Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-23 / 19. szám

1*57. JANUAR 23.

TOLNA MEGYEI NEPÖíSAG

3

Termelőszövetkezetünk nem lesz átjáróház...

— Rétsiet egy közgyűlésről —

Egyik fél sem csalódott Hozzászólás az agronómus vitához

— Kézfelnyújtással szavazzon a tagság — szólt az elnök — felvegyük-e Szabó Ferencet tagnak. Pintér Istvánnak a németkéri Ságvári Endre Tsz elnökének bejelentésére kivétel nélkül magasba lendültek a kezek, amely azt jelentette, hogy az új jelentkezőt befogadták a nagy családba.

— Felvételét kéri még Wéger Illés — szólt ismét az elnök. — Mondják el tagtársak mi a véleményük, felvegyük-e őt.

— Mondja el először ő, hogy miért akar közénk állni? — szólt közbe egy tag.

— Apám is itt dolgozik, én is voltam tsz-tag, ezért gondoltam úgy, hogy...

— Hát én csak annyit akarok mondani — vágott a szavába C. Nagy Antal —, hogy jó ismerem én Illést, dolgozott itt, megnősült, aztán elment a SERNEVÁL-hoz, most úgy látszik megint visszajönne. Hát ha az új alapszabályt. elismeri, kötelezi magát annak betartására, ám legyen tsz tag, én javaslom.

— Tessék, beszéljen Majoros Mihály. Emberre van itt szükség, nem csavargóra — kezdte. — Jól ismerjük

Illést és ha úgy gondoljuk, hogy nem állja meg a helyét, ne vegyük vissza, ö egyszer azt mondotta, hogy ide többet nem jön kenyérért, vagy talán most is arra spekulál, ha kitavaszodik, akkor egy házzal odébb áll. Én nem dolgozok ilyen emberrel.

— Elég volt már abból — mondotta Gyuricza Bálint —, hogy a Ságvári Termelőszövetkezetet átjáróháznak tekintsék. Elnökünk ismertette az alapszabályt, mindenki tudja, hogy milyen felelősséggel tartozó, ismerjük Wéger kartársat is, tudjuk azt is, hogy eddig seholsem állta meg a helyét. Milyen tsz-tag lesz az olyan emberből, aki nem volt képes arra, hogy idős apjának segítsen. A 70 éves apja ment el kocsival szalmával, ő meg nyugodtan otthon maradt. Nincs szükségünk az ilyen emberre, aki nálunk tag akar lenni, az ember legyen.

A közgyűlésen megjelent több mint 70 tag határozott. Nem vették fel Wéger Illést, mert — Hangya István szavaival élve — nem kell nekik olyan tag, akit a legkisebb szellő is odébb billent.

— Végül Pintér Elek kéri felvételét — szólt az elnök — és kérem a

tagságot ne nézzék azt, hogy Pintér Elek az elnök testvére. Tessék igazságosan eldönteni, hogy közénk való, avagy sem.

— Rájöttem én arra, hogy hiába csavarog az ember erre is, arra is, mégis csak legjobb itthon, és legjobb ott dolgozni, ahol az ember szeret, ahol, akik között feltalálja magát.

— Ez mind szép — szólt közbe Majoros Mihály. — De eddig ő is összevissza sétált, akkor nem gondolt arra, hogy otthon és itt lenne a legjobb? Úgy tudom, hogy ő már volt tsz-tag, hogyan dolgozott akkor?

— Az, hogy Pintér Elek kilépett a tsz-ből még nem jelenti azt, hogy nem akar dolgozni — szólt Gyuricza Margit. — Abban az időben én voltam a munkacsapat vezetője és mond hatom, hogy amilyen munkához hozzákezdett, azt jól elvégezte.

A tagok közül még többen hozzászóltak, elmondták kételyeiket, de bizakodva beszéltek arról is, ha Pintér Elek betartja az új alapszabályt, akkor biztosan nem lesz ellene kifogás. A közgyűlés végülis egy tag kivételével Pintér Elek felvétele mellett döntött.

A Népújságban folyó „Mi legyen a mezőgazdasági szakemberekkel?’’ című cikkhez sok agronómus, egyéni paraszt és hivatali tisztviselő szólt eddig hozzá. Az eddigi hozzászólók több jó javaslatot tettek az agronómusok elhelyezkedésével kap csolatban. Többen helyeselnék, ha a termelőszövetkezetek soraiból választanának, illetve jelölnének ki agronómust w avagy taníttatnának agronómust. Szerintem ez a pillanatnyi helyzeten nem segítene. így is többéves mezőgazdasági technikumot, vagy egyéb szakiskolát vég. zett agronómus van állás nélkül. — Mások, főleg gépállomási gazdá- szok azt javasolják, hogy agronómus legyen a gépállomási traktoros brigádvezető. Megítélésem szerint ez a javaslat jó. S van még egy elképzelés, — főleg egyéni gazdák részéről — a községekbe ne hivatalból jelöljenek agronómust, hanem gazdagyűlésen válasszanak. Ez is egészséges javaslat, érdemes vele foglalkozni.

A felsoroltakon kívül van még egy javaslat, illetve gyakorlat amit csak helyeselni lehet. Pillanatnyilag ez a legjobb megoldás. íme az

ezzel kapcsolatos példa: Vass Ernő, a pincehelyi gépállomás egyik kihe. lyeZett mezőgazdása volt, nem is olyan régen, Tolnanémedin. — Két termelőszövetkezetnél teljesített szolgálatot. Az egyik hozzátartozó termelőszövetkezet a közelmúltban feloszlott. Ennek következtében kétséges volt, hogy az agronómus marad, vagy sem. A továbbra is közösen gazdálkodó Meggyőződés Tsz tagsága döntött az agronómust illetően. A döntés helyes volt: az agronómus brigádvezető lett a tsz-ben. A tsz tagsága ezt a döntését a következőkkel indokolta: Brigádvezető így is, úgy is kell a tsz-ben, s ha erre van lehetőség, helyes, ha szakképzett gazdászt jelölnek ki erre a posztra s akkor nem kell még kü- lös agronómus. A brigádvezetö ugyanis szakszempontból irányítja az egész növénytermelést és helyesen befolyásolja ezen keresztül az állattenyésztést is.

A tolnanémediek, — szerintem — helyesen határoztak. Az agronómus is jól járt, meg a szövetkezet is. Ezt az eljárást másik termelőszövetkezeteknek is javasoljuk.

MOLNÁRNÉ

Dalmand—Tamási

Két gépállomás munkájáról

A Gépállomások Megyei Igazgatóságának legutóbbi értékelése alapján a dalmandi gépállomás a nyolcadik helyre került a téli gépjavítás és a gépállomások rangsorában. Nem a legszebb teljesítmény ez, de mégis dicséretreméltó, ha figyelembe vesz- szük azt, hogy kezdetben az áram- korlátozások miatt nem tudtak kellően dolgozni, jelenleg az alkatrész- hiány akadályozza őket munkájukban, de kihat munkájukra az is, hogy nem készült el egy javítószín, ami megnehezíti az erőgépek javítását. Elvégezték 9 darab traktor fő és 7 darab traktor helyett 9 darab traktor folyó javítását is. Azonkívül 20 darab traktorekét, 3 darab traktortárcsát, egy kultivátort, 3 vetőgépet és több cséplőgépet javítottak ki. Abban, hogy a gépállomáson szervezetten és jól halad a téli gépjavítás nemcsak a gépállomás dolgozóinak, hanem a két fiatal főmérnöknek, Szabó Ferencnek és Szabó Jánosnak

is része van; Valamennyiőjük szorgalmas munkájának köszönhető majd, hogy mire megkezdődnek a tavaszi munkák, ä dalmandi gépállomás jól kijavított gépekkel indulhat.

*

Megválasztották a tamási gépállomáson is a munkástanácsot, annak intéző bizottságát, hogy a gépállomás vezetőségével karöltve végezzék a munkát és oldják meg a felmerülő problémákat. A gépállomáson arról hallottunk, hogy a munkástanács, még mindig nem tölti be feladatát, bár jobban dolgozik, mint egy-két héttel ezelőtt. Hiba volt, hogy apró- cseprő dolgokkal napokon keresztül foglalkoztak, töltötték az időt és nem vették észre, vagy nem törődtek azzal, ami annál lényegesebb lett volna. Kereken három napig vitatkozott azon az intézőbizottság, hogy megszüntessék-e a gépállomáson az adminisztrációs munkaköröket és

A Patyolat válaszol

Hogy kinek? Annak a sokszáz embernek, akik a Szekszárdi Patyolatnál dolgoztatnak és nem mindig megelégedettek a vállalat munkájával. — Breier Ottó igazgató és Balogh Árpád művezető válaszaiból most minden panaszos megtudhatja, okkal vagy ok nélkül szidta-e eddig a Patyolatot:

— Miért foltos a festett ruha?

— Először is le kell szegezni, hogy a vállalatnál festett ruhák nem fognak, tudniillik erre is sok a panasz. Az ellenkező híresztelések hamisak. Az már viszont gyakori eset, hogy „a ruha foltos”. De bocsássanak meg a kuncsaftjaink, az a szegény ruha sokszor nem is tehet egyebet, mint foltos lesz. Mikor olyan öltönyöket hoznak be, hogy egyik helyen kifakult, a másik helyen kopott, egyebütt meg az új korára emlékeztet, akkor a festék nem foghat egyenletesen. Sok baj van a műszálas anyagokkal is, mivel a műanyag másként reagál a festésre, mint a gyapjú, vagy pamut.

— Előfordul, hogy mosásnál elcseré lik a fehérneműt?

— Sajnos, igen. Az idehozott fehér, neműt számmal monogrammal látjuk el, s a legkisebb figyelmetlenség is bajt okoz. Azért komoly ez a baj, mert aki a jobb anyagot kapta, villámgyorsan eltűnik és semmi jelét nem adja, hogy ragaszkodna a sajátjához. Akinek viszont a silányabb jutott, az rendkívül gyorsan és nagy zajjal jelentkezik.

— Igaz-e, hogy több esetben sérülten kerülnek ki a ruhák a tisztítóból?

— Ez gyakran előfordul, de meg kell mondani, nem mindig a mj hibánkból. A közönség, sajnos, úgy gondolkodik, hogy ha már semmi sem segí hét a szerencsétlen öltönyön, akkor idehozzák, mentsen a Patyolat.

be, hogy a végletekig lestrapált, elnyűtt ruhákat újjávarázsoljuk. Nem szabad megvárni amíg ragad a ruha a zsírtól és helyenként szitává kopott. A saját hibánkból sérült öltönyöket viszont kijavítjuk.

— Mikor dolgozik a vállalat teljes kapacitással?

— Jelenleg az a helyzet, hogy csak annak mosunk, aki szenet hoz. Persze nem kell félreérteni a dolgot, 5 kiló szén ellenében nem mosunk ki 3 kiló ruhát. Az előbb említett módszer csak a közületekre vonatkozik.

arról akartak döntést hozni, hogy egy ember végezze el azt a munkát, ami azelőtt 5 embert foglalkoztatott. A háromnapos vita eredménye lett, hogy minden maradt a régiben, hiszen lehetetlent kívántak, ha egy embernek annyi munkát adtak volna.

Egy napi vita tárgya volt továbbá Keresztúri István traktoros sorsa is: Az illető traktoros 10 gyermekes családapa, jól dolgozik, határidő előtt teljesítette éves tervét, mindezek ellenére van hibája, amiért el akarták küldeni. Nem lett volna helyes, és estére kelve már be is látták.

Lenne pedig ezeknél komolyabb tennivalója is a munkástanácsnak. Ilyen például a munkafegyelem megszilárdítása. A munkástanács egyik tagja munkagép-technikus, ö jól dolgozik, de észre kellene vennie azt is, hegy a műhelyben dolgozók hanyagok. Szót kellett volna emelni a munkástanácsnak a bérezési problémák rendezésénél is. A műszaki dolgozók ugyanis úgy határoztak, hogy nekik nem kell besorolás, valameny- nyien egyforma órabért, vagyis 6.50 forintot kapjanak. Meg kellett volna látniok és nem beleegyezni abba, hogy ez helytelen, mert a 14 műszaki dolgozó nem egyforma képességű és képesítésű. Van aki jobban dolgozik, lelkiismeretesebb, nagyobb a gyakorlata, tehát megérdemli a magasabb órabért, míg a kevésbé jóképességű az alacsonyabbat. Míg nem késő, talán belátják a munkástanács intézőbizottságának tagjai, hogy ezen változtatni kell, már annál is inkább, mert a műszakiak munkájában hanyagság jelentkezik.

Négy kiállítás a muzeum id$i tervében

A szekszárdiaknak és talán a vidékről beérkezőknek is úgy tűnik, hogy a Béri Balogh Ádám Múzeum bezárkózott bűvös magányába, s ott, így télen nem történik semmi sem. Pedig nem így van, mert a múzeum dolgozóit tervek foglalkoztatják, amelyek megvalósítása a közeljövőben várható. Igaz, hogy télen kevés a látogató és az emberek nem szívesen barangolnak a hideg folyosókon, és a szobákban, vagyis ez az az időszak, amit „holt szezonnak” neveznek, de azért a múzeum élete, vérkeringése nem szűnt meg. A múzeum dolgozóit négy kiállítás megrendezésének a terve foglalkoztatja.

A legelső kiállítás, amit a tavasz beálltával megrendeznek, a Tolna megyei képzőművészek kiállítása lesz. Ezzel kapcsolatban Mészáros Gyula, a múzeum igazgatója elmondotta, hogy a március 15 én nyitó kiállítás anyagait valószínűleg két teremben helyezik el. Nyugtalanítja őket — mint mondotta — az, hogy a kiállítást intéző bizottság még semi- lyen előkészületeket nem tett. Tud- niok kellene már, hogy hány képzőművész hány képpel vesz részt a kiállításon. Az előzőekben azt történt ugyanis, hogy az utolsó pillanatban megérkezett egy teherautó festmény azokat képkeretekbe kellett helyezni, s mindez a múzeum dolgozóira várt. A már egyszer elkövetett kapkodást szeretnénk idén elkerülni, éppen ezért kérik a múzeum dolgozói a kiállítás intézőbizottságát, hogy a szükséges előkészületeket minél előbb tegye meg.

A másik kiállítás megrendezését, amely a Magyar Tanácsköztársaság Tolna megyei vonatkozásait dokumentálja, április elejére tervezik. Egyelőre a szükséges anyagok beszerzése nehézségekbe ütközik, de Mészáros Gyula szerint a tervből annyi megvalósítható lesz, hogy legalább egy képtablót készítsenek az 1919-es emlékekből. Az ehhez a tablóhoz szükséges kép-, sajtóanyagokat Pestről és a helyi levéltárból szándékoznak megszerezni.

A harmadik kiállítás megtartására ez év második negyedében kerül sor, amelyen a látogatók dr. Hollós László szekszárdi születésű gombatudós Tolna megyei és országos gomba- gyűjteményét szemlélhetik meg.

Érdekessége lesz még az idei esztendőnek az a soronkövetkező kiállítás amely a Tolna megyébe települt székelység életét mutatja be adat- és anyaggyűjteménnyel. E kiállításon a látogatók tudomást szerezhetnek majd arról, miként kerültek megyénkbe a székelyek, hogyan találták meg helyüket köztünk, s mit őriztek meg a székely kultúrából. E kiállításnak, mint a múzeum egyik dolgozója mondotta, történeti mondanivalója lesz a nagyközönség számára.

E kiállítás megrendezése annyiban ütközik egyelőre nehézségbe, hogy az erre fordítható pénzkeret igen kevés, éppen ezért kéri a szekszárdi múzeum vezetősége a székelyeket, hogy a kiállításhoz szükséges anyagokat elfogadnak és azt a kiállítás után visszajuttatják tulajdonosaiknak.

Egyéni és kosos problémákról

Elég régóta ismerem már Sudár Jánost, a bátaszéki községi tanács titkárát. Természetesen nem úgy, mint a szomszédomat, vagy a falum- beliekett de azért eléggé, hisz a megyét járva, sűrűn el-elvetődöm hozzá, érdeklődni: Mi újság a faluban, hogyan és mit dolgozik a tanács? Most is ezért kerestem fel.

Beszélgetésünkből az án kiderült, hogy bár a zűrzavaros idők elmúltak Bátaszéken is, egy tanácstitkár munkája most sem a legkönnyebb, miután már a rend, a nyugalom helyreállt. A sok probléma közűi egyet mond el. — A legnagyobb baj az, — hogy például az új lakásrendelet csak megjelent, de végrehajtási utasítást nem kaptunk hozzá. Az alaprendelet megvan, de ezzel nem sokat ér a tanács. Az éle azonban nem áll meg, mindennap van ezzel kapcsola- osen legalább 2—3 kérelmező, intézkedni kell, s mi cselekszünk is.

Bizony nem lehet egyszerű most. Azelőtt ugyanis minden lakásra ad- Pedig mi nem arra rendeződtünk hatott kiutalást a tanács, már amelyik szabad volt, most azonban csak oda lehet, amelyik állami tulajdon. A személyi tulajdonban lévőknél most már más a helyzet, mint azelőtt. — Nagy körültekintés, emberszeretet, igazságérzet, az igazán rászorultakkal való nagy-nagy együttérzés kell ehhez a munkához.

Megvan mindehhez Bátaszéken az adottság? Bizonyára megvan állíthatom, bár a tanács valamennyi tagját nem ismerem. Sudár Jánost azonban már közelebbről ismertem meg legalábbis beszélgetéseink véleménye alapján. Ugyanis, amikor így időközönként találkozunk nemcsak a hivatalos dolgokat beszéljük meg, hanem egymásról is elmondunk egyet-mást.

Abból induVunk ki most, hogy a világ sorát hánytuk-vetettük meg s azt, hogy benne is sok keserűség maradt vissza a néhány évvel ezelőtti hibás poli'ikai munka, az emberekkel való *örődés elhanyagolása miatt. Én elmond am, hogy mindezek ellenére beléptem az MSZMP-be. ö elmondta, még vár pedig már az apja is szociáldemokrata párttag volt. Lehet, hogy ebből kifolyólag is volt kellemetlensége. Nem firtatom. De hogy a proletárokhoz, a boldogabb jövőt ki- harcolókhoz tartozik, azt valahogyan érzem, még akkor is, ha egyelőre nem lép szervezetten is közéjük.

Mire alapítom ezt? Talán arra, hogy milyen családban nőtt fel. Talán arra a közmondásra, hogy az alma nem esik messze a fájától. Márpedig ha az apja szociáldemokrata volt, a munkások, a szegény emberek ügyéért harcolt a Hor hy-éra alatt, a fia sem lehet alábbvaló. A vér, azt mondják, nem válik vízzé. A vér pedig ... Erre egy példát, melyet nekem mesélt.

Iskolás gyerek korában történt vele még a felszabadulás élőt . A tanító mindenkitől kérdezett egy dalt hogy énekelje el szabad választása szerint S milyen a gyermek? Ami o thon kedves, neki is az. így aztán, mikor a dal éneklésére került a sor,

a kis Sudár gyerek ajkán az Inter- nacionálé zendült fel... Az igaz, hogy nem sokáig, mert leintette 0 tanító s szerencsére — úgy látszik, em_ berséges tanító volt — sem neki, sem szüleinek nem lett semmi baja belőle. Megúszták egy jóakaratú figyelmeztetéssel.

No, gondoltam, ha ilyen emberek dolgoznak itt a néP ägye, a szocializmus ügye jó kezekben van. S kell ez a másik problémához is. A kormány határozatai nyomán ugyanis Bátaszéken is egyre több iparos kér engedélyt mestersége folytatására, hogy a falu lakosságának szükséges munkákat minél gyorsabban és jobban elvé_ gezhessék. Eddig már 3 kőműves kérte az engedélyt, amv a tanács javasolt is. Kérelmet adott be egy darálós, egy műszerész és egy hentes is Az ő ügyük is folyamatban van, mert a ianács, Sudár János szavaival mondva: „Az vezet bennünket, hogy egészséges verseny alakulhasson ki köztük a lakosság igényeinek minél jobb ellátására.”

Búcsúzóul sok sikert kívántam munkájukhoz, s ezt most csak megismételhetem.

(i—e)