Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-16 / 13. szám

1957. JANUÁR 16Í TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG i Kéthavi mérleg: Valóban a nép érdekei szerint cselekszik a Kádár-kormány I külön általános jövedelemadót. Az iparosok kereskedők ezután tart­hatnak segédet, nem kell ezek után jövedelemadót fizetni. Rákosiék igazságtalanul raktak terhet a fiatalok és a gyermektelen házaspárokra — fizetésük négy szá­zalékát gyermektelenségi adó címén vonták le. A kormány rendelete foly­tán január elsejétől kezdve nem von­ják le többé az igazságtalanul ki­vetett gyermektelenségi adót. Az energia és a nyersanyaghiány miatt, a sztrájkok miatt jóidéig szü­netelt, vagy éppen csak .folyt ter­melőmunka a gyárakban, az üzemek­ben. A kormány nyíltan, kertelés nélkül megmondta, hogy átmenetileg szembe kell nézni a munkanélküli­ség súlyos következményeivel. Ugyan akkor az állami élet demokratizá­lása. a gazdasági vezetés megjavítása érdekében szükségessé vált az állam- igazgatási szervezet átalakítása, a fe­leslegessé vált szervek megszünte­tése. Mindezek mellett a kormány a lehetőségekhez mérten segítséget ad a dolgozóknak az átmeneti nehézsé­gek leküzdéséhez. Az ezzel kapcsolat­ban megjelent kormányrendelet ki­mondja: „Az elbocsátásra kerülő dolgozók részére a 15 napi felmondási il­letményen felüli egyhavi átlagke­resetének megfelelő összeget kell kifizetni." Mindezen felül „minden dolgozónak aki legalább öt évig munkaviszony­ban állott havi átlagkeresetének öt százalékát rendkívüli felmondási járandóságként kell kifizetni." „A felmondás során elbocsátott dolgozót, illetve igényjogosult családtagjait a családi pótlék és a társadalombizto­sítási szolgáltatások —■ a táppénz kivételével — újabb elhelyezkedésig, legfeljebb azonban egy évig ugyan­úgy megilletik, mintha munka­viszonyban állna.“’ Nem feledkezett meg a kormány az öregekről sem, akiket a Rákosi- uralom azzal ..becsült meg", hogy ahol csak lehetett, megnyirbálta, ki­sebbítette az öregségi nyugdíjakat. Sajnos, most idősebb emberek is ke­rültek elbocsátás sorsára a létszám - csökkentés folyamán, de róluk így gondoskodott a kormány: Az egyeztető bizottság döntése alapján Balogh Istvánt vissza kell venni régi munkahelyére Készül a termelőszövetkezeti törvény A termelőszövetkezeti törvény elő készítésére alakult húsztagú bizott­ság megkezdte munkáját. A bizott­ságban elsősorban a termelőszövetke­zeti mozgalmat jól ismerő szakem­berek, továbbá a mezőgazdasági ter­melés kiváló szakemberei, valamint a jogi és pénzügyi szakértők vesznek részt. A bizottság munkáját Pál Jó­zsef, a termelőszövetkezeti elnökkép­ző iskola tanára irányítja. Az előkészítés során különösen a szabad szövetkezés elvét igyekeznek szem előtt tartani. Minden megkötés nélkül lehetővé kívánják tenni a szö­vetkezeti tagok helyes javaslatainak, elgondolásainak érvényesítését mind a gazdaság megszervezésében, mind a termelésben. Kerülni akarnak min­den merev formát, főleg az olyan társulások másolását, amelyek nem egyeztethetőek össze a magyar viszo­nyokkal, sajátosságokkal. Az épület leégett — az öngyilkost megmentették — A vasárnapi tűzesetről Sokan kételkednek még abban, hogy a munkás-paraszt forradalmi kormány szakítani tud a Rákosi— Gerő-klikk népellenes módszereivel, amely ugyan szép statisztikákkal mutatta be, mennyit emelkedett a nép életszínvonala, a valódi statiszti­kád viszont a munkás alacsony kere­sete, a paraszt kifosztása mutatta. Az ön- és népámítás, a félrevezetés, a kényszer — ez jellemezte az 1948 óta eltelt időt. Meg tud-e szabadulni a Kádár-kormány ezektől a módsze­rektől? Azok az intézkedések, ame­lyeket a megalakulása óta eltelt idő alatt foganatosított, azt igazolják, hogy igen. Nem hosszú idő két hó­nap, de egymásután lehet felsorolni az ez idő alatt megszületett intézke­déseket, amelyek éppen azokat a hi­bákat, bűnöket orvosolják, amelye­ket Rákosiék elkövettek az ország, a nép ellen. Azt, hogy a munkás— paraszt forradalmi kormány rendkí­vül nehéz helyzetben vette át az or­szág ügyeinek intézését, még azok is elismerik, akik nem látják szívesen ezt a kormányt. Kisemmizett parasztság, gyengén fizetett munkásság háttérbe szorí­tott értelmiség, szétrombolt épületek az ország fővárosában — ezt kapta örökségül a Kádár-kormány elődei­től. Nem könnyű ilyen körülmények között a nép bizalmát megszerezni, de a kormány rendelkezései biztosí­tékot adnak arra, hogy nem lesz ez­után félrevezetve a nép. De nézzük a rendeleteket, beszéljenek maguk he­lyett is. A munkás—paraszt forradalmi kormány ejső ténykedései között volt, hogy intézkedett a mezőgaz­dasági termények és termékek kötelező beadásának megszünte­téséről, igazságot téve a paraszt­ságnak, jóvátéve azokat a bűnö­ket, amelyeket a Rákosi-klikk vele szemben elkövetett. Néhány nap múlva újabb fontos intézkedést hozott a kormány, ezzel a munkásság kezébe adott tényleges hatalmat, amely eddig csak szavak­ban szerepelt — intézkedett a mun­kástanácsok megalakításáról. „A munkástanácsok útján való­sul meg a munkásönkormányzat. A munkástanácsok hatásköre ki­terjed az üzemi élet minden terü­letére." Olyan körülmények után vette át a hatalmat a kormány, amikor sú­lyos harcok dúltak a főváros utcáin, lakóépületek ezrei mentek tönkre, sérültek meg. A hajléktalanná vált családokat mielőbb lakáshoz kell jut­tatni, a károkat a legrövidebb időn belül helyre kell állítani. Ennek elő­segítése érdekében a kormány megszüntette az építőipari tevékenységet folytató magániparosok forgalmi adófize­tési kötelezettségét. Az ország rendkívül nehéz helyzet­be került. Már az októberi esemé­nyeket megelőző időben is rendkívül nagy gondot okozott a szénhiány, s utána a szénbányákban hosszú ideig szünetelő munka. A kormány, látva a bányászok jogos sérelmeit, intéz­kedett a szén-érc és ásványbányá­szati dolgozók fizetésének rendezésé­ről. «... az ország gazdasági életé­ben elfoglalt különösen fontos szerepüknek megfelelően kiemelt bérezés illeti meg őket, ezért a Magyar Forradalmi Munkás— paraszt Kormány 1956 december elsejével elrendeli a bányászok kiemelt bérezésének bevezetését, amelynek pénzügyi fedezetéről — 415 millió forintról — a Pénzügy­minisztérium gondoskodjék." Az októberi események után igen sok ember, akár az esetleges felelős- ségrevonástól félve, akár egyéb okoktól vezéreltetve elhagyta az or­szág területét. Ezzel kapcsolatban a megjelent törvényerejű rendelet ki­mondja: „Tiltott határátlépés bűn­tette miatt nem lehet büntető eljá­rást indítani az ellen, aki az ország határát 1956. évi október hó 23. napja és a jelen törvényerejű rende­let hatálybalépése közötti időben lépte át, feltéve, ha Magyarországra 1957. évi március hó 31. napjáig be­zárólag önként visszatér.’“ December közepén megjelent ren­deletével a magániparosok helyzetén javított a kormány, megszüntette a magániparosok és magánkereskedők által foglal­koztatott alkalmazottak után járó Egyszerre futott be a két jelentés, az egyik telefonon, a másik élőszóval s mindkettő ugyanazt sürgette: „Gyorsan a Batthyány hegyre, mert tűz Van!" A Szekszárdi Tűzoltósá­gon élesen szólalt meg a riasztócsen­gő, délelőtt 10 óra 10 perckor. Nincs vesztegetni való idő, a tűzoltók vil­lámgyorsan szállnak le a csúszóakná­kon keresztül másfélméternyi magas­ságból a garázsba. Pár pillanat múl­va már szirénázva törtet a tűzoltó­autó megmenteni Hantos Ferenc prés­házát, ahol lakása is volt. Helyenkint 50—60 centiméter mély sártenger­ben forogtak a kerekek, de hiába, a présházat nem lehetett megközelí­teni. 7—800 méter hosszú vezetéken kellett a vizet eljuttatni a tűz­höz, ho<ry munkához láthassanak a tűzoltók. Mindez 30 percbe telt „1957 január 1. napja és 1957 évi március hó 31. napja között öregségi nyugdíj állapítható meg annak a férfinak, aki 58. élet­évét, annak a nőnek, aki 53. élet­évét betöltötte, vagy 1957. év fo­lyamán betölti." Ez még nem minden, ahogyan a Kádár-kormány gondoskodik az át­menetileg munkanélkülivé váló dol­gozókról. Ezév első napjaiban jelenik meg az intézkedés munkaközvetítő irodák létrehozásáról. „A vállalatok teljes munkaerőigényüket kötelesek a területileg illetékes munkaközve­títő irodákhoz bejelenteni." 1952-ben megszüntették a félárú vasúti menetjegy váltására jogosító arcképes igazolványokat. A kormány rendelete nyomán, az arra jogosultakat ez a kedvez­mény 1957 április 1-től újból megilleti. Ugyanakkor a vasutasok is vissza­kapnak számos régi kedvezményt. Visszakapják az évi 12 szabadjegyet és a korlátlan mennyiségű önköltsé­ges menetjegyet. A szolgálatban el­töltött évek számától függően az évi szabadságuk 12 naptól 30 napig ter­jed. Orvosolták tehát a vasutasok régi sérelmeit is. És még egyszer a parasztságról. A gazdasági és lakóépületek, termé­nyek gyakran vannak kitéve elemi csapásnak, szüksége van tehát anyagi védelemre, biztosításra. Rákosiék ezt is rákényszerítették a p>arasztságra, s ugyanúgy hajtatták be, mint az adót. Megszűnik ez a kényszer is, minden­ki önként, saját elhatározása szerint köthet ezután biztosítási szerződést, miután a rendelet leszögezi: „Az 1953 január 1-ével bevezetett kötelező tűz. és jégbiztosítás 1957 március 31-ével megszűnik." A felsorolt rendeletek nagy több­sége azokat a megkötöttségeket szün­teti meg amelyekkel Rákosiék kötöt­ték gúzsba, semmizték ki a népet a szocializmus építésének jelszavával. Kell-e a kétkedőknek több bizonyí­ték arra, hogy nem térnek vissza az elmúlt nyolc év hibái? Az alatt a két hónap alatt, amióta létezik a munkás —paraszt forradalmi kormány, aligha szolgáltathatott volna több kézzelfog­hatóbb bizonyítékot. Balogh István agronómus. 1955-ben és 1956-ban tényleges katonai idejét töltötte. Előtte a gyönki járási tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. — 1956. nov. 17-én leszerelt és még e hó 30-án jelentkezett munkahelyén, hogy munkába lép. — Meglepetésére? azonban közölték vele, hogy Marko- vics János, a mezőgazdasági igazgató, ság megyei vezetője szóbeli utasítást kapott a Földművelésügyi Miniszté­riumtól, mely szerint minden megüre­sedett állást zárolni kell, senkit nem lehet munkába állítani. Balogh 1st. ván azonban ebbe nem nyugodott bele. A hivatali egyeztető bizottság­hoz fordult... A megyei tanács egyeztető bizott­sága helytelennek, illetve törvényte­lennek ítélte meg a megyei igazgató. s a tető is lángolt már. A tulajdonosa semmit sem tudott a veszélyről, templomban volt. Fele­sége, aki egyedül maradt otthon a présház sarkában összehordott egy halom ruhaneműt, szőnyeget, azokat meggyújtotta, őmaga pedig bezárkó­zott és felvágta ereit. Fél és három­negyed tíz között vették észre a kö­zelben lakók, hogy erős füst tör ki az épületből. Sajnos a tűzoltóságot csak később ér­tesítették. Oltani kezdték a tüzet, majd észrevették, hogy Hantos Ferenené b.e,nt fekszik a szobában. A vérző asszonyt ki­hozták. A mentő rövidesén el­szállította Ekkor értek oda a luzoitók. Az épü­let tetejét (nádte p dlás nélkül) már nem tudták megmenteni, de azt sikerült megakadályozni, hogy a pin­Üj sorbaállás Aki azt gondolja, hogy a sorban, állás csak egyszerű sorbanállásra jó, vagyis arra, hogy valaki néhány órai lökdösődés után hozzájusson valami hiánycikkhez, az nagyon té­ved. Csak a maradi emberek ringat _ ják magukat ilyen áktuálitásátmúlt hiedelemben. Az igaz, hogy régente mindössze békés lökdösés és vásár­lás volt a sorbanállás célja és sem­mi több, de hát változnak az idők, változnak az emberek. A sorbanáL lásnak ez az ódivatú formája ma már csak helyenkint ismert, már a nyugati országokban is csak a nyo­mai találhatók meg, nálunk pedig egyszerűen csak az emlékekben él. Nálunk diadalmasan meghódította a közönséget, legalábbis egy részét egy teljesen új Siílusú, új tartalmú sorbanállás, amelyet, mint mozgal­mat, úgy nevezhetnénk, hogy „új sorbanállás — új célzattal”. Itt megtalálható a régi forma is, mint hagyomány: a más tulajdonát képező tyúkszemek állandó taposása, a szomszédok észrevétlen löködése, a kiraka üveg benyomása stb. de egy. re inkább háttérbe szorul a régi végcél, a vásárlási kívánság és he­lyette új, eddig még pontosan és tu. dományosan körül nem határolt gyakorlat tapasztalható. A bizonyos mértékig még meglévő vásárlási óhaj mellett nagyon sok ember egy­szerűen azért áll sorba, hogy tömeg között legyen és ott kinyilvánítsa, népszerűsítse saját elképzeléseit a világról, az országról azzal a ki nem mondott kívánsággal, hogy híveket szerezzen saját elképzeléseinek. — Ki mert volna arra gondolni, hogy még ilyen kutya világot is megérünk — mondta a minap egy asszonyi lény a szekszárdi cipőbolt bejáratát ostromló tömeg kellős kö­zepén és a nyomaték kedvéért meg_ mondta azt ist hogy miért. — Meg­értük azt is, hogy sorba kell állni, ha az ember akar venni egy cseh vagy német cipőt. Hát milyen állam azt amelyik még elég cseh, meg né­met cipőt sem tud adni a népnek. — Számíthat az ilyen kormány a nép bizalmára? Az embernek egy pár cipőt éppen letaposnak a lábáról, mire hozzájut egy valódi, márkás német cipőhöz. ság döntését, és olyan határozatot hozott, mely szerint Balogh Istvánt vissza kell állítani régi munkahelyére s fizetését december 1-ig visszamenő, leg ki kell fizetni. A megyei tanács egyeztető bizott­ságának döntése helyes, mert a 3050—1949-es kormányrendelet máso­dik paragrafusának első pontja sze­rint a tényleges katonai szolgálatát töltő egyén munkaviszonya nem szűnt meg, ezalatt az idő alatt mun­kahelyét fenn kell tartani, s ha az illető leszerelése után 15 napon belül jelentkezik, hogy elfoglalja régi mun­kahelyét, ezt számára lehetővé kell tenni. Az említett rendelet ma is ér­vényben van, tehát ennek megfele_ lően köteles eljárni minden hivatal- vezető. cébe behatoljon a tűz, ahol több hordó és bor is volt. A tűz által elpusztított értéket kb. 15 000 forintra becsülik és körülbelül 20 000 forint értéket sikerült megmenteni. Hantos Ferenené jelenleg a szekszár­di kórházban fekszik, ahová súlyos idegállapotban szállították be. Sebei szerencsére nem életveszélyesek. Ille­tékesek szerint a vizsgálat abban az irányban folyik, hogy megállapítsák, a beteg idegállapotának milyen sze­repe volt a tűzeset előidézésében. Hantos Ferencnét ugyanis már hosz- szabb ideje kezelték idegállapota azelőtt s'-m volt kielégítő. Ha az or­vosok véleménye ezt igazolná, a tűz­oltásáé kiadja az ártatlansági bizo­nyítványt és a károsultnak kifizetik a biztosítási össz^eet. A károsultnak jelenleg nincs lakása. — új célzattal Amikor észreveszi, hogy már töb­ben figyelik, kicsit megfeszíti ma­gát, nehogy