Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-10 / 8. szám

• 1957. JANUÁR 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Munkához láttak a bátai kommunisták Nem tartozik a nagyközségek közé Báta, de azért itt sem igen volt csen­desebb az októberi napok egyike sem, mint a nagyobb területű községek­ben. Igaz, itt nem csak a helybeli el­lenforradalmárok és megtévesztett személyek zavarták a község lakói­nak nyugalmát hanem a Bajáról te­herautóval érkezett „forradalmárok“ i is. A helyi garázdálkodók, nagyhan- guak ellen — akik nem kímélték 1 volna a megyeszerte ismert Vörös , Zászló Tsz-t sem — | a tsz-ben dolgozó kommunisták I és pártonkívüli tagok közös erő­vel védték a szövetkezetét és védték azokat a személyeket is, akik ellen terrort akartak al­kalmazni a zavarosban halászok. A szövetkezet az októberi napokban még jobban eggyékovácsolódott s most is, amikor több helyen felbom­lott a tsz, vagy sokan kiléptek és is­mét az egyéni gazdálkodást választot­tá^ itt Bátán ennek szinte nyoma sincs. Igaz, néhány család elhagyta a tsz-t, de újabbak kérték viszont a felvételüket. Ennek egyik oka a gaz­dasági eredmények mellett az, hogy a szövetkezetben dolgozó emberek igen népszerűek a község becsületes dolgozói előtt. A KOMMUNISTÁK AZ OKTÓBERI ESEMÉNYEK UTÁN, k meg sem várva a járás ideiglenes in­tézőbizottságának segítségét, megkezd lék a pártszervezet létrehozásának munkáját. A volt MDP-tagok többsé­ge kérte magát az MSZMP-be. Az alakuló ülésen öttagú elnökséget vá­lasztottak, a volt párttitkárt Lukács József elvtársat pedig elnöknek. A régi vezetőség tagjai közül beválasz­tották még Tóth Antalnét is. A kom­munisták úgy vélték, hogy feltétlenül helyes, ha a pártvezetőségben helyet foglal a szövetkezet gazdásza is, Kuti Lajos. Kuti elvtársat azóta már a szövetkezet elnöki teendőivel bízta meg a szövetkezet lelkes tagsága. Az MSZMP vezetőségének javasla­tára MEGKEZDŐDÖTT A POLITIKAI MUNKA. Bátran mondhatjuk, hogy ez új vo­nása a pártmunkának, hiszen Bátán is — csakúgy mint másutt — az el­múlt 5—6 évben alig alig bízták meg a kommunistákat politikai munká­val mert azt inkább adminisztrációs úton intézték el. Nem volt sok köszö­net abban. Igaz, kezdeti lépéseknél tartanak csak, nem beszélnek falrengető dolgokról. De erre nincs is szük­ség, beszéljenek ők is arról, ami­ről a község lakói, adjanak vá­laszt a felvetett kérdésekre. Ezt teszik a bátai kommunisták. Bátán sokszor felvetődik a kérdés: mit akar az új kormány? Kicsoda Kádár János? Lehet-e bízni az új kormányban? Mit tett eddig a kormány? Milyen politikát foly­tat a parasztok felé? Ezek s ezekhez hasonló kérdések gyakran hangzanak el Bátán. Ezekre —amennyire ada­tok rendelkezésükre állnak — vá­laszt is adnak a kommunisták. A pártmunkájuk során, no meg a ren­delkezések megvalósulása nyomán egyre többen látják már Bátán is, hegy soha többé nem jöhetnek vissza a régi hibák, szabadabb, demokrati­kusabb légkörben dolgozhatnak, ahol valóban maguknak termelhetnek. NEM KÖNNYŰ A KOMMUNISTÁK MUNKÁJA — hiszen sok probléma még megol­dásra vár és a kibontakozás kezdetén vagyunk. Még mindig tevékenyked­nek az ellenforradalmárok is. Igye­keznek megfélemlíteni a kommunis­tákat és a becsületes pártonkívülie- ket is, mindenkit, aki nem értett egyet az október végén, november elején véghez vitt dolgaikkal. Név­telenül írják a leveleket — mert annyi bátorságot már nem mernek venni maguknak azok, akik még nem is olyan régen arról beszéltek, hogy életüket készek adni elveikért, s most csak névtelenül mernek jelent­kezni. Többségük a névnélküli levél ellenére is ismert már. Nos, ez a tevékenységük is éppen az ellenkező hatást érte el már eddig is: Néhányan ugyan tartózkodnak részt venni a politikai munkában azok közül, akik valamikor az MDP tagjai voltak, de a nyugal­mat. rendet, békés termelést akaró pártonkívüliek is a kom­munisták köré, tömörülnek. Talán az sem érdektelen, ha beszá­molunk arról, hogy több pártonkí­vüli az elmúlt napokban kérte felvé­telét az MSZMP-be. A kommunisták, miután rendezték soraikat MEGKEZDTÉK AZ ELLENTÁMADÁST. A támadás részben a rémhírek szét­verésére irányul, részben pedig lelep­lezik a község lakói előtt az ellenfor­radalmárok múltbeli cselekedeteit és azokat a terveket, amelyeket szeret­tek volna véghezvinni ha a pün­kösdi királyságuk tovább tartott volna. Ilyen céllal kerültek az utcára az elmúlt napokban azok a röpcédu­lák is, amelyek „bemutatják", hogy mit akart Péterfi Lőrinc. A röpirat elmondja, hogy a csend­őrség újbóli felállítását követelte, s létre akarta hozni az építőipari mun­kások előtt oly gyűlölt „kutya szövet­séget“ (az építő munkásokat nyúzó, valóban tőkés szövetséget, ahol csak azoknak volt hangjuk, akik legalább 3—4 segéddel dolgoztak. Péterfi ál­landóan 6—7 segéddel dolgoztatott). Ki teregeti Péterfi egyéb szennyesét is, mint például azt, hogyan nyúzta munkásait, arról is hírt ad a röplap, hogy 1944-ben SS-legények segítségé­vel szerzett lovat, kocsit, gazdasági felszerelést a maga részére — nem éppen becsületes úton. A községben a kommunisták és á pártonkívüliek, akik rendet, békés termelő munkát akarnak, munkához láttak. Munkájuk sikeréhez egyre in­kább alapot ad a kormánynyilat­kozat is, amelyet a község lakói vártak már. Választ ad egy sor kérdésre, ezek felhasználásával tovább erősíthetik a kommunis­ták a soraikat és egyre több olyan dolgozó tömörül melléjük, akik készek részt venni e célok megvalósításában. Egy azon­ban máris világossá vált a község lakói előtt: a kommunisták igaz ügyért szálltak harcba 1956. novem­ber 4-én. Télen as erdőben ^A tamási erdő ... Megyénk ékessége, nevezetessége, tör­ténelmi események, családi tragédiák színhehje, a betyár-romantika egyik köz­ismert forrása ... Évszázados fái sok mindenről tudnának mesélni. . . hercegi vadászkalandokról, a jobbágyok izzad- ságos, verejtékes munkájáról, amelyből megépült az erdőt bekerítő téglafal Ta­másitól Gyulajig. A kerítés egy részéből épült későbben a tamási templom és az azt körülvevő téglakerítés. Az évszá­zados fák alatt rajzolta meg korának fi­guráit Vas Gereben, megyénk egyik írója. Elszálltak az évek a tamási erdő fe­lett is, kiirtották, újra felnevelték... de most is Euópa egyik jellegzetes vadász- területe, itt őshonos a dámvad, amely­nek agancsáért 3000—6000 dollárt fi­zetnek a külföldiek. A természetszerető ember minden év­szakban megtalálja az erdő szépségét. Tavasszal, amikor a fák felveszik új ru­hájukat, nyáron, amikor madárdal tölti be, ősszel a hervadó lombok csodálatos színeiben, télen a hófödte gallyakon. Fenséges ilyenkor az erdő, haldoklásá­ban, amikor az ember keze nyomán egymás után dőlnek le a hatalmas szál­fák. jl/legyünk végig az erdőn. . . Egy ir- tásra érünk éppen, Szigetközi Má­tyás és fíauh Jakab kezében berreg á motorfűrész, a hatalmas fatörzs lassan a föld felé hajlik, aztán hatalmas roppa­nással, dörrenéssel zuhan a földre, a többi, már kidöntött fhtörzsre. Berreg a fűrész, egymásután zuhannak le a fák. . . irtják az erdőt. De néhány év múlva már új csemeték növekednek. Egy kis időre megáll az emberek kezében a fű­rész, a fejsze, beszélgetünk. — A fizetés kevés, ideje lenne már rendezni ezt is. Pedig nem könnyű