Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-26 / 22. szám

1957. JANUÁR 26. TOLNA MEGYÉÉ NÉPÚJSÁG Kiállták a próbát... Tapasztalatok a simontornyai Kossuth Tsz-ben Az «ktoberi események a simontor­nyai termelőszövetkezetben sem múl­tak el nyomtalanul. Abban a zűrzavaros hangulatban itt is volt olyan elgondo­lás, természetesen inkább kívülről, hogy fel kell oszlatni a termelőszö­vetkezetet, széjjel kell hurcolni min­dent. Ám a termelőszövetkezet tag­jainak túlnyomó többsége megvédte a gazdaságot, s így lem gyengülve, hauem még szilárdabbá kovácsolódva került ► ki a tesTíielőszövetk.'',zet a nagy harcból. Azt határozták el, hogy régi formá­ban, de új módszerekkel, új, megnö­vekedett kedvvel látnak munkához. A MEGVÁLTOZOTT HELYZETET ma már csak nevében mutatja a ter­melőszövetkezet, hiszen a legelső az volt, hogy ezt megváltoztassák. így lett a simontornyai Alkotmányból most már Kossuth Termelőszövetke­zet. Másik igen fontos változás a ter­melőszövetkezetbe^ hogy meglévő lehetőségüket illetően szó­lunk. A jövő esztendőben tovább akar­ják bővíteni a téli foglalkozta­tást. Cirkot fognak vetni, amelynek szárá­ból a jövő héten cirokseprűket ké­szítenek. Ezzel azonban egyúttal a haltenyésztést is segítik, hiszen a magját a halak etetésére tudják fel­használni, s így nem kell ezt a drága takarmányból megtenni. Ezzel a mód szerrel végeredményben, vagy a ci- rckseprűnek való anyag, vagy a halaknak jutó takarmány jóformán ingyenben lesz, nem beszélve arról, hogy a halak részére felhasznált ed­digi takarmány növelheti például a tejtermelést. a LEHETŐSÉGEK s a várható gyarapodás biztosítja, hogy a termelőszövetkezet tagsága megfelelő munkát igyekszik kifej­teni a közösben. Egyúttal azonban jó példát szolgáltat a kívülálló dol­gozó parasztok felé is. Ennek ered­ményeképpen alakult az utóbbi idő­ben a termelőszövetkezet tagjainak létszáma a következőképpen. Az ok­tóberi események után, mint fent is említettük, túlnyomó többségükben együtt maradtak, s lényegében csak azok léptek ki néhányan, akik vidék­ről jártak be a termelőszövetkezetbe. Ezzel szemben azonban már ed­dig mintegy 8 belépővel szaporo­dott a termelőszövetkezet tag­sága. Végeredményben tehát a simontor­nyai termelőszövetkezet kiállta a próbát. Azt is látni kell azonban, hogy nemcsak kiállta, hanem a meg­növekedett és a sokat ígérő tervek nyomán erősebb lehet, tagjai jómó­dúak, boldogabbak lehetnek, mint valaha. Követendő példa A megye községei közül kevésnek adatik meg az o lehetőség, hogy az Állami Faluszínház művészeinek já­tékában gyönyörködhessék. De még kevesebb azoknak a községeknek a száma (talán csak Szekszárd, Tolna, Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár) ome. lyeket a Pécsi Nemzeti Színház, a Kaposvári Csiky Gergely Színház vagy a Kecskeméti Katona József Színház művészei látogatnak. A jövő hét hétfőjén a szekszárdiak_ nak különös élményben lesz erőlelát- hatólag részük'■ a Pécsi Nemzeti Szán­ház művészei Katona József Bánk bánját mutatják, be a városi kultúr- házban. De ebből az élményből részt kérnek a sióagárdiak is. Mégpedig oiykép- pen, hogy nem kevesebb, mint 50 je- gyet vásároltak és külön autóbuszon érkeznek majd az előadásra. A sióagárdiak elhatározása nem egyedülálló a megyében, mert hiszen a bonyhádi rendezvényeknek rendsze_ rés látogatói vannak a bonyhádi já­rás községeiből. Szekszárdion azonban eddig még nem fordult elő, hogy egy vidéki község lakossága ilyen szoros kapcsolatot kíván tartani a megye- székhely művelődni és szórakozni vá­gyó dolgozóival. Éppen ezért üdvözöljük a sióagár­diak elhatározását és a sióagárdi pél­dát bízvást állíthatjuk a többi Szek­szárd környéki község, elsősorban a Sárköz községei elé. Minden azon múlik, hogy akad-e majd ezekben a községekben olyan ember_ aki vál­lalja a szervezés munkáját, amint azt vállalta Sióagárdon a megyei mű_ velődési osztály dolgozója. Bízunk abban, hogy öcsényben, Decsen, eset­leg Várdombon is akad majd aki vállalja a szervezéssel kapcsolatos munkát és követik majd a sióagár­diak példáját. Végül pedig annak a reményünknek adunk kifejezést, — hogy a sióagárdiak próbálkozása tel­jes sikerrel jár és a sióagárdi dolgo­zóknak sikerül majd olyan kapcsola­tot kiépíteniök a megyeszékhely dol­gozóival, amely minden vonatkozás­ban követésreméltó lesz. a fegyelem megszilárdítására egységesen, az eddigieknél sok­kal szigorúbb határozatot hoz­tak. Akik például indokolatlanul kima­radnak a munkából, azokat kizárják a termelőszövetkezetből, ha csak or­vosi bizonyítvánnyal nem igazolja r távolmaradásának okát. Ez a szigorú intézkedés azonban nem jelenti azt, hogy ha kell, ha nem, szinte odalán­colják a tagságot a termelőszövetke­zethez. Nyilvánvaló, hogyha valaki­nek sürgős egyéni elintéznivalója akad, természetesen nem köteles meg jelenni a termelőszövetkezetben. Ezt azonban a mindnyájuk által elfoga­dott határozat értelmében legalább 24 órával előtte be kell jelenteni a vezetőségnek. Ez feltétlenül szüksé­ges, hiszen a tervbévett munkála­tokhoz a vezetőség csak így tudja a munkaerőket biztosítani és az esetle­ges hiányzások következtében átcso­portosítani a munkába álló tagságot. ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN tehát már természetesnek lehet ven­ni, hogy a szövetkezet tagjai szorgal­masan dolgoznak. Mostanában első­sorban az állattenyésztésben, s a téli foglalkoztatásként biztosított nád­palló készítésében dolgoznak a ter­melőszövetkezet tagjai igen szorgal­masan. Egyik részük termeli a palló készítéséhez szükséges nádat, a má­sik része készíti a pallót. Ebben az idényben mintegy 180—200 000 fo­rintot számítanak bevenni belőle. Az elmúlt napokban szállítottak el pél­dául egy vagon nádpallót, amelyért mintegy 9000 forintot kapott a ter­melőszövetkezet. Jó jövedelmezett az elmúlt esz­tendőben a termelőszövetkezet halte­nyésztése is. Készpénzben közel 60 000 forin­tot kaptak az eladott halakért, de ha a jövedelem egészét nézzük, az több mint 100 000 forint. A továbbfejlesztés is biztosítva van, hiszen van már saját haltörzsük, amelynek egyik büszkesége a 18 kilós anyaponty. De a többi hét is 8—10 kilós. A saját maguknak szükséges halivadékon felül eladásra szánva van 15 mázsa ivadékuk. A KORMÁNY HATÁROZATAI mint a begyűjtés megszüntetése, stb. jó alapot adnak ahhoz, hogy a ter­melőszövetkezet gazdasága a követ­kező években továbbfejlődjön és a termelőszövetkezet tagjai bátran kez­deményeznek, hogy még jövedelme­zőbbé tegyék gazdaságukat. A to­vábbi terveikből csak a két fenti A Külügyminisztérium közleménye A Külügyminisztérium kéri, hogy az októberi események folytán nyu­gatra távozottak hozzátartozói haza­térési és egyéb ügyekben január 24- től ne a Külügyminisztériumhoz, ha­nem a Magyarok Világszövetségéhez forduljanak. Cím: Budapest II. ke­rület, Bem tér 4., I. emelet. Telefon: 350—100 (387 mellék). (MTI) Késő bánat — eb gondolat ŰZD HATÁRÁBAN az idén ké­sőbbre szorult a szüret. A bor az ok­tóber, események idején volt a „leg­mérgesebb”. Egyes gazdák pincéjé­ben még úgy forrt a bor, mint a lúg, s attól kellett félni, hogy kicsap a hordókból. « A kis település hangulatát nem za. varta más, csak a néha-néha beszí- •vott emberek kurjongatása és az Európa Hangja. Ugyanis a jó körül­mények közé jutott, volt cselédek há­zában, kevés kivétellel, ott bömböl a rádió. Azelőtt rádió nem volt — nem is lehetett — Pesty Pál a környék volt földbirtokosa nem engedélyezte azt, hogy a cselédek rádiójának hang­ja zavarja nyugalmát. SZÓLT A RÁDIÓ éjjel-nappal azokban a napokban s nem is lehet mondani, hogy eredmény nélkül. Egy­re többen hangoztatták a külföldi híradások gyújtó hatására — nekünk is meg kellene mozdulni. Néhányan a hangoskodók közül az állami gazda­ság autójára pakoltak beutaztak Paksra, Nagydorogra — tájékozódás céljából. — Másutt már a nemzetőrséget is megalakították, nekünk is forradal­mat kellene csinálni — mondogatták és hozzá is fogtak a Táncsics Termelő szövetkezet feloszlatásához. A mesterségesen felkeltett forra­dalmi hangulathoz természetesen hoz­zájárult a forrásban lévő murci ha­tása, s Győrvári János az egyik este kiválasztotta a csordából tehenét. — Gyere haza tehenem ... Letűnt a csillag... Vége a tsz-nek — mo­tyogta ittasan. A ROSSZ PÉLDA ragadós volt és egyre többen hangoztatták, „fel kell oszlatni a termelőszövetkezetet”. — Osszuk szét a terményt, nyissuk fel a magtárt — kiabáltak össze­vissza felbőszült emberek. — Egy lépést sem tovább — emelte fel szavát Somogyi István a tsz mag- tárosa. — Míg élek, ide be nem megy senki. Most menjetek haza, aludjátok ki a mámort és holnap majd józan fejjel tárgyalhatunk. A magtáros biztos fellépése meg­mentette a magtárt, ahova éjszakára őrséget állítottak. így őrizték a tsz gatter-telepét is, amely havonta 6000 forint jövedelmet hoz a tagságnak. — De őrséget állítottak az erőgép mellé is, amelyért az elmúlt évben 64.000 forintot fizettek. A felfegyverzett it­tas nemzetőröket el is küldték külön, böző helyekre... de hogy az est még Se múljon el esemény nélkül — s le­döntésre alkalmas emlékmű pedig nem volt — beverték a kultúr ház ab­lakait. Miután ezzel végeztek a „nem­zetőrök’’ elmentek a kommunisták, elsősorban Waller János agronómus lakásához, ahol szintén betörték az ablakokat. • MÁSNAP REGGELRE elszállt a mámor s kijózanodva döbbentek rá, hogy oktalanságot csináltak. A félre­vezetett emberek közül elsőnek Győrvári János kereste fel a tsz el­nökét, Varga Istvánt. — Jó reggelt! Pistám, tegnap el­vittem a tehenet, meggondoltam a dolgot, vezessétek vissza. — É-n ... én-e? Hát ki vitte el, nem te? ... Nézd, nem megyek érte, pedig mehetnék, mert a tsz azt már kifizette neked, hozod, vagy nem? ... Egyet azonban mondhatok, törvény volt is, lesz is ... a többi a te dol­god. A tehenet félóra múlva Győrvári János visszavezette, sőt, azóta már úgy döntött ,hogy továbbra is tagja marad a tsz-nek. A tagság egy jórésze együtt maradt, a másik része külön­válva, I. típusú szövetkezetét akar alakítani. Most már valamennyien annak örülnek, hogy nem hallgattak a szomszédos községekből megjelent ellenforradalmárokra, s együtt ma­radt, nem hullott szét a tsz vagyona, amelyből igazságosan kielégíthetik a különválókat. örülnek annak, hogy november 4-ével végétért a törvényenkívüli ál­lapot, s egyre többen beszélnek arról, mi lett volna velük ha egy szép na-J pon beállított volna a volt földbirto­kos rokonsága és visszakövetelte vol-| na a földet, ahogy azt Mindszenty bí­boros hangoztatta a rádióban. Az alig 100 házszámú kis település lakóit sem kímélte meg az ellenforra­dalom vihara. Most, bár teljesen hely J, reállt a rend, szégyenkezve mennek* el a bevert ablakú kultúrház előtt, sí tetteiknek saját maguk látják a ká-i rát. Az ablak és ajtó nélkül hideg í teremben nem kellemes az üldögélésf és akármilyen érdekes is a film,] ugyancsak kevés látogatója van aj mozielőadásoknak. SZÉGYENLIK azt is, hogy oktalan! bujtogatásra hallgattak kárt okoztak! Walter Jánosnak és családjának, csak) azért, mert kommunista volt. Szé-Í gyenlik, mert az agronómus jóban, ^ rosszban együtt volt velük és munká. J jával elősegítette a tsz jövedelmező-J ségét, sőt, továbbra is velük maradj Nagy a szánom-bánom, s cikkünk- í ben azért nem szellőztettünk meg' neveket, mert enélkül is mélységesen * nagy a szégyenérzet amiatt, hogy fél- (> revezetnj hagyták magukat. (l I»----------------------------- * LABIRYNTUS • • • Közel egy évtizede foglalkozom orvosi műszerek beszerzésével. Mi­vel azonban nálunk sportot űznek egyesek abból, hogy mindent túl­komplikáljanak, megalakultak a kü lönböző elnevezésű intézmények, amelyek műszerek eladásával, illet­ve kiutalásával foglalkoznak. Valakinek aztán eszébe jutottj, milyen „őrült" dolog volt mindent egy helyen árusítani, ezért sürgősen „decentralizáltak". Ezekután már meg kellett ismerkedni egész Nagy- Budapest térképével. A hivatalokat úgy szétszórták, hogy aki ezt ki­gondolta, büszke „lehet rá”: Jó munkát végzett. Jó idegze'ű, nyu­godt, türelmes ember vagyok, így sohasem bosszankodtam azon ha 5—6-féle műszerből álló megrende­lést legalább nyolc helyen kellett felkutatni. Először is otthon haditervet kel­lett készíteni, menetrendet össze­állítani, hogy ne futkosson az em­ber tervszerűtlenül a Lenin-körút, az Ö-utca, a Lázár-utca, az Aka­démia-utca, Kispest és Óbuda kö­zött. Azután a megrendeléseket hat példányban elkészíteni, fehér, sárga, zöld, kék, rózsaszín lapokon, ne­hogy a szem elunja, az egyforma­ságot. Egy-egy cikkelemnek azonban nemcsak a. nevét kell tudni, van annak hat-hét jegyű száma is, amelyről a raktárnok bizonyára előbb ráakad ha keresi, mintha a becsületes nevén kutatna utána. — Ámde vannak kitűnő katalógu- gusaink, s azokban mindez megta­lálható. Hát lássuk csak a kataló­gust: 3822. (ez a katalógus száma), 481—963,9 (ez a cikkelem száma)... lázmérő, belföldi ... db. 10,47 (ez a nagykereskedői) 11.50 (ez a fogyasz­tói ár). Aztán elmegy az ember, részi1 egy ilyen 3822—481—963,9 lázmérő belföldit, s fizet érte például 16 fo­rintot. Ez csak egyszerű, de hol le­het megkapni? Ha a Lázár-u. 3/b. alatt keresed, ahol egy hónappal ez­előtt ve ted, akkor elküldenek az Akadémia-utcába, ahol azt a vá­laszt kapod, hogy eddig az ő profil­jukba tartozott, de azóta áttették az óutcai raktárba. Az óutcai kedves t barátom viszont felvilágosít, hogy ez {i tévedés, mert újabban a Lázár-utcai> 5/c-ben lehet megkapni és végre megveheti az ember a hőmérőt, ha éppen van belőle. Mi lenne azonban akkor, ha az Egészségügyi Minisztérium létre­hozna egy Egészségügyi Áruházat? Ebben mondjuk a lakosság szerez­hetné be szükségleteit (fecskendő, vatta, ágytál stb.) az emeleten pedig mindaz kapható lenne, amire egy orvosnak, vagy egészségügyi intéz, ménynek szüksége van gombtól, kö­penytől, lepedőtől, az árnyékmentes r mű őlámpáig, ugyanígy bútorféle, laboratóriumi, gyógyszertári felsze­relés, és állatorvosi műszerek is. — Fizethetnénk csekkel készpénzzel, adnának kiutalásra, beruházásra, vagy igazolt központi hitelre. Nem hiszem, hogy ma, amikor annyi épü. létünk üresedik meg és sok hivatal­ban egyszerűsítés történik, nem len­ne ez észszerű megoldás. — Minden tárgyat egy helyen, kevesebb sze­mélyzettel és — kevesebb admi­nisztrációval lehetne eladni és sárolni. — PILA s rd-| SZÓVÁTESSZÜK Járandóság helyett — felmondólevél Hányán, de hányán írtak, beszél­tek arról, hogyan kell megbecsül­ni az öregeket, akik — valljuk be — nagyon sok esetben megkönnyítik a fiatalok munkáját. Adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy egy, munkában eltöltött élet után gond nélkül élhessék le azt az időt, ami még életükből hátra van. Ezt és nem többet kívánt az idős néni, Kvanduk Ferencné is. — Ott dolgozott a Sárközi Állami Gazda­ság Petőfi üzemegységében, a Led- ne.czki-tanyához tartozó baromfi telepen, 1951 óta. Most, az év elején csodálkozva és érthetetlenül ta­pasztalta, hogy nem kapta meg az első negyedévre járó fejadagot. Először azt hitte, valahogyan meg­feledkeztek róla. Beleunt a várakozásba, szólt Kó- tay Károly üzemegységvezgtőnek. — Hogyan lehet az, hogy én még nem kaptam meg a fejadagomat? Mit eszek én akkor? — Abban igaza van — hagyta helyben a panaszt az üzemegység­vezető, de azért semmit nem tett, hogy Kvanduk néni megkapja a já­randóságát. Kvanduk Ferencné akkor bement panaszra a MEDOSZ megyei bízott, ságához, elmondta, milyen igazság­talanság érte. A MEDOSZ a pa­nasznak helyt adott és felszólította a gazdaságot, adják ki az idős néni járandóságát. Meg is kapta ezekután... de nem a gabonajárandóságot, hanem a fel­mondó levelet. „A Sárközi Állami Gazdaság Petőfi üzemegységének határozat­lan időre szóló viszonyát a MTK. 29. § l./b. pontja alapján 1957 ja­nuár 16 napjával kezdődd 15 napi felmondással megszüntetem. A fel­mondási idő 15 munkanapjára a havi 800 forintnak megfelelő nap­számbért a gazdaság kifizeti. Alá­írás: Kótay Károly.“ Kvanduk Ferencné időközben be­nyújtotta nyugdíjazási kérelmét, azt viszont nem továbbították a megfelelő helyre. Lebet, hogy Kvanduk Ferencnét nem lehet nyugdíjazni sem, mert esetleg nincs meg minden feltétel a nyugdíjjogosultsághoz, de ilyen körülmények között legjobb lenne, ha az illetékesek elővennék embe­ribb gondolkodásmódjukat. Ne csak szavakban nyilvánuljon meg az, hogy „Nálunk legfőbb érték az em­ber!“’ és ha arra kerül a sor, akkor minden latolgatás nélkül a létbi­zonytalanságba taszítunk egy idős, hetven éves asszonyt, esetleg éppen azért, mert panaszkodni mert. Több emberséget a Sárközi Állami Gaz­daságban. Adják meg a megbecsü­lést — az erkölcsit és az anyagit is — azoknak, akik a munkából ki­öregedtek. Ilyen esetben gondolja­nak arra, hogy egyszer erre a sors­ra juthatnak ők is, amikor majd öregek lesznek. Bognár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents