Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-15 / 12. szám
195*. JANUAR 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Néhány probléma a demokráciáról és a diktatúráról ii. A szocialista demokrácia is, — amely összehasonlíthatatlanul több jogot biztosít, szélesebbkörű, mint a burzsoádemokrácia, -— osztálydemokrácia. Annak ellenére, hogy a társadalom történetében a szocialista demokrácia a legteljesebb, még ez is alkalmaz kizárásokat, még pedig a kapitalista társadalom volt uralkodó osztályának tagjait rekeszti ki. A szocialista demokrácia a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság (mint osztály) jogait, uralmát jelenti. A legszélesebbkörű demokrácia, mert amellett, hogy a lakosság döntő többségének biztosítja a demokratikus jogokat, biztosítja azokat a jogokat is, amelyeket a burzsoá demokrácia csak képmutatásként hirdetett. A proletárdiktatúrában — például — senkit nem üldöz az állam azért, mert valamely vallásfelekezet tagja, nem nyilvánítja egyik vagy másik vallást államvallásnak. Nemcsak beszél általános választójogról, hanem gyakoroltatja is azt a lakossággal. A burzsoá demokráciában — amint azt már az előzőkben láttuk — csak szó van az általános választójogról. De lehetne sorolni tovább... Ennek ellenére is egyesek azt állítják, hogy nincs jog és szabadság a proletárdiktatúrában. Igaz, nincs olyan jog, amely lehetőséget adna arra, hogy törvényes keretek között bárki is megkísérelje megdönteni a munkásosztály hatalmát. A proletár- diktatúra nem engedheti meg sajál érdekében az olyan sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot, olyan pártok tevékenységét stb., amelyek nyíltan vagy burkolt formában ellene törnek. Ilyen szabadságokat valójában nem enged meg a proletariátus hatalma. Nyilvánvaló, hogy egyetlen társadalmi rendszer sem ad fegyvert az őt leváltó, vagy az általa megdöntött társadalmi rend képviselőinek, hogy döntse meg. Manapság igen sokan — főleg a volt uralkodó osztály tagjai — szeretik hangoztatni azt, hogy a proletariátus hatalma, az erőszakon épül fel, hogy a proletariátus diktatúrája erőszak. Igen komikusán hat ez az ő szájukból. Ez így. csak így, nem felel meg a történelmi tényeknek és nem egyezik meg a marxizmus—leni- nizmus szellemével sem. A proletariátus alkalmazott eddig is, és a jövőben is alkalmazni fog erőszakot. Ha a proletariátus már más eszközökkel nem képes megvédenie hatalmát, feltétlenül az erőszak alkalmazásához nyúl. Ilyen esetnek vagyunk tanúi most, és minden esetben fegyverhez nyúl, ha erre kényszerítik. De arról már nem beszélnek a tőkés rend hívei, hogy ugyancsak erőszakol alkalmaztak minden esetben a tőkés rend tagjai és hívei is a saját védelmükre. Talán békés eszközökhöz nyúlt a burzsoázia 1917-ben Oroszországban, vagy talán békés eszközökkel ült ismét a magyar proletariátus nyakára a burzsoázia 1919-ben? Talán a fehér terror is békés eszközökkel gyilkolta a tanácsköztársaság híveit? Akkor nem jutott eszükbe arról beszélni hogy az is erőszak? A proletariátus nem tagadja, hogy ha kell, megvédi hatalmát az erőszak igénybevételével is. De ez egyáltalán nem jelenti, mert nem is jelentheti, hogy a proletárdiktatúra csak erőszak. Nem, és nem elsősorban erőszak. Lenin erről így írt: ,,A proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen.“ Tehát elég sokrétű. De, hogy a sokrétűségnek melyik oldala érvényesül erőteljesebben, az mindig az adott történelmi körülményektől függ. Jelen körülményeink között a proletariátus hatalma forogna- végveszélyben, ha az ellenforradalmi erők ellen, amelyek fegyverrel törtek a népi demokráciára, csak egyszerű pedagógiai elvekkel, módszerekkel védekeznénk. Nekünk fegyverrel kell kivédeni a ránk mért csapást, fegyverrel kell szétverni a restaurációs kísérletet. Más a helyzet például Kínában. Ott a történelmi és társadalmi körülmények lehetővé teszik azt, hogy vértelen, békés, pedagógiai és egyéb eszközökkel harcoljanak a tőkés rend maradványai ellen. Sőt igen sok esetben gazdasági együttműködés jön létre közöttük. (Államkapitalista szektor). Az. hogy most fegyverrel kell szembeszállni a volt uralkodó osztály tagjaival, nem jelenti azt, hogy a népi demokráciánkban nem lehet majd békés eszközökhöz- nyúlni. Lehet, mégpedig akkor, ha az ellenség ereje végleg megtört ha rend, béke, nyugalom lesz az országban. Minél kisebb lesz a volt uralkodó osztály és az ellenforradalom ellenállása, annál inkább lehet a békés eszközökhöz nyúlni. A proletariátus diktatúrája a másik oldalon széleskörű demokráciát biztosít. A tömegeket egyre nagyobb mértékben bekapcsolja az állami ügyek intézésébe (még nálunk is, bár az elbürokratizálódás súlyos károkat okozott). Jogot és lehetőséget biztosít a munkákhoz (ne vegyük figyelembe a jelenlegi rendkívüli körülményeket, mert, bár a jog megvan, pillanatnyilag munkalehetőséget nem tud biztosítani mindenki számára, de ilyen körülmények között is, anyagi erejéhez mérten, az állam munkanélküli segélyt biztosít, hogy a létfenntartást biztosíthassa minden család), az üdüléshez, szórakozáshoz, a művelődéshez. A munkásosztály, a dolgozó parasztság. valamint a haladó értelmiségnek sokszorosan több jogot biztosít a proletárdiktatúra, mint a kapitalizmus, a „szabad- ság’‘ és a „korlátlan lehetőségek“ körülményei között. A férfiakkal egyenjogúak a nők, egyre jobban érvényesül az anyagi javak elosztásának szocialista elve: az egyenlő munkáért, egyenlő bért. A munkástanácsok révén még inkább a munkások irányítása alá kerülnek az államosított üzemek, gyárak. Csupán néhány probléma a demokráciáról és a diktatúráról, legalább két végkövetkeztetést kell levonni ezekből az elvitathatatlan tényekből. Az egyik következtetés: nem lehet általában demokráciáról beszélni, mert minden demokrácia valójában csztálydemokrácia és mögötte osztálykövetelés van. Mindenkor azt kell megvizsgálni, hogy milyen demokráciáról van szó, mert hangzatos frázisok mögött könnyen megbújhat az ellenforradalom restaurációs kísérlete. Minden demokrácia csak azok részére nyújt jogot és lehetőséget annak gyakorlásához, akik a mindenkori uralkodó osztály tagjai. A burzsoá demokrácia tehát a tőkéseknek, a földbirtokosoknak, míg a szocialista demokrácia elsősorban a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak és a haladó értelmiségnek biztosít jogot és lehetőséget. A másik következtetés: minden demokrácia egyben diktatúrát is rejt magában. Minden olyan kísérletet, amely az uralkodó osztály ellen irányul erőszakkal vagy kevésbé erőszakos eszközökkel elnyom. Érthető és történelmi szükségszerűség volt tehát, hogy a magyar forradalmi munkásparaszt kormány fegyverrel szállt szembe a fegyveres ellenforradalom, mai, hogy elnyomja azt, mert annak célja a tőkés rend visszaállítása, a munkásosztály hatalmának megdöntése volt. B J. Miről tárgyalt a megyei tanács végrehajtóbizottsága ? A megyei tanács végrehajtóbizottsága ülést tartott, amelyen két napirendi pontot tárgyaltak meg: a dombóvári járás termelőszövetkezeteinek a problémáját és a megyei tanácsnál, valamint a járási tanácsoknál végrehajtandó racionalizálást. Az első napirendi pont tárgyalásánál Berta Kálmán, a járási tanács elnöke ismertette az október 23-a után a termelőszövetkezetekben bekövetkezett változásokat. Eszerint a járás 15 szövetkezete közül 13 kimondta a feloszlását. A mrgnyugtaló jelenség azonban az, hogy azóta már négy újjáalakult és így hat tsz ismét működik a dombóvári járásban. Berta Kálmán ismertette ezenkívül, hogy a tsz-ekben az egy munkaegységre eső átlag majdnem 40 forint, egyes szövetkezetekben pedig eléri vagy meghaladja az 50 forintot. Szó volt még arról, hogy a járási tanács mezőgazda- sági osztálya — szem előtt tartva a teljes önkéntességet — megtette a szükséges előkészületeket a szövetkezetek újjászervezésére. Szó volt arról is, hogy ahol ez lehetséges, támogatni kívánják a tartalékterületeken megalakuló földbérlő szövetkezeteket. A tanácskozás részvevői ezután határozatot fogadtak el, amelyben {megszabták a legfontosabb tennivalókat. Ezután került sor a második napirendi pont tárgyalására. Ennek keretében Tuska Pál, a megyei tanács vb- clnöke ismertette a létszámcsökkentésről és az egyes osztályok megszűnéséről, valamint újjászervezéséről hozott határozatot. Több osztályt megszüntettek. így a többi között a város- és községgazdálkodási, az élelmiszeripari, az oktatási, a népművelési osz.tályt és a megyei TSB-l. Megszűnt egyébként, mint igazgatóság, a megyei mezőgazda- sági igazgatóság és osztállyá szervezték át, s külön vált a gépállomási igazgatóság. A többi újjászervezett osztályokon pedig csökkentették a létszámot. A járási tanácsoknál a következő létszámcsökkentést hajtják végre a mai napig bezárólag: Tamásiban a 37-ből 41, Bonyhádon a 98-ból 52, Dombóvárait a 96-ból 51, Gyönkön a 84-ből 47, Pakson a 97-ből 48, Szeltszárdon a 94-ből 50 személy marad meg. A várostól mindössze tizenkettőt bocsátanak el és így létszámuk 55 fő marad. — Ezt az utasítást január 15-ig bezárólag végre kell hajtani a megyében mindenhol. A megyében így a létszámcsökkentés a hivatalokban meghaladja a 40 százalékot. Fizessen a MEDOSZ is munkanélküli segélyt Javasolja a szakszervezet megyei bizottsága Negyvenkét év as ... A külseje után ítélve ,aligha lehet. ne rámondani, hogy erdész. Öltözete, felszerelése egyél alán nem olyan, ahogyan az erdészeket elképzelik általában. Fegyvert nem hord, csupán egy fokos van a kezében, azt lóbál- gatja, a nyél végét fogva, amint bejárja „birodalmát”. Mert magáénak mondhatja azt a jó. kora erdőrengeieget, amit tulajdonképpen az ő kerülete, őrá van bízva, az apró csemeté öl az évtizedes fatörzsig minden. Úgy gazdálkodik az erdőben, mint a parasztember a maga földjén, olyan szeretettel, hozzá, értően. Nem beszél túlságosan sokat, hiszen nem sok emberrel érintkezik, többnyire csak a famunkásokkal, hoz. zászokott a magányhoz, ahhoz, hogy egyedül barangolja be a fák birodalmát. Belerögződött már a foglalkozás minden csinja-binja, nem is csoda hiszen olyan régóta űzi ez' a mes- terséget, hogy kevesen mondhatják el magukról ugyanezt. Kiss István, a gyulaji erdőkerület erdésze éppen negyvenkét esztendeje járja az erdőt, mégpedig ugyanazon a helyen, ahol 1914-ben elkezdte a mesterséget. Nem mindennapi dolog ez. Milyen nagyszerű érzés az ember számára, amikor elültet egy gyümölcsfát és megéri, hogy unokái is esznek annak terméséből. De mi ez ahhoz képest, ami1 az erdész, Kiss István, érez, akinek a keze alatt már egy új erdő nőtf fel? — Egyszer már kivága tom ezt az erdőt — mutat körbe a domboldalakat beborító erdőségre — és magam neveltem fel újból. Lassan már megint kivágásra kerül... Ha innen tovább mennek, ott jobboldalt majd látják azt a fiatal erdőrészt... azt is én neveltem fel. Egészen Páriig vágattam, s most újra erdő. Fiatal erdő... — Ahogyan megszámítom legalább ezer hold erdőt neveltem fel. Persze, vele együtt vénültem én is ... Ma- holnag nyugdíjba megyek... Azt hiszem, nem volt hiábavaló a munkám, a sok fáradozás. — Eddig azt hittem, az erdészmesterség nem jár nagy fáradsággal. — Most már nem, de valamikor ... Vasárnap délelőttönként mindig itt sorakoztunk, erdészek, a völgyben... kihallgatásra ... Vasárnap erdész nem tartózkodhatott bent a lakásban, még csak annyi időre sem, hogy rágyújtson. Őrizni kellett az erdő1, a vadállományt. Menni kellett, állandóan menni. Mi vesződtünk azzal is, hogy itt legyen vadállomány. Van is, csak nem vadászhat itt akárki... — Hogyan, maga miért nem fegyverrel jár? — Nincsen. — Nem tudok erdészt elképzelni puska nélkül. — Valamikor én voltam, it* a legnagyobb vadász. 1947-ben elvették a puskámat... meghurcoltak érte. Ak. kor azt mond ám, nem veszek *öbbet puskát a kezembe. Jó már nekem, ez a fegyver is — ezzel megsuhintja ke. ~4ben a fokosát. — De nem érdemes erről beszélni, — legyint lemondóan, erre nem firtatom tovább, milyen sérelem érte az öreget, milyen igazságtalanság, amellyel kivették kezéből a fegyvert^ ami talán egyedüli szórakozása, szenvedélye volt az erdő magányában. Lemondott róla, immár tíz éve állja fogadását. Kiss István, az öreg erdész, újra csak birodalmáról beszél. — Voltak már i*t tanulmányúton a soproni erdészeti főiskoláról is ... Tanulmányozni az erdőnevelést. De mondok egy érdekességet. Rendeztünk favágó versenyt a csapatok között. A feltété, lek között az volt, hogy minél több rönkfát kihozni, minél gondosabb munkát végezni, hogy úgy mondjam, minőségi favágást. És tudja, kik nyer ték a versenyt? A cigányok. Ebből csak annyit lehet mondani, hogy tudnak dolgozni a cigányok, ha akarnak. A Vajdájuk nemrég halt meg, baleset ért e, — de nem favágás közben ... Közben munka vár az erdészre, vagy 18 fogat sorakozik, jórészt szerszámjával megrakva, és ,,adimisztrál. ni” kell, mennyi és milyen szállítanak el. Hiába, gazdálkodni keli a „terméssel” ... K’ss Is ván gazdálkodik is, jó gazda módjára. Bizonyíték nem kell hozzá, csak végig kell nézni az erdőrengetegen, ahogyan az út átszeli. 42 év m.U"káAá"ak a gyümölcse... Kevés erdész mondhat magának olyan eredmény*, mint Kiss István. Megérdemelné a húségju álmát... (Bognár) A múlt hét végén a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szabad Szak- szervezete kibővített megyei bizottsága ülést tartott. Az ülésen foglalkoztak a mezőgazdasági dolgozókat érintő problémákkal, amelyek legjobban érintik most őket. Tárgyaltak a mezőgazdasági dolgozókat érintő bérkérdésekről, a munkanélküliség kérdéséről, az elbocsátásokról és a munkaközvetítő irodák létrehozásáról, azonkívül a mezőgazda- | sági üzemek önállóságáról. Megtárgyalták a szakszervezet megyei bizotságá- nak eddigi felépítéséi. A szakszervezet megyei elnöke, Gere István tartott beszámolót, amely után a jelenlevő MB-tagok: Zrínyi József Várdombról, Dabi József Alsóleperdről, Komáromi Sándor Juliéból, Danka Vilmos Hőgyészről, Maul János Gerjenből, megvitatták a szakszervezet teendőit és hoztak határozatot az említett kérdésekben. A határozatokban szerepel az, hogy a szakszervezet megyei bizottságából három tagot visszahívtak, helyettük bárom póttagot hívtak be. A megyei bizottság munkájának megjavítására azt határozták el, hogy az eddigi reszort- jellegű elosztás helyeit létrehozzák az állami gazdaságok, a gépállomások, az erdőgazdaságok osztályát, megalakítják az agrárszakemberek érdekvédelmi csoportját. Határozatot hoztak, hogy a legrövidebb időn belül meg kell alakítani a szőlészeti és kertészeti szakcsoportot a megyei bizottság keretében. A legfontosabbak közt szerepel a határozatban, hogy az annakidején feloszlatott DÉFOSZ utódjaként közsé- genkint is létre kell hozni a MEDOSZ szervezeteket, az ott élő földmunkások, kisparasztok érdekvédelmi szerveként. A szakszervezet megyei bizottsága a határozatban aképpen foglalt állást, hogy a mezőgazdasági üzem, kben az elbocsátásoknál, illetve az elbírálásnál az! üzemi bizottságok ií működjenek közre, szerezzenek érvényt a helyes elvnek, hogy megfelelő üzemi törzs- gárda alakulhasson ki, a szociális körülmények figyelembevételével és a törvényesség betartásával. A munka- közv, títő irodák munkájában a MEDOSZ a régi szervezett dolgozókon keresztül képviseltesse magát. A határozatban javasolták az Országos Elnökség felé, hogy a mezőgazdasági szak- szervezet — mint a többi szak- szervezetek is — fizessen munkanélküli segélyt. Bocsássanak ki munka- nélküli bélyegeket és kérjék a népi demokratikus országok mezőgazdasági szakszervezeteinek támogatását. A megyei bizottság állást foglalt több bérkérdésben is, így az erdőgazdasági fakitermelők, a traktorosok, a körzeti szerelők bérezésével kapcsolatban és utasította az illetékes osztályokat, hogy a legrövidebb időn belül dolgozzák ki a bérezés megvitatására vonatkozó javaslatokat. Végül leszögezi a határozat, járjon el a megyei bizottság, segítsen a mező- gazdasági üzemek önállóságának biztosításában. A munkástanácsok irányítása mellett haladéktalanul meg kell kezdeni a mezőgazdasági üzemekben a jövő gazdálkodási terveinek megfelelő kialakítását és az önállóságot megfelelően érvényre kell juttatni. KOMMENTAR a Szabad Európa rádió híréhez A Szabad Európa nevű rádió működésére már külföldön is rossz szem mel néznek. Azért nálunk is akadnak még jónéhányan, akik nem akarják elismerni igazi szereplését, nem akar. ják látni, mint uszítanak munkatársai a népi hatalom ellen, természetesen gazdáik, pénzelőik érdekében. Meg kell mondani, hogy igen gyorsak amellett, hogy,nem nagyon váló. gatják megfelel-e hírük az igazságnak vagy sem. A hozzájuk fűzött kommen árokról nem is nagyon kell beszélnünk. Elsősorban is igyekeznek minden kis ügyet politikai manővereik érdekében felhasználni. Az elmúlt napokban Tolna megyei példát is próbáltak használni. — Ez pedig RomiCs Sándor alsónánai gyilkosé. Mily elrugaszkodott mesélőkedv kell ahhoz, hogy egy közönséges gyilkost valósággrl vemze'i hőssé avassanak. Márpedig ez történi. Mi is a tény? Az, hogy Romics Sándort a katonai bíróság szándékos emberölés miatt halálra ítélte. S hogyan akar a Szabad Európa rádió politikai csemegét kovácsolni belőle? Úgy, hogy a fenti tényt figyel. | men kívül hagyva, azt hirdette: azért I ítélték halálra, mert fegyvert rejtegetett s ellenforradalmi tevékenységet folytatott. Ehhez, úgy gondolom, nem kell kommentár. Mégis, miért e nagyarányú elrú- gaszkodás az igazságtól. Valóban a zavartkeltés, gondolva azt, hogy J Tolna megye mellett még van 18 me. gye s azokban nem ismerik a tényleges való'. Úgy gondolom az alsónánai rádió- hallgatókkal együtt, most már még többen megggyőződtek róla milyen szemérme*lenül hazudnak a Szabad Euróvánál.
