Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-18 / 295. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956 DECEMBER 18. KARÁCSONY ELŐTT Öt vagon rizs — 1000 hektoliter hor — Cigarettából hiány — Egy vagon német cipőáru Munkatársunk telefonbeszélgetést folytatott a Népbolt Központtal, a Vendéglátóipari, — a Dohányértékesítő, — a Cipőnagykereskedelmi Vállalattal és az alábbiakat tudta meg: Népbolt Központ A Népbolt Központnál tudatták szerkesztőségünkkel, hogy még karácsony előtt rizs kerül az üzletekbe. Ugyanis tárgyalásokat folytattak Bu_ dapesttel és ennek eredményeképpen öt vagon rizs érkezik hamarosan a megyébe. A rizs szállítását már tehergépkocsikon megkezdték. Jelenleg öt tehergépkocsi tartózkodik Budapes. ten, amelyek egy része rizst, a másik része pedig többezer karácsonyfát hoz. Itt említjük meg, hogy a rizs kilója 16 és 22 forint lesz. Valamint még arról is hírt adunk, hogy ma megy két tehergépkocsi Győrbe, ahon nét szaloncukrot hoznak. Még any- nyit, hogy a rizs árusítását a napokban már megkezdik az üzletekben. Vendéglátóipari Vállalat Bizonyára nagyon érdekli a szekszárdi és a megyei borfogyasztókat, hogy milyen lesz az ellátás karácsonykor és Szilveszter estéjén. Megnyugtatjuk őket, hogy jó. A Vendéglátóipari Vállalat dolgozója közölte szerkesztőségünkkel, hogy e hónapban közel 1000 hl jóminőségű bőrke, rül forgalomba a megyében. A Biritó pusztai Állami Gazdaságtól már megvásároltak 100 hl rizlinget és sillert, amelyek malligandfoka 12 és 19 forintos árban árusítják. A Kajmádi Állami Gazdaságtól 102 hektolitert vettek meg, ugyancsak 12 malligand- fokosat. A Borforgalmi Vállalattól már megvásároltak 240 hektolitert és most van folyamatban újabb 500 hektoliter vásárlása. A szekszárdi termelőktől eddig 50 hektoliter termelői bort vettek. A vállalat célja, hogy minél több termelői bor kerüljön az italboltokba. Még annyit megemlítünk hogy a Borforgalmi Vállalattól vásárolt bor ára 8—12 forint. A borfogyasztókkal együtt bizakodunk, hogy karácsonyra és Szilveszterre megszűnik a szesztilalom. Dohányértékesítő Vállalat Érdeklődésünkre közölte a vállalat vezetője, hogy cigarettából — le- alábbis egyelőre — hiány fog mutatkozni. A pécsi dohánygyár még mindig nem termel, márpedig a megyénk Pécsről kapta a dohány, és cigarettaszükségletét. A pesti dohánygyárak termelnek ugyan, de egyelőre még a környező szükségletet sem tudják kielégíteni. Reméljük, hogy a bolgár cigarettákból nagyobb mennyiség megyénkbe is érkezik. Cipőnagykereskedelmi Vállalat Minden vásárló örömére közöljük, hogy az olcsó cipőáru a Német Demokratikus Köztársaságból megérkezett és ebből a mennyiségből megyénk egy vagonnal kapott. A cipők árazása most folyik és a napokban az üzletekbe kerül. Az áru között férfi, női és gyermekcipő található. Köztük olyan fazonok és minőségek is vannak, amilyenek eddig nem voltak kaphatók Magyarországon. A cipők olcsók lesznek, mert sem vámot, sem a luxusadót nem kell megfizetni. Megemlítjük még, hogy textiláruk is érkeztek a boltokba. Főleg női, fiú- és gyermekholmik. Hírek a tamási járásból A TAMÄSI vörös szikra tsz tagságából mintegy 163 család közgyűlést tartott az elmúlt héten, ahol elhatározták, hogy folytatják a szövetkezeti gazdálkodást. A közgyűlésen megválasztottak egy öttagú bizottságot, amelynek feladata lesz, hogy az állattenyésztésben, növény- termelésben és a többi melléküzem- ágakban december 1-től a végzett munka után új bérezési formát dolgozzanak ki. A bizottság kidolgozza továbbá azt is, hogy a különböző munkák elvégzése után milyen részesedés adható ki, erről a következő taggyűlésen döntenek. A közgyűlésen határozatot hoztak arra is, hogy a kilépő tagok csak annyi állatot és felszerelést kapnak vissza, amennyit belépésükkor hoztak. Szó volt még a tagság téli tüzelő ellátásáról, valamint a gazdasági felszerelések kijavításához szükséges fakitermelésről, amelyet saját erőből végeznek el. A NAGYKÓNYI ÜJ ÉLET TSZ felbomlása után a tagok nagyrésze aggódva tekint a tavaszi munkák elé. mert a szétosztott fogatállományból 60 hold földre jut 1 pár ló. A termelő- szövetkezet évek óta a járás egyik legjobb termelőszövetkezete volt s nem egy esetben kaptak jutalmat jó munkájuk elismeréséül. A volt termelőszövetkezet tagsága közül sokan már úgy vetik fel, hogy a tsz feloszlatásának kimondása elhamarkodott és meggondolatlan cselekedet volt. A tsz ugyanis már be volt rendezkedve minőségi vetőmag termelésre s több éven keresztül búza, ősziárpa, valamint répamag termesztéssel foglalkoztak. A szétosztás ellenére a betakarítási munkákat a legjobban végezték el. AZ OZORAI PETŐFI TSZ tagsága elhatározta, hogy új alapokra fekteti a termelőszövetkezet gazdálkodását. Meg akarják erősíteni kertészetüket, ahol az ősz folyamán is nagymennyiségű salátát ültettek ki. Ebből a tagoknak már a nyár elején. havonta biztosítani tudják a készpénz előleget. De erre a célra használják fel a tejből és az eladott malacokból befolyt összeget is. Megoldják a tagok téli foglalkozását is. Nádat vágnak, nádpallót készítenek, de bőven lesz munka a gyümölcsösben is. A tavasszal ültetett gyümölcsfák bekötözését még a hét folyamán befejezik. Dicséretet érdemel a tsz méhésze, aki az 58 család méh beteleltetését nagy gonddal végezte el. A FELSÖNYÉKI VÖRÖS CSILLAG TSZ tagságának túlnyomó része úgy határozott, hogy kilép a tsz-ből. A zárszámadást még nem készítették el, előreláthatólag a jövő héten fejeződik be. Az egy munkaegység értéke körülbelül 23 forintot fog kitenni. A volt termelőszövetkezet tagságából eddig 7 család jelentkezett, hogy szakcsoportot alakít. Igen jövedelmező lenne, ha a már kiépített öntözéses kertészetet is átvennék. Tallózás a betűk birodalmában • • • Csodálatos emberi találmány a betű. Régi népek történelme, az alkotó ember minden cselekedete ezekben a kis ólomdarabokban ölt testet. Ezek a kis fekete betűk öntik formába. állítanak emléket az ember alkotó nagyságának, vagy bűnének. Éles fegyver, jó fegyver a betű. A XX. század elején a harcos Ady Endre még így énekelt a betűkről: „... A bálványok vájjon miből kapnának Szent gerjedést vad honfiharagot, Jelszavakat, hahogyha nem volnának Apró, kiformált álomdarabok.” Valóban. A betű honfiharagot ébreszt hét, ha kell. Megváltást csinálhat, ha szükség van rá. De ugyanez az Ady Endre így üdvözli ujjonga a betűszedőket: „ ... Légy üdvözölve szent, termékeny éjjel Mikor világot gyújtunk a világnak, Mikor az eszmék szállnak szerteszéjjel, Mikor a betűk megváltást csinálnak.” Szép, nemes és fenkölt mesterség a betűszedés, a nyomdai munka. Tudni, érezni, hogy emberek ezrei, tízezrei állnak meg olvasni, elvtárs, a te kezed formálta kis ólomdarabok nyomán született életet, értelmet adó sorokat. Hogy erőt, bizodalmát merítsen belőle. De a betű az maga csak holt anyag. Ember keil hozzá, aki életet lehet belé, formába szedi, kinyomtatja, megszerkeszti azt. S ha ez az ember őszinte, népéhez, hazájához hű akkor bizony azok a sorok is, amelyeket a keze munkája A feloszlott tsz-ből dohánytermelő szakcsoport alakult A kajdacsi gazdákat nem kellett „agitálni”, hogy vessék el az őszieket, vetettek minden biztatás nélkül, látták, ezután lesz már értelme annak, hogy minél többet termeljenek. A határban zöldéinek már a vetések, a gazdák pedig arról beszélgetnek, hogyan, miképpen gazdálkodnak ezután. A beadás eltörlése osztatlan örömet keltett bennük — mondották is, hogy ezután még több terményt, jószágot adnak közfogyasztásra. — Persze, a beadással kapcsolatban jó- néhány gazdának jogosnak vélt sérelme van mégpedig azoknak, akik már teljesítették a kukoricabeadást. Igyekeztek teljesíteni kötelezettségüket, tekintélyes mennyiségű kukoricát adtak be, s hogy a beadást eltöröl ték, hátrányba kerültek azokkal szemben, akik vonakodtak a beadás teljesítésével. Azt szeretnék ezek a gazdák, ha valamiképpen orvosolnák azt ,hogy így hátrányba kerültek. A termelőszövetkezetek föloszlottak a községben a gazdasági épületeket rövidesen átveszi a községi tanács. A gazdák között most szervezkedés folyik egy dohánytermelő szak_ csoport megalakítására. A szakcsoportnak előreláthatóan mintegy 15— 20 tagja lesz, s a két dohánypajtát — amely eddig a Búzakalász Termelő- szövetkezet tulajdonában volt — veszik igénybe. A szakcsoport tagjai összesen mintegy 10 hold földön termelnek majd dohányt. hozott létre, életet, elevenséget árasztanak magukból. Szeretem a betűket nagyon. Néha egy-egy sor olvasásakor hatalmas érzés fog el, nagynak, legyőzhetetlen- nek érzem magam. S mindez miért? Azért, mert te elvtárs, lelket, érzést leheltél a holt kis ólomdarabokba. S ezek tovább adták a te érzéseidet. — Nekem, másnak, sok tízezer és tízezer egyszerű olvasó embernek. Köszönet érte, elvtárs! Figyelmes vagy. Ami lényegeset akarsz mondani a betűkön keresztül, úgy szeded, hogy mindjárt szemünkbe bukkanjon. Benn légzik a betűidben az egész mozgalmas, szép magyar élet. Megérezni bennük az ózdi kohászok mindannyiunkért dobogó szívét. Ott zizeg, zúg a sorok között az egész egyre szépülő magyar föld. A Tiszalöki Vízmű építőinek harcos kiáltása hallatszik belőle. Ott érzik, szinte újong a falu, a megváltozott, újjászülető magyar falu. A lányok és ifjak fürge dobbantása, amint vidáman ropják a táncot. A téli szélben gépén ülő idős traktoros harcos elszántsága. Benn dübörög a bányászok fúrójának hangja, a síkoltva futó villamosok Pesten. Gyermekeink boldog mosolya ott bujkál a soraid között. Ott andalognak újarcú fiataljaink a jólvégzett munka után a pihenőhelyen. Te, elvtárs, erről is hírt adsz nekünk. Elvtárs! Nagy és komoly a te munkád! Te hozod el hozzánk a mindennapi élet ezernyi lüktető percének minden mozdulatát. A kohók lángjának villanását csakúgy, mint a komolyan könyv fölé hajló idős paraszt asszony halk szájmozgásait. Te szeded azt a hírt is hogy ismét egy új tudományos kutatóintézettel lettünk gazdagabbak, — ahol álmosító csendben hajol a kémcsövek fölé az agg tudós, s az ifjú ember, hogy megint valami népbetegség gyógyító csíráját találja meg. A te szívednek gyűlölete izzik azok ban a sorokban elvtárs, amelyekben a háborús gyújtogatok gaztetteiről számolsz be. Együtt lüktet a te szíved azzal a sokszázmillió, az elnyomásból szabadulni akaró proletárral, s ez a lüktetés a szeretettel szedett sorokon átáramlik a mi vérünkbe is. A sorokon keresztül tanuljuk meg még jobban a magunkénak érezni ezt az országot. Szeretettet tallózunk, kutatgatunk a te és sokatok által szedett lapok sorai között. Érezd ezt a szeretetet elvtárs még jobban, s meglátod, hogy munkádra megbecsüléssel néz minden más területen dolgozó ember. MIHÁLY SÁNDOR Móricz Zsigmondi JL Ittotdád 2, Néhány nap múlva arra járt a cselédlakások közt, ahol az az asszony lakott, aki a gyerekét elültette. Meglátta, rákiáltott s kérdezte: — Na, mi van a gyerekével? — Jaj kézit csókolom, forrósága van, megrontották a gyereket. — Ki rontotta meg? — Még nem tudjuk, de verést kapott. — Milyen verést? — Szemtű. — Mutassa azt a gyereket. Bement a béresasszonnyal a házba s elszörnyedt. A ház felmázolt hideg földjén valami rettenetes rongyon ott feküdt a gyerek a földön egy kis mocskos ingben. Az egész teste tüzelt. Lehajolt rá s nézte. — Ennek a gyereknek agyhártya- gyulladása van. Végignézett az anyán, egy lány volt még ott, a Piros, aki két évig szolgált benn nála a kastélyban, de most már elhagyta a szolgálatot, mert menyasszony, pünkösdkor lesz az esküvője. — Piros! — kiáltott rá —, neked sincs eszed. Hát így kell a gyerekkel bánni? Nem láttad nálam bent, hogy mit csinálunk a gyerekkel, ha baja van? A lány lesütötte a fejét ellenségesen és hallgatott. A gyerekecske anyja odavetette: — Nem úrigyerek ez, kérem, hanem parasztgyerek. — Hát aztán? Nem mindegy az a gyereknek, hogy milyen házban jött a világra. A betegség, betegség. Agyhártyagyulladás, ha mondom. Maguk megölik ezt a gyereket. — Ó, vigyáz rá a jóisten. — Ne kenjen mindent a jóistenre, hanem rögtön vegye fel azt a gyerket és tegye az ágyba. — Jajj, nem szabad ahhoz nyúlni, mert meghal. — Mért halna meg? Az asszony hallgatott. — Dobják a fenébe azt a piszkot, micsoda dolog az, hogy ilyen fertel- mes piszokba fektetik meztelenül ezt a szegény kis ártatlant, a nyers földre. Bontsa ki azt az ágyat. Az asszony kelletlenül kibontotta az ágyat. Nem volt abban se párna, se dunna, csak rongyok, ócska ruhák és egy vedlett juhászbunda. — Magának semmi ágyneműje nincs? — Nincs. — Ez rettenetes. Piros, menj fel rögtön a kastélyba, mondd meg a házvezetőnőnek, hogy azonnal adjon egy párnát és az Ivánkának a régi kis dunnáját. Mikor a nagylány elfutott, rákiáltott az anyára. — Maga pedig azonnal vegye fel azt a gyereket az ölébe, addig is, míg elhozzák az ágyneműt. Hogy lehet, hogy magának semmi ágybelije nincs. Nézze meg az ember. Az asszony azonban nem mozdult, csak sírt és gyűlölettel nézett maga elé. — Nem hallotta, hogy mit mondok. — Jaj, nagyságos asszony, ne tessék beleszavazni, mert meghal a szegénykém. — Micsoda bolond beszéd ez? Már kezdett gyanakodni hogy valami babonába ütközött s firtatni kezdte, mi ez. — Értse meg, maga szerencsétlen. Micsoda fertelmes rongy az, amin fekszik az a gyerek. — Az javítja meg. — Micsoda? — Azt mondta a néni, hogy erre kell tenni. — Mire? Az asszony nagy nehezen kivallotta: — A kondás legszennyesebb ingére kell fektetni és ő ráimádkozott, szenet is vetett neki, ha most a nagyságos asszony megrontja, a gyerek meghal. — Rögtön telefonálok a szolgabíró úrnak, ha azonnal fel nem veszi a gyereket. Majd megtanítom én magát. A saját gyerekét halálra ítéli. Addig csattogott és pattogott, hogy már a Piros is megjött az ágyneművel s az anya még akkor sem akart a gyerekhez nyúlni. Megvetették az ágyat s a Piros vette fel a gyereket a földről és szemmel lehetett látni, hogy a láztól elgyötört gyermek hálásan nézett s elpihent a puha párnán. Az anya azonban a kezét tördelte s jajszóval tört ki belőle a zokogás, hogy vége a gyermekének. A nagyságos asszony otthagyta őket s hazament. A kisfiához sietett s boldogan láttam, hogy a gyerek a meleg szobában elevenen és boldogan játszott. Négy óra múlva jött a Piros és azt mondta: — Nagyságos asszony, a gyerek meghalt. A földbirtokosné le volt sújtva. Elment a gyereket megnézni. Ott feküdt szegény kicsi kinyúlva, élettelenül a fehér párnán. — Látják, maguk istenadta boldog, talanai... Ilyen orvosság kell egy gyereknek... Hát hogyne halt volna meg... Beleássák a hideg tavaszi földbe s mikor félfázik, lefektetik a puszta földre a kondás legpiszkosabb rongyára. S azt hiszik, attól meggyógyul. Jaj, ez a mérhetetlen butaság ... Az anya dühvei és gyűlölettel nézett rá. — A nagyságos asszony az oka. A nagyságos asszony lelkén szárad! — Még három napja olyan volt a gyerek mint a esik! Olyan eleven és most meg kellett neki halni! Meit a nagyságos asszony megtörte az isteni akaratot! — Ne halljam még egyszer ezt a gonoszságot. — kiáltott az úriasszony is magából kikelve. — Mesterségesen megölnek egy gyereket és még engem tesz felelőssé. Szégyellje magát! Könnyes szemmel ment el a kis béreslakásból s ment vissza a maga életébe. A nap ragyogott, szellő sem volt, az egész természet boldog volt és vidám, de a gyermekecske bizony szegény kis hulla volt, ott feküdt az úri párnán kinyújtózva, mintegy szomorú emlék a kultúrák keresztútján. (Vége.)
