Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-01 / 1. szám

©GGOO0OGOO0CX3GX3OGG0OO0OOQOOGX3GOOO0GX3GOGO0OOOOOOO 5OO0OGOO g U É K 3OOOOOOGOOOOOOOGOOOOOOO0OGGOGO0GGGO0OGOOO0OOOOGGOOOO0OOO MUNK AST ANA CSŐK ELETEBOL Jó raton halad a ft agy tormási Állami Gazdasági munkástanácsa l p- O H l Akik munkával köszöntik az új évet l Fritz Antal, a Nagytormási Állami Gazdaság munkástanácsának az elnö­ke, szerény ember, nemcsak, hogy di­csekedni nem szeret, de még arról is óvatosan mond valamit, ami erénye> ami jó pont lehet javára, jelen eset­ben a munkástanács javára is. Nem igen akar például arról beszélni, hogy mit tett eddig a munkástanács, mond­ván, olyan fiatal még, hogy igazán nem tehetett említésre méltót. Hogy fiatal a munkástanács, az igaz. Az is tény, hogy sokat nem tett még. De mégis keli beszélni arról, hogy mit csinált, milyen úton haladt. Ha az ember az előbbit nézi, megállapíthat­ja, hogy jó úton halad a Nagytormási Állami Gazdaság munkástanácsa. Először is azért, mert a gazdaság ve­zetőségével szoros kapcsolatot tart, mindent, még a legapróbb részleteket is közösen beszélik meg. Ami pedig azt illeti, hogy milyen konkrét intéz­kedést tett eddig a munkástanács, ar­ról a következőket lehet elmondani: A gazdaság vezetőségével közösen megállapodtak abban, hogy eladnak 13 pár lovat, mert ezt a jelenlegi nagyüzemben nélkülözni tudják, s ezen keresztül alacsonyabb lesz a ter­melés önköltsége. Persze azért nagyon helyesen, arról gondoskodott a mun­kástanács és a gazdaság vezetősége, hogy most a télvíz idején a fenti in­tézkedésből kifolyólag családos embe­rek ne kerüljenek ki az utcára. Itt személy szerint bírálták el az embere­ket, csak azokat küldték el, akiknek más megélhetési forrásuk is van. Masitz Jóksef munkástanácstag. Dombóvári Kendergyár Dolgozni kell, hogy jobban éljünk Sole vihart megértem már, sok új évet kezdtem. A mostani talán mégis más lesz, mint ezideig. A hasznossága mellett sok kár is érte az országot, a dolgozókat, az októberi események után. Sok, nagyon sok nap telt el úgy. hogy nem tudtunk úgy dolgozni, ahogyan szerettünk volna. Pedig a munka az életet jelenti. Különösen most, amikor annyit kell pótolnunk. Uj módon kell termelni, nagyobb ön­állósággal, mint eddig és sokkal na­gyobb felelősséggel. Nemcsak rajtunk, a munkástanács tagjain, hanem minden dolgozón mú­lik. hogy egy év múlva hogyan te­kinthetünk vissza. Én bízom abban, hogy sok újat hoz az új esztendő. Rajtunk múlik, hogy megvalósítsuk azt, amit már elkezdtünk. Rajtunk múlik, hogy megvalósítsuk követelé­seinket. Ehhez pedig dolgozni kell. Az elvem, hogy munkanélkül nincs élet. Csak az kell. hogy engedjenek bennünket úgy dolgozni, ahogyan mi, szakemberek látjuk a legjobbnak. Akkor biztos nem lesz hiba. Igaz, nehéz év lesz az 1957-es. Ne­héz. mert nyersanyaggal nem va­gyunk úgy ellátva, mint az más évek­ben volt. A sok hozzá nem értő „uta­sításainak1’ eredménye éreztetni fogja majd a hatását. Érezni fogjuk, hogy nem lehet majd az idén úgy megol­dani az áztatást, a kenderipar alap­műveletét- mint az idén, mert ez meg­bosszulta magát. Nem fogunk töre­kedni a nagy mennyiségek kiáztatá- sára, inkább a minőséget vesszük fi­gyelembe, hisz ekkor is tudunk annyit áztatni, hogy zavartalan lesz a kender feldolgozása. Az új évben jobban akarunk dol­gozni, lehetőségünk megvan ehhez és a munkástanács él ezekkel a lehető- jségekkel. Müller Ferenc munkástanács elnök, Tolnai Pamutfonó Vállalat Olcsón, jót és sokat — versenyképesen Sajnos, az 1957-es év programját üzemünk munkástanácsa teljes egészé­ben még nem ismeri. Csupán csak any- nyit tudok, hogy a jövő évben ,‘s ha­sonló munkát fogunk végezni, mini az elmúlt évben. A munkástanács ve­zetésével azonban már dolgoztunk ki programot, hogy január 1-től a mos­tani termékek 70 százaléka melleit 30 százalékban új termékeket állítunk- elő. Sokat várok az új évtől. Most kell bebizonyítanunk életrevalóságunkat, azt, hogy a munkástanácsok az üzemel; gaz­dái tudnak lenni. Bár a múltban uni­verzális üzem volt gyárunk, akkor gaz­daságosabb volt a termelés, de bízok ab­ban, hogy a közeljövőben sem lesz de­ficites termelésünk. Sőt, terveink van­nak, hogy a környékbeli igények figye­lembevételével fogunk bizonyos termé­kek előállításához. Bízom abban, hogy az új évben az üzemek, így a mi üzemünk önálló­sága is, véglegesen megoldódik, s akkor tudunk majd eredményeket felmutatni. Sajnos, a mostani kötöttség még sok te­kintetben akadályozza az egészséges munkát. Azt akarjuk, hogy kereskedel­mileg és pénzügyileg is önállóak le­gyünk. Csak így tudjuk megvalósítani a munkástanács tervét, hogy a jövő év­ben a könnyűipar szükségletét ki tudjuk elégíteni. Olcsón akarunk termelni, eh­hez a lehetőség megvan. Jó árut aka­runk gyártani, rendelkezünk megfelelő gyakorlattal és jó gépekltel, és sokat akarunk termelni. Ez érdeke minden dolgozónknak. Es versenyképesen. Ez utóbbihoz is megvan minden lehetőség. A távolabbi jövőre pedig az a ter­vünk, hogy Tolnán akarunk egy kiké- szí'ő üzemrészt felépíteni, ahol 2—300 dolgozót tudnánk foglalkoztatni. Kéré­sünk csupán annyi a jövő év munkájá­hoz: adjanak elég energiát, hogy há­rom műszakban tudjunk termelni. Felemelték az 1957. évi tervet| a Paksi Konzervgyárban ► !*• ► ► ► az£ Diófa tri Imre, a mentő soffőr Harminc éve fogja a volánt. Hogy hány újesztendőt köszöntött már munkával, közvetlen a mentőben? Ezt, sajnos, nem tudjuk, amint mun. katársai mondják, már jónéhányat. De az 1957-es újesztendőt is mun­kával köszönti. Az újév első éjsza­káján tehát, akinek múlhatatlanul szüksége lesz a mentők segítségére, az bízhat, hívja nyugodtan helyből a 004-es, vidékről pedig a 21—63-as számú telefonszámot, jelentkezik az őrsvezető és megy a mentő, melyet az újesztendő első éjszakáján jól lehet éppen Diófási Imre, a tapasz­talt mentősoffőr vezet. Kívánjuk az idős mentősoffőrnek, hogy még sok­sok újévet érjen meg erőben, egész­ségben, s hasonló jókat kívánunk a többi mentősnek is az újesztendő­ben. Dr. Bőhrer Győző, az orvos Amint közvetlen munkatársa mondja, ő fiatal orvos, alig egy esztendeje van a szekszárdi kórház belgyógyászatán. Ö tart ügyeletet Szilveszter éjszakáján. XJgy mondja az orvos, hogy ez az éjszaka álta­lában nem olyan forgalmas a kór­ház belgyógyászatán mint egy má­sik szürke hétköznapon. De akit kórházba kell szállítani, az legyen nyugodt ekkor is, legyen biztos ab­ban, hogy míg mások mulatnak, szórakoznak, vidáman várják az új évet, az orvos, a többi között dr. Bőhrer Győző is fehér1 köppenyben a posztján áll, szolgálatot teljesítve várja az új évet, mely reméljük,, számára is boldogabb lesz, mint a 3 Leposa Béla, a vasutas Lehet akármilyen nagy ünnep, az • utas, akinek menni kell megy. Sok­szor el is felejti, hogy nem utolsó-1 sorban a vasutasoknak köszönheti, hogy eljuthatott oda, ahova akar. No, de a vasutas, aki 24 órán át! szolgálatot teljesít, az nem igen gon. dől arra, hogy az utasok az új év; első éjszakáján ő rá is gondoljanak.! De biztosan jóleső érzéssel fogadná! ebben az újesztendőben a szekszár-* di állomáson szolgálatot teljesítő 3 Leposa Béla a vonatot fogadó, majd i továbbító forgalmista is, ha az első 3 vonatrój leszálló utas az üdvözlés 4 után boldog újévet kívánna neki is. * Kérjük az utast, tegye meg ezt a ^ csekélységet, mert Leposa Béla a < többi derék vasutassal együtt meg- 3 érdemli. 3 Málinger Erzsébet, < a telefonközpontos í Hogy hányszor szidták őt igaz-< ságtalanul, annak csak a jó isten a megmondhatója. De ő ezzel mit sem 3 törődik, ott ül Szilveszter éjszaká- < ján is a központban és kötelesség- ^ tudóan kapcsol. Tehát, ha valaki ne-3 tán telefonon keresztül akarja hívni 3 helybeli ismerősét, hogy boldog új- 3 évet kívánjon neki, az nyugodtan 3 hívja az ismert számot, a központ 3 kapcsol. Aki pedig vidéki ismerősé- < nek akar telefonon keresztül boldog Ü újévet kívánni, hívja a 001-et, Má-!« linger Erzsébet, a központos, so- ■* kunk által ismert barátságos han- 3 gon jelentkezik. S ha már kedves 3 telefonáló azzal a szándékkal nyúl < készülékéhez hogy telefonon ki- j vánjon boldog újévet ismerősének, < mikor ,a központ jelentkezik, a köz- < pontosnak is boldog újévet ki- 3 vánjon. 3 csökken-£ A Paksi Konzervgyárban energiakorlátozás miatt tett ütemben folyik a termelőmunka, £ Főkép olyan munkákat végeznek, amik nem igényel villanyáramot. így kü-£ lönbözö savanyúságokat szerelnek ki£ hordókból üvegekbe, vegyesízt készí-jj tenek elő exportszállításra. Készülnek ► a gyárban a tavasszal megindulok borsófeldolgozási idényre. Már javá-£ ban folyik az új, korszerű borsó-vonal £ szerelése, amelynél nagymértékben ► kiküszöbölik a fizikai munkát, rész-fc ben automatizálnak egyes munkamű-► veleteket A gépsor nem csak az£ 1956-os idényben működött borsó-vo-£ nalnál lesz korszerűbb, hanem az ere-£ detileg tervezettnél is. ► Az elmúlt napokban ülést tartott a£ gyár munkástanácsa. Az 1957. évi tervet vitatták meg és fogadták el az ülésen. Két gyártmánynál alakult csak ki komolyabb vita; a szilva- pulpnál és a vegyesíznél. A munkás- tanács néhány tagja, akik e cikkeknél dolgoztak úgy vélték, hogy többet is tudnának gyártani, mint amennyit az ismertetett terv számukra előírt, csak a gyár kereskedelmi osztálya biztosítsa azok értékesítését. A keres­kedelmi osztály munkástanácstagja vállalta az értékesítést- és így szüle­tett meg a határozat: Szilvapulpból, ami nem is volt beállítva az eredeti tervbe, tizenöt vagonnyit gyártanak, vegyesízből pedig harminc vagonnal emelik meg a tervet. A gyár első negyedévi munkája részben már biztosítva van. A mun­kástanács érintkezésbe lépett a pécsi szénbányákkal és sikerült beszerezni egy uszály szenet. Az uszály már meg is érkezett, már megkezdték kiraká­sát. Az első negyedévi szénszükséglet így biztosítva van. A zavartalan rnun. kához már csak- az kell, hogy megja­vuljon az áramellátás. Hozzászólás „Mi legyen a mezőgazdasági szakemberekkel“ c. cikkhez ff A közelmúltban cikket olvastam a Tolna megyei Népújságban arról, mi lesz a mezőgazdasági szakemberekkel. Szeretnék én is hozzászólni, mivel mezőgazdasági szakember vagyok, s nem mindenben értek egyet a cikk- beni elgondolásokkal. Különösen nem értek egyet a szakszervezet azon ja­vaslatával — ahogy az a cikkben írva volt —, hogy falura a tanácsok mellé helyezzenek el mezőgazdasági szak­embereket, akik majd irányítani fog­ják a falusi parasztságot. Ez véleményem szerint csak az ad­minisztrációt szaporítaná. amelyre volt rnár példa. Én azt hiszem, a falu parasztsága megelégelte azokat az intézkedéseket, amikor dohszó útján utasították arra, mikor vessen, aras­son, mit dolgozzon, stb. Az ilyenfajta mezőgazdasági apostolokból már elég volt. Véleményem szerint nem lenne helyes kényszerrel való alkalmazá­suk, mert a józanul gondolkodó pa­rasztember azt nézi, hogy az illető szakember, aki most irányítani akar­ja, mit csinált eddig. Bebizonyította-e már tudását a gyakorlatban, mert ha nem, nem hisz neki. 1 Nem az a nép embere, a parr .ztság gondolkodásmódja szerint, aki a leg­többet tudja követelni a nép nevében mástól, hanem az, aki a legtöbbet teszi a népért a maga emberségéből. Jöhetnek a mezőgazdasági szakembe­rek a falura, de csak a termelő mun­kába jöjjenek, ott mutassanak jó pél­dát, ott mutassák meg, hogyan kell szakszerűbben, jobban és olcsóbban termelni. A jövőben nem aktatáskás kell a falura és nem az íróasztal mel­lől kell gazdálkodni. A szántóföldeken és a mezőgazdaság minden ágában kell nekünk, szakembereknek példát mutatni, a legjobb eredményeket el­érni, mert csak így tudjuk paraszt­ságunkat a maradiság felhagyására, a mezőgazdaság fejlesztésére meg­nyerni. Nagy körültekintéssel kell kiválasz­tani azokat a mezőgazdasági szakem­bereket, akik majd az irányítást vég­zik, s természetesen csak a leg­nagyobb tudás és a gyakorlat lehet a méróléc. A talán jóindulatú, de gyakorlatlan, tapasztalatlan szakem­berek irányításáért már nagyon drága tandíjat fizettünk, s a nehéz sorsú magyar nép nam járhat a próbálpatá. sok útján. Nekünk komoly eredmé­nyeket kell felmutatnunk, kapkodás és tévelygések nélkül kell előre ha­ladnunk, ha ez lépésről-lépésre tör­ténik is A tagságáért aggódó szakszervezet részére pedig volna egy szerény in­dítványom: Nézzen körül, hogy mező- gazdasági szakembert igénylő, irá­nyító munkát kik végeznek. Rendel­keznek-e az illetők a megfelelő mezőgazdasági képzettséggel? Véle­ményem szerint a mai napig is akad mezőgazdasági körzeti irányító, aki­nek például mészáros segédlevele van, de sorolhatnám tovább is. Hely­telen és szégyenletes ez a jelenben, de veszedelmes lenne ennek az álla­potnak fenntartása a jövő miatt is, mert az ilyen mezőgazdasági „szak­emberek“ juttatták a magyar mező- gazdaságot oda. ahol jelenleg van. Hihát követtünk el, és ha hibát kö­vettünk el, akkor azt ki is kell javí­tani. Éppen ezért az igazi, becsületes szakembereknek előre kell jutniok. Mindenkinek munkára, s a munkája után kenyérre van szüksége, de feltét­lenül helyes, ha megnézzük kit, mi­lyen munkaterületre állítunk, mert csak így tudjuk népünk, országunk jobb létét biztosítani. Pusztahegyi S. így indul egy ember az új évnek Ismét öregebbek lettünk egy évvel, és milyen évvel. Olyannal, amelyből bizony sok-sok keserves emlékünk marad, de túl rajta új biztató jövő kontúrjai bontakoznak ki. Teljes egé­szében a megújhodás éltető erejét nem mindenki tudja megérteni, de a kezdeti tervek, tevékenységek mögött csak az látszik, hogy egyre inkább, egyre erőteljesebben ez az egészséges törekvés kezd uralkodóvá válni. Ez volt az érzésem, amikor az év utolsó napjaiban az egyik aparhanti gazdával. Sebestyén Antallal arról beszélgettem, mit vár az újesztendő­től, hogyan kívánja életét az új le­hetőségeknek megfelelően beren­dezni. Mint ilyenkor lenni szokott, a múlt kerül először szóba és Sebestyén An­tal sorolja is. Ebből bontakozik ki egy ember sok nehézséggel, küzkö- déssel teli életútja a cselédségtől, a családalapítás, az önálló gazdálkodás nehézségein keresztül a tsz-tagságig, majd napjainkig, amikor ismét új tervek megvalósítása előtt áll. És milyen életerő, dolgozni akarás van szavaiban, e sorok megközelítőleg sem tudják visszaadni. Nem ezt mu- tatja-e hogy továbbra is megmarad a föld mellett. A tsz-ből is jóformán csak azért lépett ki, mert a többség úgy akarta — oszoljon fel a tsz. — Én csak egyedül nem maradhattam ben­ne — teszi hozzá. A föld mellett tehát megmarad, most már a beadás eltörlésével köny, nyebb lesz. — Bizony nagy teher is volt az — mondja. — Tavaly is, mi­előtt hat hónapig a tsz-ben dolgoztam, 22 mázsa búzát, a tehenet, az üszőt, egy sertést le kellett adnom, de a fel­srófolt pénzadó is nyomorgatott. Mit tehettem mást, még a bányában is dolgoztam. Nem mondom, nagyon ne­héz volt. Ahogy leszálltam a bányász autóról, ettem s ki a határba, utána újra a sichtre. Ezt megúntam. hisz látszatja sem volt meg, ahogy kellett volna. A következő szavaiból azt veszem ki, hogy ezek régi dolgok, mivel nem érdemes foglalkozni, s így inkább a jövőévi terveiről kérdezem. Erre az a válasz, hogy a föld mellett visszatér újra a bányához is. Van ebben a szá­mításban egy kicsi a bizonytalanság­ból. egy kicsi a családért — négy gye­rek, a legnagyobb hat éves és a fele­ség — való aggódásból s egy kicsi ab­ból is, hogy végre, ha több munka után is, biztos talajt érezzen a lába alatt. Bizonytalankodik, hátha vissza­jön a begyűjtés, hátha nem fizetődik ki, ahogy számítgatja. No és a kez­dés is nehéz. Most vett egy lovat, de még mennyi minden kell. A bányász­fizetés segít majd talpraállni. Ehhez kapcsolódik a családért való aggódás. — Az asszony, a gyerek úgyis beteges. Legutóbb is legalább 18—20 ezer forintba került volna a kezelésük, ha nincs az SZTK. Nem meri vállalni a felelősséget, hátha a kezdés nehézségei mellett még egy ilyen csapás sújtja, akkor mi lesz SZTK nélkül. Mindehhez kapcsolódik az a törekvés, hogy egy megfelelő gazdaságot alakítson kj magának. — Hogyan fogja ezt bírni? — kér­dezem. — Nézze én ezt már próbál­tam, ment... Meg aztán 34 éves va­gyok, addig kell igyekezni, míg az ember fiatal... Nem igaz? — Ez örök igazság, erre nem tudok mást válaszolni, mint bólintok. — De nem érzi ezt meg a gazda­ság? — érdeklődöm tovább. — Nem hiszem — válaszolja. — Most is meg tudom én termelni a 2 és fél—3 hold földön a 40 mázsa bú­zát, mint egyéni koromban, pedig ak­kor is dolgoztam bányában. — Azt már csak úgy mellékesen említi meg, hogy 200 ölről több, mint 40 mázsa cukorrépát takarított be. I■' indul hát »egy ember az új év­nek. Képzeletemben úgy látom, egy gyorsvonatra akar felszállni, már ke­zében a jegy is: A mostanában szer­zett ló passzusa. Hiszek benne, hogy el is éri célját, ismerve a székely em­berek többségénél meglévő hallatlan munkabírást, egészséges paraszti fur- fangot. Sok sikert s még több bizal­mat kedves barátom az elkövetkező évhez. Boldog új évet. (i—e) ezenkívül négy vontatót a téli forga-} ómból teljesen kikapcsoltak és —} lágyon helyesen — a természetbeni! ) rémi um ügyében is a közelmúltban! ntézkedett a munkástanács, ötszáz} názsa kukoricát osztottak ki egyenlő} irányban, mintegy 300 olyan dolgo-i ;ónak. aki közvetlen, vagy közvetve} észt vett a kukorica termelésében.! Legutóbb tegnap este tartott ülést a! •íagy tormási Állami Gazdaság mun.j nástanácsa. Itt az egyik napirendi} >ont volt a traktorosok téli foglalkoz-J atása. A munkástanács úgy döntött,! i traktorosokat bevonják a gépjaví-j ásba, hogy annakidején egyetlen} raktoros se mondhassa: — „Azért! ossz a gépem, mert nem javították} á, csak beolajozták.“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents