Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-24 / 47. szám

957. FEBRUÁR 24. TOLNA MEGYEI NEPOJSAG 7 AZ ÖNÁLLÓSÁG ÚTJÁN • • Tervek Gondok Eredmények aPaksi Konzenrayárban Izgalmas kérdésről folyik a szó a aksi Konzervgyár főmérnökének az •ódájában. Arról, amiről rengeteget eszélünk, írunk és vitatkozunk lostanában, a vállalatok önállósá­gról. Az alapvető kérdésekben meg­nézünk: kell az önállóság, mint a úat kenyér, de olyan önállóság, melyik biztosítani tudja nemcsak gy szűk területnek, egy gyárnak az üdékéit, hanem az egész népgazda- ígét is. Olyan önállóság kell, amely em akarja ferúgni a tervgazdálko- ást, az egyetlen olyan gazdaságpo- tikai formát. amelyben a szocia- sta gazdálkodás zavartalanul fej- idhet. Előfordul, hogy a gyárak érde­kei szembekerülnek a népgazda­ságéval. Ez mutatkozott meg Pakson például tavaly és tavaly­előtt a hagymaszárítás területén, ‘elsőbb utasításra rengeteg hagy­at kellett szárítaniok annak elle- ére, hogy ennél a gyárnak sokkal asznothajtóbb tevékenységet is űz­ettek volna. De, ha a Paksi Kon- rvgyár nem foglalkozott volna lagymaszárítással, a népgazdaság- k komoly károkat okozott volna a gymennyiségű hagyma tönkreme- ése. Bármennyire is harcolunk a válla­tok önállóságáért és gazdaságos ermeléséért, egyről soha sem sza- ad megfeledkezni. Mégpedig arról, ogy a népgazdaság érdekeinek, amely egész társadalmunk érdekeit je­lenti, mindig alá kell vetni a termelőegységek szűkebbkörű érdekeit! Beszélgettünk egy másik érdekes érdesről is, a termékek értékesíté- éről. Egy nagy gyárnak kifizetődő ehet az ha például önállóan bonyo- ítja le külkereskedelmét. A Paksi onzervgyárnak ez nem lenne elő- yös. ök nem képesek egy olyan ke- eskedelmi apparátus fenntartására, melyik külföldön el tudja helyezni z exportra kerülő termékeket. Egy ülkereskedelmi szervnek sokoldalú tevékenysége: piackutatás, reklám, árgyalások, szállítások megszervezé- ;e és így tovább. A konzervgyáriak- k sokkal jobban jön az, ha a kül- ereskedelmet országos központi zerv, a Terimpex bonyolítja le. A belkereskedelem területén már lás a helyzet. Itt nem csak a gyár­iak, de a fogyasztóknak és a nép­gazdaságnak is használna, ha a gyár lönállóan tartana kapcsolatot a kis Ikereskedelemmel. Több cikknél nem lártana a nagykereskedelem kikap­csolása. Persze ezt sem lehet általá losítani, főleg ha tudatában va- |gyunk a Paksi Konzervgyár raktá­rozási viszonyainak. Ha problémát okoz a késztermékek értékesítésénél egy láncszem ki­kapcsolása, nem okozna semmi pro­blémát a gyümölcs, zöldség és egyéb nyersanyag felvásárlásánál a föld­művesszövetkezet kikapcsolása. Jól beválik a legtöbb cikknél az a módszer, hogy a gyár köz­vetlenül a termelőkkel áll szer­ződéses viszonyban. Az ilyen szerződéses viszony a pa­rasztoknak is meg a gyárnak is elő­nyösebb, mint ha közbeiktatódik egy szerv, a földművesszövetkezet. Csak támogatni lehet a Paksi Kon­zervgyár ilyenirányú törekvéseit, még akkor is, ha az esetleg a föld­művesszövetkezeteknél egy két író­asztalt feleslegessé tesz. Támogatni kell a paksiaknak azt a törekvését is, hogy specia­lizálni, profilírozni akarják gyá­ruk termelését. Olyan termékeket szeretnének gyár­tani zömmel, amelyek a legjobban megfelelnek a gyár műszaki adott­ságainak és Tolna megye tájjellegé­nek. Erre vonatkozólag kedvező fel­tétel a tervkészítés új módja, amely nem felülről kapott utasításokból, hanem elsősorban a gyár tervjavas­lataiból indul ki. Az önállóság útján egyik legko­molyabb eredménynek lehet el­könyvelni a Paksi Konzervgyár­ban a bérgazdálkodás új formá­ját. A megadott béralapon belül szaba­don alkalmazhatnak a gyár helyi adottságainak legmegfelelőbb bérfor mákat. Sőt ezeket a szabadon kiala­kított bérformákat időszakonként vagy egyes munkáscsoportokra vo­natkoztatva is megváltoztathatják. Olyan kilátásaik is vannak hogy a felsőbb szervek megszüntetik telje­sen a béralapellenőrzést és ezután az önköltséget csak globálisan fogják vizsgálni. Tehát: ha túllépik a bér­alapot, akkor ezt a túllépést más te­rületen megtakaríthatják. így az önköltség nem fog emelkedni. Csak itt arra kell vigyázni — lé­vén a Paksi Konzervgyár élelmiszer ipari üzem —, hogy ez a módszer ne menjen a felhasznált anyagnak, így a minőségnek a rovására. A Paksi Konzervgyárban szóhoz jut a munkástanács is! Máról hol­napra nem lehet elérni azt, hogy azok a munkások, akiket eddig ki­zártak a vállalat irányításából, min­den kérdésben otthonosan mozogja­nak. A paksi jelek azonban biztató­ak. A konzervgyár munkásta­nácsa beleszólt a tervkészítésbe, egyes cikkek termelése ellen, illetve más cikkek termelése mellett szállt síkra. Javaslataik nyomán lényegesen megváltoz­tatták a tervjavaslatot. Üzemeink az önállóság útjára lép­tek! Sok a probléma, sok a még tisz tázatlan kérdés, van sok helytelen intézkedés is, de az új kibontakozása nem megy simán. Csak a lelkese­dést nem szabad elveszíteni, mert az új út szocialista gazdaságunk, egész népünk jobb jövőjéhez vezet! Ne legyen prémium — legyen magasabb a fizetés Ez a tamási erdészek véleménye Szóbak érült már, milyen mostoha körülmények között kell az erdészek, nek munkájukat végezni s milyen sé_ relmeik vannatySokan: mondják, hogy az erdészek irígylésreméltó emberek, meri nincsenek tüzelőgondjaik. Eb­ben még igazuk van, viszont, hogy nem gondtalan áz erdészek munkája, élete, azt a tamási erdészet erdészei mondhatják meg. Miről beszélnek leginkább az erdé­szek? A munkájukkal kapcsolatos gondokról, a megélhetésről. — Csak. nem mindenütt sor került a bérrende­zésre, rólunk azonban eddig megfe­HÍREK — Ügyeletes orvos február 24-én, vasárnap: Dr. Ferenczy József. La­kása: Rákóczi u. 19. Telefon: 25—50. — A Magyar Játékszín (volt Falu­színház) február 25-én, hétfőn Ernőd Tamás Mézeskalács című daljátékát adja elő Hőgyészen. — Épül az első műanyag meleg­ház Franciaország északi részén, az egyik mezőgazdasági iskolában. Az acélcsővázra faléceket erősítenek és azokra feszítik ki a polietién lapokat. Ez az eljárás jelentős megtakarítás­sal jár, ugyanis egy négyzetméter polietién műanyag 70 frankba ke­rül, egy négyzetméter üveg pedig 450 frankba. — Felsőnánán az elmúlt évben feloszlottak a termelőszövetkezetek. A Zöld Mező Tsz most tovább foly­tatja működését 12 családdal. — Rövidesen megindul a vetőmag­csere a megye területén. A tamási járás 1200 mázsa burgonyát és 345 mázsa hibrid és rövidtenyészidejű kukorica vetőmagot kap. — Géppisztolyt és lőszert rejtege­tett Wolf Lőrinc alsónánai lakos, s a fegyvert és lőszert házkutatás so­rán megtalálták. Wolf Lőrincet elő­zetes letartóztatásba helyezték és megindították ellene az eljárást. ledkeztek. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy kaptunk prémiumot a fa­kitermelési és egyéb terv túlteljesí­téséért, ez afféle fizetéskiegészítés­nek számított. Ezentúl ne adjanak prémiumot, hanem megfelelő illet, ményt. Nem akarunk sokat mondani, de ez vezetett az erdőben kialakult rablógazdálkodáshoz. Ha túlteljesítet­tük a tervet, prémiumot kaptunk, de a túlteljesített terv volt a következő évi terv kiindulást alapja. így fokozó­dott évről-évre a fakitermelés mér­téke — a pótlás viázont nem tudott vele lépést tartani. Ne legyen ezután prémium, van az erdészekben annyi hivatásszeretet, hogy elvégezzék mun kájukat, adjanak inkább megfelelő fizetést helyette. Az egyenruhakérdés az erdészek másik problémája. Mint mondják, a kocsisok kapnak védőruhát, az erdész viszont, ak- állandóan az erdőt rója, nem kap ruhát, lábbelit. Ne adjanak ruhatérítést, adjanak inkább egyen­ruhát és lábbelit. Ugyancsak problé­ma a fejadag is. A rendeletek szerint az erdész felesége csak akkor kap fej­adagot, ha két hat éven aluli gyerme­ke van, ellenkező esetben nem. Vi­szont, akinek hat éves elmúlt gyer­meke annak is kell enni. Valósznű, lenne mód és lehetőség e rendelet megváltoztatására. TAVASZI BIZAKODÁS Azt mondják, sok embert még fogvatart a hitetlenség. — a bizonytalanság kedvező kibontako­zásunkban. Az újságok is írnak hi­tetlen emberekről, akik még nem bíznak a pártban és a kormányban. Én azt mondom'■ lehet, hogy vannak még hitetlen emberek de többen vannak azok, akik hisznek, akik fel. emelkedtek a tragikus idők letar giájából és magukra találnak ebben a kibontakozásban. A sok közül nézzünk meg három embert, akik­kel egy szép tavaszias délelőttön találkoztam riportkörutamon. János bácsi Szaporán lépdel a bölcskei határ_ ban. az országút mellett lévő föld­jén a ve'.őgép után. A dűlő végén megállítja a pej kókat, homlokár a tol ja kalapját és letörli a verejtékét. — Korán adott szép időt az Isten, de kell is. mert ilyenkor jó vetni a borsót. Megveregeti a Csás ló farát és megelégedetten veszi elő a dohány- zacskót. — Érdemes? — kérdem tőle va­jon mit mond rá az öreg. Nem szól, csak csodálkozva kérdi szemével, hogy mit is akarok. — Mármint vetni... — Hát hogyne volna érdemes. A magamét vetem, nem a másét! — Nem a másét, hát eddig tán a másét vetette? — Bizony volt úgy! Mert hát tud_ ja az a beadás elvette a javát. — Biztos benne, hogy többé nem lesz? — Megígérték! Eddig elég sok mindent teljesített az új kormány, amit megígért. Én hiszek neki. — Azért vettem több, mint 4000-ért ezt az új vetőgépet is. S ezért igyek szem a vetéssel is. Tudja nem azért mert maga újságíró, bárkinek meg­mondom őszintén, én nem vagyok kommunista, de most bízom ben­nük! A főmérnök A gépállomás szerelőcsarnokában találom K. J. főmérnököt. Könyé- kig olajos a keze. Még az orrahe- gyén is csillog egy fényes olajfolt. — Nagy munkában vannak, látom — Hát bizony meg kell fogni! — Ez most a legfőbb gondja? — E7 is gond. De a legfőbb gon­dom még ennél is nagyobb. Azon tö­röm a fejem, hogy hogyan leszünk majd aZ ötálló elszámolással? — R dérnek? — Igen. És hát rentábilissá kell tenni a gépállomást úgy, hogy nye­reséges legyen. Még nyereségrésze, sedés is akarunk fizetni. — Gondolja? — Most mór nemcsak gondolom, hanem tudom is. Vannak komoly terveim elképzeléseim. Érdekli? Hogyne érdekelne! Bementünk a raktárba és több mint egy órát be­szélget ünk a főmérnök talpraesett terveiről. A% Újító Sokat írtam már róla. En mellet­te álltam mindig, de a felsőbb szer­vek sok gáncsot vetettek újításai elé. „Népgazdasági érdekre" a kis. ipari szövetkezet „alacsonyabb ren­dű szektor’’ mivoltára hivatkoztak. Sokat kesergett H. J. és egy év­vel ezelőtt, amikor utoljára jártam nála, lemondott már minden re­ményéről. — Mi újság? — kérdem elkészül­ve arra, hogy írhatok egy felsőbb szerveket ostorozó cikket. — Van egy újabb újításom. — Na! — Igen. Három hétig várjon még, három hét múlva írhat róla. Ak­korra elkészül a prototípus. Ilyen gumicsizmát nem láttak még Ma­gyarországon! — Előnyei? — Sofc van! Leülünk az előszoba kényelmes karosszékeibe. hallgatom a terveit, a legújabb újításról, amellyel ismét ország is név lesz az újító neve. — Nem gondolja, hogy ismét el­gáncsolják? — Bízza róm ezt. nem tudják el­gáncsolni. De mondja csak még miidíg vannak olyanok, akik gán­csa akarnak vetni? Hitetlenül néz rám. Olyannyira hitetlenül, hogy belőleem is elszáll minden gyanú és bizalmatlanság. —is—os— V. Amerikában a második világhá- 3ni előtt még törvény írta elő, logy a házasulandó fiatalok kötele­sek egymást őszintén tájékoztatni származásukról, addigi életükről, egészségügyi állapotukról. Az anya­könyvvezetőnél erre meg is kellett sküdni. Ez bizonyos mértékig a aji sovinizmushoz és a vagyoni el- I különül tséghez •'vezethető vissza. IVilágraszóló botrány született abból Iha egy milliomos feleségéről időköz­iben kiderült, hogy egy üres zsebű (bevándorlónak vagy valami rab- I szolgafélének közeli leszármazottja. Valami olyasféle elv uralkodott, Ihogy „az alma nem esik messze a ■fájától“. Ez az elv nálunk is érvé- I nyesült és egyre inkább elmélyítette laz osztály tagozódást. Az utóbbi év­itizedben megváltozott társadalom I hatására azonban eléggé feledésbe I merült ez az elv, legfeljebb faluhe- llyen találhatók még meg a vagyo- lnos kérőkhöz való ragaszkodás és litt elsősorban azt veszik szemügyre, Ihogy milyen a kérő családja, rokon- Isága és ez nem egyszer döntően be- ] folyásolja a kérő sikerét. De ugyan­iakkor kialakulóban volt egy másik, I szintén nem valami szerencsés ten- ] dencia. Olyan légkör alakult ki, hogy egy funkcióban lévő embernek csak azt volt tanácsos feleségül ven­ni akinek „tiszta volt a káderlapja“, | vagyis nem volt a nagypapájának 27 idd földje, és a nagybácsija nem [járt külföldön... A nősülés előtt ft Házastársak a „vádlottak padján Tanulság felnőtteknek álló fiatalember nem egyszer töpren­gett, hogy elvegye-e feleségül azt a kislányt, akit nagyon szeret s aki­vel minden tekintetben megértik egymást, de ugyanakkor hátha kifo­gás lesz ellene „káder-szempontból“, vagy pedig kutasson tovább egy új menyasszonyért, mindenekelőtt a káderlapokat felülvizsgálva. Ez is több rosszul sikerült házasságot ered ménvezett, de szerencsére ez az elv ma már a lomtárba került. Nem igaz az az elv, hogy az alma nem esik messze a fájától. Előfordult már, hogy a feleség valósággal megszökött a családból és méghozzá nem is valami komoly ok miatt, hanem egyszerűen a férj fél­tékenysége „eredményeként.’“ A há­zasság boldog egyetértésben kezdő­dött, de mivel a feleség csinos lé­vén, a férj féltékenykedni kezdett. Feleségében még addig sem bízott meg, amíg elment a boltba bevásá­rolni. Kénes vo’t leskelődni utána és minden ismerősétől arról érdeklő­dött, hogy mikor, hol látta a felesé­gét, kinek köszönt, neki ki köszönt, kivel b°szélt, mosolygott-e beszélge­tés közben, tekintgetett-e az utcán jobbra és balra. Ha tíz perc helyett 12 perc alatt fordult meg az üzlet­ből, már meggyanúsította, hogy egé­szen biztos valaki férfiismerősével összetalálkozott, ha férfi köszönt neki az utcán, akiről, noha tudta a férj is, hogy régi diáktárs, mégis botrány lett az eredmény, mert a férj szerint az „nem véletlen...“ A feleség végül már nem bírta idegek­kel, hogy ő ennyire megbízhatatlan a férje előtt és nem tudta elvise'm. hogy minden ok nélkül állandóan veszekedjenek a férj féltékenysége miatt. A féltékenység valami olyasféle dolog, mint amikor valaki állandóan az ördögtől retteg, de azt még soha nem látta és a valóságban nem is jelezte az érkezését. Ok nélkül fel­tételezni valamit az élettársról — a legnagyobb gyerekséeek közé tarto­zik. Az ilyen oknélküli bizalmatlan­ság legfeljebb arra jó hogy össze- kúszáljon egy családi életet. Ha pe­dig ok van rá vagy a feleség, vagy pedig a férj részéről, akkor már nem „féltékenykedni“ kell. Ugyanilyen veszélyes a „féltékeny ség“’ ellenkezője is, amikor a férjet vagy a feleséget egyáltalán nem ér­dekli élettársa viselkedése, s csinál­jon az bár mit, figyelmen kívül hagyja. Többnyire ott kezdődik va­lamelyik fél hűtlensége, hogy kü­lönböző elfoglaltságok miatt kimara- dozik, de amikor látja, hogy férje, még csak meg sem kérdezi tőle, hogy miért nem jött haza a meg­ígért időre, elmarad akkor is, ha nincs rá megfelelő ok, csak összeta­lálkozik valamelyik ismerősével és hát jól esik neki egy kis beszélge­tés... Ezzel a férj, vagy a feleség nem lépett még rá tulajdonkéopen a lejtőre, nincs is ok a gyanúsítgatás- ra de ha a férj, vagy feleség szép szóval nem figyelmezteti élettársát arra, hogy ezentúl ilyen váratlan eh. maradozások lehetőleg ne fordulja­nak elő, akkor csak fokozódik az elmaradozó élettársban a felelőtlen­ség. megfeledkezik ’arról hogy tőle a távollétet valaki számon is kérheti és aki már elérkezett a lejtőhöz, az onnan könnyen zuhan lefelé. Néhol például rendszeres, hogy a férj és feleség külön jár szórakozni, mert azt állítják, hogy egyidőben nem ér­nek rá mindketten szórakozni járni. Az ilyen dolgokra sem lehet parag­rafusokat alkotni, nem is lehet kije­lenteni, hogy minden esetben rosszra vezet az ilyen, de nem eey hűtlen­ség annál az ártat’annak látszó dn- lo^nál kezdődik, hogy a házastársak külön járnak szórakozni és ha nem is minden esetben, de „az alkalom szüli a tolvajokat.“ Szándékosan beszéltem olyan pél­dákról, esetekről, amelyek közvet­len, vagy közvetett úton a váláshoz vezetnek. Ezzel azt próbálgattam bizonygatni, hogy a sok válás mennyire nem „törvényszerű“, ha­nem pusztán a házastársakon múlik, azon, hogy mennyire gondolkodnak, mennyire vesznek figyelembe apró- cseprőnek látszó dolgokat, amelyek azonban komolyan befolyásolhatják a házasság sikerét és mielőtt Valaki ilyen egész életre szóló útra tér, mennyire nem csak a pillanatnyi szerelemből vagy egyéb érdekből kell kiindulni, mert szinte megszám­lálhatatlan dolog befolyásolja a csa­ládi élet alakulását. E sorok egy újságíró egyéni elkép­zelései egvéni megfigyelései alapián íródtak. Sok mindennel nem foglal­koztam, az is lehet, hogy nincs min­denben igazam. Ezért hasznos lenne, ha az érdekeltek: a férjek és feleségek közül minél többen elmondanák egyéni el'-énzelésríket azokról a dol­gokról, amelyekkel elejét lehet ven­ni a házasságok felbomlósának. Erre elsősorban énnen a gyerekek sorsa miatt van sziu-sév. mert az nem le­het egyszerűen vét ember üCTve, hoey a szülők felelőtlensége miatt szülő néi'-ül maradnak a gverekek, s a szükséges nevelés hiányában jelen­tős részük bűnözővé lesz közülük. (Vége.) Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents