Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-23 / 19. szám

TOLNA MEGYEI AKA: 50 FILLÉK II. ÉVFOLYAM. 19. SZÁM. SZERDA, 1957. JANUÁR 23 r A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA A MAI SZÁMBAN: Togliatti a magyarországi esemé- ■ a : nyékről. (2. o.) ■Termelőszövetkezetünk nem lesz át­járóház (3. o.) Négy kiállítás a múzeum idei tervé­ben. (3. o.) Őszig nyolc és félmillió új tankönyv. (4. o.) V.-J Kemény és következetes, a népet és a pártot szerető emberekből álljon a mi pártunk Kiss Károly beszéde a szekszárdi pártnapon Sok-sok pártnapot hallgattam vé­gig, jó magam is sok pártnapnak vol­tam az előadója az elmúlt 12 év alatt, mégis, ha a legnagyobb élményt je­lentő pártnap melyikét akarnám meghatározni, azt kellene monda­nom, hogy a hétfőn este Szekszárdon tartott nyilvános pártnap volt szá­momra is a legértékesebb, a legfelejt­hetetlenebb. Már az embereknek i pártnapra való tömeges felvonulás­szerű érkezése meglepett. — Talán most is a régi „jó szokás“ szerinti kényszer hatás alatt vonul­nak a hivatalok és intézmények, a vállalatok és szövetkezetek dolgozói a pártgyűlésre? Nem. Nem lehet, hogy így van, hisz néhányan gondol­kodás és habozás nélkül kiválnak a pártnapra igyekvők csoportjaiból és más irányba mennek. Kár értük — gondoltam magamban — hisz talán éppen ők hiányoznak ahhoz, hogy a terem megteljen. A terem azonban megtelt, sőt zsú­folásig tele volt s úgy hittem, hogy a szekszárdi kommunisták, ha október 23 óta még nem érezték magukat eléggé erősnek, most elemi erővel iz- zott bennük a tudat, hogy nincsenek egyedül, hogy erősebbek és egysége­sebbek, mint valaha, mert remé- nyebb, harcosabb emberek alkotják a pártot. — A múltban dolgozott egy ellen­zék a párt Központi Vezetőségében — mondotta Kiss Károly elvtárs, az MSZMP ideiglenes Központi Intéző Bizottságának tagja — amely Nagy Imre körül csoportosult és részt vet­tek benne az írók és újságírók jelen­tős csoportjai is. Álláspontjuk és kö­veteléseik között eleinte sok volt a helyes mozzanat, de az október 23-át megelőző idő­ben, már teljes egészében a párt és a népi demokrácia alapjainak aiáásását jelentették az ilyen bí­rálatok. A vitát már nem is a pártban hanem ez utcán, a Petőfi-körben provokál­ták. — A mi pártunk életében voltak hibák, de ezeket a hibákat nem a vi­déki funkcionáriusok rovására kell írni. Nekik végre kellett hajtaniok a felülről kapott utasításokat. Azok, akik olyan lelkiismeretesen vidéken keresték az imperialis­ták által gyűlölt sztálinistákat és rákosistákat, azok tudatosan, vagy az öntudatukon kívül, de az ellenforradalmat támogatták. Sztálin és Rákosi is komoly hibákat követtek el, de a nemzetközi mun­kásmozgalomnak igen elismert és kö vetkezetes harcosai voltak, s nem el­lenforradalmárok. — A proletariátus diktatúrája a sa­ját ellenségeivel, még ha írókról le­gyen is szó, elbánik velük annak rendje és módja szerint — mondotta Kiss Károly elvtárs, majd a személyi kultusz káros következményeire, az ellenforradalom vészes napjairól és annak leveréséről szólt. Részlete­Szőlőmüvelő és korkezelő tanfoíyamot indított a szekszárdi belvárosi gazdakör Késő esti órákba nyúló alakuló közgyűlésen fogadták ei vasárnap a szekszárdi belvárosi gazdák a gazda­kör alapszabályát. Az alapszabály második pontja — amely egyben a gazdakör egész tevékenységét is pro­gramszerűen magába foglalja — meg állapítja, hogy a gazdakör célja: A hazaszeretet ébrentartása, a tagok általános műveltségének