Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-12 / 10. szám

ltST JANUÁR 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Újra a jólismert úton r — Uj tss alakult Decsen — Nem lehet kényszeríteni senkit, mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy úgy cselekedjék, ahogyan jó­nak látja. Lehet továbbra is egyéni gazda, de ha úgy gondolja, hogy szá­mára a szövetkezés jelent igazi meg­élhetést, akkor úgy válasszon, köves­se a józan észt és szíve szavát. Decsen két termelőszövetkezet volt; az Alkotmány már 1950-ben lerakta a szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapját. Dolgoztak. igyekeztek, volt év, amikor jobban, volt amikor ke­vésbé jó eredménnyel. AZ OKTÓBERI ESEMÉNYEK UTÁN Decsen is fordult egyet a világ. Egye­sek úgy határoztak, hogy mondják ki a tsz feloszlását, többen pedig azt mondogatták, hogy jobb lenne így ahogy van. őrlődtek heteken keresz­tül, dűlőre nem tudtak jutni, s köz­ben fogyott a közös vagyon, ennek is annak is lába kelt. Nem jól van ez így, gondolta a Vaszlavek-házaspár egymás között. Otthon sokat beszélgettek erről. Persze napokig nem szaporították a szót és a néni az egyik napon beko­pogtatott a tsz volt elnöke, Kiss An­tal háza ajtaján. — Nos, mi újság Antal bátyám — kérdezte. — Nem tudok különöset, csak ... — S a tsz-el mi lesz? — Alakulnak — válaszolta Kiss bácsi. Úgy hallottam, hogy többen I. típusú csoportot akarnak létrehozni. — Erről hallottam, csak az a baj, hogy csak egy-ketten gondoltak erre. Aztán, aki jó dolgozó és szeretne kö­zéjük állni, nem fogadják be. Ha ők nem akarják, legyünk ismét termelő, szövetkezetiek. Két—három ember beszélgetett, és vetette fel ismét a szövetkezés gondo­latát. Ez a gondolat azonban más volt az előző évieknél, bátran mondhatjuk hasonlatként, hogy annyira más volt az előző évek tsz szervezésénél, mint az ég és a föld. NEM VOLT KÉNYSZER. nem vágták a gazda fejéhez a két­szeres adót, meg azt, ha nem lépsz be, 10 kilométerrel odébb kapod meg a csereföldet. Ez nem volt. mégis Kiss Anti bácsiéknál egymásnak adták a kilincset az emberek, az érdeklődők, a volt tsz-tagok. És ők valamennyien önkéntesen határoztak úgy, hogy nem hagyják ott az Alkotmány Termelő­szövetkezetet. Az emberek elhatározását alig pár napra az alakuló közgyűlés követte, ahol megfogadták, hogy fátyolt bo­rítanak a múltra és új alapokon, na- gj óbb kedvvel kezdik meg a gazdál­kodást. Nem egy ember, a tagok közül töb­ben hozzászóltak az alakuló közgyű­lésen és úgy beszéltek a jövőről, ahogy annak valóban lennie kell, ahogy ők szeretnék majd kialakí­tani. — Munkaegységre dolgozunk to­vábbra is — mondotta Biczók Ist­ván, a tsz egyik tagja. — De azután mindenki úgy dolgozzon, ahogyan erejéhez képest bír. Nem akarjuk, hogy mégegyszer előforduljon az, ami tavaly, hogy a legnagyobb mun­kák idején egyesek napszámba jár­tak. Elvetettük a cukorrépát, de az egvelésnél már nem tolongtak. En­nek egyszersmindenkorra legyen vége, dolgozzunk becsületesen vala­mennyien és akkor az eredmény nem marad el. A megalakult termelőszövetkezet tagjai még órákon keresztül együtt voltak. BESZÉLGETTEK ÉS HATÁROZTAK, hogy a kapások növényápolását közö­sen, együtt végzik majd. A háztáji földet pedig a végzett munka ará­nyában — figyelembevéve a családi körülményeket — közösen állapítják meg. Fontos, nagyon fontos határo­zat született még. Afelett döntöttek, ha egy tag elhanyagolja a közös munkát, nem törődik azzal, akkor kétszer figyelmeztetik, de harmad­szorra kizárják. őszintén szólva öröm veit nézni ezeket az embereket, és hallgatni őket, amikor végre saját maguk ha­tározhatták el azt. hogyan kívánnak dolgozni és kivel hajlandók tovább folytatni ezt a munkát. Ez a megin­dulás nem lesz most sem könnyebb, mint hét évvel ezelőtt, amikor elő­ször indultak el a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára. Ez az út ismert és mégis új, mert ezután saját maguk intézik sorsukat, valamennyiük meg­gazdagodására. Mi újság as EPOSZ berkeiben ? Valóra vált az ifjúság egyik jogos vágya és követelése, amely abban öl­tött formát, hegy a fiatalság minden rétege megalakította, illetve megala­kítja a maga szervezetét. Legelőször az EPOSZ és a Forradalmi Ifjúsági Szövetség állt talpra. Megyénkben zömében az EPOSZ hódított tért ma­gának. Számos helyen már megala­kult a parasztfiatalokat összefogó ifjúsági szervezet. * MEGALAKULT A VÁROSI ÉS JÁRÁSI ELNÖKSÉG Január 10-én, azaz csütörtökön, Szekszárdon megalakult az EPOSZ Szekszárd városi és járási bizottsága, amelynek elnökévé a jelenlevők Rell Jánost választották meg. Az új ifjú­sági szervezet a Mártirok-tere 15—17. számú épületben székel. Telefon: 23—15 és 23—16. A városi és járási bizottság elnöksége egyben értesíti a fiatalokat, hogy minden olyan pro­blémával. amely foglalkoztatja az if­júságot, forduljanak bizalommal hoz­zájuk. Ezen a gyűlésen hivatalosan is ki­Barbárság Ugyan mit vétettek a könyvek? Ugyan mit vétettek Jókai művei, a legnagyobb mesélő művei, Mikszáth humorral telített regényei, Móricz társadalombíráló alkotásai? Úgy látszik, mégis vétettek, mert a máglyára kerültek, mint hajdan minden haladó mű. amelyek a je­zsuiták máglyáin hamvadtak el, de mégis megmaradtak az utókor szá­mára. Az október 23-át követő zűrzavaros napokról sok kellemetlen, de sok mo­solyra fakasztó történet is megma­radt az emberek emlékezetében. Az Amiről nem suttognak a fák Góga—Bárányfok—Gemenc t, A VÉRBELI erdésznek valósággal sír a lelke, ha meglátja a pusztuló erdörészc- ket, az ilyen szép, de semmit nem ént dzsungeleket. Ha csak teheti, nem is megy arrafelé és ha rajtuk múlott volna, nem lenne ilyen rablógazdálkodás.Éveken keresztül nekik is az volt az osztályré­szük, hogyha a sokéves tapasztalatuk alapján ..verték'1 a központok asztalait e rossz gazdálkodás megszüntetéséért, leg­jobb esetben az orruk elé tolták a paragra­fusokat és sok esetben a hozzá nem értő, álszakemberek — mert ilyenek is voltak és vannak — rendelkezéseit. Re­méljük, most már mindez megszűnik, fokozatosan. Ami a vérbeli erdészeken múlik, abban nem lesz hiány . . . Ezzel egyidőben küzdenek a rengeteg papírmunka ellen. Ha úgy haladtunk vol­na e tekintetben tovább, mint az elmúlt években, az erdészek fokozatosan átved- lettek volna adminisztrátorokká. A bá­rányfoki erdész megmutatta a szekrényét Hát, bizisten nem szeretném, ha a há­tamra pakolnák azt a rengeteg kimuta­tást, nyomtatványt stb. Még talán egy középszerű tanácsháznak is „becsületé­re“ válna ez a töménytelen papír. Meg­magyarázták azt is, hogy miből tevődik össze ez a sok papír. A fa, mire az erdő­ben kitermelik és a fogyasztókhoz kerül, körülbelül tizenötféle nyomtatványon megy keresztül az erdészeknél. Elmon­dották sorra e nyomtatványok neveit, de nem volt lelkierőm felírni. (Nem vagyok híve a bürokráciának.) Ezentúl tehát ha fát veszünk a Tüzépnél, ne csak arra gon dőljünk, hogy az erdei munkásoknak bizonyára feltörte a tenyerét a fejszenyél, amikor ezt a fát termelték, hanem arra is, hogy a szegény erdész hány éjszakát virrasztott ceruzái'al a kezében a rubri­kák fölé hajolva, azért, hogy mi városiak fához juthassunk. Ezenkívül persze a ren geleg egyéb akta se gyerekjáték . .. Megkérdeztem, hogyan próbálnak küz­deni ez ellen. — HÁT, — FELELTÉK — szóval már próbálkoztunk, tettünk javaslatokat az egyszerűsítésre, dehát a bürokrácia az sérthetetlen. .1' volt az elv; azért kell mindent papíron csinálni és ez a sok je­lentés stb., hogy az állam vagyonából ne lophasson az erdész. Az természetes, hogy az államéból jogtalanul nem vehet el senki semmit, de ezzel nem ezt aka­dályozták meg, hanem éppen ezt segítet­ték, mert a bonyolult papírmunka a legalkalmasabb arra, hogy közte bárki is elbújtathassa a feketemunkát. így tehát a szó nem használt a bürokrácia ellen. Vé­gül aztán már azt mondtuk, hogy be­szüntetjük az olyan fának a szállítását, amelyeket a papírgyárak használnak fel és akkor majd nem lesz miből készíteni ezt a sok nyomtatványt. Reméljük, hogy végre változás lesz e tekintetben is és éjszakánként a hajnalba nyúló admi­nisztrálás helyett — őrizhetjük az erdőt. EZ A SOK BÜROKRÁCIA természe­tesen az erdészek iránti bizalmatlansá­got mutatja. Az igaz, hogy az erdészek között akadnak nem becsületes emberek is, mint ahogyan minden foglalkozási ágban különbség van ember és ember között, de aki lopni akart, az tudott lopni eddig is ezentúl is tud. Bizalmatlansággal ennek nem lehet elejét venni, legfeljebb az az eredménye, hogy akivel szemben bizalmatlan az állam, az bizalmatlan lesz az állammal szemben. Az erdészek nem grófi sarjak, hogy már eleve bizalmatlan­nak kell velük szemben lenni. A bizalom kérdése vetődik fel a szol­gálati fegyverek kérdésénél is. Lakott he­lyekről kilométerekre élni és a fatolva­jok tömegével szemben védeni az erdőt, kicsit sem veszélytelen dolog. Képzeljük el. hogy micsoda „életbiztosítás" az er­désznek odamenni egy társasághoz, ami­kor lopják a fát és elkérni a személyi adatait stb.. hogy megtehesse a feljelen­tést. Legtöbb ember nyilvánvalóan azt mondaná, hogy inkább lopják el az er­dőt, de puszta kézzel akkor sem megyek oda, az életem drágább. Régente szolgá­lati fegyvere i'olt minden egyes erdész­nek magától értetődően. Ma alig találni olyan erdészt, amelyiknek szolgálati fegy vere van. Amint mondják, még az erdő­védelem céljaira vajmi keveset érő va­dászfegyvereidhez ls csak nagynehezen tudnak hozzájutni. AZ ERDÉSZEK nem megbízhatók ar­ra; hogy „golyós" fegyvert kapjanak szolgálati fegyverként, noha mindenki tudja, hogy kevés embernek van annyi ellensége, mint az erdészeknek. Majdnem olyan dolog ez, mint amikor egy katonát elküldenek a háborúba — puska nélkül. Itt önkéntelenül is az a kérdés vetődd: fel az emberben, ha egy erdész nem meg bízható arra. hogy szolgálati fegyvere le­gyen, hogyan lehet rábízni megőrzésre egy többmillióforintps megszámlálathtn vagyont? Mert az erdő megszámlálatlan mondották a Szekszárd és a járási bizottság létrejöttét. Az új elnökség egyben megtárgyalta az EPOSZ programját, majd úgy döntött, hogy minél előbb létre kell hozni minden faluban ezt a parasztfiatalokat ösz- szefogó szervezetet. BÁTASZÉKEN Hógyan alakult meg itt az EPOSZ? Hiteles leírását adjuk. Január 9-én estére kitűzték a meg­alakulás időpontját. Előzőleg már meghívókat küldtek szét a fiatalok­nak és egyébként is beszélgettek ve­lük. Szerdán este mintegy hetven— nyolcvan fiatal' gyűlt egybe a köz­ségi