minőségű cipőt az ő köre gyár­totta. Most pedig ezen a körön baj van a minőséggel, ami végső soron az egész gyári kollektíva érdekeit sérti. A mun­kástanács még nem tudta kialakítani a helyes kapcsolatot a műszaki vezetéssel. Egyes munkástanácstagok önállóan in­tézkednek. Például Dvorácskó művezető nulmányi felügyelőségeivel és az is­kolák igazgatóival. Biztosítsák, hogy iskoláink a szo­cializmus, a demokrácia iskolái legye­nek, hogy a szocialista nevelés nem­zeti és demokratikus alapokon fej­lődhessék. Járási és iskolai szakszervezeti bi­zottságaink lépjenek fel minden olyan esetben, amikor egyes tudatosan el. lenséges_ vagy megtévesztett neve­lők reakciós törekvéseket szolgál­nak. A határozott helyi, azonnali állás foglalás minden becsületes pedagó­gusnak erkölcsi kötelessége, mert csakis ezzel tudjuk elejét venni az egész megye pedagógusait feltétlenül sértő és elítélendő felelőtlen általá­nosításnak. Nevelői felelősségük tel­jes tudatában, a nap minden órájá­ban féltő gonddal óvják megyénk ta­nuló ifjúságát minden olyan külső vagy belső befolyástól, amely az is­kolai munka rendjét, nyugalmát, igyekszik megzavarni. Igen nagy szükség van ma arra, hogy a megye pedagógusai a megye értelmiségével egyetemben tisztán lásson a fontos kérdésekben, mert e tisztánlátás nélkül nem lehet biztosi, tani az értelmiség (pedagógusok) al­kotó munkáját. Alapszerveink ezt a tisztánlátást minden erejükkel segít­sék elő s kezdeményezzenek főleg já­rási szinten az MSZMP járási veze­tőségének a segítségével kisebb peda­gógus csoportok részére elvi vitákat. Befejezésül tájékoztatja a Pedagó­gusok Szabad Szakszervezete Tolna megyei területi bizottsága a megye tagságát arról, hogy központi vezető­ségünk elnöksége a közeljövőben ősz. sze kívánja hívni az V. Nevelésügyi Kongresszust. A kongresszus felhí­vása a közeli napokban megjelenik és annak anyagát széles körben megkívánjuk vitatni. A kongresszus, amely a pedagógusok javaslatai alap. ján össze foglalja majd a pedagógu­soknak a köznevelés reformjára vo­natkozó elgondolásait, kívánalmait és megteremti az egységes köznevelési törvény létrehozásának alapfeltételeit. PEDAGÓGUSOK SZABAD SZAK. SZERVEZETE TOLNA MEGYEI TERÜLETI BIZOTTSÁGA. A járási rendőrkapitányságok át­menetileg határövezetben szóló enge­délyt csak igen indokolt esetben ad­nak ki. (Haláleset, halaszthatatlan szolgálati ügy, stb.) A határmenti rend helyreállítása érdekében a határövezetben a karha­talmi alakulatok igazoltatásokat vé­geznek és azokat, akik tartózkodási engedélyt felmutatni nem tudnak, előállítják és ellenük az eljárást meg­indítják. csoportjában egy kapliragasztó szabad­ságra megy. Egy másik lány pályázik a helyére. Odamegy, átvenni a munkát. Dvorácskó azonban úgy látja jobbnak, hogy ne ő helyettesítse a szabadságra menőt. Az illető odamegy a munkás­tanácstaghoz, aki megnyugtatja: „Majd én megmutatom, hogy te mégy oda“. A munkástanács egyes tagjai tehát önállóan utasítják a művezetőket, ke­resztülhúzva a műszaki vezetés intézke­déseit. Komoly problémák vannak a bérezésnél is. A „ beugrók “-nak, akik minden gépen tudnak dolgozni, mindig azt helyettesítik, aki pillanatnyilag tá­vol van, nem állapítottak meg prémiu­mot. A rámavég-eldolgozók, akiknek egyszerűbb a munkája, itt még nem fordult elő selejt —, kapnak prémiu­mot. Persze, mindhárman munkástanács­tagok. Van egy bizonyos műszaki-ellenes hangulat: azt mondják, azoknak nem jár több, akik „kék köpenyben sétál­nak“. Pedig a művezetők jó vagy rossz munkáján nagyon sok múlik. Szükség van tehát a pártszervezet munkájára a gyárban. Nem azért, hogy mindenkire kötelező határozatokat hoz­zon, hogy parancsolgasson. Azért, hogy a különböző kérdésekben kifejtse állás­pontját, segítse, hogy a munkástanács helyes irányba fejtse ki tevékenységét és ha kell, leleplezze a visszaéléseket, erősítse a munkáshatalmat. Egyesek — pont ezért — nem szívesen látnák a pártszervezet működését. Azok, akik sze­retnének továbbra is a zavarosban ha­lászni. II megyei rendörfökapitánvság felhívása a déli határövezet visszaállításával kapcsolatban Kit képviselnek?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents