Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 2. szám

1957. JANUÁR 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 9 9 TRACHOMAGONDOZÓ VEZETŐORVOS im. SZTRILECH LAJOS Hz EPOSZ Megyei Ideiglenes Szervezőbizottságának felhívása a falusi Ifjakhoz és leányokhoz Ez a tábla szerénykedik Bonyhád egyik nagyon is egyszerű épületén. Kevesen tudják a megyében, mi bú­jik meg az épület falai között de ha •da akarnak találni, ajánlanám azt az idős nénit, aki így igazított útba. „Győjjön csak lelkem, majd elveze­tem én. Kevés olyan aranyos embert talál, mint a doktor úr.’’ A, udvarban semmi rendkívüli, a folyosó üres és hideg. A rendelőben egy-két beteg várakozik, s a szom­széd szobából beszédtöredékek hallat­szanak. — öt csomag ... keskeny ... széles ... tíz csomag — a vezető orvos leltároz. Középtermetű, 50 év körüli, rokonszenves arcú ember, fehér kö­penyben és sapkában, szívesen fogad. — Szóval a munkámról, az intézet­ről szeretne valamit hallani? Egy­szerű az egész. Mielőtt idekerültem Pécsett, Módon, Óbecsén, majd újra Pécsett dolgoztam. Megbíztak az or­szág egyik trachomakerületének el­lenőrzésével. Akkor jöttem rá, hogy Tolnában^ Baranyában igen komoly fertőzés van. Mikor a minisztérium is meggyőződött állításaim helyességé­ről azt mondták: „Eridj Sztrilich, esi. nálj egy intézetet.” Baranya is, Tolna megye is felajánlotta, hogy a kutya­adóból segítenek és ezzel megkezdő­dött a munka. Pár hónap múlva már a 10 éves jubileumot ünnepeljük . Gyanakszom. Ez túlságosan egy­szerű és könnyű. — Mi van az ered­ményekkel, akadályokkal, tudomá­nyos munkássággal — kérdezőskö­döm, és nem hiába. — Ami a nehezét illeti, nem pa- naszkodhatom. Igaz, előfordult olyan, hogy azt kívánták tőlem, két év alatt szüntessem meg a trachomát, ami le­hetetlen. Az értelmiségiek sokszor nem valami kellemes helyzetben vol­tak, de engem soha nem háborgattak azért, mert vallásos vagyok. — Ha a Sztrilich templomba jár, azért a be­tegek még gyógyulnak. Tessék itt van a bizonyság. — Kimutatásokat tesz elém. A betegek száma 1956-ra csak­nem egyharmadára csökkent. Az inté_ zet működése alatt a fertőzések 10— 28 százalékról — egy újabb fertőzéses hely kivételével — mindenhol 6 szá­zalék alá sűlyedtek. — Ez a korszerű berendezés ered­ménye — mutat körül a jól felszerelt helyiségben — és mindenekelőtt a munkáé. Mert nagyon sokat kellett ezért dolgozni. A kórház, a rendelé­— És milyen terveik vannak az új esztendőre? — Mindenekelőtt a Sárközt akarjuk fenntartani. Az új szám a közeli na­pokban megjelenik, valóban gazdag tartalommal. Ha lehetséges, 1957-ben kéthavonként jelenik meg a folyóirat, ami azt jelenti, hogy egyszerre na­gyobb nyilvánosságot bővebb meg­jelenési lehetőséget kapnak íróink, akik között — bátran mondhatjuk —, nem egy igen komoly tehetség van. Ezzel kapcsolatban rá kell mutat­nunk a legfontosabbra: Meg akarjuk szerezni az országos terjesztés jogát, mert így, a jelenlegi lehetőségeinkkel munkánk elég nehézkes. A Sárköz soha nem zárkózott el az ország más vidékein élő írók műveinek közlésé­től. Illő és méltányos tehát, hogy az ország minden részébe eljussanak so. pink. Reméljük, ezt méltányolják a {elsőbb helyeken is s rövidesen lehe­tővé válik, hogy mindenütt kapható lesz folyóiratunk. — Milyen tervek vannak még? — Először azokról beszéljünk, ami­ket meg tudunk valósítani. Itt van­nak elsősorban az irodalmi estek. Az első ilyent közvetlenül az októberi események előtt rendeztük, valóban nagy sikerrel. Akkor úgy terveztük, hogy két-három hetenként tartunk ilyen estet a nagy nyilvánosság előtt, de ezt a közbejött események meg­akadályozták. Most reméljük, hogy rövidesen folytatni tudjuk s minden ilyen esetre ezután is meghívunk egy jónevű művészt. Folytatjuk az iro­dalmi matinék rendezését is, egyelőre azonban csak meghívott