Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-19 / 296. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1956. DECEMBER 19. Vj lehetőségek a kuliűrmunkában Halálos ítélet Kecskeméten Két fegyverrejtegetőt halálra ítélt a katonai bíróság darabtámasztotta követelményeknek megfeleljenek. Helyes, kezdeményező lépések történtek már a megyében egyes kultúr- csoportoknál — gondolok a bonyhádiakra, vagy a Szekszárdi Központi Művészegyüttesre, amelynek tagjai elhatározták, hogy március tizenötödikén bemutatják Kálmán „Mária főhadnagy“ című három felvonásos nagyoperettjét. Ezeknek az együtteseknek minden alapjuk megvan ahhoz, hogy neki merjenek vágni egy ilyen, komoly felkészültséget igénylő darab bemutatásának. Nincs szó arról, hogy a községi kultúrcsoportok maradjanak meg az eddigi rájuk erőszakolt daraboknál, melyeket nagyrészt kedvetlenül, immel-ámmal tanultak meg és adtak elő. Nem! De ne fogjanak rögtön operettek előkészítéséhez se. Sok olyan népszínművünk is van, ami eddig agyonhallgatásra volt kárhoztatva, s melyeknek nyelve, témája a falusi közönség érdeklődésére számot tarthat legalább olyan mértékben, mint egy daljáték vagy operett. Községi kultúrcsoportjaink nyúljanak nyugodtan ezekhez a darabokhoz, válasszák ki közülük azt, amelyik nem haladja meg erejüket, s érdekli a lakosságot is. B. G. Fizetik a hölcsön-nyereményeket Az Országos Takarékpénztár elkészítette és valamennyi OTP-fióknak, posta- hivatalnak elküldte az Első Békekölcsön tizenegyedik húzásának hivatalos sorsolási jegyzékét. Ennek alapján hétfőn reggel megkezdték a kifizetőhelyeken a kötvények beváltását. Tolna megyében is megkezdődött a kifizetés. Előfordul, hogy a nehéz közlekedési viszonyok miatt egyes helyekre még nem jutott el a sorsolási jegyzék, így ott a kötvények beváltását is később kezdik meg. II gazdálkodás új lehetőségeit keresik az állami gazdaságokban Beszélgetés Lénárd Miklóssal, az állami gazdaságok megyei főállattenyésztőjével Az október 23-a által kivívott szabadabb hang, amely jelentkezik már a sajtóban, beszélgetésekben, s mely feltétlenül egészségesebb légkört teremt az eddiginél ügy a tájékoztatásban, mint az emberek egymással való érintkezésében, vonatkozik ez a kultúrmunkára és a kultúrmunká- sokra is. Az az irányzat, ami eddig a kultúrmunkában megmutatkozott és gátolta egészséges fejlődését, tarthatatlanná vált, és nem volt véletlen, hogy a megmozdulás első pillanatában már úgy Budapesten, mint vidéken a mozgalomban résztvettek a színészek és kultúrmunkások, követelve sérelmük, munkájuk lebecsülésének orvoslását. Pillanatnyilag természetes, hogy felelőtlenség lenne bárki részéről is jósolgatásba bocsátkozni és a kultúrmunka elkövetkező irányvonalát megszabni. Van ennél sokkal több és fontosabb feladat, ami megoldása után kerül majd sor a kultúrmunka felülvizsgálására olyan formában, hogy irányt mutasson a jövőre nézve is. Ez természetes, nem jelentheti és nem jelenti nzt. hogy kezdeményezések nem történhetnek egyes helyeken egyéni elgondolások alapján, olyan elgondolások alapján, melyek akár a helyi, akár az A kecskeméti statáriális törvényszék mintegy húsz óra hosszat tartó tárgyalás után vasárnapra ítéletet hirdetett ifjú Góbor Ferenc és hét társa bűnügyében. Ifjú Góbor Ferenc és társai december 11-én este fegyverrel támadták meg lakásában, a családja körében tartózkodó Csík Antalt, a Városföldi Állami Gazdaság igazgatóját. A támadóknak csak egy része dolgozik az állami gazdaságban, ifjú Góbor Ferenc, a Kecskeméti Mező- ker. Vállalat kocsikísérője. A másodrendű vádlott pedig még csak nem is ismerte az igazgatót. A társaság erősen italos állapotban, de ítélőképessége és akaratereje teljes birtokában állított az igazgató lakására, ahol ifjú Góbor Ferenc több lövést adott le, amelyek azonban célt tévesztettek. Közben ifjú Góbor apja, valamint Fekete Benjámin és fia s a többi támadó a lakás valamennyi ablakát betörte és össze-vissza rombolt a lakóépületben. Végül az állami gazdaság környékén lakó dolgozók siettek a szorongatott helyzetben levő Csík Antal és családja segítségére és fellépésükkel menekülésre kényszerítették a támadókat. A statáriális törvényszék számos taegyetemes magyar kultúra ügyét, annak haladását szolgálják. Végleg tarthatatlanná vált és a jövőben is azzá válna az az állapot, amely egyes magyar írók, vagy zeneszerzők, magyar témájú alkotásait kizárta, kitiltotta a magyar közönség elől. Nem volt ajánlatos játszani egyes Kálmán, Huszka, vagy Jakoby operetteket, amelyek nem sokat mondanak ugyan mai szemmel nézve a közönségnek, de nem is ártanak. De ugyan e szerzőknek voltak tiltott művei is — nem csak nem ajánlatosak —, amelyek szintén nem hordoznak létükben semmi bűnöset, csak elbürokratizált kultúrpolitikánk csinálhatott olyan lépést, amellyel megtiltotta e színművek játszását. Sok helyen — magától értetődő módon — a kultúrcsoportok, most bátran hozzányúltak ilyen, eddig íé- lig-indexen lévő darabokhoz és ezeket akarják színrehozni. Nem baj, támogatást érdemlő terv mindez, csak most valóban indokoltan fenyeget az a veszély, hogy olyan együttesek is műsorukra tűzik ezeket a darabokat, amelyeknek se képességük, se a rendezés kívánalmainak megfelelő anyagi alapjuk nincs arra, hogy a nút hallgatott ki az ügyben, végül ifjú Góbor Ferencet halálra ítélte, Dinnyés István másodrendű vádlottat 15 évi börtönre, ifjú Fekete Bánjámint 10 évi, idős Góbor Ferencet 12 évi, Ács Lajost 10 évi, Kertész Eleket l2 évi, idős Fekete Benjámint 10 évi és Kokovai Józsefet 10 évi börtönbüntetésre ítélte főbüntetésként. Az ítélethozatal után ifjú Góbor Ferencet kegyelemre terjesztették fel. A budapesti helyőrség katonai bíró- ■ ága — mint rögtönítélő bíróság — vasárnap, december 16-án tárgyalta Papp István és Nausch Rudolf polgári egyének fegyverrejtegetési bűnügyét. Papp István 1956. december 13-án, az éjszakai órákban Kőbányán, az egyik gyár közelében, körülbelül kilenc zavarólövést adott le a birtokában engedély nélkül levő lőfegyverrel. A rendőrség Papp Istvánt őrizetbe vette és az ügyben eljáró katonai ügyészségnek adta át. Nausch Rudolf két nyugatra távozott barátjától kapta a fegyvereket, amelyeket lakásán rejtegetett. Öri- zetbevételekor egy pisztolyt, egy géppisztolyt és négy kézigránátot, valamint töltényeket találtak nála. A rögtönítélő bíróság mindkét vádlottat halálra ítélte. A vádlottak kegyelmet kértek. A bíróság a kérelmet a Népköztársaság Elnöki Tanácsához terjesztette fel döntés végett. Az októberi események után több olyan dolog jött felszínre a megye állami gazdaságaiban, amely rossz volt, és amelyeket milliós beruházások nélkül meg lehet változtatni. Ezekről beszélgettünk Lénárd Miklóssal, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága egyik felelős vezetőjével, aki az állami gazdaságok jelenlegi helyzetéről nyilatkozott. Az állami gazdaságok jövőjét illetően, mint tapasztalt, régi szakember saját elképzeléseit mondotta el: — Ami az állami gazdaságok jelenlegi helyzetét illeti, arról a következőket lehet mondani: Tolna megye minden állami gazdaságában megalakultak már a végleges munkás- tanácsok, mindenütt rendben folyik a munka. Minden felsőbb utasítás nélkül elkészítették már az állami gazdaságok vezetői, a munkástanácsok bevonásával, az 1957. évi termelési terveket, melynél természetesen íi- gyelembevették, hogy fokozatosan önálló termelő üzem lesz az állami gazdaság. Hogy terveik mégis összhangban legyenek az országos termelési tervfeladatokkal, összehangolás illetve felülvizsgálás végett december 19-től egy-egy állami gazdaság tervét a megyei igazgatóságnál felül vizsgálják. Különben az állami gazdaságokban rendben folyik minden időszerű munka. Leltároznak, s az alkatrész készletektől függően javítják a gépeket, s ahol arra még mód és lehetőség van, folyik a mélyszántás. Az állattenyésztésben sajnos vannak némi bajok. Több hízottsertés és hízottmarha van készen, amit már hetekkel ezelőtt lehetett, illetve kellett volna szállítani, de az események következtében a szállítás elmaradt. Ez azt jelenti, hogy az állatokat tovább kell tartani, amit csak úgy tudnak megoldani, hogy csökkentik a tenyész- és haszonállatok napi takarmányadagját. Ez sajnos azt eredményezte, hogy az utóbbi hetekben 2 literrel csökkent a napi istállóátlag az állami gazdaságok tehenészeteiben. Az állami gazdaságokban jelen pillanatban a vezetést illetően nincsenek egységes álláspontok. Több állami gazdasági munkástanács azt tartaná ésszerűnek, hogy megszüntesse az úgynevezett kettős vezetést. Ez azt jelentené, hogy nem lenne a gazdaságokban külön főagronómus, hanem az igazgató személyében tapasztalt, magas képzettségű szakember lenne és mint felelős ember irányítaná az egész gazdaságot. Ezzel is lényegesen olcsóbb lenne a termelés s több nézeteltérésnek vennék elejét az állami gazdaságok vezetői között. Ez az elgondolás nem rossz, érdemes behatóan tanulmányozni, foglalkozni vele. Kérdést intéztünk Lénárd Miklóshoz a központi irányítást és az állami gazdaságok jövőjét illetően. Erre vonatkozóan elmondotta, hogy az állami gazdaság, mint árutermelő üzem továbbra is megmarad. A vezetéseket illetően a jelen pillanatban egyáltalán nincs határozott irányvonal lefektetve. Feltételezhető, hogy mivel az állami gazdaságok minisztériuma, mint olyan megszűnik, a megyei mezőgazdaság irányítását is egy szerv veszi kezébe. Lénárd Miklós szerint azonban ez nem lenne célszerű, mert az állami gazdaságok mégiscsak mások. mint a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdaságok. — Arról viszont meg vagyok győződve — mondotta —, hogy a meglehetősen nagy apparátus, mely jelenleg a megyei állami gazdaságokat irányítja fokozatosan csökkenni fog — jelentette ki határozottan Lénárd Miklós. Arról van szó ugyanis, hogy önállóbbak lesznek a gazdaságok, ami azt jelenti, hogy a felsőbb szervek képviselői kevesebbet szólhatnak bele a vezetésbe, csak általánosságban gyakorolnak majd ellenőrzést, adnak ki utasításokat. S ez így lesz jó, mert az állami gazdaságok bürokratikus vezetési módszere az egyszerűsítés, illetve az ésszerűsítés következtében széthull. Ezáltal jobban magukénak érzik az állami gazdaságok dolgozói termelőeszközeiket, egyszerűbb úton beleszólhatnak a gazdaság irányításába, jövedelmezőbb lesz a termelés, több lesz a munkások részesedése. Tömörkény István: Sztrájktanyán í. A sztrájktanyán hol biztató, hoj csüggeteg volt a hangulat. Már napok óta nem dolgoztak az emberek, várták a reménységet, a békét, némelyek már rázogatták a fejüket, hogy kár volt belekezdeni ebbe a dologba, de mások ismét csillogó szemmel emlegették, hogy csak várni kell, Várni, aztán punktum. A sztrájktanya alacsony szoba, ahová belépni nem, csak bebukni lehet. Lépcsők mennek lefelé. Afféle régi emeletes ház, melyet eltöltöt- tek. Valaha szép, földszintes lakóhely lehetett, de az utca emelkedett, a ház megmaradt s most az emeletje olyan, mint a magas földszint. Fönt az emeleten laknak. Vígan is vannak, alighanem táncolnak, mert valaki muzsikál s lehallatszik a lábdobogás, ami nélkül külvárosban a táncot nem hívják semminek. Minél több dob- bantás, hogy csak úgy porzik a padló, annál alkalmasabb a jókedv kurjantani is csak akkor lehet leikeset és szívhezszólót. A toppanások számát tekintve, fönt igen mulatós világ van Lent irgalmatlan dohányfüst között, a fejekben gond, aggodalom és a Pálinka gőze úszik. Ez bizony szomorú világ. Téli idő van, de csatakos, hol hó esik, hol eső, hol dara, az ázott ruhák nehéz sza- gúak, a padlóra sok sarat behordtak az emberek. Ugyan nem is mind emberek, legényféle, meg egészen ifjú legényke is van köztük. Ezek a modernebbek, mert ezek papirszivart szívnak. A többi pipázik. Itt különféle pipák láthatók. Kupakos fekete alföldi parasosak. Azután kupaktalan vörös selmeciek. Egyes öregebb ember szájában nagy, öblös táj tékpipaforma pipák, nagy török verekedések vannak kifaragva rajta, továbbá az évszám, hogy: 1704. — A tulajdonos ennélfogva kellő méltósággal a pad karjára dőlve ül helyén s ahányszor szippant egyet belőle, a pipára mindig becéző szeretettel tekint. A pipákban különféle szárak vannak s a szárak a fogak között ismét különféleképpen állnak. A dacos ember fogai között a kurta szár magasra ágaskodik, a makrapipa kupakja majd kiveri a szemét, de neki így van ez jól. Hosszabb, gyürüceszár egyenesen állván a fogak között, gondolkodó elmére mutat. A meggyfaszár, amelybe nagyobb pipa is dukál s ennélfogva lóg a fogakból lefelé a készség: képviselője a csöndes gondolkodásnak és lassú munkának, mivelhogy nyilvánvaló, hosszúszárú pipa mellett nem lehet valami gyorsan dolgozni. Ellenben a közönséges meggyfaszár., tói elüt a hajlott meggyfaszár .melynek tulajdonosa az újabb dolgokkal nem törődő s a régi világhoz szító emberek közé tartozik. Hogy a meggyfaszár szépen meggörbüljön s egyúttal haj- lós is legyen, öt-hat esztendőn át való szívása kívántatik. Ugyanazon szárnak öt éven át való megőrzése és birtokban tartása. Ha a pipa letörik róla, hát letört: új pipa kerül rá; ha a csontcsutorát elrágta a gazda, — az ember csontja maradandóbb, mint az állaté, — újat vásárol, de a szár megmarad. Nemcsak a pipát, hanem a szárat is ki lehet szívni. E szorgos munkában évek múltán a szár meghajlik és illatos lesz. — Szagulja kend, sógor. A sógor az orrával végigmegy a száron és az illatát magába szívja: — Akár csak mikor a szentösi meggy virágzik... Vannak ilyen különös dolgok, amik nek okát senki sem tudja adni. Erről folyna most már az asztalnál a beszéd, egészen szelíd mezbe öltöztetve a társaságot, de egy másik asztalnál szónoklati férfiú jelentkezik: — Én forciális ember vagyok, tehát aspirálok... Tovább nem folytathatta, mert lezúgják: — Hallottuk már öleget. A szónoklati férfiú nem hagyja magát: — Egy kutya ugasson hé! Erre aztán ráhagyják: — Hát akkor ugassék kend! De a szavai elvesznek a zajban. — Emberek jönnek-mennek s hírt adnak a gyárral való alkudozásokról. Egyik azt mondja, hogy a gyár nem enged, a másik azt mondja, hogy enged az, csak ki kell tartani. — Csak forciális aspirációk, a ménkű üssön bele. A kocsmárosné megindítja az ócska gramofont s a tölcsérgép kapott Carusója minden egyéb hangol ledudál. Mikor vége van a dalnak, újra beszélnek az asztaloknál. Meggyujtják a lámpát is, de nem igen ég, mert sok ember már nagyon elszedte előle a levegőt. Szokott az ilyen helyen történni, hogy még ki is alszik. — A múlt hétön is, — veti bele a szót a társaságba egy legény, — vé- rösre törte a vállamat a léchordás ... Aztán vérözzek olyan napszám mellett? Mi? Hát igazság ez? Elkeseredett beszédek indulnak meg, de sokan beszélnek egyszerre, így a szót nem érteni, ezen egyesek nevetnek, mások lehajtott fejjel bámulnak bele az üres pálinkásüvegbe. — Hát adjon még egyet, no, — — mondják, — aztán írja föl... Munkácsy sztrájk-képéről ideszáll olykor, e füstös, homályos zúgba, egy- egy asszony és karján kis gyermekét tartva, az ajtón elszomorodott, halo- vány arccal belép. Szétnéz, azután megadással teljesen, újra kimegy a csatakos téli világba, a nincstelenség hideg otthona felé. Szólnia amúgy sem volna szabad. Az ajtón belép egy ember, aki nem ide tartozik. Nem munkás, valami úr_ forma. Ruházata ugyan kissé kopottas, de kalucsni van a lábán, ez pedig úgy csillog, mintha lakkcipő volna. A jó estét kívánását nagyon ridegen fogadják: Mit akar ez itten? Kicsoda ez? Senki sem ismeri. Az idegen egy pad végén leül s pohár bort kér. Azután közömbösen szivarozik, mintha örökké itt lett volna. Ha már füst van, legyen még nagyobb. Az asztaloknál a fejek összebújnak, az emberek összesúgnak. Minden beszéd arról, hogy milyen politikával kell folytatni a sztrájkot, elhallgat. Csak a suttogásból hallatszanak ki félhangon kiejtett szavak: — Kém ... — Spion ... Aki kémet mond az bizonyára fiatalabb, aki ezt a kifejezést az újságban olvasta; aki spiont mond, az régibb ember aki ezt a katonaságnál tanulta. Ha az idegen most, mint irodalmi művekben mondani szokás: „Revolverét elő vonván, azt nyugodtan maga elé az asztalra tenné", olyan parázs verekedés támadna itten, hogy csoda. Nem is ez kell ide. Az idegen azt mondja: — Na, ez csakugyan jó bor, mert ennek kerepöltek. Ugyan adjon még egy pohárral, de jól mögmérje, mert betegnek lösz. Ahán. Ez talán még sem spion. A kocsmárosné megy a pohárért s a fenyegető helyzetre való tekintettel azt mondja az idegennek: — Talán a másik szobába tetszene? — Minek az a másik szoba. Sok jó embör elfér kis hely ön. Ha a bor jó, mindön jó. Csak kend, földi, az ablak alatt, kinyithatná kend az ablakot egy kicsit, mert a nagy füstben mindjárt elalszik a pilács. Hát csakugyan, ebben igaza van. Többen is mondják a földinek: — Nyisd ki már aztat az ablakot. De fagyos vagy, az árgyélusodat. — Majd melegebbed lösz, Pétör-Pál- kor, hé! Az ügy ezzel szabályszerűen eün? téztetett. az idegen „okmányilag” igazolta, hogy nem sípon, többé’ nem is törődnek vele, a beszéd újra szabadon megindul. Némelyik ember föláll s igen buzgalmas szónoklatba kezd, de alighanem elmondhatta már többször ugyanazt, mert unottan halL gatják s azt mondják neki: — Üljék kend le, mert elesik kend. (Folytatjuk.)
