Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-25 / 303. szám

TOLNA MEGYEI 4 ARA 50 FILLÉR XIII. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM KEDD, 1856. DECEMER 25. m 9 A uAGYAR szocialista munkáspárt és a tanácsok lapja Hdtwncs JíacáiMfttyi Ünnepeket! Éjféli harangszókor . . . Éjfélkor megkondulnak a harangok szerte a világon, az ország minden kis falujában: a szeretet, a béke ka­rácsony éjszakáján. Az ember, aki pihenni vágyva letette a szerszámot, elcsitította a gépek zümmögését, aki­nek egy mozdulatára elcsendesedett a gyár lüktető szívverése most megáll egy pillanatra és gondolkodik. A ha­rangok zúgása belopódzik minden családhoz, minden ember szívébe, ez a búgás átöleli a világot, s ez a pilla­nat az, amikor az Ember, a föld ura önmagába néz, keresi magában e harangzúgás magját azt az érzést, amit a harangszó feléleszt lelkében: a szeretet, az emberség, a hit, a biz:.- lom érzése. E nap a jelképe annak a küzdelemnek, melyben minden eggyé forr vallásra és pártállásra való te­kintet nélkül, hogy elmélyítse a sze­retet és béke érzését, hogy kiűzze a haragot, gyűlöletet és a gyilkolási lázat az emberek szívéből. Hányán és hányán próbálták már meg a szeretet és békesség eszméjét meghonosítani az emberek között, ezt uralkodóvá tenni az emberi érzésvi­lágon. Voltak, akik őszintén hirdet­ték mindezt, de sokan közülük e ne­mes érzések közé rejtették aljassá­gukat, e nyugalmat, boldogságot igérő gondolat leple alatt embereket gyil­koltalak le. A világtörténelemben számos példát találhatunk, hogy az egyenlő jogok biztosítása nevében ez. reket fosztottak meg emberi jogaik gyakorlásától, az igazság nevében tízezreket végeztek ki igazságtalanul, a béke és szeretet leple alatt üldöztek és pusztítottak embereket, akik soha nem bántottak senkit, akik békében és szeretetben akartak élni. Volt inkvizíció, volt Hitler, amikor e ma­gasztos eszme megcsúfolása tető­pontjára hágott és most mégis, most újra tisztán, lerúgva magáról minden szennyet él az emberek szívében. És jöhet bármilyen önkény, bármilyen zsarnokság a világra, az emberekből a szeretetet nem lehet kiirtani, szí­vükben nem lehet megölni a béke ér­zését, az utána való vágyakozást. Az emberszív melegségre, megér­tésre, szeretetre vágyik, mely betölti életét, értelmet ad létének. Milyen ke. vés jutott mindebből az utóbbi évti­zedek emberének ... A II. világhá­ború vérfolyamát követő időben hány özvegy várta hiába vissza azt a férfit, aki mindezt adni tudta volna neki. Ártatlan arák őrizték csókjai­kat, hol boldoggá tegyenek vele egy embert, akinek a szívét valahol golyó ütötte át, akit halálba kergettek aki olyan embert ölt meg — akinek olyan ember ontotta a vérét, akit soha nem bántott. Árvák panasza, sóhaja sut­tog e karácsony éjszakáján is, akik nem érezték még az apai csókot, akik nem ismerik és soha nem ismerhetik már meg az apai kar védő ölelését. Meg kell hallani minden embernek ezt a sóhajtást, e sóhajtásnak erő­sebbnek kell lenni a rohanó orkánnál, hogy megnyisson minden szívet. Ezek a jajok töltik már be a világot és mégis akadnak olyan bűnösök, akik vért akarnak. Hányszor hangzott már az égig kétségbeesett anyák kiáltása, sikolya: Nem! — Mely a szeretet, a béke nevében tiltakozik a gyilkolás ellen. És akadt ember, aki e sikolyt nem hallotta, vagy nem akarta meg­hallani, aki félrelökte a görcsösen ölelő, visszahúzó karokat és vért ontott... Mi, magyarok nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent a béke, mit jelent szeretni és érezni a szeretet melegét. Nem azért, mert nagyon sokat érez­tük, hanem mert nagyon kevés ré­szünk volt benne. Vágyunk rá mint éhségtől, szomjúságtól csontig aszott ember egy laktató falatra, egy csepp vízre. Mi vért ontottunk most is, vállal­tuk még ezt a vért, hogy élvezhessük végre a békét és nyugalmat. A fegy­verek elcsitultak hazánkban, de az öklök felkiáltó jelként a fejek felett merednek, hogy lesújtsanak arra, aki mégegyszer önként, igazságtalanságot akar ránk hozni, arra, aki meg akarja zavarni nemzetünk békéjét, aki a sze­retet helyett ismét gyűlöletet akar szítani az emberek között. És most, mikor az éjféli harangszó rést keres minden szíven, ahol a sze­retet és békevágyás egy csepje még pislákol, most amikor minden család karácsonyfáján gyertyafények villan­nak fel, most, most van az ideje, hogy ezekből az itt-ott felvillanó apró fé­nyekből egy hatalmas fény koszorút fonjunk az ország karácsonyfája köré, ahol megmelegedhet minden ember, ahol minden ököl görcsös szorítása megenyehülhét ,hogy egy nemzet el­szakíthatatlan kézszorításává egyesül jön. Most van az ideje, hogy a szere­tet és béke jegyében megbocsásson minden ember annak, aki megbán­totta, s aki hajlandó kezét a nemzet kézfogásába kulcsolni. E karácsonyig mellett, e gyertyafénynél minden!:! elfér: munkás, pap, katona, paraszt, diák és tanár... Karácsony jelentő­ségét tekintve e nap szellemében, el­fér egymás mellett az istenhívő, aki a megváltó békéjét várja és a mate­rialista, aki karácsony napját, mint napot a béke szimbólumát tartja szá­mon. Mint cél, a béke eszméje az, amelyben nézetük találkozik ebben eggyékovácsolódhatnak, ez lehetővé teszi, hogy együtt harcoljanak a béke világgyőzelméért. E karácsonyfánál pont e melegítő fénynél jut szeretet annak, akit még soha nem szerettek, itt adhat szere- tetet az, aki még soha nem szeretett, itt jut meleg annak, akinek feldúlták1 a fészkét, itt lélekben megbocsátást nyer az a bűnös, aki e szeretetre-1 vágyók közé áll, és itt megbocsáthal az az ember, akit igazságtalanul ar- concsaptak. E karácsonyfánál hamuvá ég a gyűlölet és tiszta szívvel indul­hat minden ember a béke, a szeretet útján a boldogság felé, melyet az éj sötétjében a tornyokban és szívekben búgó éjféli harangszó hirdet. Ifjúsági vezetők tanácskozása Szekszárdon A megye volt ifjúsági vezetőinek egy csoportja az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának kezdeményezésé­re az elmúlt napokban megbeszélésre jöttek össze Szekszárdon. A volt EPOSZ, SZÍT, MINSZ, Diákszövet­ség, valamint DISZ vezetők és aktí­vák megtárgyalták az elmúlt hetek, hónapok eseményeit, valamint az ifjú sági mozgalom előtt álló feladatokat, természetesen tanulva a DISZ hibái­ból. „ . . . békesség a földön a jóakaratu embereknek66 Solymár Gábor esperes nyilatkozata . . . Karácsony a béke és szeretet ünnepe. Az angyali szózat, amely kará­csony éjszakájával a világnak szólt, mais szól Szekszárd népének is: „Dicsőség a magasságban istennek, békesség a földön a jóakaratéi embereknek”. Ezekkel a szavakkal kezdte nyilatkozatát lapunk munkatársának Solymár Gábor esperes, a karácsonyi ünnepek jelentőségéről Az éjféli szentmise Krisztus szavaival azt hirdeti, hogy legyen béke a vi­lágban. honoljon felebaráti szeretet az emberek szívében. — Legyen békesség Szekszárd városában is. Nyilatkozatát később így folytatta: „Köszönetét mondok a város és megye szerveinek azért a megértésért, amellyel lehetővé tették számunkra az éjféli szentmise megtartását, s a hívőknek a szentmise látogatását a kijárási tilalom feloldásával. Köszönetét mondok továbbá azért, hogy a kórházi kápolnát hasz­nálhatjuk szentmise-szolgáltatásra, s a Csatáron lakó hívők kérését tolmácsol­va azt kérem, hogy részükre szolgáltathassunk szentmisét a régi helyen.” A katolikus hívők megelégedését váltja ki a kormány megértése, melyet az iskolai hitoktatással szemben tanúsít, s nem gördít akadályokat a magyar nép­ben mélyen gyökerező vallásos érzelem gyakorlása elé. A karácsony elválaszthatatlan a békesség gyakorlásától Dr. Kathona Géza református esperes nyilatkozata Mi, keresztyének, abból indulunk ki, hogy a karácsony mindenki számára a szeretet ünnepe. Talán még azok számára is a szeretet ünnepe, akik évköz­ben megfeledkeznek Istenről, de most. ezen a napon, gondolnak Krisztus urunk­ra, aki megbocsájt az embereknek. Nekünk keresztyéneknek, akik hiszünk Is­tenben, karácsony több a békesség és a szeretet ünnepénél. Ha karácsony nem volna még ennél is több, akkor is a karácsony az emberek egyik legnagyobb jótékonysága volna, mert a karácsony egy táborba gyűjti azokat, akik a sze­retet gyakorlásának hívei. S az. aki a karácsony középpontjában áll. a kis Jézus, az egész világ középpontjában áll, az egész keresztyén emberiség szí­vében él. Felmerül o kérdés, hogy mindannyian a szeretetre törekszünk és mégis mennyi érdek és ellentét választ el bennünket. Ez az emberi gyarló­sággal jmagyarázható. Karácsony napján, a békesség és a szeretet ünnepén azonban megbocsájtás költözik az emberek szívébe. A szeretet gyakorlása azonban nem merülhet ki az esztendő egy napjában, hanem ál kell hatni magát az egész em béri életet. A legnagyobb szeretetet gyakorolja ma az és azok, akik a népek közötti ellentétek és feszültségek megszüntetésén ni adóznak, fís a legdrágább ajándék ma a világ népei szá­mára a béke. Azoktól várják a világfeszültség enyhülését és enyhítését az emberek, akiknek szent és drága a karácsony. Ennyiben látom a karácsony és a világ békéjének az összefüggését. Akik a karácsonyfa gyártyafényénél el tudnak érzékenyülni, azoknak munkájukat a békére, annak megteremtésére kell fordítaniok. A karácsonyi angyalok azt mondják: „Dicsőség magasságos mennyben az Istennek, Békesség a Földön és az embereknek jóa’narat.” Ezt hallották a pásztor és ezzel a hívó szóval indultak útnak. A kará­csonyt ünneplők az angyaloktól ma ezt veszik át. Jézus békességet hozott, bé­kességet a jóakaratú embereknek. Mi keresztyének abból indulunk ki, hogy a karácsony elválaszthatatlan a békesség gyakorlásától. Minél jobban növekszik a jóakaratú emberek száma, annál biztosabb e földön a békesség. Mi keresz­tyén emberek hisszük, hogy a jóakaratú emberek száma több a világon, és ezek megszerzik a világnak a legdrágább kincset, a békét és a békességet. külföldi hírek STOCKHOLM A Magyar Népköztársaság stock­holmi követe kérte a svéd külügymi­nisztériumot, tegye lehetővé, hogy kapcsolatba léphessenek a Svéd­országban tartózkodó magyar mene­kültekkel, hogy megkönnyíthessék a hazatérni kívánók Magyarországra utazását. A svéd hatóságok — mint a jelentés mondja —, nem engedték meg a követség tagjainak, hogy el­látogathassanak a menekültek tábo­rába. LONDON Mint az angol rádió jelenti, befejező­dött az angol és francia csapatok vissza­vonása Egyiptomból. Az angol és fran­cia csapatok két héttel ezelőtt indítot­ták meg a támadást Egyiptom ellen, és szálltak partra Port Saidban. Az utolsó csapategységek kivonása minden zavaró körülmény nélkül folyt le. LONDON Észak-Irországban az angol rendőr­ség szombaton nagyarányú razziát rendezett, mintegy ötven személyt le­tartóztatott. A letartóztatások a rend­őrségnek adott új hatáskör alapján történtek, letartótatási végzés nélkül. Észak-írország és az ír Köztársaság között a határon rendkívüli óvóinféz- kedésekeí tettek. A rendőrségnek jóga van ahhoz is, hogy a határövezetben elrendelje a kijárási tilalmat. OTTAWA Nehru indiai miniszterelnök ottawai látogatása alkalmával sajtóértekezletet tartott. A többi között kijelentette: „Ázsia és Európa régebbi kapcsolatai már nem érvényesek. Egyes felvetődött nehézségek annak hiányából adódtak, hogy nincs egybehangoltság a valóság és a mai módszerek között”. Az újság­írók kérdéseire válaszolva a miniszter- elnök hangoztatta: „Nem kétséges, hogy előbb vagy utóbb a kínai kormányt az Egyesült Államoknak is el kell ismernie. A két ország ellenséges érzése gyengül és fokozatosan meg fog szűnni. India visszautasítja a »két Kína« fogalmát az Egyesült Nemzetek Szervezetében, anél­kül azonban, hogy kizárná az önálló for- mozai állam gondolatát, ha a sziget la­kossága ezt követeli.” csak üres, becsavart végű cukros pa­pírok maradtak. tnű-iú ez az emlékezés de a legszomorúbb az apa feljajdulása volt, amikor a vacsorához ültek. Pil­lantása a karácsonyfa alatt elhelye­zett képre tévedt. Pista!... Fiam!... Van-e vacsorád? Sajnos, sok magyar család számára hozott szomorúságot az idei esztendő. Sok család nélkülözi a legszüksége. sebbet, a meleg szobát. Sok család halottját, vagy kivándorolt gyerme­két siratja. Sok, nagyon sok gondunk és ba­junk van. E bajok közepette emlékez­zünk az elmúlt évekre, amikor a béke ünnepén feloldódott a gond. — Béke és nyugalom kell s a békére vágyók azt szeretnék, hä az idei ka­rácsony meghozná a békét, a nyugal­mat. Szeretnénk, ha a bizonytalanság érzését felváltaná a biztonság érzete, mely gyermeknek, felnőttnek egy­aránt meghozná a békét, a nyugal­mat. | 'le^é’í-ouddd szomorúan i készült az idei karácsonyra. Eszükbe i jutottak azok az idők, amikor a ka­rácsony ünnepén feloldódott a gond ]és örömet hozott gyermeknek, fel­nőttnek egyaránt. 1 Pista játékot, később ahogy nőtt, 1könyvet, majd sportfelszerelést ka­pott. Az anya harisnyát vagy ken- i dót kapott, az apának cigaretta, me- \leg zokni, vagy kesztyű volt a kará- ' csonyfa alatt. i Az idei béke ünnepét, a karácsonyt 1 szomorúan, örömtelenül várják a ma- 1 gukra maradt szülők. Egyetlen fiúk, 1 reménységük, a Pista, akit nagy áldo­zatok árán taníttattak, elhagyta a i szülői otthont. Hazáját Ausztriával, i otthonát egy lágerrel cserélte fel. Öt i is magával ragadta a kivándorlási láz, 'amely a Soproni Erdészeti Főiskola 1néhány hallgatóját és egynémelyik , tanárát külföldre vitte. , /DóÜ mÁá. az ideihez hasonló ka- !rácsonyuk Fehéréknek. 1942. kará- i csonyán a családfő, az apa hiányzott. A Don-kanyarban egy istállóban töl­tötte a karácsonyi ünnepeket Fehér István szalmán, 40 fokos hidegben, súlyos betegen. Lázálmaiban megje­lent a családi otthon, felesége, az ak­kor 6 éves kisfia, a Pista. Szomorú volt ez a karácsony, olyan szomorú, mint az idei. Akkor is, most is a helytelen politika szakította két­felé a családot. liCC? dCdöéU^d alatt most nincs ajándék, nincs kit megajándé­kozni, az ajándék helyén a Pista /el- nagyított fényképe van elhelyezve, amely az érettségi alkalmából készült. A magára maradt két szomorú em­ber a távollévőről, a Pistáról beszélt. — Emlékszel — kérdi az apa. — Milyen boldog volt Pista, mikor kor­csolyát kapott. Már IV. gimnazista volt és akkor is úgy örült a kará­csonynak, mint valami kisfiú. Az ajándékot, a karácsonyfára való cukrot a szekrénybe, a sublótba kel­lett dugdosni, mert mire a karácsony­fa feldíszítésére került volna, már

Next

/
Thumbnails
Contents