Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-05 / 4. szám

1957. JANUAR 5.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

2

„Mit kezdjünk a 70 millióval ?"

Hetven millió — ennyi értéket képvisel a Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat. S miközben már most az új év első napjaiban mindenütt azon pro- blémáznak a munkástanácsok, a szak emberekkel együtt hogy a gondjukra bízott termelőeszközökkel hogyan állíthatnak elő minél több értéket — ebben a hatalmas nagy célgazdaságban nem tudja senki, hogy mi az irány, mi a cél. A kocáknak viszont enni kell, a munkásoknak fizetni kell. De miből, hogyan? (!)... Az itt a kérdés, hogy továbbra is fennmaradhat-e a Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat mint ráfizetéses gazdaság, vagy megszüntetik, vagy szabad kezet ad- | nak a munkástanácsnak és a vezető szakembereknek, hogy úgy forgassák magukat ,ahogy tudják, de rentábilis legyen a gazdaság.

A fenti kérdésekről

hosszasan elbeszélgettünk Rend Miklóssal, a Sertéstenyésztő Vállalat munkástanácsának az elnökével, Szekeres János igazgatóval, az ÜB elnökkel és a főkönyvelővel, őszintén feltárták, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. íme: a 26.000 darab koca takarmányát egyik napról a másikra teremtik elő. Amint a munkástanács elnöke mondja ezt, komoly ráfizetéssel tudják csak megtenni. Ott áll a vállalat, hogy a legutóbb megjelent munkaügyi rendeletek értelmében több munkást el lehetne, illetve el kellene bocsátani. De nem tudják hogy mi a perspektíva, s ezt nem merik megtenni. Különben is nagyon fonák helyzetben van a Sertéstenyésztő Vállalat. Egy szép napon elfogy az egyszámlán lévő .pénz, s a bank törvényekre hivatkozva nem ad a vállalatnak kiutalást. El kellett volna már készíteni, vagy legalább is meg kellett volna kezdeni az 1957-es termelési terv kidolgozását. De erre nincs alap. Ezek a gondok.

Ne csah létezzen, dolgozzon is valamit a minisztérium

A Sertéstenyésztő Vállalat felettes hatóságai nagyon hálásak a vállalat dolgozóinak, s elhalmozták őket elismeréssel, amiért a nehéz időkben is helytálltak, a nagy értéket képviselő sertésállományban kár nem esett. Ezt a tolnaiak megköszönték, de azt mondják — s teljesen igazuk van —

ez nem elég az üdvösséghez. Itt határozott, gyors intézkedésre van szükség. S hogy könnyebb legyen meghatározni a tennivalókat, tolmácsoljuk a Sertéstenyésztő Vállalat munkástanácsának néhány elképzelését

Az lenne a leghelyesebb,

ha nem a süldőket adná tovább a vállalat, hanem kész hízókat adna az államnak. Ezenkívül fontos volna, hogy minden üzemegységben kisebb tehenészetet létesítsenek, mert nagyon megdrágítja a malacnevelést az, hogy Tolnára Majosról hordják a fölözött tejet és a savót. A harmadik javaslat pedig az lenne, hogy a Sertéstenyésztő Vállalattal, mint ilyennel, ne fű- szerpaprikát és dohányt termeltessenek, hanem takarmányt.

Mi a munkástanács javaslataihoz csak annyit teszünk: Minden késedelem nélkül vizsgálják meg az illetékesek a fent említett néhány javaslatot és döntsenek, mert ott állunk, hogy a Tolnai Sertéstenyésztő Vállalat munkástanácsa és szakvezetői nem tudnak mit kezdeni a 70 millió forint értékű nemes disznóállomány- nyal.

Ha nincs szén — nincs snapsz!

A vasúton túl, az ONCSA-házakon innen, a Csörge-tó felé vezető út men tén van egy kis üzem. Ez nem mese, k ez valóság. Érdekessége, hogy még itt Szekszárdon is kevesen ismerik, pedig a kis üzem árui sok országot bejártak már. A pálinkát, borpárlatot szívesen vette a Szovjetunió, de eljutottak az itt készült italok Német- prszágba, Svájcba és a szigetországba, Angliába is. Az üzem neve, Nagykanizsai Gyümölcsszeszipari Vállalat szekszárdi telepe és a legnagyobb baja: hogy jelenleg nem működik.

A komlóiak segíthetnek

December 1-e óta nem dolgoznak az üzem munkásai, pedig nyersanyag van bőven. A vermekben. 30 vagon ledarált kékszilva vár arra, hogy elődeinek sorsára jusson és mint jófajta pálinka öregbítse az üzem hírnevét, k Ez a készlet két hónapra elegendő, F nem is beszélve a vállalat egyéb tartalékairól. Az eddigi egyhónapos állás máris körülbelül 20.000 liter gyümölcs pálinkától fosztotta meg a szeszkedvelők népes táborát. A baj orvossága a bányászok kezében van. Ha a komlóiak küldenek szenet, már a jövő hét végén megkezdhetnék a szesz- gyártást.

Napi 1000 liter pálinka

Akadálytalan üzemeltetés mellett egy hónap alatt 25.000 liter pálinkát készít az üzem, s ez a jó munkásgárda mellett elsősorban a korszerű berendezésnek köszönhető. A ledarált alma, szilva, vagy barack belekerül az üstökbe és ettől kezdve emberi kéz már nem nyúl hozzá, gépek, csövek, szivattyúk viszik tovább tekervényes útján a nyersanyagot egészen az üveggel bélelt vagonos tartályokig, de itt már pálinka a neve. Csakis így, a felszerelések állandó korszerűsítésévei lehetett elérni, hogy az üzem naponta 1000 liter szeszt tud készíteni.

Hol a tollnokok hada ?

Ne sértődjenek meg az irodai dolgozók, egy ember csak akkor lesz

idéző jeles tollnokká, ha feleslegessé válik. És ez megint érdekessége ennek az üzemnek. Itt ugyanis se adminisztrátor, se könyvelő, se normás, nincsen. Inotái Béla, a telepvezető ellátja az összes írásbeli munkát. Az üzem átlagosan 20 fővel dolgozik, a telepvezetőn kívül ez mind fizikai munkás. Amennyire tájékozódni sikerült, nem is hiányzik az ellenőrző és adminisztratív személyzet sőt, ettől a telep még nyereséggel is dolgozik.

Szeszbarátok figyelmébe!

Az elmúlt két évben a telep exportra dolgozott és kiváló készítményei nagyon kapósok voltak. Kellemes hírként közölhetjük, hogy ideiglenesen belföldi fogyasztásra dolgoznak, amint megérkezik a szén. Az üzemnek az a feladata, hogy Tolna és Ba- ranya megyét ellássa gyümölcspálinkával. Komlóiak tehát figyelem, a szekszárdi telep és a szeszkedvelők várják a segítséget — a szenet.

Mi újság a gépállomásokon ?

Lenne tennivalója a munkástanácsnak — Wippon és személygép- cocsik érkeznek — Valamennyi gépállomás ügye— Egy nyilatkozat

Egy percig sem vitás, hogy az áramkorlátozások miatt nem a legkönnyebb feladat megoldani a folyamatos gépjavítást. Különösen nem könnyű, ha annak megoldására még csak némi erőfeszítéseket sem tesznek. A pincehelyi gépállomáson például nem törődnek azzal, hogy megoldják az áramhiány okozta kieséseket, pedig nem lenne ördöngösség, csak a hegesztő dinamót kellene traktorral, vagy az esztergapadot más motorral meghajtatni.

A pincehelyi gépállomás vezetői már november elején arról panaszkodtak, hogy nem tudják foglalkoztatni dolgozóik egy részét. A megyei igazgatóság javasolta, hogy végezzék el a gépek leápolását, vagy a brigádszállásokon lévő gépeket, eszközöket hordják össze. Minderre azonban nem került sor.

Sajnos közben a munkástanács tagjai nyakig merültek és napokig vitatkoztak azon, hogy kell-e a gépállomásra adminisztrátor, vagy sem. Fontos, hogy az ilyen problémák is napirendre kerüljenek, ez azonban nem jelentheti azt, hogy a többi problémával nem kell törődni. A pincehelyi, a tamási és a többi gépállomások munkástanácsainak komoly és széleskörű feladatot kell megoldani, a gépjavítás, a tavaszi munkákra való felkészülés terén a figyelem, a kollektív munka erre összpontosuljon tehát.

•

A Gépállomások Megyei Igazgatóságának több munkatársa ma utazott fel Budapestre, hogy hét darab másfél tonnás Wippon gépkocsit és kettő darab személygépkocsit vegyenek át.

A Wippon kocsikat elsősorban azok a gépállomások kapják, akik nagy területtel rendelkeznek vagy teherautójuk nincs. így ezekből a bonyhádi, dalmandi, szedresi, várdombi, varsádi, nagydorogi és a dunaszent- györgyi gépállomások részesülnek, míg a két személygépkocsiból az egyik Varsádon, a másik az igazgatóságon marad.

*

Többször írtunk már arról, hogy a gépállomásokról több teherautóval indultak el üzemanyagért Szőnybe, Almásfüzitőre, vagy Pétre. Az autókaravánok minden esetben szerencsével jártak, tudtak üzemanyagot hozni és a rossz idő beállta előtt a kapott üzemanyaggal a határban szántani tudtak és szállításokat pedig jelenleg is tudnak végezni.

Az új év utolsó hetében újabb négy kocsival indultak el Almásfüzitőre, ahonnét 85 mázsa kenőolajat és mintegy 25 mázsa benzint hoztak.

E mennyiségnél azonban többet is hozhattak volna, ha nemcsak a szedresi, iregszemcsei és a nagydorogi gépállomások indítanak gépkocsit, hanem a 12 gépállomás közül valamennyien. Nem lehet megérteni azokat a gépállomásokat, akik csak várják a sültgalambot és nem nézik azt, hogy a felmerült nehezítő körülmény miatt saját maguknak kell az üzemanyagért elmenni. Nem lehet megérteni Kozma Gyulát, a teveli gépállomás igazgatóját, aki úgy nyilatkozik, hogy nem kell nekünk üzemanyag, tavasszal a gazdák lóval szántanak majd.

Téves és helytelen ez a felfogás, mert éppen a dolgozó parasztok ismerték, szerették meg a traktort, a gép munkáját, s ezért továbbra is igénybe veszik azt. Vajon akkor mire

hivatkoznak majd a teveliek?

*

Aki próbálta már, az saját ,,bőrén“ tapasztalhatta, hogy a kovácsok mun kája nem valami könnyű mesterség, amelyet eddig nem igen fizettek meg.

1957. január 1-ével életbelépő vasipari dolgozók új bérrendszere azonban változtat ezen.

— Azelőtt bizony nem fizették meg a kovácsmunkát — mondotta Tóth Ferenc, a nagydorogi gépállomás kovácsmestere. A múlt évben is — folytatta — nyolc órai munkaidő alatt, havonta, átlagosan nem kerestem többet 900 forintnál. Pedig előfordult nem egyszer, hogy nem tudtam az újjaimat összecsukni a vérhólyagok miatt. Nem volt ám gyerekjáték naponta elvégezni 60, 70, sőt 80 darab ekevas élezését. A kapott pénz természetesen kevés volt és így az asszonynak is sokat kellett dolgozni.

. — Január 1-től megváltozik minden. A 9.37 forintos órabér alapján havonta 1960 forintot keresek Ezzel már elégedett vagyok és így végre elérhetem, hogy a magam keresetéből is szépen megélünk.

—y —a

KASZIBA JÁNOS, MEG A KÉT ÖKÖR

Gerjeni jegyzetek

17" asziba János is tagja volt “• Nagykónyiban az Alkotmány Termelőszövetkezetnek. Nem tudjuk, milyen okok vagy körülmények nyomán lépett be. Úgy gondolta, talán jobban megtalálja számítását a közös gazdálkodáson keresztül. Lehet, hogy a sok adótól, beszolgáltatástól akart szabadulni. Elég az hozzá, hogy J október végén ő lett az egyik főszószóló a szövetkezet felosztása mellett. Igaz, külső körülmények is közrejátszottak — a szövetkezet kazlainak felgyújtása — megfélemlítették a tagságot, és akár így, akár úgy, a legnagyobb gondjuk a szövetkezet felosztása lett.

