Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-15 / 293. szám
1956. DECEMBER 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tanuljunk az elmúlt évek hibáikéi... Megválasztották az MSZMP gyönki járási ideiglenes intézőbizottságát Sokszor felvetődik mostanában a kérdés: képesek-e a kommunisták új módon dolgozni, gyökeresen elszakadni a régi, rossz módszerektől és hibáktól. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy igen. Ezt tapasztaltuk a gyönki járásban is az elmúlt napokban, amikoris a járás kommunistái, volt MDP tagjai értekezletre gyűltek össze, s megválasztották az MSZMP ideiglenes járási intézőbizottságát. Egyúttal megbeszélték az október 23-a óta eltelt idők tapasztalatait, valamint meghatározták további feladataikat. Az új út, az új módszerek keresése már abban is meglátszott, hogy nemcsak a kommunistákat hívták meg az értekezletre, hanem a Simontornyai Bőrgyár munkástanácsának néhány tagját is, akik ezelőtt MDP-tagok voltak, de még nem alakították meg üzemükben az MSZMP-szervezetet. Ha e módszer nem is járt teljes eredménnyel, mégis jelentős abból a szempontból, hogy bizonyos mértékű közeledésre, s a vélemények teljes összhangba hozásának feltétlenül szükséges útja felé tárt kapukat hagyott. A megválasztott új ideiglenes intéző- bizottság tagjai e lehetőségek figyelembevételével, az eddigieknél több emberséggel megtalálhatják a kibontakozás, az együttműködés szálait. A BESZÁMOLÓK — volt három is — egyrészt tájékoztatták a járás kommunistáit az általános helyzetről, az MSZMP szervezetek szervezésének és működésének kérdéseiről, eddigi eredményeiről, másrészt a járás közbiztonságának helyzetéről, s harmadszor az állam- hatalmi szervek helyzetéről, a termelőszövetkezetek, valamint a közellátás problémáiról. Legfontosabb feladatként a mostani nehéz időkben a kommunisták számára az előadók azt hangsúlyozták, hogy a nehézségek leküzdésében a kommunistáknak újra az élre kell állniok. Ebben a munkában azonban új módszerekkel kell dolgozni. Ez új módszernek leglényegesebb része, hogy fel kell hagyni a parancsolgatással, s az emberi szó, a meggyőzés eszközét kell használni a példamutatás mellett, s így visszaszerezni a tömegek bizalmát, amelyet a Rákosi—Gerő-féle klikk bűnös politikája a kétségtelen meglevő eredmények mellett is igen megtépázott. A FELSZÓLALÓK számos javaslattal, kérdéssel és komoly bírálattal járultak hozzá az értekezlet sikeréhez, s ahhoz, hogy a járási intézőbizottság, a pártszervezetek, s minden egyes kommunista valóban tudása legjavát adhassa a nehézségek leküzdéséért. Hegyi Andrásáé gyönki küldött például arról beszélt, hogy a beszámolók nem tartalmazták a helyi vezetők önbírálatát. Egyben figyelmeztette a párttagokat, hogy a felvilágosító munkában különös gondot kell fordítani a nemzetiségi kérdésre is, mert egyesek szeretnének újra ellentéteket szítani. Az egyes nemzetiségű csoportok között nem kell félni azt sem megmondani — mondotta többek között —, hogy népi demokráciánk megvédésében az ellenforradalom erőitől, milyen sokat köszönhetünk a szovjet hadseregnek. Minden józanul gondolkodó, becsületes, hazáját igazán szerető ember meg fogja érteni, hogy a szovjet csapatok kivonása csak akkor lehetséges, ha a rend, a nyugalom, a béke helyreáll hazánkban, ezzel párhuzamosan az életet jelentő termelő munka is megindul. Sok szó esett arról is, hogy FORRADALOM, VAGY ELLEN- FORRADALOM volt-e hazánkban. Danka Vilmos, a nagytormási állami gazdaságból, végkövetkeztetésként azt szögezte le, hogy a jószándékú, becsületes emberek ebben az időben akaratlanul is az ellen- forradalmat segítették. Beszélt a Szabad Európa uszításairól is. — Én, mikor e rádiótól származó hírekkel találkozom — mondotta — azt igyek-. szem megmagyarázni, hogy kinek hihetünk, inkább azoknak, akik egy-két- ezer kilométerre vannak tőlünk, vagy saját magunknak, akik részesei, szemlélői voltunk az eseményeknek. Rátái József elvtárs, a kistormás! termelő- szövetkezet tagja, Í919-es kommunista, megszívlelendő tanácsként mondotta: ne aludjunk, mert még nincs itt az ideje. Tanuljunk az elmúlt évek hibáiból, mert eddig félrevezettek bennünket. Most arra vigyázzunk, hogy e hiba ne forduljon elő újra. Papp Károly elvtárs, az MSZMP megyei ideiglenes intéző bizottságának tagja felszólalásában beszédes megyei, járási példákkal támasztotta alá, hogy az október 23-i események ellenforradalomba torkolódtak. — Ellenforra dalom volt — mondotta többek között —, hisz mindenkit leváltottak, köztük a járási tanács elnökét, a bíróság, a rendőrség vezetőjét, tanácsi és egyéb funkcionáriusokat. Helyettük mindenféle gyanús elemek kerültek be, s a bekerülő becsületes, józangondolkodású emberek helyett ők voltak a hangadók. Több felszólaló és a beszámoló Is hangsúlyozta, hogy a kommunisták készek a népköztársaság megvédésére, csak ehhez több segítséget várnak a felsőbb szervektől is. Felszólalt Tóth József elvtárs, az MSZMP ideiglenes Központi Bizottságának munkatársa is, s a Központi Bizottság legutóbbi határozata alapján ismertette a legfontosabb teendőket. Tisztázta, MILYEN LESZ A PARTMUNKA JELLEGE a következőkben. Elmondotta, hogy eddig például az üzemekben, a termelés pártellenőrzése volt a pártszervezet feladata, beszámoltatással, s a falun is hasonló módszerrel a begyűjtés és egyéb kérdésekben. Ilyen nem lesz ezután. Minden egyes területen az egyes kommunistáknak kell úgy dolgozniok, hogy érvényesüljön a párt politikája. Ennek érdekében tehát népszerűsíteni kell a Központi Bizottság határozatait, s türelmes, felvilágosító munkával, a parancsolgatás kiküszöbölésével kell azok megvalósítására mozgósítani a dolgozó tömegeket. Változik a pártmunka jellege abban is, hogy minden fontos kérdésben fel kell tárni az igazságot. Azt is fel kell számolni, hogy az MDP-ben nem vették figyelembe a dolgozók véleményét. Az értekezlet befejezéseként a küldöttek megválasztották a héttagú ideiglenes járási intézőbizottságot. A látottak alapján a küldöttek elméleti és gyakorlati útmutatásokkal gazdagodva indultak haza, hogy a megbeszélés eredményeképpen újabb sikereket érhessenek el területükön. Rendőrségi hírek Bljárást indítottak Szabó Imre és Szabó Kálmán dunaföldvárl lakosok ellen, mert egy pénzügyőrt a lakásán megtámadtak és rajta nyolc napon túl gyógyuló sebet okoztak. * Kiss János keszőhidegkúti, többszörösen büntetett lakost letartóztatták, öt évre ítélte el a bíróság és büntetésének kitöltése előtt, október 23-a után kiszabadult a börtönből. • Szekszárdon négy gyerek — Hermann Frigyes, Hermann Zoltán, Sörös Ferenc és Jani Ferenc — egy Kadarka utcai pincében játszadozás során két géppisztolyt talált két dobtárral és mintegy 50 darab tölténnyel. A fegyverrel nem játszadoztak, nehogy abból baleset legyen, hanem beszolgáltatták a rendőrségnek. . Ifjú iSzegedi János gyulaji lakos december 12-én öngyilkossági szándékból beugrott a Kapos-csatornába. Holttestét megtalálták. * Váradi József 60 éves hőgyészl kőműves, családi vita közben, mintegy három méterről a felesége hasába dobta a kést. Váradi Józsefné a sérülésébe két nap múlva belehalt. A halálesetnél súlyos felelősség terheli az őt kezelő orvost is, mert amikor megvizsgálta a sebet, azt állapította meg, hogy az csak egy-másfél centire hatolt bele a testbe. így aztán nem tette meg a szükséges intézkedéseket sem az asszony életének megmentésére. A vizsgálat során megállapították, hogy a seb mintegy 10 centi mély volt es átütötte még a beleket is. A leányiskola adománya Mihelyt elhangzott a Pedagógusok Országos Szabad Szakszervezetének felhívása az ország nevelőihez, általános iskoláihoz, gimnáziumaihoz, a Szekszárdi Állami Általános Leányiskola nevelőtestülete, tanulói és dolgozói azonnal megkezdték a gyűjtést, hogy könnyíthessenek a pesti gyermekek és szülők nehéz helyzetén. A gyűjtés eredménye a következő: lisztből 139, burgonyából 164, zsírból 4, sza lonnából. kolbászból és hurkából 11, cukorból 10, kekszből, csokoládéból, szaloncukorból 10 és babból 96 kilót gyűjtöttek. Ezt a mennyiséget Budapestre juttatják el a Pedagógusok Országos Szabad Szakszervezetének központjához. fl Pincehelyi Gépállomás munkástanácsának gondja: hogyan lesz jövedelmező gépállomásuk ? Befejeződött az értekezlet a pincehelyi gépállomáson. A munkástanács tagjai és a gépállomás vezetője még együttmaradtak és tovább folytatták a vitát. Valamennyiök ábrázatán ott ült az előbbi megbeszélés gondja. A forradalmi láz elcsitult a gépállomáson, bár az iroda, de a műhelyek dolgozóinak kezében is meg-megáll a munka, ha a közeledő vonat zaját hallják. Fürkésző szemmel a vagonok oldalára mázolt jelzéseket figyelik. (Az ellenforradalom még mindig a munka felvétele ellen agitál, s bűnös kezek a munka felvétele ellen izgató jelszavakat firkálnak a vagonok oldalára.) Ettől függetlenül dolgozgatnak a gépállomáson. Dolgoznának ők most már teljes kapacitással, de ehhez energia, gépalkatrész és üzemanyag kellene. ami nincs. Próbálnak megoldásokat találni. Az esztergályosokat, hegesztőket éjszakai munkára szólították fel, de még így is nehezm megy a gépjavítás, amelynek illusztrálására elég annyit megemlíteni, hogy erre az időre legalább tíz cséplőgépet kellett volna kijavítani, s mindössze egy cséplő javításával végeztek. A vita tárgyát elsősorban a küszöbön álló önállósítás képezte, s az említett értekezleten is erről tárgyaltak. Tompa Gyula megbízott igazgató terveket készít a jövőt illetően, és mint fő célt, a gépek javítását jelölte meg. Az önállóság alapja — mondotta — az, hogy jól kijavított gépekkel kezdhessük meg a munkát a tavasszal. Energia hiányában kézi munkával kell elvégezni egyes munkafolyamatot. A másik kérdés, amely jelenleg a gépállomás valamennyi dolgozóját foglalkoztatja, a létszámcsökkentés. Két hónappal ezelőtt töltötték fel a létszámot. (Jelenleg 110 dolgozója van a gépállomásnak.) A tervek szerint 45 emb rrel kevesebbet tudnak foglalkoztatni az önállósítással. Éppen ezért a legfőbb gondot a traktorosok elhelyezése képezi. Tischler József elvtárs, a munkástanács elnöke érzi a felelősséget, mert a dolgozók részéről egyre gyakrabban lehet hallani ilyen | kijelentéseket: „helytelen, hogy télvíz I idején teszik utcára az embereket”. Annyi bizonyos, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldása nem egyszerű dolog és nagy körültekintést követel. Figyelembe kell venni elsősorban a végzett munkát, másrészt a dolgozók szooiális helyzetét. Van a gépállomásnak több olyan traktorosa, akiket időszakos munkára vettek fel. Ezeknek számolniok kellett azzal, hogy télire nem alkalmazhatják őket. Dolgoznak ezenkívül olyan fiatalok is a gépállomáson, akiknek a szülei néhány hold földön gazdálkodnak. Ezek majd visz- szatérnek a földhöz. Lehet csökkenteni az adminisztratív dolgozók számát is. Az önállóság ' azt jelenti, hogy a munkástanácsnak intézkedési jogköre lesz, tehát ne várjanak minden útmutatást „felülről”, hanem öntevékenyen intézkedjenek úgy, hogy a gépállomások munkája a jövőben ne rá fizetéses, hanem jövedelmező legyen. Éppen ezért helyes és szükséges is a vita, mert az egészséges vita alapja lehet a jó gyakorlat kialakításának. „HAZAFIAK" Az október 23-át követő forradalmi események alatt mindenütt voltak önkényes akciók, melyeket a lakosság, vagy annak egy bizonyos része hajtott végre meggondoltan, vagy meggondolatlanul. Ezek közé a cselekedetek közé sorolhatjuk az önkényes begyűjtési hivatal-égetéseket, szobor- döntögetéseket és így tovább. A higgadtabb gondolkodás mérlegével e cselekedeteket részben megérti az ember, részben meg nem. Megérti, vagy megpróbálja megérteni például a begyűjtési hivatal papírjainak égetését azért, mert a parasztságban az évek hosszú sora alatt olyan gyűlölet halmozódott fel e hivatal iránt, aminek most — hogy akadálytalanul cselekedhettek az emberek — le kellett vezetődni. E gyűlölet levezetésére több helyen a hivatal papírjainak szétszórását és felégetését választották. Fz érthető e gyűlöletből kifolyólag, de kevésbé érthető azért, mert sok helyen már akkor csinálták, amikor a Kormány már elrendelte a begyűjtés megszüntetését. De sok helyen csak azért csináltak ilyen és hasonló dolgokat az emberek, hogy valamit csináljanak, mondhassák: lám, ők is forradalmárkodtak. Úgy gondolták, hogy ez dicsőség, s különösen dicsőség az, ha nagyobb öl begyűjtési aktát dobnak a tűzre, vagy nagyobb rést vágnak a ledöntésre szánt szobor talapzatán. Szakályban nem volt szovjet emlékmű és néhányan mégis dicsekedhettek azzal, hogy döntöttek emlékművet. Szovjet emlékmű híján ugyanis ledön- tötték az 1848-as szabadságharc 100 éves évfordulója alkalmából állított szobrot, ami a községi kultúrház előtt állt. Október 24-én naggyűlés volt a községben, ahol megválasztották a nemzeti bizottságot, de ez a választás és utőrezgései nem terjedtek ki szobordöntésre. Pénteken, október 26-án, ebéd után viszont a kocsmában néhány ítiülhangol't embernek eszébe jutott, hogy a községben van egy szobor, ami még mindig áll... Le kell dönteni! Egyikük ráfogta, hogy szovjet emlékmű és már vonultak is a kultúrház felé. Az emlékmű márványtábláját, amelyen „1848—1948” felirat állt, már valaki előtte való nap estéjén levette, s az emlékeztető tábla híján a 15 főnyi csoport egyetlen tagjának sem akart eszébe jutni, hogy cselekedetükkel a magyar szabadság- harc emlékét gyalázzák meg ... Csákány került elő, majd pár perc múlva emelő is rendelkezésükre állt, amit a csákányvágta résbe illesztettek és emelni kezdték az emlékművet. Természetes, hogy a szobor felborult és ekkor a csoport néhány tagja keresni kezdte a márványtáblát, mert szerintük azon orosz felírás volt. (Zárójelben megjegyezhető, hogy évekig állt már a szobor és eddig, úgy látszik, senki sem vett annyi fáradságot, hogy elolvassa a márványtábla feliratát.) Az úton kocsik haladtak, amikről a „hősök” leszállították a rajta ülőket és kényszerítették őket, hogy segítsenek a munkában. További részletek feleslegesek, eny- nyiből mindenki láthatja, hogy menynyire voltak hazafiak a tett elkövetői. De lehet, hogy hazafiság nem Is volt bennük, csak egy kicsit több borgőz, magasabb nyomáson, mint amennyit elbírnak. Nem volt szép és művészi alkotás ez az emlékmű, de kifejezte a sza- kályi emberek tiszteletét az 1848-as szabadságharc iránt. Emlékeztetőül állították, tisztelettel adózva a magyar nép szabadságharcáért küzdőknek, s most szégyenük és fáj valamennyiknek, hogy meggondolatlan, részeg emberek lerombolták tiszteletük, emlékezetük szimbólumát. Fel fogják ismét állítani, szebbre, mint volt, és ezután jobban vigyáznak rá... Buni Géza akiknek még nem jutott ••• A szekszárdi járási tanács népművelési osztályán dolgozik Berger István. Beszélgetünk az október 23 utáni eseményekről, találgatjuk, hogyan | alakult a helyzet a jövőben és ho- j gyan, hogysem, a lakáskérdésre terelődik a szó. Arról beszélgetünk, milyen súlyos gondot okoz még most is Szekszárdon a lakáskérdés. — Ezt én is érzem magamon már évek óta — mondja. — Azt hittem most végre sikerül lakáshoz jutnom, de letehetek róla megint jóidőre. Kép zelje el, hét év óta várok arra, hogy megfelelő lakáshoz jussak. A Lajos ' király utcában lakom, egy szoba, j konyhás lakásban. Nem túlzók sokat, ha azt mondom, hogy a falakról csorog a víz. Hogy mennyire nem megfelelő a lakás, nem mondok többet, mint azt, hogy a kislányom tavaly ötször volt tüdőgyulladásban. Egy hét éves és egy hároméves kislányom van. — Igen. Hét éve lakom egy olyan lakásban, amelyben, ha bemegyek a szobába, be kell lépnem az ágy mellé egy sarokba, hogy becsukhassam magam után az ajtót. Persze tudom jól azt, hogy vannak, akik még nálam is jobban rászorulnak a lakásra. — Azért nem is nagyon követelőztem eddig. Beadtam az igényléseket, aztán vártam... — Most, hogy annyi lakás felszabadult, gondoltam, talán sikerül. Felmentem a városi tanácselnökhöz. Az is azt mondta: „Kérem... nem tudunk csinálni semmit, van bent vagy ötszáz igénylés... és tudja hány lakás van hozzá? Négy.” — Mit tehettem ezután. Most már lemondtam mindenről. Elhiheti, bizonyos mértékig megértem azokat az embereket, akik kimennek külföldre. Persze, tudom azt is, hogy senki sem kap ott kint emeletes házat. Nem lehet azon csodálkozni hogy most any- nyian kimennek, ez mind a múlt hibája. A tíz év alatt nem építettek Szekszárdon száz lakást. Amit építettek, azt a protekciósok foglalták le maguknak. Olyanok foglaltak le kétszobás lakást, akiknek gyerekük sem volt. Ugyanakkor tudok olyan eseteket, hogy nyolctagú család lakott egy szobában. Hol volt itt az igazság? — Nagyon megszenvedjük most a Rá- kosi-rendszer hibáit... és ha nem épült volna a „földalatti” és egyebek, akkor nem lenne most Szekszárdon az, hogy négy lakás legyen és ötszáz igénylő. Márpedig akinek most nem jut lakás, az le is tehet arról, hogy mostanában hozzájusson... Én már letettem minden ilyenféle reményről.;. Sí ENSZ részéről mm lehetséges és nein Is kívánatos semmiféle közvetlen akció Az angol lapok változatlanul nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar- országi események és a magyar kérdésnek az ENSZ közgyűlésén folyó vitája iránt. A lapok általában szem- beszállnak azzal a gondolattal, hogy a magyarországi ENSZ-küldöttséget zárják ki a közgyűlés munkájából. A Yorkshire Post a többi között óvatosabb politikát ajánl az Egyesült Nemzetek Szervezete számára. „Világos határai vannak annak, amit az ENSZ a megtorlás kérdésében a magyar kormány ellen tehet — írja a többi között a lap. Az ilyen politika tökéletes felfordulást idézhetne elő- amelyből automatikusan újabb terror uralom származnék. Az ENSZ részéről nem lehetséges és nem is kívánatos semmiféle közvetlen drámai akció. Semmi értelme a megtorlásokról szóló sok szóbeszédnek akár Magyar- országot, akár a Szovjetuniót illetően. ” A Liverpool Post fejtegetéseiben igazat ad Jugoszláviának, amely nem bocsátja területére az ENSZ megfigyelőit, mert -,a magyarországi helyzetet nem lehet teljesen megítélni egyedül a határvonalon, hiszen a menekültek legnagyobb esetben is csak részrehajló képet adhatnak a való helyzetről.” A lap ezután hangsúlyozza, hogy az ENSZ-nek a Szovjetuniót elítélő határozata .,sem fog sok vizet zavarni.’“ A lap meddőnek tartja a Szovjetunió elleni esetleges gazdasági megtorlásokat is. A Magyarországon folytatott sztrájkokat és sztrájk- felhívásokat ostobaságnak nevezi. Ugyanígy szembeszáll a volt budapesti munkástanácsnak a nyugati országok munkásaihoz intézett sztrájkfelhívásával is. „A nyugati munkások — írja — többet segíthetnének Magyarországon saját fizetésük bizonyos részének feláldozásával, mint azzal, ha sztrájkokkal nyomorítanák meg azokat az országokat, amelyek segítséget adhatnának Magyarországnak.”