emelése, szórakozás nyújtása, a föld- és szőlő_ művelés körüli ismeretek fejlesztése és gyarapítása és a törvényes felsőbb- ség iránti tisztelet megszilárdítása. A több, mint 160 tagot számláló belvárosi gazdakör, a saját maga által készített alapszabály szerint máris megkezdte műkö­dését. Hétfőn délután 20 hallgatóval szőlőművelő és borkezelői tanfolyam indult a gazdakör helyiségében. A három hónapon át, hetenként hétfőn és csütörtökön tartandó 3—4 órás tanfolyamot Koppány Károly a pa- lánki tangazdaság mezőgazdasági szaktanára tartja. A tanfolyam a szekszárdi pinceszövetkezet szakem. hereinek tudományos előkészítését biztosítja. A hétfő délutáni tanfolya­mon Bóvári Lajos, Nyéki Imre és a többi idősebb parasztemberekkel együtt a beiratkozott parasztfiatalok is teljes létszámmal résztvettek. sen beszélt az MDP és a munkás- osztály sorai egységének megőrzése terén elkövetett hibákról, a munkás- tanácsokról az író és újságíró szö­vetség népi demokrácia ellenes akna­munkájáról, a bíróságok működésé­ről és a pártélet minden területéről. — Nem kell, hogy a puha és této­vázó emberek tömegei alkossák a mi pártunkat. Kemény és következetes, a népet és a pártot szerető emberekből álljon a mi pártunk. Lesz népi hadseregünk is, amelyik nemcsak április 4-én tud felvonulni, ha­nem az ellenforradalom ellen is. Nagy és hosszantartó taps fogadta Kiss Károly elvtárs beszédét, s a hoz­zászólások is azt igazolták, hogy a párt nézeteivel az ellenforradalomra vonatkozóan és célkitűzéseivel a jö­vőre vonatkozóan egyetértenek a szekszárdi kommunisták. De a párt féltése is hangosan csengett ki a fel­szólalásokból. — Soha többé ne engedje a párt, hogy a munkásosztály legjavát kizár­hassák a pártból, ne engedje, hogy a polgárok és karrierista hivatalnokok szava érvényesülhessen a munkás- osztály pártjában. Igen, pontosan így mondotta az egyik felszólaló és még hozzá itt a munkásosztályban szegény Szekszár­don. S talán meglepőek ezek a han­gok? Igen, valljuk meg, hogy meglepl­ek. Az utóbbi hónapokban elszoktunk az ilyen nyílt és következetes beszéd­től, de mástól is. Ámikor a pártnap végén — este negyed tízkor — a gyűlést vezető el­nök ,,jó éjszakát“ nélkül útjára bo­csátotta a közel ötszáz főnyi töme­get, mintha egy kicsit még mindenki maradni akart volna. Készülődtek, de r.em indultak. Aztán Kiss Károly elv- társ, aki úgy látta, hogy zömében kommunisták között van, zúgó taps közepette javasolta az Internacionálé eléneklését. S a tömeg ajkán, mint­egy rég kihűlt vulkánból a friss láva, erőteljesen zúgott fel a nemzetközi proletariátus himnusza. Szekszárdon ~zt még csak most hallottam először a hétfő esti nyilvános pártnapon. Nagy Ferenc MUNKÁSTANÁCSOK ÉLETÉBŐL Bér és termelési ügyekkel foglalkozik a Zománcművek munkástanácsa A Bonyhádi Zománcművekben az elmúlt hetek óta mind rendszereseb­bé válik a termelés. A régi megszo­kott ütemű, egyenletes termelésre azonban előreláthatólag még hosz- szabb ideig nem tudnak rátérni. A munkástanács . legfontosabb felada­tának teliinti, hogy elsősorban a dol­gozókat érintő fontos problémát, a bérezést oldja meg. A bérezésben a fő irányelvek megvannak,*mőst azon dolgoznak, hogy részletesen minden munkahelyre és munkásra megálla­pítsák a fizetendő bért, E munka már előrehaladott állapotban van és a januári béreket már e szerint tud­ják számfejteni. A munkástanács, a tervosztály ve­zető, a műszaki osztály vezető pedig ezekben a hetekben a zománcművek 1957-es tervének kidolgozásán