A leghangosabb osztozkodók között volt Kasziba János is. Ezek szerint nem a meggyőződés vitte be a szövetkezetbe... Tehát, a tagság a szövetkezet feloszlatását határozta el, s megkezdték a szövetkezeti vagyon szétosztását.

TT' leinte úgy indult, hogy a munkaegységek arányában osztják szét a közös vagyont, de hamarosan teljes lett a zűrzavar. Mindenki a közösből akarta orvosolni jogos, vagy jogosnak vélt sérelmeit. Jónéhánynak éppen azért volt nagy hangja, mert kevés volt a munkaegysége. Nem csoda, hogy hamarosan fenekestől felfordult minden és nem munkaegységre, hanem .,hangra“ ment az osztozkodás. Egyesek aztán hozzá is láttak, hogy lerakják az egyéni gazdálkodás alapjait, amit úgy is lehet mondani, hogy igyekeztek minél többet megszerezni a közös vagyonból.

Ott volt a járási főagronómus is, próbálta helyes vágányba terelni a dolgokat, hogy igazságosan osszák szét a szövetkezet vagyonát, azonban letorkolták. — Még most is ki mer ide jönni? Nem volt elég az, hegy éveken keresztül dirigáltak? Semmi közük hozzá, mit csinálunk. Elvégre „miénk a szövetkezet.“ — Elindult a lavina, többé nem lehetett útját állni. Nagykónyiban is megbosszulta magát a szövetkezeti politika sok hibája. Folyt az osztozkodás, mindenki vitte, amit csak tudott.

* teheneket, egyéb jószágokat már elvitték, de még ott állt néhány szarvasjószág. Kasziba János is megfogta két árválkodó ökörnek a kötelét és elvezette, nehogy valaki más tegye rájuk a kezét. Gondoskodott arról, hogy ne legyen híja a jószágállománynak sem, ha már újból egyéni lesz. Ha már rávette a többieket a szövetkezet felosztására, legyen meg érte a fizetség is.

Azóta már megcsillapodtak az osztozással felizzított kedélyek. Kasziba János — és még jónéhá- nyan rajta kívül — észrevették, hogy nem sikerült egészen az osztozkodás, az igények túlhaladták a lehetőségeket. Jobban megmagyarázva, nincs meg az anyagi lehetőség, hogy ennyi jószágot átteleltessen. Persze, az egészhez hozzátartozik még az is, hogy mindezért más a hibás. (Szó se róla, akik a takarmányt elhordták előle.) Most már ilyenformán beszélt; — Nem bánom, akárhogyan is, de vigyék el tőlem a két ökröt, mert nem tudom tartani őket. Nem kellenek, mert nagyon drágák, sokba kerül az eltartásuk.

— Ha már elvitte, tartsa csak maga — mondták neki erre.

— Ha nem viszik el, majd elviszem én magam. Bekötöm a Sárdi udvarába (a volt tsz-elnök) vagy

a tanácshoz. Aztán tegyenek velük, amit akarnak...

¥7» z mindenképpen furcsán hangzik. Kasziba Jánost senki nem erőltette, hogy vigye el az ökröket. Akkor kellett volna meglátni, hogy sokba kerül a két ökör tartása. így aztán rá is vonatkozik az a vélemény, amit az egyéni gazdák alkottak — Nem jutott volna erre a sorsra ez a szövetkezet, ha eddig rendszeresen dolgoztak volna azok, akik az osztozkodásra összegyűltek.

Elég az hozzá, hogy Kasziba János is beleesett a gyarló emberi hibába, amit kapzsiságnak hívnak.

Kiadóink első negyedévi tervében számos érdekes könyvújdonság szerepel. A Szépirodalmi Kiadó többek között két újabb Krudy-kötet megjelentetését tervezi. Az egyikben novelláit, a másikban a Nagy kópé című kisregényét és más elbeszéléseit adják közre. Kiadják Babits Mihály, a Kártyavár című regényét és Hunyadi Sándor válogatott elbeszéléseit. Megjelenik Kosztolányi Dezső Neró-ról szóló regénye, Byron és Maupassant versfordításai és Ge- raldy Te meg én című verses kötete.

A klasszikus magyar irodalmat Vörösmarty Mihály verseinek díszkötetes bibliofil kiadása, Jókai Mór kisregényeinek két kötete és a Szerelem bolondja című regénye képviseli. Móricz Zsigmond művei sorozatában jelenik meg egy kötetben a Harmatos rózsa és a Galamb papné című regénye. Kiadják Karinthy Frigyes Capilláriáját, s Utazás Faremidoba című fantasztikus regényét.

A rend, a nyugalom, a békés termelőmunka helyreállta, megindulása, mint mindenütt, Gerjenben is érezhető. A beadási kötelezettség, a kötelező biztosítás megszüntetése máris a termelési kedv növekedése irányában érezteti hatását. Amint a faluban érdeklődtünk, a fentieket azzal igazolták, hogy talán soha nem végezték ilyen kedvvel, bizakodással munkájukat a dolgozó parasztok, mint az elmúlt napokban, amikor az idő engedte.

Ennek tudható be, hogy kukorica, szár már csak itt-ott látható a határban, összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint az előző években és

A kiadó első negyedévi tervében ezenkívül Kassák Lajos, Egy ember élete című önéletrajzi regényének, Németh László Iszony című regényének. Tamási Áron Jégtörő Mátyásának és Sándor Kálmán új elbeszélés kötetének kiadása is szerepel.

A Magvető Könyvkiadó rövidesen új sorozatot indít Világkönyvtár címmel. Ebben a sorozatban többek között Ramuz—Huxley, Thomas Mann Hemingway és Giraudou nevei szerepelnek. A Magvető Kiskönyvtár már megindult sorozatának világirodalmi részében Coctoau Keller és Erich Knight kisregényei jelennek meg.

A sorozat magyar részében Kodo- lányi János és Füst Milán egy-egy kisregénye kerül kiadásra. Uj sorozat megindítását is tervezi a kiadó. Ebben a sorozatban érdekes olvasmányos művek jelennek meg nagy példányszámban — így például Georg Armand Fiién nagy sikert aratott — Félelem bére című műve.

sokkal több földet is trágyáztak meg, mint amikor még erről is, arról is tervezték, agitálták, s annak fontosságát azonban csak mint szóbeszédként emlegették

Most megnőtt a föld értéke. Habár itt nem igen akadt azelőtt sem tartalékterület hasznosítás nélkül, az ősszel mégis volt három négy olyan gazda, akik le akartak mondani bérletükről, mondván — sokba kerül, nagy az adó, sok a beadás, nem kell a föld. Azóta, miként a világ sora is megváltozott, az ő gondolkodásuk is változott: — Most már nem mondanak le a földről, most már érdemes lesz dolgozni — mond. ják.

A törvényes rend helyreálltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az október 23-a utáni időkben szinte teljesen leállt adófizetés az elmúlt napokban újra rendszeresen megindult. Az év utolsó két napián például 28 tételben több, mint 7000 forint befizetés történt adóra.

De nemcsak a dolgozó parasztság lélegzett fel megkönnyebbülte a a súlyos sérelmek megszüntetése után hanem a falu kisiparossága is. Ennek nyomán egyre többen gondolkoznak azon, hogy kiváltják ipar- engedélyüket. Egy cipész-szijjártó kisiparos már ki is váltotta engedélyét és dolgozik. Különösen az utóbbi szakmája megindítása jelentős a falunak. A szijjártó munkák elvégzéséért ugyanis a falu lakóinak eddig bizony Faddra, Dunaszent- györgyre, vagy éppen Paksra kellett menni. Előreláthatólag kőművesek és egy hentes is kérni akarja működési engedélyét.

Bevalljuk, öröm látni a sok bizakodással és energiával meginduló új életet, s hisszük, nem is lesz hiábavaló.

Új konyvsoroxatok, érdekes könyvujdonságok ax első évnegyedben