Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-02 / 282. szám
1956 DECEMBER 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egy meggondolatlan kaland előzményei — Neve? Életkora? — Müller Adám .Húsz éves. — Miért akart Nyugatra szökni? — Mert ott jobb a megélhetés. — A fegyverekkel mi volt a czán- i'ékuk? — Hát. . . Talán magunk sem tudjuk. A rendőrségi kihallgatás során aangzottak el e kérdések és feleletek. Müller fogdában van és így inkább £ szülőket kerestük fel, hogy mit szólnak fiúk kalandjához. Apja, tolnai pék, munkában megöregedett ember. Éjjel-nappal dolgo- sik, hogy legyen valami látszatja munkájának. Hirtelen azt sem tudja, hogy mit válaszoljon. Bánkódik a fia után és amint mondja, olyan szívesen lekeverne neki még most is egy nyaklevest, ha tudná, hogy az kigyógyítja ebből a betegségéből. Dehát egy húsz éves embert már nem lehet pofonnal észheztéríteni. — Ez ilyen természetű volt kiskorától fogva — bizonygatja az apa. — örökké a kalandos könyveket bújta és szófogadatlan gyerek lett belőle. Míg kisebb volt, megvertem, az sem használt, ha szépen beszéltem vele, annak sem volt foganatja. Igen, nem használt neki semmi és az okok kutatásánál feltétlenül a leg nagyobbról, a családi tragédiáról keli beszélni, még ha netalán tán régi sebeket is szaggatunk fel vele. A szülök elváltak egymástól, a nyolcéves ,,Adi” — amint a gyereket nevezték — anya nélkül maradt. Az apa megnősült, az új feleségnek is volt egy fia, egykorú „Adi"-val. A mostoha anyáról nem mond senki rosszat, nem tett különbséget a gyerekek között. A két gyerek között azonban ég és föld a különbség: az anya fia csendes, szolid, takarékos, igyekvő, hallgat az okos szóra, az apa fia pedig olyan senkitől sem függő, inkább a baráti társaság felé orientálódó, konokfejű. Ez pedig — akárhogyan is latolgatjuk a kérdést — nem magyarázható más-al, csak a családi tragédiával, apiinek hatása később még élesebben bontakozik ki. Az apa is dédelgeti, mert szereti, és így inkább elnéz néha még a hibái felett is. Az anya, aki Szék szárdon él, szintén ezt teszi, így a gyereknek lassan két otthona lesz, de egyikhez sem tartozik szilárdan, egyiktől sem függ. Ha az egyik helyen valami nem tetszik, megy a másikhoz, ha pénz, ellátás kell, oda megy, ahol jobban megkapja. Így aztán a =er- dülő években, amikor legnagyobb szükség van a szülök bölcs szavaira — inkább a társaság, a baráti kör veszi a szárnyaira és beleviszi néha a jóba, legtöbbször pedig a rosszba. A két gyerek együtt kerül Pestre szakmát tanulni. Az anya fia rendesen hazajár a szülőkhöz, tanul, megtakarít minden fillérjét, „Adi” azonban csak a pesti dáridózásnak él. Annyira beleéli magát a mulatozásba, hogy a tél kellős középért kénytelen eladni télikabátját. Kitanulja a kazánkovács szakmát a Láng Gépgyárban, de megkezdi a munkahelyek és a „szakmák” váltogatását. Igaz, akkorában nem sokat keresett, de másutt sem igen járt jobban. A munkakönyvbe belekerül kétszer is, hogy „önkényesen távozott”. Hazakerül Tolnára, az apa könyörög neki, hogy maradjon mellette, segítsen neki a pékségben, de a gyerek hallani sem akar erről. Inkább elmegy a Sertéstenyésztő Vállalathoz és hol dolgozik, hol nem. Az apa szerint pénteken, szombaton műn ka helyett rendszerint a társaság után járt. Sokszor napokig nem is tudta hogy hol van. A nyáron egyszer eltűnt két hétre. Az apa azt gondolta, hogy dolgozik, míg egyszer közölték vele, hogy fiát megfogták orvhalászaton. A szövetkezet halastavából szedte ki a többkilós anyahalakat és abból élt. Az apa, hogy ne csukják le a fiát, inkább kifizette a büntetést. A múltkoriban is eltűnt, de különösebben nem lepődtek meg a szülők — nem az első eset az ilyen. Amikor már a rendőrség kezére került, akkor tudták meg, hogy külföldre akart szökni. Azóta az apa, amikor éjszakánként dagasztja a kenyeret, a nagy magányban töpreng gyermeke sorsa felett, és kénytelen-kelletlen be kell Ismernie, hogy nem tudott olyan jó embert gyúrni a fiából, mint amilyen nagyszerű kenyeret tud dagasztani... Hiba lenne azonban mindent a szülők rovására írni. Minden emberben van egy bizonyos kalandvágy, szeretne külföldet látni. Az ilyen törekvések éveken keresztül béklyókba voltak kötve. így bizonyos mértékig ennek a reakciója is volt az, hogy az első kínálkozó alkalomkor valósággal kitört egyes emberekből a világjáró szenvedély, elvakították őket a mesés „ígéretek” és nem számoltak a kahnd részleteivel, azzal, hogy külföldön sem minden arany, ami fénylik. Müller Adámnál is fennforgóit ez a körülmény is és végül fegyveres kalandor lett belőle, egy fegyveres társaság vezetője, — míg a rendőrség kezére nem került. Annak ellenére ,hogy legutóbb legényember létére már 1600 forintot keresett, és mivel a szülőknél megvolt az ellátása, azt teljes égé zében ruházatra és szórakozásra fordíthatta. Hogy mi lesz a sorsa, nem tudni. Nem főbenjáró bűnöző. Minden bizonnyal figyelembe veszik majd ügyénél a körülményeket és lehetővé teszik számára, hogy becsületes életet kezdjen. Emberi életet, olyat, amilyenre eddig sikertelenül intette -z édesapja... Boda Ferenc A Paksi Téglagyárban... Nagy a sürgés forgás a kemence körül, egyre sűrűbben lehet haliam a kalapácsok hangját, amint az az üllőn lévő vasra ver, itt-ott fel felvillan a szikra is ... dolgoznak a Paksi Téglagyárban. A hegyoldalon ott vannak a munkások, fejtik a földet. Regálcznak. Kell a nyersanyag a jövő tavasszal meginduló nyersgyártáshoz. Hiába, a téglagyártás mégis csak idényjellegű. A kemence teteje az 1944-es ostrom utáni képhez hasonlít: egy része lebontva, másik része is megtépázva várja az ácsokat, hogy lebontsák. Újjáépítik a tetőt is. A több évtized alatt tönkrement rossz tető helyett — amelyet csak állandóan javítgattak — betonvázas tetőszerkezetet építenek, amely korszerűbb szellőzést tesz lehetővé. Látszik a nyoma az új kemencekamrák építésének is. A kép tehát, amely az első körültekintéskor fogad arról tanúskodik, hogy a Paksi Téglagyárban a kedvezőtlen időjárás ellenére is teljes kapacitással megindult az élet, a termelés., A munkástanács tagjaival beszélgetek. Elmondják, amikor a Budapesti Munkástanács felhívását hallották, azonnal felvették a munkát, megkezdték a termelést. De elmondják azt is. hogy az üzemben egy percig sem állt le a munka, mert részben a karbantartást végezték, részben pedig részleges termelés is folyt. A vasúti rakodón nagymennyiségű szenet láthat a járókelő. Van elegendő szén ahhoz, hogy a kazlakban lévő nyersanyagot kiégessék. Itt nem küzdenek szénhiánnyal, mint megyénk számos üzemében. A kemence csaknem teljesen zavartalan termelése biztosítva van- „Még akad olyan szén is — mondják a munkástanács tagjai —, amit három évvel ezelőtt szállítottak ide. Persze nem nagy mennyiségben.” Rövid számítás után kiderül, hogy a telepen nem kevesebb mint 1 250 000 darab ■ félkésztermék van, amelyet még a tél folyamán égetnek ki. Ez igen jelentős, csaknem 42 családi ház építésének téglaszükségletét fedezi. Van szén, van félkészáru — füstölhet a kémény még hosszú ideig. A kemence partoldali részében „tavaszi” kép fogad. A sztrájk ideje alatt az égetők mindent