a tömeg véletlenül be­lökje a boltajtón, mert akkor meg kell venni a cipőt és mehet haza s nem lehet tovább — „sorbanáUni”. Pedig ő még mennyi mindent el akar mondani. — Azt akarják bedumálni az em bernek, bogy régebben rosszabb volt mint ebben a demokráciában. Az­előtt nem is ismerte a kezem a mo. sogatóvizet, most meg sorba is ne­kem kell állni, ha azt akarom, hogy valódi német, vagy cseh cipő legyen a lábamon. Hát érdemes az ember­nek még élni? Azelőtt nagyságos asszonynak szólították az embert, most meg még a kisgyerekek is azt kiabálják az ember után, hogy „Julcsi néni, há mén?” Na, de lesz ám, még itt kivirágzás. Tudják, hogy ez a cipő már annak a szele. Mert, ha a csehek még adnak is, de a németek már biztos nem szállíta­nak nekünk márkás árut a két sze­münkért. (Szegény „nagyságos asz. szony" nem tudta, hogy ez a külde­mény — a Német Demokratikus Köztársaságból jött.) Meg tudják hány embert küldtek el a hivataloki ból? Itt Szekszárdin ezreket. Szóval lesz itt még kibontakozás. Meg merném harapni az ujjamat azért hogy már legközelebb nem én állok sorba egy kis békebeli áruért. Ez a sok hivatalnok örül, ha majd cse­lédnek elszegődhet, nem igaz? Ne­künk meg majd hazafias kötelessé­günk lesz, hogy megmentsük őket az éhhaláltól. — Nekünk, magyar anyáknak erre is kell ám gondol­nunk, amikor itt válogatni fogunk ezekben a cipőkben. Még tovább is folytatta volna ez az asszonyi lény (ne haragudjon meg, én nem nevezem nagyságos asszonynak még, ha az, akkor sem) elképzeléseit a világról és az ország­ról, de már közben egészen odafoU ták a pulthoz és jteki is vásárolni kellett. Nem vitatkozott vele senki, annyira nem ereszkedtek le hozzá a munkásasszonyok, de nem tanácso­lom neki, hogy megharapja az ujját. Az igaz, hogy sok ember munkánál, külivé lesz — az elmúlt évek kalan- dorpoliiikájának és az elmúlt he­tek ellenforradalmi tevékenysége miatt, — de azért a kibontakozás semmi esetre sem úgy fog megtör­ténni, hogy a munkanélküliek cse­lédnek szegődjenek el, hogy a „nagy ságos asszonynak” még egy pár igazi, békebeli német cipőért se kell­jen sorbanállni. Hiába alakult ki a sorbanállásnak ez a „klasszikus” rendszere, a mun. káshatalomból egy jottányit sem engedhetünk. BODA FERENC Infravörös sugárzással megszüntetik a malacelhullásl A Felsőbabádi Állami Gazdaságban kísérletképpen az újszülött malaco_ kát infravörös sugárzással kezelik. A tapasztalatok szerint ugyanis a né- hánynapos malacok elhullását ilyen hideg időben főleg az okozza, hogy a fiatal állatoknak életük-első 10 napján igen rossz a hőszabályozó képességük* A hideg kutricában nagyon lehűl a testhőmérsékletük, s különféle meg­betegedéseket kapnak. Ezen segít az infravörös lámpák alkalmazása. A kutricák fölött egy-egy lámpát helyez nek el, s a malacok tíznapos korukig ennek melegén sütkéreznek. A kísér­letek igen jól beváltak nemcsak a malacelhullás szűnt • meg teljesen, de a malacok sokkal erősebben fejlőd­tek. Legutóbb az infravörös lámpával felszerelt kutricákban negyvenegy kocától egyenként tíz malacot vá­lasztottak le, mégpjedig a szokásos tizenöt-tizenhét kilogrammos válasz­tási átlagsúly helyett huszonegy kiló_ val. A bevált módszert ebben az év­ben több más állami gazdaságban is alkalmazzák. Egymás után alakulnak megyénk­ben az MSZMP-szervezetek. Leg­utóbbi híradásunk óta pé'dául a szekszárdi járásban 31-re növekedett a szervezetek száma több mint 500 tággá'. A megalakult szervezetek kö­zül 6 termelőszövetkezetben, 3 ál'ami gazdaságban, 1 üzemben, 2 hivatal­ban, 4 a karhata'mi szervben és 15 a falvakban létesii’t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents