Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-03 / 29. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. FEBRUÁR 3. NINCS ANYAG NINCS HELY NEM DOLGOZNAK MDJOSON Goethe A SZERELEM Faust és az Isteni nő A majosi szövőszakkör munkáját, az itt készült sájas-mintás törülközőket ismerik megyeszerte, sőt a megye határain túl is, mert ilyen mintával, csak az ittlakó székelyek készítenek szőtteseket. Munkatársunk felkereste a szövőszakkör egyik tagját, Lőrincz Józsefnét, s megkérte, hogy beszéljen munkájukról, későbbi terveikről. Csak a beszélgetés során derült ki. hogy a szakkör nem működik, mert anyaghiány miatt nem tudnak dolgozni. Még azt a munkát sem tudják befejezni, ami a szövőszéken jelenleg félben van... Piros pamutjuk, amiből a csíkmintát szövik, van, csak az alaphoz szükséges fehér pamuttal nem rendelkeznek, s kilátásuk sincs arra, hogy tudnának vala- honnét szerezni ... — És nem is nagyon kifizetődő dolog ezzel foglalkozni — mondja. — Érezteti r? — Mire lehullanak a falevelek, mindnyájan itthon leszünk! — mondogatták a bevonulok. A falevelek már másodszor is lehullottak, a háború azonban nem ért véget. Napról napra több lett a sebesült és a halott. Itthon pedig férfierő hiájnyában keserves harcot kellett vívni a mindennapi kenyérért. Aratás idején az itthonmaradt férfiak mögé a mun- kábafeszült nők is felsorakoztak, kaszával a kezükben. Az urasági földeken is nagy számban nők arattak. Az aratók között olt volt Bencéné is, akinek férjéről tegnap jött meg a hír: a gránát agyoncsapta. Keményen összeszorított fogakkal húzta a rendet, amit öreg édesanyja vert marokba utána. A fia pedig, a csenevész legényke, aki fűvágáskor múlt hét esztendős, a kötelet terítette. A férfiak, gyerekek derékig meztelenül, a nők is egy könnyű szoknyában és ujjatlan blúzban dolgoztak. A veríték szakadt róluk. Sötét viharfelhők tornyosultak. A rekkenő melegben meg-megálltak egy sóhaj tás- nyira. A tapasztaltabb öregek aggodalmasan néztek el a széles búzatábla felett. Még ki sem értek a renddel, amikor a hirtelen támadt fergeteg a nyakukba zúdult. Mire védett helyre ez a hatását úgy is, hogy a fiatalok közül egy sem akarja megtanulni ezt a művészien szép munkát. — Igen, az idősebbek sokat gondolnak arra, hogy mi lesz az ő tudományukkal, lm a fiatalok nem folytatják. A leánygyermekeknek nincs türelmük ahhoz, hogy megtanulják, meg a közeli gyárakban, Bonyhá- don, jobban tudnak keresni, mint esetleg ezzel... Lőrincz Imre bácsi, — hogy a családban maradjunk —, a falu legjobb fafaragója névnek örvend. Fából faragott székely házát ott találni a Bonyhádi Kultúrház irodájában is. (Messzebb is volt már, fent a budapesti kiállításon.) De amikor arról beszélünk, hogy mikor faragta, kicsit szemérmesen szabódik, hogy ez tulajdonképpen nem is az ő munkája, hanem a gyerekeké, mert ő csak magya- NOVELLA — mehettek volna, mindnyájan agyonáztak. Másnapra sokan megbetegedtek. Bencéné tüdőgyulladást kapott. Mire lábadozni tudott, eljött az ősz. Munka után már nem nézhetett. Az anyja, aki már magával is tehetetlen volt, kétségbeesetten tördelte a kezeit: — Mi lesz velünk? Itt a tél és se kenyér, se tüzelő nincs a háznál. Mire várjuk a telet? Volt hétszáz öl kukoricájuk, ami az idén igen szépnek Ígérkezett. Ki is jártak naponkint a földre, hogy szemmel kísérjék az érését. Ebben volt még minden reményük. Egy reggelre azonban megfosztották őket ettől a reménytől is, ellopták a kukoricát. Alig hagytak néhány vékára valót. A nagyanya és a Feri gyerek aztán mindennap a határt járták. A felszántott krumpliföldeken összebilin- gérezték az elhagyott szemeket. Az ősz lassan vonult tarka ösvényén. Egyik alkalommal, amikor néhány szem krumplival a kosárban hazafelé tartottak, az egyik parasztasszony megszólította őket: — Zsuzsanéném, van itt a Macskás-lapon egy fél holdra való marharépánk. Nem értünk rá felszedni, nem vállalnák el feléből? Az öregasszony két kézzel kapott az ajánlat után. rázott nekik, hogy hogyan csinálják, ök állították össze, ők faragták. A fafaragásnál más a helyzet, mint a szövésnél. A fiúknak nagy kedvük van a faragáshoz, szívesen dolgoznának is, csak hely nincs. Nyáron egy nyitott pajtában dolgoztak, most télen viszont, amikor több idő lenne a munkához, ott nem dolgozhatnak, mert hideg van. Még a havat is behordja a szél. Lakásban meg nemigen engedi meg egy asszony sem, hogy dolgozzanak, mert sok maszat van vele. így hát ez a munka is szünetel. Kár érte, hogy egyiket se csinálják, mert komoly művészi értéke van mindkettőnek, s most, amikor lenne idő hozzá, hogy vele foglalkozzanak a hosszú téli estéken, nem tudnak dolgozni. A nyáron majd csak akkor, amikor esik az eső és nem lehet a mezőre menni.. . — Finom csemege lesz ám az, Ferikém! Majd meglátod, a nagymama finoman el tudja készíteni, s mintha már a szájában érezné a répafőzeléket, nagyot csettintett a nyelvével. Igaz, hogy marharépa, s kicsit már fagyott is, de ha semmink nem lesz, felkopik az állunk a télen. Nehéz tél jött. Kenyeret hónapokon át nem láttak. Naponkint megfőztek, egy nagy kondér répát, amit az első hónap után már jobban utáltak, mint bűneiket. Már a puszta gőze is megfeküdte a gyomrukat, még álmukban is szájukban érezték a répa émelyítő ízét. Belesárgultak az egyoldalú táp- lálkojflísba, bőrük rászáradt a csontjukra. Február dereka felé szép idők jártak. — Tavaszodjon is csak ki mielőbb! Mert, ha még hideg lesz — ránk fagy ez a viskó. A Feri gyerek, akit már régóta emészt a hosszú betegség, az utóbbi időben nagyon kivetkőzött egykori formájából. Napokon át csak szo- morkodik, a nagyanya elkopott meséi sem vigasztalják már meg. Az anya elvitte délután egy kicsit a levegőre. A négyhónapi szobai levegő után éppen jót tett ez a kis kirándulás. (Szerdai számunkban folytatjuk) Tizenegy évig tartott a szerelem, mely a nőktől körül. rajongott Goethét, a rté_ met költőóriást, az embe. riség egyik legnagyobb és legbölcsebb szellemét (1749—1832), egy előkelő weimari osszonyhoz Charlotte von Stein-hoz, a hercegi jószágkormányzó feleségéhez fűzte. Charlotte hét évvel idősebb volt, mint a költő. Ez a kapcsolat, mint H. H. Borchardt mondja, a 26 éves Gothét „nemcsak szerelmesség, hanem inkább egy úrnő imádójává tette, aki már tisztult nyugalomban állt mellette és fölötte s aki e9V pillanatig sem gondolt arra, hogy erényét és jóhírét neki áldozza”. Mások szerint ez a szerelem egyáltalán nem volt, nem lehetett kizárólag lelki természetű. Annyi biztos, hogy Steinné társasága, Ízlése, szelleme igen üdvösen hatott a forrongó ifjú zsenire; ez az asszony vezette Goethét, az embert és a művészt, a Sturm und Drang viharaiból a nyugalom és érettség klasszikus világába. A hosszú szerelemnek Goethe híres olaszországi utazása vetett végett. Charlotte visszakérte s elégette leveleit' szerelmük így csak Goethe sok-sok száz levelében él. Ezek a levelek bensőséges gyönyörű bizonyítékai egy hatalmas lángolásnak, és szinte ugyanúgy átvilágítják a költő külső és belső életét, mint az Eckermann-féle beszélgetések a későbbi éveket. Az érzés főképp a rövidebb levelekben dobog hevesen; de talán még érdekesebbek a hosszabbak és naplószerűek, amelyek a folyton dolgozó Goethe életlátásának' hihetetlenül gazdag és sokirányú emberi és egyéb érdeklődésének is nagyszerű dokumentumai. Az alábbiakban egy ilyen beszámoló-levelét közöljük a szerelmes fiatal költőnek ,aki a levél írásakor Stein jószágigazgatóval együtt a weimari herceget kísérte egy hosszabb vidéki kirándulásán. Goethe — Steinnéhoz Ilmenau, 1780 szept. 9, szombat *— Zilbach, szept. 12, kedd. Szept. 9. Ma gyengélkedtem semmi épkézláb dolgot nem végezhettem s ezért nem érzem jó magam, kedvesem. A herceg belei még mindig nincsenek rendben, vigyáz magára majd azt hiszi, hogy már jól van s megint nem vigyáz és így vesztegetjük el az életet s a szép napokat. Ma reggel előhozattuk az összes gyilkosokat tolvajokat és orgazdákat, kihallgattuk s felállítottuk őket egymással szemközt. Eleinte nem akartam jelen lenni, mert futok a tisz'átalanságtól — az emberiség s a fiziognómia nagy stúdiuma ez, az ember inkább egy szót se szóljon, csak dicsérje Istent, akié egyedül az erő és az értelem sat., mindörökké Ámen. Fiú, aki körülményesen vádolja magát és apját a gyilkossággal. — Apa, aki szemébe mondja a fiúnak, hogy mindez hazugság. Egy férfi, aki az éhinség nyomorúságában végignézi felesége hogyan hal meg mellette, a csűrben s minthogy senki eltemetni nem akarja, maga kénytelen bekaparni s akinek most még ezt a siralmat is felrójják, mintha talán ő gyilkolta volna meg az asszonyt. Egyéb nyomok ugyanis gyanússá teszik. Később megint a hegyekbe mentem, ettünk' ragadozó madarakkal játszottunk s mindig írni akartam, egyszer magának, máskor a regényemet, de soha nem jutottam hozzá. Mégis azt akartam, hogy meg legyen írásban örökítve a maga számára egy hosszú beszélgetés a herceggel, a delikvensek kihallgatása alkalmából' az emberi cselekedetek értékéről és értéktelenségéről. Este Stein mellém ült s kellemesen tartott régi történetekkel, az udvari miseriákról, gyermekekről és asz- szonyokról sat. Jó éjszakát kedvesem. Sajnálom ezt a napot. Élhettünk volna jobban vele, de hat a romokból is építettünk. Stüzzerbach, 10-én este. Nem fogom itt jól érezni magam, az elmúlt időkben sokat szenvedtem itt. Ma az volt a csillagokba írva, hogy Ilmenauban kell beretválkoz- nőm' eleinte jól is vitt a lovam, de aztán egy pocsolyába merültem a réten. Reggel megírtam néhány levelet a nagy regényből. Mégis taka_ ros dolog volna, ha csak négy heti nyugalomhoz juthatnék s legalább egy részét szállíthatnám mintának. Schmalkalden 11-én éjszaka. Ma szép és vidám napunk volt, Stüzzer- bachból áljöttünk ide, kocsink ugyancsak rosszul járt a köves utakon, neki ütődött minden sziklának Síéin elragadtatással szemlélt minden ökröt, mi pedig minden gránitot. A herceg egyik kedvtelésben sem igen vett részt, de ismét örömet szerzett neki oly sok fegyver látása a gyárban. A napnak minden pillanatát kihasználtam s végül még elképzeltem egy új jelenetet is egy új szomorújátékból, csak eszembe jutna megint. Jó éjszakát, aranyom! Azt gyanítom, Kochbergben van s így e levélnek jó kis kerülőt kell megtennie. Zilbach, 12-én éjszaka. Megint egy nap pillanatnyi kellemetlen érzés nélkül. Részint nézelődtem, részint tűnődtem s nem szóltam semmit, ha csak nem kérdeztem. Voltunk a vas_ bányában Schmalkalden mellett s bőségesen szemlélődtünk. Magának is meg kell szeretnie a földet, nagyon szép ez s maga már sok dolognak örült a kedvemért. Későn érkeztünk, mert hercegek és hercegnék sohase tudnak kellő időben elmenni valahonnan' mint Stein megjegyezte, a várakozást unva már mialatt Serenissimus fiin iákat s pisztolyokat próbálgatott. Én azonban elővettem Euripidsse- met s megfűszereztem az ízetlen negyedórát. A legnagyobb adomány, amiért az isteneknek köszönetét mondok, hogy a gondolatok sebességével és sokféleségével egy ily derűs napot millió részre osztani s belőle egy kis örökkévalóságom képezni tudok. Mint ama kedves Mirza, járok a híres kabuli vásáron, semmi sem oly nagy vagy oly kicsi, hogy utána ne néznénk s ezért jövök-megyek, s ha pénzem elköltöttem, belészeretek a Jcásmiri hercegnőbe és a fő utazások még csak ezután következnek, pusztákon, erdőköU' hegycsúcsokon át s onnan fel a holdba. Ke Íves aranyom, ha végül álmomból felébredek, még mindig úgy találón, hogy szeretem magát s magára vágyakozom. Ma éjszaka, miközben a kivilágított ablakok felé lovagoltunk' ezt gondoltam: bárcsak maga lenne a háziasszonyunk. Utálatos fészek ez s mégis azt gondoltam, szívesen tölteném itt magával a telet. Jó éjszakát édesem. Aforizmák a szerelemről A barátságban ugyanúgy, mint a szerelemben, gyakran boldogabbak vagyunk azon dolgok által, amelyek előttünk titokban maradnak, mint azok által, amelyeket ismerünk. (ROCHEFOUCAULT) Az uszonyok, mint valaki mondja, a fülükkel szeretnek: éppúgy, mint a férfiak a szemükkel szeretnek, ha ugyan egyáltalán szeretnek. (WILDE) Amint a szerelem elenyészése lelkünket bágyadtságba süllyeszti, úgy á szerelem fölölti győzelem, azon öntudat által, amelyet bennünk gerjeszt, elősegíti a lelket újabb felemelkedésre és élénkebb érzelemre minden nagy és szép dolog iránt. (ROUSSEAU) Az a valószerelem, mi magához mindig egyenlő. Bár megadod, vagy bár megtagadod, mit óhajt. (GOETHE) Portré Nagy Józsefről Érdekesek a téli esték falun, amikor a mezőről hirtelen, szinte szürkület nélkül beront a falu házaira a sötétség és rájuktelepszik betakarja őket. S ebben a hirtelen estében nem áll meg az élet a falu utcáján, mint nyáron, amikor nappal elfáradnak a mezei munkát végző falusi emberek, s este csak a pihenésre gondolnak és olyan hirtelen csendesedik el a falu, mintha egyszerre megbénult volna benne az élet... Télen nem. Télen másért várják a falu lakói az estét Télen — még azt is mondhatnánk —, hogy este indul meg az élet a falu szűk, sötét utcáin. Egyik, másik kapu nyílik és a fiatalok léptei a falu közepe, a kultúrház felé kopognak. Az idősebbek se maradnak otthon minden háznál, hanem megkeresik a szomszédot hogy vele egy kicsit elbeszélgessenek, politizáljanak, meg- hányják-vessék a nyári termés lehetőségeit. Egy ilyen téli síkosjárdájú estén kerestem fel Szálkán Nagy Józsefet, a község kultúrcsoportjának vezetőjét. Nehéz őt megtalálni annak az ADY ENDRE: Vörös szekér a tengeren A tenger, ez a sápadt részeg, Ezüstlávát ivott, Reszket a Föld. Bús ragyogásban Várunk valamit s szörnyű lázban. A pálmás part inog Vadkaktuszok összehajolnak, Sírnak a jázminok. S ím hirtelen violás árnyak Csodás özöniben, Messze, ahol az ár Eget ér, Vörös szárnyú, nagy vízi szekér Tör elő a Vízen. Vörös szárnya repesve csapdos. Megállóit. Vár. Pihen. Honnan jön? Mit hoz? Idetart-e? Ö jön: az új vezér? Milyen vörös iromba szárnya. Uj hajnalnak a pírja, lángja Vagy vér azj újra vér? Várunk. S áll, áll a lilás ködben A nagy, vörös szekér. idegennek, aki a falu közepén áll meg és ott kérdezősködik utána, mert ő a falunak azon a végén lakik, ahol az idegen bejött a faluba. így, hát jó pár száz métert kellett nekem is visszafelé gyalogolnom egy jószívű kislány társaságában, aki vállalkozott rá, hogy megmutatja nekem Nagy József lakását. Éppen vacsorázott s a következő színdarabról beszélgettek Finta Mihály fiatal pedagógussal, aki nála lakik. A paprikáskrumplival telt tányér mellett szépen elfért a szövegkönyv is, amelyből az együttes az Érettségi című vidám darabot akarja megtanulni még a tél folyamán. Nagy József fiatal falusi parasztiember. A kultúr csoportnak először (11945-ben volt a vezetője, s egészen (•1951-ig foglalkozott község fiataljaiéval, ekkor azonban lemondott a meg- é tisztelő feladatról, s csak most, az el- f múlt év nyarán vette át ismét a kultúrcsoport vezetését. Arra gondolhat az ember, hogy 1hogyan van tehetsége, türelme és (ikedve egy egyszerű embernek a íia- I italokkal való foglalkozáshoz. Elmcnd- (>ja ezt is: ...Már tizenöt éves korában egy olyan embernek a keze alá került, mint színjátszó, aki Egerben hivatásos színészeket oktatott s tóle, a vele való együttlét alatt ragadt rá az a tudomány, amit most a faluban alkalma nyílik gyümölcsöztetni. Kedve van a fiatalokkal foglalkozni, pe- i Idig nem minden esetben idegnyugtató munka ez. Nem jelenti ez -.zt, hogy a fiatalok rendetlenek, szófoga- datlanok. Persze ilyen is akad köztük. De ez a munka idegeskedéssel jár, természeténél fogva. De Nagy József szívesen vállalja ezt az idegességet is, mert szereti a kultúrát. B. G. Hamar Imre: ÖNGYILKOSOK
