Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-20 / 17. szám

IS!?!. JANUAR 2«. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 Támadás a kölesdi szegény parasztok ellen Mi lessí a terrorista támadókkal! ? Egységük biztosítását tűzték ki célul a kistormási kommunisták — MSZMP taggyűlés Kistormáson — A jelen krónikása. az újságíró, 1953-ban írta: „Kölesden Kossuth né­ven új termelőszövetkezet alakult. Az alapítótagok többsége szegényparaszt, olyanok, akiknek nincs földje, vagy a felszabadulás után kaptak néhány holdat“ Azóta az igyekvő termelő­szövetkezeti tagok szinte egyik évről a másikra jövedelmezővé tették gaz­daságukat, szép állatállománnyal ren­delkeztek, sőt, 1955 őszén számos kö- aépparaszt is csatlakozott hozzájuk. Őket a gazdasági kényszer vitte első­sorban a szövetkezés útjára. Uj gaz­dasági épületek felépítését is tervbe vették s 1956-ban meg is kezdték az építő munkát. Ez a több mint 600 holdon gazdál­kodó, jövedelmező szövetkezet nincs többé. Nem arról van szó, hogy az októberi események után meggondol­ták volna magukat valamennyien. Nem, erről szó sincs. De annál in­kább azt mutatják a tények, hogy TERVSZERŰ MUNKÁVAL SZÉTVERTÉK A SZÖVETKEZETÉT Először csak különböző fenyegetések hangzottak el, a szövetkezés mellett lévőket fenyegették meg majd ami­kor látták, hogy senki sem veszi vé­delmükbe a szegényparasztokat, a sző vetkezeti utat választókat, akkor a tettlegességre is sor került. így kény­szerültek kimondani a szövetkezet feloszlatását. De pergessük vissza az időt, egészen október 23-ig. A községben is a Nemzeti Bizottság működött. Sokszor elhangzott: „Le a kommunistákkal'-', „Nem kell a szö­vetkezet. mert azt a rákosisták csi­nálták". Házkutatásokat tartottak, így kezdődött A Kossuth Termelőszövetkezetben is gyorsan peregtek egymásután az események. Gyűlést gyűlés ért, éles szócsaták zajlottak le: a szövetkezet mellett és a szövetkezet feloszlatása mellett egyaránt. Az alapító tagok többsége, vala­mint több középparaszt — összesen 22-en a támadások ellenére is úgy határozott, hogy a szövetkezés mellé áll, s mintegy 40 fő követelte annak feloszlatását. Ezek többsége 1955-ben lépett a szövetkezetbe. Tehát a ter­melőszövetkezet a törvényesség alap­ján tovább működhetett. A szövetkezeti tagok, miután szá­mukban megfogyatkoztak, új vezető­séget választottak, sőt VÁLLALTAK, HOGY AZ ÖSSZES ADÖSSÄGOT RENDEZIK a kilépőidre! szemben. Úgy tervezték hogy kisdiák nekik a gazdasági fel­| Főmérnök A kis nyomtatott betűs felirat szeré­nyen, kissé kopottan áll a szürkére mázolt, alacsony, tömör ajtón. Benyi­tok az ajtón, az iroda üres, az író­asztalon könyvek, papírok rendszerte­len halmaza. Sietve húzódok vissza, és benyitok egy másik irodába. Frid- rich Gyulát, a főmérnököt keresem. Ott sem találtam. Keresni kezdjük. Egyszer feltűnik hatalmas alakja a folyosó homályából, fázósan bújik kabátjába. — Engem keres? — Igen! — mondom és már. tessékel is irodá­jába. — üljön le — mondja. Ismerjük már egymást régebb óta, sokszor kértem tőle információt, mi­kor a gyárban jártam, de magáról soha nem beszélt. Most sem akart, csak amikor a kedvencéről — az automatizálásról — kérdeztem, akkor meleg- dett bele a beszélgetésbe. Éle­te egy egész regény, nem akarom részletezni a 33 éves szakmai gya­korlat nyomán gyűjtött élettapasz­talatot. Talán ez nem is igen érde­kelne sok embert. De „Gyula bácsi” munltája, az már inkább érdeklődésre tart számot. Főmérnöki beosztásban dolgozik. Mindennel foglalkozik, minden érdekli, és mindent elintéz. Talán ez a sokoldalúsága szerettette meg a gyár dolgozóival, talán amió­ta a gyárban dolgozik, azóta úgy is­merik. hogy „Gyula bácsi”. így mondja a portás, a fonónő, a cérnázó, a műszaki társa, az igazgató, min­denki így szólítja, szeretik és meg­becsülik. Azt mondják, nagyon érti a szakmáját. De nemcsak mondják, hanem ez is a helyzet. A selyem­szereléseket, állatokat, amiket bevit­tek a szövetkezetbe, s hogy semmi követelésük a tsz-el szemben ne ma­radjon, úgy határoztak, hogy néhány állatot árverésen eladnak és abból kiegyenlítik pénzbeli tartozásukat is. A szövetkezetellenesek a szövetke­zet ellenségeivel összefogva azonban kevésbé a törvényesség talaján állva, döntő rohamra indultak. Erre leg­jobb alkalom volt az árverés. Az ár­verés — a szem- és fültanúk, vala­mint annak szenvedő alanyai sze­rint — január 3-án volt a szövetke­zet központjában. A kilépők közül többen ittasan jelentek meg az árve­résen. Itt volt többek között Törjék István, Rostás Sándor. Szekeres Mi­hály és Markó Jánosné kilépők is. AZ ÁRVERÉS BEFEJEZTÉVEL a szövetkezeti tagok az irodában gyü­lekeztek. Elérkezett a cselekvés pil- nata. Az előbb említett személyek el- óllták az iroda ajtaját. Onnan senkit sem engedtek ki, csupán bemenni le­hetett. Először azt követelték, hogy az árverésen bevett összeget azonnal osszák ki, majd pedig a szövetkezet azonnali feloszlatásának kimondását követelték. Először a szövetkezet új elnökét szidalmazták, majdpedig a közberf odaérkező Bíró Józsefet és Brenner Györgyöt tettlegesen bántal­mazta Szekeres. Brenner Györgyön még ma is látható a seb, amelyet ez- alkalommal kapott. Azt pedig, hogy hogyan fenyegették meg nyíl­tan, életveszélyesen a tsz többi tag­jait — talán nem is kell részletezni. A szövetkezet tagjai nem tehettek mást. mint kimondták a tsz feloszla­tását. Ezt az eljárást sokan — főleg a hangadók — úgy tekintik, mint tör­vényes cselekedetet. Egyébként ezt látszik alátámasztani az is, hogy a verekedőknek a fenyegetőknek mind a mai napig semmi bántódásuk nem esett, senki sem vonta őket törvé­nyes úton felelősségre. (Pedig tudnak róla a. járási kapitányságon és az ügyészségen is!) A virágzó Kossuth Termelőszövet­kezet gazdasága alig két hét alatt tönkrement. Egyetlen állat sincs meg, üresek a hatalmas épületek, abbamaradt az építkezés, és a tervek, amelyeket a szegényparasztok ma­guknak elképzeltek szertefoszlottak. Szinte csak tűnő álom maradt. fonás legapróbb részleteivel, a leg­bonyolultabb műszaki dolgokban is percek alatt kiigazodik. Csak eggyel nem. Nem is szeret erről beszélni. Az automatizálás foglalkoztatja már évek óta. [Idegesen tolja feljebb szemüvegét, közelebb csusszan a székkel az asztalhoz, és rábök vastag ujjával egy kettéhasí­tott borítékra: — Látja ezt a rajzot? Hát ez is az akar lenni. Akar! Evek óta már ezzel győzködünk, négyen dugjuk össze minden nap a fejünket, de csak nem akar még a helyes módszer ki­alakulni. — Es a szakkönyvek? — kérdem — a külföldi dokumentáció? Nevet. — Olyan nincs! — A világon öt automata selyem­fonó dolgozik. Négy Japánban, egy a Szovjetunióban. Dokumentáció nincs. Mi akarunk építeni automata fonodát. Hogy lesz-e belőle valami? Hát — inkább ne írjon róla. Csak azt, hogy gondolkodunk rajta. Majd — talán. Valami tervezésfélét hoz be az egyik dolgozó. Felteszi szemüvegét. „Gyula bácsi, legyen szíves, nézze meg?” — kéri. — Megnézi, öszerán- colja homlokát és úgy néz fel tár­sára, ahogyan csak ő tud, olyan kér­dően, bizalmatlanul és bizakodón egyszerre. Aztán magyarázkodnak és végül megegyeznek. Kérdem, hogy kapnak-e szakkömi- veket? Igen is, meg nem is, a fele­let. Ugyanis az utóbbi hetekben friss külföldi folyóirat még nem érkezett. KIK VOLTAK A TÁMADÓK? A szálak tovább visznek, mint az az első pillanatban látszik. A kilépők­nek nem lett volna semmi okuk sem a támadásra, mert a tsz már megtette az első lépéseket, hogy követelései­ket kielégítse, rendezze velük szem­ben fennálló tartozását s így minden további nélkül megkezdhették volna az egyéni gazdálkodást. Említettem már. hogy a január 3-i árverésre többen x-észegen men­tek el. főleg azok, akiket leginkább fel lehetett használni a terror végre­hajtására. A községben egyenlőre csak úgy nyilatkoznak, hogy a tehe­tősebbek itatták le őket. Persze a tehetősebbek között olyanokat is érte­nek, akiknek családja mintegy 60 holddal rendelkezett a múltban. A külső támadás csak azért lehe­tett eredményes, mert a szövetkeze­ten belül sem volt minden rendjén. A szegényparasztok elmondják, hogy a „tehetősebbek*’ mindvégig lenéz­ték őket, nem vállaltak olyan mun­kát, ami nagy lekötöttséggel járt, de még a társaságukba se vették be a szegényebbeket. Nem sikerült tehát itt kisméretben megvalósítani a le­nini jelszót, s ez azt eredményezte, hogy több középparaszt a kulákok és a szövetkezet ellenségeinek állás­pontját képviselte. A TAMADÄS RÉSZSIKERREL JÁRT csak, átmeneti vereségnek számít. Aki azt hiszi, hogy a kölesdi szegény­parasztokból még a szövetkezés gon­dolatát is kiverték, az téved. Ugyan­is a 22 dolgozó paraszt, aki a szövet­kezet mellett az utolsó pillanatig ki­tartott máris új terveket sző. Többen úgy tervezik, hogy valami úton-mó- don szövetkeznek és kertészettel fog­lalkoznak. Mások úgy vélik, hogy az állami gazdaságban dolgoznak majd de nem lesznek soha többet a kulá­kok napszámosai, cselédjei. Hazánkban teljesen önként választ­hatja meg mindenki, hogy milyen módon akar gazdálkodni. Ha valaki úgy gondolja, hogy egyénileg többre megy, kiléphet a szövetkezetből. De ha valaki úgy látja jónak, hogy a szövetkezést választja — minden félelem nélkül folytathatja azt. Ezt törvény biztosítja. Éppen ezért ért­hetetlen — hogy a nyílt erőszak el­len nem lépett fel mindezideig a rendőrség, a karhatalom. A szövetke­zet tagjait Kölesden is meg kell vé­deni minden erőszak, terror ellen. B. J. De ez most nem is akadálya a ter­melésnek. s Két műszakban dolgoznak. Kell a selyemfonal az Adria, a Hungária, a Pipacs és a többi selyemszövőgyár­nak. Egy évi elegendő nyersanyaguk van, szén csak nyolc napra, de ez is lesz, az igazgató, meg a munkás- tanács elnöke Pesten járt már eb­ben az ügyben. Mikor megkérdezem, hogy mi a terve, hogyan akarnak továbbra is dolgozni, csak azt mondja: „Dolgoz­ni akarok még sokáig. Dolgoztam már ki egy ötéves programot is há­rommillió eperfa ültetésére, epres­kerteket akarunk létesíteni. Ez majd jó lesz!” tervei, munkája egy dióhéjhoz ha­sonló kis riportban. S a tolnaiak Gyula bácsija dolgozik, irányít és szervez. Nagy tapasztalatával, tudá­sával és egész lényével mindenhol ott van, ahol valamit el kell intézni, ahol valami sürgős ügyet kell orvo­solni. Rövid beszélgetésünk után, mikor magam mögött becsuktam az ajtót, nyomban jönnek dolgozók, egyik pa­pírt lobogtat kezében, másik a mun­kából jön, de sokan felkeresik egy nap tanácsért, segítségért. Kint, a gyár elé, lehallatszik a gépek surra- gása, én fázósan sietek tovább és arra gondolok, amit Fridrich Gyula nem mondott és amiről nem beszélt, de tudom, érzi, hogy sok, nagyon sok függ most a műszaki irányítástól. —ÁCS— Az elmúlt hetek, hónapok esemé­nyeiből különösen a kommunisták rengeteg tapasztalatot vonhatnak le. Meg is teszik ezt elsősorban ott ahol a legszilárdabb volt MDP tagokból és a hozzájuk csatlakozó pártonkívüli- ekből sorra alakult MSZMP-szerve- zetek tagjai gyűléseikre összejönnek. Ezeken az összejöveteleken mélyen elítélik az október 23-a előtti időben folytatott politikai, gazdasági munka módszereit, de az alapvető kérdések­ben továbbra is híven kitartanak, a proletárdiktatúra, a szocializmus épí­tésének ügye mellett. Egyben értéke­lik a viharos események idején vég­zett munkájukat s az ebből levont tanulságok figyelembevételével igye­keznek megszabni következő felada­taikat. így történt ez a kistormási MSZMP szervezet legutóbbi taggyűlésén is. Elöljáróban azt kell megírnunk, hogy a kistormási kommunisták többsége — 62 tagból, 42 — részt kíván venni a szervezet munkájában, természete­sen más módszerekkel mint régen, de változatlan hittel, eréllyel, az egész nép felemelkedésében töretlenül bíz­va. A taggyűlésen is majdnem vala­mennyien résztvettek s legfontosabb feladatként szervezetük megerősíté­sét, teljes egységük biztosítását tűz­ték ki. Ezt a leglényegesebb célt éppen a forradalmi idők tapasztalatai mutat­ták meg számúiéra szemléltetően. Az október 23-i események után ugyanis Kistormáson, mint annyi más helyen, szintén a hangoskodó elemek igye­keztek a vezetést magukhoz ragadni s nem volt egy szervezett erő, melv ezt ellensúlyozta volna. E régi. fogalmat új tartalommal töltik meg napjainkban. Négy-öt ember ösz- szehajol, felragyognak a szemek, szájról szájra kelnek a nevek és új hősök szü­letnek, akik különb emberek és nagyobb magyarok, mint bárki más. Ezek a disz szidensek. Jómagam is nagyot nőttem az em­berek szemében, mióta tudják, hogy a fiam disszidált. No. akkorát még sem nőttem, mint a fiam, mert az most lett különb ember, okosabb, ügyesebb, ma- gyarabb az apjánál. Sajnos, csak én tu­dom. hogy a fiam megbukott. Meg­bukott kötelességteljesítésből és haza­szeretetből. E két tantárgyból pótvizs­gát kell tennie és hogy az sikerül-e. azt nem tudom, mert a nevelési körülmé­nyekre immár tovább mi befolyást nem gyakorolunk, hogxj ennek mi is okai va­gyunk. az lehet tanulság, de nem vi­gasztalás. De nézzük őket emberileg s ne elvonatkoztatott erkölcsi fogalmak alapján. Fájdalmas százötvenezer ember távo­zása az országból. Ehhez mérhető a tör­ténelem során csak a székely-kivonulás volt Erdélyből. Hiányzanak, akik el­mentek? Igen, még akkor is. ha ezzel enyhítették a bekövetkezendő munka- nélküliséget. Mentek azok. akiket a politikai fel­fogásuk november 4-e után életveszélybe sodort. Azok. akik az ellenforradalom szervezésében vezetőszerepet játszottak. Elmentek a felelösségrevonás elől, emig­ráltak. Érthető. Ez azonban a disszi­dáltak igen elenyésző része, talán még tíz százalékot sem tesz ki. Mentek a fiatalok. Akik elé a suttogó propaganda és a hivatalos, de hamis felvilágosító munka eldorádót varázsolt a vasfüggöny mögé. Vezette őket a ro­mantika és az ismeretlen utáni vágy, a délibábos jövő. Emberileg ezt is meg­értjük és csak annyit mondhatunk rá: a mi bűnünk. A disszidáltak túlnyomó többsége, és szerintem több. mint ötven százaléka, exisztenciális valódi, vagy képzelt okok­ból hagyta el hazáját. Azt gondolva, hogy ott kint kevesebb munkával, keve­sebb idő alatt meggazdagodhat. Soknál nem a nyugodt polgári élet hiánya, ha­nem a gyors meggazdagodási lehetőség Fadd községben az idén is igen nagy az érdeklődés a dohányterme­lési szerződés iránt. A faddi gazdák szívesen foglalkoznak a munkaigé­nyes, de igen jövedelroeaő dohány­Komolyan bírálták a pártszerveze­tet, hogy nem vett egységesen részt a nemzeti bizottsági választáson, mert ha együtt és nemcsak öterf-ha- tan lettek volna ott, másként alakult volna a választás. Ilyen kevesen az­tán nem tudtak határozottan és fő­ként eredményesen fellépni az olyan, most már nyilvánvalóvá váltan el­lenséges hangokkal, hogy „nincs szükség kommunistákra". Mert ez volt a hang a nemzeti bizottságban, egyesek részéről tudatosan, a másik, a többség részéről pedig megtévesz­tésből- eredően. Kijutott a bírálatból a felsőbb pártszervek tevékenysége iránt is, amely bizony hozzájárult, hogy a vá­lasztásnál ilyen követelésekkel meg­tudták téveszteni a többséget. S miért volt ez? Berényi elvtárs vála­szolt erre: „A párttagoknak eddig is volt véleményük, de azt nem vették figyelembe." Az is szóbakerült a taggyűlésen, hogy most egyesek arról igyekeznek meggyőzni a dolgozó nép többségét: minden rossz volt, amit eddig tet­tünk. Rátái elvtárs így beszélt erről: ,.Az tévedés, hogy minden rossz volt, amit eddig csináltunk. Voltak hibák, súlyos bűnök, melyeket a vezetés el­követett, de most az a feladatunk, hogy ilyenek ne történhessenek meg. Végezetül igen élesen elítélték a bí­róság és a rendőrség eddigi munká­ját, hogy miért bánnak olyan kesz­tyűskézzel a nyilvánvalóan ellenfor­radalmi tevékenységet folytatókkal és a másfajta zavarosban halászokkal szemben. játszotta a döntő szerepet. ,4 legtöbbjük­nek itthon is biztosítva volt az átlagon felüli élet. De az kevés volt nekik. Ezek között vannak a népi demokrácia el­kényeztetett gyermekei is, a sportolók és a művészek egyrésze. Ezek a kapott­nál még többet akartak a maguk ré­szére a viliig anyagi javaiból. Emberi vonás ez is, érthető, de el nem fogad­ható. S végül kiment egy párezer tol­vaj, munkakerülő, csavargó, sőt gyil­kos is. Nem sajnáljuk ezeket, csak fé­lünk, hogy az ő cselekedeteik alapján általánosít majd a külföld és ítéli meg a magyar népet. A disszidálok nagy­része tehát tisztán egyéni érdekből, fe­leségét, gyermeket, öregszülőt elhagyva kalandor úton. önző módon keresi az egyéni boldogulásának útját. Az itthon maradókra bízva, hogy hozzátartozóik­ról gondoskodjanak. Hát igen, érdemes róluk suttogni és ragyogó szemmel mesélni cselekedetüket. Hát igen, érdemes róluk és az őket kínzó honvágyról érzelmes cikkeket írni. Hősökké avatni őket. Ledönteni az ed­dig érvényben levő hontszerető, helyt­álló, áldozatkész ember szobrát és he­lyébe odaállítani a disszidensét, aki fut az arany-szivárvány után, közben láb­bal tapossa, ami eddig szent volt. Érdemes ezen gondolkozni. A 150 íves török uralom alatt uraink elfutottak, de tűrte a botozást, a sanyar­gatást a jobbágy és ez megtartotta a hazát. Ma sem a 750 forintos munkások és a begyűjtéssel megsanyargatott pa­rasztok disszidáltak. Hát ne állítsunk nekik szobrot. A tíz év gazdasági és politikai csődjének minden következmé­nyét azok vállalták, akik itthon marad­tak és maradnak. Ezek lesznek azok, akik verejtékei munkával, sok-sok nél­külözéssel megteremtik azt,, a boldogabb hont. ahova majd a délibáb után futko­sok is megtérnek. A maradók közül is sokan félnek. Nem látják még tisztán a magyar jövendőt, de érzik, hogy hittel, bizalommal, munkával, emberszeretettel fel lehet építeni a jobb magyar jöven­dőt és ezért mondják a költővel: „En maradok”. Ezekről kell beszélni, írni és példáju­kat követni. —d—n termeléssel, mely évről-évre igen ki­fizetődőnek bizonyult. Az elmúlt évben 182 holdra kötöt­tek szerződést Faddon, az idén eddig már 210 holdat szerződtek le dohány termelésre. GYULA BÁCSI... Eredményes szerződéskötés DISSZIDEm...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents