Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 5. szám

1957. JANUAR 6.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

FEHDE SZEMMEL

Miért volt a szesztilalom ?

99

Nehéz lenne csak úgy logar-léc és hasonló felszerelés nélkül megállapítani a szesztilalom hasznosságát. Jelenleg pontos számadat nem is áll rendelkezésünkre, de, hogy nagy hasznossága volt ennek a rendeletnek, az biztos. Magamról tudom. — Egészen a szesztilalom kezdetéig csak amolyan koca-borivó voltam. Megittam minden nap, rendszerint ebéd után, vagy este egy-egy kis- fröccsöt. Nálam ez volt a norma. — Sohasem szoktam vagánykodni társaságban, mint sokan mások, hogy két liter bor után még gördülékenyen elszavalom Petőfi „Talpra ma-_yar”-ját, és sorra elmondom a legfontosabb történelmi évszámokat. De ez a szesztilalom — mi tagadás benne — jó borivót nevelt belőlem.

H* kicsi is volt a fogyasztási normám, mindig megkívántam azt a napi kisfröccsömet. De mivel nem kaptam a kocsmában kisfröccsöt, beállítottam csak úgy vaktában az egyik parasztházhoz és vettem két liter bort. Mondom, kicsinyenként elég lesz egy darabig. Nem akarom dicsérni a szekszárdi borokat, de az első pohár után kívántam a másikat, majd pedig a harmadikat és

mindennap „elszopogattam’’ azt a kis két liter borocskát. Egyesek azzal biztogattak, hogy kezdőteljesítménynek nem is rossz. Tehát akarva, akaratlanul megindultam a bűnök lejtőjén. Esküszöm, hogy ez nem az én hibám, én nem tehetek róla, hogy jó bor terem Szekszár- don.

Jött egy újabb rendelkezés a szesztilalommal kapcsolatban. Na, — gondoltam —, ismét visszatérhetek talán a napi kisfröccseimhez és nem leszek részeges lump fráter. — Ám a büffében azzal fogadnak, hogy csak „utcán át” árusítanak italt. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy nem ihatok meg egy kisfröccsöt, hanem kell vennem legalább egy-két liter bort és „utcán át” el kell szállítanom egy biztonságos helyre és ott megihaiom. El is szállítottam és gyarló lelkem engedvén a csábításnak — meg is ittam. Felfedeztem egy másik megoldást is, a csemegeüzletek szesz- árusítását. De itt sem adtak kevesebbet a 7 decis palackoknál és hiába volt új megoldás, ezekre a palackokra is rá van írva a gyarló kívánság látható betűivel, hogy „Romlandó-” és mivel reggel vásárolom meg a palack boromat, hogy legyen ebédutánra egy pohárkával,

reggel meg is kóstolom, hogy nincs-e véletlenül hordóíze és kilencre el is kótolgatom. így kénytelen vagyok ebéd utánra újabb palackkal venni.

Jelenleg ott tartok, hogy már délelőttönként rózsaszínben látom a világot és amikor a kollégák valamelyik délelőtt az orrom elé tolták az újságot, hogy nézzem meg, milyen marhaságot szedtek az egyik cikkembe, elolvastam kétszer is, de én nem vettem benne észre semmi különlegeset. Utána pedig nyugodt lelkiismerettel megírtam, hogy egy atyafi' aki 1838-ban, mint legény elvándorolt a falujából, otthagyta a földet, mert sok volt a beadás, de mivel most meglátta, hogy érdemes a földdei foglalkozni, visszament a múlt héten a. falujába gazdálkodni és nagy tervei vannak a jövőre vonatkozólag.

Szóval olvasóink elnézését kérjük, ha netalán valami zagyvaság kerül a lapba. A szesztilalom hatására történik, nem a mi gondatlanságunk miatt. Az is a szesztilalom hatása, hogy kollégáim ma már így vélekednek rólam: „Annyit fejlődtél e rövid egy-két hét alatt' hogy bárhova kerülsz is egy jóborivó társaságba, becsülettel meg tudod állni <j helyed.”

Ha nincs benzin, a vitorla is jó...

AZ IMÉNT kértük olvasóink elnézését, ha zagyvaság kerül a lapba. Most ismét elnézést szeretnénk kérni (hiába, nehéz dolog ez az újságírás, nem megy elnézés nélkül.) Ez az elnézés azért kell, hogy ne vegyék zokon a kedves olvasók, ha nelalántán feltűnően nagy üres helyeket hagyunk a cikkek és a címek között, s ha a megszokottnál is több unalmas, semmit sem mondó elbeszélés, értekezés és hasonló „közkedvelt” írás jelenik meg a lapban (higyjék el, egy kis akarással még ezt is meg tudjuk tenni — ha áldozatkészség kell, itt vagyunk mi); s végül pedig azon se csodálkozzanak, ha minden néven nevezendő és senkit sem érdeklő szekszárdi és környékbeli anyagot teszünk az újságba. Szóval mindezen ne lepődjenek meg, hanem nyeljenek egy nagyol, mondják meg nyíltan a hátunk mögött, hogy még gyújtóspapírnak sem érdemes megvenni ezt az újságot és egy kicsit (tehát nem nagyon) átkozhatják is a szerkesztőit és utána pedig meséljék be saját maguknak, hogy az újságírás világában ez a legújabb és legkorszerűbb divat. Nyugaton is még csak itt-ott kísérleteznek ezzel az újfajta stílussal, korántsem kielégítő sikerrel és kérik az útleveleket, hogy hozzánk jöjjenek tapasztalatcserére, mert világszerte hódit az újságunk. (Erre adatok is vannak. A halpiacokon néha tolakodnak is az újságunkért, mert a vásárlók rendszerint csomagolópapír nélkül mennek halat venni.)

Ahhoz, hogy megismerjük mindennek az okozóját, tudni kell, hogy van nekünk egy mindenható felettes széniünk, egy gazdasági osztály cs ez annyi borsot tud törni az orrunk alá, rövid idő alatt, hogy azt leírni sem lehet. Mindenekelőtt hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ne tudjunk vidékre járni és ezért tudunk csak szekszárdi dolgokkal foglalkoni és ezért nem tudunk írni a megye különböző helyeiről, amire mindenki kíváncsi lenne és ezért kell elindítanunk világhódító útjára az újságok színvonaltalan stílusát.

KOPOGTATTUNK hétfőn: - Benzin kéne, nélküle nem megy a motor.

hogyan lehetne utazni mindenhova benzin nélkül. Nincs ugyan köztünk vegyész és fizikus, de azt már felfedeztük, hogy hólével még csak be sem indul a motor (csak azt nem tudom megérteni, hogy akkor minek lúresztelték a tudósok, hogy régen a malmokat vízzel hajtották). Azt is kikísérleteztük, hogy hegyről lefelé lehet menni a kocsival minden üzemanyag nélkül és még utasokat is szállíthat, csak még azt nem tudtuk megoldani, hogy felfelé is menjen. Most egyelőre ugyan felhagytunk e kísérletekkel, mert vasárnapi számot kellett írni, de hétfőn folytatjuk tovább. Kutatóink, akarom mondani munkatársaink egyrésze azzal kísérletezik, hogy átalakítja a meghajtószerkezetet. Felvetődött már az a gondolat is, hogy egy kis gőzgépet szerelnénk az ócska benzinmotor helyére. A játéküzlet kirakatában láttunk egy olyan kisebbfajta lokomobilt, számításaink szerint abból négy, vagy öt megtenné. Szóval, ha nelalántán látnak egy füstölő, pöffögő Skodát száguldani valahol az úton, az mi leszünk!

JAVASOLTÁK, hogy szereljünk vitorlát a karosszériára. Ennek is lehel haszna. Titokban eláruljuk még azt is, hogy először nagyon kezdetleges megoldást kerestünk. Vásároltunk minden riporternek síléceket, hogy menjen azzal. Ezt egyébként nagyon helyeselte a feni említett gazdasági osztály is. Azt mondták, hogy ne csak írjunk a takarékosságról, hanem mi is takarékoskodjunk a benzinnel, és ez jó megoldás. Kár volt, hogy időközben bekövetkezett a hóolvadás. Azt is mondták, hogy vásároljunk lovakat és lóháton járjuk a megyét. De ez nem jó, mert nincs istállónk és csak a mezőgazdasági rovat munkatársai értenek az állatokhoz.

Így tehát végül is azt kell mondanunk, hogy még „folyamatban van” a közlekedési problémánk megoldása és addig is szíves elnézésüket kérjük a rossz újságért. Higyjék el, sokkal nagyobb gondunk is van manapság, mint hogy jó újságot írjunk.

BODA FERENC

NEVESSÜNK

FIZIKA ÓRÁN

Tanár: Mi történik az arannyal, ha a szabad levegőre kiteszik?

Nebuló: Ellopják.

SOVÁNY EBÉD

I. suszterinas: No, Miska volt-e jó ebéd?

II. suszterinas: Megjárta, a majsz- ter uram barackot adót ; majszlerné asszonyom néhány nyaklevests a kundsaft pedig, ahová a cipőt vittem, fügét mutatott.

A KÉT RONTÓ PÁL

Apa: No, fiúk, jó erős börnadrágot vettem nektek, ezeket vem fogjátok elszakítani. (Midőn este hazajönnek a fiúk.) Az Isten szerelmére, gyerekek mit csináltatok már megint az új

mester úr már kétszer is kereste magát.

AMIKOR A CIGÁNY MEGEMBERELI MAGÁT

összebújt a cigányfamilia és elhatározta, hogy gyónni és áldozni megy. Áldozásnál ostya helyett vékonyra vágott tormaszeletet dugott a tréfakedvelő káplán a dáde szájába. Nagy keservesen lenyelte a more a keserű áldozatot, aztán így szólt:

Sent atyám, most má jó vóna, ha á sént falat után égy kis sunkát ádná péniténcsiának.

A DRÖTOSTÖT ÁBRÁNDJAI

Drótostót: Ha úgy vúna depertüm, ahogy kása nincs, is úgy vúna kása, ahogy depertüm nincs, istenucsek depertüs kása zabálník.

Kupechistória

fűszerezve pirospaprikával

Két ember baktat a Kis utcában: Bandi József és Balázs Menyhért. Mindketten kupecek. Amint Nagy Mihályék háza elé érnek, megszólítja őket a takaros menyecske, hogy mi járatban vannak. Amazok mondják, hogy lovat szeretnének vásárolni.

— No, akkor ne tovább, mert nekünk is van eladó — mondja Nagy Mihályné.

Befordul a kapun a két ember és tárgyalni akarnak a gazdával. Nagy Mihály \iszont nincs odahaza, éppen szántani ment a lovakkal. Másnap reggel visszatért Bándl József és Balázs Menyhért, hogy megkössék a vásárt. Nézegetik a két lovat az istállóban, forgatják az udvaron. Egyszóval alaposan szemügyre veszik. Majd megalkudnak a gazdával 7300 forintban. Bándl kifizet 300 forint foglalót és már vezetik is a két kocsi elé valót. Az asszony utánuk szól.

— Még azt se kérdik, hogy mi a nevük?

— Majd adunk mi nekik nevet — szól vissza Balázs Menyhért — és ezzel elvezették a Karcsit meg a Pajtást.

Eltelt a szerdai nap és csütörtök reggel Bándl József meghozta a hiányzó hétezret, de megbeszélte a gazdával, hogy nem íratják Balázs Menyhért nevére a lovat, hanem csak irányíttatják mert másképpen nem biztos, hogy a miskei embertől megkapja az árut, már mint a pirospaprikát. Bándl azonban sikerrel járt, mert megkapta Balázstól az árut. Még aznap este visszatértek a lovakkal is/mond- ván a gazdának:, nem veszik meg, mert csökönyösek. Követelték vissza a pénzt. Nagy Mihály viszont nem adta vissza, mert tisztában volt azzal, hogy jó lovat adott el. Péntek reggel kipróbál- tatták a lovat a kupecok. Húztak. De nem nyugodtak bele. Nekik mindenáron a pénz kellett volna.

— Majd lesz itt cirkusz — mondták Bándliék és ezzel bementek a sióagárdi rendőrőrsre. Késő este jött is a falufelelős egy alhadnaggyal. (Szekszárdi az illető, a nevét nem közöljük.) Az .alhadnagy kardoskodott Nagy Mihályék lakásán és azzal fenyegette meg a házigazdát, hogy ha a pénzt még a mai nap folyamán nem adják át neki, akkor elviszi. Addig, addig, hogy a szót szó váltotta, majd Nagy Mihályt elvitték a tanácsházára kihallgatni. Az alhadnagy ott is követelte a pénzt, majd jegyzőkönyvezett, amikor látta, hogy minden fáradozása hiábavaló, mert a pénz csak nem kerül a kezébe.

Mindjobban bonyolódtak az események, de annyi már kiderült, hogy a rendőralhadnagy nem kapott megbízást az ügy kinyomozására, sőt a történtek után látnia kellett volna, hogy az ilyen ügy nem a rendőrségre, hanem a polgári bíróságra tartozik. Ez a nap azzal múlt el, hogy Doszpod Gyula (ő egy másik kupec, az emberek szerint az'ilyen kisebb ügyeken

keresett pénzből él) kijelentette Nagy Mihálynénak.

— Nemcsak rendőr, de még Jeep kocsi is megy. Ha nem elég egy, megy kettő.

Doszpcd ezt a kijelentést arra tette, hogy Nagyné bizakodott abban: reméli, hogy többször késő este nem zavarják őket és nem hurcolják el a férjét.

Ezekután Nagyné sem volt rest, hanem még másnap bement Szek- szárdra Soponyai századoshoz és tisztázták az ügyet. Ezen a megbeszélésen kiderült, hogy az illető alhadnagy nem kapott semmiféle megbízást, csupán „haveri“ ’-alapon vállalkozott a pénz visszaszerzésére. Hogy miért, azt egyelőre még nem lehet tudni. A faluban olyan hírek is elterjedtek, hogy Bándliék a visszaszerzendő összegből ezer forintot felajánlottak neki. Amint a sióagárdi tanácson érdeklődtünk Hámori László vb. titkártól, az illető alhadnagy azért ment lényegében ki, hogy felderítse a pap- rikaűzérkedőket. Azonban sem a pénzt nem szerezte vissza, sem a paprikaűzérkedők ügyében nem jutott előbbre. Vannak olyan feltevések is a faluban, hogy Bándl Józsefnek és Balázs Menyhértnek azért lett volna hirtelenében szüksége a ló árára, hogy valamilyen paprika-ügyet elsimítsanak.

Amint Nagyné visszatért Szek- szárdról, Doszpod ezzel fogadta.

— Mehettél volna te az égig is, de nem volt belőle haszon, így aztán nem akartam csinálni semmit.

Szerkesztőségünk érdeklődött az ügy felől Soponyai századosnál, aki elmondotta, hogy az illető alhadnagy nem győződött meg arról, az ügy hova is tartozik voltaképpen: a rendőrségre vagy a polgári bíróságra-e. Máskülönben az alhadnagy nyomozása nem volt jogos.

*

E kérdéssel azért kívántunk foglalkozni, mert manapság, almikor úton útfélen a törvényesség betartásáról beszélünk, ezt hangoztatjuk, akkor nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a sióagárdi falufelelős és az említett alhadnagy rettegésben tartsák a gazdákat. Mondhatni azt, hogy éjszakának idején hurcolták el Nagy Mihályt, feltehető, hogy nagyon kétes ügyben. Ennek a kiderítése nem reánk tartozik, any- nyi azonban bizonyos, hogy több mázsás tételekben üzérkednek Sióagárdon paprikával és ebben az ügyben a falu véleménye szerint benne van Bándl József és Balázs Menyhért. És nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a lóvásár is összefüggésben van a paprikaűzér kedéssel. És nyilvánvalóan helytelen, hogy a sióagárdi falu felelős és az említett alhadnagy a becsületes gazdaemberek megfélemlítésére használják fel hatalmukat; Még annyit, hogy a sióagárdi szakaszvezető már elnyerte méltó büntetését és tudomásunk szerint, az alhadnagyot is felelősségre vonják.

„lyincs, nazitag nem tuaou csinálni. Majd talán holnap többet tudok mondani.” Kedden már küldöttség ment: — Vidéki levegőre szomjazik újságunk. Benzin kéne, mert azért mégsem tolhatjuk az autót. Válasz kedden sem volt több a hétfőinél: „Majd talán szerdán.” Szerdán ismét jelentkezik a küldöttség s kicsit félénken előadja, hogy benzin kéne, még mindig nem megy a motor' benzin nélkül. „Azt hiszik, hogy akkor tudok adni, ha mindennap könyörögnek?” — válaszolták. Mi nem hittük, csak a benzint kértük s végül kaptunk egy megnyugtató választ: — Egy hét múha talán lesz valami eredmény. — „Láthatják — mondták egy hét múlva —, minden erőfeszítést megteszünk, hogy maguknak legyen benzinük, hiszen nekünk nem lehet mindegy, hogy milyen az újság színvonala. Mi úgy gondoskodunk az elvtársakról, mint saját magunkról, de hasztalan minden erőfeszítés, még nekünk sem igen van benzinünk. Azt Ígérték, hogy holnaputánra kapunk hatvan litert.” „Holnapután” meg is tudjuk, hogy valóban kapott benzint a gazdasági osztály és erre az egész szerkesztőség lohol és majd úgy döntjük be a gazdasági osztály ajtaját: „Benzint, vagy olyat mondunk, hogy...”

— NYUGALOM elvtársaim, nem úgy megy ám az, hogy „benzint!...” Ami kicsi volt, azt kiosztottuk a mi kocsijainknak. ,

Persze nem mondtunk olyant, amilyent akartunk, inkább nyeltünk egyet, földig érő orral visszasétáltunk a szerkesztőségbe és az ablakon keresztül egész délelőtt azt nézegettük, hogy hány kocsi áll a kapu előtt — tele benzintartállyal, mert értekezlet lévén, senki sem megy velük és a mi kocsink pedig mennyire menne, ha lenne szegénynek benzinje. De nincs egy árva csöpp sem.

Hja, kérem, rólunk az a szerv gondoskodik, amelyiknek nem mindegy, hogy milyen lesz az újság színvonala . . .

Azóta az újságírás csak amolyan mellékfoglalkozásunk. Helyette kísérletezünk. Azt akarjuk kikísérletezni, hogy

I LLLLv I U/CJ yLL 1/. -IV-iLl/f rv b UCbiU ICd/VLÁ/1, oAU"

leadva!

Egyik fiú: Nagyon könnyen ment papa, egyikünk odatartotta a köszörűkőhöz, amíg kilyukadt a nadrág.

KATONÁEKNÁL

Őrmester (egy újoncot őrnek állítva): Ha észreveszed, hogy jön az ezredes, szaladj értem., itt leszek a kocs- ' mában. Megértet ed?

Újonc: Igenis, kérem.

Őrmester (kétízben is visszatérve): Még mindig nem volt itt. Ha észreveszed. hogy jön, csak jöjj ám!

Eközben jön az ezredes, az újonc miután tisztelgett neki, megkérdi:

— Ugyebár az úr az ezredes?

— Há' persze, hogy én vagyok. i

— No, hát akkor csak azt mondom, i hogy lesz magának nemulass, az őr- i

Egyre többen kéritek iparigazol'ványt

Amióta a sajtóban és rádióban megjelent az a hír, hogy a kormány ehetővé kívánja tenni, az eddigi gyakorlattól eltérően, a kisipari és úskereskedelmi engedélyek kiadásálak szélesítését, s azok anyaggal, hitellel és más egyéb kedvezményekkel való segítését, nemcsak azok között ett úrrá nagy megnyugvás, akik iparjogosítvánnyal rendelkeznek, hanem egyre másra jelentkeznek olyanok is, akik régen beadták engedélyüket, s most újra meg akarják kezdeni működésüket.

Nemrégen jelent meg ez a kisiparosságot és kiskereskedőket megnyugtató hír és Szekszárd városban máris többen jelentkeztek a városi tanácsnál a fent említett engedélyek kiváltása érdekében. így például a

városi tanács ipari osztályán érdeklődve megtudtuk, hogy már eddig is összesen 15 kérelem futott be ipargyakorlási engedélyre. Van közöttük lakatos. kőműves, vegytisztító, asztalos, kefekötő, kovács, szobafestő, szabó, cipész.

A kereskedelmi osztályon is azt közölték velünk, hogy közel 20 kérelemmel fordultak hozzájuk, közöttük vegyÁs-. divatáru, gyümölcs-, zöldség-, baromfi-, tojás kereskedői jogosítványért.

Megtudtuk, hogy ez még csak a kezdet, s a jelentkezők száma szinte napról-napra szaporodik. Arról is hírt adhatunk, hogy a kérelmek elbírálása. illetve a jogosítványok kiadása folyamatban van.