Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-11 / 9. szám
1957. JANUÁR 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Akik sárbaejtették kenyerüket Beszélgetés egy agronónrassal „Egy fecske nem csinál nyarat“. — Ezzel kezdődött beszélgetésem Zsók Imre kakasdi agronómussal, amikor arról esett szó, mi Jegyen a mezőgazdasági szakemberekkel. És ezután részletesen elmagyarázta, mi a vélménye a lapban folyó vitáról. A fecske és a nyár hasonlatát pedig azért mondta, mert mindenki a maga szemszögéből nézheti a dolgot és szerénységből ő is nem mindenki számára érvényes kinyilatkoztatást tesz, hanem a maga helyzetéből és véleményéből indul ki. Az első kérdés, amely megragadta figyelmét a vitában, hogy „falura, a tanácsok mellé helyezzenek mezőgazdászokat, akik majd irányítani fogják a | parasztságot“. — A magam részéről nem helyeslem ezt — mondja —, hisz akkor végeredményben anyagiakban nem tudunk megtakarítani semmit az államnak. Akkor csak az történik, hogy az állam nem az egyes szerveknél, hanem a falvakban lesz megterhelve több fizetés kiutalásával. Ezután arról beszél, hogy az újabb helyezgetéssel ismét egy népvándorlás indulna meg, a költségekről nem is beszélve, amely megint az úgyis nehéz helyzetben levő országot sújtaná. — Előrebocsátottam — folytatja —, hogy álláspontom nem lehet általános, de mégis az a véleményem, aki teheti, most már valóban a gyakorlati élet, a munka területén mutassa meg, mit tud, s így példájával, felvilágosító szavával segítse többi gazdatársait a korszerűbb gazdálkodási módszerekre rávezetni. — Az igaz, hogy a parasztság meghallgatja a jó szakmai tanácsokat, de mennyivel inkább meg is fogadja, al- r kalmazza is, ha már előtte van a jó eredményt hozó példa. A kormány most kiadott programja pedig csak tovább növeli a beadástól és egyéb megkötöttségektől szabadult gazdálkodók már eddig is erősödő munkakedvét. S mintha éppen erre volna válasz: egy kocsi áll meg a ház előtt, s már hallilc is a kérdés, hogy nincs-e tehén eladó, vagy nem tud-e a házigazda valahol. Hát igen, Kakasdot még Sióagárdról, Harcról is felkeresik mostanában a vevőszándékú emberek s a kakasdiak viszont. A kis epizód után folyik beszélgetésünk tovább, már inkább a jövő terveiről. Most kezdem érteni, miért mondta az elején azt a jólismert közmondást. Valóban, nem minden agronómusnak van hat és félhold földje, tehenei, az apósának fogata, akivel együtt dolgoz- I hat, míg magának nem tud szerezni. — Egyelőre egy lovat szeretnék venni — mondja — s az állattartás, a belterjes gazdálkodás alapjait szeretném lerakni. Részletezve tehát, kertészkedni akar, aprómagvak termelésével kíván foglalkozni a hizlalás és törzskönyves növendékek nevelése mellett. Röviden mindezt így fejezi ki: „TeriiMEG NEM VOLT KÖLTŐ, akit ne ihletett volna meg a daloló erdő, az áthatolhatatlan vadon, a kifürkészhetetlen, rejtelmes erdőrengeteg, a betyárok „fővárosa” és a szerelem lángralobbantója. Hány érzéketlen szívben gyújtották meg a szerelem láthatatlan tüzet ezek az ódon fák? Ki tudná ezt megmondani? Senki. De annyi bizonyos, hogy nem véletlen ez a sokat sejtető mondás: „Ha ezek « fák mesélni tudnának . . .” De nem mesélnek, titokzatosan hallgatnak mindenről, csak a költők képzeletében szólalnak meg és mesélik el a regényes múltat, a dalt, a szerelmet, az izgalmas vadászatokat. Csupa romantika' ez. Ha egy orvosnak, esztergályosnak, vagy éppen cipésznek gondjai vannak, belefásul a munkába, rendszerint így sóhajt fel: „Miért nem lettem én is erdész, fütyülnék a világra, nem menne tönkre az idegzetem”. Pedig, ha ismerné az erdészek fáradságos és kicsit sem könnyű életét. . . MEG KELL ISMERKEDNI néhány vérbeli erdésszel, akik odanőttek az erdőhöz, akik már évek, söl évtizedek óta az erdő egyhangúságában élnek, akiket a varázs; a szépség, a romantika ehhez a vadonhoz köt és ezért tudnak dacolni a sok megpróbáltatással. Gógán Zilahi János. Bárányfokon Török Pál, Gc- mencben pedig Tuba György és a mindenki által ismert ..Jávor bácsi” és a többiek a megmondhatói annak, hogy milyen is az erdészélet. Télen a térdig érő sár és víz, a zord hideg, ősszel-fávasszal a sok eső. nyáron pedig a milliárdnyi szúnyog, amely valósággal elűzi az embert erről a vidékről. Az erdész azonban nem bújhat állandóan a kényelmes szobákba, neki menni kell, ..ha esik. ha fér”, mert ő égi/ többmilliós, megszámlálhatatlan vagyonnak a ..gondnoka” és arra tette fel életét: vérbeli erdész letem kevés, tehát olyanokkal akarok foglalkozni, amelyek, ha sok munkát adnak is, de nagyobb haszonnal is járnak... Nem beszéltünk még eddig róla. de most már szóbakerül a méhészet is. A környező erdők, akácosok, kiváló terület a méheknek. Már a kezdés is biztosítva van, hisz öt családot már gondoz. —- Ügy gondolom — sorolja terveit —, hogy tizenöt-húsz családra szaporítom, azt még el tudom látni minden nehézség nélkül, s az is hoz a házhoz valamit. És ha utána számolunk, nem is olyan valamit jelent ez, hisz jó gondozás mellett, no meg egy kis szerencsével, könv- nyen hat-nyolc ezer forint többletjövedelemre számíthat Zsók Imre és családja. Helybenhagyólag bólintva mondja: „Magam is így számítgattam“. Majd hozzáteszi, mintha másnak is válaszolna, — meg akarom mutatni, hogy nemcsak a fizetésből, hanem a magam erejéből, önálló munkámból is meg tudok élni, sőt jobban, mint eddig. Az utóbbi szavait már búcsúzás közben mondta s én csak annyit válaszolhatok rá: sok sikert, jóegészséget kívánok munkájához. (i—el Részt vettem egyszer egy érettségi vizsgán, ahol a jövő mezőgazdasági szakemberei adtak számot a tanultakról. Az egyik jelesen érettségiző diáktól a vizsgabiztos megkérdezte: — Mondja fiam, mint mezőgazdasági szakember, hogyan vélekedik a szocialista mezőgazdasági nagyüzemről. A válasz ennyi volt:—Kérem én nem szimpatizálok a termelőszövetkezettel sem, meg az állami gazdasággal sem, én gépállomásra szeretnék menni. A vizsgabiztos ekkor a fiú szeme közé nézett és sokatmondóan megjegyezte: — Magából fiam nem lesz jó szakember. Hegy mégis milyen szakember ma, az a jelesen érettségizett diák, azt nem tudom, de nem is érdekel. Ezt a rövid történetet azért írtam le, hogy néhány megtörtént példán keresztül igazoljam a tapasztalt vizsgabiztos jóslatának igazságát, s bebizonyítsam néhány szakembernek itt a ' megyében, hogyan ejtette sárba saját kenyerét. Ha nincs mezőgazdasági nagyüzem, akkor nincs, vagy csak kevés egyetemet végzett mezőgazdászra van szükség. Mégis több olyan termelőszövetkezeti agronómus van a megyében, amelyik valósággal agitálta a szövetkezeti tagokat, hogy oszlassák fel a közös gazdaságot azokban a novemberi lázas napokban, mondván: „A szövetkezetnek nincs jövője.“’ A tagok között aztán azok, akiket sajnos nem a legszerencsésebb módszerrel győztek meg arról, hogy a szövetkezetben a helye, szívesen az agronómus mellé állt, sőt mindent elkövetett, hogy ne legyen a közösben olyan, aki amellett foglal állást, hogy ha mindjárt kevesebben is, de közösen gazdálkodjanak. Mint ismeretes, jónéhány agronómus terve sikerült, a megyében sok közös gazdaság feloszlott. A volt tagok egy része ezzel elégedett, a másik Munkatársunk, a napokban folytatott beszélgetést a Szekszárdi Városi Kultúrház vezetőivel, a kultúr, ház munkájáról. Mint a beszélgetés, kor kiderült, a kultúrház minden nap hangos az ott dolgozó, tanuló, szórakozó fiataloktól és 'idősektől. E zaj, mely az elmúlt hetek eseményei hatására egy időre elcsitult, most imét, mint az élet lüktetése, jelzi, hogy az épületben munka folyik. Érdemes megfigyelni a kultúrház ban, egy hét lezajló eseményeit. — Hétfőn a szimfonikus zenekar tart próbát, egy másik teremben pedig angol nyelvokta'.ás folyik. Kedden része viszont elégedetlen és „főhősünk““ az agronómus, most lapul és hallgat, ő ugyanis kapja még az államtól a fizetést... Mostanában gyakran hallani jó és kevésbé jó mezőgazdasági szakemberektől, hogy —- állás nélkül maradtam. — S közben szidják a kormányt, hogy nem biztosít számukra a képzettségüknek megfelelő állást. Néni mondom, sok becsületes agronómus lesz, és máris van olyan, aki nem érdemli meg, hogy állás nélkül maradt. Ezek, —-mint; ahogy ezt a megyei főagronómus mondja — nem sokáig lesznek állás nélkül, mert a jól képzett, az egyéni parasztok érdekeit lelkiismeretesen képviselő agronómus a faluban, mint mezőgazdasági szakelőadó munkálkodik majd. De olyan is lesz jónéhány, aki nem tud elhelyezkedni, s ezért nem okolhat senkit. Mikor a szövetkezetét feloszlatta, saját állását is megszüntette. Be kell látnia, hegy maga ejtette sárba kenyerét. Erről csak ennyit. Van azonban ennek a dolognak egy kényesebb oldala is. Azok a termelőszövetkezeti tagok, akik szívesen maradtak volna, de nem maradhattak a közösben és a többi földhözjutott dolgozó paraszt nem olyan laikus, mint ezt egyik-másik agronómus gondolta a zűrzavaros napokban. Nagyon jól felismerték egyik-másik agronómus szándékát, azt, hogy olyan nagyüzemet szeretne irányítani, ahol egyetlen gazda van, — a földesúr. Szándékuk nem sikerült, de ez nem rajtuk múlott. Ellenben az rajtuk múlott, hogy meggyűlöltették magukat a dolgozó parasztokkal, sokan sajnos még olyanok is, akik szegény paraszt, vagy éppen munkáscsaládból származtak. S bizony ezek most nem tudtak képzettségüknek megfelelő állást kapni, de ezt köszönjék saját maguknak. a fotószakkör, a francia nyelvoktatás és a színjátszócsoport tagjai tartózkodnak az épületben. Szerdán német nyelvoktatás és balettiskola van. Csütörtökön ismét próbál a szimfonikus zenekar és színjátszócsoport, mellette angol, francia nyelv oktatás van. Pénteken találkoznak ismét a fotó, a képzőművész, a német szakkör, valamint a balettiskola tagjai. No és szombat-vasárnap? -E napon a kultúrházat a szórakozni vágyó fiatalok — de idősebb házaspárok is — látogatják. Mindkéj, nap zenet büffé, hangulat várja a vendégeket a télikertben. KÉT LEVEL Csere-bere... A napokban bementem a nagy- dorogi földművesszövetkezet ruházati boltjába, hogy kisgyermekemnek ruhaanyagot Vegyek. Ki is választottam a megfelelő anyagot. Mikor kifizetésre keriilt a sor — mondja a kiszolgáló, hogy pénzt nem fogadnak el. Őszintén megmondom, nem tudtam, hogy mire gondoljak. Hirtelen az a gondolat merült fel bennem: talán a földművesszövetkezet utólag karácsonyi ajándékot ad a vásárlóknak? Nem!? Nem erről volt szó, hanem sajnos arról, amelytől valamennyien félünk, amelynek hallatára borsózik a hátunk és az elmúlt háború utáni infláció jut az eszünkbe. — Csak törött paprikáért, vagy cigarettáért adhatunk árut — mondották. — Csere-bere? Hogy mit éreztem, nem tudom megmondani, hisz valamennyien emlékszünk a háború utáni időszakra. — Igen, akkor arattak a feketézők, a szerencsétlen munkás, a bérből és fizetésből élő pedig kény teJpn volt elcserélni az utolsó ruhadarabját is. Ezt nem akarjuk! Éppen ezért felteszem a kérdést. Hogyan vásároljon azí olyan dolgozó, akinek sem paprikája, sem ^cigarettája nincsen, mert pénzért, fizetésért dolgozik. A. L. és Zs. L. fl földmüvesszövetkezet vasúti elárusítójánál történt Sok a dohányos, kevés a dohány és többször ténylegesen a fogunkat vagyunk kénytelenek szívni cigaretta híjján, mert barátaink sem kínálgatnak olyan szívesen, mint azelőtt. Nehezen lehet hozzájutni manapság egy-egy csomag ■ jófajta „Kossuth“-hoz, vagy „Terv“’-hez. Vannak azonban c.lyan emberek is, akikre reá mosolyog a Fortuna — a szerencse istenasszonya. Ezek között aztán akadnak jóindula- túak, akik titoktartás mellett elárulják, hol lehet hozzájutni egy- egy csomag „Kossuth“-hoz, vagy „Terv“’-hez. így kerültem el a szekszárdi földrúűvesszövetkezet gombaalakú vasúti elárusítójához. — Milyen cigarettát kaphatnék’ — kérdem az elárusítótól. — Lehet válogatni, ezekből amelyeket itt lát — mutat a pultra kirakott Arda és Rhodope csomagokra. — És ami pult alatt van? — suttogom halkan a varázsigét. — Azt maga nem látja —, de egyefene a barátság kedvéért... És a legnagyobb örömömre egy csomag „Terv“-et tesz elém. — Jólesett, hogy „Terv“-et szívhattam, s lehet, hogy a hálátlanság vádjával illetnek. Csupán azért írtam meg, hogy vonjuk le a tanulságot és ne engedjük meg a pult alól történő árusítást. T. L. Amiről nem suttognak a fák Góga—Bárány fokGemenc lesz. 0 nem mondhatja, hogy „kérem, nem érek rá, mert este hatra mozijegyem van és a feleségem vár a mozi előtt”, vagy letelt a nyolc óra, semmi közöm semmihez. Ha megkérdez az ember egy erdészt, hogy mennyit dolgozik naponta, az rendszerint így válaszol: „Körülbelül húsz órát vagyok kint az erdőben és utána otthon körülbelül hat órát kell adminisztrálnom”. Persze ez egy kicsit tréfásan hangzik, de az erdész hihetetlenül keveset alszik. * MANAPSÁG még a megszokottnál is nehezebb egy erdész élete, mert nemcsak az időjárás és az egyedüllét viszontagságaival kell dacolnia, hanem a sok emberi meggondolatlansággal, észszerűllenséggel is. Magyarul mondva, az erdő ellenségeivel, ami alatt manapság nem csak a fatolvajok és a növényzeten jelentkező betegségek sokasága értendő, hanem a bürokrácia és a rossz erdő- gazdasági politika is. .Sőt, idestova ez a kettős, de egymástól el nem választható ellenség lesz az erdő fő kártevője, mert a legutóbbi időkig ez évről évre szaporodott és a szakemberek nem bizonyultak elég erősnek ellenük. Amint barangolunk az erdőben, az erdészek megkérdezik, hogy mit szólok ahhoz az erdőrészhez. „Nagyon szép, — ryondom. — A nyáron még kirándulni is eljövök ide". Ok nevetnek. A laikusnak szép, de a szakembernek, aki ismeri az erdőt, nem ér semmit, mert nem más ez, mint egy beteg, korcs állomány. Nemsokára egy áthatolhatatlan dzsungelhoz érünk. Nekem az is tetszik, mert így szemre csupa romantika. Ok ismét mosolyognak: ez legfeljebb a madaraknak érték, de nekünk nem, mert öt éve kitermelték a fát és azóta csak ez a bozót növekszik. Igen. Erdeinkben ez a fő probléma: kitermelik a fát, sőt, tavaly még júliusban is döntögették a faóriásokat, de az utánpótlásról már nem gondoskodtak. Ezt nevezik rablógazdálkodásnak. Pedig jelenleg is roppant nagy az ország fahiánya. Juharos kellégám, az erdészet mérnöke, tájékoztatása szerint 75 kilogramm zsírt kell adnunk külföldnek egy köbméter ipari fáért. Mi, az utóbbi tíz évben, mégis elenyészően kevés új erdőt telepítettünk a kivágott helyébe. Ahol telepítettünk, ott is szakszerűtlenül, rosszul, amiből nem lett semmi, legfeljebb a jelentésekben. Ennek kettős oka van: sokkal több kitermelt fát követeltek az erdőktől, mint amire meg volt az erő, így aztán egyszerűen elfűrészelték a föld felszíne felett a törzset, a tuskó pedig bent maradt a földben. így aztán nem lehetett felszántani, gyomtala- nítani a talajt és a csemetéket valósággal megölte a gyom. A fiatal csemeték legtöbb helyen ki sem látszanak a bozótból. A másik ok pedig az, hogy nem volt minőségi munka a telepítésnél. Normára ment és még „fusermunkával” is alig tudtak valamit keresni a munkások, így aztán ■ mindennel törődtek, csak éppen a minőségi munkával nem. „Élőlényekkel” pedig nem lehet lélektele- nül bánni. Többet ért volna, ha ugyanezért a pénzért kevesebbét „telepítünk” de azt legalább jól. GÖGÁN már kezd tervszerűvé válni a kitermelés. Az erdész ragaszkodik ahhoz, hogy tuskéstől vegyék ki a fákat, ebben érdekeltté teszik a munkásokat is és úgy tervezik, hogy a tavasszal felszántják a talajt, mohart vetnek bele és így megteremtik az előfeltételeit az okos erdőtelepítésnek. Boda Ferenc (Folytatjuk) Egy hét programja A Tolna megyei Népújság | megrendelőlapja 1 Olvasóink kívánságára mellékeljük mai számunkban a Tolna megyei Népújság előfizetési megrendelőlapját. Előfizetni a postás kézbesítőknél, vagy a postahivatalokban lehet. (Olvasóink az alábbi megrendelőlapon is kérhetik a Tolna megyei Népújság házhoz kézbesítését.) * _________ M egrendelőlap 195 év __ hó 1-től megrendelem a T olna megyei Népújság c lapot. A havi előfizetési díjat, 11 Ft-ot a nyugtával jelentkező postakézbesítőnek fizetem ki. A megrendelő pontos címe, ahova a lap kézbesítését kéri: Név: _____•______________________________ V áros: ! Község :f .1 utca __sz. 1 95 évi hó az előfizető aláírása Beindítva : Postahivatal tölti ki. 1957 hírlapfelelős