fára­dozik. Úgy számítják, ha a közeljö­vőben kapnak egy 130 tonnás présgé­pet, akkor a termelést növelni tud­ják és a jelenlegi 50—55 százalékos termelést emelni tudják a régi szint­re. A présgépet az Ipari Láncgyárak Vállalat készíti, de ez nem valószínű, hogy le tudja szállítani és ezért már az illetékes minisztériummal tárgya­lásokat folytattak, hogy egy esetleges másik vállalattól szerzik be a terme­lés növeléséhez fontos gépet. Tudják már mit kell kezdeni a 70 millióval A Népújság január 4-i számában „Mit kezdjünk a 70 millióval?’“ cí­men cikk jelent meg, melyben az állt, hogy a Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat munkástanácsa és a vezetők r.em tudnak mit kezdeni a 70 millió forintnyi értéket képviselő gazdaság­ban, mert nincs perspektíva, az ille­tékesek nem határozták meg a ten­nivalókat, nem adtak útmutatást az 1957-es gazdasági tervekkel kap­csolatban, a tennivalókról és így to­vább. Cikkünk megjelenése óta sok minden változott. Rend Miklós, a Sertéstenyésztő Vállalat munkásta ■ nácsának elnöke január 22-én arról tájékoztatott bennünket, hogy a szak- bizottságok dolgoznak az 1957-es terv elkészítésén. A terv kidolgozása után a munkástanács értekezletet tart, ahol megbíznak egy munkásta­nács tagot, aki résztvesz majd egy bizottságban, amely felülvizsgálja az éves tervet és több fontos kérdést. A munkástanács képviselőjén kívül a bizottságban résztvesz a szakvezetők és a szakszervezet képviselője is. Az említett bizottság dönt majd szociális kérdésekben és a küszöbön álló lét­számcsökkentési ügyekben is. Ötnapos munkahetet tartanak a Paksi Konzervgyárban Nagyon fontos munkát végeznek az év minden szakában a Paksi Kon­zervgyár dolgozói. Jelenleg különösen nagy szükség van munkájuk termé­kére. A munkástanács ezt tudja és munkáját úgy szervezi, hogy mindig a legfontosabb termelési ügyeket tudja jól és gyorsan megoldani. Első­sorban fontosnak tartják, hogy a ter­melést elősegítő ügyekkel foglalkoz­zon. Nevezetesen a kiszállításokkal foglalkoznak, ezenkívül a termelési szakkérdések megoldása ' az. mely a munkástanács gazdasági irányító munkáját jelenti. Az áruk gyors kiszerelése és az energia-takarékosság érdekében a munkástanács úgy határozott, hogy hetenként csak öt napot dolgoznak a gyár munkásai. Jobb lesz így a ter­mékek minősége és a dolgozók sem csalódnak, mert az öt napra ugyan­annyi bért kapnak, hisz a 48 óra munkaidőt öt nap alatt töltik le. A termékeket többségében belföldi fogyasztásra szállítják, de nagyobb tételekben szállítanak exportra is. A kiszerelő részlegek dolgozói savanyú­ságféléket helyeznek el eladható álla­potban, ezenkívül kékszilvapulp és aszaltszilva kiszerelését végzik. A munkástanács elnöke szerint a jövőben is ezeket a munkálatokat végzik és abban bíznak, hogy mind kevesebb lesz a zavartalan termelést akadályozó nehézség. S ha lesz is, azt a munkástanács majd megfelelő in­tézkedések megtételével elhárítja. : 00000000 noooooooooooaooocooooooooooc «Kent merte" beszolgáltatni a fegyvereket Takler György Székszárd, Rákóczi, új 22. szám alatti lakos, a 25-ös AKÖV szerelője, 2 darab pisztolyt rejtegetett, ezenkívül 125 darab hozzá való töltényt és egy darab kézigráná­tot. Takler az októberi események: idején, mint nemzetőr teljesített szol gálatot de utána a többszöri felhívás ellenére sem szolgáltatta be a fegy­vereket és a lőszert. Ehelyett gondo­san becsomagolta és elrejtette a pin­cében. A kihallgatás során arra hi­vatkozott, hogy „nem merte beszól gáltatni”. Persze ez teljesen naiv in­dok, mert ha tényleg nem meri be­szolgáltatni, akkor nem rejti el gon­dosan, összecsomagolva, hanem el­dobja. Taklert őrizetbe vették, de még nincs tisztázva, hogy rendes bíróság elé kerül az ügye, vagy pedig a sta- táriális bíróság elé. Levél Ausztriából 1957. január 8. Kedves Szüleim! Szerencsésen megérkeztünk osz­trák földre, Mödlingbe, mely Becs­től 12 kilométerre van. Az út elég­gé bonyodalmas volt, de azért le­győztük a nehézségeket, s az elin­dulástól számított negyedik nap éj­jelén átléptük a magyar határt. Ne haragudjatok, hogy búcsú nél­kül hagytam el az otthont most már belátom, hogy hibáztam, de engem is elragadott a kalandvágy, mint sok fiútársamat, akikkel együtt vagyok. Miután átléptük a határt, gyűjtő- lágerbe vittek bennünket, ahol élei_ met és ruhát kaptunk. A ruha nem valami jó, mert viseltes, de azért megjárja. Jelenleg még Mödlingben vagyunk, innét Argentínába visz­nek. Az időpontot még nem tudjuk, ezzel kapcsolatban értesítésre vá­runk. Ne ijedjetek meg, azt mond­ják, nem lesz rossz sorunk, mivel 18 éven aluliak vagyunk, az egyház gyámságot vállal felettünk. Nem akarok kint maradni örökre s higyjétek el, a legjobb volna, ha otthon lehetnék. Sajnos, messze ke­rülök az 0 thontól, mert messze van Argentina, de úgy mondják, a Vö­röskereszt két évig figyelemmel kí­séri helyzetünk alakulását, s ha rosszra fordulna helyzetünk rögtön hazajöhetünk. Argentínában állítólag jó a pénz­kereset lehetőség, s ha jól megy, hamar össze tudok hozni egy csomó pénzt, és hazajövök. Anyu! Ne aggódj értem, tudom, hogy búsultok utánam, megértem ezt hisz sok. bajjal, gonddal nevel­tetek fel eddig. Tudom most már azt is, mit jelent a szülői ház, az otthon, amelyet könnyelműen el­hagytam, de reméljük, nem hosszú időre. Egy levelet már küldtem, remé­lem megkaptátok. Abban írtam ar­ról is, hogy szomorú volt a kará­csony nélkületek. Sokat gondoltam Rátok. Egyébként karácsonyra cso­magot kaptunk. Az új év azonban már rosszabbul sikerült, mert zár alatt volt a láger. Hogy vagytok otthon? Mi újság? Levágtátok-e a disz­nót? Mit csinálnak a barátaim? A mielőbbi viszontlátás reményé­ben zárom levelem. A mielőbbi vi­szontlátás reményében, mert nem akarok Argentínába menni és ha lehet, hazamegyek. Csókol mindenkit FERI. * Eddig a levél, amely egyáltalán nem nyugtatta meg a szülőket és aggódva várják haza 16 éves fiúkat. Várják haza a nap minden órájában Ferit, aki — mint a levélben maga is írja, — megbánta elhamarkodott lépését és haza kívánkozik a „szabad föld­ről”, ahoi zár alatt van és nem azt teheti, amit akar. Az aggódó szülőket nem nyugtatja meg az a tudat sem, hogy az egyház vállal gyermekük fölött gyámságot. Ök csak akkor nyugodnak meg, ha Argentina helyett maguk mellett, itt­hon tudják fiúkat. Az édeanya szíve­sen csomagolná újból a tízórait, s Feri nem szorulna szeretet csoma­gokra. Szeretné az anya azt, ha újból maga stoppolhatná, javíthatná szerető gondoskodással fia ruháját zokniját, s nem szorulna fia más levetett ruhá­jának viselésére. Hazavárják fiúkat szívükben meg­bocsátással. Leveleket és táviratokat küldenek neki, amelyben hívják ha­za. Levelet és táviratot küldtek a Vöröskeresztnek, de kéréssel fordul­tak a megyei nőtanácshoz is, hasson oda, hogy az emberiességnek megfele­lően az osztrák kormány is segítse elő, hogy a magyar állampolgárok, de különösen a kiskorú gyermekek mi­nél előbb hazatérhessenek,

Next

/
Thumbnails
Contents