Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-19 / 16. szám

1957. JANUÁR 19. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 Macmillan angol miniszterelnök rádió és televíziós beszéde Hány szakszervezet legyen a gépállomásén ? A TASZSZ jelenti: Harold Mac­millan, az új angol miniszterelnök csütörtökön este beszédet mondott az angol rádióban és televízióban. Az Angliában széles körben elter­jedt azon következtetéseket érintve, hogy a kitűzött idő előtt tartsanak parlamenti választásokat, Macmillan kijelentette, hogy „általános válasz­tások nem lesznek.“ Macmillan beszédének jelentős ré­szét az alábbi kérdésre adott válasz­nak szentelte: „Nem lett-e Anglia most csupán másod, vagy harmad­rangú hatalom?1’ Macmillan hangsú­lyozta, gyakran hallotta, amint az emberek feltették maguknak ezt a kérdést, amelyre véleménye szerint, tagadó választ kell adni. E vélemény megalapozására Macmillan azt a gon­dolatot fejtette ki, hogy Anglia, a brit nemzetközösség és Európa közÖ6 erőforrásai „nem kisebbek, mint a két óriáshatalom — az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió — erői és gazdasága.“ Macmillan a továbbiakban Anglia belső problémáit ecsetelte. A mezőgazdasági üzemekben jelen­tős szerepet tölt be a szakszervezet, — a MEDOSZ. A gépállomásokon, ál­lami gazdaságokban erdőgazdaságok, ban képviselik az ott dolgozók érde­keit, kiáll jogaik védelmében. — A szakszervezet követelj meg, hogy a munkások megkapják az őket meg. illető juttatásokat, azon tevékenyke­dik, hogy munkájuk után megkapják az igazságos bért. Komoly munkát vé­geznek az üzemi bizottságok és jel­lemző, hogy most, amikor a mezőgaz. daságban is lesznek átmenetileg munkanélküliek, olyan javaslat szü­letett meg hogy a szakszervezet is fizessen munkanélküli segélyt. Épp­úgy, mint más szakszervezetek. Ezen­kívül most készül az erdőgazdasági fakitermelő munkások, a gépállomási körzeti szerelők bérezésének rendezé­séről szóló javaslat, amelynek alapján rendezik majd régóta fennálló bér- követelésüket. A szakszervezet természetesen ak­kor végezhet megfelelő munkát, ak­kor képviselheti a dolgozók érdekeit, ha a mezőgazdasági üzemek mun­kásai támogatják törekvéseit. — Az utóbbi időben a munkásoknak a szakszervezethez való viszonyában ér. dekes jelenségek kerültek felszínre, és lehet mondani, káros jelenségek. Miről is volt szó tulajdonképpen? Az állami gazdaságokban, gépállomá­sokon, erdőgazdaságokban nemcsak kimondottan a mezőgazdasággal fog­lalkozók vannak, hanem más egyéb szakmabeliek is kovácsok, esztergá­lyosok, asztalosolt, és így tovább. — Ennek alapján alakult ki olyan né­zet a várdombi gépállomáson, — főleg a műhelymunkások között, — hogy ne a MEDOSZ-hoz tartozzanak, hanem a vasas szakszervezethez, mi­vel foglalkozásuk szerint eredetileg oda kellene tartozniok. Igazuk van akkor, ha a foglalko­zás alapján határozzuk meg a szak- szervezeti tagságot. Ebben az eset­ten viszont — a várdombi gépállo­más esetében — helyesebb, ha az üzem jellege szerint illetékes szakszer vezethez tartoznak. Nem lehet helyes tehát a vasas szakszervezet létreho­zása a gépállomáson, mert ezen az alapon az ott dolgozó néhány gép­kocsivezető, vizsgázott vontatóvezető úgy nyilatkozna, hogy ők a közleke­dési dolgozók szakszervezetéhez akar­nak tartozni. Ahány foglalkozás, annyi szakszervezet. Tudnák-e egy­általán képviselni a dolgozók