munka, egész napon keresztül kézben tartani a 28 kilós mo­torfűrészt. Aztán meg, veszélyes munka is. Aki nem tudja, próbálná meg az er­dei munkát.. . azok, akik annakidején a normát megállapították . . . Aztán megyünk tovább. Egy csapat dámlehén és borjú szalad át előttünk az úton. A fiatal cserjés szélén megállnak, ránkbámulnak csodálkozva, alig néhány lépésre tőlünk. Felemelem a fényképező­gépet, hogy megörökítsem őket, de úgy látszik, veszélyes szerszámot látnak ben­ne, mert szempillantás alatt eltűnnek, s oda a felvétel. . . Ifísérönk. az erdészei egyik szakfel­t*- ügyelője. Székely Tivadar bácsi, a fakitermelésről beszél, — Most, a II. ne­gyedévben (számunkra második), 28 000 köbméter fát kell kitermelnünk, ebből 6000 köbméter ipari szerfát. Mi viszont ennél, többet állítunk elő, a tűzifa rová­sára. úgyhogy a szerfakihozatalnál el­érjük a 40—42 százalékos arányt. Ugyanis, ha nincs ja, nincs szén sem, mert a szerfa legnagyobb része bányafa, s ha mi nem szállítunk fát, a bányászok sem tudnak dolgozni. Aztán megint csak a famunkások ala­csony keresetére terelődik a szó. Ezt halljuk: Látjuk ezt évek óta, tudták a felsőbb szervek is, de mégsem változtat­tak rajta. A munkásokat — páriákat, gyulajiakal. högyészieket. nagyszékelyie- ket — nem kötötte más, mint a farésze­sedés. Az irtásoknál összerakott ágfahasábo­kat láttunk. — Ezt is csak október óta csinálhatják, tíznaponkint jár átlagban egy méter ágfa — mondják. Még ezen felül is szolgáltatnak érde­kességeket, amelyeken bizony, érdemes elgondolkodni. Ha eddig nem csinálták, legalább már az idén ilyenfbrmán in­tézkedjenek. Miről is van szó? — Az erdőhöz közel eső községekben hozzá­vetőlegesen egymillió forint vadkárt fi­zettek ki a lakosságnak. Viszont, ha legalább ötven vadőrt, vadriasztót fize­tett volna az állam, mindez legfeljebb kétszázezerbe került volna. Erre azon­ban nem volt „keret“. Igaz, hogy egy- egy dámagancsért a külföldiek komoly összegeket fizetnek, de ilyenformán ez az államnak is tekintélyes pénzbe kerül. — Megváltjuk, meglepődve halljuk eze­ket a dolgokat, és mit mondhatunk? Azt, hogy az illetékesek ne csak az erdőőrzést, a fakitermelés irányítását bízzák az erdészekre, munkásokra, ha­nem hallgassák is meg őket néha-néha. T)opog a hó a lábunk alatt, leereszke­1 dünk a völgybe, az erdöszélen, tűz melleit, néhány ember beszélget. Közé­jük telepszünk. Éppen ebédidő van, sza­lonnát pirítunk a tűz fölött. Szemben, a hegyoldalban emeletes, új épület. — Rákosi vadászkastélya — mondják a favágók. — Persze, csak volt. — Aztán történeteket mesélnek, hogyan pihente itt „fáradalmait” a „felelősségteljes” munka után. A ztán munkához látnak az emberek. Elindul a hosszú fogatsor fával megrakva, a kerekek felvágják a vörös salakkal leszórt utat, amelyet azelőtt csak „0” használhatott. Mi is folytatjuk utunkat tovább, az erdőn keresztül. Mi­lyen felséges is a tamási erdő __Tél v an, de ilyenkor zajlik itt igazán az élet . . . Bognár István A Megyei Bíróság elnökének nyilatkozata így történt 3. Pár perc múlva a rádió bemondta, hogy a belügyminiszter felvonulási ti­lalmat rendelt el. Ekkor az egyetem ta­nárai összejöttek, hogy az így kialakult helyzetben megbeszéljék, mit tegyenek. Határozott álláspont volt, vissza kell tar­tani a diákokat, hogy ilyen viszonyok között az utcára menjenek, mert egy­részt nyilvánvaló, hogy vérontás lesz a következménye, másrészt a tüntetés eb­ben a helyzetben nem is azt a célt fogja elősegíteni, amiért a diákok az utcára akarnak menni. Megállapodtunk, hogy a tanári testület álláspontját Vajda Imre professzor fogja a diákokkal ismertetni egy azonnal összehívandó gyűlésen. Ek­kor érkezett meg az egyetemre az MDP Politikai Bizottsága kiküldöttje. Elmondr ta áz~egyetem tanárainak, hogy fasiszta fegyveresek megtámadták a TYanklin- ayomdát és több üzemet, ezért tiltották be' a felvonul ást, _H A zonnal gyűlésre hívtuk össze az egyetemen található hallgatókat, akik közül egynegyed i-re már mintegy két- háromszázan jöttek össze és a gyűlés fo­lyamán egyre szaporodott a részvevők létszáma. Vajda Imre ismertette a hely­zetet. A diákok véleménye megoszlott, egyesek azt mondták, hogy ne menjünk az utcára, mások a tüntetés mellett szól­tak, a többség azon az állásponton volt, hogy meg kell nézni, igazak-e a fegyve­res támadásról kapott értesülések és et­től függően kell eldönteni a kérdést. Az egymást követő felszólalások során, ame­lyek között több ismeretlen felszólaló, akik magukat valamely más egyetem, vagy üzem küldöttjének nevezték (hogy azok voltak-e, ezt azóta sem tudtuk ellenőrizni), a tüntetésen való részvételt követelte. A hangulat megosz­lott. Ekkor megérkeztek azok, akik el­mentek ellenőrizni a fegyveres támadás­ról szóló tájékoztatás igaz voltát, és bn- jelentették, hogy syn a Eranklm-nyolrtda ~' ellen, sem a megnevezett üzemek ellen nem történt fegyveres támadás. ­Ez a szélsőségesebb irányzatot kép­viselők malmára hajtotta a vizet. Most már a többség az utcára akart menni a tilalom ellenére. Küldöttség ment a párt­központba, követelni a felvonulási tila­lom visszavonását. Ilyen helyzetben a gyűlésre érkezett Nagy Imre levele, amelynek szövege az alábbi: „Kedves Ifjú Barátaim! Együttérzésemet fejezem ki Veletek. Jogos követeléseitekkel egyetértek. Azt tanácsolom azonban, álláspontotok de; monstrálására találjatok más módszert. Ma ne menjetek az utcára. Jelszavatok legyen: Tiszta kéz, forró szív, de józan fej. Nagy Imre egyetemi tanár“ A hangulat ismét változott, a vélemé­nyek megoszlottak. Közben már elmúlt két óra. Üjabb felszólalás. Kovács Ist­ván kidobta az egyetemisták küldöttsé­gét, majd röviddel utána: a felvonulási tilalmat feloldották. A hallgatók kitódultak az utcára, ott a diákok és tanárok zárt sorokba rende­ződtek. Előkerültek a zászlók: az egye­tem zászlaja, háromszínű és vörös zászlók. A Közgazdasági Egyetem több mint ezer hallgatója és tanára elindult. III. Az utcán Az egyetem elől, a Dimitrov térről in­dultunk. Fegyelmezetten, zárt sorokban, csendben mentünk végig a zászlókkal a Duna partján a Szabadságiadtól az Er- zsébet-híd roncsáig a Petőfi térre, ahol találkoztunk a többi egyetemekkel. In­nen hasonló fegyelmezetten indultunk ! tovább, most már a többi egyetemmel együtt fordultunk be a Kossuth Lajos ; utcába, majd a Bajcsy-Zsilinszky útra. | Az utcán már a szokottnál lényegesen többen tartózkodtak;" mint _ rendesen, nem egyetemisták is. A Bajcsy-Zsilinszky útra befordulva több egyetem már kez­dett jelszavakat kiabálni. Egyetemünk ekkor még a megbeszélt néma tüntetés­hez tartotta magát és nem vette át a jelszavakat. Az utcán levő tömegek inte- gettek. A Deák téren a Petőíí-kőr veze­tőségének propaganda aufojíT hangos- beszélőn keresztül üdvözölte a tüntető­ket. A szocialista demokráciát jcovetelő és hazafias jelszavak mellett a Bajcsy- Zsiünszky út vege felé soviniszta és szovjetellenes jelszavakat is kezdtek egyes~egyetemek kiabálni. A közgazdá­szok is rákezdtek saját jelszavaikra. A Nyugati-pályaudvarnál a Körútra fordult a felvonulás a Margithíd felé. Itt már jelentős tömegek voltak a járdán, többen be akartak soraink közé állni, de megállapodás szerint a provokációs veszély csökkentése végett nem enged­tünk be senkit a sorba. A járdán levő tömegből becsmérlő megjegyzések hang­zottak el a vörös zászlóinkra, de hall­gatóink megvéd ték a vörös zászlóinkat, így érkeztünk meg jelszavakat kiabálva a Bem térre. Itt több teherautó volt em­berekkel telve, akikről nem tudtuk, ki­csodák, és szélsőséges jelszavakat kiál­toztak. Az egyetemisták többezres tö­mege megtöltötte a Bem teret. Itt Sin- kovics Imre szavalta el a Nemzeti dalt és Veres Péter szólt a fiatalokhoz. A tömeg most már rendezetlenebbül a parlamenthez indult. Este hat órakoty a parlament előtt voltak már az egyete­misták, soraik közé sokan beálltak is hat óra után egyetemistáink elmentek vacsorázni és haza a diákotthonba, és várták az este 8 órára beígért Gerő- beszédet. A parlament előtt levő tömeg­ben a hangot egyre mkahb a szélsőjjfc. gcsebb elemei vitték. Este 8 órakor a flerő-beszéd elhangzott. Egyetemistáink a diákszállókban hallgatták. A hatás le; írhatatlan volt. Percek alatt kiürültek a diákotthonok. Diákjaink mentek tüntet­ni. Nemsokára a rádiónál már lövöldö­zés volt és éjszaka már a fegyverek szóltak. (Folytatjuk) Gacsályi István Felkerestük Szili Pétert, a Megyei Bí­róság elnökét, megkértük, nyilatkozzék a bíróság munkájáról. — Megyénkben a bíróság kötelékében — mondotta többek között — mindössze egy bíró, a tamási járásbíró nincs a he­lyén, aki az októberi eseményekből ki­folyólag hagyta el a helyét. Tehát nor­mális állapot uralkodik e tekintetben, és már megkezdődtek a tárgyalások is. No­vemberben nem volt tárgyalás, de de­cemberben már összesen 241 peres ügyet fejeztek be a polgári perek közül. Köz­tük volt 18 házassági bontóper. A bün­tető pereknél 73 ügyet zártunk le. Az átmenet idején a legtöbb problémát az elválások okozták. Az októberi esemé­nyek miatt volt egy átmeneti időszak, amikor nem volt célszerű ítéleteket hozni és az adottságok nem is voltak meg hozzá, de házasságfelbontási ügyekben ezekben a hetekben is sokan felkerestek bennünket. Ezekben az időkben a leg­több erőnket a Telekkönyvnél levő res­tancia pótlásával töltöttük el. Közben megteremtettük az összeköttetést a köz­ponti szervünkkel és hozzáláttunk a to­vábbi folyamatos munka alapjainak le­rakásához. Sikerült is rendes mederbe terelni a munkánkat és az a célunk, hogy minden egyes ügyet a lehető leg­sürgősebben elintézzünk. Ugyanis az ok­tóberi események során és után elszapo­rodtak a különféle törvényellenes dol­gok, az emberekben bizonyos felelőtlen­ség lett úrrá és ha most azt látnák, hogy nem torolják meg a bűntetteket, csak tovább szaporodnának. — Az egyik fő gondunk a disszidálá­sokkal kapcsolatos ügyek elintézése. Az eddigi gyakorlatban ilyen még nem igen volt, így sok nehézséget okoz majd a feladataink megoldása. Megtörtént olyan eset is, hogy egy disszidáló ittmaradt in­góságainak két „jogutódja“ is jelentke­zett. Kiderült, hogy a disszidáló kettő­nek is eladta a holmiját, de csak egy fizetett és pont az vitte el a holmit, aki nem fizetett. in LEVÁGNI! FIGYELEM! 1. A pontos adótokkal és jól olvasható írással kiállított megrendelőlapot bérmente­sítés nélkül lehet postára adni. 2. A megrendelőlap alap­ján az előfizetési díjat a megjelölt lakáscímen a pos­takézbesítő szedi be. 3. A díjak előzetes meg­fizetése nélkül a posta az .előfizetést nem indája meg. Január 3 -ig történ' díjfize­tés esetén a kézbesí és feb­ruár hó 1-vel kezdődik. 4. A megiendelőlopot a helyi postahivatalnak kell eljuttatni. Bérmentesítés nélkül postára adható. 180 056/1957. Postavezérigazgotóság Hírlapmegrendelés POSTAHIVATAL Hírlapfelelős

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents