Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-23 / 19. szám
TOLNA MEGYEI AKA: 50 FILLÉK II. ÉVFOLYAM. 19. SZÁM. SZERDA, 1957. JANUÁR 23 r A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA A MAI SZÁMBAN: Togliatti a magyarországi esemé- ■ a : nyékről. (2. o.) ■Termelőszövetkezetünk nem lesz átjáróház (3. o.) Négy kiállítás a múzeum idei tervében. (3. o.) Őszig nyolc és félmillió új tankönyv. (4. o.) V.-J Kemény és következetes, a népet és a pártot szerető emberekből álljon a mi pártunk Kiss Károly beszéde a szekszárdi pártnapon Sok-sok pártnapot hallgattam végig, jó magam is sok pártnapnak voltam az előadója az elmúlt 12 év alatt, mégis, ha a legnagyobb élményt jelentő pártnap melyikét akarnám meghatározni, azt kellene mondanom, hogy a hétfőn este Szekszárdon tartott nyilvános pártnap volt számomra is a legértékesebb, a legfelejthetetlenebb. Már az embereknek i pártnapra való tömeges felvonulásszerű érkezése meglepett. — Talán most is a régi „jó szokás“ szerinti kényszer hatás alatt vonulnak a hivatalok és intézmények, a vállalatok és szövetkezetek dolgozói a pártgyűlésre? Nem. Nem lehet, hogy így van, hisz néhányan gondolkodás és habozás nélkül kiválnak a pártnapra igyekvők csoportjaiból és más irányba mennek. Kár értük — gondoltam magamban — hisz talán éppen ők hiányoznak ahhoz, hogy a terem megteljen. A terem azonban megtelt, sőt zsúfolásig tele volt s úgy hittem, hogy a szekszárdi kommunisták, ha október 23 óta még nem érezték magukat eléggé erősnek, most elemi erővel iz- zott bennük a tudat, hogy nincsenek egyedül, hogy erősebbek és egységesebbek, mint valaha, mert remé- nyebb, harcosabb emberek alkotják a pártot. — A múltban dolgozott egy ellenzék a párt Központi Vezetőségében — mondotta Kiss Károly elvtárs, az MSZMP ideiglenes Központi Intéző Bizottságának tagja — amely Nagy Imre körül csoportosult és részt vettek benne az írók és újságírók jelentős csoportjai is. Álláspontjuk és követeléseik között eleinte sok volt a helyes mozzanat, de az október 23-át megelőző időben, már teljes egészében a párt és a népi demokrácia alapjainak aiáásását jelentették az ilyen bírálatok. A vitát már nem is a pártban hanem ez utcán, a Petőfi-körben provokálták. — A mi pártunk életében voltak hibák, de ezeket a hibákat nem a vidéki funkcionáriusok rovására kell írni. Nekik végre kellett hajtaniok a felülről kapott utasításokat. Azok, akik olyan lelkiismeretesen vidéken keresték az imperialisták által gyűlölt sztálinistákat és rákosistákat, azok tudatosan, vagy az öntudatukon kívül, de az ellenforradalmat támogatták. Sztálin és Rákosi is komoly hibákat követtek el, de a nemzetközi munkásmozgalomnak igen elismert és kö vetkezetes harcosai voltak, s nem ellenforradalmárok. — A proletariátus diktatúrája a saját ellenségeivel, még ha írókról legyen is szó, elbánik velük annak rendje és módja szerint — mondotta Kiss Károly elvtárs, majd a személyi kultusz káros következményeire, az ellenforradalom vészes napjairól és annak leveréséről szólt. RészleteSzőlőmüvelő és korkezelő tanfoíyamot indított a szekszárdi belvárosi gazdakör Késő esti órákba nyúló alakuló közgyűlésen fogadták ei vasárnap a szekszárdi belvárosi gazdák a gazdakör alapszabályát. Az alapszabály második pontja — amely egyben a gazdakör egész tevékenységét is programszerűen magába foglalja — meg állapítja, hogy a gazdakör célja: A hazaszeretet ébrentartása, a tagok általános műveltségének emelése, szórakozás nyújtása, a föld- és szőlő_ művelés körüli ismeretek fejlesztése és gyarapítása és a törvényes felsőbb- ség iránti tisztelet megszilárdítása. A több, mint 160 tagot számláló belvárosi gazdakör, a saját maga által készített alapszabály szerint máris megkezdte működését. Hétfőn délután 20 hallgatóval szőlőművelő és borkezelői tanfolyam indult a gazdakör helyiségében. A három hónapon át, hetenként hétfőn és csütörtökön tartandó 3—4 órás tanfolyamot Koppány Károly a pa- lánki tangazdaság mezőgazdasági szaktanára tartja. A tanfolyam a szekszárdi pinceszövetkezet szakem. hereinek tudományos előkészítését biztosítja. A hétfő délutáni tanfolyamon Bóvári Lajos, Nyéki Imre és a többi idősebb parasztemberekkel együtt a beiratkozott parasztfiatalok is teljes létszámmal résztvettek. sen beszélt az MDP és a munkás- osztály sorai egységének megőrzése terén elkövetett hibákról, a munkás- tanácsokról az író és újságíró szövetség népi demokrácia ellenes aknamunkájáról, a bíróságok működéséről és a pártélet minden területéről. — Nem kell, hogy a puha és tétovázó emberek tömegei alkossák a mi pártunkat. Kemény és következetes, a népet és a pártot szerető emberekből álljon a mi pártunk. Lesz népi hadseregünk is, amelyik nemcsak április 4-én tud felvonulni, hanem az ellenforradalom ellen is. Nagy és hosszantartó taps fogadta Kiss Károly elvtárs beszédét, s a hozzászólások is azt igazolták, hogy a párt nézeteivel az ellenforradalomra vonatkozóan és célkitűzéseivel a jövőre vonatkozóan egyetértenek a szekszárdi kommunisták. De a párt féltése is hangosan csengett ki a felszólalásokból. — Soha többé ne engedje a párt, hogy a munkásosztály legjavát kizárhassák a pártból, ne engedje, hogy a polgárok és karrierista hivatalnokok szava érvényesülhessen a munkás- osztály pártjában. Igen, pontosan így mondotta az egyik felszólaló és még hozzá itt a munkásosztályban szegény Szekszárdon. S talán meglepőek ezek a hangok? Igen, valljuk meg, hogy megleplek. Az utóbbi hónapokban elszoktunk az ilyen nyílt és következetes beszédtől, de mástól is. Ámikor a pártnap végén — este negyed tízkor — a gyűlést vezető elnök ,,jó éjszakát“ nélkül útjára bocsátotta a közel ötszáz főnyi tömeget, mintha egy kicsit még mindenki maradni akart volna. Készülődtek, de r.em indultak. Aztán Kiss Károly elv- társ, aki úgy látta, hogy zömében kommunisták között van, zúgó taps közepette javasolta az Internacionálé eléneklését. S a tömeg ajkán, mintegy rég kihűlt vulkánból a friss láva, erőteljesen zúgott fel a nemzetközi proletariátus himnusza. Szekszárdon ~zt még csak most hallottam először a hétfő esti nyilvános pártnapon. Nagy Ferenc MUNKÁSTANÁCSOK ÉLETÉBŐL Bér és termelési ügyekkel foglalkozik a Zománcművek munkástanácsa A Bonyhádi Zománcművekben az elmúlt hetek óta mind rendszeresebbé válik a termelés. A régi megszokott ütemű, egyenletes termelésre azonban előreláthatólag még hosz- szabb ideig nem tudnak rátérni. A munkástanács . legfontosabb feladatának teliinti, hogy elsősorban a dolgozókat érintő fontos problémát, a bérezést oldja meg. A bérezésben a fő irányelvek megvannak,*mőst azon dolgoznak, hogy részletesen minden munkahelyre és munkásra megállapítsák a fizetendő bért, E munka már előrehaladott állapotban van és a januári béreket már e szerint tudják számfejteni. A munkástanács, a tervosztály vezető, a műszaki osztály vezető pedig ezekben a hetekben a zománcművek 1957-es tervének kidolgozásán fáradozik. Úgy számítják, ha a közeljövőben kapnak egy 130 tonnás présgépet, akkor a termelést növelni tudják és a jelenlegi 50—55 százalékos termelést emelni tudják a régi szintre. A présgépet az Ipari Láncgyárak Vállalat készíti, de ez nem valószínű, hogy le tudja szállítani és ezért már az illetékes minisztériummal tárgyalásokat folytattak, hogy egy esetleges másik vállalattól szerzik be a termelés növeléséhez fontos gépet. Tudják már mit kell kezdeni a 70 millióval A Népújság január 4-i számában „Mit kezdjünk a 70 millióval?’“ címen cikk jelent meg, melyben az állt, hogy a Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat munkástanácsa és a vezetők r.em tudnak mit kezdeni a 70 millió forintnyi értéket képviselő gazdaságban, mert nincs perspektíva, az illetékesek nem határozták meg a tennivalókat, nem adtak útmutatást az 1957-es gazdasági tervekkel kapcsolatban, a tennivalókról és így tovább. Cikkünk megjelenése óta sok minden változott. Rend Miklós, a Sertéstenyésztő Vállalat munkásta ■ nácsának elnöke január 22-én arról tájékoztatott bennünket, hogy a szak- bizottságok dolgoznak az 1957-es terv elkészítésén. A terv kidolgozása után a munkástanács értekezletet tart, ahol megbíznak egy munkástanács tagot, aki résztvesz majd egy bizottságban, amely felülvizsgálja az éves tervet és több fontos kérdést. A munkástanács képviselőjén kívül a bizottságban résztvesz a szakvezetők és a szakszervezet képviselője is. Az említett bizottság dönt majd szociális kérdésekben és a küszöbön álló létszámcsökkentési ügyekben is. Ötnapos munkahetet tartanak a Paksi Konzervgyárban Nagyon fontos munkát végeznek az év minden szakában a Paksi Konzervgyár dolgozói. Jelenleg különösen nagy szükség van munkájuk termékére. A munkástanács ezt tudja és munkáját úgy szervezi, hogy mindig a legfontosabb termelési ügyeket tudja jól és gyorsan megoldani. Elsősorban fontosnak tartják, hogy a termelést elősegítő ügyekkel foglalkozzon. Nevezetesen a kiszállításokkal foglalkoznak, ezenkívül a termelési szakkérdések megoldása ' az. mely a munkástanács gazdasági irányító munkáját jelenti. Az áruk gyors kiszerelése és az energia-takarékosság érdekében a munkástanács úgy határozott, hogy hetenként csak öt napot dolgoznak a gyár munkásai. Jobb lesz így a termékek minősége és a dolgozók sem csalódnak, mert az öt napra ugyanannyi bért kapnak, hisz a 48 óra munkaidőt öt nap alatt töltik le. A termékeket többségében belföldi fogyasztásra szállítják, de nagyobb tételekben szállítanak exportra is. A kiszerelő részlegek dolgozói savanyúságféléket helyeznek el eladható állapotban, ezenkívül kékszilvapulp és aszaltszilva kiszerelését végzik. A munkástanács elnöke szerint a jövőben is ezeket a munkálatokat végzik és abban bíznak, hogy mind kevesebb lesz a zavartalan termelést akadályozó nehézség. S ha lesz is, azt a munkástanács majd megfelelő intézkedések megtételével elhárítja. : 00000000 noooooooooooaooocooooooooooc «Kent merte" beszolgáltatni a fegyvereket Takler György Székszárd, Rákóczi, új 22. szám alatti lakos, a 25-ös AKÖV szerelője, 2 darab pisztolyt rejtegetett, ezenkívül 125 darab hozzá való töltényt és egy darab kézigránátot. Takler az októberi események: idején, mint nemzetőr teljesített szol gálatot de utána a többszöri felhívás ellenére sem szolgáltatta be a fegyvereket és a lőszert. Ehelyett gondosan becsomagolta és elrejtette a pincében. A kihallgatás során arra hivatkozott, hogy „nem merte beszól gáltatni”. Persze ez teljesen naiv indok, mert ha tényleg nem meri beszolgáltatni, akkor nem rejti el gondosan, összecsomagolva, hanem eldobja. Taklert őrizetbe vették, de még nincs tisztázva, hogy rendes bíróság elé kerül az ügye, vagy pedig a sta- táriális bíróság elé. Levél Ausztriából 1957. január 8. Kedves Szüleim! Szerencsésen megérkeztünk osztrák földre, Mödlingbe, mely Becstől 12 kilométerre van. Az út eléggé bonyodalmas volt, de azért legyőztük a nehézségeket, s az elindulástól számított negyedik nap éjjelén átléptük a magyar határt. Ne haragudjatok, hogy búcsú nélkül hagytam el az otthont most már belátom, hogy hibáztam, de engem is elragadott a kalandvágy, mint sok fiútársamat, akikkel együtt vagyok. Miután átléptük a határt, gyűjtő- lágerbe vittek bennünket, ahol élei_ met és ruhát kaptunk. A ruha nem valami jó, mert viseltes, de azért megjárja. Jelenleg még Mödlingben vagyunk, innét Argentínába visznek. Az időpontot még nem tudjuk, ezzel kapcsolatban értesítésre várunk. Ne ijedjetek meg, azt mondják, nem lesz rossz sorunk, mivel 18 éven aluliak vagyunk, az egyház gyámságot vállal felettünk. Nem akarok kint maradni örökre s higyjétek el, a legjobb volna, ha otthon lehetnék. Sajnos, messze kerülök az 0 thontól, mert messze van Argentina, de úgy mondják, a Vöröskereszt két évig figyelemmel kíséri helyzetünk alakulását, s ha rosszra fordulna helyzetünk rögtön hazajöhetünk. Argentínában állítólag jó a pénzkereset lehetőség, s ha jól megy, hamar össze tudok hozni egy csomó pénzt, és hazajövök. Anyu! Ne aggódj értem, tudom, hogy búsultok utánam, megértem ezt hisz sok. bajjal, gonddal neveltetek fel eddig. Tudom most már azt is, mit jelent a szülői ház, az otthon, amelyet könnyelműen elhagytam, de reméljük, nem hosszú időre. Egy levelet már küldtem, remélem megkaptátok. Abban írtam arról is, hogy szomorú volt a karácsony nélkületek. Sokat gondoltam Rátok. Egyébként karácsonyra csomagot kaptunk. Az új év azonban már rosszabbul sikerült, mert zár alatt volt a láger. Hogy vagytok otthon? Mi újság? Levágtátok-e a disznót? Mit csinálnak a barátaim? A mielőbbi viszontlátás reményében zárom levelem. A mielőbbi viszontlátás reményében, mert nem akarok Argentínába menni és ha lehet, hazamegyek. Csókol mindenkit FERI. * Eddig a levél, amely egyáltalán nem nyugtatta meg a szülőket és aggódva várják haza 16 éves fiúkat. Várják haza a nap minden órájában Ferit, aki — mint a levélben maga is írja, — megbánta elhamarkodott lépését és haza kívánkozik a „szabad földről”, ahoi zár alatt van és nem azt teheti, amit akar. Az aggódó szülőket nem nyugtatja meg az a tudat sem, hogy az egyház vállal gyermekük fölött gyámságot. Ök csak akkor nyugodnak meg, ha Argentina helyett maguk mellett, itthon tudják fiúkat. Az édeanya szívesen csomagolná újból a tízórait, s Feri nem szorulna szeretet csomagokra. Szeretné az anya azt, ha újból maga stoppolhatná, javíthatná szerető gondoskodással fia ruháját zokniját, s nem szorulna fia más levetett ruhájának viselésére. Hazavárják fiúkat szívükben megbocsátással. Leveleket és táviratokat küldenek neki, amelyben hívják haza. Levelet és táviratot küldtek a Vöröskeresztnek, de kéréssel fordultak a megyei nőtanácshoz is, hasson oda, hogy az emberiességnek megfelelően az osztrák kormány is segítse elő, hogy a magyar állampolgárok, de különösen a kiskorú gyermekek minél előbb hazatérhessenek,