érde­keit? Az egyik többet tudna esetleg nyújtani tagjainak, a másik keveseb. bet — semmiképen sem lenne helyes megoldás. (Nem beszélve arról hogy újabb függetlenített szakszervezeti emberekre lenne szükség, hogy meg­felelően „instruálhassák” a megye tizenkét gépállomásán működő vasas és egyéb szakszervezetet.) És mind­egyik szakszervezetnek lenne külön üzemi bizottsága? Egy másik jelenség: Az erdőgazda­sági dolgozók önálló szakszervezeté, nek gondolata. Ez már csak azért is érdekes, mert a tamási erdőgazdaság/ adminisztratív dolgozói gyámolítják különösképpen ezt a törekvést a fi­zikai dolgozók, a famunkások megele, gedettek a MEDOSZ munkájával. - - Szükség van-e önálló erdőgazdaság, szakszervezetre? Aligha. A mezőgaz­dasági szakszervezet megfelelően tud. ja képviselni az erdőgazdasági dolgo­zók erdekeit is, példa erre a most ki­dolgozás alatt álló bérrendezési ja. vaslat. Most, amikor az állami, gazda­sági élet minden ágában egyszerűsíté­sek folynak, helyes lenne-e még egy kiterjedt, függetlenített szakszerve­zeti apparátus, országos központ létrehozása? Meg sem említve azt, hogy nem is lenne túlnagy taglét­száma ennek a szakszervezetnek. Minden szakszervezet a MEDOSZ is, csak akkor képviselheti kellő­képpen tagságának érdekeit, ha azok között támogatásra talál. A várdom- biakéhoz és a tamásiakéhoz hasonló, elszakadási törekvések viszont elap­róznák, gyengítenék a szakszerveze­tek munkáját, erőit. Egyáltalán nem helyénvalóak az ilyen törekvések, mert a MEDOSZ nem tesz különb­séget gépállomási traktoros, műhely­munkás, erdőgazdasági dolgozó kö­zött, egyformán képviseli az érdekei­ket, azt, hogy munkájuk után meg­kapják az őket megillető fizetést. Ünnepség Varsó félszabadulásának évfordulóján Varsó (MTI). A vansói Nemzeti Színházban január 17-én ünnepi hang versenyt rendeztek a lengyel fővá­Hol született ? A Daily Mail írja: Kisbaba született egy repülőgépen, majdnem 7000 méter magasságban a Csendes-óceán felett. Két stewardess segédkezett, mint bábaasszony, kö­vetve egy honolului orvos rádió-tele­fonon adott állandó utasításait. A mama Lillian Palen, csak 6 hét­ros felszabadításának 12. évfordu­lóig alkalmából — jelenti a PAP. tel később várta a babát. Azóta sze­rencsésen megérkezett a kórházba. A repülőgép a califomiai Oakland, ból Honoluluba repült, 54 utasával. A stewardessek azt mondták, a szü­lés símán folyt le. Az orvos meg­jegyzése: „A szülés levezetése ponto­san olyan volt, mint rendesen — le­számítva hogy nem voltam jelen.” Hideghullám Franciaországban Megnyugodtak a gyönki öregek Párizs (MTI). Két nap óta sark­vidéki eredetű légtömegek nyomul­tak Franciaország fölé. Az egész országban szokatlanul hideggé vált az idő. Párizsban csü­törtökön reggel mínusz négy fokot mértek. A francia Riviérán is o A MEDOSZ Megyei Bizottsága tárgyalta az erdészeti fizikai dolgo­zók bérezésének problémáját. A megyebizettság erdészeti felelőse is­mertetése alapján kiderült az, hogy az erdészeti fizikai dolgozók — külö­nösen a fakitermelésnél — rendkívül alacsony bérezésben részesülnek a fennálló bérezési rendszer értelmé­ben. Ezt a megyebizottság erdészeti felelőse a következőkkel támasztotta alá: a pari erdészetből felvett adatok szerint például Józsa Vince, a koppányszántói munkacsapat tagja dec. 10—16-ig napi 8 órai munkaidővel 6 nap alatt 5.57 köb­méter fát termelt ki. Ebben volt ipari-, ág- és tűzifa. Keresete 117.90 forint volt. Lenvorszki János a pári erdészet egyik legjobb munkása 7 nap alatt napi 8 órai munkaidővel 189 forintot keresett. Ifj. Bangócs János 7 nap alatt napi 8 órai munkaidővel 137.60 forintot keresett. Pető József 14 nap alatt 275.70 forintot keresett Klamba. uer József 8 nap alatt 48 órát dolgo­zott, keresete 11668 forint volt. Új­vári Miklós 6 nap alatt 37 órai mun­kájával 113.78 forinot keresett. Amint kiderült, a bérezés alapvető hibája az, hogy a normák igen ma­gasak. Hogy mégis van elég munkás, az minden valószínűség szerint ab­ból adódik, hogy a munkások egyéb törvénytelen módon mégis megtalálják a szá­mításukat a fakitermelési mun­kában és erre éppen ez a helyte­len alacsony bérezés szorítja rá őket. A megyebizottsági ülésen megala­kult a megyebizottságon belül mű­ködő erdészeti szakbizottság, mely­Kiss Károly elvtárs előadása Szekszárdim Hétfőn, január 21-én délután 5 órakor a volt Vármegyeháza nagy­termében Kiss Károly elvtárs, az MSZMP központi intéző bizottságának tagja, politikai pártnapot tart. fagypontot közelítette meg a hőmérő higanya. A lapok hírt adnak arról, hogy Grönland szigetén melegebb volt, mint Párizsban, mert ott két fokot mértek. A hideghullámnak Franciaországban több halálos áldo­zata van­nek tagjai erdészeti dolgozók és szakemberek lettek. A szakbizottság a napokban össze­ül és ki fogja dolgozni az erdészeti fi­zikai dolgozók méltányos bérezését és azt megküldi az országos elnökség erdészeti osztályának, hogy mint az erdészeti dolgozók indokolt követelé­sét adják át az illetékes minisztéri­umnak. G. I. A hai aznap éjjel szakadatlanul úszott .egyenletes ütemben és az irányát sem változtatta egész éj­szaka, már amennyire az öreg ha­lász a csillagok állásából meg tudta állapítani. Ahogy a nap leszállt, le­hűlt a levegő, s a fagyosra vált ve- rítékcsöppek fölszáradtak Santiago hátán, két karján, két öreg lábszá­rán. A csalétkes dobozt borító zsá­kot még délben kiteregette a napra, hogy megszárítsa. Alkonyaikor a vállára kanyarította ezt a zsákot, úgyhogy a hátán lógjon lefelé, aztán vigyázatosan a zsinór alá gyömö­szölte, amely most a vállán volt át­vetve. A zsákkal jól alápámázta a zsinórt, s annak is kitalálta a mód­ját, hogy előre dőljön a csónak orra felé, szinte egészen kényelme­sen. A helyzete így tulajdonképpen csak valarmcskével volt elviselhetőbb, de ő úgy érezte, hogy szinte egészen kényelmes. „Semmit sem csmálhatok vele — gondolta — és ő sem tehet velem semm't. Legalábbis addig nem, amed. dig így bírja.” Köbben egv ízben felállt, a csónak oldalához lépett cs belevizelt a ten­gerbe, aztán nézett a csillagokra, hogy ellenőrizze, milyen iránvban ha­lad a csónakja. A válláról lefutó zsl­Nagy izgalom volt az októbervégi na­pokban a gyönki öregotthonban. Nem, nem arról van szó, hogy talán az öre­gek is követelték volna a vezető eltávo­lítását és megszervezték a fegyveres „mi­líciákat“, mint ahogyan azt másutt tet­ték. Ez az izgalom attól való félelmük­ben volt, hogy visszajön herceg Sulkov- szky a kastélyba, őket pedig kirakják az utcára. Persze mindez nem történt meg és a felzaklatott öregek élete most ismét nor­mális mederben folyik. Csendes, nyugodt és főként gondtalan az öregek élete ebben az otthonban. Nagyrészüknek nincs hozzátartozója. így az állam lett az eltartó, a gondviselő. Ráadásul nem is akármilyen ez a gond­viselés. Az otthon lakói itt mintha nem is öregednének, hanem fiatalodnak. A „kaszás“ újabban egészen ritka vendége az otthonnak. Kezdetben, öt-hat évvel ezelőtt egy évben még tíz halottja is volt az otthonnak, tavaly már csak kettő volt. Persze nem arról van szó, hogy itt nór olyannak tetszett a vízben, mint egy világító fénycsík. Mo6t lassabban haladtak, és Havanna lámpáinak fény pásztája nem Iá szott olyan erősen, mint eddig ennélfogva tudta, hogy az áramlat nyilván kelet felé sodorja őket. „Ha eltűnik a szemem elől Havanna fénye, akkor még inkább keleti irányban megyünk — gon­dolta. — Mert ha a hal megtartaná az eredeti irányát, akkor még órák múlva is látnom kellene a fényt. — Vajon, hogy végződ ek a nagy ligák mai mérkőzései — tűnődött. — Nagy­szerű dolog volna, ha rádióval járhat, nék halászni. — Aztán ezt gondolta: — Inkább máskor járjon a bézbólon az eszed. Most azzal törődj, amit csi­nálsz. Nem szabad semmi butaságot csinálnod. Aztán megint megszólalt hangosan: — Bárcsak itt volna velem a gye­rek. Hogy segí sen nekem és hogy lássa ezt. ..Nem volna szabad egyedül marad­nia az embernek öregségére — gon­dolta. — De hát hiába, e-en már nem lehet segíteni. El ne fe’ejtsem meg­enni a tonhalat nrelőtt megromlik, hogy el ne gyöngüljek. Csak el ne fe. lejtsem ,hogy reggel majd meg kell ennem, még ha nem is kívánom. — C ak el ne felejtsem” — bíztatta ma. gát a~ öreg. Éjszaka két delfin jött a csónak megtalálták volna az életkor végnélküli meghosszabbításának módját, de a jó táplálkozás, körültekintő gondozás nyil­vánvalóan kedvezően befolyásolja az életkort. Volt olyan ember, akit hord­ágyon vittek be az otthonba, mert any- nyira le volt már gyengülve, de az ott­honban valósággal „megfiatalodott“, ép, egészséges ember lett belőle és 94 éves kora ellenére, még dolgozgatott is. Pon­tos érkezés, változatos koszt, néha egy pohár bor és gyümölcs, a nagy tisztaság, nyugalom — ez az, ami életkorukat meg­hosszabbítja. Az otthon — önellátó. A 60 holdas gaz­daságában állítja elő mindazt, amire szük­sége van az otthonnak. Ezenkívül ter­mészetesen kap bizonyos állami támo­gatást is. A gazdaságban maguk az öre­gek is dolgoznak. Ez nem „kötelessé­gük“, senkitől sem követelik meg, hogy dolgozzon, de az öregembernek van egy tulajdonsága, mégpedig az, hogy nem bírja a tétlenséget, mindig szeret vala­mivel foglalatoskodni. így aztán, aki erővel bírja, az napközben dolgozgat. közelébe ,s Santiago hallotta a fujta- tásukat, meg a bukfencezésük zaját. Tisztán meg tudta különböztetni a hím fuj tatását a nőstény sóhajtó hangjától. — Derék állatok — mondta. — Ját­szanak, bolondoznak s szeretik egy­mást. Testvéreink ők is, akárcsak a repülőhalak. Aztán egyszerre sajnálni kezdte a nagy halat, amit fogott. „Furcsa, nagyszerű hal, Isten tudja, hány esz­tendős lehet — gondolta. — Még soha életemben nem fogtam ilyen erős ha­lat, se ilyen különösen nem viselke­dett még egyik sem. Talán azért nem jön fel, mert okosabb annál. Pedig tönkretehetne ha feldobná magát, vagy ha nekiiramodna vadul. De lehet, hogy már sokszor horogra akadt életében, és iudja_ hogy így kell megküzdenie vele csak így tud megmenekülni. Azt nem tudhatja, hogy ezúttal csak egyetlenegy ember, rel áll szemben, és hogy ez is egy öregember. De mekkora nagy hal, s mennyit ér majd ez a p'acon, ha jó a húsa. A csalétke' úgy kapta be, mint egv hím, olyan erővel húz. mint egy hím s a küzdelme sem fejveszett, ré­mült viaskodás Sze-e'ném tudni, van-e valamilven terve vagy ő is csak o'van elkeseredetten harcol, mint én?” (Folytatjuk.) Alacsony a fakitermelő munkások bére E. Hemingway s Az öreg halász és a tenger 18. Egy öreg bácsi, aki egész életében ju­hász volt. a juhok gondozását vállalta el. Van, aki tavasztól őszig a szőlőben tölti idejét. Az otthon vezetője, Rova- csek János szavai szerint, a szölőmunka a legkedvesebb foglalkozásuk. Volt, aki a sertések etetését vállalta. Néhányan még kukoricát is kapálnak. Persze mind­ezt eddig sem normára csinálták (az em­ber szinte alig akarja elhinni, hogy ide nem találtak ki normát), hanem kinek, hogyan tellett az erejéből. Aj öregek munkájával a gazdaságban levő tenni­valóknak csak kisebbik részét lehet el­végezni, de mégis jelentős az otthon számára az ő munkájuk. Saját maguk­nak pedig azért hasznos, mert nem öli meg őket az unalom. Az asszonyok se­gédkeznek a takarításnál, varrnak, tollat fosztanak. A napokban, hogy náluk jár­tunk — igazán unalnmölő dologgal jog lalkoztak: gombostűfej nagyságú rizst válogattak. (A lencseválogatás ehhez gyorsmunka.) A férfiak ezidő alatt pi­páztak, kártyáztak és beszélgettek. Állí­tólag olyan ulti-parti verődött össze, hogy ha reggel elkezdik a kártyázást, dé­lig még cigarettára sem gyújtanak rá. Van köztük olyan is, aki nagyon szeret olvasni és ráadásul nem is akármilyen könyveket, — szerelmi történeteket. As egyik bácsi, így szemre is jóval túl jár már a hatvanon, éppen egy ilyen sze­relmes könyvet olvasott, de annyira ma­gával ragadta a könyv varázsa, hogy még a látogatókat sem vette észre. (Nem akarok rosszmájú lenni, de eszembe ju­tott egy szólásmondás: Néha még az öreg kecske is megnyalja a sót.) Az otthon lakói rendszeresen kapnak dohányt és cukorkát. A dohányos em­berek dohányt, a nem dohányzó asszo­nyok pedig cukorkát (azért mondom, hogy nem dohányzó asszonyok, mert dohányzó nénikék is akadnak a nagy­mamák között). Persze nem könnyű dolog megszokni öregkorban a „társas életet“. Ez itt is bebizonyosodott. Külön „lakosztályt“ nem lehet berendezni minden egyes em­bernek, mert kicsi a hely és sok a je­lentkező, igy aztán egy szobában hat­nyolc ember is alszik. Akad köztük, aki nem bírja a meleget, az mindig szellőz­tetni akar. van. aki pedig még a köte­lező szellőztetésbe sem akar belenyu­godni. Van, aki éjszakánkint annyira horkol, hogy még a szomszéd szoba al­vóit is felébreszti. Akad olyan is, aki. miután elalszik, elmesél mindent, ami napközben történt vele. Ezek aprólékos dolrok, dohát a ráérő ember apró dolgok­ból is tud problémát csinálni. Rovacsek Jánosnak pedig — aki már fennállása óta vezetője az otthonnak —, néha elég igazságot tennie. Érdekessége ezeknek a családi „incidenseknek“, hogy a férfiak között alig van nézeteltérés, az asszo- ni/ok között viszont annál ub (nem rosszindulatból mondom, de a női nem­mel itt is több baj van). Az ilyen apró nézeteltérések ellenére azonban nagyon családias ez az otthon és nagyon rqgaszkodik hozzá az ott­honnak mind a száztíz lakója. Amelyik­nek volt otthon például ecu kis viskója, vagy egy kis darabka földje, az se­mennyiért sem akarja megengedni, hogy a tanács intézkedjen felette, hanem ah­hoz ragaszkodik hogy azt adják át az otthon tulajdonába. BODA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents