Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-09 / 7. szám

1957. JANUÁR 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Dunaföldvári Kendergyár Tervezgetnek a fiatalok - de segítséget is várnak ........ ■■ ' " 1 ............................ K i nem tud arról, hogy az elmúlt években az ifjúsági mozgalomban komoly visszaesés volt. A fiatalokat, akik közül sokan a DlSZ-szerveze- tekfce tömörültek, szinte pártéletre kényszerítették: taggyűlésekre és konferenciákra jártak, népnevelő munkát végeztek. Ez volt a jellem­zője az ifjúság szervezeti életének. A CISZ nem töltötte be — mért jelle­génél fogva nem is tölthette be — feladatát. Más problémája volt a diákságnak és megint más az ipari munkásoknak. A parasztfiatalokat is egészen más kérdések érdekelték, mint amit központilag meghatároz­tak. Senki nem vonhatja kétségbe azt, hogy az ifjúsági szervezet min­Sok-sck rendezvény, szórakozás kell: legyenek műsoros estek, tea-délutá­nok. Kellene ping-pong felszerelés, nem is beszélve például a billiárd- ról, amely ugyancsak kedves szóra­kozást nyújthatna. De a sakk is nép­szerű sport, de az üzemben egyetlen egy táblát nem láttam — mondja Markovics Viktor. — Nekem is vannak az ifjúsági mozgalomban tapasztalataim. Vala­kimkor az EPOSZ-ban dolgoztam — mondja többek között Katona Ferenc — Markovics által felsoroltakon kí­vül azonban szükség van a rendsze­res szervezeti életre is. így például a taggyűlésre. Persze mindjárt hozzá­teszem. hogy nem a régi értelemben vett taggyűlés kell nekünk. A tag­gyűléseken meg kellene vitatni az if­júságot foglalkoztató kérdéseket: pél­dául a sportnál azt, hogy milyen terv alapján, melyik ifjúsági csoporttal mérhetnék össze erejüket, a tánccso­Országunk megsegítésére nagy ösz- szegü adományokat küldenek a népi demokráciák. Szomszédaink közü! Csehszlovákia kilencven millió cseh- korona értékben építőanyagot, gyógy­szert és közszükségleti cikkeket aján­dékoz hazánknak. Jugoszlávia ado­mánya 150 millió dinár értékben építőanyag és fogyasztási cikk. Ro­mánia sót, fűtő és építőanyagot kül­dött, amelynek értéke tizenhárom millió lejt tett ki. A Német Demokratikus Köztár­saság huszonkettő millió márkát ajánlott fel Magyarország meg­segítésére és ezért az összegért ablaküveget. Diesel-gépekhez üzemanyagot és közfogyasztási cikkeket kapunk. Albánia félmillió rubel segélyt aján­lott fel és ezt részben devizában bo­csátja rendelkezésünkre. A lengyel kormány képviselői a napokban jár­tak Budapesten és megbeszélték, hogy a segélyként felajánlott száz millió zlotyért milyen árucikkeket küldjenek. A tárgyaláson részvevő magyar kereskedelmi megbízottak a tel’“" öcczepért fogyasztási cikket, den volt. csak éppen ifjúsági szerve­zet nem. Legtöbb helyen hiányzott a sport, a kirándulás, a játék, a kultúr- munka és emellett megkötötték a fia­talok tettrekészségét, kezdeményező erejét is. A fiatalok a szervezeten be­lül nerri élhettek fiatalos módon. Nem kell azonban meghúzni a vész harangot most, amikor az ifjúság minden rétege létrehozza sajátos kö­rülményeinek megfelelő szervezeteit, ismét jelentkeznek tevéikkel. Erről a kérdésről beszélgettem a Dunaföld­vári Kendergyárban Katona József és Markovics Viktor ifjúmunkások­kal. — Véleményem szerint mindenek előtt az a legfontosabb feladat, hogy portnak is lehetne programot szabni és így tovább. Csak néhány kérdés ez, de sok érdekes dolgot meg lehetne vitatni. Lehetnének úgynevezett ,f- júsági napok is, — ezeket mondja többek között Katona Ferenc. Szóba kerül az ökölvívás is, amely­nek igen szép hagyományai vannak Dunaföldváron. Elmondják a fiata­lok. hogy akad még az ökölvíváshoz néhány kesztyű, de a felszereléseket jelentősen ki lehetne bővíteni saját kezdeményezésből, szinte úgy, hogy egy fillér sem' kellene. (Például ho­mokzsák és szorító készítése.) Zene, tánccsoporthoz akad, mert a fiatalok szülei közül többen zenészek, akik szívesen játszanak fiaik, leányaik szórakoztatására. Van labdarúgó fel­szerelés is. VANNAK TEHÁT TERVEK, amelyeket a Dunaföldvári Kender­gyárban is meglehetne valósítani. Eh­hez bizonyos mennyiségű felszerelés lőleg ruhaneműt kértek. A lengyel áruk szállítása januárban kezdődik meg. A Szovjetunió negyven millió ru­bel értékben élelmiszereket, építőanyagot, út- és házépítő gé­peket küldött a segélyszállítmá­nyokban. A Kínai Népköztársaság az elsők között sietett segítségünkre. Harminc millió rubel értékben szabad devizát adományozott or­szágunknak. A 2,700.000 angol font már kereskedelmi szerveink rendelkezésére áll. Ezért a nyu­gati országokból tudunk fontos árukat beszerezni. A távoli testvéri országok is támo­gatást nyújtanak hazánknak. A népi Vietnám kormánya a nagy távolság miatt Romániában vásárolt számunk­ra építő- és tüzelőanyagot a felaján­lott három millió rubelért. Koreából tízezer tonna cementet és százezer négyzetméter üveget kapunk. Mongó­liából kétezer tonna gabonát és száz­tizenöt tonna húsárút küldenek aján­dékba. is a rendelkezésünkre áll, de nincs helyiség, s ezenkívül a vállalattól anyagi támogatásra is szükség lenne, hogy felszereléseiket kiegészíthessék. Volt helyiség, de az konyha lett. Er­re valóban nagy szükség van, de le­hetőséget kellene találni valami úton módon, hogy a fiatalok legalábo egy termet kaphassanak, ahol meg­kezdhetnék működésüket. Szükség lenne arra is, hogy a vál­lalat — amint ezt a múltban is meg­tette — fogatokkal is segítse a fiata­lokat, hogy az általuk szervezett mérkőzéseken megjelenhessenek, mert már ilyen* tervekről is beszél­gettek a fiatalok: szorítóba lépnének például néhány heti edzés után a né- metkériek ellen, a tavasszal szívesen vállalnának labdarúgó mérkőzést is a környező község fiataljaival stb. A segítésre legalább is addig, amíg a különböző rendezvények bevételei nem állnak a fiatalok rendelkezésére szükség van. A FIATALOK PROBLÉMÁJA nem lebecsülendő, de különösen fon­tos kérdés ez a Dunaföldvári Kender­gyárban, ahol a dolgozók mintegy 75 —80 százaléka fiatal. Kell, mégpedig gyorsan kell segíteni a fiatalok tettre készségének kibontakoztatásában. Nincsen felsőbb szerv, amely ..kezébe venné' ezt helyileg kell megoldani. A fiatalok vegyék kezükbe saját éle­tüket, problémáit. Vannak közöttük olyanok, akik jó szervező készséggel rendelkeznek. Lássanak munkához, szép tervek megvalósításához, s kér­jék a gazdaságvezetők anyagi segít­ségét is. Nincs és nem is lesz akadá­lya annak, hogy ismét fellendüljön a fiatalok tevékenysége az üzemben úgy, mint egykoron volt. Munkanélküliek figyelem! A Fiivárosi Autóbuszüzem százhetven gépkocsivezetőt és szóziiatvan kalauzt keres A Fővárosi Autóbuszüzem, mint ismeretes, hosszabb idő óta munka­erőhiánnyal küzd. Ez is egyik oka annak, hogy az újabb járatok indí­tása — ha van is hozzá kocsi — ne­hezen megy. Egy hónapja sajtóban hirdetéseket tettek közzé: gépkocsi­vezetőket, kalauzokat és motorszere­lőket vesznek fel. Azóta pedig mint­egy kétszázan jelentkeztek. Az új dolgozók előbb megismer­kednek az új feladatokkal és körül­belül január 15-én állnak munkába. A létszámhiány azonban még mindig fennáll, sőt emelkedik. Ugyanis a régi követelés, a csökkentett munka­idő bevezetése több ember munkába- állítását igényli. Ugyancsak több ka­lauz és gépkocsivezető szükséges ah­hoz, hogy az előírásnak megfelelően biztosíthassák a dolgozók szabadide­jét, szabadságát. Jelenleg százhetven gépkocsiveze­tőre és százharminc kalauzra van szüksége a Fővárosi Autóbuszüzem­nek. AZ IFJÚSÁG TÉNYLEG IFJÚSÁGI ÉLETET ÉLJEN. A bapáti országok hazánk megsegítéséért Szerdán rendezik meg a nyereménybetétkönyvek esedékes sorsolását Az Országos Takarékpénztár ja­nuár 9-én rendezi a nyeremény betét­könyvek 22. sorsolását az OTP dísz­termében Budapesten. A szerdán délután négy órakor kezdődő sorsolás nyilvános . Készül Homoki Nagy István új filmje Homoki Nagy István „Cimborák’’ címmel egész estét betöltő színes fil­met forgat, amely kétrészes filmnek az első fele. A „Cimborák” főhőse egy tacskó, egy vizsla és egy vadász só­lyom. A három „cimborát” gazdájuk repülőgépen gazdasági kiállításra küldi. A repülőgép viharba kerül és a nagy veszélyben a pilóta kidobja „utasait” a gépből, amelyek ejtőer­nyővel a Balaton nádrengetegében ér­nek földet. Különböző viszontagságok után a „Cimborák” a visegrádi Duna­kanyar erdőségében visszatérnek gazdájukhoz. Több a dohánytermelő Őcsényben, mint volt őszes hajú, markáns, katonás ki­állású embernek ismertem meg Romsics Sándort őcsényben. A vele való beszélgetés során tudtam meg, hogy a szerződéses dohánytermelés felelőse a faluban, s egyben maga is termelő. — így eredményesebb a szerződéskötések intézése — mondja magabiztosan — hiszen a gazdák lát­hatják, hogy olyan termény termelé­sére hívom fel őket, amelyet magam is leszerződtem. Amint a későbbiekből megtudom, nemcsak a szerződéskötésnél igyek­szik példát mutatni, hanem a ter­mesztésnél is. Tavaly is mintegy 23 ezer forintot kapott a dohányért, s ugyanennyi darab cigarettát. — De elhiheti, — veti közbe nagy- hirtelen, — hogy még 2 csomó ron­gyos dohányom sem volt. Az idén előreláthatólag még jobban sikerül, bár az áramkorlátozás is sokat nehe­zített a simítás munkájában. Ezért úgy gondolom, most legalább 30 ezer forintot kapok s ugyanannyi ciga­rettát. Kíváncsiságból megkérdeztem mit csinál ennyi cigarettával, mert köz­ben arra is rájöttem, hogy nem ciga­rettázik. — Eladom. — válaszolja —, meg aztán akik segítenek elszállítani a dohányt, azok sem akarnak mást el fogadni fizetésképpen. De kell a pénz is — sorolja tovább most már tervét. — Lakó vagyok, van mit venni, elsősorban is egy házat. Ta­valy a lányomat adtam férjhez... — Nem félek én a gazdálkodástól, külö­nösen most, amikor mégis könnyebb lesz. — S aztán? — kérdezem. — Jó lo­vakat szeretnék — mondja s vala­hogy úgy ellágyul a tekintete, s ez mutatja, mennyire szereti a lovakat s mennyire szereti a földet. — Nem is tudta őt semmiféle hibás mezőgaz­dasági politika, teher, küszködés, ten­gernyi nehézség elválasztani a szinte már imádott földtől. S most, hogy egy csomó nyűgtől, korlátozástól meg szabadult, újult erővel kezd dolgozni, tervezgetni. Ez látszik egész maga­tartásán, amikor a másik munkájáról, a dohányfelelőséről beszél. Igen, mert nemcsak maga igyek­szik most már még jobban, hanem bizakodóbban tud serkenteni másokat is. S ennek úgy látszik, megvan az eredménye is. Röviden így lehetne ezt összefoglalni: Míg az elmúlt évben 13 termelő 7 és fél holdra kötött szer­ződést .addig az idén már eddig — habár nem volt elég szerződési űrlap ■— 30 termelő 12 és fél hold dohány- termesztésre kötött szerződést. — Egyelőre úgy számítottam — sorolja módszerét, — hogy a régi termelőket nem keresem fel egyelőre, hanem inkább az újakkal foglalko­zom. Úgy gondoltam, hogy a régiek már úgyis ismerik a dohánytermesz­tés előnyeit s hamarabb felkeresnek szerződéskötési szándékkal, mint az újak. A további beszélgetésből aztán ki­tűnik, hogy jól spekulált, mert új szerződő 22 gazda lett s a régiek kö­zül csak öt nem kereste még fel ez- idáig. — Most már majd őket is meglátogatom s érdeklődöm náluk, mi a szándékuk, — mondja moso­lyogva búcsúzás közben. (i—e) A Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat dolgozói is kapnak természetbeni járandóságot A Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat dolgozói is jogosnak találták, hogy valamilyen formában természetbeni juttatást kapjanak. Először felvető­dött, hogy mint az állami gazdasá­gokban, a sertéstenyésztő vállalatok­nál is adjanak természetbeni jutta­tásként tejet, fát és így tovább. — A munkástanács a szakszervezettel és a szakvezetőkkel együtt megvizsgálta a dolgozók kérését, de nem találta jo­gosnak, illetve teljesíthetőnek. Ellen­ben azt reálisnak találta, a munkás- tanács és a szakszervezet, hogy a sertéstényésztő vállalat dolgozói is kapjanak valamilyen természetbeni juttatást. Ezért úgy döntöttek, hogy minden dolgozó kap hetenként egy kiló húst és havonta két kiló zsírt, illetve zsírszalonnát jutányos áron. így történt ii. 23. Benke Valéria képviselőnő ezt a felhívásunkat az Országgyűlés elé inter­pellációként terjessze elő. A többi egyetemek és főiskolák jogos követeléseit támogatjuk és mi is felhív­juk más egyetemek hallgatóit követelé­seink támogatására. A hallgatókat érintő kérdések meg­oldásába minden esetben vonják be az egyetemek hallgatóit. Amennyiben kö­veteléseinket nem teljesítik, elégedetlen­ségünket — provokációs lehetőségek el­kerülése végett — diáksztrájkkal fejez­zük ki. Felhívjuk a többi egyetemek hallgatóit, hogy elégedetlenségüknek ha­sonlóképpen adjanak hangot. Követeléseinket az egyetem pártbizott­sága a legmesszebbmenőkig támogatja. A diákegység megóvása érdekében a diákgyűlés úgy határozott, hogy csatla­kozunk a MEFESZ-mozgalomhoz, mely­nek szervezetét egyetemünkön létrehív­tuk. Az összegyetemi ifjúság vitafóruma a létrehozandó MEFESZ-Kollégium legyen. Jogos követeléseink kivívásához kér­jük a munkás- és parasztifjúság támoga­tását, ugyanakkor a legmesszebbmenőkig ^támogatjuk őket hasonló jogos követe­léseik kivívásában és rétegszervezeteik létrehozásában. Budapest, 1956. október 22. Közgazdaságtudományi Egyetem Diáknagygyűlése Ez a felhívás hosszú vita után szü­letett meg. A felhívás megszövegezésé­ben diákok és tanárok egyaránt részt- vettek. Igen jelentős vita bontakozott ki több kérdésben. Ilyen kérdés volt a szov­jet csapatok magyarországi tartózkodásá­nak kérdése. Elhangzott olyan javaslat, hogy a szovjet csapatok kivonását, mint köve­telést, a felhívásba foglaljuk bele. A ja­vaslók ezt azzal indokolták, hogy más ország csapatainak jelenléte sérti nem­zeti szuverenitásunkat. Többen felszólaltak a javaslat ellen és azzal érveltek, hogy e probléma a varsói szerződés felülvizsgálását jelenti és egyoldalúan ezt a szerződést nem rúghatjuk fel; a problémát kormányok közötti megegyezés alapján kell rendez­ni. Ennek a követelésnek az előtérbc- állítása nem visz ma előre, csak a nyu­gati országoknak használ. A nagygyűlés úgy körülbelül 800:200 arányban úgy foglalt állást ,hogy a felhívásba ezt a követelést nem veszik be. Vita folyt továbbá, hogy milyen mó­don adjon súlyt az egyetem ifjúsága követeléseinek. A nagygyűlés hosszas vita után úgy döntött, hogy a tüntetés jogáról, mint végső eszközről, nem mond le, de az interpellációt választja mint formát és elutasító válasz esetén a diák­sztrájkot, a provokációk elkerülése vé­gett. A gyűlésen rövid vita után teljes egy­ség alakult ki az egyetemisták anyagi és kulturális kérdéseiről szóló követelések­ben. A nagygyűlés után, amely október 22-én, délután 3 órától 7 óráig tartott, a hallgatók és tanárok még sokáig cso­portosan tárgyalták az eseményeket, majd hazatértek. A diákotthonban, ahol az egyetem diákjainak nagyrésze lakik, a késő esti órákban hírek terjedtek el arról, hogy az írószövetség a lengyelországi esemé­nyek mellett rokonszenvtüntetést hirdet. (Amint -később kiderült, az írószövetség nem hirdetett tüntetést!) Október 23-án reggel egyetemünk hall­gatói izgatottan tárgyalták a híreket és már az a lűr is elterjedt, hogy az író­szövetség felhívásához az összes egyete­mek ifjúsága csatlakozott. (Később ki­derült, hogy az állítólagos felhíváshoz való csatlakozás sem volt igaz, hiszen a Műszaki Egyetemet kivéve az egye­temeken csak a déli órákban döntöttek arról, hogy kimennek az utcára.) A Közgazdasági Egyetem hallgatói és ok­tatói háromnegyed 11 órakor jöttek ösz- sze, hogy döntsenek a felvonuláson való részvételről. A diákgyűlés egyhangúlag elfogadta azt a határozati iavaslatot. amely meg­állapítja, hogy álláspontunk kifejezésére az adott politikai helyzetben nem a tün­tetés a legjobb eszköz, de a diákság egy­sége megóvása érdekében, a mi egyete­münk is így fejezi ki szolidaritását a lengyel elvtársakkal. A sorozatos felszólalásokat egyhangú­lag lelkesedéssel fogadta a gyűlés, kü­lönösen két hozzászólást: \ajda Imre professzor hozzászólása volt az egyik. Ö elmondta, hogy miért tüntetünk: Tün­tetünk a szektárianizmus, a törvényte­lenségek. at antidemokratikus vezetési módszerek, a gazdaságpolitikai hibák el­len, a szocializmus magyar útján való haladás, a szocialista demokrácia mel­lett. A másik nagy tetszéssel fogadott hoz­zászólás Káplár József adjunktusé, az egyetem párttitkáráé volt. 0 javasolta, hogy a tüntetés- legyen néma, vigyünk magunkkal zászlót, az egyetem zászlaját egységünk, nemzeti színű zászlókat ha- znfiságunk és vörös zászlót annak a ki­fejezésére, hogy szocialista demokráciát akarunk. A gyűlés negyed 12-kor azzal oszlott szét, hogy fél 3-kor találkozunk; ekkor indulunk. Gacsályí István (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents