Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-05 / 30. szám

1957. FEBRUAR 5.

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG

3

A Tolnai Pamntszövő Vállalat munkástanácsa és a termelés

Sok munkástól lehet hallani napjainkban, végre a gyárak élére most olyan szervet állítottak. amely valóban a munkásoké teszi a gyárat, az üzemet. S a munkástanácsok, melyek a dolgozók választott szervei, többé kevésbé jól oldják meg feladataikat. Helytállnak a „viharban“. kiállják a próbát, s munkájukkal, hozzáértésükkel tesznek arra pontot, jó dolog a munkástanács.

A Tolnai Pamutszövő Vállalat mun ' kástanácsáról el lehet mondani. ismerik a gyár problémáit. A tanács valamennyi tagja már több éve a gyárban dolgozik, ismerik a különböző cikkek termelésének legapróbb technikáját, a gépi berendezést, s nem utolsó sorban ismerik a dolgozókat. S talán ez az utóbbi tény az, ami nagy segítségre van a problémák megoldásában, a munkástanács helyes munkamódszerének kialakításában. De ha jól meggondoljuk, még két hónap után sem lehet arról beszélni, hogy e fontos üzemi szervnek módszere van a gyár irányításában és a problémák megoldásában. Inkább arról lehet beszélni, hogy jól oldják meg a feladatokat, még akkor is. ha jelenleg nem is rendelkeznek tapasztalattal.

AZ ÖTLETSZERŰ MEGOLDÁSOK

hogy eddig mindig jól sikerültek az talán annak az eredménye, hogy a tanács tagjai alaposan ismerik a problémákat. Nem tudták volna megoldani a dolgozók megelégedésére a bérezést sem, ha a tömegek, a dolgozóktól a véleményt nem kérték volna. A csévélő üzemrészben például műszak után a dolgozókat összehívták és megbeszélték, hogy kinek mi az elgondolása az új bérezésről. A beszélgetésen jelen volt a munkástanács elnökségének tagja, Klem Ferenc és

a főművezető. Sok javaslat közül sok vita után a legjobbat tudták megvalósítani. Ezzel az új darabbérezési rendszerrel fizetnek majd február 1-től. És ami talán a leglényegesebb, nem csökkent a dolgozók átlagkeresete, sőt azelőtt, akik kimagasló eredményeket értek el, most sem keresnek sokkal kevesebbet. A csökkenés csupán 4—5 dolgozót érint 50—100 forinttal. De a csökkenést az is adja, hogy most kevesebb gépen dolgozik egy szövő, s a nyugalom, mely a kevesebb gépre való áttérésből fakad, azt mondják a szövők, hogy az többet jelent nekik, mintha kétszáz fo- i'inttal keresnének többet.

PROBLÉMÁK, GONDOK

minden nap akadnak. S talán egyik legnagyobb gond az, hogy az anyag- ellátást meg tudják oldani. Sajnos, pillanatnyilag az anyag nevetségesen kevés. Történt például az elmúlt héten, hogy Budapestről egy teherautó „rakomány“ nyersanyag érkezését je. lezték. S amikor1 a szállítmány megérkezett, akkor derült ki, hogy 10 (10!) motring pamutot kaptak. Igaz, másnap kaptak újabb szállítmányt, de ez sem volt több, 35 kiló pamutot hozott egy gépkocsi Pestről. Ilyen helyzetben nehéz a gyár ügyeit, pontosabban a termelés növelésének ügyét naponta rendszerbe hozni. S még eddig mindig találtak jó megoldást. Egyszer1 sem kellett leállni anyag hiány miatt.

Egyszer írtunk már arról, hogy a gyárban önállóságot akarnak. Megvolna ahhoz minden lehetőség. Univerzális üzem a szövőszakma szinte minden változatát tudnák termelni. Azt mondja Eger József, a gyár egyik(I vezetője, hogy az önállóságukat had megkapnák, olyan külkereskedelmet

tudnának lebonyolítani, ami nagy hasznára lenne az államnak és a gyárnak is. A napokban egy kanadai cégtől kaptak levelet, hogy küldjenek termékeikből mintát és árajánlatot kértek a szokásos termékekből, melyeket még 1950 előtt is szállítottak a gyárból. Sajnos, elutasító választ kell adni ennek a cégnek. És a munkástanács mit tesz? „Hát mit tehet? Csak tárgyal”, — mondja Müller Ferenc a munkástanács titkára. Most is ebben az ügyben van Budapesten Koleszár István a munkás- tanács elnöke és a gyár igazgatója.

BÉREZÉS

Ez a kérdések-kérdése a gyárban s jól oldották meg. Úgy állapították meg, hogy a dolgozó érdekelt legyen a termelés mennyiségében és főleg abban, hogy jó minőségben gyártson. A minőség például a termékek tér. melésének októberi 70 százalékáról, most 90 százalék felett áll.

TERMELÉS ÉS MINŐSÉG

E két probléma az, ami minden figyelmet megkövetel. E két fontos tényezőtől függ a gyár léte. Amint a gyakorlat bizonyítja, a Tolnai Pamut_ szövő Vállalat munkástanácsa jól oldja meg feladatait. Ennek bizonyítását könnyíti az, hogy a januári tervet túlteljesítették, jó volt a minőség és a dolgozók átlagkeresete is emelkedett.

Apró Antal

tartott pártnapot Ajkán

Az MSZMP ajkai intézőbizottsága vasárnap délelőtt szabad pártnapot rendezett. Az ajkai iparmedencéből mintegy 700 kommunista és párton- kívüli érdeklődő gyűlt össze, hogy meghallgassák Apró Antalt, a forradalmi munkás-paraszt kormány iparügyi miniszterét.

Apró Antal az ajkai dolgozók hozzá lejuttatott kérdéseire válaszolt. Vá_ laszai során részletesen elemezte az október 23-án kezdődött eseményeket, azok előzményeit, s több kérdés, hez kapcsolódva, foglalkozott azzal: milyen szerepe volt ezekben az írók és az értelmiségiek egyes csoportjainak. A jelenlegi helyzettel kapcsolatban a munkástanácsok és a szak- szervezetek szerepéről beszélt, majd a Magyar Szocialista Munkáspártra vonatkozó kérdésekre válaszolt. — Hangsúlyozta, a- párt igyekszik kijavítani azokat a hibákat, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja egyes vezetői elkövettek.

A tavaszt várják a Kajmádi Állami Gazdaságban

5

Télen sem tétlenkedik a jó gazda. Ilyenkor tervez a tavaszra, a nyárra és talán még ami a legfontosabb, készül, várja, hogy kisüssön az első tavaszi nap, megkezdje a munkát, hogy gépeket küldjön a földekre.

Az elmúlt napokban, amikor Kajmá- don jártunk, éppen nagy munkában találtuk az igazgatót, a munkástanácsot és a vezető-agronómust. Terveztek, és valljuk be, mérgelődtek is sokat. Sok olyan probléma van, amelyet a legnagyobb igyekezettel sem tudnak megoldani.

Túlvannak már azon, hogy a vetőmagot előkészítsék. Ezekben a napokban kezdték meg az utolsó mennyiség vetőmag-tengeri morzsolását.

Több mint 400 mázsa tengerit válogatnak ki és a morzsolást kézi- hajtású morzsológéppel végzik el.

A különböző aprómagvakat is előkészítették már a vetésre.

Műtrágyával is rendelkeznek annyival, hogy a tavaszi fejtrágyázásokat el tudják végezni.

A gépeket is előkészítik a tavaszra. Az erőgépek és munkagépek mintegy 85 százalékát már kijavították. Az utolsó két traktor most van a szerelők műhelyében. Ha ezt elvégzik, akkor minden erőgépet kijavítottak.

Tavaszi gond és megoldatlan még az, hogy a dolgozók bérezését hogyan oldják majd meg. Nem tudjak még a rendelkezéseket, nem tudják, hogy a mező- gazdaságban milyen bérezés lesz.

Tavaszi készülődésükhöz tartozik még az is, hogy két házba a vízMegijedi n autódudától - eltöri a karja

A Nagymányok és Majos közti útszakaszon Nagymányok felé haladt egy teherautó. Ugyancsak Nagymányok felé haladt egy öreg néni is, Lőrincz Vilmosné kismányoki lakos, egy kisgyermeket vezetett. Lőrincz Vilmosné az úttest jobboldalán haladt, s amikor a teherautó mögéje ért. a gépkocsivezető rádudált. A néni erre megijedt, szaladgálni kezdett az út egyik oldaláról a másikra, közben elesett és eltört a karja, azonkívül a homlokán is zúzódást szenvedett.

vezetéket bevezetik. Mintegy 36 család vízellátása oldódik ezzel meg.

A gazdaság egyik embere most Buda-! pesten tartózkodik, hogy a mintegy 800 méter csövet beszerezze. A vízvezeték- hálózat tervét a gazdaságban készítették el, és társadalmi munkával építik fel.

Van egy olyan kérdés is, amire nem tud senki feleletet adni.

Nem tudják, hova helyezzék, milyen besorolást adjanak az idős dolgozóknak, olyanoknak, akik már túljárnak a hatvanadik évükön.

E probléma megoldásához sajnos még) segítséget nem kaptak. De abban bízik 1 a munkástanács elnöke, hogy közmeg-' elégedésre ezt a fontos problémát is meg] tudják majd oldani. Tervekkel és té-j nyekkel várják a tavaszt Kajmádon. Aj felsorakozott gépek már az első tavaszi J napon ellephetik a szántóföldeket, és új-\ ból a zord tél után, a traktorok hangjá- \ tói lesz hangos a Kajmádi Állami Gaz-' daság többezer holdas határa.

Keserű András keserűsége

Keserű András bogyiszlói lakos *' 1955 október 22-én szabályos körül_ mények között postára adott 150 forintot a mözsi gépállomás címére, azzal, hogy ezért szántsák meg 1 hold földjét. A 112.627. csekkszámlára befizetett pénz meg is érkezett s Keserű András türelmesen várta, hogy felszántsák földjét. Ne legyünk hosszadalmasak. Ma is várja. Mert a gépállomás nem szántotta fel a földet, ezzel szemben a 150 forintot sem adta vissza, noha az lett volna a legkevesebb. Ezzel szemben 1956 januárjában felvettek egy jegyzőkönyvet a gépállomáson amelyben hivatalosan is konstatálták, hogy a gépállomás nem szántott. Ezzel aztán minden abba is maradt. Azóta jó másfél év telt el s Keserű Andrást igazán nem lehet türelmetlenséggel vádolni, mert még mindig vár.

Mi viszont mégis megkérdeznénk az azóta szedresivé lett mözsi gépállomást, hogy miért nem hajlandó legalább a befizetett pénzt visszaadni? Az el nem végzett szántást ma már nem lehet megmásítani, de az 1955-ben befizetett 150 forint ma is 150 forint.

Nyílt levél

a nagymamákhoz!

1957. január 26-án délelőtt a következő esetnek lehettünk szem, illetve fültanui a dombóvári vasútállomáson, a gyermekváróteremben a 10.35 órakor induló budapesti vonat indulása előtt.

Bejön a váróterembe egy rendőr bajtárs. Gyermekek játszanak a váróteremben és ekkor megszólal egy nagymama, úgy gondolom a kicsi nagymamája és hangosan mondja: Gyere ide kisfiam, mert a rendőrbácsi „elvisz”, gyere ide, mert a rendőrbácsi a „pincébe zár és megver”.

Ilyen és ehhez hasonló szavakkal próbálta a nagymama a kicsit 'magához hívni.

Ebben a nyílt levélben szeretném a nagymamának megmondani, hogy a mi karhatalmi szerveinktől nem kell félni a becsületes embereknek, s még inkább nem kell félni a gyermekeknek. De féljenek a karhatalmi szerveinktől a nép ellenségei, a spekulánsok, az üzérek, a becsületes embereknek nincs mitől tartani. "

A mi karhatalmi szerveink tagjai a nép fiaiból tevődnek össze és többségükben a népi demokrácia hívei és így nincs okunk a félelemre, de nincs jogunk sem ahhoz^ hogy gyermekeinket a népi demokrácia karhatalmi szerveivel „rendőreivel’’ ijesztgessük.

Legyen ez a levél intő példa minden szülőnek arra, hogy gyermekeit öntudatra, a nép. a haza, a karhatalmi szervek megbecsülésére és szere- tetére nevelje.

BOGNÁR JÁNOS Döbrököz.

A szerkesztőség válaszol

Szabó János, Iregszemcséről írja: Községünkben cigarettahiány van, azazhogy mégsem. — Lehet cigaret_ tát venni — írja levelében — a tér. melóktól csomagonként 5 forintért. — kérdezi van-e joguk a termelők, nek arra, hogy üzérkedjenek a ciga. rettával.

Válasz: A dohánytermelők a trafikárut mint a termeléssel összefüggő kedvezményt kapják. Ennek a tarfikárunak is, mint ahogy a csomagoláson látható, hatósági megállapított ára van. Az ár túllépése, bárki részéről is történik. az árdrágítás fogalmát meríti ki, mely büntetendő cselekmény.

*

„Egy bányászasszony” jeligére üzenjük:

A levél teljes terjedelmében való leközlése nem áll módunkban csupán néhány vitás kérdésre adunk választ. Helytelen volt az üzemi or. vos felvilágosítása, mely szerint Önt a szekszárdi kórházba irányi- l1 tóttá. Az orvosnak tudnia kell azt, 1 hogy a bányászközségek a bonyhádi szülőotthon körzetébe tartoznak.

■ I A bizottságnak nincs szüksége (I környezettanulmányozásra mert ■» enélkül is kötelessége (ezt a rende.

let is kimondja) a terhesség megszüntetéséhez, ha az illető úgy kívánja — hozzájárulni. Más kérdés az, — és ez a levélből nem tűnik ki, — hogy a bonyhádi szülőotthonból nem a helyszűke miatt tanácsolták-e el a levélírót. Ugyanis a bonyhádi szülőotthon jelenleg 12 ággyal rendelkezik ez pedig — figyelembevéve a szülések nagy számát — kevésnek bizonyul.

A rnegyej tanács illetékes osztálya már többízben kérte az Egészségügyi Minisztériumot az ágyak számának növelésére, azonban erre nézve eddig csak ígéretet kaptak. Végül sokkal helyesebben tette volna a levélíró, ha telefonon vagy levélben érdeklődik arról, mely napokon ül össze a bizottság, így felesleges utánjárástól és kiadástól mentesülhetett volna.

Sz. J.-nek üzenjük: „Vándor” c. költeménye verstani szempontból közlésre nem alkalmas. A versben leírt gondolatok jók és érdekesek, kérjük próbálkozzék meg. ha a vers alakjai élő személyek, prózában, elbeszélés vagy tárca formájában megírni.

E>

'z a télvégi vasárnap délután is ugyanolyan volt, mint a többi, már hosszú évek óta. A cseléd a nagyságos úrék hosszúranyúlt ebédjének utolsó maradványait cipelte a nagy tálcán ki a konyhába. Amint belép, hát a sarokból, eddig egy kisszéken kuporgó, s kenyeret majszoló kisfiú ugrik fel.

— Van almahéj! — kiáltja — s be sem várva a választ, anyját majd fellökve markolássza a tálcán szanaszét heverő almacsutkákat, héjakat s már tömi is befele. A kedves és oly sóvárogva várt csemege szinte pillanatokon belül tűnik el.

A cseléd (az anya), meg a kisfiú összetartoznak. Két árva madárhoz hasonlóan bújnak össze a konyhaasztal fölött, nem hagytak-e valami jót még a benti lakmározás maradékában. Együvé tartoznak ők, s az úrék kegyelme tartja együtt őket, hiszen másként a kisfiúra is a lelenc sorsa várna, mint annakidején az anyjára. Bizony kissé drága kegyelem ez, mert a fizetés csak. amit megesznek. De munka az van hajnaltól késő estig és már a gyereket is be lehi. fogni. — Legény az már — szokták a nagyságáék mondani — (kilenc ívéi -l) egy kis vízhordás, favágás, s ladj ide, szaladj

As alma és héja

rájuk egy, kettő, három, sok-sok piros alma.

— Kérek almát! — kiáltja szinte ellentmondást nem tűrő hangon a kisebbik. Látszik, hogy egy kicsit többet kedveznek neki.

— En is kérek — hallom a visszhangot a másik szájából, nem ilyen erélyesen, de alátámasztva egy kis műsíráshoz készülődéssel.

Ez eltart egy darabig, de utána szépen megmosva, máris ott virít előttük egy-egy kívánatos alma.

Azt hittem, mint a héja, úgy csapnak le rá. De nini, csak forgatják, s máris jön a további kérés.

— A haja nem kell, vágja le anyuka — mondja a nagyobbik.

A kicsi rákontráz: — vágja is el apuka.

TJ iába a magyarázat, hogy a hé- fában van a vitamin, meg hogy az nagyon finom, így járnak a többi almákkal is. Sőt, amikor már megelégelték, a padlóra is jut egy-egy darabka belőle, hiszen most már a játék lenne a legfontosabb.

Az apa lassan lehajol, felszedegeti a almadarabkákat, a szemétbe dobja, szájába vesz egy darab almahéjat, s rágcsálóé közben, még a fenti történet elmesélése elején, elégedetten felsóhajt.

(Sz- EJ

oda, s hasonló munkával legalább r szolgál a kosztjára.

T\e térjünk vissza a gyerekht Bizony az almahéj elfogyó Gyermeki szemei előtt azonban m egész, nagy almák jelennek meg, i sajnos, mint csalóka álomkép. Még nyaraktól van ez. Akkor még csak l hetett innen-onnan elcsenni cgy-e; ingderékkal, de ilyenkor bizony a cs lédnek csak a héja marad. Azt néha meg kell mosni, hisz az un nem nagyon nézik, hova szórják szivar, a cigaretta hamuját.

Ezért nagy várvavárt ünnep ilye kor, télvíz idején az almahéjlakmár zás ideje. Csak volna belőle több, s várog a gyerek. Ezt kérni — tudj mint egy jól beidegzett parancsot ■ úgyis hiába. Ha nincs, nincs, ma, legközelebb, s még inkább majd nyáron. Az úrék ugyanis gazdi kodnak is, természetesen béresekki felesekkel. Es hát nyaranta ki más / geltetné a tehenet, mint éppen ö, a /> fiú. Egy darab kenyér az egyik kézi) jó pattogós ostor a másikba, s kim nnlrtn hechle rserélni tárt. m.p.ff n. h

■állyal is. így érezheti magát a gyerek, is a szőlőskertek alján áll a lakonut- Je nagyon pontos most, még az alma •.sutkáját is megrágicsálja, nehogy cárba vesszen egy csepp is belőle. Az gaz, mindezt nem szabad látni senkitek se, dehát van itt már gyakorlat, íónéhány szidalom, bot, pálcaütés em- éke a biztosíték rá. Az is igaz, hogy cözbe a tehenek a tilosba tévedhetlek, na de azért kikapni mégis más.

A fenti történetet, mely az 1920-as években ismétlődött ijra és újra, nemrégen hallottam egy tarátomtól, a fent említett kisfiú meg- iregedett másától.

Hogy miért írtam meg? Mert ami- cor nála jártam, egy érdekes epizód >áltotta ki belőle az előbbi történetet. 1 „főhős” itt is az alma volt, s éppen lyen télvégi hétköznap volt, nem va- árnap, — ebéd után.

Az asztal körül ül a család. A gye- ekek már csak immel-ámmal esznek i második fogásból s mindegyre a zekrény tetejére tekintgetnek. Onnan