Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-23 / 46. szám
im. FEBRUÁR 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Feléled újból a régi hagyomány — Lótenyésztő társulás alakult Regölyben — A segölyi gazdák által tenyésztett lovak külön fajtát képviselnek; a lótenyésztő berkekben A TOLNA—TAMÁSI TÄJFAJTA néven ismert fajtát. Ez a fajta tulajdonképpen magyar félvér, jellegzetessége a sárga szín, a vele szemben támasztott követelmény az, hogy szép formájú legyen, kitartó, igázásrá és versenylónak egyaránt alkalmas legyen. A múlt század végéről származó iratok is bizonyítják, hogy már akkor is volt céltudatos lótenyésztés, értéke volt a jó törzsménnek, törzskancának, amint azt az 1886-ból származó utalványok is bizonyítják. „Utalván. Regeli Kováts János pejlovát megfedeztettheti 639. Exact, 4 ft. Az fedeztetési díjért az allul írt felellős. Hegedűs János bíró“. Egy másik: „Utalván. Kiss Pál söttétt pej lovátt megfedeztettheti 707 tksz. Nonius 3 ft. Az fedeztetési díjért az allul írt felelős. Hegedűs János bíró.“ Az 1920-as évek után lendült fel különösképpen a lótenyésztés a községben, amikoris megalakult a Lótenyésztő Szövetkezet, és csikólegelőként kaptak 50 hold legelőterületet. Szíjártó József, Kelemen József és még jónéhány gazda emléicszik arra, milyen keresett volt akkoriban a regölyi gazdák által tenyésztett lófajta. — Gyakran fordultak meg itt külföldi vevők — mondja Szíjártó József — belföldre is sok versenyló kikerült innen a községből. Nem mondok sokat, hogy három—négyszáz törzskönyvezett ló volt a községben a háborúig. Addig igen jól működött a Lótenyésztő Szövetkezet. — AZTÁN JÖTT A HÁBORÚ, mondanom sem kell, mennyire megapasztotta a lóállományt. A háború utáni évekről nem akarok sokat mondani, a gazdasági lehetőségek olyanok voltak, hogy nem foglalkozhattunk sokat a tenyésztéssel. A sok beadás elvitte az abrakot a lovak elől. Aztán meg, 1951-ben elvették tőlünk a legelőt is, a kerítést széthordták, megszűnt minden. Alaposan megtépázva ugyan, de fennmaradtak Regölyben a lovashagyományok. Ezeknek egyik megnyil vánulása volt a tavaly augusztus 20-án megrendezett országos lovas- verseny, amelyen a községbeliek nem kis büszkeségére jónéhány re- gölyből származó ló is szerepelt. Az évenként megrendezett országos mezőgazdasági kiállításon is mindig képviselte egy-két gazda a községbeli lótenyésztőket — viszont mindez sovány vigasz volt számukra. No, meg, legfeljebb még az, hogy a múlt év elején Kelemen József és Szemes Sándor lovát az exportistálló részére vásárolták meg. Egy idő óta már beszélgettek a gazdák arról, hogy a lótenyésztés régi hagyományát újból fel kellene éleszteni valamilyen formában, visz- ■sza kellene állítani a tamási tájfajta régi hírnevét. Ez a törekvés, ezek a vélemények különösképpen az év eleje óta erősödtek napról napra, arról beszélgettek a gazdák, hogy fel kellene eleveníteni a régi Lótenyésztő Szövetkezetét. A TERVEZGETÉS NEM TARTOTT SOKÁIG, az elmúlt héten összehívták a gazdákat, hogy kialakítsák a lótenyésztés szervezett formáját. Negyvenöt gazda jelent meg az összejövetelen, elnökükké Szíjártó Józsefet választották meg, aki elismert szaktekintély a lótenyésztők között. A hajdani Lótenyésztő Szövetkezet alapszabályának felhasználásával kidolgozták az alapszabályt, amely még egyenlőre Szíjártó Józsefnél van papírra vetve. Néhány részlet az alapszabály-tervezetből. „A társulás célja: A Tolna—Tamási tájfajta jellegének fenntartása a közös nevelés adta lehetőségek kihasználásával, tehát minőségi lótenyésztés. Feladatok: Csikótelep felállítása a régi legelőn, csikós szer ződcetése, hogy a csikókat áprilistól novemberig legelőn nevelhessék. Exportkövetelményeknek megfelelő csikók, lovak nevelése a tájfajta valódi jellegének megfelelően, s ennek legfőbb feltétele, a törzskönyvezés. Ez a társulás, mint a Gazdakör egyik szakcsoportja működik, irányítását a megválasztott vezetőség társadalmi munkaként végzi. Az anyagi bázist részjegyek váltásával teremtik meg, azonkívül az eladott ló vételárának egy százalékát kell befizetni a társulás részére.“ A TÁRSULÁSNAK 55 TAGJA VAN és a gazdák úgy határoztak, a legelő elkerítéséhez szükséges dúcokat úgy adják össze, csupán a drótot kell megvásárolni. A társulásnak most még a számottevőbb lótenyésztő gazdák a tagjai, Szíjártó József, Szíjártó Ferenc, Hanák Péter, Ha- nák Gyula, Kelemen József, az öt Riba — András, Gyula, Lajos, Antal és Cs. Riba Antal — az öt Gábor — Antal, Ferenc. József, János, István —, de arra törekednek, hogy minél több gazda tagja legyen. Persze, ennek a legfőbb feltétele a törzskönyvezett ló. ■— Jelenleg mintegy ötven törzskönyvezett ló van a községben — mondja Szíjártó József — és jónéhány elő van jegyezve törzskönyvezésre. Ugyanis komoly követef- ményeknek vetik alá a lovakat, amíg törzskönyvezni lehet. Például: a feltétel 15 kilométer gyorshajtás, 10,5 mázsa teherhúzás egy lóval és egyéb követelmények, köztük a tájjellegnek megfelelő sárga szín, a kifogástalan testállás. — És, hogy a társulástól mit várunk? — folytatja. — Amint mondottam, felállítjuk a csikótelepet, sport és egyéb célokra akarunk kiváló lovakat nevelni. Ezért most is megrendezzük augusztus 20-án az országos lovasversenyt. A társulás adta lehetőségeket akarjuk kihasználni, hogy a Tolna—Tamási tájfajta visszanyerje régi hírét. B. I. Hz önállóság több figyelmet követel Egy levél nyomán a dalmandi gépállomáson Az a közmondás járja, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. így van, így igaz a dalmandi gépállomás esetében is. A Gépállomások Megyei Igazgatóságára levél érkezett a Földművelésügyi Minisztériumból, amelyben egy, a dalmandi gépállomásról szóló levelet kivizsgálásra Papp Lajos elvtársnak, a gépállomások megyei igazgatójának küldtek el. A levél írója beszámolt a gépállomáson található felelőtlenségekről, a szétfagyasztott Zetor traktorról, az útszélen elhagyott kombájnról, a fekete fuvarokról. majd a levélíró többek között megjegyzi azt, „hogyan akarja a dalmandi gépállomás hatalmas körzeté ben feladatát tökéletesen ellátni, ha nem törődik a gépekkel, azok időbeni kijavításával, hiszen Csibrákon is még mindig van egy javításra szoruló traktor, pedig már nagyon kertek alatt van a tavasz.“ A beteg rádiók „kórházában Különböző gyártmányú, színű és nagyságú rádiók sorakoznak a műhelybe vezető hosszú folyosó deszka rakodóin. Mind beteg. Mind gyógyításra vár. Az egyik csupán csak azért került ide, mert rekedt, kellemetlen lett a hangja és a gazdája már nem tűri tovább a háznál, a másiknak komoly belső szervi hibája van és sötéten meghúzódik sorsára várva a rakodó belső oldalán. Bent a műhelyt járva, érdekes dol_ gokat láthat a% ember. Az ajtó melletti munkapadoknál hálózati kapcsolócserét végez Varga József. A ke. zében forrasztópáka füstölög, körülöt. te a forrasztóón szaga terjeng. Időnként búgó, sípoló, majd tisztán, érthető szófoszlányok szakítják meg a csendet. Működik a hanggenerátor, amellyel a hangszórókat vizsgálják. Ketten a műhely közepén lévő asztalnál a Kapcsolások Könyvének lai. kusok számára teljesen érthetetlen ábráit vizsgálják, tanulmányozzák. Nagyszámú kapcsolóval ellátott mű szer előtt áll az egyik munkás, a műm szerből kinyúló katódcsó szürke ernyőjén zöldes vonalak vibrálnak, vál. takozó gyorsasággal. Itt a rádió hang. jának rezgését mérik. A rádióalkatrészek között egy 16.000 forintos zeneszekrény leszerelt magne tofonjára is rábukkanhat a kíváncsiskodó. Ez is nagy munkát ad a2 üzem dolgozóinak. A magnetofon sza_ tagját vizes helyen tárolták. Amikor a magnetofont működtetni kezdték, a nedves szalagról letörlődött a mágne_ ses anyag és a felvevő fejre rakódott le. Most aztán drága árat fizet a magnetofon gazdája, gondatlansága miatt. A gondatlanság mellett a kontárko_ dás is sok munkát ad az üzem számára. Az egyik rádiótulajdonos készülékében egy adócső kilazult. — Kicsiség az egész — gondolta az illető és belenyúlt a készülékbe. Az eredmény az lett, hogy miközben az adócsövet igazgatta, nagy igyekezetében összenyomta a forgókondenzátor lemezeit. Ide került a javító műhely_ be az ő rádiója is. Ha már akkor az adócső meghibásodása idején elhozta volna a rádiót, akkor csak hét forint. jába kerül, de mivel kontárkodásával alaposan megrongálta készülékét, 40 forintjába került a javíttatás. Sok a javításra váró néprádió is. A meghibásodás eredője legtöbbször ugyanaz: Az üzletek elárusítói gyak. ran megfeledkeznek figyelmeztetni a vásárlót arra, hogy a néprádiónál nem szabad földelést használni, csak antennát. A vásárló földeli a készülé. két és két-három hét múlva, mivel az előfeszültség ellenállás vagy az antennatekercs kiégett belőle, elkesere. dett szitkozódás közepette hozza, főleg a gyártóját szidva, ide a javító műhelybe. Sok olyan rádió is fellelhető itt, ami az egerek áldozata. Olyan készüléket is hoztak ide, amelyben egy összkomfortos, jól beépített egérfészket találj tak. Különös előszeretettel rágcsálják az egerek a parafint, amibe a tekercsek vannak beleöntve. Az ilyen egér. rágta rádiók javítása nagyon költséges. Nevetve beszélnek el egy mulatsá. gos esetet az üzem dolgozói. Az egyik rádiótulajdonos amikor idehozta a rádióját a következő panasszal fordult hozzájuk. Egy éjszaka arra ébredt, hogy különös hangok szűrődnek rádiójából. Odament a készülékhez. Megnézte, a készülék le volt kapcsolva. De a rádióból továbbra is szűrődtek az ijesz. tőén fantasztikus hangok. Azt hitte, hallucinál. Fölkeltette a feleségét. Az is hallotta a hangokat és kétségbeesve javasolta hogy vigyék át a rádiót az üres szobába. Átvitték. Miközben vitték, elhallgatott. Kis idő múlva a vékony falon megint átszűrődött a megmagyarázhatatlanul kísérteties hang. Mikor másnap itt a műhelyben megvizsgálták a készüléket, rájöt'ek a zene titkára. A rádióban a hangszóró membránját egér rágta össze. Az egér ahogy rágta a membránt, az időközönként megrez. dűlt és ez okozta a furcsa zenét. Telepes rádió is kerül ide szép számmal. Ennek főleg az az oka, hogy sokan összekapcsolnák két kimerül1 fűtő elepet, emiatt a csövek túlizzanak, idő előtt elhasználódnak és ki kell cserélni őket. Van olyan is, aki zseblámpaelemmel kísérletezik. — A zseblámpaelem azonnal kiégeti o csöveket. A téli hónapokban átlagosan tizen_ öt-húsz rádiótulajdonos keresi fel naponta itt Szekszárdion a rádió javító műhelyt. S körülbelül ugyanennyien már az egészséges készülékkel a hónuk alatt térhetnek haza naponként otthonaikba. HAJPÁh TIBOR Áhmán Antal a dalmandi gépállomás igazgatója és Papp elvtárs között lefolyt beszélgetés arra engedett következtetni, hogy a levélben nagyon sok igazság van. Nem szedték össze a brigádterületen lévő gépeket, traktorokat, pótkocsikat és kombájnt, bár erre őket még múlt év decemberében figyelmeztették. A gépállomás vezetőségének hanyag sága következménye, hogy több trak tor még a területen van, a legfőbb hiba pedig az, hogy mintegy 20 traktoron nem végezték el a főjavítást, pedig már ezeknek a traktoroknak is kijavítva a brigádszállásra kellene kiindulni. Való igaz, hogy gondatlanság következménye lett, hogy szétfagyott a Zetor hűtője, amely novemberben az első hideg» napok alatt történt. Lassan február vége felé járunk, a zetoros felelős- ségrevonása azonban még mindig nem történt meg. — Nem lehet ezt a felelőtlenséget azzal meg nem történtté tenni —, mondotta Papp elvtárs —, hogy a Zetor javítását házilag is el lehet végezni. Felelősségre kell vonni az illető zetorost, sőt meg kell fizettetni vele a javításra fordított alkatrészek költségét, a javításon dolgozó munka bérét, önállóak lesznek a gépállomások. vajon hogyan tud majd nyereséggel dolgozni a dalmandi gépállomás, ha a vezetősége nem törődik a gondjaikra bízott gépekkel és nyugodtan elnézik, hadd törjék, zúzzák azt, gondolván, házilag majd ki lehet javítani. Nagyon is megszívlelendő a levélben felhozott egy-két eset, különösen a „fekete“ fuvar. A dalmandi gépállomás vontatósai is végeztek fuvarozást Dombóváron, Kurdon és Gyu- lajon, és bár a megyei igazgató többször felhívta a gépállomás vezetőségének figyelmét arra, hogy néz zenek utána, ellenőrizzék le a szállításokat. Ennek ellenére a gépállomás vezetősége részéről ez még a mai napig sem történt meg. Pedig sajnos, van erre példa — ilyen a pincehelyi is — a gépállomásokon előszeretettel végeztek „fekete“ fuvart a gépkocsivezetők és vontató- sok. Nem mindegy tehát, hogy a dalmandiak becsapják-e az államot, saját magukat. A gépállomások önállósága sok “lőnyt, de még több lelkiismeretességet, nagyobb figyelmet és körültekintést igényel. Az állam nem fogja az ezer forintokat a gépállomásoknak adni, mint eddig, ha kellett valamire, vagy venni akartak valamit, minderről saját maguknak kell gondoskodni, s éppen ezért nagyon meg kell nézniök, hova adnak ki pénzt, de azt is, hogy kitől, mennyit kapnak. —y —a >000000000000*1 Házastársak a „vádlottak padján' Tanulság felnőtteknek IV. Nem elfogultságból mondom, de a válások többsége a nők hibájából fordul elő. A múlt év utolsó negyedében az ötven házassági bontóperből har mincat „ férj indított meg a feleség viselt dolgai miatt. A nők mentségére szolgál azonban, hogy még akkor sem mindig ők a bűnösek, ha ők követték el a bűnt és a tárgyalás után az ő viselkedésük miatt bontják fel a házasságot. Ugyanis nem egyszer a férj provokálja ki magatartásával a feleségből a rossz útra való tévedést. — Ilyen esetekben nyilvánvalóan a férj a tulaj donképp>eni vádlott még akkor s, ha formailag nem őt marasztalják el. — Sorozatosan megcsalt a feleségem — mondja a férj — és ezért kérem a házasság felbontását. A férj szavai igazolódnak — felbontják a házasságot. Az azonban már nem mindig jut napvilágra, hogy a feleség miért tévedett erre az útra. Egyszerűen azért, mert a férj nem látta el otthon férfiúi kötelességeit. Két év óta élnek együtt, de a férj he_ tekig, hónapokig sem közeledik a feleségéhez, sőt, ahhoz ragaszkodott, hogy külön szobában feküdjenek. Közönséges ember számára ez szinte hi_ hetetlen legfeljebb a Tasziló-viccek. ben fordul elő, hogy az újdonsült férj nem tudja mit kell kezdeni a felesé, géveL De a gyakorlatban is előfordul ilyen. A férfit kisgyermekkorától kezdve zárt helyen nevelték, valamiféle egyházj embert akartak belőle nevelni nőkről nem hallott, nőket nem látott serdülő korában, arra tanították, hogy a nő valamiféle ala- csonyabbrangú lény a férfi mellett, az ördög lakozik benne és félni kell tőle. Szakorvos is megvizsgálta a férfit, kiderült, hogy impotens, serdülő korában nem, hogy kifejlődtek volna benne a természetes érzelmek, hanem éppen visszafejlődtek. Néha a feleség indítványozza a válást a férj hűtlensége miatt. Kiderül azonban, hogy a férjnek talán sosem jut eszébe ilyen ha felesége normáli, san viselkedik vele szemben. Különösen a feltűnően makacs természetű feleségeknél szokott előfordulni, hogy kicsi égeken megsértődnek és azzal akaják „büntetni” a férjet, hogy két hétig elzárkóznak előle. A férj hiába próbá] bocsánatot kérni, hiába igyekszik kiengesztelni a feleségét szép szóval, ajándékokkal, az hajthatatlan marad, „megfogadta” hogy két hétig nem áll szóba férjével és a makacssága, túlzottan értelmezett „női hiúsága’’ nem is engedi, hogy eltérjen ettől a fogadalmától. Vajon lehet-e csodálkozni hogy az ilyen férj előbb-utóbb hűtlen lesz ehhez a családi élethez és azzal sem törődik, ha az széttörik, de megcsalja feleségét. Itt a fővádlott nem a férj, hanem a feleség a feleségnek a rossz, természetellenes gondolkozásmódja. Az ilyen feleség rendszerint azzal vigasztalja magát, hogy született már két gyermekük és ő nem törődik azzal. hogy a férj haragszik, vagy nem, annak tetszik-e valami, vagy nem, csak a fizetését adja haza, mert ő megtalálja a boldogságát a gyerme. keiben is. Ezzel szemben végső soron éppen a gyermekei ellen vét, a gyermekei életét bízza a sorsra, a véletlenre, mert a családfő elidegenítése, a házasság szétbontása elsősorban a gyermekét sujíja. Időközönkint a feleség hűtlensége a szülőhöz, elsősorban a mamához vezethető vissza. A mama mindenáron férjhez akarja adni lányát már 16 éves korában, mert még van a családban nálánál három fiatalabb. Meg is jelenik az udvarló, egy „vagyonos”, de csúnya legény. Már az első alkalommal gazdag ajándékkal lepj meg a lányt, kiszemelt feleségét. A leány azonban nem fogadja az udvarlást, a sok bókot, ajándékot. Amikor a legény elmegy, megmondja az anyjának kereken, hogy neki nem kell ez a legény, még udvarlónak sem, többet ne is engedjék be a lakásba. A mama erre nagy csattanós pofonnal „észhez téríti” leányát és „megmagyarázza” neki, hogy ne merje elszalasztani ezt a jó alkalmat, mert elzavarják a ház. tói és elsorol még néhány ilyen „nyo_ matékos érvet’’. A leány persze többet nem mer ellenkezni a mamával, tudomásul veszi, hogy „ráér akkor is megszeretni a legényt, ha megesküd, tek”, fogadja az udvarlást, de magában gyűlöli a férfit, nem tudja szeretni még az anyai pofon után és az esküvő ellenére sem szerelmes a férfiba. Ilyenkor nyilván nincs a nő részéről olyan érzés sem, ami a férjéhez kö.né és mihelyt jelentkezik az első alkalom, megcsalja férjét s még lelki, ismeretfurdalást sem érez, mert férjét nem szereti, mint ahogyan nem is szerette. Egy-kétévi ilyen erőszak há_ zasság után aztán elválnak ... (Folytatjuk.) BODA FERENC