kultúrházban. Különösen von­zotta a fiatalságot, hogy tudták: lesz tea-est és tánc is. Vagyis felelevení­tették az EPOSZ-nál régen oly jól bevált szokásokat... Maga a gyűlés nem rideg és barátságtalan, hanem közvetlen és vidám volt. Asztalok körül tanácskoztak, amelyeket leterí­tettek, s a fiatalok szolgáltak ki. Itt az asztalok körül ülve. teázás közben beszélgették meg terveiket. Különö­sen tetszett az ifjaknak és leányok­nak, hogy a járási elnök, Rell János és Uzonyi Sándor, az EPOSZ orszá­gos bizottságának tagja együtt ült velük, teáztak és nevettek, közben komoly dolgokról beszélgettek. A be­szélgetés után határozták el. hogy megválasztják a vezetőséget. A vá­lasztást titkos szavazással hajtották végre. Nagyon örültek a fiatalok, amikor a kihirdetés eredményeként azok kerültek a vezetőségbe, akikre titokban mindegyikük gondölt. Elnök nek tehát Mészáros Antalt, titkárnak Várda Antalt, kultúrfélelősnek Thész Terézt, sportfelelősnek Schmidt An­talt. gazdasági felelősnek Stengel Ka­talint választották meg. A vezetőség megválasztása után táncba kezdtek a fiatalok, s oly jól érezték magukat, hogy csak éjszaka két órakor mentek el aludni. A fiatalok megegyeztek egyébként abban, hogy elsősorban az ifjúságot érintő problémákkal foglalkoznak. El­határozták, hogy programot dolgoz­nak ki, s e programot a hamarosan összehívandó EPOSZ gyűlés elé ter­jesztik. A szervezetnek egyébként 50 tagja lett. SIÓAGÁRDON Itt az előző ifjúsági szervezet is ál­talában jó volt. Ennek utódjaként alakult meg az EPOSZ január 8-án este a községi kultúrotthonban. A gyűlésre 60—65 fiatal ment el. Sió- agárdon előbb megkérdezték a fiata­loktól ki szándékozik belépni a szer­vezetbe. A fiúk és a leányok közül 54-en jelentkeztek. Ezután titkos sza­vazással megválasztották az EPOSZ vezetőségét. Elnöke Vigh József parasztfiatal lett, helyettese pedig Kilián György tanító. A további be­osztások: Nagy Andor iskolaigazgató a kultúr- és sportfelelős, Szeleczki Mihály a jegyző és Sági Ilona a pénztáros. A fiatalok a vezetőség megválasz­tása után elhatározták, hogy minden csütörtökön találkoznak a kultúrház­ban. A követelésük és kérésük az, hogy az EPOSZ országos bizottsága minél előbb adjon tagkönyvet, bélye­get és jelvényt, hogy viselhessék a parasztifjak és leányok. Kovács József in LEVÁGNI! Bérmentesítés nélkül postára adható. 180 056/1957. Postavezérigazgatóság Hírlapmegrendelés POSTAHIVATAL Hírlapfelelős vagyon. Másik dolog pedig az, — ami nem hivatalosan közöltek velem az erde szék, — hogy egynémelyik erdész úgyis tart engedély nélkül fegyvert, mért ked vés az élete és hát nem akarja r ne gén gedni az erdő széthordását sem. Roppant érdekessége ennek az erdőle rületnek, hogy több gazdája van. Itt gazda az erdészet, ugyanakkor állami va­dászterület (rezervátum), tehát gazda a: állami vadász is, ugyanakkor vizekben bő terület, tehát gazda a halásztársaság is, igen sok nádasterülete van az erdő­nek, tehát gazdának jelentkezik a nád- termeltető vállalat (nem tudom a pontos nevét), töménytelen gomba terem az er­dőben, gazda (legalább is az akar lenni) a gombavállalat is (ennek sem tudom a pontos nevét), ezenkívül jelentkeznek a gyógynövényekért és így tovább. — .4; igaz, hogy egyik, másik gazda nem túl erős konkurrens, de az erdészet és a vadászok között már ádáz harc folyik, ha nem is teljesen nyíltan. (Mind a kettő ko­moly érték: a vadászat — valutát jelent az országnak (mellesleg megjegyezve: eddig ez volt a „fejesek“ egyik vadász­területe is) és nagy érték a fa is, de mi­vel ennek a két „cégnek“ lényegében semmi köze sincs egymáshoz, mind a kettő a maga igazát bizonygatja és a maga érdekeit akarja végrehajtani és ezért tcljhatalmií császár szeretne lenni a területen. így aztán létrejött egy olyan ..kibékíthetetlen“ ellentét az erdészet és vadászat között és ugyanakkor osztoz­kodni akarnak a koncon a többi „cé- %ek“ is. EZT MEGOLDANI csak úgy lehet, — állítólag már szó is van róla —, ha az erdészet keretében hasznosítják az erdő értékét, a vadállománytól a gombáig mindent, mert mindez az erdőben van és majd nem lesznek külön érdekek, ellen­étek. Arra természetesen figyelemmel kell lenni, hogy az értékes Európa-hírű vadállomány gondozása, tehát a vadá­szat ne kerüljön háttérbe, mert ez is ablógazdálkodás lenne. Beszélni kellene a munkások és az er- lészek bérezéséről is. de ehhez ismerni kell az ország pénzügyi helyzetét is. Mindezekről a dolgokról nem suttog­tak a fák. Ezért beszéltem én róluk. Azt szeretném, ha végre az erdőkben is okos, iasznos elv uralkodna. Olyan elv, ami­től az egész országnak haszna lenne. BODA FERENC FIGYELEM! > 1. A pontos adótokkal és jól olvasható írással kiállított megrendelőlapot bérmente­sítés nélkül lehet postára (adni. I 2. A megrendelőlap alap­iján az előfizetési díjat a I megjelölt lakáscímen a pos- Itakézbesitő szedi be. I 3. A díjak előzetes meg­fizetése nélkül a posta az (előfizetést nem indítja meg. (Január 31-ig történő díjfize­tés esetén a kézbesítés feb­ruár hó 1-vel kezdődik. I 4. A megiendelőlapot a I helyi postahivatalnak kell I eljuttatni. egyiK. uyen lorienei, arai musi el­mondok, a következő. Bonyhádon is, mint általában mindenütt, megalakult a nemzetőr­ség, amely vigyázott a „rendre.“ Ez volt a hivatása és mégis, ilyen „hi­vatástudattal“ követték el Mórágyon azt a barbárságot, hogy mintegy 300 szépirodalmi könyvet dobtak a tűzre és lett az annak martalékává. Ren­det csinálni mentek Mórágyra, és maguk a nemzetőrök csinálták a renl detlenséget. S miért? Csupán azért, mert a kultúrház és a párthelyiség egy épületben volt. Ebből kiindulva ■ arra következtettek hogy a könyvek Í is párttulajdon, tehát legjobb lesz el­égetni. S hogy milyen könyvekről van szó, az nem fontos. ( Hasonló könyvégetések történtek (Kisdorogon, ahol szintén elpusztult az (egész könyvállomány. Hasonló i .Könyvrazziát“’ hajtottak még végre iKisvejkén. Tevelen és Szentgálon. 1 Mi, az előbb a jezsuiták idejébe * mentünk vissza példákért. De nem 'kell ilyen távoli ködös múltban ke­resgélni, hiszen itt van a közelmúlt: ! Hitler társadalmi rendszere. Ott is i először könyvégetésekkel kezdődött a (pusztítás. Elégették a haladó műve­iket, de még a filozófusok alkotásait •is megritkították. S mi történt ez- 'után? Mindenki tudja. A politikai 'harc jelszavával fogdosták el a kom- jmunista párt tagjait. S ezután? A jZsidók kerültek sorra. Nemcsak a re­gények, de már az emberek is ég­itek. Lehet, hogy Magyarországon is »ilyen fokozatok lettek volna. Úgy »gondolom, ebből senki nem kér. I A könyvek elégetése szerintem bar­bárság. Csupán azon csodálkozom, [hogy ezek a híres-nevezetes emberek a XX. század korszerű fegyvereivel (felfegyverkezve követték el cselek­ményüket és nem úgy, hogy egy ál­lati bőrt akasztottak volna a dere­kukra és egy kőbaltát fogtak volna a kezükbe. Pedig ez az öltözet jobban illett volna az ilyen cselekedethez. (ko)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents