Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-09 / 7. szám
1957. JANUÁR 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Dunaföldvári Kendergyár Tervezgetnek a fiatalok - de segítséget is várnak ........ ■■ ' " 1 ............................ K i nem tud arról, hogy az elmúlt években az ifjúsági mozgalomban komoly visszaesés volt. A fiatalokat, akik közül sokan a DlSZ-szerveze- tekfce tömörültek, szinte pártéletre kényszerítették: taggyűlésekre és konferenciákra jártak, népnevelő munkát végeztek. Ez volt a jellemzője az ifjúság szervezeti életének. A CISZ nem töltötte be — mért jellegénél fogva nem is tölthette be — feladatát. Más problémája volt a diákságnak és megint más az ipari munkásoknak. A parasztfiatalokat is egészen más kérdések érdekelték, mint amit központilag meghatároztak. Senki nem vonhatja kétségbe azt, hogy az ifjúsági szervezet minSok-sck rendezvény, szórakozás kell: legyenek műsoros estek, tea-délutánok. Kellene ping-pong felszerelés, nem is beszélve például a billiárd- ról, amely ugyancsak kedves szórakozást nyújthatna. De a sakk is népszerű sport, de az üzemben egyetlen egy táblát nem láttam — mondja Markovics Viktor. — Nekem is vannak az ifjúsági mozgalomban tapasztalataim. Valakimkor az EPOSZ-ban dolgoztam — mondja többek között Katona Ferenc — Markovics által felsoroltakon kívül azonban szükség van a rendszeres szervezeti életre is. így például a taggyűlésre. Persze mindjárt hozzáteszem. hogy nem a régi értelemben vett taggyűlés kell nekünk. A taggyűléseken meg kellene vitatni az ifjúságot foglalkoztató kérdéseket: például a sportnál azt, hogy milyen terv alapján, melyik ifjúsági csoporttal mérhetnék össze erejüket, a tánccsoOrszágunk megsegítésére nagy ösz- szegü adományokat küldenek a népi demokráciák. Szomszédaink közü! Csehszlovákia kilencven millió cseh- korona értékben építőanyagot, gyógyszert és közszükségleti cikkeket ajándékoz hazánknak. Jugoszlávia adománya 150 millió dinár értékben építőanyag és fogyasztási cikk. Románia sót, fűtő és építőanyagot küldött, amelynek értéke tizenhárom millió lejt tett ki. A Német Demokratikus Köztársaság huszonkettő millió márkát ajánlott fel Magyarország megsegítésére és ezért az összegért ablaküveget. Diesel-gépekhez üzemanyagot és közfogyasztási cikkeket kapunk. Albánia félmillió rubel segélyt ajánlott fel és ezt részben devizában bocsátja rendelkezésünkre. A lengyel kormány képviselői a napokban jártak Budapesten és megbeszélték, hogy a segélyként felajánlott száz millió zlotyért milyen árucikkeket küldjenek. A tárgyaláson részvevő magyar kereskedelmi megbízottak a tel’“" öcczepért fogyasztási cikket, den volt. csak éppen ifjúsági szervezet nem. Legtöbb helyen hiányzott a sport, a kirándulás, a játék, a kultúr- munka és emellett megkötötték a fiatalok tettrekészségét, kezdeményező erejét is. A fiatalok a szervezeten belül nerri élhettek fiatalos módon. Nem kell azonban meghúzni a vész harangot most, amikor az ifjúság minden rétege létrehozza sajátos körülményeinek megfelelő szervezeteit, ismét jelentkeznek tevéikkel. Erről a kérdésről beszélgettem a Dunaföldvári Kendergyárban Katona József és Markovics Viktor ifjúmunkásokkal. — Véleményem szerint mindenek előtt az a legfontosabb feladat, hogy portnak is lehetne programot szabni és így tovább. Csak néhány kérdés ez, de sok érdekes dolgot meg lehetne vitatni. Lehetnének úgynevezett ,f- júsági napok is, — ezeket mondja többek között Katona Ferenc. Szóba kerül az ökölvívás is, amelynek igen szép hagyományai vannak Dunaföldváron. Elmondják a fiatalok. hogy akad még az ökölvíváshoz néhány kesztyű, de a felszereléseket jelentősen ki lehetne bővíteni saját kezdeményezésből, szinte úgy, hogy egy fillér sem' kellene. (Például homokzsák és szorító készítése.) Zene, tánccsoporthoz akad, mert a fiatalok szülei közül többen zenészek, akik szívesen játszanak fiaik, leányaik szórakoztatására. Van labdarúgó felszerelés is. VANNAK TEHÁT TERVEK, amelyeket a Dunaföldvári Kendergyárban is meglehetne valósítani. Ehhez bizonyos mennyiségű felszerelés lőleg ruhaneműt kértek. A lengyel áruk szállítása januárban kezdődik meg. A Szovjetunió negyven millió rubel értékben élelmiszereket, építőanyagot, út- és házépítő gépeket küldött a segélyszállítmányokban. A Kínai Népköztársaság az elsők között sietett segítségünkre. Harminc millió rubel értékben szabad devizát adományozott országunknak. A 2,700.000 angol font már kereskedelmi szerveink rendelkezésére áll. Ezért a nyugati országokból tudunk fontos árukat beszerezni. A távoli testvéri országok is támogatást nyújtanak hazánknak. A népi Vietnám kormánya a nagy távolság miatt Romániában vásárolt számunkra építő- és tüzelőanyagot a felajánlott három millió rubelért. Koreából tízezer tonna cementet és százezer négyzetméter üveget kapunk. Mongóliából kétezer tonna gabonát és száztizenöt tonna húsárút küldenek ajándékba. is a rendelkezésünkre áll, de nincs helyiség, s ezenkívül a vállalattól anyagi támogatásra is szükség lenne, hogy felszereléseiket kiegészíthessék. Volt helyiség, de az konyha lett. Erre valóban nagy szükség van, de lehetőséget kellene találni valami úton módon, hogy a fiatalok legalábo egy termet kaphassanak, ahol megkezdhetnék működésüket. Szükség lenne arra is, hogy a vállalat — amint ezt a múltban is megtette — fogatokkal is segítse a fiatalokat, hogy az általuk szervezett mérkőzéseken megjelenhessenek, mert már ilyen* tervekről is beszélgettek a fiatalok: szorítóba lépnének például néhány heti edzés után a né- metkériek ellen, a tavasszal szívesen vállalnának labdarúgó mérkőzést is a környező község fiataljaival stb. A segítésre legalább is addig, amíg a különböző rendezvények bevételei nem állnak a fiatalok rendelkezésére szükség van. A FIATALOK PROBLÉMÁJA nem lebecsülendő, de különösen fontos kérdés ez a Dunaföldvári Kendergyárban, ahol a dolgozók mintegy 75 —80 százaléka fiatal. Kell, mégpedig gyorsan kell segíteni a fiatalok tettre készségének kibontakoztatásában. Nincsen felsőbb szerv, amely ..kezébe venné' ezt helyileg kell megoldani. A fiatalok vegyék kezükbe saját életüket, problémáit. Vannak közöttük olyanok, akik jó szervező készséggel rendelkeznek. Lássanak munkához, szép tervek megvalósításához, s kérjék a gazdaságvezetők anyagi segítségét is. Nincs és nem is lesz akadálya annak, hogy ismét fellendüljön a fiatalok tevékenysége az üzemben úgy, mint egykoron volt. Munkanélküliek figyelem! A Fiivárosi Autóbuszüzem százhetven gépkocsivezetőt és szóziiatvan kalauzt keres A Fővárosi Autóbuszüzem, mint ismeretes, hosszabb idő óta munkaerőhiánnyal küzd. Ez is egyik oka annak, hogy az újabb járatok indítása — ha van is hozzá kocsi — nehezen megy. Egy hónapja sajtóban hirdetéseket tettek közzé: gépkocsivezetőket, kalauzokat és motorszerelőket vesznek fel. Azóta pedig mintegy kétszázan jelentkeztek. Az új dolgozók előbb megismerkednek az új feladatokkal és körülbelül január 15-én állnak munkába. A létszámhiány azonban még mindig fennáll, sőt emelkedik. Ugyanis a régi követelés, a csökkentett munkaidő bevezetése több ember munkába- állítását igényli. Ugyancsak több kalauz és gépkocsivezető szükséges ahhoz, hogy az előírásnak megfelelően biztosíthassák a dolgozók szabadidejét, szabadságát. Jelenleg százhetven gépkocsivezetőre és százharminc kalauzra van szüksége a Fővárosi Autóbuszüzemnek. AZ IFJÚSÁG TÉNYLEG IFJÚSÁGI ÉLETET ÉLJEN. A bapáti országok hazánk megsegítéséért Szerdán rendezik meg a nyereménybetétkönyvek esedékes sorsolását Az Országos Takarékpénztár január 9-én rendezi a nyeremény betétkönyvek 22. sorsolását az OTP dísztermében Budapesten. A szerdán délután négy órakor kezdődő sorsolás nyilvános . Készül Homoki Nagy István új filmje Homoki Nagy István „Cimborák’’ címmel egész estét betöltő színes filmet forgat, amely kétrészes filmnek az első fele. A „Cimborák” főhőse egy tacskó, egy vizsla és egy vadász sólyom. A három „cimborát” gazdájuk repülőgépen gazdasági kiállításra küldi. A repülőgép viharba kerül és a nagy veszélyben a pilóta kidobja „utasait” a gépből, amelyek ejtőernyővel a Balaton nádrengetegében érnek földet. Különböző viszontagságok után a „Cimborák” a visegrádi Dunakanyar erdőségében visszatérnek gazdájukhoz. Több a dohánytermelő Őcsényben, mint volt őszes hajú, markáns, katonás kiállású embernek ismertem meg Romsics Sándort őcsényben. A vele való beszélgetés során tudtam meg, hogy a szerződéses dohánytermelés felelőse a faluban, s egyben maga is termelő. — így eredményesebb a szerződéskötések intézése — mondja magabiztosan — hiszen a gazdák láthatják, hogy olyan termény termelésére hívom fel őket, amelyet magam is leszerződtem. Amint a későbbiekből megtudom, nemcsak a szerződéskötésnél igyekszik példát mutatni, hanem a termesztésnél is. Tavaly is mintegy 23 ezer forintot kapott a dohányért, s ugyanennyi darab cigarettát. — De elhiheti, — veti közbe nagy- hirtelen, — hogy még 2 csomó rongyos dohányom sem volt. Az idén előreláthatólag még jobban sikerül, bár az áramkorlátozás is sokat nehezített a simítás munkájában. Ezért úgy gondolom, most legalább 30 ezer forintot kapok s ugyanannyi cigarettát. Kíváncsiságból megkérdeztem mit csinál ennyi cigarettával, mert közben arra is rájöttem, hogy nem cigarettázik. — Eladom. — válaszolja —, meg aztán akik segítenek elszállítani a dohányt, azok sem akarnak mást el fogadni fizetésképpen. De kell a pénz is — sorolja tovább most már tervét. — Lakó vagyok, van mit venni, elsősorban is egy házat. Tavaly a lányomat adtam férjhez... — Nem félek én a gazdálkodástól, különösen most, amikor mégis könnyebb lesz. — S aztán? — kérdezem. — Jó lovakat szeretnék — mondja s valahogy úgy ellágyul a tekintete, s ez mutatja, mennyire szereti a lovakat s mennyire szereti a földet. — Nem is tudta őt semmiféle hibás mezőgazdasági politika, teher, küszködés, tengernyi nehézség elválasztani a szinte már imádott földtől. S most, hogy egy csomó nyűgtől, korlátozástól meg szabadult, újult erővel kezd dolgozni, tervezgetni. Ez látszik egész magatartásán, amikor a másik munkájáról, a dohányfelelőséről beszél. Igen, mert nemcsak maga igyekszik most már még jobban, hanem bizakodóbban tud serkenteni másokat is. S ennek úgy látszik, megvan az eredménye is. Röviden így lehetne ezt összefoglalni: Míg az elmúlt évben 13 termelő 7 és fél holdra kötött szerződést .addig az idén már eddig — habár nem volt elég szerződési űrlap ■— 30 termelő 12 és fél hold dohány- termesztésre kötött szerződést. — Egyelőre úgy számítottam — sorolja módszerét, — hogy a régi termelőket nem keresem fel egyelőre, hanem inkább az újakkal foglalkozom. Úgy gondoltam, hogy a régiek már úgyis ismerik a dohánytermesztés előnyeit s hamarabb felkeresnek szerződéskötési szándékkal, mint az újak. A további beszélgetésből aztán kitűnik, hogy jól spekulált, mert új szerződő 22 gazda lett s a régiek közül csak öt nem kereste még fel ez- idáig. — Most már majd őket is meglátogatom s érdeklődöm náluk, mi a szándékuk, — mondja mosolyogva búcsúzás közben. (i—e) A Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat dolgozói is kapnak természetbeni járandóságot A Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat dolgozói is jogosnak találták, hogy valamilyen formában természetbeni juttatást kapjanak. Először felvetődött, hogy mint az állami gazdaságokban, a sertéstenyésztő vállalatoknál is adjanak természetbeni juttatásként tejet, fát és így tovább. — A munkástanács a szakszervezettel és a szakvezetőkkel együtt megvizsgálta a dolgozók kérését, de nem találta jogosnak, illetve teljesíthetőnek. Ellenben azt reálisnak találta, a munkás- tanács és a szakszervezet, hogy a sertéstényésztő vállalat dolgozói is kapjanak valamilyen természetbeni juttatást. Ezért úgy döntöttek, hogy minden dolgozó kap hetenként egy kiló húst és havonta két kiló zsírt, illetve zsírszalonnát jutányos áron. így történt ii. 23. Benke Valéria képviselőnő ezt a felhívásunkat az Országgyűlés elé interpellációként terjessze elő. A többi egyetemek és főiskolák jogos követeléseit támogatjuk és mi is felhívjuk más egyetemek hallgatóit követeléseink támogatására. A hallgatókat érintő kérdések megoldásába minden esetben vonják be az egyetemek hallgatóit. Amennyiben követeléseinket nem teljesítik, elégedetlenségünket — provokációs lehetőségek elkerülése végett — diáksztrájkkal fejezzük ki. Felhívjuk a többi egyetemek hallgatóit, hogy elégedetlenségüknek hasonlóképpen adjanak hangot. Követeléseinket az egyetem pártbizottsága a legmesszebbmenőkig támogatja. A diákegység megóvása érdekében a diákgyűlés úgy határozott, hogy csatlakozunk a MEFESZ-mozgalomhoz, melynek szervezetét egyetemünkön létrehívtuk. Az összegyetemi ifjúság vitafóruma a létrehozandó MEFESZ-Kollégium legyen. Jogos követeléseink kivívásához kérjük a munkás- és parasztifjúság támogatását, ugyanakkor a legmesszebbmenőkig ^támogatjuk őket hasonló jogos követeléseik kivívásában és rétegszervezeteik létrehozásában. Budapest, 1956. október 22. Közgazdaságtudományi Egyetem Diáknagygyűlése Ez a felhívás hosszú vita után született meg. A felhívás megszövegezésében diákok és tanárok egyaránt részt- vettek. Igen jelentős vita bontakozott ki több kérdésben. Ilyen kérdés volt a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának kérdése. Elhangzott olyan javaslat, hogy a szovjet csapatok kivonását, mint követelést, a felhívásba foglaljuk bele. A javaslók ezt azzal indokolták, hogy más ország csapatainak jelenléte sérti nemzeti szuverenitásunkat. Többen felszólaltak a javaslat ellen és azzal érveltek, hogy e probléma a varsói szerződés felülvizsgálását jelenti és egyoldalúan ezt a szerződést nem rúghatjuk fel; a problémát kormányok közötti megegyezés alapján kell rendezni. Ennek a követelésnek az előtérbc- állítása nem visz ma előre, csak a nyugati országoknak használ. A nagygyűlés úgy körülbelül 800:200 arányban úgy foglalt állást ,hogy a felhívásba ezt a követelést nem veszik be. Vita folyt továbbá, hogy milyen módon adjon súlyt az egyetem ifjúsága követeléseinek. A nagygyűlés hosszas vita után úgy döntött, hogy a tüntetés jogáról, mint végső eszközről, nem mond le, de az interpellációt választja mint formát és elutasító válasz esetén a diáksztrájkot, a provokációk elkerülése végett. A gyűlésen rövid vita után teljes egység alakult ki az egyetemisták anyagi és kulturális kérdéseiről szóló követelésekben. A nagygyűlés után, amely október 22-én, délután 3 órától 7 óráig tartott, a hallgatók és tanárok még sokáig csoportosan tárgyalták az eseményeket, majd hazatértek. A diákotthonban, ahol az egyetem diákjainak nagyrésze lakik, a késő esti órákban hírek terjedtek el arról, hogy az írószövetség a lengyelországi események mellett rokonszenvtüntetést hirdet. (Amint -később kiderült, az írószövetség nem hirdetett tüntetést!) Október 23-án reggel egyetemünk hallgatói izgatottan tárgyalták a híreket és már az a lűr is elterjedt, hogy az írószövetség felhívásához az összes egyetemek ifjúsága csatlakozott. (Később kiderült, hogy az állítólagos felhíváshoz való csatlakozás sem volt igaz, hiszen a Műszaki Egyetemet kivéve az egyetemeken csak a déli órákban döntöttek arról, hogy kimennek az utcára.) A Közgazdasági Egyetem hallgatói és oktatói háromnegyed 11 órakor jöttek ösz- sze, hogy döntsenek a felvonuláson való részvételről. A diákgyűlés egyhangúlag elfogadta azt a határozati iavaslatot. amely megállapítja, hogy álláspontunk kifejezésére az adott politikai helyzetben nem a tüntetés a legjobb eszköz, de a diákság egysége megóvása érdekében, a mi egyetemünk is így fejezi ki szolidaritását a lengyel elvtársakkal. A sorozatos felszólalásokat egyhangúlag lelkesedéssel fogadta a gyűlés, különösen két hozzászólást: \ajda Imre professzor hozzászólása volt az egyik. Ö elmondta, hogy miért tüntetünk: Tüntetünk a szektárianizmus, a törvénytelenségek. at antidemokratikus vezetési módszerek, a gazdaságpolitikai hibák ellen, a szocializmus magyar útján való haladás, a szocialista demokrácia mellett. A másik nagy tetszéssel fogadott hozzászólás Káplár József adjunktusé, az egyetem párttitkáráé volt. 0 javasolta, hogy a tüntetés- legyen néma, vigyünk magunkkal zászlót, az egyetem zászlaját egységünk, nemzeti színű zászlókat ha- znfiságunk és vörös zászlót annak a kifejezésére, hogy szocialista demokráciát akarunk. A gyűlés negyed 12-kor azzal oszlott szét, hogy fél 3-kor találkozunk; ekkor indulunk. Gacsályí István (Folytatjuk.)