megtettek, amit csak lehetett, hogy a közkemencében a tűz ki ne aludjon. Ez sikerült is addig, amíg a második sztrájkhullám el nem ért az üzemhez. Kárba veszett a fáradozás. A kamra elsötétedett. Ismét be kellett gyújtaniok. amint szaknyelven mondják „konyhát” csináltak és ismét begyújtottak. A „konyhában” hétfőn gyújtottak be s holnap már kihordhatják a kemencéből a frissen égetett téglát. A kemencében — a Duna felőli oldalon — ugyancsak különös dolgot láthat a szakmában jártas látogató. A rakodó tömör, sűrű falat rak, a kihordok pedig ritkarakású falat bontanak. Hamarosan megtudjuk a részleteket erre vonatkozóan is. Az októberi események előtt még a ritka- rakásos rendszerrel dolgoztak, de most, hogy beköszöntött a hideg, télies idő, a munkástanács, valamint a telep vezetőjének határozata szerint áttérnek a sűrű rakású módszerre. Ezt részben egészségügyi, részben technikai okok teszik szükségessé. Ugyanis a gyors égetés következtében a kemence nem hűl le eléggé, a munkásoknak a forró levegőn kellene néhány percig tartózkodniok, utána pedig a szabadba kellene menniök. Ez néhány perc alatt mintegy 30—40 Celsius fok hőmérsékleti ingadozást jelentene, ami feltétlenül ártalmas az egészségre. A műszaki feltételek sincsenek biztosítva: nincs nappal ipari áram, amelynek segítségével működtethetnék a felvonót. Márpedig a kemence és a rakterűiét közötti 6 méter szint- különbözetet másként nem tudják leküzdeni. Jelenleg a helyzet a következő: a kemence közvetlen közelébe hordhatják ki a téglát és a salakot is. De a hely egyre szűkül. Szükségük volna a rendszeres áramellátásra. A gépházban és a műhelyben gyorsan halad a téli gépjavítás. Most kell biztosítani, hogy a következő termelési idényben biztonságosan, zavartalanul működjenek a gépek. A munka tehát nagy általánosságban zavartalanul megy, de azért gondok is vannak, és nem is csekély. Ilyen például a védőruha problémája. Elenyészően kevés melegruhájuk van, pedig a hideg, havatseprő szél sokszor csontig hasít. Nincs elég „pufajka“ —- ahogy mondják — pedig szükség lenne rá. Több gumicsizma vagy más lábbeli is kellene, mert a gyár jellegéből adódóan — na meg a nedves időjárás miatt is — itt bőségesen van sár. Az üzemi munkástanács elnöksége e problémák megoldása érdekében tárgyalásokat kezdett a Tolna megyei Téglagyári Egyesüléssel. Ezt nem lehet megoldani az üzem keretén belül. De van olyan dolog is, amely joggal bosz- szantja a dolgozókat és meg lehet oldani a saját hatáskörükön belül. Az éjszakai munkát végző kihordókra gondolunk. Nappal a munkások megkapják a meleg teát, de azokra, akik éjjel dolgoznak, senki sem gondol. Pedig nekik is jól esne, ha néha-néha meleg italt fogyaszthatnának. Nem nagy dolog, könnyen megoldható. Ez tehát a helyzet a Paksi Téglagyárban. Folyik a termelés, némi nehézséget okoz az áramhiány. Az üzem dolgozói — bár nem értenek mindenben egyet a kormánnyal — bíznak abban, hogy a rend helyreállítása után, s ha a munka zavartalan lesz az egész országban szót értenek mindenben. Rendet, termelést akarnak, s szót érteni a kormánnyal, ezért nem hallgatnak azokra, akik még ma is a munka felvétele ellen szónokolnak. K. Balog János 24 film áll jelenleg a filmszínházak rendelkezésére A város és megye lakossága szórakoztatásának biztosítása érdekében minden lehetőt elkövet a Moziüzemi Vállalat. A vállalattól a napokban voltak Budapesten és Pécsett, hogy filmet szerezzenek a megye filmszínházai számára. Mint értesültünk, mindkét út sikerrel járt. Jelenleg a normál géppel vetítő mozik rendelkezésére 11, a keskenyekére pedig 13 film áll. Va- lamjejinyl most műsorra tűzött film már eddig is megnyerte a közönség tetszését. Ezek között szerepel a Menekülés Franciaországba, a Traviata, a Papa, mama, feleségem, meg én, a Papa, mama, ő, meg én, a Fekete ház, az özönvíz előtt, az Egy nyáron át táncolt, a Verdi, stb. Szekszárdon jelenleg a Mágnás Miska című magyar film van műsoron. A filmszínházak mindenütt a délutáni, vagy koraesti órákban játszanak, hogy játékuk időpontja ne ütközzön a kijárási tilalomba. A bőrösök között... A dolgozók által választott munkástanácsok a nép tulajdonát képező javak tényleges gazdái, a termelés igazi gazdasági irányítói. E szervek létrejötte a legfőbb kifejezője az üzemi demokrácia gyakorlati megvalósításának. Még a felkelés kellős közepén, október 28-án alakították meg az ideiglenes üzemi munkástanácsot. Ha hivatalos ünneplésre kerülne a sor, ak kor a napokban kellett volna tartani e fontos üzemi szerv hónapfordulójának ünneplését. Nem sok idő egy hónap. De elég arra, hogy e választott szerv életrevalóságát a munkáján keresztül bebizonyítsa. Amikor az intézkedések sorát tették, amikor csaknem minden nap összeülnek, hogy megtárgyalják a gyár előtt álló feladatokat. Amikor arról tárgyalnak, hogy mi az ország érdeke és ismételik követeléseiket, véleményt mondanak, csak azt lehet következtetni, hogy jól választottak a gyár dolgozói, amikor a végleges munkástanácsba azokat a legjobb dolgozókat delegálták, akik jelenleg is érdekeiket képviselik, akik hallatják szavukat érdekükben. Minden felső utasítás nélkül, és különleges szempontok elhagyásával demokratikusan választották meg a 43 tagú munkástanácsot. Most e szerv és a gyár megbízott igazgatójának közreműködésével vezeti és irányítja a termelést. Bár nem sok tennivalójuk van e téren, hisz energia és anyaghiánnyal küzdenek. Csupán arra szorítkoznak, hogy a romlásnak indult, vagy a romlandó árukat olyan kezelés alá vegyék, hogy azt a további pusztulástól megmentsék. A kezdet kezdetén, amikor először választották meg a dolgozók a munkástanácsot, akkor még követtek el olyan hibát, amit a később megjelenő minisztertanácsi határozat kijavított. Most a végleges tanácsban már nem szerepel az igazgató, a főkönyvelő, s a főmérnök. Az először megválasztottak többségét megerősítették bizalmi állásukban. A dolgozók úgy határoztak, hogy maradjanak továbbra is a munkástanácsban, képviseljék érdekeiket úgy, ahogy szívük, munkásvérük diktálja. Jól működik a munkástanács, s most mégis fel kell vetni néhány dolgot, melyek foglalkoztatják a gyár dolgozóit. Teljes a tájékozatlanság. Nem tudják, hogy s mint kell tovább folytatni a megkezdett, egészséges folyamatot. A dolgozók többsége, s a munkástanács nem mindenben ért egyet a kormánynyal. S ez köti le idejük nagy részét. Ezen problémáznak, de egyetértenek a fő irányvonallal, azzal, hogy végre rendnek és fegyelemnek kell lenni. Azzal is egyetértenek, hogy a nehéz gazdasági helyzetből az egyetlen kivezető út csupán az, hogy dolgozni kell. Termelni kell a közszükségleti cikkeket, hogy az infláció veszélyét elhárítsuk, hogy meginduljon a még most is bénultnak mondható gazdasági élet. A gyár vezetőinek az a nézete, hogy nem elsőrendű fontosságú a termelés beindítása. Azt mondják, van bőven alapanyag a cipőiparban, de meggyőződtünk arról, hogy ez nem így van. A Bonyhádi Cipőgyártól küldöttség járt a napokban Simontor- nyán, hogy bőrt kérjenek. Kell az alapanyag a cipőgyáraknak. Az utóbbi hónap vásárlási lázában megcsappantak az állam készletei, s ezt pótolni, a dolgozók igényeit kielégíteni csak a termelés beindításával lehet. A bőrgyáriak igazságot akarnak, azt akarják, hogy többé soha ne ve- z^psék félre őket. De még meg se kíséreljék ezt, ‘ínért már elegük volt ebből. Akarnak a gyárban szakszervezeti életet is. De az legyen valóban szabad szakszervezet, képviselje érdekeiket. Óhajtják, hogy induljon meg a szakszervezeti élet, de mind- ezideig semmi nem történt ez irányban. Tiszta szakszervezeti választásokat követelnek, olyat, hogy a bőripari szakszervezet élére azok kerüljenek, akik a munkások érdekeit védik. Azt mondják a simontornyai szaktársak, hogy nem, vagy csak nagyon keveset írtunk a munkástanácsok, a dolgozók követeléseiről. Legelőször is hadd szögezzük le, minden erőnkkel támogatjuk a munkástanácsokat. Uj demokratikus eszközökkel, sajátos magyar utakon haladó szocialista hazánk társadalmának fiatal szervezeteit látjuk bennük. Segíteni kívánunk abban, hogy csakugyan azzá váljanak. De nem vagyunk hívei a szó- cséplésnek. Tudja már minden férfi és nő, hogy mit akar a dolgozó nép, tudja a kormány is. Tudják azt, hogy nehéz helyzetben vagyunk, de azt is, hogy ebből a nehéz helyzetből bennünket csak a munka, a termelés, ■ a két kezünk munkája az, ami kivezethet. A szovjet csapatok is elhagyják hazánk területét. Ez sem csupán si- montomyai ügy. Országos, az egész nép ügye ez. De rendnek és fegyelemnek kell lenni. Meg kell teremteni a dolgozó néphez hű karhatalmat. Ezzel is elejét kell venni a rablásnak, fosztogatásoknak, a még itt-ott puf- fogtató fegyveres bandákat is fel kell számolni. Ehhez is erő kell. Szervezett munkára és közbiztonságra van szükség, s ez most van kialakulóban. Helyes efelett vitatkozni, ez szükséges. Higyjék el simontornyai szaktársak, nem akarunk a Rákosi-korszak hibáiba esni. A népet, a kormányt képviseljük, szabad, független Magyarországot akarunk. Nem lesz bán- tódása annak, aki véleményét megmondja. De lesz annak, aki a munka felvétele ellen lázit, aki népi hatalmunk megdöntésére tesz kísérletet. Aki lövöldözéssel, rablással zavarja a rendet. Építsék jövőjüket még jobb munkával, vitatkozzanak, beszélgessenek a kormány politikájáról s dolgozzanak! Ezt akarják otthon családtagjaik, a rokonok, az ismerősök. Szebb, s boldogabb jövő megteremtésén fáradozunk, és fáradozásainkat siker fogja koronázni. Sok múlik rajtunk, a munkástanácsokon. Ezért kell úgy dolgoznunk, hogy megvalósuljanak követeléseink, hogy szabad, független országban éljünk. ■ Rendes ütemben folyik a munka a postán Egyre többen fordulnak meg a posta szekszárdi épületében. Egyre többen akarnak levelet küldeni rokonaiknak, ismerőseiknek. S amióta megkezdődött a táviratok felvétele is, szinte naponta ugrásszerűen emelkedik az ügyfelek száma. Birtalan József, a postahivatal vezetője elmondja, hogy a posta munkája már a megszokott, egyenletes ütemben megy. Tájékoztatásul elmondja, hogy az elmúlt hetekben igen nagy mértékben megnövekedett a pénzforgalom, ami a nagyarányú fel- vásárlási lázból következik. Ez a forgalom örvendetesen csökkenő tendenciát mutat, s nagy általánosságú-n szólva a felvásárlási láz előtti szintre csökkent. A levélforgalom gyér, az érkező levelek többségét még október végén és november elején írták. De egyre több azért az olyan levelek száma, amelyek az elmúlt napokban íródtak. Ez mindenesetre a javuló közlekedés, a munka beindulásának a jele. Ami a távirati munkát illeti, igen megnövekedett, ha a szokásos átlagot vesszük figyelembe, szinte megkétsze- reződött. A levélírás helyett inkább a táviratot választják most a dolgozók.