közönség sára hivatkoztak, amelynek a II. be­kezdés 8/á. pontja a következőket mondja: „Azokban a vidéki városok­ban, ahol fegyveres harcok voltak no­vember 4-e és 10-e között, kétszeres átlagbér illeti meg azokat a kereske­delmi dolgozókat, aki a fegyveres harc napján ténylegesen munkát vég_ zett.” Itt Szekszárdon nem voltak fegyveres harcok, így nem illeti meg a kereskedelmi dolgozókat erre az időre a dupla bér sem. Az utasítás egyik-másik pontja a következőket írja. „A jogtalanul kifizetett többlet­béreket és esetleges természetbeni juttatásokat (áruhitel) a járandóság­ból kell levonni. Egy korábbi határozat pedig már leszögezte azt is, hogy ezeket a levo­násokat 1957. január 1-től április 30-ig kell befejezni. sek, az előadások... és egyedül va­gyok itt orvos. Alig jut időm arra, hogy írjak, vagy külön dolgozzak. — Nem mondom, elismerik a munká­mat, kitüntetést kaptam, érdemes or­vos vagyok, egy új gyógyszerkeveré. kért 700 forint újítási díjat kaptam. Eddigi pályafutásom alatt 27 dolgoza­tot írtam, ezeket mind kiadták, nagy­részük oroszul, németül és franciául is megjelent külföldön. Nem tudom, kívánhatok-e többet? — Azt hiszem igen, mivel új időket élünk új esztendőt kezdünk, ilyen­kor mindenkinek lehetnek kíván­ságán — Legelőször is — folytatja — azt szeretném, ha az új intézet, amit 1955 elején kezdtek építeni, és már rég kész lehetne, végre tető alá kerülne. És szeretnék még orvost idehozni. — Sok a munka egyedül és utódom sincs, pedig már nem vagyok fiatal­ember, az egészségem sem kifogásta­lan. Azt hiszem, nem kívánok sokat. Nem, valóban nem kíván sokat, ezért mi is hozzájárulunk egy-két do­loggal. Megyénknek ezt az országha­tárokon túl is ismert orvosát mindig megbecsülték de az elismerések nem jelentenek mindent. Hétszáz fo­rintnál sokkal többet kiadtak már hasznavehetetlen dolgokért, nem egy új gyógyszerkeverékért. Az igazi megbecsülés az lesz, ha az 54 éves or­vos leltározás helyett, végre kutatá­sainak élhet, amelyek eddig is hírne­vet szereztek nemcsak neki, de Bony. hádnak, a megyének is. Megalakult az Egységes Paraszt If. júság Országos Szövetségének Tolna Megyei Ideiglenes Szervezőbizottsága és felkér benneteket a helyi EPOSZ szervezetek létrehozására. Mi az EPOSZ és mit kíván tenni a fiatalokért? Az EPOSZ a falusi ifjúság egysége^ politikai, kulturális, érdekvédelmi szervezete, ímely független a politikai pártoktól és a kormánytól. Ha kell a kormány határozataival ellentétben is védelmezzük érdekeinket. Helyben és országosan védi a parasztfiatalok gaz­dasági érdekeit, politikai jogait, biz­tosítja számukra a szakmai továbbta­nulást, megteremti az önálló kulturá. lis és sporttevékenységéhez szükséges lehetőségeket. Célunk: hazaszerető, tisztaerkölcsű, dolgos .kulturált if­jakat nevelni a hazának. 1. Szervezeteinkkel megteremtjük a falusi ifjúság egységét, közös tevé­kenységét a politikai életben' a kul­turális és sportmunkában. Szervezeteinkben a belépés önkén­tes alapon történik. Tagja lehet min­den községben, tanyán élő fiatal, gaz­dasági helyzetétől, pártállásától, val. lási meggyőződésétől, foglalkozásától függetlenül, aki elfogadja az EPOSZ politikai és szervezeti alapelveit és résztvállal a szervezet tevékenységé­ben. A szervezet megalakulása a fiatalok döntése alapján történik. Jóváhagyás végett be kell jelenteni a szervezet címét és létszámát az EPOSZ járási Ideiglenes Szervezőbizottságához, mely működési engedélyt ad ki a szervezet elismeréseképpen. Az ala­kuló kongresszusig ideiglenes tagsági könyvvel látjuk el a tagokat és beve­zetjük a tagdíjfizetést a szervezet anyagi támogatására. A szervezetben a megszólítás ,. tagtárs''. A vezetőséget demokratikusan a tagság többségének döntése alapján választjuk. A vezetőség köteles időn­ként beszámolni a végzett munkáról és a szervezet pénzügyi helyzetéről. A vezetőségi tagok számát és a funkciókat a taggyűlés határozza meg. Javasoljuk, válasszanak elnököt is, fiatalokat szerető idősebb felnőt­tek közül. Alapszervezeteket általában közsé­genként egyet hozzunk létre. Csak a területileg elszakadt tanyákon, állami gazdaságokban, gépállomásokon vagy nagyobb termelőszövetkezetekben a fiatalok külön kérésére alakítunk a területitől független alapszervezetet. Az alapszervezetek, az EPOSZ régi hagyományainak megfelelően szerve­zetén belül oldja meg a község ifjú­ságának kulturális és sport tevékeny­ségét. Mindén alapszervezet hozzon létre EPOSZ kultúr- és sportcsopor­tokat. E munkában nélkülözhetetle­nek a pedagógusok, a régi jó kulíúr- munkások, a kultúrotthonok vezetői. Kérjétek fel őket az EPOSZ vezetésé­ben való részvételre. A lányok számára az alapszerveze­tek hozzák létre a régi EPOSZ ked­ves emlékű leány-koszorúit, melyben a leányok külön szakkörökben, fel­olvasó és dalesteken otthonra talál­nak. A lánykoszorúk feladata lenne például: olyan kedves ünnep megren­dezése, mint az Anyák napja. A fiúk szintén alakíthatnak legénykört ben­ne különböző szakköröket, sportcso­portokat. rendezzenek a lányokkal kö­zös kirándulást megyénk és hazánk megismerésére. E célok megvalósításának fontos feltétele a helyiség és a felszerelés megoldása. Ezt szem előtt tartva, az EPOSZ Megyei Szervező Bizottsága által jóváhagyott alapszervezetek ha kérik, megkapják használatra a Me­Néhány napon belül megjelenik a Sárköz új száma A Sárköz, Szekszárd irodalmi folyó­iratának új száma rövidesen megje­lenik. A tetsze ős kiállítású folyóirat közli Illyés Gyula híres ,,Egy mondat a zsarnokságról” című versét, míg a Tolna megyei költők közül Sió Sán­dor, Fenyő Lajos, Gyöngyös Imre szerepelnek. Antal László Kosztolányi Dezsőről írt tanulmányt, Zsikó Gyula pedig stílustörténeti tanulmányt ad közre az új számban. A szépprózát Csányi László „Ketten” című kutya­története és H. Németh István szüreti elbeszélése képviseli, míg Leienyei György napjaink embertípusaiból mutat be néhányat. Hadnagy Albert folytatja az ozorai parasztmozgal­makról szóló kutatásainak közlését, Tucsni László Liszt Ferencről, Kolta László pedig Perczel Mórról emléke­zik meg az új számban. A tanulmá­nyok sorát Andrásfalvi Bertalan új néprajzi gyűjtései egészítik ki. Folyóirat január első napjaiban ke­rül árusításra és minden könyves­boltban kapható lesz. gyei Tanácstól a kultúrotthonok he­lyiségeit és felszereléseit. Szervezetünk testvéri egységet vál­lal a munkás, diák és értelmiségi if­júsággal gazdasági és kulturális pro­gramunk végrehajtásában. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetséggel, a Magyar Diákok Nemzeti Szövet­ségével és a Magyar Örszemcsapat- mozg alommal. Az alapszervezetek irányítását a járási és megyei ideiglenes Szervező Bizottságok végzik. Demokratikus megválasztásukra február—március hónapban kerül sor az EPOSZ ala­kuló kongresszusának előkészítésével egyidőben. 2. Célunk a szocializmus felépítése Magyarországon, a magyar sajátos vi­szonyokra megfelelően. Támogatjuk a Munkás-Paraszt Kor mány intézkedéseit, melyek megte­remtik számunkra a biztonságos éle­tet és jövőt, védelmezik a parasztság gazdasági érdekeit. A beszolgáltatás, a tagosítás, az erőszakos tsz szerve­zés megszüntetésére szorgalmas mun­kával, több terménnyel válaszolunk. Azt akarjuk, hogy jó módban éljen a parasztság és jusson bőven kenyér minden munkáscsalád asztalára is. A nagyüzemi gazdálkodást tekint­jük a mezőgazdaság fejlődése útjá­nak, azonban elítéljük a régi erősza­koskodást, mellyel súlyos kárt okoz­tak a parasztságnak és a mezőgazda­ság fejlődésének. Az alacsony fokú társulások sokaságában ismerkedjen meg parasztságunk a közös gazdálko­dás előnyeivel és a teljes meggyőző­dés folytán alakítsanak maguknak termelőszövetkezeteket. A kormány segítse elő az egyéni parasztgazdaságok felvirágzását. Ja­vasoljuk. hogy a nagyobb befektetést igénylő mezőgazdasági ágak fejlesz­tésére — mint szőlő és gyümölcs­telepítés — adjon hitelt a kormány az egyénileg dolgozó parasztságnak, va­lamint szüntessenek meg minden ter­melési kényszert, legyen biztosítva a parasztság sérthetetlen joga annak megválasztásában, hogy mit és meny­nyit termgl. Az EPOSZ-ba tömörült fiatalok tö­rekedjenek mezőgazdasági szakisme­retek elsajátítására. Az alapszerveze­tek a helyi mezőgazdasági szakembe­rek és ezüstkalászos gazdák vezetésé­vel szervezzenek mezőgazdasági szak- tanfolyamokat, szakköröket. Az EPOSZ Központi Szervezőbizottsága a jövőben felújítja a régi téli Nép­főiskolákat, ezzel kíván konkrét se­gítséget nyújtani a parasztifjúság ál­talános és mezőgazdasági szakisme­reteinek növeléséhez. Az ipar fejlesztésével kapcsolat­ban az a véleményünk, hogy itt is te­kintsék alapvetőnek az ország gazda­sági vezetőit, hazánk adottságait. Ne tartsunk üzemben és ne hozzunk lét­re több olyan nehézipari üzemet, melyhez a nyersanyagot csak anyagi megerőltetés mellett tudjuk külföld­ről biztosítani. 3. Az EPOSZ független, szabad szo­cialista haza felépítésén fáradozik, őrzője és ápolója népünk nemzeti ha­gyományainak és baráti kapcsolatot tart fenn a világ haladó ifjúságával. Megismertetjük a parasztifjósággal népünk történelmének legdicsőbb eseményeit, haladó mozgalmait és forradalmait. Példaképnek tekintjük az 1848-as forradalom ifjúságát és az 1919-es Tanácsköztársaság, valamint a fasiszta uralom ifjú mártírjait. Március 15-ét az ifjúság ünnepeként megünnepeljük. Helyeseljük a Kos- suth-címer visszaállítását a Magyar Népköztársaság címerének, s ezt kife­jezésre juttatjuk azzal is, hogy EPOSZ jelvényünk alapszínének és formájának a Kossuth-pajzsot vá­lasztjuk. Szoros baráti kapcsolatban kívá­nunk élni minden néppel, Kelet és Nyugat országainak minden haladó paraszt és egyéb ifjúsági szervezeté­vel. Ezért részt kívánunk venni De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség tevékenységében, a VI. Világifjúsági Találkozón. Testvéri barátságban kívánunk élni a szomszédos szocialista országok né­pével és ifjúságával. Kölcsönös csere­látogatások során meg kívánjuk is­merni hazájukat és népük kultúrá­ját. Elítélünk azonban minden olyan törekvést, mely egyik vagy másik or­szág módszereinek lemásolását jelen­tené a szocializmus építésében. Fontosnak tekintjük, hogy Hazánk teljes függetlensége kifejezéseképpen amint a rend és a nyugalom helyreáll a Munkás-Paraszt Kormány kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunió kormá­nyával, az itt tartózkodó szovjet csa- oatok kivonásáról. Fontosnak tekint­jük e tárgyalások pozitív eredményét a szovjet és a magyar nép közötti ba­ráttá" fejlődése tekintetében is. Fiék és leányok! Alakítsátok meg az EPOSZ-t, tegyétek vele vidámmá és tartalmassá az életeteket. Boldog, bőséges új esztendőt kívá­nunk! Egységben a Hazáért! az EPOSZ Megyei Ideiglenes Szervezőbizottsága. Ujesztendei gondok és tervek a szekszárdi Babits Mihály Irodalmi Társaságban A legzavarosabb októberi esemé­nyek idején, amikor a latin mondás szerint a fegyverzajban elhallgatnak a múzsák, a szekszárdi Babits Mihály Irodalmi Társaságban akkor sem állt meg az élet. Az események ugyan megzavarták a társaság munkáját,meg szüntetni azonban nem tudták, ami­nek első jele volt, hogy decemberre megjelent a társaság évkönyve majd rövidesen megrendezésre került az első irodalmi matiné is. Most, az új- esztendő előtt, felkerestük a szekszár­di irodalmi társaság vezetőit, mond­ják el, milyen terveik vannak az új­évben, mit akarnak megvalósítani. — Nem minden azon múlik hogy mit akarunk, hanem azon is, hogy mit tudunk, — mondják a társaság­ban s magyarázatként rögtön hozzá is teszik: — A szekszárdi társaság fiatal, egy esztendős múltra tekinthet csak visz- sza. Az indulás éve nem volt zava­roktól mentes, hisz elég ha csak az irodalmi harcokra, az irodalmi fel­adatok tisztázatlanságának, majd a bekövetkezett politikai események­nek kérdésére gondolunk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy viszonylag mini­mális támogatást kaptunk, akkor ért­hetővé válik, hogy az első esztendő inkább meg nem valósított tervekkel, mint eredményekkel múlt el. De azért nem szabad elégedetlennek len­nünk. Ki tudtuk adni a társaság folyó iratát, a Sárközt, mely rövidesen nép. szerű lett és egyre többen keresik. Kiadtuk évkönyvünket, mely szerény keresztmetszetét adja az elmúlt esz­tendő munkájának. Az élelmiszeripari dolgozók jogtalan bérkifizetéséről A népbolt vállalatok dolgozói jogo­san vélték sérelmesnek azt hogy a megye területén a földművesszövet­kezeti, vendégellátói és a többi élelmi / szeriparhoz tartozó dolgozóknak miért fizették ki a november 1. és 11-e kö- í zötti időszakra a dupla bért. Ugyanis az történt, hogy amikor a népbolt i központ a dolgozóinak is ki akarta i hozni a bankból erre a célra a pénzt, azt leállították, s csak erre az idő­szakra az egyszeres bért kaphatták meg. Felkerestük a megyei tanács keres­kedelmi osztályának vezetőjét, Győri Istvánt, aki azonnal beszélt az illeté­kes szakminisztériummal és érdeklő­dött, választ kért a megyében fenn­álló ezzel kapcsolatos problémára. A minisztériumban a 751/151/1956. (XII. P 20.) kereskedelmi miniszter utasítá­előtt. Az első ilyen matiné után ja­nuár elején jelentkezünk a legköze­lebbivei. Ezeken nemcsak a Tolna megyei írók mutatják be új művei­ket, hanem egy-egy témán belül világ irodalmi nevek is szerepelnek. — Külön fejezet, de egyelőre csak terv a könyvkiadás kérdése. Őszintén megmondhatjuk, az elmúlt évek iro­dalompolitikájának könyvkiadása rossz volt, sőt, nagyon rossz. Megaka­dályozott minden eredeti tervet min­den önállóságot s elsekélyesítette, — szegénnyé tette az irodalmat. Ezen változtatni kell. Elsősorban úgy, hogy megszüntetik a rettenetes cenzúrát, a lektorok rémuralmát s nyilván az is hozzátartozik, hogy a vidéken is lehe. tővé tegyék a könyvkiadást. Mi első­sorban Babits műveit szeretnénk ki­adni, ezzel kapcsolatban már tervet is készítettünk. Természetesen sorra kerülnének a Tolna megyei írók mű­vei is, amely közül hadd említsük meg egy költői antológia tervét, Had­nagy Albert rendkívül nagyjelentő­ségű történelmi munkáját az ozorai parasztmozgalmakról, Antal László tanulmányait, Csányi László regé­nyét és prózai költeményeinek köte­tét, Németh István novelláit. — Sok terv, és azt hisszük, ha meg­valósulhat, a magyar irodalom is nyer vele. — Ezt reméljük mi is. Ezen dolgo­zunk, ezen akarunk munkálkodni az új esztendőben, amely, reméljük, eredményesebb lesz, mint az elmúlt. Dombóvárra üzenjük... ... Cser Istvánnak, a Rákóczi-utca 55-be, aki azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy kérdezzük meg, vajon a nakj „Ut a Szocializ­mus Felé Termelőszövetkezet”-ben teljesített 108 munkaegysége után mi­kor kaphatja meg a járandóságot. — Cser István négy évvel ezelőtt 13 hold földdel, lovakkal ®s gazdasági felszereléssel lépett a naki tsz-be. Onnét azért jött el, mert lányával közösen Dombóváron vett házat. így a helybeli Rákóczi Tsz-be lépett, ahol szorgalmas munkával 311 munkaegy­séget szerzett. Kérésével a megyei tanács Mező- gazdasági igazgatóságához fordul, tunk, ahol azt a választ kaptuk, hogy Cser István jogosult a 108 munka­egység utáni részesedésre. Üzenjük Cser Istvánnak, hogy panasza elin­tézése végett forduljon a dombóvári járási tanács mezőgazdasági osztályé, hoz. '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents