Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-19 / 296. szám

1956. DECEMBER 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mi, pedagógusok és a tanítványaink Mi, pedagógusok • •• Szarvasmarhatenyésztésünk lehetőségei Azokban a napokban és hetekben, amikor mindenki teljes erővel politi­zálj amikor minden valamirevaló üzem és intézmény legalább 15 pont­ból álló követelés-listát kalapált ösz_ sze — javarészt jogos sérelmekből — a pedagógusok hallgattak. — Tudod — mondja egy régi tanár ismerősöm — mi pedagógusok min­dig így voltunk. Mikor más országos dolgokon törte a fejét, jogait köve­telte s nem dolgozott, mi bent vol­tunk az iskolákban, megpróbáltunk tanítani, igaz, nem valami nagy si­kerrel. Nem azért tettük ezt, mert nekünk nincsenek sérelmeink, hanem mindig voltunk annyira lojálisak, hogy azt mondjuk, előbb legyen rend ott, ahol nagyobbak a bajok, aztán mi is szólunk. A vélemények megegyeznek, peda­gógusnak soha nem volt gyöngyélete, kis fizetéssel és szűkreszabott meg­becsüléssel végezte feladatát, a jövő nemzedék nevelését. — Most is csak a kötelességünket teljesítettük, — mondogatják, — de félő, hogy a fize­tés megint marad. Hidd el, — bizony, gáttá egy hajdani egyetemi társam, akivel pár nappal ezelőtt beszélget­tem, — nincsenek igényeink, csak ne 1004 forinttal és azzai a kilátással kellene megindulni hogy majd 35 év után kapok 1800 forintot. Igen, körülbelül így áll a helyzet, s ugyanezt sérelmezik a tanítók, az általános iskolák tanárai is. Egy hő- gyészi pedagógus így beszélt: — Mi­kor én pályáztam, hat állástalan ta­nító volt Hőgyészen, az országban pedig nagyon sok. Első keresetem egy helyettes tanító helyettesének helyet­tesítéséből származott. Ez volt az árnyoldal. De mikor végre sikerült fölvergődnöm, a fizetésem egyhar- mad része elég volt a mindennapira. Most pontosan a kétharmada kell. Ne gondolja, hogy én visszakívánom azt a világot, mert így beszélek. Nem. Csak tisztában kell lenni a tények­kel. Az mese, hogy a falusi tanító az. előtt beleszólhatott a falu irányítá­sába, az a jegyzőre, bíróra, papra tartozott, de — legalábbis én — er­kölcsileg független voltam tőlük, soha nem tudtak kényszeríteni olyan dol­gok vállalására, amivel én nem ér­tettem egyet s ezért becsültek a pa­rasztok. Most tanácstag is lehetett az ember, s ez nagyon jó volt, de ugyan, akkor úgy kellett agitálni a faluban, — mert kellett — hogy a tanító el­vesztette hitelét. Nem becsülnek már bennünket úgy, ahogy kellene, s így csökkent az az erő is, amivel a gyer­mekekre hatni tudunk. így beszélnek megyénk legszéle­sebb értelmiségi rétegének azok a tagjai, akiket megkérdeztem. Mun­kájukkal, azzal, hogy mindig teljesí­tik kötelességüket, bizonyítják jó szándékukat, de várnak. A fizetések rendezése mellett elsősorban nagyobb bizalmat és önállóságot várnak. Ed­dig a tanári foglalkozás olyan mes­terség volt, hogy aki elítélte a gyere­kek testi fenyítését, az már jogot ér­zett arra, hogy beleszóljon az iskolák dolgaiba, mert „ért a pedagógiához”. Ezt a hitet az is táplálta, hogy a pe­dagógusokat úgy tekintették^ mint „régi vágású embereket”, akik között ritkán találnak a szocialista eszmék termékeny talajra. Pedig ez tévedés. Mint általában az értelmiségre jel­lemző ugyan rájuk az elméletek tar­kasága de abban nincs nézeteltérés, hogy igaz, becsületes, gondolkodni tudó ifjúságot neveljenek, s ez az a közös kiindulási alap, ahol demo­krácia, szocializmus és pedagógusok egyetértenek. BÉZI LÁSZLÓ (Folytatjuk.) Hiszem, hogy az MSZMP azt teszi, ami a népnek jó Eszembe jutott egy kis tanító mese. Egy idős ember a fiával egy kéve venyigét hozat elő, majd azt mondja a fiának: — Látod, fiam — s közben kiragad két-három szélt a kévéből s azt ketté, törte — a néhány szálat könnyen el lehet törni. De én vén ember vagyok már, s erőm is kevés, mégis eltör­tem. De te fiatal vagy, törd ketté ezt a kévét. Persze a fiatal fiú — bar ereje tel­jében volt — nem tudta kettétörni a kévét. Miután hiába kísérletezett a fiú, így szólt az apa: — Ha egy sereg így összefog, mint ez a kéve áll, akkor soha nem ker­getné azt senki sem széjjel. Valóban nem mindegy az_ ha vala­mit csak egypáran akarunk, vagyha sokan közös erővel akarjuk elérni. Ez a kis mese jutott eszembe, ami­kor leültem megírni a levelet, mert úgy érzem hogy a tanító mese kö­vetkeztetése érvényes a pártra is, így az MSZMP-re is. Tegyük fel a kér­dést: Ki akarja a Rákosi—Gerő-klikk politikáját? Ki az, aki nem akar jobban élni? Mindenki jobban, nyu- godtabban akar élni; a gyári munkás, a mérnök, a hivatalnok, a paraszt, mindenki. Nem akarja a hangzatos szavakat hallani az életszínvonal emeléséről, de érezni akarja annak tényleges megvalósulását. Én hiszem, hogy a megujhodó mun­káspárt, az MSZMP nem fogja elkö­vetni azokat a népellenes cselekede­teket, amelyekkel Rákosiék a nép, a párt ellen törtek. Hiszem, hogy az új párt a marxizmus—leninizmus elvén fog felépülni. Hiszem, hogy nem le­szünk másolók' s hiszem, hogy a párt ezentúl azt teszi' ami a magyar népnek jó. Szép dolog a szocializmus. Az önrendelkezés alapján álló ha­zankban fokozatosan megvalósulnak ezek az elvek. Én proletár ember vagyok, ha akarnám sem tudnám letagadni. Tu­dom — talán éppen azért, mert pro­letár vagyok tudom< — hogy hol a helyem. Tudom, ha összefogunk, s céljaink nemesek, akkor nyert ügyünk van, amelyet a nép teljes szívből támogat. Tagja voltam az MDP-nek, most tagja lettem az MSZMP-nek. Nem magánérdekből, hanem minden magyar érdekében. Még egy dolog, amiért a megujhodó pártnak tagja lettem: Nem felejtet­tem el és nem is fogom elfeledni, hogy a munkás-paraszt hatalom csi­nált belőlem és sok százezer fiatalból embert. Ezt nem szabad elfelejteni senkinek. Én soha, soha nem fogom elfelejteni. GELENCSÉR SÁNDOR Kéthly Anna : A Szabad Európa-rádió súlyosan vétkezett... Igen nagy múltra tekint vissza megyénkben az állattenyésztés. Most, amikor annyi minden szóba kerül, felvetődik az a kérdés is, mi lesz az állatállománnyal, hogyan alakul az állattenyésztés a következőkben, ho­gyan tudjuk elhárítani az akadályo­kat, amelyek eddig az állattenyésztés útjában állottak. Sok parasztember tervezget, gondolkodik, mit lehetne most tenni, ugyanúgy az állatte­nyésztő szakemberek is. Milyen lehe­tőségek vannak megyénk állattenyész tői, parasztok, szakemberek előtt? Az elmúlt években szaporodott ugyan az állatállomány, de a szarvas- marha, a tehénlétszám nem érte el a kívánt színvonalat. Ami volt, azt ép­pen csak tehéntartásnak lehetett ne­vezni, mert törzsállattenyésztéssel — ami nélkül elképzelhetetlen az állat­tenyésztés — a termelőszövetkezetek­nek csak kis része foglalkozott, az egyéni parasztság számára pedig csaknem teljesen lehetetlen volt a te­nyészállatnevelés. A beadás olyany- nyira gúzsba kötötte a parasztságot, hogy képtelen volt az állandó takar­mányhiány miatt megfelelő minősé­gű jószágot nevelni. Nem egy parasztembertől lehetett hallani: „Már megint bevásáltam, mert üszőt ellett a tehenem. Meg le­het nézni, nagyon jóállású kisborjú, jó tejelő az anyja, de nem lesz belőle sokérő tehén, mert nem tudom etetni, ahogyan kellene. Eladni nem lehet, a „kényszervágáshoz“ kell folyamodni, mert úgysem tudom kitartani.“ Az illetékesek ilyen esetekről egyáltalán nem akartak tudomást szerezni, ami­kor a takarmánygabonabeadást eről­tették. Aránylag még a termelőszö­vetkezetekben — de itt sem a kívánt mértékben — folyt tenyészállatneve­lés, igaz ugyan, hogy a borjúnevelés itt is sok helyen háttérbeszorult a tejtermelés mellett. Súlyos kérdés tehát, mi lesz az állattenyésztés további sorsa me­gyénkben, hiszen a termelőszövetke­zetek egyrésze — köztük a törzsíe- nyésztő termelőszövetkezetek, felosz­lottak. Feloszlott a zombai Szabad­ság, a Béke, a harci Uj Élet, a törzs­tenyésztő termelőszövetkezetek közül. Az utóbbi újjá is alakult, úgy hogy ott a közös tulajdonban maradt az országoshírű szarvasmarha (törzsál­lomány, itt nem lesz semmi akadálya annak, hogy jó mederben, egészsége­olyan kijelentést, hogy még jobb ered ményt érnek el, mint amíg a közös­ben voltak az állatok. Paradicsom­pusztán — ahol a zombai Béke volt — olyan megmozdulások van­nak, hogy még több lesz törzsköny­vezett szarvasmarha, mint eddig volt. Ugyanis eddig a háztáji jószágok kö­zött igen sok értékes tehén volt — a bonyhádi tájfajta jellegének hordozói — gazdájuk viszont eddig elzárkózott attól, hogy tehene törzskönyvi nyil­vántartásba kerüljön. Most, mivel a kötelező beadás és vetésterv meg­szűnt, több lehetőség lesz a takar­mánytermelésre is — tehát a gazdák is szívesen foglalkoznak vele, mivel jelentős anyagi előnyökhöz jutnak. Az állattenyésztő szakemberek, a törzskönyvi felügyelők továbbra is végzik munkájukat, s a feloszlott zombai termelőszövetkezetek törzs­tehenei jelenleg is ellenőrzés alatt állnak — most már egyéni tulajdon­ban. Van tehát remény és lehetőség arra, hogy a bonyhádi tájfajta újból visszanyeri régi hitelét. Természete­sen ez csak része megyénk állat- tenyésztésének, ezért a tenyésztői munkát nem szabad elhanyagolni se­hol sem. Ez elsősorban a gazda ér­deke, de egyúttal az ország érdeke is; Most, amikor az állam kedvező lehe7 tőségeket teremt az egyéni gazdák s a termelőszövetkezetek számára, most lesz csak igazán értelme az ál­lattenyésztés fejlesztésének. Hiszen egy gazdának sem mindegy, hogy száz—kétszáz forintot kap havonta a tejből, vagy hét—nyolcszázat, és az sem mindegy, hogy mennyi pénzt kap egy-egy eladott növendékállatért. Több mód és lehetőség nyílik a jö­vőben arra, hogy több takarmányt termelhessenek a gazdák, és ha me­gyénkben fellendül az állattenyész­tés — nemcsak a statisztikai kimuta­tások szerint, hanem a valóságban is — akkor a gabona és egyéb termések átlagai is növekednek. Érthetően, nagyérdeklődéssel /ár­ják a szakemberek s a parasztság a kormány mezőgazdasági programjá­nak nyilvánosságrahozását, hiszen et­től függ majd, hogyan alakul a gaz­dálkodás — az egyéni is és a termelő szövetkezeti is — megyénkben. Amit a kormány eddig a parasztságnak nyújtott kedvező, és amennyiben a gazdálkodási lehetőségek a továb­biakban is hasonlóképpen alakulnak, Angol lap bizonyítékai a magyarországi ellenforradalomról London, dec. 16. (MTI) A New Statesman and Nationban Mendelsohn, a lap keleteurópai szak­értője részletes bizonyítékokkal tá­masztja alá állításait, amelyeket a lap december 1-i számában közölt Magyarországról szóló cikkében. Ar­ról, hogy a Szabad Európa-rádió be­avatkozott a magyar zendülésbe, a New York Times november 30-án ezt írta: „Kéthly Anna kijelentette: a Sza­bad Európa-rádió súlyosan vétke­zett az által, hogy elhitette a magyar néppel, jön a nyugati ka­tonai segítség, holott senki sem tervezett ilyen segítséget. A könyvek égetése óriási mértékben kiújult a szovjet csapatok kivonulása után Budapestről. A kommunista párt budapesti főhadiszállását meg­rohanták és az ott dolgozó személyek túlnyomó többségét meglincselték. A Nagy-kormányzat pozíciójának gyors lemorzsolódását külföldi sajtó-jelen­tések hosszú sorozatával bizonyítja Mendelsohn. Kezdi azzal, hogy Nagy Imre október 27-én kibővítette kor­mányát Tildy és Kovács Béla felvéte­lével. Október 31-én jelentette az Associated Press Budapestről: „Két­ezer főnyi felbőszült tömeg tüntetett a parlament előtt, követelve, hogy a gyilkosok kormánya mondjon le.“ Mendelsohn így folytatja: Október 30-án, „Magyar Függetlenség“ című lap jelent meg Budapest utcáin, első számában ökölnyi betűkkel hir­dette: „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt.“ Jean Roman, a Monde budapesti tudósítója napról napra je­lentette a Nagy—Tildy-kormány fo­kozatos gyengülését. További jelentések idézése után a cikk így folytatódik: A Nagy—Tildy- kormány nap nap után kimutatta a tehetetlenségét, és növekvő elszige­teltségét. Terry jelentette a Sunday Timesnek november 4-én: „A Nagy­kormány végrehajtó hatalma nem terjed a parlament épületén túl, ahol szögesdrótkerítés és gépágyúk vé­delme mögött ásta be magát.“ Ami a fehér terrort illeti, a Frankfurter Allgemeine Zeitung budapesti tudó­sítója jelentette november 3-án: „Az államvédelmi embereket majdnem mindenütt meglincselik. Hiába kérte a kormány: adják át őket a hatósá­goknak. Itt a legfőbb ideje, hogy igazi kormány jusson ismét hatalom­ra, amely megakadályozná azt, hogy a nép érthető gyűlölete a visszaélések következtében fehér uralommá fa­juljon el.“ Ugyanaznap jelentette Jean Roman Budapestről, a Monde- nak: Varsó. (MTI) Lengyelországban ösz- szeállították a legközelebbi parlamenti választások listáját. A hivatalos lengyel hírügynökség szerint — közli a BBC —- az összes választókerületek képviselő' jelöltjeinek listáján számos pártonkívüli jelölt szerepel, köztük katolikus vezetők és több olyan jelölt, akik kiszabadultak a börtönből, miután rehabilitálták őket. „Tegnap óta Budapesten is tom­bol az embervadászat. Az egész országban olyan jelenetek ját­szódnak le, amelyek a fehérek visszatérésére emlékeztetnek Ma­gyarországon 1919-ben.“ Mendelsohn végül ezeket írja: Bizonyítékok azt mutatják, hogy a szovjet kormány október 31-ig meg­tűrte volna a Nagy Imre—Tildy-kor_ n.ányt s ésszerű esélye volt a rend­szer liberalizálását illető, valamint a tekintetben, hogy idővel megegyez­nek a szovjet csapatok kivonása dol­gában. Akkor még lehetséges volt bizonyos módosított lengyel mintájú megoldás. A szovjet kormány szándé­kainak megváltozását a következők okozták: 1. jobboldali, elkeseredet­ten szovjetellenes kormányzat ala­kulásának lehetősége Magyarorszá­gon; 2. stratégiai következménye az ilyen fejlemények lehetőségének Európa szívében; 3. Egyiptom elözön- lése. összesen 720 jelölt szerepel a listákon, akik közül a szavazók 495 parlamenti képviselőt választhatnak. A jelenlegi kormány minisztereinek nem egészen felét jelölték a választásokra, míg az elmúlt választásokon a kormány majd­nem minden tagját képviselővé válasz­tották. A varsói kerületben Gomulka neve szerepel első helyen a választási listán. sen fejlődhessen tovább a tenyésztői munka. A zombai termelőszövetke­zetekben szétosztották a jószágokat, de biztató jelenségek vannak arra nézve, hogy nem kallódnak el az ér­tékes törzsállatok. Nem egy tag tett A szerencsétlenség vámszedői munká­hoz láttak, hogy kihasználják meggon­dolatlan emberek szerencsétlenségét. A rendőrség a közelmúltban őrizetbe vette Nyilas Imrét és Komódi Ottót. Mindketten súlyos összegekért szállítot­ták a menekülőket a határövezetben Mosonmagyaróvárra. A félrevezetett uta­soknak adtak egy-egy hamis címet, s kijelentették, hogy a megadott címen megtalálják a legjobb terepismerő „ve­zetőt”. Homovics István miskolci lakos­tól például így csikartak ki 1400 fo­rintot. Ugyancsak a napokban tartóztattak le egy másik embercsempésző csoportot. A csoport tagjai tehergépkocsikon almát szállítottak Budapestről Mosonmagyar­óvárra. Klein nevű vezetőjük körtelelon útján a Flórián térre rendelte a disszi- dálókat, s az almásládák közé bújtatta őket. Klein és társai rengeteg pénzt szedtek el az utasoktól. Egy mérnök például 8000 forintot fizetett, hogy csa­ládostól a határhoz juthasson. De az embercsempészek kicsikarták a mérnök és felesége karikagyűrűjét is. amennyire megyénk parasztsága er­ről a tulajdonságáról ismert, nem kell attól tartanunk, hogy nem lesz kielégítő állattenyésztésünk, sőt messze felülmúlja az eddigi eredmé­nyeket. Az embercsempész-csoport Puszta-* somorján, tehát közvetlenül a határ mellett, utasaival együtt lebukott. Klein; az akció szervezője, Ausztriába menekült a letartóztatás elől. A Győr megyei rendőrkapitányság feljelentés alapján őrizetbe vette Sárközi Sándort és barátját. A vizsgálat folya­mán kiderült, hogy félrevezették és megzsarolták a disszidálni szándékozó-* kát. Sárközi a Horvátkimlei Állami Gazs daságban vállalkozott rá, hogy a hatá-* ron átjuttat 12 embert. Útközben egyre erősködött, hogy nem érdemes Auszt­riába vinni a pénzt és az értéktárgya­kat, mert ott úgyis elszednek mindent a menekülőktől. A csoport hiszékeny tagjai át is adtak 3000 forintot Sárközit nek és barátjának. Sárközi egy csomó karórát, télikabátot és más ruhaneműt is elszedett a disszidálóktól. Végül a Hanság mocsarába kalauzolta a csopor­tot, s egy nagy tisztáson kijelentette, hogy itt a határ. A mocsár közepén magukra hagyta a terepet nem ismerő menekülőket. Pedig a határ még 20 kilo­méternyire volt onnan. Katolikus vezetők és rehabilitált személyek a lengyelországi választások jelöltlistáin * Embercsempészek kerültek rendőrkézre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents