Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-20 / 299. szám (297. szám)
1956. DECEMBER 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mi, pedagógusok és a tanítványaink ••• és a tanítványaink Aki mostanában nem járt az iskolákban. nem beszélt diákokkal, el sem tudja képzelni milyen is ez az ifjúság. — Mi vagyunk a nemzet jövője, rendelet nincs, miniszter nincs, iskola nincs, éljen mindenj ami új; ez ma a diákság — mondta egy humorérzékkel bőven ellátott tanár. Ha ez nem is így van, de pontosan tükrözi azt az állapotot, ami a 23-a utáni vidéki tanulóifjúságot jellemezte. Alig van olyan középiskola a megyében, ahonnan vállalkozó szellemű diákok neki ne vágtak volna Ausztrián keresztül a világnak. Hová vezethető mindez vissza? — Egy valami sikerült az elmúlt évtized alatt — vélekedik egy több évtizedes gyakorlattal rendelkező pedagógus — sikerült bizonyos szempontokból koravén ifjúságot nevelni. Sok esetben a mai diákok olyan észszel gondolkodnak, mint a felnőttek, de mégis úgy cselekednek, ahogyan azt a 16—18 év diktálja. Szinte hihetetlen, de hallottam, sőt láttam már 6—10 éves gyerekeket politizálni. Az ifjúsági szervezetek József Attila olvasómozgalomtól kezdve egy egész sereg olyan komoly és kétségtelenül hasznos dologgal tömték az ifjú koponyákat, hogy az éveken keresztül nem hagyott egyébnek helyet, mint a kívánságnak, hogy igazában fiatalok módjára éljenek. Mennyi igazság van ebben. Romantika, kaland, élmény, szikrázó temperamentum, mindez kielégítetlen maradt. Pedig az ifjúság nevelése nemcsak abból áll, hogy korlátokat szabunk, hanem abból is, hogy kielégítjük az élményekre, eseményekre, romantikára vágyó, mozgékony természetet. Most úgy érezte minden fiatal, itt az ideje, végre kezdeményezhet, kitörhet abból a mesterkélt pedagógiai terelő-karámból, amely eredetileg jó szándékkal agyonirányította. De mit tettek a pedagógusok? A válasz rendszerint egyértelmű: — Fülünkbe rágták azokat az elveket, amiket egyébként is ezerszer hallottunk, mi is hangoztattuk az életkori sajátosságok, a hazafias nevelés fontosságát, de nagyon kevés lehetőség volt ezeknek az elveknek az érvényre juttatására. A magyar pedagógia csak a szovjet tudomány halvány viszfénye volt, tekintet nélkül minden helyi körülményre. Önálló elképzelések? Állítólag csak megbontottak volna egy olyan egységet, aminek a jóságáról nem, voltunk meggyőződve, mert habár látnokok nem vagyunk, de tisztában voltunk a hibákkal. Bízzák most már ránk az iskolák, az ifjúság ügyét. Ez az, amit a jövőben tenni lehet és tenni kell Ha a pedagógusok elhatárolják magukat mindattól a hibától, ami káros jellemzője volt eddig a nevelésnek és ami ellen vájná kevés ember szólhatott, ha a kényszerű másolás és rendeleti szovjet barátság helyett az igazi hazafiságra és a népek egyetértő barátságára tanítanak, ha thljes értékű mesterei lesznek foglalkozásuknak, a jó eredmény nem marad hat el. Ehhez egyik oldalról rend és lehetőség kell, a másik oldalról pedig a pedagógusok nagymértékű önálló, igaz kezdeményezése és következetes kiállása az ifjúság érdekében. Bézi László KOMMENTÁR As ENSZ különleges politikai bizottságának döntése a szovjet panaszról Mint az AP jelenti, az ENSZ különleges politikai bizottsága napirendjének végére helyezte a Szovjetuniónak azt a panaszát, amely szerint az Egyesült Államok beavatkozik Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, LengyelA‘ lengyel—szovj et szerződés főbb pontjai Varsó. (MTI) A lengyel—szovjet szerződés aláírása alkalmából D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere beszédet mondott, amelyben a többi között hangsúlyozta, hogy az aláírt szerződés határkő a két ország barátsága továbbfejlődésének útján. — A baráti szovjet—lengyel kapcsolatok — mondotta a szovjet külügyminiszter — az egyenjogú szocialista országok testvéri együttműködésének egyik szemléltető példájául szolgálnak, amely országok népeit a proletárinternacionalizmus nagy eszményei lelkesítik és amelyek a régi jó szabály szerint cselekszenek: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” A szovjet—lengyel szerződés, amely a Lengyelországban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok jogállásáról döntött, fontos megállapodásokat tartalmaz. Az egyezmény szerint a szovjet csapatok nem sérthetik meg a lengyel szuverénitást és nem avatkozhatnak as ország belügyeibe. A helyőrségeken kívül minden egyes csapatmozdulathoz a lengyel hatóságok beleegyezése szükséges. A szovjet alakulatok létszámát és alakulását a két ország közötti külön- megállapodások fogják szabályozni. A szovjet katonáknak és hozzátartozóiknak tiszteletben kell tartaniok a lengyel törvényeket és rendeleteket. A szovjet katonák által elkövetett bűncselekmények ügyében a Lengyel Népköztársaság ka tonai ügyészségei és törvényszékei ille tékesek. A varsói rádió szerint Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy mindnyájan rendkívül elégedettek az eredménnyel. A Cyrankiewicz miniszterelnök által december 17-én Varsóban Sepilov külügyminiszter és Zsukov nemzetvédelmi miniszter lengyelországi tartózkodása alkalmából adott ünnepi ebéden beszédet mondott A. Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, M. Spychalski nemzetvédelmi miniszter és G. K. Zsukov marsall. Zsukov marsall beszédében mindenekelőtt köszönetét mondott azért a fogadtatásért, amelyben a Szovjetunió kormányküldöttsége Lengyelországban részesült. „A szovjet nép és a szovjet hadsereg örömmel látja azokat az eredményeket, amelyeket a lengyel nép a maga szocialista államának építésében elért” — mondotta Zsukov, majd hangoztatta, hogy az egyezmény aláírása tovább erősíti a lengyel—szovjet kapcsolatokat. D. T. Sepilov szovjet külügyminiszter és G. K. Zsukov, a Szovjetunió mar- sallja, honvédelmi miniszter, kedden visszatért Moszkvába — jelenti a TASZSZ. ország, Románia és a Szovjetunió belügyeibe és felforgató tevékenységet folytat ezeknek az országoknak kormánya ellen. A szovjet küldöttség kérte, hogy panaszát a napirend első pontjaként tárgyalják, de a török Szelim Szarper, a különleges politikai bizottság elnöke úgy rendelkezett, hogy ez a javaslat érkezvén utolsónak, utolsónak is fogjak tárgyalni. A szovjet küldöttség tiltakozott Szarper döntése ellen. A szavazásnál a bizottság 39 szavazattal 9 ellenében Szarper véleményét tette magáévá. 14 állam tartózkodott a szavazástól. Japánt egyhangúlag felvették az ENSZ-be Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése kedden Japánt egyhangúlag felvette tagállamainak sorába. Valamennyi jelenlevő küldöttség a felvételre szavazott. Magyarország és a Délafrikai Unió küldöttje nem volt jelen. A szavazás után a protokollfőnök Si- gemicu japán külügyminisztert az Olaszország és Jordánia között fenntartott helyre vezette. Sigemicu rövid üdvözlő beszédet mondott. Borzalmas szerencsétlenség a Zrínyi utcában Taksonyi Sándor, a Szekszárd—Csatári I. számú földművesszövetkezeti bolt ügyvezetőjét borzalmas szerencsétlenség érte tegnap reggel lakásán. A pincéből benzint hozott fel, miközben megbotlott és a kezében levő gyertyától a benzin felrobbant. Taksonyi Sándor mindkét kezén és fején harmadfokú égési sebeket szenvedett. A sérültet a szerencsétlenség után azonnal kórházba szállították. Befejeződtek a szovjet—lengyel tárgyalásokt amelynek eredménye_ ként egyezményt írtak alá a Lengyelországban tartózkodó szovjet csapatokkal kapcsolatban. Az egyezményt Gomulka és a lengyel államférfiak moszkvai látogatása előzte meg s a valóban barátságos légkörben lefolyt tárgyalások nemcsak lehetővé tették, hanem meg is gyorsították a további vitás kérdések megoldását. A mostani szovjet—lengyel egyezmény Magyarország szempontjából is rendkívül fontos. Jól tudjuk, számos vitás, elintézetlen kérdésünk van a Szovjetunióval, amelyek rendezése egyike a legsürgetőbb feladatoknak. A most Varsóban aláírt egyezmény — és magyar szempontból ez a legfőbb tanulsága — azt mutatjat hogy a szovjet kormány, megszabadulva a sztálinista hibáktól, nemcsak hajlandó a megegyezésre a legfontosabb kérdésekben, hanem minden erejével elő is segíti azt. A lengyel és a magyar események hónapok óta a világ érdeklődésének középpontjában álltak. Egyes nyugati körök azt remélték, hogy elsősorban a magyarországi helyzet Lap csán kitör az új világháború. Az ilyen tervek azonban kudarcba fulladtak, sőt, a most Lengyelországgal kötött megállapodás azt mutatja hogy a szovjet kormány tovább megy azon a békés úton, melynek célja minden vitás kérdés rendezése. A magyarországi helyzet még teljesen most sem rendeződött, számos belső bajjal, nehézséggel Leli megküzedenünL, sőt, az ellenforra- dalmárok egyes helyeken még mindig garázdálkodnak. Ez a sajnálatos tény egyelőre szükségessé teszi a szovjet csapatok jelenlétét s egyelő_ re lehetetlenné teszi azt is, hogy tárgyalások induljanak a magyar és a szovjet kormány között. A lengyel példa azonban azt mutatja, hogy a Szovjetunió a Nyugaton annyit hangoztatott imperialista törekvések helyett a békés megegyezés a vitás kérdések megoldásának politikáját valósítja meg. A most megkötött szovjet—lengyel egyezmény éppen ezért nagy fontossággal bír számunkra is, mert nemcsak reményt, hanem bizonyosságot nyújt arra nézve, hogy a magyarországi helyzet stabilizálása után a magyar és szovjet kormány között is megkezdődnek a tárgyalások, a vitás kérdések megoldására, a béke, a nemzeti függetlenség, a kölcsönös megértés jegyében. Ismerősök, ha találkoznak... Sárközi Károly paksi és Varga Rezső budapesti lakosok különös ismeretsége Szekszárdon a megyei börtönben kezdődött, ahova lopás bűntette miatt kerültek. A ..javulási” idő letöltése után újra az életbe kerültek, hogy próbálják tisztességesen megkeresni kenyerüket. A két aranyifjút azután az október 23-i események katonaruhában találták, és hogy hogysem, a nagy tolongásban véletlenül ismét összetalálkoztak, A két legény csalhatatlan megérzéssel pisztolyt és lőszert szerzett, elmentek Paksra, ahol felkeresték Kiss Sándort. A látogatás során ráfogták Kiss Sándorra a pisztolyt, agyon akarták lőni. Kiss Sándor feljelentése alapján azután a paksi járási kapitányság letartóztatta a két barátot, s ügyüket átadta a katonai ügyészségnek. itt Ugyancsak letartóztatta a paksi járási kapitányság Szabó János 18 éves paksi lakost, aki a Biritói Állami Gazdaság központi üzemegységéből az éjszakai órákban egy igáskocsit lopott el. Ezt megelőzően pedig a gazdaság akácerdejéből fát vágott ki és azt adta el. Az összes kár mintegy 5000 forint. * A letartóztatás sorsára került a bölcskei gépállomás egyik könyvelője és pénztárosa, Varga Erzsébet és Nyúl Mária. Ök ketten Szekszárdon a bankban munkabért vettek fel, s az összegből 2231,84 forintot saját céljaikra felhasználtak. Amikor a sikkasztást észrevették, arra hivatkoztak, hogy a kötegben nem volt meg a pénz. * A paksi járás területén 13 szökött rabot vettek őrizetbe, akiket 5—8—15 évre ítéltek, s az események során kiszöktek a börtönből. * Dunaföldvár, Nagydorog, Paks és Bölcske községekben mintegy 180 puskát, 80 géppisztolyt, 24 pisztolyt és 59 kézigránátot szedtek össze. „Beszállás Bonyhád—Dombóvár—Szenlgotthárd irányába“ című cikk margójára Tömörkény István : Sztrájktanyőn 2. Ez jó mondás, ezt sok banketti szónoknak is meg lehetne mondani. Egy kövéres ember is beszélni kíván. De úgy látszik, már sok volt a beszéd, az emberek a napok óta való szóvaltartást tökéletesen elunták. En_ nek azt mondják: — Ugyan, mit beszél kend, hiszen kendnek csupa szalonna a feje ... Tehát csak egyhangú zsibongó lárma újabb füstök és újabb pálinkák. Egyszer csak bebukik az ajtón egy fölhevült ember s azt mondja a hirtelen támadt csöndben: — Beleütött a ménkű az egészbe. Negyven románt hozatott Erdélyből a gyár. Már itt is vannak ... zA súlyos kő gyanánt bedobott hír eleinte ijedt józanságot kelt. Hát mi lesz most már? Azután lárma támadt. Az öklök egy része a levegőbe emelkedik, más része veri az asztalt. Káromkodások. Egy ember, akinek már igen véres a szeme, rekedten ordítja bele a füstbe: ezt kérdezi: — Hát akkor miért jöttetek ide? — Nem tudtuk, — válaszolja amaz, — hogy mire hívtak bennünket. Mi nem dolgozunk magyar testvérek ellen. Még holnap visszamegyünk. — Csak kettő marad itt, az is, mert beteg. Ez is elmagyaráztatván, az arcok föllángolnak_ bár hiszen amúgy is, eléggé lángoltak már, az emberek föl_ ugrálnak, egy része éljenez, más része egyebet románul nem tudván, rácul zsiviózik, tudósabbak szetreászkákat kiáltanak és nyújtják, valóban igen nagyon nyújtják üvegeiket a román felé. Hiszen szinte hihetetlen ez az eset! A román elhalász egyet az üvegek közül s pirosló képpel néz az örvendő magyarokra. Előbbre lép, ahol ruhája sanyarúságát még jobban megvilágítja a lámpa. Ott a mellére üt és azt kiáltja: — Ja fősz kátáná! Honvéd kátáná já foszt! — Katona voltam én! Honvéd katona voltam én! Viharos lárma, örvendező kacaj és kiabálás. A forciális embör, aki abban aspirál, — egyébként az ördög tudja csak, hogy miben aspirál, — a román emberhez megy és sírva megöleli. Példáját követi egy komoly, meggondolt férfiú a hajlított meggyfa szárosok kasztjából... — Agyon köll verni valamennyit! Már hogy, hogyan és miként, arról nincsen szó, de a_ hangulat ilyen. — Nem lehet a románokat enggdni. S mérgükben, elkeseredésükben összevissza kiabálnak az emberek. Szóval éppen alkalmas idő van arra hogy újra nyiljon az ajtó s belép rajta az oroszlánok vermébe ama negyvenek közül egy román. Jó hosszú, a hegyközi szegénység gúnyáiban, bár télidő van, magafonta szalmakalap a fején. A nyomorúságnak ez az állapota kissé elszótlanítja az embereket. De aztán megint csak zajos kiáltások hallatszanak. A román meglepődve áll. Egy ember, aki tud románul, de többen is tudnak, azt kiálja: — Hát ti jöttetek a gyárba? Mondja a román: — Mi. Mondja amaz: — Minket tönkretenni? A román tiltakozik. Azt feleli: — Nu! Nem! Ezt így mind lefordítva a hallgatóságnak elmagyarázza a kérdező. Most Nevetséges és mégis kétségbeejtő volt az, amikor az ember nap nap után hallotta, hogy ez is elment az éjjel, az is disszidált. Pedig hányszor szavalták, vagy hallották szavalni a verset: „Itt élnek s halnod kell”. Soknak fülében talán még ott csengett e vers. Mégis elmentek. Miért? Erre talán legjobban a magyar közmondás ad választ: „Egy bolond százat csinál”. Címeik egyik kitétele igen találó, mikor azokról beszél, kiknek vérében van a kereskedelmi szellem .. . Igen nagyban hibásak voltak azok, akik a pánikot keltették arról, hogy deportálások lesznek. Érthető és megbocsátható azoknak, akiknek hozzátartozóik egyrésze kint van Nyugaton, de semmiképp sem érthető az, hogy miért kellett elmenni olyanoknak, akiknek itt mindenük meg volt. Szakma kiváló dolgozói, jól kereső kisiparos, népbolt- vagy szövetkezeti dolgozóknak stb. Ezek egy része úgy vélekedett, hogy majd visszajövünk, ha már rend és béke lesz. Igen, és azt hiszik ezek, hogy majd itthon diadalkapuval fogadják őket, mert ők voltak a hősök”, akik elmenekültek akkor, mikor minden építő kézre szükség lett volna. Ezeknek csak azt mondhatjuk, hogy gyávák voltak és nem hősök. Hősök azok, akik itthonmaradnak és becsületesen végzik a munkát és elősegítik a rend és békés élet feltételeinek megteremtését. Igen, az a hős, aki itthon marad és két keze munkájával, tudásával és egész énjével épít. Major Mátyás igazgató, Bonyhád Sxerkesxtőségi üxenet Ifjú Fazekas Sándor traktorosnak üzenjük Mucsiba: Szerkesztőségünkhöz küldött levelére az alábbi választ adhatjuk: üzemeknél és vállalatoknál a munkástanács és az igazgató helyileg intézik a dolgozók bérezési besorolását, amennyiben a korábban használatos normákat megszüntették. Éppen ezért, ha a besorolással nem ért egyet, forduljon a munkástanácshoz, miután a MEDOSZ-nak a jelenlegi rendelkezések szerint utasítási és intézkedési joga a bérezéssel kapcsolatban nincs. Nem bővítették ki a határsávot! A budapesti főkapitányság köxleménye A határsáv övezetbe utazás kérdéséről többek kívánságára a budapesti főkapitányság a következőket közli: Beutazást csak fontos állami megbízatások esetén adnak az illetékes szakminisztérium kérésére a már ismert nyomtatvány alapján. Fontos családi ügyben — például haláleset, vagy súlyos beteg szállítása esetén — továbbá az előzőekben is határövezetben lakó részére, ha oda vissza akar költözni és ott kíván dolgozni. Az eddigiektől eltérően nem a kerületi kapitányság .hanem a főkapitányság (Budapest, V. Deák Ferenc utca 16—18.) adja az engedélyt az előbb említett indokok alapján. A határsáv fogalma területi értelemben azonos a régebbivel, tehát tévesek azok az értesülések, amelyek szerint a határsávot több kilométerrel kibővítették.
