Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-01 / 27. szám

>57. FEBRUAR 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Pártnap Koppányszántón Néhány Termelőszövetkezeteink életéből Nem mindennapi igazán kellemes :stét töltöttem el a minap Koppány- izántón. A látottak és hallottak alap­ján bátran merem állítani, hogy a megjelentek is régen nem érezték ilyen jól, valóban felszabadultan ma­gukat egy gyűlésen, mint ekkor, ezen a pártnapon. Az érdeklődés nagysá­gára hadd mondjam el, hogy egy ily en aránylag kis községben mintegy 200 ember volt kíváncsi a beszédre — melyet Rappai Gyula elvtárs, az MSZMP megyei ideiglenes intéző bi­zottságának elnöke tartott — s az utána következő vitára. Az a kötetlen szabad beszélgetés, amely itt folyt előadó és hallgatóság között, sokáig emlékezetemben ma­rad. Már a bevezető előadás alatt a hangulat váltakozásaiban olyan meg­kapó volt, mint talán az 1945—47-es időkben. A szenvedélyes felzúdulást, mely annak nyomán váltódott ki, hegy a néptömegek jogos felháboro­dását felhasználó ellenforradalmi ele­mek tetteit ecsetelte az előadó, a má­sik pillanatban felváltotta a harsogó nevetés, mikor azokról a börtöntöl­telék és ellenforradalmár disszidá- iókról esett szó, akiket a póruljárt angliai, franciaországi helyzetükben senki sem sajnál. A meghatottság együttérző csendje állt be azután, mikor azokról hallottak, akiket meg­tévesztettek a rémhírek s akiket visszavárunk. 1 — Úgy van ... Igaza van... He­lyes felkiáltások izzítják a kedélye­ket a mezőgazdaság fejlesztésének terveit ismertető részek közben. Helyeselték a kormány belterjes­ségre törekvő politikáját. Különö­sen tetszett az előadó Rappai elv­társnak az állattenyésztés fejlesz­tésének szükségességét ismertető fejtegetése. Ezt a takarmánytermesztés növelésé­nek fontosságával vezette be, mert csak ezután lehet több állatot tartani, de ez kihatással lesz a föld termő­erejének növelési lehetőségével is, te­hát a többtermeléssel is. Szó esett arról is, hogy azért akad még bizonytalanság is, például nem jön-e vissza megint a beszolgáltatás, az erőszakos tsz-szervezés, stb. Az előadó fejtegetései és a helyi tapasztalatok azt mutat­ták, hogy a megfelelő önkéntes társulást nem ellenzik a dolgozó parasztok itt sem, hiszen mintegy hász holdon már akar egy szak­csoport alakulni. Az is igaz, hogy a zavartkeltők kü­lönböző rémhírekkel igyekeznek a bizonytalanságot tovább húzni. Ezek­re azonban a felszólalások során első­nek Kapitány elvtárs adott megnyug­tató választ. Egyesek például a falu­ban azt a hírt „dobták be1’, hogy az erdőgazdaság 150 holdat akar a köz­ség földjeiből kiszakítani. A másik ilyen nyugtalanságot keltő hír volt, hogy birkákat akarnak az egyik ál­lami gazdaságból a községi legelőre hozni, holott a meglévő kell a falu­nak, még tán kevés is. — Ezért ne nyugtalankodjanak, mert ilyen nincs — mondotta a tanácselnök. A földek és a fásított legelő ren­dezésének problémája azonban megvan, s általános helyeslés közben kérte az előadót, az ille­tékes helyekre továbbítsa ez- irányú kérésüket. Hasonló problémák mellett Polecsák György a boradó súlyosságáról be­szélt s arról, miként fékezi ez is bi­zonyos mértékben a szőlőkultúra régi állapotának megteremtését, sőt továbbfejlesztését. A beszéd alatti hangulat változa­tossága továbbfolytatódott a felszóla­lások alatt is. Felzúdulnak, amikor a régi és a meglévő sérelmekről esik szó. Bilec Vince arról panaszkodik, hogy azelőtt állataikat helyben vették meg, most 11 kilométerre kell elszál- lítaniok s akkor is ugyanannyit von­nak le a súlyukból, mint az ottani helybeliekéből. A helyeslés moraja zúg fel, amikor a párt munkájáról esik szó, s Köbli Ferenc azt mondja: „Ha a mi érdekünkben dolgozik a párt, akkor mi is mellette ál­lunk. ‘ („Mint 1949-ig!“ — vetik közbe töb­ben.) Rappai elvtárs az egyik felszó­lalónak tényekkel — mint a földek kiosztása, a gyárak államosítása stb. — válaszolta meg, nem minden volt rossz, amit a párt, a kormány az el­múlt 12 év alatt csinált és elsősorban 1949—50-ig helyes politikát folytat­tunk. Mindezt összevetve, a régi sérel­mek és az új kétségeken át-átvillan azért a jobb életbe vetett hit. Ezt kü­lönösen akkor éreztem, amikor az öt óra után néhány perccel kezdődött gyűlés, kilenc óra felé Rappai elvtárs zárszavával és ígéretével, hogy továb­bítja a kéréseket, végétért, de az em­berek alig akarták elhagyni az is­kolatermet. Mindenkinek volt egy-egy jó szava hozzám, egy-egy sebtiben el­mondott terv és hogy milyen hibák voltak a múltban, amelyeket nem sza­bad elkövetni s akkor boldog lesz a magyar nép. (i—e) 1UVI1UU lUUlliM Középhídvégen az Állattenyésztési Kutató Intézet egyik gazdaságában jártunk a minap ,ahoi a gazdaságban történő eseményekről s tervekről ér­deklődtünk. MEGKEZDŐDÖTT A FÁCÁNOK BEFOGÁSA Alig két évvel ezelőtt apróbb vada. kát, fácánokat és foglyokat hoztak a gazdaság határába. A hasznos jószá­gok száma azóta többszázra szaporo­dott már, amit bizonyít az is, hogy a középhídvégi határban tömegesen ész lelhető az erdő cserjéiből és a vizes területek nádasaiból felröppenő fá­cánok. A napokban megkezdődött a fácánok befogása azzal a céllal, hogy védett helyen tartsák őket és össze­gyűl tsék a fácántojásokat, hogy még az idén újabb fácánnemzedék pusz­títsa a határ apró kártevőit. A terv szerint mintegy 2000 darab fácáncsi­bét akarnak a nyár folyamán kel­tetni. 80 DARAB HIZÖMARHA EXPORTRA A kísérleti gazdaság állatállomá­nyának remekei közé tartoznak a hízó marhák is. Október elején öt és fél­mázsás átlagsúlyban szállítottak ex­portra, jelenleg pedig 80 darab hízó­marha vár szállításra. A szállítmány, ból 34 darabot, alacsonyabb, mintegy öt és félmázsás súlyban, Svájcba és Olaszországba, 46 darabot — hét és félmázsás átlagsúlyban pedig — Né­metországba szállítanak. A 80 darab hízómarha 600.000 forintot jelent a gazdaságnak. Ezenkívül az év folya. mán még további 80—100 darab hízó­marhát tudnak exportálni. MAKÓ—TOLNA MEGYE—PÉCS Az országban egyedül Középhídvé­gen tenyésztik tiszta vérben a közép, york sertést. A tenyészkocákat és tenyészkanokat nemcsak a megyébe, hanem az ország valamennyi részébe szállítják és tenyésztik. Januárban például 25 darab tenyészkant és 44 darab tenyészkocát szállítottak rész­ben Makóra, megyénk több községé­be és a pécsj állami gazdaságok, igaz. gatóságának több gazdaságába. 6400 DARAB HAMPSHIRE ÉS PLYMOUTH CSIRKE A gazdaság Lencse pusztai ba­romfitelepén jelenleg 19 baromfi­fajta heterózis tenyésztése folyik. De több fajtát természetesen tisztavér­ben is tenyésztenek. Márciusban 6400 darab Hampshire és Plymouth napos, csirkét várnak a keltető állomások­ról. A jelenlegi tojóállomány napi tojástermelése mintegy 400 darab, amelyet Budapestre Szekszárdra és más városokba síállítanak. 1952-ben alakult Varsádon a Béke Termelőszövetkezet. Tagjai szorgal­masan dolgoztak^ s különösebb hiba nem is volt addig, míg a járás ^javas­latára” nem fuzionáltak a helybeli Előre Termelőszövetkezet tagságával. Ezután nehezebben ment minden,, a tagság nem dolgozott olyan lelkiis­meretesen, mint az előtt, így többek között ez is közrejátszott abban, hogy október 23-a után kimondták a fel­oszlatásukat. Kifizették valamennyi állammal és gépállomással szembeni tartozásukat, ami 182.207 forintot tett ki. A fel nem osztható alapot, ami 60.222 fo­rint, a tagok között osztják szét az alakulástól számított és teljesített munkaegységek arányában. * A gyönki Vörös Csillag Termelő- szövetkezetből az események hatá­sára 16 család lépett ki, közülük 14 család, akik a múlt év őszén kérték felvételüket. A megmaradt tagság szilárd elhatározása és véleménye az, hogy továbbra is a szövetkezeti gaz­dálkodást tartják számukra a legfon­tosabbnak. Arra törekednek, hogy gazdaságukat minél jövedelmezőbbé tegyék: két holdon ültetnek dugvány, répát és 80 holdon vetnek Viktória borsót. Ebből 40 hold szerződéses. A termelőszövetkezetnek jó jöve­delmet biztosít a sertéstenyésztés. Az év első két hónapjában november­ben és decemberben a teljesített mun Az alcsiszigeti és a kláramajori állami gazdaságban a múlt évben há. rom öntözőhajóval ezerötszáz holdon kísérleteztek nagyüzemi öntözéssel. Ebben az évben további hét öntöző­hajót kapnak az állami gazdaságok. A tíz hajó összesen mintegy ötezer holdra juttatja el a vizet. A balaton- nagybereki állami gazdaság két ön­tözőhajót kap s itt a Balaton vizével öntözik majd a háromszáznegyven- holdas kertészetet. A gazdaságban megkezdték a hajók számára a csa­tornák építését s ezzel tavaszra előre­láthatólag mindenütt elkészülnek. * Ismét megjelenik a földművesszö. vetkezeti tagság körében ismert és közkedvelt „Szövetkezet” című lap. Az első szám február 9-én kerül az olvasókhoz, egyelőre negyvenezer pél­dányban. • A szegedi egytemi könyvtárnak száztizenkétezer látogatója mintegy kétszáznegyvenezer kötetet kölcsön­zött 1956-ban. A könyvtár 25 állam százhetvenöt tudományos intézetének kaegységekre munkaegységenként 18 forint készpénzelőleget osztottak, de tartalékoltak mintegy 30.000 forintot is arra az eshetőségre, ha a gépállo­más az elszámolással nem vár őszig, akkor menetközben is fizetni tudja­nak. Az összeg legnagyobb részét az eladott hízókból tudták előállítani. — Eddig 38 darab hízót adtak el, de további 30 darab áll hizlalás alatt. A tagság ezekben a téli napokban sem ül tétlenül, bár a határban keve. sebb a munka. Nyolc-kilenc fogat hordja naponta a trágyát, teregetik szét, amelyet majd alászántanak ta­vasszal. Az elmúlt héten 200 köbmé­ter silótakarmányt készítettek, zab, borsópelyva és répa keverékéből. * Belterjessé takarják tenni a gaz­dálkodást az -alsónyéki volt Világsza, badság Tsz tagsága is. A múlt év de­cember 15-én megtartott újjáalakuló közgyűlésen a termelőszövetkezet tag sága Nyékipusztai Mezőgazdasági Tsz nevet vette fel. Ezen a közgyűlé­sen döntöttek afelől is, hogy három- tonnás tehergépkocsit vásárolnak. Ök különösen állatállományukat akarják növelni. Jelenleg 35 darab az anyakocaállományuk, ezt 55 darabra, a tehénállományt pedig, ami jelenleg 40 darab_ 50 darabra szeretnék nö­velni. A termelőszövetkezet tagságá­nak azonkívül még 150 család méhe is van. könyvtárával tart állandó cserekap­csolatot s évente többezer levelet, tu­dományos dolgozatot küldenek egy­másnak. * Jelenleg a világ tizenegy országá­nak 17 rádióállomása hetenként 29 alkalommal ad híreket eszperantó nyelven. A tervek szerint a Petőfi- rádió üzembehelyezése után a Ma­gyar Rádióban is megkezdődik bel­földre, mint külföldre az eszperantó­nyelvű hírszolgáltatás. * Az idén ismét lesz magyar kiállítás a már hagyományossá váló lipcsei nemzetközi vásáron. A vásáron csaknem valamennyi külkereskedelmi vállalatunk részt vesz, sőt, lesz az Egyesült Izzó és a győri vagongyár is, amely most kapta meg az önálló exportálás jogát. A magyar kiállításra az áruk egy része már úton van és a kiállítás szervezői és rendezői ezen a héten utaznak el Lipcsébe. BELFÖLDI HÍREK A TÁRG YALÓTEREMBŐ •• Összetört házasságok A felnőttek tudják, hogy a szerelem — jó dolog. De csak egy bizonyos ha- tárig, addig, amíg kellően megfontolt, átgondolt, és amíg nem ütközik a tár­sadalmi együttélés szabályaiba, más sza­vakkal: amíg a szerelemből nem lesz bírósági ügy a meggondolatlanság, köny- nyelműség miatt. Érdemes elgondolkoz­ni az olyan „szerelmen“, amely a bíró­sági tárgyalóteremben végződik és há­zassági bontópernek hívják. Fiatal ember és asszony ül a bíróság előtt: G. és G-né. MÉG EGY ÉVE SINCS, HOGY MEGESKÜDTEK, most válni akarnak. Amikor megkérde­zik tőlük, hogy ellenzik-e a házasság fel­bontását, mindegyik „nem“-mel felel. A férj adta be a válási indítványt felesége hűtlensége miatt. Szavaikból és a papí­rokból lassan kirajzolódik életük. Vona­ton ismerték meg egymást és végül há­zasság lett a dologból. De előzőleg mar született egy gyerekük, ez a férj nevét viseli, de most már úgy vélekedik az apa, hogy az sem biztos, hogy tőle szár­mazik. Házasélotiik viszonylag békésen kezdődött. A házasság után két hét múlva a férj elkerült egy néhányhóna- pos iskolára. Innen hetenkint hazajárt. A feleség egy alkalommal elment meg­látogatni a férjét — de egy P. nevű le­génnyel, az Vitte motoron. A férj tilta­kozott ez ellen, a felesége megigéri, hogy többet ilyet nem csinál, megszakítja a fiúval kapcsolatait. De egy szombaton, amikor hazament a férj, mást hallott. Először is megtudta, hogy a felesége egy éjszaka nem volt otthon. A feleség azt .mondta, hogy egyik barátnőjénél aludt. Más hírek szerint viszont a P. nevű le­gényismerősénél töltötte az éjszakát. A ■^férj persze nem ült fel a mende-mondá­nak, hanem utánanézett a dolognak: felkereste P-t és miután az is bevallotta, hogy az asszony valóban nála volt haj­nalig, utána hazament és az asszonnyal összecsomagoltatott, elküldte a háztól. Két és félhónap után végeszakadt a házaséletnek. SZERETTÉK EGYMÁST, mindegyik azt állítja, hogy a szerelem volt az esküvő indító oka. Most pedig itt ülnek a bíróság előtt egymás mellett, de mindegyik úgy helyezkedik, hogy egy kicsit háttal legyenek egymáshoz. A fia­talasszony lehajtja fejét, arca piros és néha közömbösen félrehúzza szájaszélét. Tőle is megkérdezi a bíróság, hogyan történt a dolog. — P. mindig járt utánam. Egyszer felhívott a lakására. Megkínált valami­lyen itallal, még sosem ittam olyat, és nem tudtam, hogy mit csinálok. Ekkor történt az eset. Azt mondta P., hogy ha megtudja a férjem, akkor sem lesz különösebb baj, mert ő feleségül vesz. A BÍRÓSÁG, különös tekintettel a családjukra, igyek­szik őket kibékíteni, még annak ellenére is, hogy nem kis dolog történt a férj és a feleség viszonyában. Megkérdezik az asszonyt: — El tudná felejteni a történteket és tudna új életet kezdeni férje mellett, tudná szeretni őt? — Igen. — Szereti még mindig a férjét? Alig hallható „igen“ a válasz. A férj­től is megkérdezik ugyanezt. — Én nem bocsájtok meg. Nem csak ez az egy eset volt. Amint később meg­tudtam, sorozatosan csinált ilyen dolgo- gokat. Figyelmeztettem erre, de nem használt semmit. A feleség egy másik kérdésre azt