Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-14 / 292. szám
195«. DECEMBER 14. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 Megvédik a szövetkezetei az ozorai kommunisták Az MSZMP alapszervezetek feladataik elvégzésében sokkal önállóbbak lesznek, mint a volt MDP alapszervezetek. Az MDP alapszervezetek önálló munkát keveset végeztek, helyettük főleg a járás intézkedett. Az MSZMP alapszervezetek az elvi irányításon kívül nem igen kapnak más segítséget az élet által napról-napra felvetett problémák megoldását magukra kell vállalniok. A munka — mondhatjuk nyugodtan, hogy újszerű munka — nem megy mindenütt zökkenő nélkül. Azelőtt egy termelőszövetkezetben, ha az elnök nem tetszett a járásnak, leváltották még akkor is, ha a tagság ragaszkodott hozzá és olyanokat tettek helyettük, akiket talán sohasem ismertek. Az ilyen „politikai munka“ megszűnt. Most a helyszínen a helyi szervezet által végzett politikai munkára van szükség. MEGALAKULT Á PARTSZERVEZET Az ozorai Petőfi Termelőszövetkezetben az októberi események után az elsők között alakult meg az MSZMP-szervezet. A kommunisták — amennyire a helyzet engedte —• munkához láttak. Nem volt könnyű a feladatuk, és ma sem az, hiszen a szövetkezet — egyesek szerint — a felbomlás állapotában van. Nos, a kommunisták véleménye szerint ez nem felel meg a valóságnak. Az azonban igaz és ezt nem tekintik kudarcnak, hogy többen elhagyták a szövetkezetét, főleg azok, akiket az elmúlt helytelen gazdaságpolitika kényszerített a szövetkezetbe. A szövetkezet törzsgárdája — az alapító tagok döntő többsége — valamint azok, akik az elmúlt esztendők során meggyőződésből és nem kényszerből léptek a szövetkezés útjára — megingatha- tatlanok, most is szilárdan a szövetkezés mellett vannak. Az eredmények mellett a vezetésben olyan hibák is voltak, amelyek joggal szültek elégedetlenséget a szövetkezet tagjai között. Ilyen volt például, hogy a szövetkezeti tagok többségének akarata ellenére más vidékről ide helyezett embert tettek meg •elnöknek a járásiak. Ez az elnök soha nem bírta a szövetkezet tagjai többségének bizalmát. A kommunisták egységes fellépése megőrizte a szövetkezet egységét, és kisebb zökkenőkkel sikerült befejezni a gazdasági évet. De akkor, amikor az elnök a számos helytelen intézkedése után az elvesztett bizalmat azzal akarta visszaszerezni, hogy a szövetkezeti tagokra, akik bejelentették kilépési szándékukat, vagy megmondták szemébe, hogy az elnöki teendőivel már elegük van — fegyvert fogott, a kommunisták többsége is úgy határozott, hogy az elnök .Fenyvesi János leváltása mellett foglal állást. ELNÖKVÁLASZTÓ KÖZGYŰLÉS Ilyen előzmények után jött össze a múlt vasárnap a Petőfi Tsz tagsága közgyűlésre. A leltározó bizottság megválasztása után megtörtént a szavazás. Valamennyi vezetőségi tagot meghagytak funkciójában, de az elnöknek nem adtak bizalmat, mindössze 12 szavazatot kapott. Az új elnök, Tóth Ferenc ozorai származású, dolgozó paraszt volt azelőtt is. Szak- képzettségre tett szert az egyéves zsámbéki elnökképző iskolán. Ebben az emberben bíznak a szövetkezet tagjai. Ismerik gyermekkorától, tudják, hogy szorgalmas, becsületes ember. Emberséges a szövetkezet tagjaival szemben. Ezért és éppen ezért esett rá a szövetkezeti tagok és a kommunisták többségének választása. Harminc szavazatot kapott. A FUNKCIÓVAL VALÓ VISSZAÉLÉS A választás után a kommunistáknak azonban még nehezebb lett a dől guk. Ugyanis a zárszámadásig Fenyvesinek kell az elnöki teendőket elvégeznie. De ezzel a meghosszabbított idejű funkciójával — kommunistához egyáltalán nem méltó módon — alaposan visszaél: elherdálja a szövetkezet vagyonát. Csupán egyetlen dolgot említek meg: hogy az elvesztett bizalmat visz- szaszerezze, a köréje tömörült kisebbségnek mindent megenged. A megfogyatkozott híveinek számát, hogy emelhesse, ott és annyi fát enged kivágni, amennyit akarnak és senki számlájára nem írnak semmit, nem terhelik meg vele az illetők munkaegységeit. (A fára ténylegesen szükségük van a tsz-tagoknak, de ilyen eszközökkel élni — a közös vagyon elherdálását jelenti. A volt elnök a tsz-tagok faproblémáját már előbb megoldhatta volna, ha segíteni akart volna.) De meg kell mondani azt is, hogy a volt elnök köré csoportosultak a közös munkából sem veszik ki a részüket. A közös vagyonon soksok embert megkárosítva „népszerűséget“ szerezni megvetendő dolog. A MEGOLDÁS a KOMMUNISTÁKRA VÄR A szövetkezet kommunistáira — többségükben alapító tagok — és azokra, akik a helybeli, újonnan meg választott elnökre adták szavazatukat — súlyos gondok nehezednek: kevesen vannak, akik részt vesznek a közös munkában (30 fő kilépett), egy kisebbség herdálja a sok évi közös munka gyümölcsét; gondot kell fordí- taniok az állatállományra, hogy legalább az megmaradjon; a megválasztott leltározó bizottságnak is el kell végeznie a munkát, hogy mielőbb zárszámadás legyen. Ilyen feladatok szakadtak egyszerre a Petőfi Tsz kommunistáinak nyakába. Gyors, meggondolt, mégis határozott inézkedést várnak a feladatok. Meg kell mondani, hogy a kommunisták erejükhöz mérten igyekeznek a szövetkezethez ragaszkodó pártonkívüliek segítségével megoldani. A kommunisták vállalták, hogy a szövetkezet állatállományára vigyáznak, mint a szemükre, mert ez lesz a megújhodó gazdálkodásuk alapja. Emellett pedig, hogy az áldatlan széthúzásnak mielőbb végetvethesse- nek — siettetik a zárszámadás elkészítését is, hogy a közgyűlésen aztán végleg dönthessenek: kik azok, akik ismét a szövetkezeti utat választják; kik azok, akik el akarják hagyni a szövetkezetét, s a kettős elnöki helyzet is megszűnjék. Van olyan vélemény is, hogy Fenyvesi vezetésével a kisebbség egy új szövetkezetét akar létrehozni. Mindenesetre a zárszámadó közgyűlésen erről is lesz szó, s a visszamaradó szövetkezeti tagok a helyzetnek megfelelően elosztják maguk között a munkát. A KOMMUNISTÁK MEGVÉDIK A SZÖVETKEZETÉT A szövetkezet tagjainak — beleértve a kommunisták jelentős többségét is — nem kell az oda szinte erőszakkal kinevezett elnök. Joguk van ahhoz, hogy olyan embert válasszanak meg vezetőül, akiben bíznak, akinek vezetését elfogadják. De a jelenlegi kettős vezetés csak kárára van a szövetkezetnek. Jó lenne, ha az MSZMP járási ideiglenes bizottsága a tsz alapszervezetének — miután feladatait új módon kell megoldania — segítséget nyújtana. A kommunisták készek megvédeni a szövetkezetei, igyekeznek megmagyarázni a megtévesztetteknek, hogy mit jelent a szövetkezet közös vagyonának elherdálása. A szövetkezeti utat választó dolgozó parasztok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt elítélik a volt elnök fenyegetéseit még akkor is, ha azt fegyverrel támasztja alá, mert a szövetkezeti gazdálkodás szétzüllesztését látják benne. K. Balog János Felsőnyéki események Ahogyan az országos események alakultak október 23. után, úgy vitte véghez minden község lakossága a maga forradalmát. így volt ez Felsőnyéken is. A vihar magával ragadta az embereket. Tüntettek. Az éveken át felgyülemlett keserűség robbant ki az emberekből. A keserűség és a harag az elmúlt évek sok bűne, a törvénytelenségek, a beadás’ — ez kényszerítette most az embereket az utcára. Olyan tömeg vonult fel október 28-án az utcákon, mint az 1946 körüli években május elsejéken. Akkor még lelkesedtek az emberek, 1949 után azonban — a szólás-mondás szerint — már csak az iskolásgyermekek vonultak fel. A felnőttekben alábbhagyott a lelkesedés, hiszen a szépen- hangzó jelszavak mögött az egyre jobban növekvő terhek mutatták, hogy „a népé az országban a hatalom tárták fel a Rákosi-csinálta politika igazi arcát. Csak tűrtek és viselték a fokozódó begyűjtési és adóterheket. Ilyen előzmények után meg lehetett érteni az emberek hangulatát — amely leginkább a begyűjtés ellen nyilvánult meg a felvonulás során, amely után választást is rendeztek a nyékiek. Úgy is lehet mondani, hogy restaurálták az 1943-as években meglevő elöljáróságot — igaz viszont az is, hogy a Nemzeti Bizottságba olyan fiatal gazdákat is beválasztottak akik meg merték mondani a véleményüket az eddigi vezetőkről. Aztán, hogy a vihar elült, Felsőnyéken is lecsendesedtek az emberek. A tanácsban új végrehajtóbizottságot választottak, új tanácselnököt. Azok kerültek a végrehajtóbizottságba, akik már az 1954 es tanácsválasztáskor is ellene voltak annak a gyakorlati módszernek, hogy a járási tanács határozta meg, kit kell megválasztani VB. elnöknek. így került a végrehajtóbizottságba Sári Ferenc, Boda Mihály, Hérics Lajos, Kiss József, Németh Tibor. A végrehajtóbizottság Németh Tibort választotta meg a község tanácselnökévé. Látszólag nincs is ebben semmi különös, legfeljebb azt kérdezhetné valaki, miért került a tanács élére egy fiatalember, aki alig egy év óta van a községben? Viszont ezt a választást úgy is lehet értelmezni, mint a község kiállását a Rákosi-rendszer ellen. Németh Tibor ugyanis vője annak a Hosszú Jánosnak, akit 1953-ban az ÁVH-sok agyonlőttek — mert szólni mert a beadás ellen. A felsőnyékiek ezzel adtak elégtételt a családnak amellett gondolták, így szereznek biztosítékot arra, hogy többé nem lesznek törvénytelenségek a községben, hogy soha nem tér vissza az a bűnös politika, amelynek éveken keresztül érez ték a súlyát. Az élet most már újra a régi kerékvágásban halad, amit az igazol, hogy a községben a fakitermeléssel vannak elfoglalva. Azon vitáznak kinek jutott, mennyi jutott hogyan kellett volna elosztani, s közben szóba kerül a termelő- szövetkezet is, amely közben feloszlott. Az az érdekes, hogy az egyéniek helytelenítik a szövetkezet tagságának ezt az elhatározását. így beszél erről Szabó Mihály: — Egyáltalán nem csinálták jól, hogy feloszlatták a szövetkezetei. Először is, adósságuk van, s azt mindenhogyan vissza kell fizetni, esetleg ha együtt maradnak, enged el belőle a2 állam. Másodszor pedig, vétek volt szétosztani a jószágállományt, mert nyugodtan lehet mondani, nagyon szép volt a sertésállományuk, mind komoly tenyészállatok. És ebben az évben takarmányuk is termett, nem kellett volna arról gondolkodni, mit etetnek a télen — ahogyan az előző években történt. így viszont nem tudják úgy kitartani őket. Ráadásul, még a zárszámadást sem készítették el. Ha már mindenáron fel akarták oszlatni a szövetkezetei, miért nem várták meg a zárszámadást? Az lett volna a dolog rendje. Szabó Mihály, Kiss József és a többi gazdák sok mindenről beszélnek még, ami egyúttal kemény kritika is. — Nem tudjuk, hogyan irányítják a kereskedelmet nálunk a megyében’ Ne mondjunk mást, mindenütt sóhiány van. Nálunk a községben 10 dekát, negyed kilót kapni néha-néha. Elmegyünk a szomszéd községbe, Fejér megyébe, onnan tízkilószám lehet hozni. Pedig Szabadhidvég éppen úgy a megye szélén van, mint mi. Persze, ha a központokban kártyázással töltik az időt, akkor nem csodálkozhatunk, hogy hiány van ebből, vagy abból az áruból. Érdemes elgondolkodni ezeken a szavakon. Mégegyszer a gépállomások önállóságáról Nem egészen kidolgozott terv, de amit tudunk róla az biztató. Pénzügyi és beruházási önállóságot kapnak a gépállomások. Elmaradnak az előnytelen építkezések, a gépelosztás sokszor hibás módja. Az egyes állomások olyan gépeket vásárolnak majd, amelyek megfelelnek a helyi talajviszonyoknak, s olyan ebédlőt, fürdőt, stb. építenek, amilyenre pénzt tudnak keresni. Az új induláshoz kölcsönt kapnak a gépállomások, de még ez sem tudja kiegyenlíteni azt a különbséget, ami a gépállomások között — felszerelés, műhelyek, épületek tekintetében — fennáll. Éppen ezért érdemes lesz meggondolni azt a javaslatot, mely kezdetben a feltételek kiegyenlítése végett bizonyos ideiglenes kooperációt indítványoz a nyereség elosztásnál. Ezt azonban csak úgy lehet végre hajtani, ha ebbe a gépállomások és munkástanácsaik beleegyeznek. A jövő gépállomásain vezető szerepük lesz a munkástanácsoknak. Beleszólnak majd a jövedelem elosztásába — mivel önállóan kell gazdálkodótok —, hogy mennyi kell üzemköltségekre, fejlesztésre, a munkások részesedésére és mennyit nélkülözhetnek esetleg más gépállomás megsegítésére. A költségvetési gazdálkodási rendszerről az önálló vállalati formára való áttérés több vitás kérdést vet felszínre. Milyen szerepük lesz az agronómusoknak, beválik-e a gépkölcsönzés és mi legyen a gépjavító vállalattal? A megyei igazgatóság álláspontja az, hogy a mezőgazdászok — ha nem dolgoznak, termelőszövetkezetben — vállalják el a brigádok szak szerű vezetését. így egy emberrel tudnák helyettesíteni a brigádvezetőt, a brigádelszámolót és a műszaki ellenőrt. A gépkölcsönzésekkel meg lehet oldani egyes tsz-ek nagyobb erő, vagy munkagép igényeit, tehát hasznos lenne. A gépjavító vállalatról az a vélemény, hogy tartozzon a gépállomásokat összefogó megyei tröszt alá. Ebben az esetben berendezhetnének itt egy gumi, hűtő, akkumulátor, stb. javítót. Feltétlenül helyes a szakemberekről való gondoskodás és a műszaki szervezettség emelése, de a gépköl csönzés módját tisztázni kell. A gépállomásokkal, azok munkástanácsaival nem lenne érdektelen megbeszélni, hogy a kölcsönbe adott gépekkel mi történjen, ha törés, vagy egyéb költséges hiba fordul elő. Mivel a jelenlegi tervek szerint január 1-től a gépállomások önálló vállalati formában gazdálkodnak, s ebben kevés a tapasztalat, több — a gépkölcsönzéshez hasonlóan — vitás kérdés vetődik majd fel. Ezeket csak úgy lehet véglegesen megoldani, ha a gépállomásoknak helyet, módot adnak a vitára, a hibás jelenségek megszüntetésére. Ki a reakciós ? Egyik téli estén, műszakváltás előtt történt a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Az egyik hegesztő — nevét nem írjuk meg — túl az öt csepp szesz felhajtása után, jelentkezett munkára. S mint általában szokásos ilyen embereknél, rendkívül bőbeszédűek és általában többet tudnak mindenkinél. Barátunk is specialistának képzelte magát a mostani politikai helyzet ismerésében, s dörgedelmes szavakkal adta elő a munkástanács elnökének: — Hallottad Kádár János beszédét? — Igen — válaszolt Steib szaktárs. — Nahát, nálunk is ki kell minden reakcióst zárni a munkástanácsból, mert vannak benne sokan. — Kik azok? Itt azután a nevek felsorolása kezdődött s amikor már csaknem valamennyi tanácstag nevét elmondta, akkor megkérdezte a hegesztőtől: — Na és miért reakciósok ezek? — Hát azért, mert azok — volt a bölcs válasz. Nem maradt más hátra, mint Steib szaktárs elmondta mindegyik munkástanácstag történetét, tiszta mindegyik múltja és hozzáfűzte, hogy titkosan választották meg őket. Barátunk szava erre elakadt, s bűntudatosan az oktalan kérdés felett megkérdezte: — Hát akkor kik azok a reakciósok? Sok, nagyon sok ilyen „politikussal” találkozunk napjainkban. Csetepaté Mőcsényben Mőcsény község általános iskolájában december 6-án ünnepélyt rendeztek. Az ajándék kiosztása előtt a Mikulás felolvasta, ki jó és ki rossz. A rosszakat külön állította. Ezután az igazgató jelt adott a lámpa eloltásával a Mikulás mellé beosztott négy „krampusznak”, hogy drótvégfl virgáccsal kezdhetik a rosszakat ütni. A sértettek pedig nem hagyták magukat megverni a mindössze egy évvel idősebb krampuszoktól (VII—VIII. osztályosok voltak a sértettek). És így nagy összevisszaság támadt a sötétben. A krampuszok ütötték a rosszakat, a rosszak ütötték a felbérelt krampuszokat és így több tanuló kisebb-nagyobb sérülést szenvedett. Csak a pedagógusok erélyes közbelépésére sikerült a verekedést megszüntetni. A szülök mélyen elítélik az igazgatót, mert már számos évben volt ünnepély, de még ilyen botrány nem fordult elő. Az ünnepély legyen nevelő és ne romboló hatású. Kérdezzük: helyes-e az ilyen ellentét szítása egy községben?! A sértett szülők A fenti esettel kapcsolatban megkérdeztük a mőcsényi községi tanácsot, hogy helytálló-e a sértett szülők által megírt panasz. A községi tanács tudatta szerkesztőségünkkel, hogy a panasz helytálló és teljes mértékben egyetért a szülők felháborodásával. A mi megjegyzésünk csak annyi: az ilyesmi nem jó pedagógusmunkára, hanem kontármunkára vall. n lopás sem mindig jár haszonnal Három bölcskel ember — PopeUcs Mihály, Szigeti János és Bordás Bálint — elhatározták, hogy átmennek a Dunán, a túloldalról fát lopni. Beültek a ladikba és áteveztek a túlsó partra. Ott annak rendje és módja szerint megpakolták a ladikot fával — még a rendőrség sem szerzett tudomást a lopásról. A fa hazaszállítása azonban már nem ment ilyen simán — a lopás tragédiával vegyült. A nagy tehertől felbillent a ladlik és mind a hárman belepottyantak a vízbe. Kettő, Szigeti és Bordás, mindjárt lemerült a víz alá, még eddig nem is tudnak róluk, a harmadiknak, Pope- licsnek pedig a rakományból felszínen maradt fadarabok segítségével sikerült partra vergődnie. Felhívás Mindazok a honvéd személyek (tisztek kivételével), akik hivatalosan ezidáig nem szereltek le és csapattes- lüktől távol vannak, állomáshelyre való tekintet nélkül december 15-én 8 órára a tolnai laktanyában jelentkezzenek. Mindazon honvéd személy, aki ezen felhívásnak nem tesz eleget és távol- maradását orvosi bizonyítvánnyal nem tudja igazolni, a hadseregparancsnok parancsa alapján hadbíróság elé lesz állítva. Közlekedési kifogásokat nem veszek figyelembe. Misetits Sándor szds. Tolna megyei kiég. parancsnok.