vá­laszolja, hogy ő visszamenne férjéhez, csak az nem akar megbocsájtani, de sza­vai nem tükrözik a megbánást és annak az elismerését, hogy meggondolatlan volt, könyelműen vette a házasságot. A bíróság nem hoz döntést, kellő bizonyí­ték hiányában. Talán jobb is, hogy így sikerült, mert lehet, hogy közben meg­egyeznek, kibékülnek, a férj megbocsájt, hiszen még mindig szeretik egymást, és családjuk van. Nem egy olyan eset elő­fordult már, hogy itt szidták egymást, válni akartak, de ítéletet nem tudott hozni a bíróság, és mire leértek az eme­letről az utcára, már karonfogva mentek és visszavonták a válási indítványt. Volt olyan eset is, amikor nem a sze­relem szülte a házasságot, hanem va­lami egyéb érdek, vagy a szülők kény­szere. Előfordult, hogy . A SZŐLŐK „ÖSSZEBORONÁLTAK” két fiatalt: a legény 18 éves volt, a leány pedig nálánál is fiatalabb. A le­gény a legerélyesebben tiltakozott e há­zasság ellen, de a szülei kényszerítették. Végül esküvő lett a dologból, de a fiú azt mondta, hogy nem éli le az életét ezzel az asszonnyal. Két hónap után a fiatal asszony beadta a válási kérelmet azzal az indokkal, hogy már két hónapja együtt vannak, de a férje még egyszer sem közeledett hozzá úgy, mint a ter­mészet rendje szerint a férj közeledik a feleségéhez. Elválasztották őket. Szeretni nem lehet valakit megrendelésre, még ha a szülők akarják, akkor sem. Egy másik házaspár szintén válni akar. A férj is, a feleség is elvált volt, ami­kor összekerültek. Ebből a házasságból nem született gyermek és időközben mindegyik fél kibékült a régi élettársá­val: férjével, illetve feleségével. Most válni akarnak és ismét házasságot kötni a régi élettárssal. Micsoda kaland, mi­csoda meggondolatlanság. Elválnak, meg­csinálják a nagy családi jeleneteket, is­mét házasságot kötnek, és utólag rájön­nek, hogy nem volt érdemes elválni. EGY 1DÖSEEB ASSZONY lép a terembe. Válni akar — a második férjétől. Az első férj a háborúban meghalt és két gyermeke maradt. 1950-ben fele­ségül vette egy férfi, aki akkor úgy mu­tatta, hogy szereti az asszonyt is, a gye­rekeket is. A férj azonban megváltozott, „igazi“ mostohaként viselkedett. Ha a fe­leség venni akart valamit a gyermekek­nek, baj volt, ha szólt az asszony vala­miért, baj volt, később nem adta haza a keresetét sem, a gyermekek nevelésével nem törődött. Az anya végül azt mondta, hogy ezt nem bírja tovább, ő nem azért ment férjhez másodszor, hogy a gyer­mekeit eldobja, hanem éppen azért, bogy a gyermekeinek apja legyen, aki gondoskodik róluk. Igv azlán megindí­totta a válópert. A férj csak egy kalandnak tekintette ezt a házasságot, annyira nem törődött vele, hogy még a tárgyalásra sem ment el. A bíróság ülésezik, el­készíti a döntést. Felbontják a házassá­got a férj meggondolatlan viselkedése miatt. Az asszony láthatóan megnyug­szik. Inkább azt választotta, hogy szű­kös keresetéből tartsa fenn továbbra is a családot, minthogy eldobja gyerme­keit Egy másik esetben a férj kéri a há­zasság felbontását. Felesége nagy műté­ten esett keresztül és nem tud gyerme­ket szülni, ő pedig családot szeretne. EZERNYI CSALÁD SORSA dől el ebben a teremben: egyiken lúd segíteni a bíróság, szép szóval kijózanítja a meggondolatlanokat, a másiknál nyo­mós okok vannak, amelyek kizárják a harmonikus családi életet, ezek házas­ságát felbontják. A döntés azonban min­den esetben azt segíti, hogy rendezett életet éljenek az emberek és küzd azok ellen, akik meggondolatlanul bánnak a szerelemmel. Boda Faranc

Next

/
Thumbnails
Contents